"Az utolsó láncszem indította el, és minden láncszemen keresztülmenve hozzá tért vissza"

Cziboly Ádám - Havas Péter

"Az utolsó láncszem indította el,
és minden láncszemen keresztülmenve hozzá tért vissza"

- A tiszai cianidszennyezés 552 szolnoki középiskolás
véleményének tükrében -¹

Sokak szerint a tiszai cianidszennyezés Csernobil után a második legnagyobb ökológiai katasztrófa, amely az elmúlt negyedszázadban érte Európát. Mások szerint egyszerű baleset, amit a sajtó és a politikusok eltúloznak. Különböző gondolkodásmódú emberek eltérően értékelik a történteket: kihalt a Tisza élővilágának 80%-a, és az újjáéledéshez a legbátrabb jóslatok szerint is két évre van szükség. Tíz szolnoki középiskola tanulóit kérdeztük arról, mit jelentett számukra az a néhány nap, és mi a véleményük a történtekről.

A történtek áttekintése

A fontosabb adatok

Az ökológiai katasztrófa legfontosabb adatainak összefoglalásakor az összes lényeges kérdés áttekintésére törekedtünk, de a téma annyira komplex, hogy könyvet lehetne belőle írni, erre azonban a jelen keretek között nincs mód. Előfordulhat tehát, hogy bizonyos információk kimaradtak. Az adatok összegyűjtése során elsősorban a Zöld Pók Hálózat honlapjára, az innen elérhető kapcsolatokra, a Környezetvédelmi Minisztérium tanulmányára, valamint az Index és a Népszabadság internetes változatára támaszkodtunk.

A Szamoson, a Tiszán és a Dunán végigvonuló ciánszennyeződés egy román-ausztrál vegyes vállalat felelőtlen működésének a következménye. A vállalat Nagybányán található (Baia Mare), és kálium-cianid segítségével aranyat, illetve ezüstöt nyer ki nemesfémércből. Egy gátszakadás következtében a bánya derítőjében tárolt cianid- és nehézfémtartalmú iszap a Szamosba ömlött. Az ausztrál Esmeralda Exploration és a román Aurul cég sokáig tagadta a felelősséget a történtekért. A szennyeződés csak a Szamosban és a Tiszában csaknem 800 km hosszan kipusztította az élőlények 80 százalékát. Becslések szerint a folyónak 2-5 évre, a folyómedernek kb. 10 évre van szüksége a teljes rehabilitációhoz. Kilencvenöt tonna cianid folyt le február 7-től 10-ig a Tisza negyven kilométer hosszú Heves megyei szakaszán a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság számításai szerint. A "ciándugó" 40-60 km hosszú volt, egy ponton kb. két nap alatt haladt át. A szennyeződés levonulását követően 83 tonna haltetemet távolítottak el a Tisza-tóból és a folyóból; a mérgező dögöket Szikszóra és Debrecenbe szállították megsemmisítésre.

Az idegenforgalmi szempontból is fontos Tisza-tó 93 százalékát kitevő külső tározóteret nem érték károk, a mérések sehol sem mutatták ki a szennyeződés jelenlétét. A tározó egyes területein a csukák, halak elkezdték az ívást is, a vízi emlősök is szerencsésen átvészelték a szennyező hullám levonulását. Ezzel szemben a méreghullám a Tisza jugoszláviai szakaszán kipusztította a halállomány 80 százalékát. A Dunán is megjelentek a haltetemek és az is gondot jelent, hogy a termőföldeket a szennyezett folyóból kellene öntözni.

A nagybányai drasztikus szennyezést követően négy további kisebb szennyezésre lettek még figyelmesek a térség környezetvédelmi szakértői, ebből három cianidot is tartalmazott. A szennyeződések más vállalatoktól eredtek, ebből is látszik, hogy a katasztrófa megismétlődésének veszélye továbbra is fennáll. A vizsgálatok során az is kiderült, hogy az Aurul cég eddig igen környezetszennyező módon, nagy mennyiségű klórral közömbösítette a ciánt.

A cég az időjárásra hárítja a felelősséget: ha nem lett volna hirtelen olvadás, nem történt volna gátszakadás. Ezzel magyarázzák a román felelősök, hogy a térségben más helyeken is észleltek apróbb szivárgásokat. Az Esmeralda nehezen kapta meg a működési engedélyét (hosszas huzavona után 1999 májusában), ugyanis nem volt elképzelése arról, hol fogja tárolni a nemesfém kinyerése során keletkezett cianidtartalmú hulladékot. A Nagybánya közelében található nemesfémtartalmú érc mennyisége becslések szerint 50-100 tonna, egy tonnából 0,48-0,6 gramm (!) arany nyerhető ki, a hátramaradó egytonnányi anyag súlyosan szennyező fémiszap. Végül egy speciális műanyaggal burkolt derítőt terveztek erre a célra, és ideiglenesen (2001. március 1-jéig) megkapták a működési engedélyt. A balesetet követően bevonták a cég működési engedélyét, és hárommillió lej (40000 Ft!) pénzbírsággal büntették azért, mert 24 órás késéssel jelentette a történteket.

2000. február 14-ig 64 halfaj tetemeit találták meg a Tisza partjára sodorva, emellett számtalan vízimadár és emlős tetemét, többek között lovakét és kutyákét.

Vannak azonban olyan szerencsés fajok is, amelyek túlélték a katasztrófát. Élő tiszaviráglárvákat találtak február 12-én Tiszabábolna és Tiszadorogma között, amikor mintát vettek a folyó márgás, agyagos partszakaszán a mederből. A lárvák valószínűleg azért élték túl a katasztrófát, mert a márgás folyómeder megvédte őket. A tiszavirág védett kérészfaj, és Magyarországon kizárólag a Tisza mentén él. A híresztelésekkel ellentétben a vidrák sem haltak ki, csak elkerülik a folyót.

A katasztrófa több nemzetközi szervezetet is cselekvésre késztetett. Jelezte segítő szándékát az Európa Tanács, az Európai Unió, az ENSZ és Ausztrália is. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) szakértői eredetileg a balkáni háború okozta környezeti károk felmérésére érkeztek a térségbe egy e célra alakult munkacsoport keretében, és felszerelésük részét képezi egy mozgó laboratórium, amellyel egyebek között vízmintákat is lehet elemezni. Előzőleg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy ha több ország ratifikálta volna az ipari balesetekre és a nemzetközi víziutakra vonatkozó ENSZ-konvenciókat, az hozzájárulhatott volna a mostani katasztrófa okozta károk legalább részleges megelőzéséhez. Az ipari balesetek határokat átlépő hatásairól szóló konvenciót - amely egyebek között előírja az ilyen esetekben a szomszédos országoknak nyújtandó azonnali tájékoztatást - az érintett államok közül csak Magyarország írta alá.

