<

Szeretem az európai kisvárosok történelmi városmagvait, a jellegzetes emeletes polgárházakkal, a megannyi apró üzlettel, a patinás kirakatokkal, a nemritkán több száz éve ott függő cégérekkel. Ha néha-néha jó sorom eljuttat ezekbe a gyönyörű "mikropoliszokba", szinte mindig felidéződik bennem egyik kedvenc Hrabal-regényem, A Harlekin milliói, amelyben a nagy cseh író, egy kisváros múltjának, a benne élő emberek történeteinek felidézésével a hagyományok megtartó erejének gyönyörű apoteózisát írta meg, a mesteremberek, kereskedők generációról generációra átörökített ethoszát, azt a mélységes mély kutat, amelyből az emberi életnek értelmet adó tisztesség és mesterségbeli tudás merítkezik. Talán Hrabalnak is része van abban, hogy ezekben az ódon városokban egy-egy régi kirakatportál, hajdanvolt korok stílusjegyeit hordozó boltbelső számomra nemcsak ipar- és kereskedelemtörténeti emléket, hanem évszázadokon átívelő erkölcsi örökséget, gazdasági magatartásmintákat, üzleti filozófiákat is jelent. Ezek a kicsiny boltok régi korok kereskedőinek és mesterembereinek világát idézik, azt az értékrendszert, amelyben a tisztesség, a jól végzett munka állt az értékhierarchia csúcsán. Ennek az erkölcsiségnek nem csekély szerepe van az évszázadokon át hírnevüket megőrző iparos- és kereskedődinasztiák fennmaradásában.

Tudom, hogy közben Európa nyugati felében is nagyot fordult a világ, a fogyasztás tömegesedése lassan kiszorítja, hagyományőrző városi skanzenekké, idegenforgalmi látványosságokká változtatja ezeket a gyönyörűen megépített, utánozhatatlan hangulatot árasztó, a polgárság fejlődésének sajátos állomásairól üzenő városnegyedeket. Hiszen a javak termelése és eladása a modern piacgazdaság szervezetében alapvetően másként megy végbe. A polgárházak családi műhelyeiben dolgozó iparosok finom és avatott kezei helyett az európai, még inkább a dél-kelet-ázsiai ipari parkok robotjai vagy az egyetlen munkafázisra betanított indonéziai, malajziai nők tízezrei gyártják a sokszor nagyon is silány áruk elképzelhetetlen tömegét. Az egykor többgenerációs használatra alkotott finom mívű órák, selymek, bútorok mai, többnyire tömeggyártással előállított, rövid használatra szánt utódai sem a patinás boltocskák kereskedő "szentélyeiben", hanem az irdatlan méretű, elszemélytelenített bevásárlóközpontok és a vonalkód-leolvasó szkennereket kezelő "mosolyautomatái" által kísérve jutnak el a vásárlóhoz. S mégis, a mainzi optikai kisáruház vagy a genfi óraszalon mai tulajdonosának Európa nagy egyetemein közgazdaságot, a Harvardon vagy a Yale-en businesst tanuló, masters gradet szerző fiai és lányai a hatalmas világkonszern menedzseri állásának elnyerése előtt, mintegy kötelező zarándoklatként, elmennek egy-két évre az ükapa - vagy annak az ükapja - által alapított, a történelmi belvárosban lévő, húsz négyzetméteres picinyke optikus- vagy óraboltba eladónak, oda, ahol a bejárati ajtó felett kétszáz éve ugyanaz a finom hangú picinyke csengő megszólalása jelzi, hogy vásárló érkezett.

