Évekkel ezelőtt a folyóiratban közölt interjúsorozat kapcsán a magyar tudomány néhány jeles képviselőjével volt alkalmam beszélgetni arról, miként látják a neveléstudomány helyzetét, jövőjét. A különböző tudományágakat művelő megkérdezett akadémikusok mindegyike a pedagógia tudományos igényű művelése szempontjából fontosnak tartotta, hogy a neveléstudomány minél szélesebb interdiszciplinaritásra törekedjen, minél több tudományterület eredményeit hasznosítsa annak érdekében, hogy minél egzaktabb választ tudjon adni a nevelés, a személyiségformálás, a tanítás és tanulás folyamatában felmerülő problémákra.

A nagyra becsült tudósok az interjúsorozat idején, 1992-93 tájékán, valójában nyitott kapukat döngettek, hiszen ebben az időben már a hazai pedagógiai gondolkodásban is polgárjogot nyert a neveléstudomány határait jelentősen tágító, a határtudományok körét a korábbiakhoz képest sokkal szélesebben értelmező szemléletmód. A szociológia, a politológia, a szociálpszichológia eredményeit beépítő szemlélet valójában évtizedekkel ezelőtt meggyökeresedett a pedagógiában, de jó ideje jelen vannak olyan diszciplínák is, mint az oktatás-gazdaságtan, a pedagógiai információelmélet, a kultúrantropológia, a pedagógiai értékelmélet (axiológia), a pedagógiai mentálhigiéné vagy a diák- és szülői jogok értelmezése kapcsán az alkalmazott jogelmélet. A sort még tovább lehetne folytatni. Ez a korántsem teljes felsorolás is jelzi, hogy a neveléstudomány - legalábbis a kutatói érdeklődés szintjén - egyre inkább befogadja és integrálja az emberrel, a társadalommal, az általános rendszerfolyamatokkal foglalkozó tudományoknak az ismereteit.

A hazai neveléstudományban nemcsak világnézeti, szakmai értelemben, hanem a más tudományokkal való kapcsolatrendszer tekintetében is sajátos paradigmaváltás ment és megy végbe. S ez akkor is igaz, ha ez a folyamat nem jellemző általában a neveléstudományi műhelyek mindegyikére, hanem csak szigetszerűen, sokszor egyedül álló törekvések gyanánt jelentkezik.

A neveléstudománynak ez a paradigmaváltása minden eddiginél élesebben veti fel a kérdést: önálló tudomány-e az a diszciplína, amelynek a fejlődése, hatékonyságának növekedése alapvetően attól függ, mennyire képes más tudományok fogalomrendszereinek, elemzési metodikáinak beépítésére, ezek gyakorlati alkalmazására. S ez a kérdés párosul egy másikkal, amelyet épp mostani számunkban az új Pedagógiai Lexikon kapcsán vet fel a neveléstudomány egyik jelentős hazai képviselője: az egyre szélesedő interdiszciplinaritásban nem oldódik-e fel végleg és visszavonhatatlanul a neveléstudomány, nem veszíti-e el önazonosságát, integritását.

Miközben nem kívánom lebecsülni a neveléstudomány határainak képlékenyebbé válásából származó esetleges veszélyeket, úgy látom, hogy a pedagógia mint praxis hosszú távon sokat nyerhet abból, ha a nevelés, a tanulás, a tanítás jelenségeinek elemzésében érvényesül mindaz, amit a neveléstudomány legjobb művelőinek táguló érdeklődése behoz ebbe a nem is oly rég még beszűkült, az átpolitizáltság kalodájába fűzött, a gyakorlattól meglehetősen elidegenült tudomány látókörébe. Számomra nem a neveléssel foglalkozó diszciplína más tudományok általi feloldódása jelenti a veszélyt, hanem a pedagógiai gyakorlat és a neveléstudomány közötti furcsa, néhol ellenséges, néhol közömbös viszony fennmaradása.

Egy, a valóságra érzékenyebb, a jelenségeket sokoldalúbban közelítő tudomány talán hitelesebbé és ezáltal elfogadottabbá válhat, a ma még sokszor idegenül reá tekintő praxis számára is.