A kérdőív ismertetése és a megbízhatóság vizsgálata

A vizsgálati személyek és a felvétel körülményei

A vizsgálatban 10 szolnoki középiskola (3 gimnázium és 7 szakiskola) tanulói vettek részt. Minden iskolában két osztály töltött ki a nyolcoldalas kérdőíveket: egy elsőéves és egy végzős osztály. Kivételt képez két középiskola, ahol az alacsony létszámú osztályok miatt három, illetve négy osztállyal vették fel a kérdőíveket. Összesen 552 tanuló vett részt a vizsgálatban, ebből 213 fiú és 339 lány; 250 elsős (14-16 éves) és 302 végzős (18-21 éves).

Az iskolákat telefonon kerestük meg, az egyes iskolákon belül az osztályokat az igazgató választotta ki. A tanulók valamelyik tanóra keretében töltötték ki a kérdőíveket. A kérdőív bevezetőjében és az iskolának szóló kísérőlevélben is hangsúlyoztuk, hogy a vizsgálatnak nem a tudásszint felmérése az elsődleges célja. A kérdőíveket pontosan két héttel a ciánszennyeződés elvonulása után postáztuk, és a legtöbbet a postázást követő héten meg is kaptuk. Az esemény és a felvétel között eltelt idő az iskolától függően 2-3 hét.

A vizsgálat eszköze

Az általunk tervezett kérdőív három részből áll.

• Igyekeztünk feltérképezni azt, hogy a tanulók, valamint közvetlen szociális környezetük (család, iskola, kollégium) milyen óvintézkedéseket tettek a szennyeződés átvonulása alatt.

• Egy általunk szerkesztett Likert-skála segítségével megvizsgáltuk, milyen érzelmeket váltott ki ez az esemény a fiatalokban.

• Felmértük, mennyire tájékozottak politikai, környezeti és ökológiai kérdésekben.

A kérdőív első oldalán általános kérdések szerepelnek (nem, életkor, osztály, iskola, város, szülők foglalkozása, kedvenc tantárgy).

Az óvintézkedésekkel foglalkozó részben rákérdezünk arra, hogy a tanulók otthon mire használták a zacskós vizet és a csapvizet: ivásra, főzésre, tisztálkodásra, mosásra vagy egyikre sem. Ha használták a csapvizet, próbálták-e valahogy megtisztítani? Volt-e olyan táplálék, amelynek a fogyasztásától tartózkodtak? Ezeknél a kérdéseknél 4-5 lehetséges válaszból választhattak a tanulók. Három nyílt végű kérdés következik: meddig tartott a szennyeződés; mennyi ideig tartották be ők az óvintézkedéseket; milyen óvintézkedéseket hoztak az iskolában. Ezt a szakaszt azzal zártuk, hogy rákérdeztünk az információforrásokra: 11 forrást neveztünk meg, ezek közül kellett kiválasztani azokat, akitől/ahonnan a szennyeződésről hallottak.

A "vélemények" szakaszban egy ötfokú Likert-skálával mértük fel, milyen érzelmeket váltott ki a ciánszennyeződés a diákokban. Hat érzelmet vizsgáltunk, mindegyiket öt tétellel:

- undor (1, 7, 13, 19, 25);

- félelem (2, 8, 14, 20, 26);

- düh, harag (3, 9, 15, 21, 27);

- kiszolgáltatottság, kétségbeesés (4, 10, 16, 22, 28);

- kihívás, izgalom (5, 11, 17, 23, 29);

- bagatellizálás, távolítás (6, 12, 18, 24, 30).

Minden tételnek azonos volt a súlyozása, fordított tételeket nem alkalmaztunk. A skálák megbízhatóságát reliabilitási próbákkal ellenőriztük, erről alább számolunk be.

A tájékozódást felmérő szakaszban arra voltunk kíváncsiak, hogy politikai, környezeti és ökológiai téren mennyire jártasak a válaszadók. Mindhárom területről öt kérdést tettünk fel, és a helyes válaszok számát pontoztuk. Az első öt kérdés a politikai tájékozottságra, a középső öt a szennyeződés lefolyásával kapcsolatos ismeretekre, az utolsó öt az ökológiai felkészültségre vonatkozott. A kérdéseket és a megoldókulcsot a következő táblázat tartalmazza. A válaszok pontozása az általános tájékozottsághoz igazodik. (Egy példa: miután senki sem említette meg a bepereltek között a román Aurul céget, ezért az egy ponthoz elegendő volt a román állam és az Esmeralda cég megnevezése.)

Kérdés	Egy pont	Fél pont
Mivel foglalkozott az a cég, amelyik a szennyeződést okozta?	aranybányászattal	bányászattal, aranyásással stb.
Milyen nemzet tulajdonában van ez a cég?	ausztrál-román	csak az egyik
Mi a neve a környezetvédelmi miniszternek?	Pepó Pál	-
Mi a neve annak a kormánybiztosnak, aki a krízis megoldásával foglalkozik?	Gönczi János	-
Kiket perel be Magyarország az eset kapcsán?	a román államot és az Esmeralda céget	csak az egyik
Milyen vegyületeket tartalmazott a cián mellett a szennyeződés?	nehézfémeket (illetve ha legalább hármat említ)	ha csak egy elemet említ (pl. cink, ólom)
Milyen útvonalon haladt át a szennyeződés az országon?	Szamos-Tisza	a Tisza mentén, északról délre stb.
Milyen halfajták pusztultak ki a szennyeződés hatására? Sorolj fel legalább hármat!	hármat vagy többet felsorol	ha háromnál kevesebbet tud
Meg lehetett volna akadályozni a természeti katasztrófát? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?	bármely olyan válasz, amely a tájékozottságot, gondolkodást mutatja
Melyik városokat érintette a szennyeződés? Sorolj fel legalább ötöt!	ötöt vagy többet felsorol	ha ötnél kevesebbet tud
Mi az a tápláléklánc?	ezeknél a kérdéseknél nemcsak a pontos biológiai definíciót fogadtuk el, hanem elegendő volt, ha a megfogalmazásból látszott, hogy a válaszadó érti, miről van szó
Hol helyezkedik el az ember a táplálékláncban?
Hogyan hat a ciánszennyeződés a táplálékláncra?
A természetben milyen körforgásban vesz részt a víz?
Hogyan hat a cián erre a körforgásra?

Ez a táblázat nem tartalmazza a kérdésekre kapott összes választ. A sokszínű válaszokat a következő részben nézzük át.

Adattorzító tényezők

A mintavétel jellegéből adódóan néhány torzító faktorra számíthattunk. A kérdőív kitöltését minden iskolában a tanárok instruálták, és nem tudhatjuk, mekkora különbségek voltak az instrukciók között. Előfordulhat, hogy amíg az egyik osztály erősen motivált volt a kérdések megválaszolásában, addig egy másik iskola tanárai és tanulói kevésbé érezték magukénak ezt a felmérést. Eredménytorzító faktor az is, hogy a diákok a kérdőívek kitöltése alatt láthatták egymás válaszait, és ez befolyásolta őket saját válaszadásukban. A kérdőívek javítása során tapasztaltuk, hogy nemegyszer szinte szó szerint ugyanazt a hibás választ adta 5-6 tanuló. Ebben az esetben nem tudjuk eldönteni, hogy az információ eredetileg kitől származott, ám az adatok az összes diák értékelésébe beleszámítanak. Hibaforrás az is, hogy a kérdőívet olyan tanulók is kitöltötték, akik nem Szolnokon élnek, otthoni környezetükben a vizet nem a Tiszából nyerik, vagyis a szennyeződés csak az iskolában érintette őket. Abban az esetben, ha ez egyértelműen kiderült a kérdőívből (37 fő), ezt jelöltük, és elkülönítve kezeltük.

