Nemrég ismét leemeltem a polcról azt a nyolcvanas évek elején megjelent kötetet, amely a pragmatizmus klasszikusainak írásaiból adott válogatást magyarul. Már akkoriban megragadta a figyelmem John Dewey híres tanulmánya, a Tudomány és társadalom, amely valójában Dewey egyik legnagyobb hatású művének, a Filozófia és civilizációnak egy fejezete. A 20. századi amerikai filozófia - egyébként a pedagógiára is nagy hatást gyakorló - képviselője ebben a művében vázolja fel a tudománynak a társadalomban betöltendő lehetséges funkcióit. Dewey szerint a tudomány széles körű alkalmazása, az általa kialakítható racionális társadalomszervezés megoldást kínálhat a világ problémáira. A tanulmány sokat idézett része az az iskolakritika is, amelyben Dewey elmarasztalja az iskolát, amiért alig-alig érintették a tudományos módszerek. "A tudományt még az úgynevezett haladó tanintézményekben is mellékesként kezelik, mint valami sallangot, nem pedig a helyes szellemi beállítottságok fejlesztésének fő eszközeként." Ez a kritika a húszas-harmincas években az amerikai és nyugat-európai tradicionális tömegoktatás bírálata volt.

Dewey tanulmányát a nyolcvanas évek elején azért olvastam olyan érdeklődéssel, mert akkoriban fogalmazódtak meg az első kritikák a 78-as tantervekkel szemben, mivel e curriculumok készítésében soha nem látott mértékben vettek részt az Akadémia, a tudomány jelesei. A kritikákra válaszoló tudósok egyike, jeles fizikus professzor, éppen Dewey-nak erre az iskolakritikájára hivatkozva védte meg a meglehetősen sok tudományos ismeretet tartalmazó természettudományi tanterveket, továbbá az akkor és azóta is nehezen megtanulható tudományközpontú tankönyveket.

Pedig ha tovább olvasta volna a fentebb leírt idézetet, lehet, hogy más véleménye lett volna. Ugyanis a gondolatmenet így folytatódik: (a tudományt) "...ltalában úgy tekintik, mint a kész információk együttesét, amelyeket a hagyományos tanulási módszerekkel kell elsajátítani. Hogy a tudományos módszer volna mindenfajta hatékony értelmi megközelítésnek az eszköze, még az elgondolások horizontján sem merül fel. Ha azonban a tudományos módszer nem valami ezoterikus dolog, hanem a leghatásosabb értelmi művelet megvalósítása, akkor axiómává kellene válnia annak, hogy a megfigyelés és a kutatás … beállítottságának kifejlesztése a tanulás fő feladata."

A Dewey nevével is fémjelzett pedagógiai pragmatizmusból nem önmagában következett az az ismeretközpontú, erőteljesen kognitív fejlesztésre alapozó iskola, amely aztán erős pedagógiai kritika tárgya lett a 20. század második felében, s amely erőteljes bástyaként tartja magát mind a mai napig Magyarországon. A Dewey-féle tudományértelmezés azonban megteremtette a projektmódszert, az önálló megfigyelésre, kutatásra épülő tanulás modelljét is. Azt a modellt, amelyben mindennél tágabb teret nyerhet a gyermeki aktivitás, amely épp azáltal válik a képesség- és személyiségfejlesztés sokoldalú eszközévé, hogy megmozgatja a gyerek összes érzékszervét, kielégíti természetes kíváncsiságát, felszínre engedi fantáziáját. Nem szabad tehát a tudományt előtérbe helyező tantervkészítési, pedagógiai szemléletet önmagában felelőssé tenni az iskola, az oktatás "pragmatizmusáért", a sok ismeretet összesűrítő tankönyvekért. Ha a tudományt a megismerés módszereként, a világ felfedezésének útjaként tételezzük, akkor az igazán jó iskolának első perctől fogva - Dewey szavaival élve - a tudományt kell tanítania. Nem a diszciplínákat, hanem a módszert, ahogy a kutató rácsodálkozik a kutatása tárgyát képező valóságra. Azt az attitűdöt kell első pillanattól fogva fejleszteni, amellyel az igazi tudós engedi magára hatni a valóságot, a természetit és a társadalmit egyaránt.

A tudomány és az oktatás is utat tévesztett akkor, amikor nem figyelt kellően ennek az amerikai tudományfilozófusnak a szavaira, amikor is a tudomány és az oktatás viszonyában a tudomány által feltárt ismeretekre s nem az ismeretekhez, a tudáshoz vezető út paradigmáinak tanítására helyezte a hangsúlyt. Persze nem általában kell elmarasztalni ezért a tudósokat, hiszen legkiválóbbjaik oly szépen s hitelesen írtak, beszéltek arról, hogy mi is az iskola feladata ezen a téren. Elég, ha egy Csányi Vilmos akadémikussal néhány évvel ezelőtt készült interjúra utalok, amelyben az állati és emberi viselkedés kutatója azt mondta: "Az iskola dolga megmutatni, hogy miként működik a tudomány." Vagy elég, ha felhívom az olvasó figyelmét a Koch Sándorral készült most megjelenő interjúnkra, amelyben a természettudományi nevelés legfontosabb feladatának azt tartja, hogy tanítson meg az iskola rácsodálkozni a természet világának hihetetlen gazdagságára.

