Ezen a most elköszönő nyáron immár sokadszor újraolvastam Kosztolányi Aranysárkányát. Több okból szeretem ezt a könyvet; elsősorban azért, mert Kosztolányi hihetetlen érzékletességgel jeleníti meg a századelő magyar kisvárosának mindennapi világát, a monarchiabeli "boldog békeidőket", azt a soha vissza nem térő aranykort, amelyben megteremtődött s virágzásnak indult a magyar polgárság. Azért is kedves olvasmányaim közé tartozik ez a regény, mert kamaszkoromban talán ebben a könyvben találkoztam először azzal a tekintélyt ébresztő, köztiszteletben álló tanárszemélyiséggel, akiről szüleim, nagyszüleim oly sokat meséltek. A Kosztolányi által megrajzolt Novák Antal tanár úr alakjában véltem felfedezni nagyanyám nagy tudású szabadkai tanítóképzős tanárait csakúgy, mint az édesapámat tanító legendás főgimnáziumi tanárokat, akiknek az óráin valamit meg lehetett sejteni tudományból és emberségből, s akik között hárman is voltak, akik nélkül "nem kezdtek Pesten ülést a Tudományos Akadémián". Kosztolányi tanárába beleéreztem azokat a nagy tekintélyű férfiakat, akik előtt egy-egy patinás magyar kisváros hajdani "közönsége" egy emberként emelt kalapot, akikre tudásuk, tisztes életvitelük, a tudomány és a nevelés iránti elkötelezettségük révén valóban felnézhettek diákok és szülők.
Az Aranysárkány Novák tanár ura számomra a tekintélyre alapozott pedagógia jelképe lett. Abban az időben a nagy tanáregyéniségek az egyetemen megszerzett tudás birtokában végigtaníthattak három-négy évtizedet, szaktudományuk újabb eredményeit még jól nyomon követhették abból a néhány szakfolyóiratból, amelyek akkoriban megjelentek, és amelyeknek legfrissebb számai mindig ott voltak az otthoni faragott íróasztalokon, éjjeliszekrényeken, nemkülönben a gimnáziumi tanári könyvtárak szépművű polcain. A műveltség, a tudás akkori szerkezetének nagyfokú állandósága következtében nemigen találkoztak olyan újabb elméletekkel, amelyek bármiben is megingatták volna évtizedeken át vallott tudományos álláspontjukat. Nem - vagy csak nagyon ritkán - merültek fel bennük kételyek tudásuk, gondolkodásmódjuk érvényességével kapcsolatban, s szinte sohasem kerültek olyan helyzetbe, hogy ne tudják legjobb meggyőződésük szerint egyértelműen megválaszolni diákjaik kérdéseit.
Még inkább a stabilitás jellemezte az eszményekről és értékekről vallott felfogásukat. A Novák tanár urak által vallott erkölcsiség évszázados hagyományokra épült, s azok helyességét messzemenően igazolta az élet. Azért is övezte ezeket a jeles férfiakat olyan nagy tisztelet, mert életük morális értelemben is példát adott a felnövekvő nemzedékek számára. Kosztolányi köztiszteletben álló tanár hőse végül is azért kénytelen a halálba menekülni, mert lánya erkölcsi botlása önmaga számára is megbocsáthatatlan vétek, olyan bűn, amelynek saját nevelési kudarca révén ő maga is részessé válik. Abban a világban a tudáson és a morális tisztaságon alapuló tekintélyen esett csorba ugyanis egyet jelentett a teljes ellehetetlenüléssel.
Akárhányszor elolvasom ezt a szép Kosztolányi-regényt, mindig nosztalgia fog el az iránt a világ iránt, amelyben látszólag - vagy talán valóságosan is - még minden a helyén volt. Szép polgári szobabelsőkben és patinás városi terekben éltek, tanítottak, sétáltak ezek a kicsit ugyan kopottas, de azért még elegánsnak ható ruhákba öltözött, mellényükön vastag ezüst óraláncot viselő, cvikkeres tanárok, akik ha fiatalok voltak, biztos és szép tudományos és nevelői karrier elé nézhettek, és ha deresedett már a halántékuk, a jól végzett munka örömével tekinthettek végig művelt és megbecsült polgárokká lett tanítványaik során, akik hasonló életelvek szerint berendezett világban hasonló életút reményében hajtották esténként nyugovóra a fejüket.
