Garami Erika

Az intézményi változások területi különbségei

A tanulmány a közoktatási intézmények struktúrájában és szervezeti jellemzőiben 1996 és 2001 között bekövetkezett változások területi különbségeit vizsgálja. E két időpont kiválasztásának az a magyarázata, hogy az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjában 1996/97-ben és 2001/02-ben két olyan iskolai szintű empirikus adatfelvételre került sor, amelyek az intézmények belső folyamatait, illetve szerkezeti változásait vizsgálták. A 2001/02-es felvétel részben megismételte az 1996/97-es vizsgálatban feltett kérdéseket, részben kiegészítette azokat olyan témakörökkel, amelyek a korábbi vizsgálatban még nem szerepeltek (például minőségbiztosítás).

A szerkezeti változások az 1996/97-es vizsgálatban is nagy hangsúlyt kaptak, és a fenntartóváltozástól az iskolák összevonásán, a tagozatok indításán és megszüntetésén keresztül, az általános és szakmai képzések, illetve a 9–10. osztály indításáig, valamint az évfolyamok számának változásáig sok minden beletartozott ebbe a fogalomba.

A 2001/02-es vizsgálatban olyan sokféle intézményi változásra kérdeztünk rá, ami lehetőséget ad arra, hogy elválasszuk egymástól azokat a változásokat, amelyek az intézmény irányítását, illetve egész szerkezetét érintik azoktól, amelyek inkább a belső szervezeti felépítését módosítják. E megkülönböztetés értelmében szerkezeti változásnak tekintjük a fenntartó megváltozását, az iskolák összevonását, önállóvá válását, illetve megszüntetését, valamint a képzési profil, programkínálat változásait. Belső szervezeti változásnak pedig az évfolyamok, osztályok és tanulócsoportok számának változását tekintjük. Sok esetben együtt járnak ezek a változások, de nem feltétlenül. A belső szervezeti változások gyakoribbak, mint az intézmény egész szerkezetét érintőek.

Az intézményi változások területi különbségei iránti érdeklődésünket azok a szociológiai, településföldrajzi, oktatásszociológiai kutatások is motiválták, amelyek kimutatták, hogy az oktatási intézmények elhelyezkedésében, jellemzőikben, valamint az általuk kínált programokban tagadhatatlanul jelen vannak olyan területi eltérések, amelyek lényegesen befolyásolják az adott térségben működő iskolák tevékenységének minőségét és eredményességét (Forray–Kozma, 1992; Forray–Kozma, 1999). A területi különbségek nem csupán az intézményrendszer sajátosságaiban, hanem annak változásaiban is éreztetik hatásukat.

A területi különbségeket két szinten elemezzük. Egyrészt a hét statisztikai-tervezési régió szintjén, másrészt településtípusok szerint. E megközelítésnek az a magyarázata, hogy a hazai oktatásügyi kutatásokban a regionális megközelítés bizonyult a legalkalmasabbnak a területi különbségek bemutatására. A településtípus kiemelt kezelését pedig az indokolja, hogy az elmúlt évtizedekben nagyon sok vizsgálat kimutatta, milyen jelentős szerepe van a települések jellegének (város, falu) és nagyságának az iskolák működését meghatározó társadalmi, gazdasági környezet alakításában.

Szerkezeti és szervezeti változások az általános iskolákban

A kérdezés során 1192 iskolától kaptunk értékelhető válaszokat, melyek közül 863 volt általános iskola (72%), és 329 volt középfokú képzést biztosító iskola (28%). A továbbiakban az általános iskolákat érintő szerkezeti és szervezeti változásokat elemezzük.¹

A mintában a legtöbb általános iskola a községi (nagyközségi) településeken található, éppen úgy, mint országosan. Regionális megoszlásukat tekintve a legtöbb általános iskola egyrészt a hagyományosan gazdag intézményhálózattal rendelkező közép-magyarországi és alföldi térségben, valamint az aprófalvas településszerkezettel jellemezhető nyugat-dunántúli és észak-magyarországi régióban található. Közép-Magyarországról (elsősorban a fővárosi iskolák jelentős válaszmegtagadása miatt) néhány százalékkal kevesebb, Észak-Alföldről viszont néhány százalékkal több iskola került a mintába, mint amennyi a tényleges arányuk.

1. táblázat
Az általános iskolákban lezajlott és a még várható szerkezeti és szervezeti változások az említések gyakorisága szerint, 2001/02

Szerkezeti változások	Lezajlott változás		Várható változás
	N	%	N	%
Iskolák önállóvá válása	71	8,5	28	3,3
Iskolák összevonása más iskolával	59	7,0	51	5,9
Iskolák megszüntetése	21	2,5	40	4,8
Fenntartóváltozás	50	5,8	39	4,6
9–10. osztályos képzés indítása	15	1,8	25	3,1
9–10. osztályos képzés megszüntetése	11	1,3	12	1,5
Középfokú képzés indítása	14	1,7	19	2,3
Középfokú képzés megszüntetése	9	1,1	11	1,4
Szervezeti változások	Lezajlott változás		Várható változás
	N	%	N	%
A tanulócsoportok számának csökkenése	172	20,2	99	11,6
A tanulócsoportok számának növekedése	169	19,9	67	7,9
Az osztályok számának csökkenése	206	24,1	98	11,5
Az osztályok számának növekedése	146	17,1	74	8,7
Az évfolyamok számának csökkenése	78	9,1	63	7,3
Az évfolyamok számának növekedése	63	7,3	38	4,5

Az általános iskolák többségében (98%-ában) csak alapfokú képzés zajlik (beleértve az alapfokú művészetoktatást is), és 2%-ában kapcsolódik hozzá – leginkább a nagyobb településeken – valamilyen középfokú képzés (vagy érettségit adó, vagy érettségit nem adó szakképzés, esetleg mindkettő). Vitatható, hogy az ilyen iskolák egyáltalán általános iskolának tekinthetőek-e. Minthogy a kérdőívben voltak olyan kérdésblokkok, melyeknél az igazgatók eldönthették, az általános vagy a középfokú iskoláknak szóló kérdésekre válaszolnak, mi az ő döntésüket fogadtuk el.

A szervezeti változások aránya meghaladja a szerkezeti változásokét, ami azt jelenti, az iskola szervezeti felépítésében anélkül is történhettek változások, hogy bármilyen szerkezeti változás történt volna. Az általános iskolák körében a leggyakoribb szerkezeti változás az iskolák önállóvá válása, illetve összevonása volt. Az általános iskolai 9–10. osztályos képzések indítása, illetve az 1999. évi törvénymódosítás által előírt megszüntetése az iskolák 2%-át sem érintette. A leggyakoribb szervezeti változás pedig az osztályok és tanulócsoportok számának változása (csökkenése, illetve növekedése) volt.

Iskolák önállóvá válása

Országos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hogy milyen iskolák és mekkora arányban váltak az elmúlt években önállóvá, mert az Oktatási Minisztérium statisztikai rendszere nem tartja nyilván, hogy egy intézmény azért tekinthető-e új iskolának, mert valóban teljesen újonnan alakult, vagy azért, mert egy másik intézménytől vált külön. Mind a két esetben az adott intézmény az újonnan induló iskolák között jelenik meg.

Megvizsgáltuk, milyen jellemzőkkel írhatóak le azok az intézmények (n=73), amelyek kutatási eredményeink szerint 2001 előtt váltak önállóvá. A községekben az átlagnál szignifikánsan nagyobb volt (9%) az elmúlt években önállóvá vált iskolák aránya. Ezek elsősorban azok a községi, nagyközségi, kis létszámú iskolák, amelyeknek a fenntartói az alapfokú oktatáshoz kapcsolódó ellátási felelősségük miatt az elmúlt évtizedben újraindították iskoláikat, annak ellenére, hogy súlyosan érinti őket a demográfiai apály. Ez látható abból is, hogy a községi iskolákban fordul elő leginkább, hogy a 2001/02-es tanévben jóval kevesebben jelentkeztek a rendelkezésre álló férőhelyekre. Ugyanakkor a fővárosi általános iskolák körében az átlagnál jelentősen nagyobb (10%) azoknak az intézményeknek az aránya, amelyeknél a közeljövőben várható az önállóvá válás. Ezek az iskolák egészen mások, nagyobb létszámúak, és kifejezetten keresettek. Valamivel több, mint egyharmadukra igaz (az átlagos 14%-kal szemben), hogy a 2001/02-es tanévben jóval többen jelentkeztek hozzájuk a rendelkezésre álló férőhelyekhez képest. Esetükben tehát az önállóvá válás elsősorban nem a helyzet szülte (kényszer)megoldásként, hanem inkább eredményekre alapozott kivívott pozícióként fogható fel.

Regionálisan is jól elkülönülnek az önállóvá vált iskolák azoktól, ahol ez csak várható, illetve nem is prognosztizálható. A településszerkezeti sajátosságok miatt (is) a sok általános iskolával rendelkező nyugat-dunántúli és észak-magyarországi, valamint a jelentős iskoláztatási hagyományokkal rendelkező dél-alföldi régióban (Garami, 2003) az átlagos 8%-kal szemben a 10%-ot is meghaladja az önállóvá vált iskolák aránya. A fővárosi iskolák túlsúlyát mutató közép-magyarországi, valamint a (kis)városi településekben (és iskolákban) gazdag közép-dunántúli régióban az átlagnál szignifikánsan nagyobb az olyan alapfokú intézmények aránya, ahol a közeljövőben várható az önállósodás. A dél-dunántúli térségben pedig, ahol az átlagnál nagyobb mértékben koncentrálódnak az általános iskolák a megyeszékhelyre, sokkal kevésbé vetődik fel az önállósodás gondolata, mint másutt.

Az iskolák önállóvá válása sokkal gyakrabban jár együtt egyéb szerkezeti vagy szervezeti változásokkal, mintha egy intézmény megmarad a korábbi struktúrában (lásd 2. táblázat).

2. táblázat
Az önállóvá vált, illetve a korábbi intézményi struktúrában megmaradó általános iskolák által említett egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%)

Egyéb változások	Önállóvá vált általános iskolák (N=73)	Önállóvá nem vált iskolák (N=780)
Osztályok számának csökkenése	37,5	21,2
Osztályok számának növekedése	34,2	17,1
Tanulócsoportok számának növekedése	32,4	19,9
Tanulócsoportok számának csökkenése	31,9	18,1
Évfolyamok számának csökkenése	27,8	7,2
Évfolyamok számának növekedése	21,9	8,3
Fenntartó változása	20,5	5,0
Iskola összevonása másik iskolával	16,9	6,7
Iskola megszüntetése	14,5	1,2

Az általános iskolák önállóvá válása elsősorban az osztályok, tanulócsoportok, valamint az évfolyamok számának növekedésével, illetve csökkenésével járt együtt, és kevésbé vont maga után olyan változásokat, amelyek az iskola egész szerkezetét érintették volna.