Mostanában az Európához való csatlakozásra vagy inkább az Európába történő visszatérésre készülve sok szó esik az európai értékrend belsővé tételéről, az európai polgárrá váláshoz szükséges nevelési tennivalókról, az európai dimenzió értelmezéséről. Érdekes módon ennek a dimenziónak, az úgynevezett Európa-ismeret tartalmának a kibontásakor szinte kivétel nélkül mindenki az európai kulturális örökségre, az európai demokratikus hagyományokra gondol, s a tartalmak számbavételekor csak elvétve merül fel az a fajta gazdasági értékrend és gondolkodás, amelynek sajátos szimbólumai az európai kisvárosok ódon boltocskái, amelyek felett nem ritka a XVIII. századi alapításra utaló évszám. Pedig az európai jelzővel illetett szellemi-morális örökség elválaszthatatlan attól a gazdasági gondolkodástól, munkaerkölcstől és munkakultúrától, amely az elmúlt évszázadok során, a polgárházak hátsó traktusaiban működő családi manufaktúrákban, az utcai frontokon megnyíló kis boltokban született meg s indult virágzásnak. Max Weber óta tudjuk, hogy a polgári társadalom, a polgári erkölcs s nem utolsósorban a polgári kultúra létrejöttének alapja az a fajta puritán felhalmozó attitűd, amely már-már transzcendentális értelemmel ruházta fel a gazdasági értéktermelést és az önkorlátozó fogyasztást. A XVI-XVII. századtól kezdve ez az attitűd tette lehetővé annak a személyes tulajdonnak a létrejöttét, amely a polgárt a szó eredeti értelmében autonómmá tette. Ennek a lassan halmozódó vagyonnak a tárgyi objektivációja a polgárházak mívesen épített együtteséből szerveződő jellegzetes európai városkép csakúgy, mint a polgári lakásbelsőket díszítő bútor- és kerámiaművészet, a megrendelésre készült képzőművészeti alkotás vagy az egyre terebélyesedő családi könyvtár. Társadalmi objektivációja pedig a civil társadalom, a helyi ügyekben érdeket érvényesítő szabad polgár, a demokrata, aki éppen racionális gazdasági gondolkodás- és létmódja által lesz emelt fővel járó, félelmet nem ismerő közemberré.

A polgári társadalom, kultúra és gazdaság fejlődésének ez a szoros kapcsolata maga után vonta azt, hogy Európa nyugati felében a felnövekvő nemzedékek számára átadandó kultúra természetes részét alkotják a gazdaság világában történő eligazodáshoz nélkülözhetetlen készségek, attitűdök és ismeretek. A gazdasági kultúra - éppen az említett hagyományrendszerből következően - azonban korántsem csak a gazdaság racionális működtetéséhez szükséges kompetenciákat jelenti, hanem annak az értékrendszernek az átörökítését is, amelynek követése, belsővé tétele mind gazdasági, mind kulturális értelemben sikeressé tette a polgárságot. Az európai polgár nemcsak azért válhatott sikeressé, mert jól megtanulta a mesterségét, hanem azért is, mert azokban a hajdanvolt műhelyekben és boltokban megtanulta a kitartást, a pontosságot, a tisztességes árkalkulálást, a becsületes üzleti magatartást, azt az üzleti filozófiát, amely az igazi üzleti sikert nem a gyors, ám nagyon sok bizonytalansággal járó meggazdagodásban, hanem a lassú, de biztos építkezésben, a cég, a család, a dinasztia hírnevének továbbvitelében jelölte meg. Ezek a gazdaság világában gyökerező erkölcsi értékek alkották s alkotják ma is a sokat emlegetett európai polgári értékrend gerincét.

Hiszek abban, hogy a szó eredeti értelmében vett polgári gazdaság kiépülése lassan majd nálunk is segít a magyar társadalom erkölcsi megújulásában, a sokat emlegetett morális válság megszüntetésében. Talán nálunk sem teljesen hagyományok nélküli az a polgári gazdaság, amelynek egyszerre feltétele, ugyanakkor eredménye is az a fajta erkölcsiség, amely Európa szerencsésebb felében sikerre vitte a polgárságot.

Székesfehérvár, Győr, Sopron, Kőszeg és nem utolsósorban Buda régi patríciusházai, bennük a parányi kis műhelyekkel és boltokkal számomra azt üzenik, hogy Európa régóta itt van, s hogy mi is régóta Európában vagyunk.

Talán nem is annyira távoli és idegen az a világ, amelyre mostanság vigyázó szemünket vetjük.