Mindehhez időre van szükség, a kisgyereknek arra, hogy a tudós alaposságával tűnődhessen az összegyűjtött kövek alakján, a felszedett levelek finom erezetének rajzolatain. A harmadikosnak arra van szüksége, hogy egy hegytetőn állva hosszan figyelhesse a domborzatot, a növényeket, a fák ágainak csavarodását. A hatodikos kiskamasznak pedig arra, hogy órákon át nézhesse olcsó távcsövén a téli égbolt csillagképeit. Ehelyett többségük ma még hihetetlenül sok ismeretet tartalmazó tantervek alapján, nehezen érthető természettudományi tankönyvekből tanulja azt a hatalmas tudást, amelyet "kész ismeretként" préselt a tantervekbe az utat tévesztett tudomány és a tantervkészítői sovinizmus.

A tudás alapú társadalom korában valószínűleg nagyobb szükség lesz a levélerezeten, a hegytetőn vagy az égbolton való tűnődés attitűdjére, mint a tankönyvekből szerzett ismeretekre.

"Az egyetlen igazi tanulás, a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése" - írta oly szépen Weöres Sándor. Figyeljünk szavaira, meg arra a tanulságra, amely a pragmatista, tudománycentrikus Dewey-ból kiolvasható.


Tartalom

Tanulmányok

ÚPSZ a címlaponA tanulmány a pedagógia régi, sokféle módon értelmezhető problémájával, a versengéssel foglalkozik. Bemutatja a versengés személyiség-lélektani, szociálpszichológiai hátterét, illetve a személyiségfejlődésben betöltött sokféle funkcióját. A tanulmány tág teret szentel annak, hogy az elméleti megállapítások hogyan érvényesülnek pedagógiai helyzetekben, illetve miként alkalmazhatóak pedagógiai problémák kezelésében. 
[3–17. oldal]
A tanulmány az osztályozás és az értékelés pszichológiai hátterét elemzi elsősorban az alternatív iskolák pedagógiai gyakorlatára alapozva. A szerző az osztályozás és értékelés általa vázolt értelmezését az alternatív iskolákban tanító tanárok megváltozott szerepéből, a facilitátori szerepből vezeti le. Fontos megállapítása, hogy az iskolában az értékelés rendszere csak az iskola egészének alakításával változtatható. 
[18–25. oldal]
A szerző a hazai vizuális pedagógia megújításának elkötelezett szakembereként áttekinti a tárgy közelmúltbeli és jelenlegi fejlődésének problémáit, ellentmondásait. Elemzi azokat a korlátozó körülményeket, amelyek miatt nehezen terjednek a vizuális kultúra megújítását célzó pedagógiai törekvések. 
[26–39. oldal]
A tanulmány a jeles francia pedagógus Rachel Cohen könyve nyomán egy sokat vitatott pedagógiai kérdés, a 3–5 éves kor közötti olvasástanítás problémáját elemzi. A szerző a beszédfejlődés tapasztalataira alapozva lehetségesnek látta, hogy 3 éves kor után megkezdődjék a gyermekek óvodai keretek közötti olvasástanítása, sőt bizonyos típusú, nagybetűs írás tanítása is. Cohen könyvének számos más érdekes részét is ismertetjük, többek között az alaptémához kapcsolódó agyfiziológiai, neurológiai témákban készült interjúkat. 
[40–50. oldal]

OKI-műhely

A tanulmány egy ózdi kistérség humánerőforrás-fejlesztési programját segítő többéves kutatómunka eredményeit foglalja össze. A fejlesztő munka egyik területe volt azoknak a programoknak a kialakítása, amelyek hozzájárulhatnak a halmozottan hátrányos helyzetű térségben élők munkaerő-piaci aktivitásához, életesélyeik növeléséhez. Különösen érdekesek azok a javaslatok, amelyek az oktatási intézmények szerepének erősítésére vonatkoznak. 
[51–63. oldal]

Nézőpontok

A Koch Sándor biológus professzorral készült interjú része annak a sorozatnak, amely a természettudományok tanításának problémáival foglalkozik. A helyenként kissé érdesen, szabadosan fogalmazó tudós rávilágít arra, hogy a természettudományok tanítása során minél nagyobb teret kell engedni annak, hogy a gyerekek rácsodálkozhassanak arra a gazdagságra, amelyet a természet világa kínál. 
[64–73. oldal]

Világtükör

[74–82. oldal]

Európa az iskolában

A Tempus Közalapítvány által meghirdetett Comenius 1. akció "Iskolai projektek" elnevezésű nemzetközi együttműködési programjaiból három olyan iskola tevékenységét mutatjuk be, amelyek "Az európai polgárrá nevelés" témáját választották. A tanulóközpontú projektek érdekessége az, hogy mindhárom iskola - a budapesti Márvány utcai Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola, a Terézvárosi Kereskedelmi Szakközépiskola, valamint a budapesti Szent Margit Gimnázium - más-más témát ragadott meg ahhoz, hogy a kitűzött célokat elérje. 
[83–90. oldal]

Világtükör

[83–90. oldal]

Kritika-figyelő

[103–107. oldal]
[108–110. oldal]
[111–113. oldal]
[114–115. oldal]
[116–118. oldal]
[119–123. oldal]
[124–124. oldal]
[125–125. oldal]

KOMA-melléklet

[126–127. oldal]
[128–133. oldal]
[134–140. oldal]
[141–148. oldal]
[149–153. oldal]
[154–165. oldal]

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.