Fontos kérdés azonban, hogy a lezajlott változások összességében inkább a bővülés, vagy inkább a megszorítás irányába mutattak-e. Ennek kiderítése céljából egy speciális eljárással összevontuk a bővítésre és szűkítésre vonatkozó információinkat, és azok mentén folytattuk adataink elemzését. Eredményeink szerint az önállóvá vált iskoláknak durván a felénél (42%-nál) járt együtt ez a változás expanziós lépésekkel, a másik felüknél (58%-nál) nem. A viszonylag egyenletes megoszlás miatt nem mondhatjuk azt, hogy az önállóvá válás egyértelműen bővítést vagy megszorítást eredményezett volna. Meg kell ugyanakkor azt is jegyeznünk, hogy a korábbi intézményi struktúrában megmaradó intézmények körében jóval alacsonyabb volt az expanziós jellegű intézkedések aránya (24%), mint az önállóvá válók között. Az önállóságot választó (vagy arra kényszerült), és egyben expanziós jellegű intézkedéssel is jellemezhető általános iskolák relatív többsége (mintegy harmada) községi iskola, egyötödük fővárosi, és csak minden 6-7. iskola városi intézmény. A községi iskolákban ugyanakkor a bővítő lépések inkább összekapcsolódtak az iskola önállóvá válásával, mint más településeken.

Iskolák összevonása másik iskolával

AZ OKI 1996/97-es vizsgálatában az általános iskolák vezetőinek 7%-a nyilatkozott úgy, hogy sor került iskoláik összevonására, 5%-uk pedig jelezte, hogy a közeljövőben várható ilyen jellegű változás. A 2001/02-es vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az iskolavezetők akkori várakozásait valamelyest meghaladta az iskola-összevonások tényleges alakulása. 2001/02-ben az általános iskolák körében 7% volt az összevonásra került intézmények aránya. Ekkor az igazgatók 6%-a prognosztizálta, hogy sor fog kerülni ilyen intézkedésre.

Az 1996/97-es vizsgálat eredményeihez (Lannert, 1999) hasonlóan a vidéki városok iskoláit érintették a leginkább az összevonások, míg a községi és budapesti iskolákat kevésbé érte el ez a folyamat. A községekben, a területükön működő iskolák alacsony száma és az önkormányzatok ellátási felelőssége egyaránt magyarázza ezt a jelenséget. A fővárosban pedig inkább az iskolavezetés és az iskolahasználók nagyobb érdekérvényesítő erejére gondolhatunk, hiszen az iskolák átlagos tanulólétszámát tekintve nincs nagy különbség a vidéki városok és a főváros iskolái között².

Figyelemre méltó különbségek tapasztalhatóak az iskolák regionális hovatartozása szerint is. A gazdasági fejlettség és az iskolázottság szempontjából is „felzárkózónak” minősíthető régiókban³ (ide soroljuk a dél-dunántúli és a dél-alföldi régiót) az átlagnál gyakrabban fordultak elő intézmény-összevonások, mint más térségekben (az iskolák 11, illetve 14%-ában). Ez összefügghet azzal a ténnyel, hogy az elmúlt évtizedben ezekben a térségekben jelentősen nőtt a középfokú (elsősorban az érettségihez vezető) oktatás iránti kereslet, ami jelentősen behatárolta a szakiskolai szakmai képzés lehetőségei. Ez is vezethetett az intézményi struktúra megváltozásához (Garami, 2003). Feltevésünket alátámasztja, hogy az intézményi összevonások elsősorban olyan iskolákat érintettek, ahol az alapfokú képzés mellett érettségit nem adó szakmai képzés is folyt.

Az iskolák összevonását is gyakran kísérik egyéb szerkezeti vagy szervezeti változások. A következő táblázat azt mutatja be, hogy az összevonásra került, illetve az önállóságukat megőrző iskolákban milyen egyéb változások fordultak elő (lásd 3. táblázat).

3. táblázat
Az összevont, illetve az azt elkerülő általános iskolákban lezajlott egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%

Egyéb változások	Összevont általános iskolák (N=66)	Összevonást elkerülő iskolák (N=781)
Tanulócsoportok számának csökkenése	47,7	17,2
Tanulócsoportok számának növekedése	33,8	20,6
Osztályok számának csökkenése	49,2	20,7
Osztályok számának növekedése	32,3	17,8
Évfolyamok számának csökkenése	25,0	7,6
Évfolyamok számának növekedése	20,3	8,7
Iskola megszüntetése	21,5	0,6
Iskola önállóvá válása	18,5	7,1
Fenntartó változása	22,2	4,7

Az általános iskolák összevonása is elsősorban szervezeti változásokkal járt együtt, és csak kisebb hányaduknál történtek az iskola szerkezetét érintő változások. Eredményeink szerint az önállóságukat elvesztett általános iskolák 61%-ában az összevonás megszorító intézkedésekkel párosult, az önállóságukat őrzők között viszont csak 27%-nyi az ilyen lépésekre is kényszerült iskolák aránya.

A megszorítások nem egyformán érintették a különböző típusú településeken működő és különböző gazdasági fejlettségű régiókhoz tartozó iskolákat. A fővárosban és a vidéki városokban az összevonásra került iskolák kétharmadában, míg a községi iskolák felében történtek ilyen intézkedések. A gazdaságilag legfejlettebb közép-magyarországi és a fejlődés jeleit egyértelműen mutató közép-dunántúli térségben volt a legkevesebb az olyan összevonásra került iskolák aránya, ahol ez szűkítő lépésekkel járt együtt (57%). A többi térség iskoláinál ez az arány 61-63% volt.

A fenntartóváltozás

Az intézmények fenntartóinak változása az 1996/97 óta eltelt időszaknak is az egyik alapvető folyamata volt. Az országos közoktatás-statisztikai adatok szerint 1996 és 2001 között tovább csökkent az állam által fenntartott iskolák aránya (azon belül is elsősorban a települési önkormányzatok irányítása alá tartozóké), és nőtt a nem állami irányításúaké (tehát az egyházi, alapítványi, illetve az egyéb gazdálkodó szervezetek, társaságok által fenntartott intézményeké). Hasonló tendenciákat figyelhetünk meg a kutatásunk mintájába bekerült általános iskolák körében is.

1996/97-ben az iskolaigazgatók 8%-a válaszolta azt, hogy a kérdezést megelőző években megváltozott a fenntartójuk, és mindössze 3%-uk prognosztizálta, hogy ez be fog következni. A 2001/02-es adatfelvételben viszont az általános iskolai igazgatók 6%-a számolt be fenntartóváltozásról, és 5%-uk jelezte, hogy a közeljövőben várható ilyen fejlemény.

Arról nincs információnk, hogy korábban milyen fenntartóhoz tartoztak az ilyen változásról beszámoló, illetve prognosztizáló általános iskolák. A 4. táblázatból az tűnik ki, hogy a változás jellegzetes iránya az volt (illetve várhatóan az lesz), hogy „állami” irányítás alól kerülnek át az iskolák „nem állami” fenntartók igazgatása alá.

4. táblázat
A fenntartóváltozással kapcsolatos vélemények megoszlása az általános iskolák fenntartói hovatartozása szerint, 2001/02 (%)

Fenntartó típusa	Volt	Várható	Nem volt és nem is várható	Minta átlaga
	fenntartó változás
„Állami” (települési, megyei, fővárosi önkormányzat, központi költségvetési szerv)	76,0	94,9	96,6	95,3
„Nem állami” (egyház, felekezet, alapítvány, gazdálkodó szervezet, természetes személy)	24,0	5,1	3,4	4,7
Összes	100,0	100,0	100,0	100,0

Megjegyzés: Dőlt betűvel itt és a további táblázatokban is az adjusztált standardizált reziduális (ASR) szerinti szignifikáns kapcsolatokat jelöljük.

Nem egyformán érintette a különböző típusú településeken lévő általános iskolákat a fenntartó megváltozása. Az 1996/97-es vizsgálat tapasztalataival ellentétben (Lannert, 1999) az utóbbi 3-4 évben nem a községi, hanem inkább a budapesti iskolákat jellemezte a fenntartó változása: az átlagos 6%-kal szemben a fővárosi iskolák 13%-a élte ezt meg. A fenntartóváltozást átélt iskolák egyötöde a fővárosból került ki. Ez magyarázhatja a tapasztalt regionális különbségeket is.

A fenntartó megváltozása is gyakran járt együtt az iskola intézményi struktúrájában, illetve belső szervezeti felépítésében bekövetkezett egyéb változásokkal (lásd 5. táblázat).

5. táblázat
A fenntartóváltásban érintett, illetve az azt elkerülő általános iskolák által említett egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%)

Egyéb változások	Fenntartóváltást megélt iskolák (N=50)	Fenntartóváltást elkerülő iskolák (N=766)
Tanulócsoportok számának növekedése	40,8	18,6
Tanulócsoportok számának csökkenése	32,0	19,7
Osztályok számának növekedése	28,0	16,6
Iskola önállóvá válása	24,5	7,2
Iskola összevonása másik iskolával	24,5	5,9
Évfolyamok számának növekedése	22,0	6,8
Évfolyamok számának csökkenése	18,4	8,5
Iskola megszüntetése	16,0	1,4

Azoknak az iskoláknak a jelentős hányadában, amelyeknél fenntartóváltozásra került sor, ezzel egyidejűleg jelentős szervezeti változások is zajlottak, leginkább a tanulócsoportok és osztályok száma nőtt. Az érintett iskolák egynegyede fenntartójának megváltozásával párhuzamosan vált önállóvá, illetve került összevonásra más iskolával. Minden hatodik iskolában pedig ez a lépés egyben az iskola megszűnését is jelentette (arról, hogy a megszűnés hogyan értelmezhető, a későbbiekben szólunk). Eredményeink szerint ez inkább a kisebb településeken volt jellemző. Hasonló eredményekre jutott Lannert Judit is az 1996/97-es felmérés eredményeinek elemzése kapcsán (Lannert, 1999).