Schüttler Tamás


Tartalom

Gazdasági kultúra

A polgári társadalmak kultúrájának meglehetősen hosszú ideje szerves része a vállalkozás, a gazdaság kultúrája. A sajátos magyar társadalom- és gazdaságfejlődés következtében a gazdaság világában kívánatos magatartás és gondolkodás értékei hazánkban nem kristályosodtak ki olyan markánsan, mint a tradicionális polgári társadalmakban. Az alábbi beszélgetésben Chikán Attila közgazdászprofesszorral arra kerestünk választ, hogy egyrészt, hogy a mi sajátos viszonyainak között milyen kultúraelemeket, értékeket foglal magában a gazdasági műveltség, másrészt arra: hogyan fejleszthető a társadalom gazdasági kultúrája, s milyen lehetőségei vannak e téren az oktatási rendszernek, az iskolának. 
[5–14. oldal]
A jeles közgazdász történeti-gazdaságelméleti összefüggésben elemzi az oktatás és a gazdaság kapcsolatát. A magyar népesség, különösen az ifjúság szürkeállománya igen jelentős nemzeti értéket, vagyont képvisel, ezért a szerző véleménye szerint az ebbe való beruházás hatékonysága semmilyen más befektetés hasznával nem mérhető. Amint az adatok bizonyítják, a magyar közoktatás és szakmai képzés a nemzetközi összehasonlításban elsősorban az ismeretek elsajátíttatásában bizonyul színvonalasnak, de a vállalkozáshoz szükséges gyakorlati képességek átadásában, az életrevalóság fejlesztésében messze elmarad a nyugat-európai, amerikai vagy távol-keleti oktatás eredményességétől. 
[15–22. oldal]
1997-98 fordulóján körkérdést tettünk fel a gazdasági élet jeles szakértőinek arról, melyek azok az alapvető gazdasági ismeretek, amelyeket minden polgár számára nélkülözhetetlennek tartanak ahhoz, hogy eligazodjanak az egyre bonyolultabbá váló gazdasági életben. Ezzel párhuzamosan néhány általános és középiskolában megkérdeztünk végzős diákokat gazdasági fogalmak tartalmáról, a gazdaság elemi etikai normájáról. Vizsgálódásunkat korántsem tekintjük a szó eredeti értelmében vett tudományos kutatásnak, pusztán egyfajta állapotrajz felvillantásához szükséges tapasztalatgyűjtésnek. A két síkon történt vizsgálódás legfontosabbnak tartott eredményeit és következtetéseit tárjuk az olvasó elé. 
[23–39. oldal]
A közgazdász szerző, a Vállalkozásoktató Tanárok Egyesületének elnöke helyzetképet ad a vállalkozásoktatás helyzetéről a közoktatási intézményekben: azokról a programokról, amelyek adaptálásával történik a vállalkozásra vonatkozó ismeretek beépítése az általános képzésbe. A szerző széles nemzetközi kitekintésben számol be arról, hogy a különböző országokban milyen megoldásokat alkalmaznak az általános műveltség részét képező vállalkozói ismeretek iskolai közvetítésére. Részletesen foglalkozik a NAT vállalkozásra felkészítő műveltségterületeinek problémáival is. 
[40–52. oldal]
A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány megbízta a Vállalkozásoktató Tanárok Országos Egyesületét (VOTOE) és az Életpálya Alapítványt, hogy folytasson kutatást a fiatalok vállalkozói képzésének hatékonyságáról, a fiatalok vállalkozóvá válásának útjáról. Ez a tanulmány a VOTOE és az Életpálya Alapítvány által folytatott kutatás alapján készült. Témáját két irányból közelítette meg. Egyfelől a középiskolai diákoknak, másfelől a fiatal vállalkozóknak a véleménye alapján adott képet a vállalkozásoktatás helyzetéről, hatásáról, megítéléséről. 
[54–65. oldal]
Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik nagy megoldásra váró gondja az európai munkakultúra tömeges méretű elterjesztése. A szerző szerint ebben jelentős szerepet kell vállalnia a felnőttoktatásnak. A szerző figyelmeztet arra, hogy éppen a gazdasági érdekek szólnak a szétesett felnőttoktatás újraélesztése mellett. 
[66–69. oldal]
A gazdasági ismeretek hatékony oktatásának fontos feltétele, hogy az ismeretek megszerzése valóságos gyakorlati tevékenység keretei között történjék. Ezt hivatott elősegíteni a Young Enterprise program, amely a benne részt vevő fiatalok számára lehetővé teszi, hogy kipróbálják a vállalkozáshoz szükséges képességeiket, s lehetőséget teremt e képességek sokoldalú fejlesztésére is. A program konkrét gazdasági ismeretek megszerzését is lehetővé teszi, megtanít tervezni, a pénzzel bánni, segíti a vevőorientált piaci magatartás, a marketing alapelemeinek, továbbá a pénzügyi, adózási kultúra alapjainak elsajátítását. 
[70–79. oldal]
A hátrányos helyzet miatt esélytelenül induló gyerekek - közöttük nagyszámú cigány származású - számára nyújt iskolázási lehetőséget a szolnoki szakiskolai program. A tanulmány ismerteti a program célját, a szakiskola jellemzőit, bemutatja általános és szakképzési tantárgyainak rendszerét és szakmánként a speciális szakképzési kurzusban oktatott tantárgyak követelményrendszerét. 
[81–89. oldal]
A tanulmány szerzője bemutatja a szakképző intézetekben bevezetett, a vállalkozói attitűdöt és a gazdasági szemléletet formáló közgazdaságtan oktatásához kidolgozott tankönyv kéziratát. A Közgazdasági Politechnikum ötéves gyakorlata alapján kimunkált kötet feldolgozza a gazdaság négy témakörének - az egyén, a vállalat, a nemzetgazdaság, a nemzetközi gazdaság - tananyagát. Az egyes témakörökön belül a "leckék" egy-egy tanítási óra anyagának didaktikai feldolgozását tartalmazzák. 
[91–93. oldal]
A XIX. század közepétől a gazdasági ismeretek oktatásának fontos területe volt a gazdasszonyképzés. A tanulmány összegzi azokat a képzési formákat, amelyek a kötelező népoktatást befejezett lányok számára létesültek, s amelyek fontos szerepet játszottak a paraszti és polgári háztartás életképesebbé tételében, gazdálkodási modernizációjában. 
[94–101. oldal]

