A hetvenes-nyolcvanas években volt egy műsor a televízióban, amelyet a szabadságra, a szellemi pezsgésre áhítozó, a nyitottságra fogékony értelmiség olyan izgalommal várt és olyan figyelemmel követett hónapról hónapra, mint az átlag tévénéző az Onedin családot vagy Simon Templar történeteit, az Angyal kalandjait. A Tudósklub - ez volt a műsor címe - egy-egy adása után a külvárosi gimnázium tanári szobájában időnként sokkalta nagyobb vitákat tartottunk négyen-öten, világot megváltani akaró fiatal tanárok, mint a kötelezően elrendelt nevelési értekezleteken. Érthető, hiszen az élő, ilyen módon alig-alig cenzúrázható Tudósklub volt az egyike azon kevés műsoroknak, amelyben a magyar társadalom és tudomány valóságos problémáiról szólhattak legitim akadémikusok társaságában a lassan marginalizálódó, később elnémított vagy külföldre száműzött értelmiségiek.
Őrzök néhány olyan emlékezetes pillanatot, amikor egy-egy nézőktől "beérkezett" kérdés kapcsán a legitim tudósok némelyike megpróbálta leállítani és a "kívánatos" mederbe terelni a nyilvánosságban akkor megszokottnál, megengedettnél sokkalta keményebben és nyíltabban fogalmazó beszélgetőtársa okfejtését. K., az akadémiai állásából akkor már eltávolított társadalomkutató egy adásban cáfolhatatlan érvrendszerrel bizonyította, hogy az oktatás a szocialista viszonyok ellenére sem képes kompenzálni a társadalom tagoltságából eredő egyenlőtlenségeket. Mai napig érzékletesen él bennem T. akadémikus, kulturális miniszterhelyettes vitája az akkor egészen fiatal Cs. szociálpszichológussal, a mostani műsorvezetővel és G. politológussal a szociológia társadalomkritikai funkciójának jogosságáról avagy jogosulatlanságáról.
A viták nemcsak azért vésődtek be évtizedekre emlékezetembe, mert olyan gondolatok körül folytak, amelyek szokatlanok voltak a média nyilvánosságában, hanem azok miatt a másnapi tanári szobabeli, "utó-Tudósklubok" miatt is, ahol is J., az azóta egyetemi docenssé lett történész, Sz. professzor, az akkor még agyonhallgatott, a Tudósklubba beengedhetetlen Bibó gondolatait szintetizálva fejtette ki a köztes régió elméletének akkor a reveláció erejével ható gondolatait. Azért értettem meg már a hetvenes évek közepe táján a génmanipuláció problémáját, mert egy esti Tudósklub után Z. biológus, aki azóta az ELTE egyik gyakorlóiskolájában tanít, az igazgatói üzenőtáblára felrajzolta azt a folyamatot, ahogyan az inzulintermelésre képtelen beteg sejtbe beültethető az a géndarab, amely által a genetikai hiba korrigálható.
Az egykori Tudósklub a legendás műsorvezető, Papp Zsolt halálával meg a közszolgálati televízió elszürkülésével vagy inkább elbutulásával együtt jó időre megszűnt. Csipkerózsika álmából most kezd újraéledni, sajnálatosan éjfél után, s azon a közszolgálati csatornán, amelyet a műholdas adás miatt a megcélzott értelmiségi réteg közel fele egyelőre nem tud nézni. Jóllehet ma már a cenzúrázatlan nyilvánosság közegében korántsem figyeli - figyelheti - olyan visszafojtott szellemi izgalommal az értelmiség, mint egykor, azokban az "átkos" s valamitől mégis bizsergető emlékeket ébresztő időkben. Ma a tanári szobákban ritkán vagy alig esik szó a Tudósklub előző esti vitájáról, ámde késhegyre menő viták folynak a minőségi bérpótlékról, az órafelosztások túlórákra gyakorolt hatásairól és persze arról, hogy miként tanítható meg majd a történelem a NAT miatt összezsugorodó órakeretek között.