Nehéz eldönteni, hogy a fenntartó megváltozása összességében a bővülés vagy a megszorítás irányába mutathatott-e inkább. Eredményeink szerint, durván fele-fele arányban oszlanak meg a fenntartóváltásban érintett általános iskolák abból a szempontból, hogy ez a lépés inkább bővítő (56%) vagy inkább megszorító intézkedésekkel (44%) járt-e együtt. Annyi bizonyos, hogy leginkább a községi és vidéki városi iskolák tudták fenntartójuk változását arra felhasználni, hogy az expanzió irányába mutató lépéseket tegyenek. A fenntartóváltást elkerülő iskoláknak mindössze 32%-ára jellemző, hogy bővítő jellegű intézkedéseket hoztak.

Az iskolák megszüntetése

Paradoxonnak tűnhet, hogy egy empirikus vizsgálat keretében megszűnt intézmények adatait is elemezzük⁴. Azok az iskolák ugyanis, akiket érintett ez a probléma, vagy a közeljövőben szembe kell nézniük egy ilyen helyzettel, alapvetően két csoportból kerülhetnek ki. Egyrészt azok közül az iskolák közül, amelyeket összevontak valamely más intézménnyel, és ezért mondhatták magukról, hogy megszűntek. Az intézmények összevonása más oldalról nézve a korábban önálló iskolák megszüntetését jelenti. Másrészt többfunkciós közoktatási intézmények, társulások megszüntetése révén „keletkezhettek”, válhattak önállóvá ezek az iskolák. Ez a magyarázata annak, miért találtunk szignifikáns összefüggést az iskolák önállóvá válása és megszűnése között. Az elmondottakat támasztják alá a következő táblázat adatai is (lásd 6. táblázat).

6. táblázat
Iskolák megszüntetése az intézmény-összevonások, illetve önállóvá válások folyamatában, az igazgatói említések arányában, 2001/2002 (%)

Iskolák összevonása	Volt	Nem volt, de várható	Nem volt, nem várható
Iskolák megszüntetése előfordult	66,6	9,5	23,8
Iskolák megszüntetése nem volt, de várható	9,8	53,7	36,6
Iskolák megszüntetése nem volt és nem várható	5,7	3,0	91,3
Minta átlaga	7,3	5,5	87,2
Iskolák önállóvá válása	Volt	Nem volt, de várható	Nem volt, nem várható
Iskolák megszüntetése előfordult	47,6	9,5	42,9
Iskolák megszüntetése nem volt, de várható	10,3	30,8	59,0
Iskolák megszüntetése nem volt és nem várható	6,7	1,8	91,4
Minta átlaga	7,9	3,3	88,8

2001/02-ben összesen 2% volt a megszüntetésre került általános iskolák aránya, és 5% azoké, melyeknél a kérdezés időpontjáig nem, de a közeljövőben várható ilyen fejlemény. A megszüntetésre került, illetve az ebben nem érintett iskolák közt egyedül regionális hovatartozásuk szerint vannak említésre méltó különbségek. A „felzárkózónak” minősíthető dél-dunántúli és a dél-alföldi régióban (Magyarország régiói, 1998) az átlagnál gyakrabban fordult elő az iskolák megszüntetése, mint más térségekben (4%). A régiók általános gazdasági helyzete és egyéb tényezők mellett a régiók demográfiai viszonyai befolyásolják lényegesen az általános iskolák működését. 1990-ben mind a két említett régióban átlag feletti volt az általános iskolás korosztály népességen belüli aránya (az átlagos 10%-kal szemben 12, illetve 13%), az évtized végén viszont már csak az átlagot érte el (lásd Melléklet 1. táblázat).

Az iskolák megszüntetése gyakran jár együtt egyéb változással (lásd 7. táblázat).

7. táblázat
A megszüntetett, illetve az azt elkerülő általános iskolák által említett egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%)

Egyéb változások	Megszüntetett általános iskolák (N=21)	Megszüntetést elkerülő iskolák (N=831)
Iskola összevonása másik iskolával	66,7	5,7
Osztályok számának csökkenése	61,9	21,6
Tanulócsoportok számának csökkenése	57,1	18,3
Évfolyamok számának csökkenése	57,1	7,5
Tanulócsoportok számának növekedése	57,1	20,7
Osztályok számának növekedése	52,4	18,1
Iskola önállóvá válása	47,6	6,7
Évfolyamok számának növekedése	42,9	8,3
Fenntartó változása	38,1	5,3

A leggyakrabban az iskola-összevonások eredményezték egy-egy iskola megszüntetését, ezzel párhuzamosan gyakran csökkent az osztályok, a tanulócsoportok, illetve az évfolyamok száma. Összességében az érintett iskolák 90%-ában a megszorító intézkedések domináltak. A megszüntetést elkerülő iskolákban általában kisebb mértékű, és kiegyenlítettebb a bővítő és a szűkítő jellegű lépések aránya, utóbbiról az érintett intézmények igazgatóinak mindössze 31%-a tette említést.

Szervezeti változások: osztályok, tanulócsoportok, évfolyamok számának változása az általános iskolákban

A közoktatási intézmények számára a kilencvenes évek „nagy kihívása” az egyre csökkenő gyereklétszám és az iskolák – hol túlélési stratégiaként megjelenő, hol valós igényeket kiszolgáló – expanziós törekvéseinek összehangolása volt. 2000-ben az általános iskolai oktatásban érintett népesség létszáma az 1990. évinek 80%-a, a középfokú oktatásban érintett népesség pedig a korábbi létszám 77%-a volt (Magyar statisztikai..., 2000; Magyar statisztikai..., 2001). Ennek a folyamatnak részei az iskolák belső szervezetét érintő „expanzív” vagy „defenzív” lépések (Lannert, 1999). A szervezeti bővülés irányába mutató lépésként értékeljük az osztályok, tanulócsoportok, valamint az évfolyamok számának növekedését, megszorítóként pedig az említettek számának csökkentését.

Összességében a megszorító jellegű intézkedések domináltak az általános iskolákban az elmúlt években. A szervezeti változások közül a tanulócsoportok számát tudták a legkönnyebben növelni az iskolák, legkevésbé pedig az évfolyamokét, amely a legstabilabb szerkezeti elemnek tűnik (lásd 8. táblázat).

8. táblázat
A tanulócsoportok, osztályok és évfolyamok számának növekedése, illetve csökkenése, 2001/02

Növekedés	Tanulócsoportok		Osztályok		Évfolyamok
	N	%	N	%	N	%
Volt	169	19,9	146	17,1	63	7,3
Nem volt, de várható	67	7,9	74	8,7	38	4,5
Nem volt, és nem is várható	614	72,3	633	74,2	754	88,2
Csökkenés	Tanulócsoportok		Osztályok		Évfolyamok
	N	%	N	%	N	%
Volt	172	20,0	206	24,1	78	9,1
Nem volt, de várható	99	11,6	98	11,5	63	7,3
Nem volt, és nem is várható	581	68,2	551	64,5	715	83,6

Jól körülhatárolható azoknak az általános iskoláknak a köre, amelyek növelhették tanulócsoportjaik, osztályaik vagy évfolyamaik számát az elmúlt években. Ezek elsősorban olyan (kis)városi, az átlagnál nagyobb létszámú, egyházi fenntartás alá került, s ezzel egyben önállóvá is vált iskolák, amelyek az alapfokú mellett valamilyen középfokú képzést is nyújtanak. Az érintett iskolák regionális elhelyezkedését tekintve megállapítható, hogy míg az évfolyamaik számát növelő iskolák relatíve legnagyobb hányada (egyötöde) a dél-dunántúli régióból kerül ki, addig az osztályaik és tanulócsoportjaik számát növelők egynegyede a közép-magyarországi térségből. Ez összefügghet bizonyos tantárgyak (mint számítástechnika, idegen nyelvek) gyakran kiscsoportos formában történő oktatásával, illetve bizonyos alternatív pedagógiai módszerek nagyobb elterjedtségével. Márpedig az alternatív pedagógiai megoldásokra általában érzékenyebb alapítványi fenntartású iskolák 43%-a a közép-magyarországi régióban található.

Jól körülírható azoknak az iskoláknak a köre is, amelyek megszorító intézkedéseket alkalmaztak. Ez a lépésük szoros összefüggésben volt más iskolával történő összevonásukkal, illetve az iskola megszüntetésével. Elsősorban a fővárosban és a vidéki városokban lévő, nagyobb létszámú iskolákat érintették az ilyen lépések, amelyek megyei (fővárosi) önkormányzati irányítás alá tartoznak.

Ha arra a kérdésre akarunk választ adni, vajon a különböző típusú településeken lévő általános iskolákat mennyiben érintette a szervezeti expanzió vagy a szűkülés, akkor a következőket állapíthatjuk meg. A községi iskolák lényegében kimaradtak a szervezeti változásokból, hiszen mind a bővülés, mind a megszorítások mértéke körükben minden esetben átlag alatti (vagy maximum átlagos) volt (lásd 9. táblázat). Ez érthető is, hiszen nincs is akkora mozgásterük, mint egy városi iskolának. A változások igazi terepei a (kis)városi és a fővárosi iskolák voltak⁵. Mind az expanziót szolgáló, mind a megszorító intézkedéseik az átlagot messze meghaladó mértékűek voltak.

9. táblázat
A lezajlott szervezeti változások az általános iskolákban településtípus szerint, 2001/02

Településtípusok	Évfolyamok számának		Osztályok számának		Tanulócsoportok számának
	növe- kedése	csökke- nése	növe- kedése	csökke- nése	növe- kedése	csökke- nése
Község/ nagyközség	7,3	8,3	13,7	15,0	15,6	13,9
Város	9,5	10,8	23,5	31,4	27,7	28,1
Megyei jogú város, megyeszékhely	7,8	11,5	15,7	35,6	21,6	28,8
Főváros	1,3	6,3	28,6	51,3	28,0	33,3
Átlag	7,3	9,1	17,1	24,1	19,9	20,2

Érdemes megvizsgálni, hogy a várható változásokról hogyan vélekednek a különböző típusú települések általános iskoláinak igazgatói (lásd 10. táblázat).

10. táblázat
A prognosztizált szervezeti változások az általános iskolákban településtípus szerint, 2001/02

Településtípusok	Évfolyamok számának		Osztályok számának		Tanulócsoportok számának
	növe- kedése	csökke- nése	növe- kedése	csökke- nése	növe- kedése	csökke- nése
Község/ nagyközség	4,0	7,9	7,5	11,9	7,5	11,1
Város	3,6	7,8	6,5	13,6	7,2	13,8
Megyei jogú város, megyeszékhely	4,9	3,8	9,8	10,6	8,8	13,5
Főváros	10,1	7,6	19,5	6,4	9,3	8,0
Átlag	4,5	7,3	8,7	11,5	7,9	11,6

A községi iskolák vezetői szinte minden esetben átlag alatti növekedést és csökkenést prognosztizálnak, az évfolyamok számának csökkenésére azonban az átlagnál nagyobb esélyt látnak. Valószínűleg a településeiken élő gyerekek számának drasztikus csökkenése miatt számolnak például a felső tagozat elvesztésével, két vagy három évfolyam tanulóiból szervezett osztatlan tanítás lehetőségével. A bővítési lehetőségeket illetően a fővárosi általános iskolák igazgatói bizonyultak a legoptimistábbnak. A (kis)városi iskolák vezetői viszont mindenki másnál nagyobb arányban vélik úgy, hogy a jövőben további megszorító intézkedésekkel kell számolniuk.

