Előszó

Kevés olyan területe van a közszolgáltatásoknak, amelyet oly sok alkalommal, eltérő célokból és különféle módszertani eszközökkel kutattak az utóbbi évtizedekben, mint a közoktatás. Az iskolák pedig válaszoltak, ahogyan tették ezt az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának 2001/02-ben lefolytatott vizsgálata esetében is (a kutatásról lásd kötetünkben Schmidt Andrea rövid, a legfontosabb tudnivalókra koncentráló ismertetését). Tanulmánykötetünk – melyet ajánlunk mindazoknak, akik akár az oktatásirányításban, akár a tanítási tevékenységben érintettek, vagy érdeklődő szülők – célja, hogy a szélesebb nyilvánosságot is érdeklő eredményeink egy részét közreadja. Kötetünk címe ugyanakkor arra is utal, hogy az iskolák az őket érő kihívásokra is válaszolnak, s számunkra az ezek mögött meghúzódó eltérő működési feltételek, szakmai tudások, motivációk feltárása jelentett igazán izgalmas feladatot. Kötetünk szerzői a saját érdeklődési területüknek megfelelően választották ki a feldolgozandó témaköröket, de bízunk benne, hogy az elkészült könyvből az a közös szellemiség is érződik, melyet szakmai műhelyünk képvisel.

Balázs Éva tanulmánya az intézményi szintű oktatásmenedzsment azon változásait elemzi, melyek a kilencvenes évek kezdetétől az ezredforduló utáni első évekig terjednek, az átfogott témaköröket illetően pedig, az iskolaigazgatók személyes és szakmai jellemzőinek bemutatásától, a napi vezetői munka jellegzetességeinek feltárásán keresztül, a vezetőképzés, szakmai fejlesztés tartalmi átrendeződésének feltárásáig ívelnek. Az írás kiemelendő érdeme, hogy mindezt a társadalmi, gazdasági átalakulás kontextusába ágyazottan, az időszak oktatáspolitikai prioritásaira, a szabályozási környezet változására is figyelemmel, ugyanakkor a nemzetközi tendenciákra is ki-kitekintve teszi.

Kötetünk következő két tanulmányának középpontjában a pedagógusok állnak. Imre Nóra bevezetőjében ismerteti azokat a kihívásokat, melyek az európai országokban a tanárok iránti kereslet és kínálat egyensúlytalanságára vezethetőek vissza, majd a magyar alap- és középfokú oktatási intézmények pedagógus-munkaerő foglalkoztatási stratégiáit veszi górcső alá. Írásából színes kép bontakozik ki a szakos ellátottság, az eredményes oktatáshoz szükséges kompetenciák hiányának egyenlőtlenségeiről, a tanári munkaterhek különbségeiről, s végül a tantestületek légkörét befolyásoló tényezők eltérő hatásairól. Nagy Mária a pedagógusok továbbképzéséről új, több ponton továbbgondolásra késztető megközelítésben összegzi két kérdőíves vizsgálat eredményeit. Sorait olvasva nemcsak a tanárok alap- és továbbképzésének több szempontú szociológiai diagnózisát ismerhetjük meg, hanem egy, a történések mögötti motivációkra, az intézményi és az egyéni megtérülésekre egyaránt figyelni képes kutatói-elemzői szemléletet is.

A közoktatási intézmények oktató-nevelő munkájának helyi feltételeire, sajátosságaira fókuszál Simon Mária és Mártonfi György tanulmánya. A két elemzés nézőpontjának egyik lényeges különbsége, hogy az elsőként említett szerző kizárólag az igazgatói véleményekre hagyatkozva mutatja be az általános iskolai tanuló-összetételben az elmúlt néhány év alatt lezajlott változásokat, összevetve azokkal az iskolavezetői reagálásokkal, melyek (legalábbis egy részük) ezekből következ(het)nek. Mártonfi György kérdései és válaszai viszont a középfokú oktatáshoz kötődnek, és a szerző mondandója elsődlegesen ahhoz az átalakuláshoz kapcsolódik, ami eltérő intenzitással ugyan, de mind a gimnáziumi, mind a szakképzésben részben megtörtént, részben jelenleg is zajlik. A tanulmány egyben azt is láthatóvá teszi, hogy az iskolák számára a folyamatos fejlesztés továbbra is létfontosságú, akár a képzési kínálatra, akár az oktatott tartalmak megújítására, akár a módszertani kultúra modernizálására gondolunk.

A közoktatás-irányítás helyi szintjén kitüntetett jelentősége van az iskolafenntartó önkormányzatok költségvetési döntéseinek. Hermann Zoltán empirikus vizsgálatokra alapozott tanulmányában arra vállalkozik, hogy egyrészt bemutassa, milyen gyakorlatok léteznek az iskolák finanszírozásában, másrészt elemezze, hogy az egyes technikák alkalmazásának milyen ösztönző hatást tulajdonítanak a megkérdezett fenntartók, illetve igazgatók. A közoktatás-irányítás rendszerszintjén a finanszírozás kérdése a költségvetési források felhasználásának ellenőrizhetőségében, az elszámoltathatóságban kap jelentős teret. Ennek egyik kiemelt eszköze lehet a minőségbiztosítás. Sinka Edit tanulmányának első része annak az átfogó ismertetése, ahogyan az oktatási rendszerekben bekövetkezett változások kikényszerítették a minőségbiztosítási rendszerek bevezetését. Elemzése ezek után, elsősorban kutatási adatokra alapozva, azt tárja fel, hogy a minőségbiztosítási rendszer kialakításában milyen konkrét lépések történtek, s ezekhez mennyiben voltak adottak a szükséges kompetenciák, illetve a finanszírozási feltételek az intézmények és a helyi oktatásirányítás szintjén.

Garami Erika írása a közoktatási intézmények 1996 és 2001 között lezajlott strukturális és szervezeti változásainak területi különbségeit mutatja be. Elemzése azokat a különbségeket teszi láthatóvá, amelyek egyrészt az alap- és középfokú képzés között, másrészt az iskolák székhelyének településtípusa, illetve regionális elhelyezkedése alapján ragadhatóak meg. A kötet záró tanulmányban is kiemelt szerepe van a települési dimenziónak. Imre Anna az ezer lélekszám alatti községek, falvak kisiskoláinak működési feltételeiről, azok sajátos jellemzőiről ad részletes és pontos képet, majd az írás bevezetőjében definiált eredményesség-fogalom összetevői mentén elemzi a kistelepülési iskolák eredményességét.

Kötetünk mellékleteként közreadjuk azt a két kérdőívet, amely az adatfelvétel alapjául szolgált, lehetőséget biztosítva ezzel arra, hogy kutatásunk egyes részeredményei, a tanulmányok gazdag táblázatanyaga ellenőrizhető, összevethető legyen következtetéseinkkel. A könyvre vonatkozó technikai megjegyzésünk, hogy ahol nem tüntettük fel az adatok forrását, ott ezen két kérdőív információit mutatjuk be, továbbá ha külön megjegyzést nem fűztünk a feltárt összefüggéshez, akkor az minden esetben szignifikáns.

Végül azoknak az igazgatóknak és kollegáiknak szeretnénk köszönetet mondani, akik gondosan, nem kevés időráfordítással válaszoltak kérdéseinkre. Reményeink szerint kutatási eredményeink számukra is közvetítenek átgondolásra érdemes észrevételeket, tanulságokat. Külön köszönettel tartozunk kötetünk lektorának, aki a tanulmányok első olvasójaként segítő bírálatával további szempontokkal gazdagította könyvünket.

A szerkesztő