Schüttler Tamás


Tartalom

Tanulmányok

A szerző a komprehenzív iskola elkötelezett híveként tanulmányában az iskolai értékelés olyan lehetséges modelljét vázolja fel, amelyben nem a tanuló különböző részképességei, részteljesítményei hanem személyisége egészlegességének megnyilvánulásai mérettettek meg. Egy másik fontos kritérium az, hogy az értékelés ne a szelektivitást, a társadalmilag hátrányosabb helyzetből indulók kiszorítását, hanem a differenciált fejlesztést, a hátrányok kompenzálását szolgálja. Ennek a fajta értékelésnek alapfeltétele, hogy minden értékelendő teljesítménynek megtalálja a pedagógia azokat a teljesítmény-összetevőit, amelyek külön-külön nevesíthetők. 
[3–18. oldal]
Posztmodern, pluralista korunkban a nyugati pedagógiai koncepciókban előtérbe került a szubjektivizálás mint a képzési tartalmak korszerűsítésének egyik megnyilvánulása. Koherens elméleti megalapozást adhat-e a didaktika szubjektivizálásához az objektivizmusnak ellentmondó, konstruktivista ismeretelmélet? 
[19–26. oldal]
A szerző azokra a dilemmákra keres választ, amelyek a számítástechnika iskolai oktatásában hosszabb ideje felmerülnek. Ezen a műveltségterületen ugyanis, a rendkívül gyors technikai fejlődés miatt, nagyon nehéz stabil műveltségtartalmat rögzíteni, tudomásul kell venni a közvetített ismeretek, a fejlesztendő készségek folytonos átalakulását. A tanulmány érinti az Internetnek az oktatásba történő bevonulásával együtt járó sokféle problémát, mindenekelőtt az információk közötti válogatás nehézségeit. Figyelmeztet arra, hogy az informatikai eszközök oktatási alkalmazásakor kísért a veszély, hogy egyedül üdvözítő megoldásként tekintünk az új eszközre. 
[27–34. oldal]
A magyar közoktatás minden szereplője előtt 1987 után megnyílt a választási lehetőségek egész sora. A szerző felveti a kérdést, hogy ha elutasítjuk az oktatási rendszer szereplőinek parttalan választási lehetőségét és a másik végletet, a kényszerpályákat is, akkor merre vezet az üdvösnek tartott út. Tanulmányában, segítségül, rámutat az iskolának, a pedagógusoknak és a szülőknek a gyerekek oktatásával-nevelésével összefüggő választási lehetőségeire. 
[35–41. oldal]

NAT-műhely

A szerzők azt elemzik, milyen szerepeket töltenek be, milyen feladatok megoldására hivatottak a közoktatási szakértők. A szakértő tevékenysége nem merülhet ki az iskolai pedagógiai programok, helyi tantervek véleményezésében, tartalmaznia kell oktatásirányítási, pedagógiai-tantervelméleti és oktatásgazdasági-pénzügyi vonatkozásokat is. A szakértő véleményében egyszerre vannak jelen kodifikációs és szakmai szempontok. A szerzők szerint a pedagógiai szakértők léte megteremtheti egy világos, standard véleményezési rendszer közoktatáson belüli kiteljesedését. 
[42–41. oldal]
A szerző áttekinti néhány európai ország testnevelési tanterveit, s összehasonlítja, hogy az egyes országokban milyen funkciót szánnak a testi nevelésnek. A testnevelések létezik egy a hagyományos, a testi nevelésnél szélesebb értelmezése, amely e műveltségi területbe beépíti az egészséges életmódra nevelést, a káros szenvedélyek megelőzését, a helyes higiénés és szexuális szokások kialakítását. A tanulmány a nemzetközi trendek tükrében értékeli a magyar NAT testnevelési és sport műveltségterületét, amely "eurokonform" curriculumnak minősíthető. 
[48–56. oldal]
A szerző azt vizsgálja, hogy egy alternatív óvodai program, a Hüvös Éva nevéhez kötődő DOB-program mennyiben jelent alternatívát az Óvodai nevelés országos alapprogramjához képest. Az írás arra is választ keres, hogyan lehet az alapprogram elvont fogalomrendszerét felváltani, az említett DOB-program mögötti gazdag szellemi háttér konkrét fogalmaival szintézisbe hozni. 
[57–60. oldal]