Amikor ezen a nyáron az utolsó mondatok elolvasása után visszatettem az Aranysárkányt a könyvespolcomra, felvetődött bennem a kérdés: szükség van-e még arra a fajta tanári tekintélyre, amely a világra vonatkozó egyetlen érvényes tudás birtoklásán, az életben eligazító egyetlen morális értékrend felmutatásán alapul. S rá kellett döbbennem, hogy ha szükség is lenne rá, lehetetlen többé megteremteni. A Novák tanár urak ugyanis nemcsak azért tűntek el a katedrákról és a városok tereiről, mert felbomlott az a világ, az az értékrend, amelyből eredethető személyiségük, az őket övező szellemi aura, hanem azért is, mert közben a tanár számára fölvetődő kérdések zöme is olyanná vált, amelyekre egyre kevésbé adhatók egyedül érvényes válaszok. A tudományokban végbemenő gyors paradigmaváltások közepette egyre kevésbé válik lehetővé a tanár számára a mindenkor mindenben helyesen eligazító válaszok megfogalmazása. Az elköszönő évszázad morális dilemmái pedig szinte lehetetlenné teszik az olyan egyértelmű állásfoglalást, mint valaha a kedélyes Sárszeg főgimnáziumának katedráján.
Ha el is veszett az egykori tekintély forrása, nem veszhet el a tanári hitelesség, amely ma sem épülhet másra, mint tudásra és morális tisztességre. Az egyedül érvényes biztos válaszok helyett azonban gyakorta csak a válaszkereső, a morális dilemmák feloldásával küzdő tanári én mutatható fel. Mindennapjainkat szemlélve, úgy tűnik, ez sem haszontalan példa a felnövekvő nemzedékek számára.
Mindezek ellenére az sem baj, ha megmarad bennünk a Kosztolányi által érzékletesen megírt világ iránti nosztalgia, mert így talán esélyünk van arra, hogy sok szempontból másként, de valamit újrateremtsünk abból a szép, idillikus monarchiabeli polgári aranykorból.
Tartalom
Tanulmányok
Értelmiségi-e a pedagógus? A kérdésfeltevés provokatív jellegű, de van realitása és aktualitása is. Mentségünkre, nem mi találtuk ki. Többen és más-más időben föltették már. A mi külön jogalapunk az, hogy épp "elmélyültebb" ön- és pályaismeretre vágyunk. Újra és újra mérlegre kell tehát tennünk érveinket pro és kontra. A kérdés megközelítésének két lehetősége van: a hagyományosan filozófiai-bölcseleti érvelés, mérlegelés, amely főleg az értelmiségi szerepet, funkciókat elemzi, és az empirikus helyzetfeltárás az életmód szociológiai dimenziói mentén. Mind a kettő érvényes, az együttes válasz lehet teljes. Válaszolnunk kell tehát arra a kérdésre is, hogy a pedagógusnak "mi a dolga", és arra is, "hogyan él" ő.
[3–10. oldal]
A szerző az 1998-ban elhunyt nagy pedagógusegyéniség, Gáspár László életművének egyik alapproblémáját, a megkonstruált pedagógiai modellek és a pedagógia valóságának viszonyát elemzi tanulmányában. Megerősíti azt, amit Gáspár munkásságának ismerői az elmúlt évtizedekben sokszor hangsúlyoztak: korát szinte mindenben megelőző pedagógiai gondolkodó, innovátor volt. Ez az alapvető oka, magyarázata a politikával, az oktatásirányítással, a pedagógusközösségekkel kialakult konfliktusainak is.
