Új Pedagógiai Szemle 2007 július-augusztus

A tanulmány első részében a szerzők összefoglalják a szociális és az érzelmi kompetencia szerveződésének modellezésével és fejlődésével, valamint a kötődésnek a fejlődésben betöltött szerepével kapcsolatos legfontosabb elméleti munkákat. Ezt követően kutatási eredmények alapján bemutatják, hogy a gyerekek érzelmeinek kifejezésére adott szülői és tanári válaszok hogyan befolyásolják a társas viselkedés alakulását. 

[3–15. oldal]

A szerző tanulmányában áttekinti a gyermekkori kötődések lényeges motívumait. Az érzelmi viszonyulások szerveződésében a térbeli közelség, a megnyerő fizikai külső, a hasonlóságok, az egyéni képességek és a kompetencia játszhatnak szerepet. Óvodáskorban elsősorban a külső tulajdonságok, a közös játék és az aktuális érdekek a meghatározóak. A nagycsoportosoknál már megjelenik a szeretet, a védelmezés, a segítségadás. Iskoláskorban többek között a rokonszenv, a hasonló érdeklődés, a közös élmények, a szolidaritás, a segítőkészség, a megbecsülés, a barátság, a szeretet és a szerelem szerepel a motívumok között. 

[16–22. oldal]

„Az iskolai környezet a tanulók (lelki és testi) egészségének, egészséges életmódjának forrása és egyben veszélyforrása is” – jelentette a WHO Európai Irodája abban a tanulmányában, amelyet a fiatalok egészségi állapotáról és egészség-magatartásáról készített. A felmérés alapján a magyar tanulók egyharmada ítéli túlzónak a szülők és a tanárok elvárásait, és negyedük érzi nyomasztónak az iskolai feladatokat. A közösségi létforma megélése a diák szempontjából terápiás jelentőségű is lehet, hiszen a lelki sérülések igen nagy százaléka visszavezethető az egyedüllétre, a szeretetlenségre, az elfogadás hiányára. A közösségnek megtartó ereje van a gyerekek számára, hiszen ott tapasztalhatják a valahová tartozás érzését, a másik megértését és elfogadását, és megtanulhatják az alkalmazkodást, a lojalitást. 

[23–44. oldal]

Az önismeret-fejlesztés és a személyiségfejlesztés napjaink pedagógiai gyakorlatának két kulcsfogalma. Gyors terjedésük miatt azonban gyakran értelmezési problémákat, fogalmi tisztázatlanságot rejtenek magukban. A szerző pontosítja az önismeret-fogalom jelentését, foglalkozik a tanulói és tanári önismeret kérdéseivel és az önismeretre nevelés helyével a tanárképzés és a közoktatás rendszerében. Mindezek alapját azok a beszélgetések képezik, amelyek a tanár szakos hallgatókkal „A nevelés feladatokra való felkészítés” című, a szerző által vezetett szemináriumokon zajlottak. 

[45–55. oldal]

A szerző az OECD „Helyi adatgyűjtés” projektje keretében lezajlott vizsgálatról számol be, amely a Nógrád megyei régió 3 és 16 év közötti óvodás, iskolás populációját mérte fel azzal a céllal, hogy a válaszadókkal fenntartott közvetlen kapcsolat révén biztosítsák az adatok tényszerűségét, igazolást kapjanak a központi statisztikai kérdőívekre kapott válaszok megbízhatóságáról, és kiegészítsék ezeket újabb kérdéskörökkel. Mivel a részvétel önkéntes volt, az általános iskolás tanulók 54%-át, a korosztály SNI tanulóinak pedig 71%-át sikerült felmérni. Kiemelt figyelmet fordítottak a hátrányos helyzetűek arányára és a kiegészítő támogatásban részesülők számára is. 

[56–67. oldal]

A kvalitatív kutatási módszerek sokszínűségének bizonyítékaként a pedagógiai kutatásmódszertanban is feltűntek a beavatkozás nélküli vizsgálatok, amelyek napjainkban már egyre nagyobb helyet követelnek maguknak a társadalmi valóság feltárásában és értelmezésében. A tanulmány célja a beavatkozás nélküli vizsgálatok kvalitatív kutatási módszerek között elfoglalt helyének és alapvető jellemzőinek a feltárása, valamint a beavatkozás nélküli mérés fogalmának és kivitelezési problémáinak értelmezése úgy, hogy közben rámutat a metodológiai és az etikai kérdések létjogosultságára is. 

