<

Ifjúkorom óta vonzódom ahhoz a szellemi létformához, amelynek természetes része a meditáció, a tűnődés, a megélt történések, a megszerzett élmények és benyomások újabb és újabb gondolati átélése, elemzése. Ahhoz a fajta lét- és gondolati formához vonzódom tehát, amelyet reflektált életnek nevez a lét problematikáját vizsgáló ontológia, s amely létformának valóságos birtokbavételére igazában csak kamasz koromban volt lehetőségem. A kor, amelyben élünk, ugyanis nem kedvez az olyan emberi létezésnek, amely nemcsak élni akarja az életet, hanem megélve megérteni is.

Sokan gondolják úgy, hogy a reflektív élet alapvetően nem más, mint a befelé tekintés sajátos attitűdje, egyfajta készenlét arra a kettősségre, amely lehetővé teszi, hogy egyfelől befogadjuk, megragadjuk a valóságot, másfelől "kívülállóként" figyeljük azt, hogyan is reagál személyiségünk a befogadottra, az átéltre. A reflektivitás azonban több is, más is. A reflektálva élő ember szakadatlanul keresi az általa megélt megannyi apró történés közötti kapcsolatokat, azt a fajta rejtett, rejtőzködő rendet, amely a világot, annak minden rendezetlensége és kuszasága ellenére megérthetővé és átláthatóvá teszi. A reflektálva élő embernek van ereje és tudása ahhoz, hogy az általa megélt "életdarabok" ne csak puszta egymás utáni történésekként rögzüljenek az emlékezet mélységes mély, mindent egyként elnyelő kútjában, hanem e történésrészletek a gondolati háló fonatába sorolva új, esetleg más képet, más értelmezési kereteket villantsanak fel arról a valóságról, amelyből vétettek. A reflektálva élő ember az autonóm gondolkodó, a manipulálhatatlan polgár, mivel a világ kis és nagy történéseivel, az élettel kapcsolatos magyarázatokat maga alkotja meg, mintegy a reflektálás, az önmaga által, önmaga számára folytonosan feltett kérdésekre adott válaszadás folyamatában. A reflektív ember a belülről irányítottság archetípusa.

Mint utaltam rá, a kor, amelyben élünk, nem kedvez a megélt élettöredékeket reflektív módon, maga alkotta rendszerré, világmagyarázattá formáló, a töredékesen megtapasztalt valóságot a belső rendszeralkotás folyamatában lassan saját, de az objektívhez közelítő, igazsággá nemesítő, autonóm ember létezésének. S ennek nem csak, és nem is elsősorban a felgyorsult életritmus, a benyomások sokasodása, az elmélyedéshez szükséges idő hiánya az oka, bár kétségtelen, hogy e tényezőknek is van szerepük ennek az archaikusnak tetsző szellemi létformának a lassú eltűnésében. A reflektív élet ma elsősorban azért nem válik követendő mintává, mert a részek egésszé formálásának korábban oly mohó igénye lassan kivész mindannyiunkból. Az információs társadalom régi és új médiumai soha nem tapasztalt mértékben zúdítják ránk az információkat, amelyekben egyre mélyebben tárul fel a valóság megannyi apró részlete. A kor embere nem az elmélyedő, tűnődő szellem, hanem a minél több információ megszerzésére, befogadására képes, a minél sokoldalúbban tájékozott ember. Az a fajta értelmes lény, aki egyre kevesebbet kérdez önmagától és egyre többet az adatbázisoktól, a honlapoktól, az egyre interaktívabb keresőrendszerektől. Az így kapott válaszok gigabitjei által nyújtott tudás azonban egyre távolabb visz mindannyiunkat attól a szellemi létformától, amelyben a részletek fölé emelkedve még testközelben érezhető mindaz, ami a létezést - a szó ősi értelmében - emberivé teheti.

Talán még nem késő, talán még van esély egy olyan szellemi világ formálására, amelyben újra értelmet nyer a reflektív élet, amelyben újra értékké válik a valóság töredékeiből önmagunkon belül felépített egész.

Schüttler Tamás


Tartalom

Tanulmányok

Milyen magatartást tanúsítson a természettudományi tárgyakat oktató tanár a tanítás során? Közvetlen módon juttassa-e el diákjait a tudományos igazsághoz, vagy hagyja-e a természet világának bonyolult útvesztőiben botorkálni őket, vállalva annak kockázatát, hogy a diákok átmenetileg hamis vagy részleges tudás birtokába jutnak? Erre a természettudományok tanítása óta valójában minden ismeret, minden diszciplína tanítása során felmerülő alapkérdésre keres választ a szerző. 
[3–2. oldal]
A természettudományi nevelésben világszerte jelentős változások történnek az elmúlt évtizedben. A tanulmány egyrészt ezeket az átalakulási tendenciákat összegzi, másrészt a NAT bevezetésének a természettudományok tanítására gyakorolt hatásait veszi számba. Ez utóbbi összegzésben fejti ki, milyen előnyökkel jár az, hogy az alaptanterv a természettudományi diszciplínákat műveltségterületbe integrálja. 
[13–12. oldal]
Az elmúlt évtizedek neveléselméleti koncepciói jó ideig nélkülözték az érték, továbbá az értékközvetítés folyamatának pedagógiai értelmezését, az ezzel a problémával kapcsolatos fogalomrendszer tisztázását. A szerző egy értékekre alapozott nevelési modell ismertetése kapcsán vállalkozik arra is, hogy áttekintse a pedagógiai értékelmélet néhány alapfogalmát. Tanulmánya érinti a pedagógiai értékközvetítés társadalmi, politikai beágyazottságának problematikáját is. A felvázolt nevelési modellben kísérletet tesz egy lehetséges értékstruktúra tartalmainak meghatározására is. 
[17–26. oldal]