Tanulmányok

Az elmúlt évtizedben létrejött alternatív iskolákkal szemben gyakorta megfogalmazott kritika a nevelésfilozófiai-neveléselméleti értelemben is megalapozott iskolakoncepció hiánya. A tanulmány egy személyközpontú iskola pedagógiai koncepciójának ismertetése kapcsán ad példát arra, milyen módon lehet neveléstörténeti és bizonyos értelemben nevelésfilozófiai háttérrel megalapozni egy oktatási intézmény nevelési gyakorlatát. 
[102–111. oldal]
A dolgozat bemutatja a különböző szerepfelfogásokat, amelyeket fontosnak tartunk a jelen, illetve a jövő pedagógusprofiljának kialakítása szempontjából. Rövid történeti áttekintést ad a változó idők változó szerepeiről, majd felteszi a kérdést: hány arca van ma a pedagógusnak. Mi indukálja a változást? A pluralista társadalom hatásait és igényeit vizsgálva kutatja az információrobbanás, az eltömegesedés, az értéknélküliség, az elnőiesedés jelenségének okait. Végül arra kíván választ adni, milyen irányba mutatnak a változások, különös tekintettel a pedagógus modellnyújtó szerepének fontosságára. 
[112–117. oldal]

Tudósklub

A Tudósklub 1998. februári adása az agresszió és az erőszak pszichológiai, valamint szociológiai összetevőivel foglalkozott. A résztvevők: Buda Béla pszichiáter, Boros János pszichológus, Münnich Iván pszichológus és Surányi András filmrendező. A műsort Csepeli György vezette. A beszélgetés rövidített, szerkesztett változatát közöljük. 
[118–127. oldal]