A programkínálat változásai és a képzés iránti kereslet az általános iskolákban

A 2001/02-es vizsgálatunkban a lehetséges képzési programok közül az általános iskolák esetében a 9–10. osztályos, valamint a középfokú képzések indítására, illetve megszüntetésére kérdeztünk rá. Az igazgatóknak mindössze 2%-a jelezte, hogy indítottak ilyen képzéseket az elmúlt években. Körülbelül ugyanilyen arányban prognosztizálták (2-3%-ban), hogy sor fog erre kerülni a közeljövőben. Az 1996/97-es vizsgálatban az általános iskolai igazgatók több mint 10% jelezte, hogy a jövőben fognak indítani 9–10. osztályos képzést. Ez sok iskolában – többek között a törvényi szabályozás változása miatt – nem valósult meg⁶. A 9–10. osztályos, és a középfokú képzéseket megszüntető, illetve a közeljövőben megszüntetni szándékozó iskolák aránya is nagyon alacsony, mindössze 1-2%.

A 9–10. osztályos képzés (a NAT hatásaként) inkább az általános képzésnek a szakmai képzéssel szembeni kiterjesztésének, illetve a leginkább leszakadó, továbbtanulni nem akaró réteg számára a tankötelezettség teljesítésének terepéül szolgált. Ezért nem meglepő, hogy a mintánkban lévő általános iskolák közül leginkább olyanokban indítottak 9–10. osztályos képzést, amelyekben van szakképzés is. Ugyanez igaz a középfokú képzést indító általános iskolákra is. Mind a kétfajta képzés a fejlettebb dunántúli térségre (Közép- és Nyugat-Dunántúlra) koncentrálódik. Nagyon hasonló a fenntartó szerinti megoszlásuk is. Többségük a települési önkormányzat fennhatósága alá tartozik, de megjelenik körükben az egyházi fenntartó is. Az egybeesés nem véletlen, hiszen a középfokú képzést indító általános iskolák közel 70%-ában 9–10. osztályos képzés beindítására került sor. Településük típusát tekintve annyi különbség van közöttük, hogy míg a 9–10. osztályos képzést indító iskolák viszonylag egyenletesen oszlanak meg a különböző típusú települések között, addig a középfokú képzést is nyújtók inkább a (kis)városi településekre koncentrálódnak.

A kérdőívben arról is érdeklődtünk, hogyan alakult a jelentkezők aránya az általános iskolákban. Kevesebben jelentkeztek, körülbelül ugyanannyian, mint ahány férőhely van, vagy jóval többen. Az általános iskolai igazgatók 42%-a jelezte, hogy kevesebben jelentkeztek, mint amennyi gyereket fel tudtak volna venni (minden más iskolában lényegesen kisebb volt ez az arány). Hasonló arányt képviselnek azok az iskolaigazgatók is (44%), akik szerint kiegyenlített a kereslet és a kínálat. Túljelentkezésről beszámoló általános iskolák aránya mindössze 14%.

A települések típusa és az iskolák regionális hovatartozása szerint szignifikáns különbségek tapasztalhatóak az általános iskolai férőhelyek feltöltöttségében (lásd 11. táblázat).

11. táblázat
Az általános iskolai férőhelyek feltölthetősége településtípus szerint, 2001/02

Településtípus	Kevesebben jelentkeztek, mint a férőhelyek száma	Körülbelül ugyanannyian jelentkeztek	Jóval többen jelentkeztek, mint a férőhelyek száma
Község/ nagyközség	54,9	39,8	5,3
Város	24,4	55,0	20,6
Megyei jogú város, megyeszékhely	30,9	46,4	22,7
Főváros	34,6	30,9	34,6
Átlag	43,5	42,8	13,7

Legkevésbé a kis létszámú községi iskolák tudják feltölteni a rendelkezésre álló helyeiket⁷, hiszen ezeken a településeken csökken legnagyobb arányban a gyerekszám. Érthető az önkormányzatok törekvése, hogy helyben tegyenek eleget feladatellátási kötelezettségüknek, ez a helyzet azonban rövid időn belül súlyos nehézségek és döntések elé fogja őket állítani. Ahogy nő a települések mérete, úgy válik egyre kiegyenlítettebbé a kereslet és a kínálat. A városi településeken és a fővárosban már az átlagot messze meghaladja azoknak az általános iskoláknak az aránya, ahol jóval többen jelentkeztek a rendelkezésre álló férőhelyekhez képest.

12. táblázat
Az általános iskolai férőhelyek feltölthetősége régiók szerint, 2001/02 (az említések gyakorisága, %)

Régiók	Kevesebben jelentkeztek, mint a férőhelyek száma	Körülbelül ugyanannyian jelentkeztek	Jóval többen jelentkeztek, mint a férőhelyek száma
Közép-Magyarország	30,6	33,9	35,5
Közép-Dunántúl	46,7	48,3	5,0
Nyugat-Dunántúl	52,3	35,2	12,5
Dél-Dunántúl	47,8	47,8	4,3
Észak-Magyarország	47,0	40,9	12,1
Észak-Alföld	41,7	50,0	8,3
Dél-Alföld	44,8	43,2	12,0
Átlag	43,5	42,8	13,7

Az általános iskolai helyek feltölthetősége jelentős mértékben függ az adott térség demográfiai viszonyaitól, korszerkezetétől, az általános iskolás korosztály jelenlététől is. Legrosszabb a helyzet a nyugat-dunántúli régióban, mert az általános iskolák ott tudják a legkevésbé feltölteni a rendelkezésükre álló helyeket. Statisztikai kiadványok sokszor említik, hogy az alacsony születésszám Nyugat-Dunántúlt (a főváros után) az ország második leginkább elöregedő térségévé tette (Magyar statisztikai..., 2000). Az általános iskolás korú népesség számában itt zajlott le az egyik legnagyobb mértékű csökkenés a kilencvenes években (lásd Melléklet 1. táblázat). Az, hogy az észak-alföldi régióban viszonylag kiegyenlítettebb az általános iskolai helyek és jelentkezések aránya, az intézményrendszer sajátosságain túl annak is köszönhető, hogy (az észak-magyarországi régión kívül) ez az a térség, amely még mindig népesség-kibocsátónak tekinthető, ahol még mindig átlag feletti az általános iskolás korosztály népességen belüli aránya (lásd Melléklet 1. táblázat). A közép-magyarországi régió általános iskoláira pedig az átlagnál nagyobb mértékű túljelentkezés jellemző. Ez az eredmény némi magyarázatra szorul, hiszen a közép-magyarországi régió, korszerkezetét tekintve nagyon megosztott. A főváros az ország „legelöregedettebb” területének számít, amiért a lakosság korösszetétele, a születések számának jelentős csökkenése, valamint a nagyfokú elvándorlás egyaránt „okolható” (Magyar statisztikai..., 2000). Ugyanakkor Pest megyében igen magas vándorlási nyereség és fiatalos korszerkezet alakult ki, amit részben a fővárosból az agglomerációba való költözés, részben az ország más részeiből az ország középső része felé irányuló vándorlás okozott (Garami, 2003).

Szerkezeti és szervezeti változások a középfokú iskolákban

Elemzésünkhöz 329 középfokú iskola adatai álltak a rendelkezésünkre, az alábbi településtípus és régiók szerinti megoszlásban⁸.

13. táblázat
A középfokú iskolák területi megoszlása a mintában

Településtípus/régió	Minta
	N	%
Településtípus
Község/nagyközség	9	2,7
Város	130	39,5
Megyei jogú város, megyeszékhely	113	34,3
Főváros	77	23,5
Összesen	329	100,0
Régió
Közép-Magyarország	90	27,3
Közép-Dunántúl	30	9,0
Nyugat-Dunántúl	50	15,1
Dél-Dunántúl	28	8,5
Észak-Magyarország	35	10,7
Észak-Alföld	36	11,1
Dél-Alföld	60	18,2
Összesen	329	100,0

Ezen iskolák döntő többségében, 84%-ában (275) kizárólag középfokú képzés zajlik (azon belül egynegyedükben csak egyfajta középfokú program van, a többiben vegyesen van érettségit adó és szakképzés), 16%-ában azonban alap- és középfokú képzési program egyaránt megtalálható (lásd 14. táblázat).

14. táblázat
A középfokú iskolákban folyó képzések típusa, 2001/02

A képzések típusa	N	%
Érettségit adó képzés + szakképzés	211	64,2
Csak érettségit adó képzés	54	16,4
Csak (érettségit nem adó) szakképzés	10	3,0
Alapfokú képzés + érettségit adó képzés + szakképzés	16	4,9
Alapfokú képzés + érettségit adó képzés	29	8,7
Alapfokú képzés + (érettségit nem adó) szakképzés	9	2,8
Összesen	329	100,0

A képzések jellegében lényeges területi különbségek tapasztalhatóak (lásd 15. táblázat). Az érettségit és szakképzést egyaránt nyújtó képzések a városi középiskolákra, az érettségit adó (gimnáziumi és szakközépiskolai) képzések, illetve az a képzési forma, amelyben alapfokú és érettségi adó képzés egyaránt megtalálható, elsősorban a főváros középiskoláira jellemzőek.

15. táblázat
A középfokú oktatási intézmények folyó képzési programok megoszlása településtípus szerint, 2001/02

A képzések típusa	Érettségit adó + szakiskolai képzés		Csak érettségit adó programok		Csak szakiskolai képzés vagy alapfokú képzéssel együtt*		Alapfokú + érettségit adó + szakiskolai képzés		Alapfokú + érettségit adó képzés
	N	%	N	%	N	%	N	%	N	%
Község/nagyközség	3	33,3	–	–	6	66,7	–	–	–	–
Város	94	72,3	16	12,3	7	5,4	7	5,4	6	4,6
Megyei jogú város, megyeszékhely	76	67,3	20	17,7	5	4,4	3	2,7	9	8,0
Főváros	39	50,0	19	24,4	1	1,3	6	7,7	13	16,7
Minta átlag	212	64,2	55	16,7	19	F5,8	16	4,8	28	8,5

^* Ebben a kategóriában összevontuk az érettségit nem adó szakképzéssel foglalkozó intézményeket azokkal, amelyekben emellett alapfokú képzés is zajlik.