A skálák megbízhatósága

A skálák reliabilitását a belső konzisztencia vizsgálatával, az ún. Cronbach-alfa módszerrel teszteltük. Miután az elemszám a skálákban nagyon alacsony (5 item), és a minta is elég heterogén, ezért a nem túl szigorú 0.6-os minimumértéket tartottuk irányadónak.

A legkonzisztensebb skálák a félelem (a=.7694) és a kihívás (a=.7314) skálái. Átlagos konzisztenciájú a harag (a=.6691) és az undor (a=.6352) skála. Nem tartható megbízhatónak a tehetetlenség (a=.5690) és a bagatellizálás (a=.5453) skála. A kis elemszám miatt nem voltunk képesek olyan változtatásokat végrehajtani, amitől emelkedett volna a reliabilitási mutató: akármelyik item(ek) elhagyásával a mutató továbbra is 0.6 alatt marad. A tehetetlenség skálából erősen kiugrik a 22. tétel ("Néha úgy éreztem, mindjárt elsírom magam.") negatív irányba, azonban a tétel kiemelése után is .59 körül marad a mutató.

Ami ebből az olvasó számára fontos: az eredmények olvasása során figyelembe kell venni, hogy a tehetetlenség és a bagatellizálás skálái nem állták ki a statisztikai próbát, vagyis nem eléggé "tisztán" mérnek. Ezzel szemben a félelem és a kihívás skálák nagyon megbízhatóak, a düh és az undor skálák pedig átlagos pontosságúak.

Az egyes kérdésekre adott válaszok megoszlása²

Mire használtátok a zacskós vizet?

16,7% ivásra, 20,1% ivásra és főzésre, 11,4% ivásra, főzésre és tisztálkodásra, 3,6% pedig ezen felül mosásra is használta a zacskós vizet. 46,2%, azaz 255 fő nem élt vele. Ennek több oka is lehet.

Az 552 válaszadó közül 37-nél sikerült egyértelműen azonosítani, hogy olyan településen laknak, ahol nem a Tiszából nyerik a vizet. Ez azonban csak a teljes minta 6,7%-a. (Lehetséges, hogy a fennmaradó 218 fő között "rejtetten" akadnak még olyanok, akik nem Tisza-vizet isznak.) Egy másik ok lehet az, hogy a családok többsége ásványvizet használt zacskós víz helyett. Harmadik okként a probléma tagadása, a csapvíz felelőtlen használata merül fel.

Mire használtátok a csapvizet?

9,1% (50 fő) ivásra, főzésre, tisztálkodásra és mosásra, 1,6% főzésre, tisztálkodásra és mosásra, 45,8% tisztálkodásra és mosásra, 9,8% pedig csak mosásra használta. 32,2% nem használta egyáltalán.

A fentebb azonosított 37 válaszadóból 24-en kútból nyerik a vizet, tehát sajnálatos módon élnünk kell a gyanúperrel, hogy több szolnoki családban is ittak a csapvízből, és csak reménykedhetünk abban, hogy ebből az 26 emberből minél többen csak félreértették a kérdést.

Hogyan tisztítottátok meg a csapvizet?

85,5% sehogyan, 2,7% szűréssel, 7,2% (40 fő!!) felforralással, 1,6% vegyszerrel, és 1 fő pedig ezek kombinációjával (felforralással és vegyszerrel). Azok közül, akik ittak a csapvízből, egy fő tisztította szűréssel, egy vegyszerrel, négyen forralással, a többi 18 sehogyan. Voltak olyanok is, akik túl elővigyázatosak voltak: mosás előtt nyolcan forralták fel a vizet.

Van-e olyan táplálék, amelynek a fogyasztásától tartózkodtatok?

61,1% nem evett halat ezekben a napokban, egy ember tartózkodott a zöldségtől, hárman a zöldségtől és a haltól, 37% viszont semmilyen korlátozást sem vezetett be a táplálkozásában.

Hány napon keresztül tartott nálatok a szennyeződés?

Másfél-két hét, mint tudjuk. Egyébként 20-30 év.³

Érdekes jelenséget figyelhetünk meg ennél a kérdésnél. A válaszadók 14,7%-a szerint két napig, 9,4 %-a szerint egy napig, 25%-a szerint három napig tartott a szennyeződés, a többiek (50,9%) ennél hosszabb időtartamra emlékeznek. Különösen sokan emlékeznek egy hétre (12,7%, 70 fő). Klasszikus példája ez a konstruktív emlékezetnek: a megpróbáltatásokkal teli napokat sokkal hosszabb időnek élték meg a diákok (50-75%-uk), és így hosszabb időre is emlékeznek vissza.

A szennyeződés elvonulása után még mennyi ideig tartottátok be az óvintézkedéseket?

Családomban egyébként sem jellemző a Tisza-víz fogyasztása.

Hasonló eloszlást figyelhetünk meg, mint az előző kérdésnél. A tanulók 13,9%-a egy napig, 20,1%-a két napig, 15,6%-a három napig tartotta meg az óvintézkedéseket, 37,1% pedig ennél tovább. 15,9% írt egy hetet. Nyolc ember a kérdőív kitöltésének napjáig elővigyázatos maradt.

Milyen óvintézkedéseket vezettek be az iskolában ezekben a napokban?

A következő óvintézkedéseket említik:

1. A mosdókra kiírták, hogy a víz nem iható.

2. A mosdóknál felnőttek felügyeltek.

3. Zacskós vizet és/vagy ásványvizet osztottak.

4. A hangosbemondó többször bemondta, hogy nem lehet a csapból inni.

5. A menzán nem főztek csapvízzel, ivólevet adtak.

6. Több iskolában az igazgató is tartott előadást.

7. Elzárták a kávéautomatákat.

• A mosdókat meghatározott időközönként lehetett használni. Az ebédelés át lett szervezve.

• Desztillált vízben főztek. Nem is volt íze a kajának.

• Elmaradtak a testnevelés órák.

• Bemondták a rádióban, hogy ne érintkezzünk vízzel.

• Ügyeletesek ültek a WC-k mellett, és nézték, hogy senki se igyon a vízből.

• Vízből készült ételek nem voltak a menzán.

• Nem nagyon tudom, mert mi elutaztunk erre a hétre a cián elől. De zacskós víz volt.

• Az ivóvízből nem lehetett inni, helyette az iskola folyosóján lehetett "kapni" 120 forintért 2 dl narancslevet.

Honnan, kitől értesültél a ciánszennyeződésről?