A folyóirat mindezek ellenére közread szerkesztett részleteket a megújult Tudósklub vitáiból szerkesztett szövegeit, részint a szerkesztő nosztalgiája miatt és azért is, mert bízik abban, hogy a tantestületekben ma is vannak olyan kitűnő történészek mint J. s olyan megszállott biológusok mint egykori iskolájának Z.-je.
Schüttler Tamás
Tartalom
Tanulmányok
Történelmünk jeles eseményének 150. évfordulója lehetőséget kínál arra, hogy az iskolában az ünnep keretében, de ne csak egyetlen napon, hanem az oktatás-nevelés során egész évben visszanyúljunk a magyarországi polgári társadalom gyökeréig, hiszen a múlt ismerete önmagunk és jelenünk megértéséhez vezet.
[3–8. oldal]
A nevelők iránt megnövekedett társadalmi igények teljesítése, a közoktatás modernizációs programjának megvalósítása megköveteli a pedagógusszerep változásainak számbavételét. A foglalkozási, az életkori és a nemi szerepek szembetűnően módosultak. A szerző számba veszi az eddigi szerepfelfogás és az új szerepek között létrejövő konfliktusokat a pedagógusok különböző életkori és nemi csoportjaiban. Vázolja a nevelőtestületen belüli, valamint a család-iskola-önkormányzat hármasában létrejövő érdekösszeütközéseket is. Kitér a szerepkonfliktusok és érdekösszeütközések megoldásának lehetőségeire is.
[9–16. oldal]
A szerző azt vizsgálja, milyen új problémákat vet fel az óvodákban is természetessé váló pluralizmus. A programok sokszínűsége csak akkor viselhető el, ha egyrészt azok szellemisége szinkrónban van az alapprogram szellemiségével, gyermekképével, másrészt ha azok valóságos szükségleteket elégítenek ki, ha valóban a gyermekek érdekeit szolgálják.
[17–20. oldal]
Mivel foglalkozzon a médiaoktatás? Ha csak a média esztétikai elemzésére törekszik, elrettenti a diákokat, akiknek életmódjára, ízlésére, személyiségére a "szalonképtelennek" tartott tömegkommunikációs kultúra egyre nagyobb hatást gyakorol. A médiapedagógiának ezért meg kellett változnia. A szerző megjelöli az animációs műfaj helyét és felhasználási lehetőségeit a közoktatásban és e szemléletváltás külföldi és hazai tapasztalatairól számol be.
[21–32. oldal]
A szociológus szerző kisiskolások számára készült olvasókönyvek összehasonlító elemzését írta meg tanulmányában. A vizsgálatba bevont olvasókönyveket elsősorban abból a szempontból vizsgálta, hogy a szövegek mennyire felelnek meg a tanulók életkori sajátosságainak, mennyire tükrözik vissza a tanulókat övező szűkebb és tágabb társadalom valóságát. Az elemzés fontos szempontja, hogy az egyes könyvekben miként jelennek meg a nemzeti tradíciók, szimbólumok, továbbá az, hogy milyen az olvasmányok által közvetített családkép.
[33–43. oldal]
Az iskolai tanulás eredményességét nemcsak a kognitív képességek, hanem az egyén motivációs háttere is meghatározza. Az intrinzik, a belső motiváció a megismerő tevékenység egyik energiaforrása, s feltétele a tartós, perspektivikus tanulási magatartás kialakulásának. A szerző azokat a tényezőket tárja fel, melyek előnyösen befolyásolják a tanulók intrinzik motivációjának fenntartását, s bemutatja ennek gyakorlati megvalósulását a Montessori-szemléletű nevelési-oktatási rendszerben.