A továbbiakban, a középfokú iskolákban lezajlott, és a közeljövőben várható szerkezeti és szervezeti változásokat elemezzük.

16. táblázat
A középfokú iskolákban lezajlott és a még várható szerkezeti és szervezeti változások az igazgatói említések gyakorisága szerint, 2001/02

Szervezeti változások	Lezajlott változás		Várható változás
	N	%	N	%
A tanulócsoportok számának növekedése	173	53,6	27	8,5
Az osztályok számának növekedése	172	52,6	39	11,9
Az évfolyamok számának növekedése	150	45,9	38	11,6
A tanulócsoportok számának csökkenése	67	21,0	23	7,3
Az osztályok számának csökkenése	64	19,6	28	8,5
Az évfolyamok számának csökkenése	28	8,6	12	3,5
Szerkezeti változások	Lezajlott változás		Várható változás
	N	%	N	%
Fenntartóváltozás	33	10,0	10	3,2
Iskolák összevonása	32	9,9	12	3,7
Iskolák önállóvá válása	20	6,5	10	3,2
Iskolák megszüntetése	6	1,7	9	2,6

Szervezeti változások

A középfokú iskolákban, ellentétben az alapfokú oktatással, a szervezeti jellegű, elsősorban a bővítést szolgáló változások voltak túlsúlyban. A középfokú intézmények körülbelül felében nőtt a tanulócsoportok, osztályok, illetve valamivel kisebb arányban az évfolyamok száma. Őket tehát határozottan az expanziós törekvések jellemzik. Az okok közül mindenképpen meg kell említenünk a közoktatási törvény 1999-es módosításának⁹ hatásait (a 3 éves szakmunkásképzés négyévessé válása, a szakmai képzés érettségi utánra tolódása). Az átlagnál nagyobb mértékű bővülés a (kis)városi középfokú iskolákban volt tapasztalható. Eredményeink alapján az is elmondható, hogy leginkább a „felzárkózónak” minősíthető dél-dunántúli és dél-alföldi régióban találhatók ezek az iskolák (közel egyharmaduk). A képzések konkrét típusa szerint nincsenek kiugró különbségek, kivéve az évfolyamok számát. Az érettségit adó és szakképzést is folytató intézményeknek valamivel több, mint a felében az átlagnál jelentősen nagyobb arányban nőtt az évfolyamok száma (a 13. 14. 15. évfolyam indítása révén). A középfokú iskolák egyötödében azonban az utóbbi években csökkent a tanulócsoportok és osztályok száma, az évfolyamoké ennél kisebb arányban változott. A megszorító intézkedésekre kényszerült középfokú iskolák jelentős hányada (közel 40%-a) a közép-magyarországi régióban található. Az osztályaik, illetve évfolyamaik számának csökkentésére kényszerült középiskolák 33, illetve 43%-a a fővárosban található.

Az igazgatók által előre jelzett változások többsége is a bővítés irányába mutat. A lezajlott változásokhoz hasonlóan a (kis)városi középfokú iskolák vezetői látják erre a legtöbb lehetőséget a jövőben is. Legkevésbé azt tartják valószínűnek, hogy az évfolyamaik számát kellene csökkenteniük.

Az évfolyamok, osztályok, tanulócsoportok számának növekedése elsősorban a programkínálatban bekövetkezett változásokkal függ össze (lásd 17. táblázat). Eredményeink arra is rávilágítanak, hogy az újonnan beindított programok között a szakmai képzés erősítését célzók dominálnak, és nem az általános képzést szolgálók.

17. táblázat
Az évfolyamok, osztályok, tanulócsoportok számát növelő, illetve az azt nem növelő középfokú iskolák által említett egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%)

Egyéb változások	Évfolyamok	Osztályok	Tanuló- csoportok	Évfolyamok	Osztályok	Tanuló- csoportok
	számát növelők			számát nem növelők
Általános képzés mellett szakképzés indítása	45,7	42,9	44,7	18,8	16,8	16,4
Szakközépiskolában technikusképzés indítása	31,3	26,5	30,2	14,4	19,8	13,7
9-10. osztályos képzés indítása	29,6	32,3	31,5	18,8	11,5	11,7
Szakképzés mellett általános képzés indítása	26,7	24,0	24,6	8,3	9,2	7,8

A szerkezeti változások közül a fenntartóváltás és az iskolák összevonása fordult elő a leggyakrabban, az iskolák megszüntetése pedig a legritkábban. Az alábbiakban ezekről a változásokról lesz szó.

Fenntartóváltozás

A középfokú iskolák irányításában is hasonló változásokat tapasztalhatunk, mint az általános iskoláknál, de az alapfokú intézményeknél nagyobb mértékben, mintegy 11%-kal csökkent az „állami”, és nőtt a „nem állami” fenntartású középfokú iskolák aránya. (Mintánkban az alapítványi iskolák aránya alacsonyabb az országos átlagnál, a körükben gyakrabban előforduló válaszmegtagadás miatt.)

1996/97-ban az igazgatók beszámolója szerint a középiskolák 14%-ában változott a fenntartó, és 6%-ban volt várható ilyen változás. 2001/02-ben a fenntartó változása a középfokú iskoláknál közel kétszer olyan gyakori volt, mint az általános iskolákban. Az igazgatók előzetes várakozásait ugyan meghaladta, de ritkábban fordult elő, mint a korábbi időszakban. A középfokú iskolai igazgatók 10%-a számolt be ilyen jellegű változásról, és mindössze 3%-uk jelezte, hogy a közeljövőben várható náluk ilyen fejlemény.

Eredményeink szerint a fenntartóváltozás továbbra is a vidéki városok középiskoláira a legjellemzőbb. Az érintett iskolák közel 60%-a található ilyen településeken. Az 1996/97-es vizsgálatban épp az ilyen iskolák vezetői prognosztizálták a legkevésbé, hogy a jövőben változna a fenntartójuk (Lannert, 1999). Eredményeinkből az is látható, hogy a fenntartó megváltozása elsősorban az olyan iskolákat érintette, ahol érettségit adó és szakképzés egyaránt zajlik. Az új fenntartónak már átadott iskolák jellemzői nagy hasonlóságot mutatnak azokkal az intézményekkel, melyeknek vezetői az elkövetkező években számítanak arra, hogy megváltozik iskolájuk fenntartója.

A fenntartó megváltozása az érintett középfokú iskolák többségében szervezeti bővüléssel (elsősorban az osztályok és tanulócsoportok számának növekedésével) és a programkínálatnak a szakképzés irányába történő bővülésével járt együtt (lásd 18. táblázat). A fenntartó megváltozása az iskola önállóvá válásával is összekapcsolódott. Körükben szignifikánsan nagyobb az önállóvá vált iskolák aránya, azokhoz az iskolákhoz képest, ahol nem változott a fenntartó.

18. táblázat
A fenntartóváltásban érintett, illetve az azt elkerülő középfokú iskolák által említett egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%)

Egyéb változások	Fenntartóváltást megélt iskolák (N=33)	Fenntartóváltást elkerülő iskolák (N=283)
Osztályok számának növekedése	62,5	52,3
Tanulócsoportok számának növekedése	60,0	52,9
Évfolyamok számának növekedése	53,1	45,7
Általános képzés mellett szakképzés indítása	42,9	30,2
Iskola önállóvá válása	29,0	3,7

Az iskolák összevonása más iskolával

Az 1996/97-es vizsgálatban a középiskolai igazgatók 9%-a számolt be arról, hogy a megelőző években iskolájukat összevonták egy másik intézménnyel, és 8%-uk jelezte, hogy számít ilyesmire a jövőben. Eredményeink szerint valamelyest alábecsülték ennek az esélyeit, ugyanis 2001/02-ben 10%-uk említette, hogy iskola-összevonásra került sor az elmúlt években, és 4% jelezte, hogy várható ennek bekövetkezése. Mind a két vizsgált időpontban a középfokú iskoláknál fordult elő gyakrabban az iskolák összevonása, és nem az általános iskoláknál.

A szerkezeti és szervezeti változások közül kettő olyannal találkoztunk, amely szorosan kapcsolódott az iskolák összevonásához. Az érintett iskoláknak közel kétharmadában (62,5%) nőtt az évfolyamok száma, valamivel több, mint egyharmadukban (34,4%) pedig a szakképzés mellett általános képzés beindítására is sor került. Ez azt jelenti, az intézmények összevonása sok esetben egy korábban másik iskolában működő képzési program befogadásán keresztül valósult meg, ami azután értelemszerűen szervezeti bővülést eredményezett.

Az iskolák önállóvá válása, illetve megszüntetése

A középiskolák önállóvá válására, illetve megszüntetésére vonatkozóan csak a 2001/02-es vizsgálatból vannak adataink. Középfokon mindkettő ritkábban fordult elő, mint az általános iskolák körében. Mint korábban már láthattuk (lásd 16. táblázat) az igazgatók 6%-a számolt be iskolája önállóvá válásáról, és 3%-uk jelezte, hogy a közeljövőben várható náluk ilyen változás, illetve mindössze 2%-uk említette iskolájuk megszűnését, és 3%-uk prognosztizálta ennek várható bekövetkezését.

A középfokú iskolák esetében is fennáll az a paradox helyzet, hogy megszűnt iskolák adatait elemezzük. A megszüntetésre ítélt középfokú intézmények az iskoláknak ugyanabból a két csoportjából kerülnek ki, mint az általános iskolák esetében.

Az önállóvá vált középfokú iskoláknak körülbelül a felében jelentős szerkezeti és szervezeti változások zajlottak le. A fenntartó változása sok esetben együtt járt az önállóvá válással. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a középfokú iskolák egy csoportja a fenntartóváltást önállóságának megteremtésére használta fel. Új képzések beindítása is inspirációt jelenthetett az önállóság megteremtésére, amely ez esetben bővüléssel is együtt járt (bár természetesen szervezeti bővülés elképzelhető önállóvá válás nélkül is). Figyelmet érdemlő, hogy a lehetséges képzési programok közül kettő emelkedik ki: egy olyan, amely a szakképzés erősítését szolgálja, és egy olyan, amely az általános képzést célozza (lásd 19. táblázat).