A legjelentősebb személyek a szülők (16,5%), az osztályfőnök (4%), más tanár (3,4%) és a barátok (3,4%). 42,9% több helyről is értesült az eseményekről.

A hírközlés terén az egyetlen vízválasztó az, hogy a válaszadó olvasott-e újságot: 34,4% értesült csak a televízióból a hírről, 62,7% pedig a televízióból és az újságokból is.

Érzelmek

A legerősebb érzelem a harag volt (átlag 2.096 pont), ezt követi az undor (2.785). A középértékhez közel áll a kiszolgáltatottság (3.137) és a félelem (3.393). A negatív tengelyen helyezkedik el a kihívás (3.890) és a bagatellizálás (4.249).

Általánosságban tehát elmondhatjuk, hogy a szolnoki középiskolások érzelemvilágára leginkább a harag és az undor jellemző, elutasítják a kihívás és a bagatellizálás attitűdjét, és különbözőek a gondolatok a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal kapcsolatban. Az érzelmekről kapott eredményeket a tanulmány utolsó részében részletesebben ismertetjük.

Tájékozottság

A tájékozottsági kérdésekben jobban teljesítettek a fiatalok az aktuálpolitika terén (átlag 3.1 pont) és a szennyeződés lefolyásával kapcsolatos ismeretekben (átlag 3.09 pont), mint az ökológiai kérdések terén (átlag 2 pont). Az átlagos összpontszám 8.9 volt.

Mivel foglalkozott az a cég, amelyik a szennyeződést okozta?

A válaszadók nagy többsége tudja, hogy aranybányászattal, illetve "bányamunkákkal", "aranykitermeléssel", "aranyásással" vagy "aranymosással". Kevesen utalnak külön az ezüstbányászatra, de többen írnak "nemesfémbányászatot". Akik nem utaltak sem a bányászatra, sem a nemesfémekre, azok szerint a cég "vegyi anyagokkal", "laboratóriumi vizsgálatokkal" vagy "valami piszkos dologgal" foglalkozik.

• Környezetszennyezéssel.

• Valamilyen anyagból kivonták a ciánt.

• Biztos valami ciános dologgal.

Milyen nemzet tulajdonában van ez a cég?

A diákok nagy része csak az egyik tulajdonost nevezte meg, rendszerint a románokat. Őket követik a listán az ausztrálok. Kevés tanuló tüntette fel mindkettőt. Az egyik osztályban szinte minden tanuló ukrán részesedésre utal. Nyilván hangalaki hasonlóság miatt néhányan osztrákokat, illetve Habsburgokat sejtenek a cég mögött.

• Amennyiben közvélemény-kutatást kívánnak tartani, legyenek szívesek pontosabb kérdéseket feltenni. A cég nem egy nemzet tulajdonában van, hanem a magántőke birtokolja.

Mi a neve a környezetvédelmi miniszternek?

Pepó Pál nevét egy-két kivétellel mindenki tudta, bár a kompetenciáját többen kétségbe vonták.

• Pepő Pál

• Pepó Pál (de nem való annak)

• A "Pepó"

• Van olyan is?

Mi a neve annak a kormánybiztosnak, aki a krízis megoldásával foglalkozik?

Gönczi János nevét csak egy osztályban tudták. Egy másik osztályban mindenki Müller Tibort írta, a Környezetvédelmi Minisztérium miniszteri biztosát. Szavazatot kapott még Pepó Pál, Torgyán József, Orbán Viktor, Regős Bendegúz, Esmeralda, Martonyi János, Dávid Ibolya, Csurka István, valamint a "Katasztrófaelhárítási biztos", a Környezetvédelmi Minisztérium és az igazságügy-miniszter.

Kiket perel be Magyarország az eset kapcsán?

A második kérdéshez hasonlóan itt is nagyon sokan csak egy vádlottat említettek meg: vagy a román államot, vagy az Esmeralda céget. Kevesen említették mindkettőt. Senki sem utalt a román Aurul cégre, ez azt mutatja, hogy az Esmeralda neve sokkal inkább benne van a köztudatban, mint a román Rt. neve.

• Pepó Pált

Milyen vegyületeket tartalmazott a cián mellett a szennyeződés?

Sokan írták azt, hogy nehézfémeket. Voltak, akik az összefoglaló név helyett különböző fémeket soroltak fel (pl. cink, ólom, arzén). Kevesen voltak, akik más választ adtak, szerintük a szennyeződés pl. "nehézvizekben lévő vegyületeket" tartalmazott.

• H2O

• döglött halat

Milyen útvonalon haladt át a szennyeződés az országon?

A diákok túlnyomó többsége ismerte a Szamos-Tisza útvonalat. Akik nem az érintett folyók vagy a városok neveit írták, általában azt a választ adták, hogy "északról délre".

• Naiv kérdés. Biztos nem visszafelé!

Milyen halfajták pusztultak ki a szennyeződés hatására? Sorolj fel legalább hármat!

Minden diák tájékozott volt ebben a kérdésben. Sajnálatos módon nagyon sok faj neve felmerült, többségük valóban honos a Tiszában, de akadt néhány kakukktojás is (pl. guppi).

• Minden hal, harcsa, busa, süllő, de ha lett volna bálna, akkor az is.

• A sajtó sokat filmezett sztárja a busa volt, mellette ponty, amur.

Meg lehetett volna akadályozni a természeti katasztrófát? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?

Nagyon sokféle válasz érkezett erre a nyitott kérdésre. Körvonalazható az a néhány megoldási mód, amely gyakran előkerül.

1. 400 tonna vas-szulfát. Vannak, akik a vas-szulfát mellett érvelnek, "időben kikérték volna a tudósok véleményét". Mások szerint ez még nagyobb kárt okozott volna, mint a cián.

2. A halak lehalászása az alsóbb szakaszokon, ezek újratelepítése a kihalt folyóba.

3. A Szamos víztározókba engedése. Néhányan azonban tiltakoztak ez ellen a javaslat ellen, ugyanis ezeket a tározókat átalakították halastavakká.

4. Politikai megoldás: szigorúbb környezetvédelmi előírások, nemzetközi egyezmények kellettek volna.

5. A katasztrófa oka emberi mulasztás: az előírásokat be kellett volna tartani.

6. "Elkerülő" válasz (valójában nem válaszolja meg a kérdést): például "Jobban oda kellett volna figyelni", "Nem kellett volna a ciánt beleengedni a folyóba".

7. Destruktív, érzelmi válasz: leggyakrabban a románok ellen irányul.

• A román környezetvédelmi minisztériumnak nagyobb körültekintéssel kellett volna a vegyszereket figyelni.

• Igen, nem kellett volna beengedni a határon a ciánt.

• Jobban oda kellett volna figyelni a védekezésre.

• Igen, valami vas-szulfáttal. De azt nem tudom, hogy akkor miért nem tették???!!!

• Ez egyszerű figyelmetlenség volt. Egyszerűen figyelni kell az ilyen dolgokra.

• Igen és nem. Önök ezt TUDJÁK!

• A románok nem szeretik a magyarokat, a tévében mutatták, hogy nem is érdekli őket.