Tudósklub

A Magyar Televízió 1. 1997. november 8-i Tudósklub műsorának résztvevői: Almási Miklós, az ELTE professzora, Cs. Gimesi Éva, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem irodalomtörténet-professzora, Kontra Miklós nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa és Molnár Gusztáv politológus. A beszélgetést Csepeli György szociológus vezette. Az alábbiakban részleteket közlünk a vitából. 
[61–70. oldal]

Világtükör

Az 1997-ben megjelent, fenti című kötet szerkesztője, Raymond Ryba, a Nevelés, demokrácia és fejlődés összefüggése témáról szóló írást egy 1992-es világkongresszus hatalmas anyagából válogatta. S bár a tanácskozás óta már majdcsak hat év telt el, az ott elhangzottak a szovjet blokk felbomlása eredményeképpen létrejött, gyorsan változó helyzetben a szóban forgó összefüggés ismételt átgondolására irányítják a figyelmet mind Közép- és Kelet-Európában, mind a nyugati államokban. 
[71–84. oldal]
Az Európa Tanács luxemburgi elnökségének kezdeményezésére a Luxemburgi Oktatási és Szakképzési Minisztérium 1997. szeptember 18-21. között konferenciát rendezett Luxemburgban a "Korai nyelvtanulás, és utána...?" címmel. A konferencián az Európai Unió tagállamainak döntéshozóin kívül néhány leendő tagállam is képviseltethette magát, így Magyarország is lehetőséget kapott a részvételre. Az itt közölt gondolatok a konferencia témáival kapcsolatban merültek fel. 
[85–87. oldal]

Mentálhigiéné

Ez a beszélgetés egy mentálhigiénés sorozat első része. A sorozatban konkrét iskolai mentálhigiénés órákon, illetve foglalkozásokon keresztül mutatjuk be a pedagógiai mentálhigiénés szemlélet gyakorlati megvalósítását. Elsősorban olyan témák - félelem, bűnbakképzés, szorongás, halálélmény, viszonyulás beteghez, sérült emberekhez stb. - feldolgozásának adunk nyilvánosságot, amelyekkel nap mint nap szemben találjuk magunkat az iskola világának történései között. Azt reméljük, hogy e témák gyakorlati feldolgozása inspirálja az értő olvasót arra, hogy saját pedagógiai munkájában keresse az ilyen és ehhez hasonló megoldásokat. 
[88–96. oldal]

Műhely

A debreceni Irinyi János Élelmiszeripari Középiskola és Gimnázium a munkaerőigények mindenkori szem előtt tartásával, igényes pedagógiai és szakmai munkájával kivívta a pedagógiai, az erkölcsi és anyagi megbecsülést. A vállalatokkal kialakított közvetlen munkakapcsolatának köszönhetően, már a '80-as évek közepén, a legelsők között felismerte a szerkezetváltásnak és profilmódosításnak, a tanári módszerek fejlesztésének szükségességét. Eredményei a diákok személyiségfejlődésében és munkaerő-piaci esélyeinek javulásában nyilvánulnak meg. 
[97–105. oldal]

Látókör

1997 végén hosszú szervező- és szerkesztői munka eredményeként megjelent a háromkötetes Pedagógiai Lexikon és negyedik kötetként a Pedagógiai Ki Kicsoda. Fontos eseménye ez a hazai pedagógiai közéletnek, ezért ebből az alkalomból szerkesztőségi beszélgetésre hívtuk e nagy jelentőségű munka néhány tevékeny résztvevőjét. A beszélgetés témája egyrészt maga a lexikon, másrészt az a valóság, amelyről és amelynek információkat ad ez a három plusz egy kötet. 
[106–114. oldal]

Kritika-figyelő

[115–117. oldal]
[118–119. oldal]
[120–121. oldal]
[123–124. oldal]
[126–128. oldal]

Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet

[129–128. oldal]
[133–132. oldal]
[137–136. oldal]
[141–140. oldal]

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.