19. táblázat
Az önállóvá vált, illetve az azt elkerülő középfokú iskolák által említett egyéb változások, az említések gyakoriságának sorrendjében, 2001/02 (%)

Egyéb változások	Említések gyakorisága
	Önállóvá vált középfokú iskolák (N=20)	Önállóvá nem vált középfokú iskolák (N=284)
Általános képzés mellett szakképzés indítása	52,6	30,6
Tanulócsoportok számának növekedése	47,4	54,0
Fenntartóváltozás	45,0	7,4
9–10. osztályos képzés indítása	38,9	21,6
Osztályok számának csökkenése	33,3	17,0

Programkínálat és annak változása a középfokú iskolákban

Már a kilencvenes évek legelején beindult az a folyamat, amelynek eredményeként egyre elterjedtebbekké váltak a „vegyes” képzési profilú iskolák. A diákokért folytatott harc jegyében egyre több iskola indított addigi profiljától eltérő képzést néhány osztálya számára, ami azt eredményezte, hogy az oktatási intézmények egyre nagyobb számban kínáltak mind tartalmában, mind a továbblépési lehetőségeket tekintve egymástól nagyon eltérő képzési programokat (Andor–Liskó, 2000)¹⁰. A hetvenes évek végén egyetlen olyan középiskola sem volt, ahol egyidejűleg folyt volna például gimnáziumi és szakközépiskolai képzés (Andor–Liskó, 2000). Ezzel szemben a 90-es évtized elején az összes (érettségit adó) középiskola kétharmadában már integrált képzés folyt, és csak egyharmada őrizte meg „tiszta” gimnáziumi, illetve szakközépiskolai jellegét. Az évtized végére tovább emelkedett (70% fölé) a vegyes profilú iskolák aránya (Garami, 2003). Mintánkban is többségben vannak a „vegyes” képzési profilú középfokú intézmények (lásd 20. táblázat).

20. táblázat
A középfokú intézmények képzési típusai a településtípus szerint, 2001/02 (%)

Képzési típusok	Község/ nagyközség	Város	Megyei jogú város, megyeszékhely	Főváros	A minta átlaga
	(N=9)	(N=130)	(N=113)	(N=77)	N	%
Érettségit adó + szakképzés	1,4	44,3	35,8	18,4	211	64,2
Érettségit adó képzés	0,0	29,1	36,4	34,5	54	16,4
Érettségi nélküli szakképzés	20,0*	60,0*	20,0	0,0	10	3,0
Alapfokú + érettségit adó képzés + valamilyen szakképzés	0,0	43,8	18,8	37,5	16	4,9
Alapfokú + érettségi adó képzés	0,0	21,4	32,1	46,4	29	8,7
Alapfokú + érettségi nélküli szakképzés	44,4*	11,1	33,3	11,1	9	2,8
Minta átlaga	2,7	39,5	34,3	23,5	329	100,0

^* Az alacsony esetszám miatt ilyen magasak a százalékok.

Ahhoz képest, hogy az érettségi nélküli szakképzés milyen kis arányt képvisel, a városokban számottevő e képzési forma jelenléte. Az alapfokú és érettségit nem adó szakmai képzés együttes előfordulása (bár elég ritka) leginkább a megyei jogú városokra, megyeszékhelyekre jellemző. Van a programok együtt járásának egy olyan variációja, amely tipikusan a fővárosra jellemző: az alapfokú képzéssel összekapcsolódó, érettségit adó (6 vagy 8 évfolyamos gimnáziumi, illetve szakmai képzést is nyújtó) vegyes iskola¹¹. Az érettségit adó képzés elsősorban a megyei jogú városok, megyeszékhelyek, valamint a fővárosi iskolák preferált programtípusa.

A középfokú iskolai programkínálat változásainak feltárására a 2001/02-es adatfelvétel során a középfokú intézményekben összesen 22 fajta, az iskola programszerkezetét érintő változásra kérdeztünk rá. A következő táblázatban a lezajlott változások említésének gyakorisága szerint raktuk sorba a lehetséges változásokat.

21. táblázat
A középfokú intézményekben lezajlott és várható változások az említések¹² sorrendjében, 2001/02 (%)

Változások	Volt ilyen változás	Nem volt, de várható
Általános képzés mellett szakképzés indítása	31,8	5,0
9–10. osztályos képzés indítása	23,8	2,4
Szakközépiskolában technikusképzés indítása	22,4	4,0
Szakképzés mellett általános képzés indítása	18,2	1,2
Szakmunkás/szakiskolai képzés mellett középiskolai képzés indítása	10,8	2,7
Középiskola mellett szakmunkásképzés indítása	8,5	3,6
6 évfolyamos gimnáziumi képzés indítása	7,5	2,1
Gimnáziumokban munkába állást segítő képzések indítása	7,0	5,9
Általános képzés melletti szakképzés megszüntetése	6,4	2,2
12 évfolyamos képzés indítása	6,3	1,0
6/8 évfolyamos gimnáziumokban 4 évfolyamos képzés indítása	5,6	2,6
4 évfolyamos gimnáziumi képzés megszüntetése	5,0	0,8
Középiskola melletti szakmunkásképzés megszüntetése	3,3	2,4
6 évfolyamos gimnáziumi képzés megszüntetése	3,2	1,2
6/8 évfolyamos gimnáziumokban a képzés bővítése	3,1	1,9
Szakképzés melletti általános képzés megszüntetése	3,1	2,1
9–10. osztályos képzés megszüntetése	2,9	1,6
6/8 évfolyamos gimnáziumokban a képzés szűkítése	2,7	1,0
Szakmunkás/szakiskolai képzés melletti középiskolai képzés megszüntetése	2,6	2,7
8 évfolyamos gimnáziumi képzés indítása	2,6	1,9
8 évfolyamos gimnáziumi képzés megszüntetése	1,6	1,0
12 évfolyamos képzés megszüntetése	0,6	0,6

A 21. táblázatban szereplő képzési programokról – kivéve az első néhányban sorban feltüntetett programtípust – összefoglalva az mondható el, hogy közel azonos arányban indítottak, illetve szüntettek meg programokat az iskolák. Az utolsó 10 említés között képzések indítása már nem is szerepel (kivéve a 6/8 évfolyamos gimnáziumi képzés bővítését), csak megszüntetésük. Az első hat helyen említett képzések döntő hányada olyan, amelyek a szakképzés beindítását vagy megerősítését célozták, és kisebb részük irányult az általános képzés erősítésére. A náluk ritkábban előforduló, de szintén a bővítést célzó változások inkább az általános középiskolai, gimnáziumi képzés erősítésének irányába mutatnak.

Összehasonlítva adatainkat az 1996/97-es vizsgálat eredményeivel (Lannert, 1999), megállapíthatjuk, hogy akkor a középfokon várható változások döntő többsége az általános képzést szolgálta, és nem a szakképzés erősítését. Mostanra úgy tűnik, megfordult ez a tendencia, amely mögött a társadalom oktatással szembeni igényeinek megváltozása, a szakmai képzés iránti növekvő igénye is meghúzódik.

A válaszokból az is látható, hogy az iskolák többsége már nem számít nagyobb mértékű változásokra, ha mégis, akkor elsősorban a gimnáziumokban indított, a munkába állást segítő képzéseket említették. Jelentős arányt képviselnek még az általános képzés melletti szakképzés, a szakközépiskolában zajló technikus-, valamint a középiskola melletti szakmunkásképzés indításához fűzött remények, amelyek szintén a szakképzésre való orientáltságot mutatják.

A középfokú oktatásban lezajlott és várható változásokat több szempontból is elemeztük. Első lépcsőben különválasztottuk a képzési kínálatot bővítő és szűkítő lépéseket. Összességében a megkérdezett középfokú iskolák 80%-a számolt be bővítő célzatú, és közel 40%-a szűkítő jellegű intézkedésekről. A bővítést említő iskolák egyharmada egy-kettő, fele maximálisan három, 70%-a pedig akár négy változást is említett egyszerre. A megszorító intézkedésekről beszámoló iskoláknak valamivel több, mint 40%-a csak egy, háromnegyede egy-kettő, több mint 90%-a pedig maximálisan három változást említett. Mind a bővítő, mind a szűkítő lépéseket tett iskolák jellegzetesen a nagyobb lélekszámú települések (városok, megyei jogú városok, megyeszékhelyek és a főváros) középfokú iskolái, ami érthető is, hiszen a községekben alig található ilyen iskolatípus. A bővítés irányába elmozduló iskolák fenntartói leginkább megyei (fővárosi) önkormányzatok, egyházak, valamint alapítványok. Nem könnyű megmondani, milyen képzéseket folytató iskolákra jellemző leginkább a bővítés vagy a megszorítás, mert szinte mindegyik középfokú képzési programban és azok kombinációjában előfordulnak ezek a jelenségek. Annyi mindenesetre látható, hogy leginkább azokat az intézményeket érintik az ilyen jellegű változások, amelyekben az általános és a szakmai képzés egyaránt jelen van. Szignifikáns különbség van a bővítő vagy szűkítő középfokú iskolák között abból a szempontból is, hogy mely régióhoz tartoznak. Átlag feletti arányban a közép-magyarországi régióban találhatóak, azon belül is elsősorban a fővárosban. Általános jellemzőikben annyira hasonlóak ezek a budapesti bővítő és szűkítő iskolák, hogy nehéz lenne megmondani, mi az a sajátosság, ami határozottan elválasztja őket egymástól. Óvatosan fogalmazva azt mondhatjuk, talán az iskolák teljesítménye az (beleértve a tanulók teljesítményét, az iskola partnereinek elégedettségét, a helyi és országos oktatáspolitika hatásait vagy akár az iskola nyújtotta egyéb szolgáltatásokat), amely mentén jobban elkülöníthetőek egymástól a különböző stratégiákat választó (elszenvedő) intézmények a fővárosban.

Második lépcsőben aszerint csoportosítottuk a változásokat, hogy melyek azok, amelyekben hangsúlyos a szakképzés vállalása, és melyek azok, amelyekben viszont az általános képzés dominál (lásd 22. táblázat).