• Nem kellett volna a románokat a környékünkre engedni.

Melyik városokat érintette a szennyeződés? Sorolj fel legalább ötöt!

Legalább két várost (Szolnok, Szeged) minden diák meg tudott nevezni. Minél inkább foglalkoztatott valakit ez a téma, annál több nevet tudott írni. A felkészültebb osztályok tanulói akár tíz várost is fel tudtak sorolni.

Mi az a tápláléklánc?

A válaszadók többsége ismerte ezt a fogalmat, de csak kevesen tudták felidézni a "formális" definíciót a termelőkkel, fogyasztókkal és lebontókkal. Ennek ellenére sok diáknál látszott, hogy érti, miről van szó. A fogalom "szabadon fogalmazott" definícióiból helyenként többet tanulhatunk, mint a biológiakönyvekből.

• Az a folyamat, mely során a növényeket megeszik az állatok, az állatokat az emberek.

• Az élőlények létfenntartásuk miatt egymás elfogyasztására szorulnak.

• "A nagy hal megeszi a kishalat", majd a nagy hal elbomlik, és kezdődik minden elölről.

• Körfolyamat: például: hal-madár-ember-lebontóbaktérium-újabb hal.

• A tápláléklánc az élőlényeket egymással kapcsolatba hozza.

• Olyan biológiai folyamat, amely során az állatok megeszik egymást.

• Például: az egér megeszi a magvakat, őt a róka, a rókát az ember.

• Amit az élővilág megeszik.

Hol helyezkedik el az ember a táplálékláncban?

Erre a kérdésre egy-két kivétellel szinte mindenki tudta a választ. Harmadlagos fogyasztó, csúcsragadozó, legfelül, legtetején, legelöl - a különböző szintű megfogalmazások ugyanarra a jelenségre utalnak.

• Az ember a tápláléklánc csúcsán van, de ha így haladunk, már nem lesz tápláléklánc.

• A vízben.

Hogyan hat a ciánszennyeződés a táplálékláncra?

Erre a kérdésre rengeteg egyszavas választ kaptunk: "felborítja", "tönkreteszi", "végigártja", "borzasztóan", "katasztrofálisan". A diákok válaszai arról árulkodnak, érzik, hogy baj van, de nem tudják pontosan, mi. Kevesen tesznek csak kísérletet a tápláléklánc felborulásának megfogalmazására.

• Elkezdi az elején, és végigártja az összeset.

• Megöli a halakat, és a mérgezett halakat megeszik a sirályok meg a sasok. Azok sem járnak jól.

• Az élőlények egymást pusztítják el a táplálkozás során.

• Az utolsó láncszem indította el, és minden láncszemen keresztülmenve hozzá tért vissza.

A természetben milyen körforgásban vesz részt a víz?

A legtöbb válasz valahogy így szól: "elengedhetetlen elem az élethez". Körülbelül a válaszadók harmada írja le a körforgás egyes állomásait.

Hogyan hat a cián erre a körforgásra?

Hasonló egyszavas válaszokat kaptunk, mint a 13. kérdésnél. Itt is csak kevesen próbálták leírni, hol lép be a cián a körforgásba.

Köszönjük, hogy segítettél.

• Nagyon szívesen, de remélem, hogy az elkövetkező években nem kell újra a ciánról válaszolnom.

A nyílt végű kérdésekben megjelenő attitűdök

Az utolsó két kérdés így szól: Ha te lettél volna a kormánybiztos, mit tettél volna? Ha te lennél a kormánybiztos, mit tennél az elkövetkező egy évben?

Ezeknél a kérdéseknél a diákoknak lehetőségük nyílt arra, hogy kifejtsék véleményüket. Sok választ kaptunk erre a két kérdésre, és ezek igen széles skálán mozognak. A megfontolt, ésszerű gondolatoktól az indulatos, harcias nézetekig sokfajta attitűddel találkoztunk. A válaszokat öt nagy csoportba soroltuk, minden csoporton belül további alcsoportokat tudunk kialakítani. A következőkben áttekintjük, milyen véleményeknek adtak hangot Szolnok középiskolásai. A kategóriákat azáltal tesszük értelmezhetőbbé, hogy idézünk a válaszokból.

I. Javaslat arra, hogy mit lehetett volna másként tenni

Ebbe a kategóriába azok a válaszok tartoznak, amelyek végiggondoltan felelnek arra a kérdésre, mit csinálhatott volna jobban a kormány. Öt alkategóriát találtunk.

a) 400 tonna vas-szulfáttal történő semlegesítés helyeslése, illetve esetenként ellenérvek kifejtése vagy egyéb tudományos/kémiai megoldás.

• Állítólag 400 tonna vas-szulfáttal közömbösíteni lehetett volna, de lehet, hogy ez még nagyobb károkat okozott volna.

• Létrehoztam volna egy csoportot, mely hígította volna a vizet.

• Megkérdeztem volna a tudósokat.

b) A halak lehalászása a Tisza felső szakaszain, újratelepítés az alsó szakaszon.

• Lehalászattam volna a halakat Szegednél és újratelepíttettem volna őket a kihalt folyóba.

c) A Szamost a szükségtározókba belevezetni és ott közömbösíteni a ciánt.

• Csak azt nem értem, miért csináltak a szükségtározókból halastavakat?

d) Javaslatok a pánikkeltés elkerülésére, a szélesebb körű tájékoztatásra.

• Nem keltenék pánikot, mint ahogyan most csinálták.

• Bezárattam volna az iskolákat.

• Fontosnak tartottam volna az érintettek tájékoztatását.

e) Elégedettség a kormánybiztos munkájával, ugyanis ebben a helyzetben nem lehetett volna másként cselekedni.

• Ez egy nagyon nehéz helyzet volt. Hála Istennek túl vagyunk rajta. Én teljesen meg vagyok elégedve a kormánybiztos munkájával.

• Valószínűleg én is ugyanígy csináltam volna. Miután a cián belekerült a folyóba, már nem lehetett mit tenni.

• Jól kezelték, rengeteg ivóvizet kaptunk, a legfontosabb óvintézkedéseket megtették.

II. Javaslat arra, hogyan lehetne a helyzeten javítani

Ebbe a kategóriába azok a válaszok tartoznak, amelyek látják a jövőben a megoldást, például az élővilág újraélesztését, nemzetközi munkacsoportok életre hívását ösztönzik stb. Öt alcsoportot különítettünk el.

a) Halak telepítésének szorgalmazása.

• Először olyan halakat telepítenék, amelyeket megesznek: a ponty és a többi hal.

• Mindent megtennék, hogy minél előbb felépüljön újra az élővilág.

• Leállítanám azt a gyárat és átalakítanám haltelepítővé.

b) A Tisza vidékén élők támogatása, gyűjtés szervezése, tájékoztatás.

• Gyűjtéseket szerveznék a Tisza mellett élők érdekében, de elsősorban a Tiszáért!

• Elkezdeném tisztítani a Tiszát, minden hátrányos helyzetű embert ellátnék megfelelő mennyiségű ásványvízzel.