[44–54. oldal]
Tudósklub
A Magyar Televízió 1997. október 12-i Tudósklub adásának témája az emberiség egyik legtartósabb visszatérő kérdése: az utópia volt. Az est résztvevői:
Ludassy Mária filozófiatörténész,
Balassa Péter esztéta,
Szilágyi Ákos esztéta és
Hajdú Tibor történész. A műsort
Csepeli György szociológus vezette. Az alábbiakban részleteket közlünk a beszélgetésből.
[55–62. oldal]
NAT-műhely
A Történelemtanárok Egyletének legutóbbi, múlt év őszén tartott konferenciáján nagyon éles bírálatokat fogalmaztak meg a résztvevők, mert úgy vélik, hogy a NAT meglehetősen nehéz helyzetbe hozza a történelemtanítást. Az alábbi beszélgetésben a történelemtanárok arra keresnek választ, melyek a történelemtanítás NAT-koncepcióból eredő problémái s milyen módon lehetne megoldást találni ezekre.
[63–74. oldal]
A kerekasztal-vita résztvevői arról cseréltek eszmét, mennyiben jelent újat, mást a NAT a vizuális nevelés számára. A beszélgetés központi kérdése, hogy mi a vizuális nevelés értelmezési kerete, miben mutat túl a hagyományos rajztanításon, milyen új elemekkel bővíti ki azt. A vita érintette azt is, mennyire építhető be a vizuális nevelésbe a kortárs képzőművészet, mennyire lehet célja az iskolai vizuális oktatásnak a befogadóvá, művészetértő személyiséggé nevelés.
[75–84. oldal]
Világtükör
A társadalmi változások egyebek mellett a kultúra és a művészeti-vizuális nevelés újraértelmezésére is késztetnek. A szerző 19 ország vizuális nevelési adatait tartalmazó dokumentumok közül háromból ismertet részleteket, a tantárgy hazai tantervkészítői és oktatói számára érdekes témaköröket: a design, a mindennapi vizualitás, az új médiumok oktatását és a hagyományápolás új lehetőségeit.
[85–91. oldal]
Környezeti nevelés
A természeti és a művészeti nevelés kölcsönhatásának megvalósítása létünk teljességének két alkotóelemét fogja egységbe, holisztikus szemléletmódot alakít ki, gazdagítja az érzelmeket. A szerző tanulmányában e nevelés iskolai megvalósításának lehetőségeit tárja fel.
[92–91. oldal]
Mentálhigiéné
E tanulmány csaknem négy éven át tartó tanórai megfigyelések, információgyűjtés és közel 25 éves tanári tapasztalat alapján elemzi a tanítási-tanulási folyamat eredménytelenségeinek lehetséges okait. Bizonyos, hogy az oktatási folyamat gyenge pontjainak feltárása, logikai kapcsolatainak bemutatása közelebb hozza a pedagógusokat a kudarcok, konfliktusok, problémák megoldásához. Az önkritikusság - amelyre ez az írás felhívja a tanárok figyelmét - fontos része a pedagógus munkájának.
[100–114. oldal]
Fővárosi melléklet
A Nemzeti alaptanterv bevezetésével az informatika minden iskolában önálló műveltségterületként jelenik meg. Új kihívás a pedagógusok számára a fokozatosan kiépülő Internet-hálózat oktatási alkalmazása is. Milyen segítséget nyújthat egy kerületi informatikai bázis a felmerülő pedagógiai és informatikai problémák megoldásában? Budapest XIII. kerülete a 80-as évek közepe, az iskolai számítástechnika "hőskorszaka" óta jelentős eredményeket mondhat magáénak a számítógépek alkalmazása terén. A cikk szerzője a kerület elmúlt tíz évének számítógépes iskolai történetét végigkísérve bemutatja a bázis "születését", céljait és működését.
[114–122. oldal]
Kritika-figyelő
[123–124. oldal]
[126–128. oldal]
Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet
[129–132. oldal]
[135–134. oldal]
[140–139. oldal]