Világtükör

Az információs társadalom minden szakterületen széles nemzetközi együttműködést tesz szükségessé. Az informatikai ismeretek beépítése az oktatásba különösen igényli a nemzetközi kooperációt. Az alábbiakban közreadott interjúban Antoni Alfonz áttekinti az Európai Unió, illetve más nemzetközi szervezetek keretei között megvalósuló programok informatikai vonatkozásait. Az információs társadalom oktatási-képzési problémáinak szakértője felhívja a figyelmet arra, mekkora jelentősége van az egyes térségek, országok arányos fejlesztésének, mert ellenkező esetben kísért annak a veszélye, hogy a szegény és a nagy lehetőségekkel rendelkező országok között végleg elmélyüljön az információ elérése terén a szakadék. 
[128–127. oldal]
A tanulmány tudósít az UNESCO 1994. évi kutatási programjának az eredményeiről. A 17 államban kidolgozott tanulmányok mindegyike ugyanazzal a problémával, az alapműveltségi hiányoknak az egyénre, a társadalomra és a munka világára gyakorolt hatásával foglalkozott különböző szempontokból. Városi és falusi kisgyermekeknek és öregeknek a problémái, a társadalomból kirekesztetteknek, feketéknek és cigányoknak a gondjairól és azok újszerű pedagógiai megoldásairól tudósít a kötetet bemutató recenzens. 
[138–144. oldal]
Claude-Henry de Saint Simon 1814-ben a következőket írta a "De la réorganisation de la société européenne" című munkájában: "Kétségtelen, hogy eljön az idő, amikor Európa népei érzékelni fogják, hogy előbb a közös boldogulás ügyeit kell szabályozni, mielőtt a nemzeti érdekek felé fordulnának (...) Efelé hajt bennünket az emberi szellem fejlődési menete. Mi méltóbb azonban az ember okosságához: vonszoltassa önmagát, vagy saját lábán menjen oda." 
[146–154. oldal]
A recenzió több európai országnak az e századvégi nevelésügyi reformjaival, "művelődési közösségének" alakulásával foglalkozó nemzetközi tanácskozás anyagát adja közre. Foglalkozik Németország, az Egyesült Királyság, Magyarország és Lengyelország iskolastruktúrájának, irányítási rendszerének, tantervpolitikájának jellemzőivel és országspecifikus reformtendenciáival. Rámutat a jelentős változások nem egy esetben paradox hatásaira is. 
[155–168. oldal]