• Figyelmeztetném az embereket a veszélyre, amelyet a Tisza rejt magában, s felhívnám a figyelmet arra, hogy igaz, hogy a cián levonult, de nem nyomtalanul (halak, fák, madarak stb.).

c) Azonnali horgászati tilalom elrendelése.

• Teljes horgászati tilalom azonnali bevezetése, a halszaporodás természetes útjának biztosítása. A telepítés teljesen hatástalan.⁴

d) Nemzetközi bizottságok létrehozásának sürgetése.

• Felállítanék egy olyan különleges bizottságot, amely folyamatosan ellenőrizné a Tisza élővilágát és szennyezettségét, és kidolgozná a megfelelő védelmi eljárásokat.

• Próbáltam volna megegyezni a románokkal. Minden egyes részletre kíváncsi lettem volna, és főleg arra, hogy miért tették ezt.

e) A környezetvédelem erősítése.

• Fokozott figyelmet szentelnék a környezetvédelemnek. A ciánszennyezés után az ipari ágak szennyvízcsatornának nézik a Tiszát.

III. A felelősök megbüntetése, illetve a bűnösök felelősségre vonása

Az eddigiekkel ellentétben ezek nem a racionalitáson, hanem érzelmeken alapuló válaszok. Többségük dühöt, haragot fejez ki a felelősökkel vagy inkább bűnösökkel szemben. A válaszadók túlnyomó többsége a románokat hibáztatja, néhányan pedig az Esmeraldát vagy Pepó Pált. A négy alkategória itt a következő.

a) A románok iránt érzett düh kifejezése.

• Én megtettem volna ugyanezt velük, vagy megetettem volna velük a döglött halakat.

• A ciános halakat elküldtem volna a románoknak mint segélyt.

• Ha volna egy folyó, ami Romániába folyik, beleöntöttem volna az összes halat.

• Szabadstrandot nyitni a románoknak; ingyen halászlé a cég minden dolgozójának a "megfázott" halakból.

• Lezárni a Szamost a határnál.

Külön alcsoport a szélsőséges vélemények hangoztatása.

• Kitiltanám a románokat és mindent, ami velük kapcsolatos az országból, hogy közünk ne legyen hozzájuk.

• Felkészülnék a háborúra.

• Jobban megfenyegettem volna a románokat, és addig nem hagynám nyugodni őket, amíg nem fizetnek tisztességesen. Vagy ha nem tudnak fizetni, építsenek egy fejlett gátrendszert a Tisza mentén ingyen. Vagy Erdélyből csatoljanak vissza területeket.

b) Pepó Pál, illetve a kormányzat iránti elégedetlenség kifejezése.

• "Közbevágott Pepó Pál úr: ej ráérünk arra még!" Na csá csumi csá.

• Mondjon le a kormány, azt kérném.

• Nem bagatellizáltam volna el a dolgot. Nem engedtem volna be a határon a Tiszát.

• Szerintem ez a megoldás felelőtlen volt, bár a 6-8 órára való vízmennyiség kicsit felelőtlen volt.

• Komolyabban. A végén elég jól belejöttek, de az elején nem vették elég komolyan.

• Nem hagynám szó nélkül, hogy ilyen katasztrófát okoztak, és a fülük botját sem mozgatják.

c) Az Esmeralda iránt érzett düh kifejezése.

• Felakasztanám mindegyiket, de előtte megitatnám egy kis ciános vízzel! Hadd szenvedjen!

• Megbüntetném azokat az embereket, akik ezt tették, nagyon-nagyon.

d) Senkit nem okol, egyszerűen kétségbe van esve a történtek miatt.

• Véleményem szerint itt nem undorodásról és gusztustalanságról volt szó, hanem szívszorító látványról, az élővilág és a környezet pusztulásáról, sajnálatról, félelemről, egyszóval tragédiáról.

• Elsírtam magam, amikor megláttam a halakat.

IV. Jogi kárrendezés követelése

Ez a kategória a racionális és az érzelmi válasz keveredése, a negatív indulatok jogi vagy politikai formába öntve. Ezek a válaszadók jogi lépéseket követelnek, bíróság elé akarják citálni a bűnösöket, vagy nemzetközi bizottságokat szeretnének létrehozni. Ezek viszont különböznek a II/d-ben említett bizottságoktól, ugyanis azok valamiért, ezek viszont valami ellen jönnének létre.

a) Kártérítés követelése a román kormány, illetve az Esmeralda cégtől.

• Olyan pert varrnék a nyakukba, amit az életük végéig fizetnek.

• Jogi úton a gatyáját is elnyerném, hogy legközelebb jobban odafigyeljenek, hogy mit csinálnak.

• Perelném a román gyárat, de ha nem sikerülne kártérítést kapnom, akkor lemondanék.

b) A kormányzat nem hozzáértő embereinek eltávolítása.

• Pepó Pált páros lábbal rúgnám ki, és hozzáértő embereket ültetnék a helyére. Aki nem politikát lát ebben a katasztrófában, hanem megoldaná a problémát.

• Biztos nem azt, amit a Pepó. Ha a mi polgármesterünk lett volna a kormánybiztos, történt volna valami előrehaladás!!!

c) Egy nemzetközi "szupervíziós" bizottság felállítása.

• Folyamatosan figyeltetném a románokat.

• Perelném a román gyárat, segítséget kérnék a NATO-tól, az FBI-tól, az Uniótól és a CIA-től.

V. Hárító, bagatellizáló válaszok

Ebbe a gyűjtőkategóriába azok tartoznak, akik nem adtak érdemi választ a kérdésre, hanem megkerülték azt. Ennek a csoportnak az egyik fele a gyermekszerepbe bújik, és a krízis megoldását a "felnőttek" vagy a kormánybiztos feladatának tartja, a másik fele pedig bagatellizálja vagy "elpoénkodja" a problémát.

a) A gyermekszerep felvétele.

• Én nem szólok bele ilyenkor a felnőttek dolgaiba.

• Még nem tanultam!

• A miniszterek fizetéséből kellene rááldozni, nem az adófizetőktől elszedni pénzt. A nagy fejeseknek úgyis van egy csomó pénzük.

• Nem hiszem, hogy tudtam volna mást tenni, még csak 15 éves vagyok, és nem tudok sokat a "nagyvilág" dolgairól.

b) A felelősség hárítása, annak hangsúlyozása, hogy a krízis megoldása egyedül a kormánybiztos feladata.

• Nem akarok kormánybiztos lenni!!!

• Nem vagyok kormánybiztos, ezért nem értek hozzá. Azért kormánybiztos a kormánybiztos, mert értenie kellene hozzá.

• Nem tudom, nem vagyok elég képzett.

c) Az esemény bagatellizálása, annak kifejtése, hogy a sajtó eltúlozta a helyzetet.

• A sajtónak nem kellett volna eltúloznia a helyzetet. Azok, akiknek semmi közük nem volt az egészhez, megtévesztő híreket adtak ki.

d) Humoros(nak szánt), "elpoénkodó" válaszok.