[11–15. oldal]
Nézőpontok
Az Oktatási Minisztérium 2000 áprilisában döntötte el, hogy a Comenius 2000 program I. és II. modelljére beérkezett több mint 1400 iskolai pályázatból mely iskolákkal köt szerződést a minőségfejlesztési modellek kipróbálására. Herneczki Katalin, a program vezetője az alábbi interjúban egyrészt áttekinti a Comenius-program első, alapvetően a felkészülést szolgáló évének tapasztalatait, másrészt összefoglalja, hogy mit jelent a minőségfejlesztés az ezredforduló magyar közoktatása számára.
[16–24. oldal]
A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium a hazai iskolai minőségfejlesztés egyik úttörő intézménye. Az iskolai tevékenység egész rendszerét átható fejlesztési munka egyik fontos elemeként saját minőségfejlesztési modellt dolgoztak ki, amely számos tekintetben megelőzte a Comenius 2000 minőségfejlesztési programban elképzelt modellt. Tóth Tiborné, az iskola igazgatója a közelmúltban több könyvet jelentetett meg az iskolai minőségfejlesztésről, s a témával kapcsolatos gondolatait1 olvasóink is megismerhették. Az ő irányításával zajlott nemrégiben egy olyan kutatás, amely az iskolavezetőknek a minőségügy iránti viszonyát vizsgálta.
[25–34. oldal]
Minden gondolat - legyen az írásban vagy szóban megfogalmazott - számos szubjektív elemet tartalmaz. Megpróbálok e korláton átlépve néhány szélesebb érdeklődésre számot tartó problémát megfogalmazni a címben jelzett témakörben, a teljesség igénye nélkül. Nem feladatom, hogy vitát provokáljak, de szívesen olvasnám volt vagy jelenlegi igazgatók véleményét az alábbiakról. Igazgatóválasztás előtt és után, új tanév kezdetén érdemes lenne erről beszélni!
[35–38. oldal]
OKI Kiadó
2000 őszén immár harmadik alkalommal jelenik meg a Jelentés a magyar közoktatásról című könyv, amely áttekinti az elmúlt évtized oktatásügyi történéseit. Az alábbiakban a kötet két szerkesztője beszél az eddigi Jelentések fogadtatásáról, a megjelenés előtt álló kötet újdonságairól, továbbá arról, hogy a jövőben milyen módon változhat az ilyen jellegű kiadványok műfaja.
[39–44. oldal]
[45–54. oldal]
Mentálhigiéné
Gábor Kálmánnal, az Oktatáskutató Intézet munkatársával folytatott beszélgetésben azt jártuk körül, hogyan hatott a rendszerváltás a fiatalok értékrendjére, életformájára, jelen- és jövőképére. A beszélgetés keretét a Sziget-vizsgálat, a nyári Pepsi Sziget rendezvényén folytatott nagyszabású szociológiai felmérés eredményei adták.
[55–62. oldal]
Környezeti nevelés
Sokak szerint a tiszai cianidszennyezés Csernobil után a második legnagyobb ökológiai katasztrófa, amely az elmúlt negyedszázadban érte Európát. Mások szerint egyszerű baleset, amit a sajtó és a politikusok eltúloznak. Különböző gondolkodásmódú emberek eltérően értékelik a történteket: kihalt a Tisza élővilágának 80%-a, és az újjáéledéshez a legbátrabb jóslatok szerint is két évre van szükség. Tíz szolnoki középiskola tanulóit kérdeztük arról, mit jelentett számukra az a néhány nap, és mi a véleményük a történtekről.
[63–80. oldal]
Világtükör
A szerző rövid áttekintést ad az angol médiaoktatás történetéről, és bemutatja, milyen tartalommal, milyen tantárgyi keretek között folyik ma Angliában a médiával kapcsolatos ismeretek oktatása.