Konferencia

A magyar oktatás európai dimenziójának megteremtése nem korlátozható néhány - a közoktatás modernizációja szempontjából egyébként is szükségszerűen megteendő - lépésre, továbbá a különböző európai együttműködési programokban való részvételre. Előadásában Báthory Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatás európai dimenziója a helyi, a nemzeti és a globális értékrend szövedéke. Ebből következően az oktatásba nem lehet kívülről, felülről bevinni az európai értékeket, tartalmakat. A szerző fontosnak tartja, hogy a helyi oktatási innovációk terjedjenek ki az európai dimenziók befogadására. 
[169–172. oldal]
A szerző az Európa Tanács oktatási szakértőjeként évtizedek óta foglalkozik azzal, hogyan és milyen Európa-képet közvetítsen az oktatás. Előadásában a mindennapi iskolai gyakorlat számára is hasznosítható módon fogalmazza meg az oktatás európai dimenziójának tartalmát. Az Európa-ismeret nem korlátozódhat az európai országok történelmének, földrajzának, kultúrájának bemutatására, az együttműködés és az integráció lehetőségének felvillantására, hanem olyan készségek, attitűdök kialakítását is tartalmaznia kell, amelyeknek birtokában képesek a fiatalok a demokráciát, az emberi jogokat, a másságot óvó európai polgárként élni. 
[173–179. oldal]
A lengyel oktatáskutató esettanulmányában rövid áttekintést ad a lengyel nemzeti tantervi és az iskola megújítását szolgáló reformról. A tantervi reform részeként Lengyelországban megindult egy Európa-ismereteket közvetítő tantárgyi projekt fejlesztése. Ennek eredményeként rendelkezésre áll egy tankönyvből, tanári kézikönyvből, CD-ROM-ból és videoanyagokból álló programcsomag, amely közvetíti mindazokat az ismereteket, készségeket, amelyeket a felnövő európai polgárnak birtokolnia kell. 
[180–183. oldal]
A Nemzeti alaptantervről kibontakozott vitákban a NAT védelmezői gyakran fogalmazták meg érvként, hogy a tartalmi szabályozásnak ez a módja megegyezik az európai országok szabályozási gyakorlatával. A szerző azt elemzi, mennyire felel meg a tényeknek ez az érvelés, azaz a magyar közoktatás tartalmi modernizációja mennyire van szinkrónban az európai közösség egyes országaiban kibontakozó modernizációs tendenciákkal. 
[184–188. oldal]
Hogyan jelenítődnek meg az európai értékek az irodalomtanításban, abban a tantárgyban, amelynek fő feladata a nemzeti értékek bemutatása s ezen keresztül a nemzeti identitás erősítése? Előadásában erre a kérdésre keresi a választ a gimnáziumi tanár szerző. Alaptétele szerint a magyar irodalom tanítása során azért nem nehéz feladat az európai dimenzió erősítésének érvényesítése, mert a magyar irodalom és művészet hosszú évszázadok óta az európai kulturális örökség szerves része. 
[189–193. oldal]
Mit kell/kellene tenni annak érdekében, hogy az európai dimenzió az iskolai szervezet sajátos feltételrendszerében ne váljék üres pedagógiai retorikává, jelszóvá? Az oktatáskutató szerző valójában erre az alapkérdésre kereste a választ az oktatás európai dimenziójának tartalmi kérdéseivel foglalkozó konferencián. Nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy az európai polgárrá nevelés nem csak és nem elsősorban tantárgyiasított ismeretek megtanításán át valósulhat meg, hanem azoknak a készségeknek a fejlesztésével, amelyek az önálló döntésekhez, a változó helyzetekben történő alkalmazkodáshoz, az Európában elfogadott kommunikációs technikákhoz szükségesek. 
[195–201. oldal]

Határainkon túl

Kutatómunkájában a szerző arra keresett választ, hogy milyen a kárpátaljai fiatalok életfelfogása. Négy kérdést tartalmazó kérdőíves vizsgálata kiterjedt Kárpátalja mindegyik magyar tannyelvű, szám szerint 33 középiskolájának a 10. és 11. osztályos tanulóira. Válaszaik elemzése alapján kirajzolódott a középiskolások értékfelfogása, értékrendje. A felnőttek kiábrándultságával ellentétben ők bíznak, remélnek, akarnak. 
[202–212. oldal]

Műhely

Negyedszázaddal ezelőtt osztották ki első ízben a kiemelkedő pedagógiai tevékenységet elismerő Apáczai-díjat. A tanulmány, amely a jubileum alkalmából íródott, azt elemzi, hogy az eltelt idő alatt mely pedagógusrétegek milyen gyakorisággal részesültek e változó presztízsű díjban. Az elemzés arra világít rá, hogy a díj a korszak minden ellentmondásossága ellenére megfelelt az alapítók eredeti szándékának, mivel a díjazottak között valóban a magyar pedagógia legkiválóbb alkotó egyéniségei voltak. 
[213–220. oldal]
[221–222. oldal]

Mentálhigiéné

Mentálhigiénés osztályfőnöki óra sorozatunkban egy olyan óra részleteit adjuk közre, amelyben az osztály a pszichopedagógus segítségével egy súlyos tanulási zavarokkal s ennek következtében önbizalomhiánnyal és önértékelési zavarokkal küzdő 12 éves fiú problémáit beszéli meg. Az óra arra ad példát, hogy egy-egy gyerek egyéni problémáinak megbeszélése milyen gazdag lehetőségeket kínál a mentálhigiénés kultúra fejlesztésére, konkrét pszichológiai ismeretek közvetítésére. 
[223–229. oldal]
[231–234. oldal]

Kritika-figyelő

[235–236. oldal]
[237–239. oldal]
[240–242. oldal]
[244–245. oldal]
[246–248. oldal]
[249–255. oldal]

Mozgóképkultúra és médiaismeret melléklet

[256–259. oldal]
[260–263. oldal]
[264–267. oldal]
[268–271. oldal]

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.