Nézőpontok

1998 márciusi számunkban közzétettük a Magyar Pedagógiai Társaság Választmányának, a pedagógusnak az intézményben és a társadalomban betöltött szerepével foglalkozó tematikus ülésére készült két vitaanyagát. Hegedűs Katalin Ferenczi Istvánnnak A pedagógusszerep szükséges változásai című cikkéhez küldött hozzászólást, amely újabb kérdések egész sorát veti fel a pedagógusszerepekkel kapcsolatban. Érdeklődéssel várjuk olvasóinknak a témához kapcsolódó további hozzászólásait. 
[28–31. oldal]

Látókör

[32–44. oldal]
1998 februárjában kerekasztal-beszélgetésre kértünk fel öt jelentős tudós személyiséget, G. Havas Katalint, Heller Ágnest, Vajda Mihályt, Vámos Tibort és Vitányi Ivánt azzal a szándékkal, hogy fejtsék ki véleményüket arról: szükség volna-e és mely életkorban filozófia oktatására, mennyire képes ma az iskola segíteni a tanulók világképének kialakulását, mennyire tudja elősegíteni azt, hogy az egyes tantárgyakban széttagoltan átadott ismeretek egységes egésszé váljanak. A résztvevők úgy látják, hogy az iskola akkor tud eleget tenni ennek a fontos nevelési funkciónak, ha minél hosszabb ideig távol tartja magától a pragmatizmust, s minél több "felesleges" ismeretet, úgynevezett "ünnepnapi" tudást ad át diákjainak. A tudósok nemcsak saját valóságismeretük, hanem a mostani számunkban közreadott két filozófiaóra alapján is válaszoltak a kérdésre. Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőségét Schüttler Tamás képviselte. 
[45–55. oldal]

Mentálhigiéné

Mentálhigiénés sorozatunkban egy olyan osztályfőnöki óra részleteit adjuk közre, amelyben osztálytársuk öngyilkossági kísérletének okait próbálják meg feltárni a tanulótársak. Az óra másik funkciója annak megbeszélése, hogy az osztályba rövidesen visszatérő lánnyal milyen magatartást tanúsítsanak osztálytársai, hogyan fogadják, milyen módon viszonyuljanak hozzá. 
[56–62. oldal]

Tudósklub

Az MTV 1. Tudósklub 1998. januári adásának résztvevői: Ferge Zsuzsa szociálpolitikai szakértő, Huoranszki Ferenc filozófus, Csaba László közgazdász, Kolosi Tamás szociológus. Műsorvezető: Csepeli György szociológus. Az adás rövidített, szerkesztett változatát adjuk közre. 
[63–72. oldal]

Múltunkból

"A népi kollégiumi mozgalom minden átadható és hasznosítható tapasztalata, tanulsága ellenére egyszeri, a maga eleven, eredeti alakjában meg nem ismételhető jelensége újabb kori nevelés- és társadalomtörténetünknek." Az 50. évforduló alkalmából emlékezik rá szemtanúként a szerző. 
[73–81. oldal]

Műhely

Az utóbbi néhány évben örvendetesen megnövekedett a társadalomismereti tananyagok száma. Közülük szeretnénk bemutatni egy komplex programot, amely mind módszerében, mind tartalmában eltér a hagyományos társadalomismereti tananyagoktól. Lényege az, hogy minden témaköre jelenkori konkrét szituációra, esetre épül, és magában hordja a tantárgyi integráció lehetőségét. 
[82–81. oldal]
A napjainkban egyre nagyobb teret hódító multimédia lehetséges oktatási alkalmazásainak egyik fontos terepével, a természettudományok tanításában történő felhasználásával foglalkozik a tanulmány. A szerző rámutat, hogy a multimédia a maga eszközeivel azért segítheti hatékonyan a természettudományos megismerést, mert ezzel az új eszközzel a jelenségek olyan szintjét lehet az érzékelés, a megfigyelés számára megragadhatóvá tenni, amelyek a természeti jelenségek jellegzetességei miatt sokszor rejtve maradnak a tanulók előtt. 
[90–100. oldal]

Fővárosi melléklet

A Fővárosi Pedagógiai Intézet hosszabb ideje végez teljesítményméréseket, ezeket rendszeresen kiegészíti a teljesítmények alakulását befolyásoló szociokulturális háttérre vonatkozó adatok elemzésével. A szerző ennek a háttérvizsgálatnak a főbb eredményeit foglalja össze tanulmányában. Ezek azt mutatják, hogy a tanulási teljesítmény a szülők iskolázottságának szintjén túl jelentős mértékben függ a tanulók szabadidős tevékenységének színességétől, tartalmasságától, továbbá a tanuláshoz való viszonyának minőségétől. 
[101–109. oldal]

Kritika-figyelő

[120–122. oldal]
[123–126. oldal]
[128–127. oldal]

Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet

[129–128. oldal]
[131–130. oldal]
[135–134. oldal]
[137–136. oldal]
[140–139. oldal]
[142–141. oldal]

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.