[81–83. oldal]
Az utóbbi tíz évben világszerte felgyorsult a szülők és az iskola kapcsolatrendszerét jogi és egyéb eszközökkel is meghatározó folyamat, amelyet tovább erősített az, hogy a nevelőmunkában egyre nagyobb szerephez jutó minőségfejlesztés igénye is megköveteli az oktatási szolgáltatások kliensközpontúságát, azaz a szülőknek, a nevelés-oktatás megrendelőinek az elégedettségét.
[84–88. oldal]
Műhely
A szerzők általános és középiskolás gyerekek körében végeztek kérdőíves vizsgálatot arról, hogy mennyi időt töltenek el tévénézéssel, milyen csatornákat, illetve milyen típusú műsorokat kedvelnek vagy utasítanak el. A felmérés eredményeit közreadó tanulmányban adatokat közölnek arról is, hogy milyen szerepet játszanak a hírműsorok a gyerekek tájékozódásában, illetve arról, hogy mennyire szolgálnak példaképül a médiasztárok.
[89–97. oldal]
OKI On-line
[98–99. oldal]
Kritika-figyelő
[100–101. oldal]
[102–104. oldal]
A szerző bemutatja a korabeli kulturális kapcsolatok legfontosabb területeit, a két ország között kialakult kapcsolatokat, a mai napig figyelemre méltó művelődéstörténeti értékeket és ezen értékek képviselőit. Történelmi és kulturális szempontból egyaránt érdekes az a kép, ahogyan a korabeli orosz utazók jellemezték Magyarország egyes tájait, etnikumait. Megtudhatjuk, hogy a korabeli magyar sajtó miképpen viszonyult a felvilágosult abszolutizmushoz és az orosz nemzeti kultúra fejlődéséhez.
[105–107. oldal]
[108–110. oldal]
Európa-melléklet
Hogyan lehet az oktatás teljesítményét a gazdaságéhoz hasonlóan mérni, a mért eredményeket összehasonlítani? Többek között erre a nehéz, de megkerülhetetlen kérdésre kíván válaszolni az az európai oktatási szakemberek által kidolgozott jelentés, amely a minőségbiztosítás logikájára építve szempontokat kínál minőségi mutatók kialakításához, és konkrét javaslatokat is tesz egyes mutatók kidolgozására. Az alábbiakban a jelentés legfontosabb megállapításaiból idézünk.
[111–128. oldal]
Az intézményi minőségfejlesztés egyik legfontosabb eleme az intézményi önértékelés. A Skóciában kidolgozott modell azt mutatja be, miként tudja feltárni egy-egy intézmény saját tevékenységének erősségeit és gyengeségeit meghatározott teljesítménymutatók alapján. A skót modell legfőbb értéke, hogy apró lépésekben vezeti végig az intézmény tevékenységrendszerén az önértékelésre vállalkozó iskolai szakembereket.
[129–142. oldal]
Az Európai Bizottság 1999 decemberében közzétette az "eEurópa - információs társadalmat mindenkinek" című programtervezetet. Ezt a dokumentumot alapul véve az Európai Tanács lisszaboni közgyűlésén meghatározták az Európai Unió következő évtizedre szóló gazdasági és társadalmi céljait. A tanácskozásról kiadott dokumentum szerint az a kihívás, amellyel az Uniónak szembe kell néznie, a globalizációból és az új, tudás alapú gazdaság fejlődéséből adódik. Az új gazdaság működésmódja jelentősen eltér a korábbitól, és ennek megfelelően kell átalakítani az európai gazdaságot is. A stratégiai célkitűzés szerint az előttünk álló évtizedben Európának a világ legversenyképesebb, dinamikusan fejlődő tudásalapú társadalmává kell válnia. Az elképzelések megvalósítása érdekében a Tanács júniusi ülésére átfogó akciótervet dolgoztak ki (eEurope Action Plan), melyet a portugáliai Feirában tartott tanácskozáson elfogadtak. E dokumentum általános célkitűzéseit és az oktatásra vonatkozó részeit ismertetjük.
[143–147. oldal]
KOMA-melléklet
[148–148. oldal]
[149–155. oldal]
[156–161. oldal]
[162–170. oldal]