• Lemondtam volna, hisz mindenki ezt csinálja, ha valami gond van. A másik lehetőség, hogy lemondatnak. Ez a legegyszerűbb, és már divatba jött.

• Bocsánatot kérnék.

• Megszedném magam.

e) Egyéb hárítás.

• Kösz, jó kérdés.

• Már nincs időm válaszolni.

• Nem tudom (mert rendőrnek készülök).

Statisztikai elemzés: az érzelmek és más változók összefüggései

Kétféle statisztikai próbával vizsgáltuk meg, hogy milyen kapcsolatban állnak az érzelmek a további változókkal. Minden esetben az érzelmeket mérő hat skála valamelyike volt a függő változó. Abban az esetben, ha a vizsgált adat mérhető volt intervallumskálán (hány napig tartották az óvintézkedéseket, hány pontot ért el a tájékozottság tesztben stb.), Pearson-féle korrelációval vizsgáltuk az összefüggést. Amikor a vizsgált adat csak ordinális vagy nominális skálán volt kifejezhető (például nem, óvintézkedés fajtája), varianciaanalízist hajtottunk végre az ANOVA-modellel. Azokat az eredményeket fogadtuk el szignifikánsnak, ahol p,05. A következőkben összefoglaljuk, hogy az egyes érzelemskálákra milyen változók hatottak szignifikánsan.⁵

Undor

Különbség mutatkozott a nemek között az undor tekintetében: a lányok jobban undorodtak a ciános víztől, mint a fiúk. Azok, akik magasabb pontszámot adtak ebben a vonatkozásban, gyakrabban használták a zacskós vizet tisztálkodásra és mosásra is, mint azok, akik kevésbé undorodtak a ciános víztől. Szoros kapcsolat volt az undorodás és a hal fogyasztásától való tartózkodás között is.

Félelem

Erősen szignifikáns a különbség a lányok és a fiúk félelempontszámai között: a lányok nagyobb félelemről számolnak be.

Az óvintézkedésekre is nagy hatást gyakorolt a félelem. Azok, akik ebben magasabb pontszámot értek el, inkább hajlamosak voltak a zacskós vizet tisztálkodásra és mosásra is használni, a csapvizet pedig semmire sem. Továbbá sokkal többen tartózkodtak a hal fogyasztásától a "félősek" közül, és jóval hosszabb ideig tartották be az óvintézkedéseket a szennyeződés elvonulása után is. (Előfordulhat persze, hogy az ok-okozati viszony fordított: azok után, hogy ezek a diákok otthon komolyabb óvintézkedéseket láttak, a félelem irányába tolták el az attitűdjüket.)

Harag

Egyetlen változóval áll szignifikáns kapcsolatban a harag skála: ez pedig az óvintézkedések betartása a szennyeződés elvonulása után. Minél magasabb haragot mutat valaki, annál tovább tartotta be az óvintézkedéseket. Nyilván, ha valaki hosszabb ideig tartott be egy kényelmetlen előírást, ez növelte a dühét azok ellen, akik miatt erre kényszerült.

Kiszolgáltatottság

A lányok szignifikánsan nagyobb kiszolgáltatottságélményről számoltak be, mint a fiúk. Érdekes tény, hogy az, akinek a kiszolgáltatottságértéke magas, a csapvizet általában semmire sem használta, és tartózkodott a hal fogyasztásától. Feltehető, hogy ezekben a családokban a szennyeződés átvonulása alatt igen keveset tisztálkodtak és mostak, ugyanis nem bíztak a csapvízben. Ez még inkább hozzájárulhatott a kiszolgáltatottság élményéhez. A kiszolgáltatottságról beszámoló diákok az óvintézkedéseket is hosszabb ideig tartották be.

Kihívás

A kihívás mértéke a korral változik: a fiatalabbak hajlamosabbak voltak arra, hogy kihívásként éljék meg a megpróbáltatásokat, mint az idősebbek (ez az egyetlen skála, amelynél együttjárás mutatható ki az életkorral). Emellett a fiúk is inkább tekintették kihívásnak a helyzetet, mint a lányok.

Az óvintézkedések közül egyedül a zacskós víz használata mutat erős összefüggést a kihívással: izgalmasabb volt a helyzet azok számára, akik a zacskós vizet csak ivásra és/vagy főzésre használták, mint azok számára, akik tisztálkodásra és/vagy mosásra is. Azok, akik magas kihíváspontot produkáltak, sokkal hosszabbnak ítélték meg a szennyeződés lefolyásának idejét is, mint mások.

A tájékozottság mértéke negatívan korrelált a kihívással mindhárom alterületen. Az értelmezés egyértelmű: sokkal izgalmasabbnak találták a helyzetet azok, akik keveset tudtak arról, hogy mi történik. Ezzel kapcsolatban egy hipotézist szeretnénk megfogalmazni a fejezet végén.

Bagatellizálás

Erős negatív korreláció mutatkozik a helyzet bagatellizálása és a tájékozottság között, ennek a kapcsolatnak az értelmezése kézenfekvő. Különösen alacsony az aktuálpolitikai és a katasztrófa lefolyásával kapcsolatos tájékozottság a helyzetet bagatellizálók körében. Más változónak nincsen ezzel a skálával szignifikáns kapcsolata.

A skálák egymás közötti korrelációja, faktoranalízis

Rendkívül erős (p,0001) szintű korreláció mutatkozik egyes skálák között. A bagatellizálás és a kihívás pozitívan korrelálnak egymással, mindkettő negatívan korrelál az undorral, a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal. Ez fordítva is igaz: az undor, a félelem és a kiszolgáltatottság pozitívan korrelálnak egymással, viszont negatívan korrelálnak a bagatellizálással és a kihívással.⁶

A harag tűnik valamennyire különállónak: pozitívan korrelál az undorral, a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal, viszont pozitívan korrelál a kihívással is, és nem korrelál a bagatellizálással.

Ezek alapján a faktoranalízis során három nagy faktor tűnik elő: elkerülés: undor, félelem és kiszolgáltatottság; hárítás: kihívás és bagatellizálás; harag.

Következtetések

A vizsgálat eredményeit összegezve egy hipotézis körvonalazódik előttünk. Hasonló együttjárásokat láttunk a hárítás és az elkerülés faktor skáláinál, a legfontosabb különbség azonban a tájékozottságban mutatkozott. Megalapozottnak tartjuk egy affektív-kognitív modell felállítását: az esemény minden tanuló életében érzelmi változásokat hozott, azonban érzelmük irányultságát és intenzitását felkészültségük (előzetes ismereteik, tudásuk, környezeti attitűdjeik) befolyásolta.

Mindenkinek megemelkedett az izgalmi szintje a sok változás hatására. Azok, akik nem voltak tájékozottak, nem tudták, mi történik körülöttük, "jó heccként" élték meg ezt a pár napot, kihívás volt számukra a sok változás, és nem értették, miért foglalkoznak mások olyan sokat ezzel a dologgal. Ők azok, akik magas pontszámot értek el a kihívás és a bagatellizálás skálákon, és általában nem rendelkeznek önálló véleménnyel a történtekről. Az óvintézkedéseket kevésbé tartották be, mint társaik. Hajlamosak a gyermekszerep felvételére, illetve a kérdések elpoénkodására. Ők a teljes mintának mintegy 20%-át teszik ki.