22. táblázat
A változások megoszlása a megkérdezett középiskolák körében (N=330), 2001/02 (%)

Változások jellege	Igen	Nem
Jellemző a szakképzés indítása	42,7	57,3
Jellemző a szakképzés megszüntetése	8,2	91,8
Jellemző az általános képzés indítása	42,4	57,6
Jellemző az általános képzés megszüntetése	13,9	86,1

Azt látjuk, hogy míg a szak- és az általános képzés indításában nincs igazán jelentős különbség a megkérdezett középiskolák közt, addig ezek megszüntetésében már van. Általános jellegű képzést inkább szüntettek meg az iskolák, mint szakmait. Ez összhangban van a szakképzés általában is tapasztalható dominanciájával. Lényeges különbségek vannak a kétfajta képzési irányt preferáló iskolák között. Míg abban egységesek, hogy alapvetően (kis)városi iskolákról van szó, fenntartójukat tekintve már nem azok. Míg a szakképzést előnyben részesítő iskolákat elsősorban a települési és a megyei (fővárosi) önkormányzatok tartják fenn (több mint 80%-ukat), addig az általános képzést preferáló iskolák között az átlagnál jelentősen nagyobb az egyházi és alapítványi fenntartásúak aránya (megközelíti a 60%-ot). Különböznek képzési profiljukat tekintve is. Az inkább szakképző programokat indító iskolák között túlsúlyban vannak a szakközépiskolai és érettségit nem adó szakiskolai képzést folytató intézmények, az inkább általános képzést indítók között pedig a csak szakközépiskolai képzéssel foglalkozók, illetve azok, amelyekben gimnáziumi képzés és/vagy érettségit adó szakképzés, valamint szakiskolai képzés is van. Regionális hovatartozásukat tekintve is van különbség a szakmai és az általános képzést előnyben részesítő iskolák között. Míg a szakképző programokat beindító iskolák közt az észak-magyarországiak, addig az általános képzéseket preferálók között a dél-dunántúliak képviselnek az átlagnál nagyobb arányt. Ez összefügg azzal, hogy az észak-magyarországi régió korábban az ország egyik legjelentősebb ipari bázisa volt, ahol a szakmai képzésnek kialakultak bizonyos hagyományai. A jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben pedig, melynek következményei jelentkeznek például az ifjúsági és általános munkanélküliségben, az iskolák is keresik a szakmai képzés lehetséges új útjait. Nem véletlen, hogy a kilencvenes években éppen a szakközépiskolai képzés bővült jelentős mértékben ebben a térségben. A dél-dunántúli régióban pedig az általános képzés preferálásának hátterében az érettségit adó középiskolai (elsősorban gimnáziumi) képzések iránti kereslet nagyon jelentős mértékű növekedése állhat, amiben szerepe van a pécsi felsőoktatási központ ösztönző hatásának is (Garami, 2003).

A lezajlott szerkezeti változások közül egyedül az iskolák önállóvá válása van szignifikáns kapcsolatban azzal, hogy az intézmények milyen jellegű képzést indítottak. Az önállóvá vált iskolák 65%-a általános képzést indított. A szerkezetet érintő egyéb változások (tehát az évfolyamok, osztályok, tanulócsoportok számának növekedése) mind a kéttípusú képzést beindító iskoláknál jelen voltak. A szakképzést preferáló iskolák 65%-ában, az általános képzést előnyben részesítők 58%-ában bővült az évfolyamok száma a képzések beindításával. Az osztályok száma mindkét esetben 65%-nál, a tanulócsoportok száma pedig 67%-nál nőtt. Az érintett iskolák többségénél tehát az új képzések beindítása egyértelműen együtt járt az iskolaszervezet bővülésével.

Érdekes kérdéseket vet fel az az eset, amikor a képzések indítása nem járt együtt szervezeti bővüléssel. A szakképzést preferáló iskolák 28, az általános képzést előnyben részesítők 32%-ánál a képzések megindítása nem járt együtt évfolyambővítéssel, 25, illetve 23%-nál nem vonta maga után az osztályok számának növekedését, 26, illetve 21%-nál pedig nem eredményezte a tanulócsoportok számának növekedését. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy az új képzések beindítása az esetek nagy részében valóban együtt járt szervezeti változásokkal, ám egy jelentős részüknél a bővülés valamilyen belső átszervezés, átcsoportosítás révén vált lehetségessé. Ezekről a belső történésekről azonban nincsenek információink, mivel a kérdőív ilyen részletességgel nem tárgyalta az iskolai folyamatokat.

Az intézmények bővítő-szűkítő jellegének összefoglaló bemutatásához készítettünk egy olyan változót, amelyben minden intézmény kapott egy értéket aszerint, hogy a megszorítás, a bővítés vagy mindkettő (a bővítő és szűkítő magatartás is) jellemző-e rá. Eredményeink szerint a bővítésre és szűkítésre vonatkozó kérdésekre egyaránt válaszoló iskolák (a mintába kerültek mintegy 70%-a) legkisebb hányadára, 26%-ára mondható egyértelműen, hogy iskolaszervezeti megoldásai inkább a megszorítás irányába mutatnak, 30%-nál mind a bővítés, mind a szűkítés előfordul, és 44%-ukat egyértelműen a bővítés jellemzi¹³. Azok az iskolák, melyekre a megszorítások voltak jellemzőek, döntő többségükben települési önkormányzati, elsősorban községi intézmények. Nem volt rájuk jellemző sem a fenntartó változása, sem az iskolák önállóvá válása, illetve megszűnése, annál inkább jellemző volt viszont az iskolák összevonása (az összevonásban érintett iskolák közel fele tartozik ebbe a csoportba). Azok a középfokú iskolák, amelyekben a bővítő és szűkítő jellegű intézkedések egyaránt megtalálhatóak jellemzően megyei (fővárosi) önkormányzati, illetve egyházi igazgatás alatt álló, elsősorban fővárosi intézmények, melyekben az érettségit adó képzéssel együtt zajló szakmai képzés fordul elő az átlagnál nagyobb arányban. Körükben elég gyakran találkozhatunk fenntartóváltással (az ebben érintett iskolák fele ide tartozik), iskolák önállóvá válásával, illetve megszűnésével (az érintett iskolák 76%-a tartozik ide), de nem jellemző rájuk az iskolák összevonása. Azok az iskolák pedig, amelyek bővítő jellegűnek mondhatóak, a legkülönfélébb típusú településeken találhatóak, az átlagnál nagyobb arányban működnek egyházi vagy alapítványi fenntartás alatt, és képzési kínálatukra elsősorban az érettségi nélküli szakképzés, illetve az érettségit adó képzés a jellemző. A fenntartóváltás szempontjából megoszlanak ezek az iskolák, viszont az iskolák összevonása, önállóvá válása, illetve megszüntetése egyáltalán nem volt jellemző rájuk.

A programok iránti kereslet alakulása a középfokú iskolákban

A kérdőívben a 4 osztályos, illetve a 6/8 évfolyamos gimnáziumi, a szakközépiskolai, valamint a szakiskolai képzés iránti keresletre kérdeztünk rá. Adataink szerint jelentős különbség van a programok között a rendelkezésre álló férőhelyek és az adott képzésre történő jelentkezések összhangja tekintetében (lásd 23. táblázat).

23. táblázat
A középfokú programokra történő jelentkezések alakulása, 2001/02 (%)

Képzési típusok	Kevesebben jelentkeztek, mint a férőhelyek száma	Körülbelül ugyanannyian, mint a férőhelyek száma	Jóval többen jelentkeztek, mint a férőhelyek száma
4 osztályos gimnáziumi (N=138)	10,5	29,2	60,4
6-8 osztályos gimnáziumi (N=78)	8,6	31,6	59,8
Szakközépiskolai (N=189)	9,5	31,2	59,3
Szakiskolai (N=131)	18,0	43,2	38,8

Az iskolaigazgatók véleménye szerint 2001/02-ben a szakiskolai¹⁴, valamint a hagyományos négyosztályos gimnáziumi képzésekre jelentkeztek a férőhelyek számánál kevesebben. A szakiskolák esetében ugyanakkor az is érvényes, hogy a kereslet és kínálat közötti viszony a többi képzéshez képest a legkiegyenlítettebb. A túljelentkezés, körülbelül azonos mértékben az érettségit adó programokra jellemző.

A települések típusa és az iskolák regionális hovatartozása szerint szignifikáns különbségek tapasztalhatóak a középfokú intézmények férőhelyeinek feltöltöttségében (lásd 24. táblázat).

24. táblázat
A középfokú intézmények férőhelyeinek feltölthetősége településtípus szerint, 2001/02 (az említések gyakorisága, %)

Képzéstípus/Településtípus	Kevesebben jelentkeztek, mint a férőhelyek száma	Körülbelül ugyanannyian, mint a férőhelyek száma	Jóval többen jelentkeztek, mint a férőhelyek száma
4 osztályos gimnázium
Község/ nagyközség	0,0	0,0	1,2
Város	16,4	44,3	39,3
Megyei jogú város, megyeszékhely	2,7	13,5	83,8
Főváros	7,5	22,5	70,0
Minta átlaga	10,5	29,2	60,4
6-8 osztályos gimnázium
Község/ nagyközség	0,0	*	0,0
Város	6,5	54,8	38,7
Megyei jogú város, megyeszékhely	15,4	15,4	69,2
Főváros	0,0	11,1	88,9
Minta átlaga	8,6	31,6	59,8
Szakközépiskola
Község/ nagyközség	100,0	0,0	0,0
Város	9,5	41,7	48,8
Megyei jogú város, megyeszékhely	7,2	23,2	69,6
Főváros	6,1	24,2	69,7
Minta átlaga	9,5	31,2	59,3
Szakiskola
Község/ nagyközség	25,0	62,5	12,5
Város	12,9	56,5	30,6
Megyei jogú város, megyeszékhely	18,6	27,9	53,5
Főváros	29,4	23,5	47,1
Minta átlaga	18,0	43,2	38,8

^* Mindössze egy iskola volt ebben a cellában.

Két eredményt érdemes kiemelni a táblázatból. Egyrészt azt, hogy a (kis)városokban átlagon felüli az olyan középfokú programok aránya, amelyekben viszonylag kiegyenlítettnek mondható a kereslet és kínálat viszonya. A szakiskolai programok esetében a legkiegyensúlyozottabb ez a viszony, és a szakközépiskolai programok esetében tekinthető a legkevésbé annak. Másrészt azt érdemes megemlítenünk, mennyire jellemző valamennyi képzési típusban a megyei jogú városok (megyeszékhelyek), illetve a 6/8 évfolyamos gimnáziumi képzés esetében a főváros középiskoláira a túljelentkezés. Leginkább a 6/8 osztályos gimnáziumi képzésekben, legkevésbé pedig a szakiskolákban.

A hagyományos 4 osztályos, illetve a 6 vagy 8 évfolyamos gimnáziumi képzések iránti kereslet pontosan azokon a településeken haladja meg a kínálatot, ahol az OM statisztikai adatai szerint az ilyen képzések egyébként is a legnagyobb arányban találhatóak (egyharmaduk, felük), tehát a megyei jogú városokban és a fővárosban. Általánosságban is elmondható, hogy a kereslet minden képzési típusnál a település méretével párhuzamosan nő.