Azok, akik rendelkeznek ismeretekkel a történtekről, két nagy csoportot alkotnak: vagy a harag, vagy a félelem dominál az érzelmeik között. Mindkét csoport tagjai elegendő tájékozottsággal rendelkeznek, és komolyan veszik az óvintézkedéseket. A "haragosok" magas pontot érnek el a harag, kiszolgáltatottság, kihívás, félelem és undor skálák többségén, de nem bagatellizálják el a dolgokat. Válaszaikban a kormányzat, az Esmeralda és elsősorban a románok iránti düh fejeződik ki, szublimált formában jogi úton vagy nemzetközi bizottságokon keresztül követelik a kárrendezést. Ők a teljes minta mintegy 30%-a.

Azok alkotják a legnagyobb csoportot, akik tájékozottak, és érzelmeikben az elkerülés az uralkodó elem. Sokan közülük komolyabban veszik az óvintézkedéseket, mint kellene, hosszabb ideig és szigorúan betartják azokat. Magas pontszámuk van a félelem, undor, kiszolgáltatottság és esetenként a harag skálákon, de elzárkóznak a kihívás és a bagatellizálás attitűdjei elől. A helyzet mielőbbi megoldására törekszenek, illetve sokszor kritizálják a kormányzatot azért, mert nem cselekedett időben. Ők a mintának nagyjából a felét teszik ki.

Ez az a három jellemző gondolkodási stílus, amelyből legalább egy szinte minden válaszadóra jellemző. Ne feledjük azonban, hogy ezek sztereotípiák. Ugyanazt az eseményt ezer ember ezerféleképpen látja. A Tisza élővilágának 80%-a kipusztult emberi mulasztás következtében. Embereken múlik, hogy mi lesz a Tisza sorsa. Lesznek, akik a megoldáson törik a fejüket, hogy minél hamarabb véget vessenek ennek a helyzetnek; lesznek, akik keményen fellépnek a károk okozóival szemben, és perre viszik a dolgot; és lesznek olyanok is, akik nem fognak törődni ezzel a kérdéssel.

Néhány pedagógiai következtetés

Napjainkban a környezeti nevelés felértékelődését észlelve egy ilyen kiterjedt környezeti katasztrófa kapcsán arra (is) gondolunk, milyen pedagógiai transzformációkra ad lehetőséget ez a döbbenetes esemény. A szolnoki vizsgálat során - mintegy kísérő információként - írásos és szóbeli beszámolókat is kaptunk pedagógusoktól arra vonatkozóan, hogy a kritikus napokban (a szennyeződés első napjaiban) voltak-e a ciánszennyeződéssel és következményeivel kapcsolatosan pedagógiai megnyilvánulások, szóba került-e a környezeti válság, és ha igen, akkor milyen módon. Meggyőző adatokat, információkat nyújtottak arról, hogyan vált a tiszai ökológiai katasztrófa tananyaggá a történések jelen idejében. A természettudományi szakos pedagógusok közül néhányan azonnal, a történések sajtóban való megjelenésekor "rámozdultak" a témára, és kezdeményeztek ilyen tartalmú beszélgetéseket, vitákat. Néhányan a tanítási órák (elsősorban a biológia, a kémia és az osztályfőnöki) keretében tananyagszerűen dolgoztak fel a környezeti katasztrófa elemeiből néhányat. Átlagon felüli volt a diákok érdeklődése és érdekeltsége, szokatlanul erősek voltak a tanulási-megismerési indítékok. A környezeti nevelésben a helyi és a jelen idejű történések mindig fontosak lehetnek, ezt bizonyították a szolnoki példák is. A tanítási-tanulási folyamathoz szükséges háttérinformációk adottak és jelentősek voltak, a diákok szokatlanul sok és sokféle információval rendelkeztek, amelyeket összhangba kellett hozni a "tananyagszerű" ismeretekkel, azaz a tantervi követelményekkel. A környezeti nevelés ebben a modellhelyzetben a sokféle előzetes információ és tudáselem feltárására és elrendezésére irányult. Jóllehet kérdőíves vizsgálódásunkban nem kutattuk a tananyaggá válás lépéseit és történéseit, néhány kísérő levél és dokumentum meggyőzött bennünket arról, hogy a pedagógusok bizonyos hányada képes a jelen idejű történéseket "tananyagosítani".

A szerzők véleménye

Talán szokatlan fordulat egy tényanyagot feltáró tudományos tanulmányban, most mégis fontosnak érezzük, hogy "hitvallást tegyünk", azért, mert a téma felkavaró, és nem biztos, hogy sikerül elbújnunk a kutatás mögé. Ha nem titkoljuk el, hogy a probléma iszonyata megérintett bennünket, talán éppen ezáltal tudunk objektívek maradni.

Kevesen tudják, hogy a szóban forgó bánya és a környék hasonló üzemei már évek óta csendben gyilkolnak. Ebben a körzetben 16 évvel alacsonyabb az átlagéletkor, sokkal magasabb a gyermekhalandóság, és a lakosság mintegy egyharmada krónikus bronchitisben szenved. Az üzemet a helyi lakosság tiltakozása ellenére azért nem szüntették meg, mert öt román állami vállalat több mint 50%-ban érdekelt az Aurul cégben. Egyike ezeknek a Román Nemzeti Bank, amely a kinyert arany és ezüst nagy részét fel is vásárolja (Index, 2000. 02. 24.).

Számunkra az egész katasztrófában ez a legmegdöbbentőbb. A jelen idejű helyzetben a hivatalos gazdaságpolitika számára a nemesfém értékesebb, mert többet ér az emberi, természeti értékeknél. Egy állam számára fontosabbá vált, hogy aranyhoz jusson, és ezért képes emberi életeket feláldozni, képes három folyó élővilágát veszélyeztetni. Joggal feltételezhetjük, hogy nem emberi mulasztás áll a katasztrófa hátterében, hanem a morális és etikai értékek teljes felborulása, az élet iránti tisztelet leértékelődése (nota bene: ezért azonban nemcsak a román állam, az Aurul vagy az Esmeralda felelős, hanem mindannyian, akik része vagyunk a "civilizált világnak").

Források

Index internetes magazin (www.index.hu)

KÖRLÁNC Hírmondó

Népszabadság internetes változat (www.nepszabadsag.hu)

Zöld Pók Hálózat honlapja, számtalan innen elérhető csatlakozás (www.zpok.hu)

A Környezetvédelmi Minisztérium jelentése (letölthető a Zöld Pók honlapjáról)

Köszönet illeti Varga Attilát, Czakó Andreát, valamint a szolnoki középiskolák igazgatóit, tanárait és diákjait a kutatásban nyújtott jelentős segítségükért.

A szerzők elérhetők a howi@freemail.hu és havasp@oki.hu e-mail-címeken.