Regionálisan csak a gimnáziumi programok iránti keresletben mutathatók ki különbségek, a szakmai képzésekre való jelentkezésben nem (lásd 25. táblázat).

25. táblázat
A középiskolai férőhelyek feltölthetősége régiók szerint, 2001/02 (az említések gyakorisága, %)

Képzéstípus /Régió	Kevesebben jelentkeztek, mint a férőhelyek száma	Körülbelül ugyanannyian jelentkeztek, mint a férőhelyek száma	Jóval többen jelentkeztek, mint a férőhelyek száma
4 osztályos gimnázium
Közép-Magyarország	7,5	22,5	70,0
Közép-Dunántúl	6,3	37,5	56,3
Nyugat-Dunántúl	37,5	18,8	43,8
Dél-Dunántúl	0,0	37,5	62,5
Észak-Magyarország	0,0	35,3	64,7
Észak-Alföld	7,1	28,6	64,3
Dél-Alföld	7,4	37,0	55,6
Minta átlaga	10,5	29,2	60,4
6-8 osztályos gimnázium
Közép-Magyarország	0,0	14,3	85,7
Közép-Dunántúl	0,0	50,0	50,0
Nyugat-Dunántúl	28,6	28,6	42,9
Dél-Dunántúl	27,3	27,3	45,5
Észak-Magyarország	7,1	21,4	71,4
Észak-Alföld	0,0	100,0*	0,0
Dél-Alföld	6,7	46,7	46,7
Minta átlaga	8,6	31,6	59,8

^* Mindössze két iskola volt ebben a cellában.

Korábbi, országos adatokon végzett kutatásokban (Lannert, 2003; Garami, 2003) szignifikáns különbség mutatkozott mind a gimnáziumi (beleértve annak hagyományos 4 osztályos, valamint 6 és 8 évfolyamos képzési változatait is), mind a szakközépiskolai, mind pedig a szakiskolai képzés iránti kereslet és kínálat területi alakulásában¹⁵. Jelenlegi kutatásunk eredményei szerint a nyugat- és dél-dunántúli régióban az átlagnál jóval nagyobb azoknak a középiskoláknak az aránya, ahol mind a hagyományos 4 osztályos, mind pedig a 6, illetve 8 évfolyamos gimnáziumi programokra kevesebben jelentkeztek a rendelkezésre álló férőhelyeknél. Ennek egyrészt demográfiai okai vannak, hiszen ezekben a régióban nem csak az általános, hanem a középiskolás korú népesség aránya is jelentős mértékben csökkent az utóbbi évtizedben (lásd Melléklet 1. táblázat). De szerepet játszhat az is, hogy az érettségit adó középiskolai képzéssel szemben a nyugat-dunántúli régióban az utóbbi években egyértelműen a szakmai képzés (annak is inkább az érettségit nem adó formája) iránti kereslet nőtt meg jelentős mértékben (Garami, 2003). A gimnáziumi, azon belül is főleg a 6/8 évfolyamos képzés iránti kereslet a közép- és észak-magyarországi régióban haladta meg jelentős mértékben a kínálatot. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a közép-magyarországi régió a fővárossal az ország egyik leggazdagabb, legkiterjedtebb intézményhálózatával rendelkező térsége (Garami, 2003). Észak-Magyarországon, egyéb tényezők mellett demográfiai okai is lehetnek a középfokon tapasztalható túljelentkezésnek, hiszen ez az a régió, ahol az utóbbi évtizedben a legkevésbé csökkent a középiskolás korú népesség aránya (lásd Melléklet 1. táblázat). Bár az említett okok miatt nem mutatjuk be részletesen a szakközép- és szakiskolai programok iránti kereslet regionális alakulását, egy fontos eredményre azért szeretnénk felhívni a figyelmet. Az észak-alföldi régióban az átlagnál jelentősen nagyobb azoknak az iskoláknak az aránya, melyekben a szakközépiskolai és a szakiskolai képzésekre jelentkezők száma meghaladta a meghirdetett helyek számát. Ez minden bizonnyal összefügg a gimnáziumi képzés iránti keresletnek a kilencvenes években történő megcsappanásával, és a szakmai képzés iránti társadalmi igények növekedésével. Észak-Alföld az a régió, ahol 10 év alatt a többszörösére nőtt a szakiskolai képzésben részt vevők száma (Garami, 2003). Ez összefüggésben áll azzal, hogy ebben a térségben van egy olyan társadalmi csoport, elsősorban a cigány etnikumhoz tartozók, akik számára még mindig ez az egyetlen elérhető középfokú iskola, amit elvégezve minimális esélyeket teremthetnek maguknak a munkaerőpiacra való bejutásra.

Összegzés

Tanulmányunkban a közoktatási intézmények struktúrájában, az intézményi jellemzőkben 1996 és 2001 között bekövetkezett változások települési és területi különbségeit vizsgáltuk. Az intézményi struktúra lehetséges alkotóelemei közül a fenntartó, az intézményszerkezet, az intézményi jellemzők, a programkínálat, valamint a különböző képzési programok iránti kereslet változásait tárgyaltuk.

Eredményeink alapján elmondhatjuk, a település típusa szinte minden szerkezeti és belső szervezeti átrendeződésben, továbbá a kereslet és kínálat alakulásában is érezteti hatását. Az iskolákat érintő változások igazi terepei 2001/02-ben is a (kis)városok voltak, hasonlóan az 1996/97-es kutatás eredményeihez, míg a községi (elsősorban általános) iskolák ismételten kimaradtak a szerkezeti és szervezeti átalakulásokból. Ugyanakkor ők azok, akik az oktatás kereteinek további szűkülésétől a legjobban tartanak, miután pontosan érzékelik településeik egyre romló demográfiai helyzetét.

Elemzéseink megerősítik a regionális hovatartozásnak az intézményi folyamatokra gyakorolt hatásáról alkotott előzetes feltevésünket. Az iskolák szintjén zajló változásokra éppúgy hatnak a régiók előző évtizedekből örökölt kedvező vagy kedvezőtlen adottságai, mint az elmúlt évtizedben, a rendszerváltás után területükön végbement átalakulások. Bizonyos iskolák éppen régiójuk magas iskolázottságára, gazdag intézményhálózatára és gazdasági fejlettségére támaszkodva tudtak intenzíven bekapcsolódni és részeseivé válni az intézményi folyamatoknak és változásoknak (lásd például a közép-magyarországi régiót). A hátrányosabb gazdasági helyzetű térségek iskolái viszont sok esetben éppen az oktatás expanzióját igyekeznek felhasználni régiójuk kedvezőtlen adottságaiból (is) fakadó hátrányaik csökkentésére. Olyan programokat indítanak, amelyekkel a középfokú képzésnek, illetve a szakmai képzésnek akarnak új irányokat adni.

Eredményeink arra is rávilágítottak, milyen összetett egy-egy térség az iskolák adottságai, lehetőségei, stratégiái tekintetében. Ezért a jövőben érdemes lenne egy olyan kutatást folytatni, amely a különböző térségekben zajló „expanzív” és „defenzív” intézményi stratégiák sokszínűségét részleteiben is fel tudná tárni.

Irodalomjegyzék

Andor Mihály – Liskó Ilona (2000): Iskolaválasztás és mobilitás. Iskolakultúra, Budapest

Forray R. Katalin – Kozma Tamás (1992): Társadalmi tér és oktatási rendszer. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Forray R. Katalin – Kozma Tamás (1999): Regionális folyamatok és térségi oktatáspolitika. Educatio Füzetek. Oktatáskutató Intézet, Budapest.

Garami Erika (2003): Régiók és iskolák. A középfokú oktatás iránti kereslet és kínálat területi különbségei. In: Nagy Mária (szerk.): Mindenki középiskolája. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Lannert Judit (1999): Szerkezetváltási tendenciák és a továbbtanulási arányokat befolyásoló tényezők a közoktatásban. In: Vágó Irén (szerk.): Tartalmi változások a közoktatásban a 90-es években. Budapest, Okker Kiadó.

Lannert Judit (2003): Középiskola-választás a kilencvenes évek végén. In: Nagy Mária (szerk.): Mindenki középiskolája. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Magyarország régiói (1998): Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

Magyar statisztikai évkönyv 1999 (2000): Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

Magyar statisztikai évkönyv 2000 (2001): Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

Megyei statisztikai évkönyvek 1999 (2000): Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

Népszámlálás 1990. Megyei kötetek (1990a): Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

Népszámlálás 1990. Budapest adatai (1990b): Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

Melléklet

1. táblázat
Az általános és középfokú oktatásban érintett korcsoportok* aránya az egyes régiók népességében, 1990 és 1999 (%)

Megye, régió	6–13 éves		14–17 éves
	1990	1999	1990	1999
Budapest	10,7	7,9	6,4	4,3
Pest	13,0	10,1	7,3	4,9
Közép-Magyarország	11,4	8,7	6,7	4,5
Fejér	14,0	10,3	7,4	5,0
Komárom-Esztergom	13,1	9,8	7,3	5,0
Veszprém	13,8	10,0	7,2	5,3
Közép-Dunántúl	13,7	10,1	7,3	5,1
Győr-Moson-Sopron	13,4	9,4	7,6	5,2
Vas	12,7	9,4	7,2	4,9
Zala	12,8	9,3	6,8	5,2
Nyugat-Dunántúl	13,0	9,4	7,2	5,1
Baranya	12,3	9,6	7,1	5,0
Somogy	12,5	9,6	6,7	4,9
Tolna	13,0	10,1	7,0	5,2
Dél-Dunántúl	12,5	9,7	6,9	5,0
Borsod-Abaúj-Zemplén	13,6	10,8	7,3	5,4
Heves	12,4	9,4	6,9	5,0
Nógrád	12,4	9,5	6,5	4,8
Észak-Magyarország	13,1	10,2	7,0	5,2
Hajdú-Bihar	13,6	10,8	7,8	5,4
Jász-Nagykun-Szolnok	13,4	10,2	7,1	5,0
Szabolcs-Szatmár-Bereg	14,9	11,3	8,0	5,8
Észak-Alföld	14,0	10,8	7,7	5,4
Bács-Kiskun	12,6	10,1	6,9	5,0
Békés	12,4	9,6	6,9	4,9
Csongrád	11,8	9,5	7,1	4,8
Dél-Alföld	12,3	9,8	7,0	4,9
Országos átlag	10,1	9,7	5,6	5,0

Forrás: Megyei statisztikai...., 2000; Magyar statisztikai ..., 2000; Népszámlálás 1990..., 1990a; Népszámlálás 1990 ..., 1990b
^* A korcsoportokat a megyei statisztikai évkönyvekben alkalmazott bontásban közöljük.