[68–77. oldal]

A szerzők bemutatnak egy, a testnevelési órákon alkalmazható, a gyerekek és a tanár részvételével megvalósítható, objektív értékelési módszert, majd elemzik az atletikus futóiskolai gyakorlatok optimális módszerének megállapítása céljából végzett kísérletük eredményeit. A kísérletben szereplő két csoportot két különböző módszerrel oktatták. A statisztikai próba eredménye: a dinamikus rendszerelméleti módszerrel oktatott csoport jobban teljesített, mint a hagyományos módszerrel felkészített csapat. 

[78–87. oldal]

A tanulmány röviden áttekinti a romániai cigány gyerekek oktatási rendszerben elfoglalt helyét, s az azt meghatározó tényezőket. A problémát a romániai nemzeti-etnikai oktatáspolitika kontextusrendszerébe ágyazva mutatja be. Részletesen elemzi a cigány gyerekek iskolai részvételének növelése érdekében kidolgozott nemzeti romaprogram oktatásra vonatkozó részét, kiemelve annak pozitívumait és veszélyeit egyaránt. 

[88–100. oldal]

A tanulmány áttekintést ad a többnyelvűség értelmezéséről és alapjairól az Európai Unióban, bemutatja az új, a többnyelvűségért felelős európai biztos feladatkörét, a szervezeti és tartalmi változásokat. Áttekinti, milyen kezdeményezések várhatók a többnyelvűség ösztönzésére az Európai Bizottság keretstratégiájában prioritásként megfogalmazott területeken, azaz az uniós polgárokkal való kommunikációban, az oktatásban, a gazdasági életben és a kultúrák közti párbeszédben. Kitér az uniós szinten működő szakértői fórumok munkájára, és ismerteti a fontosabb tanulmányokat. Ennek során nagyban támaszkodik az Oktatás és képzés 2010 nyelvi munkacsoportjának tevékenységére. 

[101–107. oldal]

A tanulmány röviden áttekinti a Szent István Egyetemen a munkavállalási tanácsadó képzés terén 1997–2001 között végzett kutatást, valamint az azóta összegezhető eredményeket. A kutatás arra a kérdésre kereste a választ, miként lehet beilleszteni a munkaerő-piaci ismeretek elméleti tárgy oktatását a munkavállalási tanácsadók gyakorlatorientált képzésébe, és hogyan lehet gyakorlatorientáltan oktatni a munkaerő-piaci ismereteket. 

[108–115. oldal]

A tanulók körében végzett mérés alapján a szerző arra kereste a választ, hogyan tudnának a történelemtanárok még többet segíteni a tanulóiknak abban, hogy jól megfeleljenek a kétszintű történelem érettségi vizsga követelményeinek. A tanulók problémáinak feltárása mellett az is bebizonyosodott, hogy óriási jelentősége van a tanári munkának, a szülői házból származó motivációnak és a modern technikának. A mérés egy iskola frissen érettségizett diákjai között zajlott, de a következtetések a máshol tanító kollégáknak is támpontul szolgálhatnak felkészítő munkájuk során. 

[116–137. oldal]

A szerző egy helyi környezeti nevelési projektet mutat be írásában. A projekt nemcsak maradandó, szép élményekkel gazdagította a diákokat, hanem a környezet megóvását az aktív állampolgárságra neveléssel és a környezeti neveléssel ötvözte, valamint közelebb hozta a diákokat saját településük kultúrájához, gyökereikhez. A téma a termesztett növények változatosságának (agro-biodiverzitás) megőrzése volt a helyben található régi, ún. tájfajta gyümölcsök feltérképezése és szaporítása útján. A szerző kitér a projekt sikeres elemeire és a potenciális buktatókra, illetve a továbbfejlesztés lehetőségeire is. 

[138–145. oldal]

2007-ben van Nagy László születésének 150. évfordulója. A szerző ebből az alkalomból válogatott a róla szóló életrajzi írásokból. A dokumentumrészletek közreadásának célja, hogy felkeltse az érdeklődést az első magyar reformpedagógiai intézmény, a budai Új Iskola elméleti megalapozója iránt. 

[146–163. oldal]

A gyermektanulmányozók reformterveit ismeri a pedagógus-közvélemény, ám arról, hogy ezekből mit és hogyan próbáltak megvalósítani a Tanácsköztársaság 133 napja alatt, eddig kevés hiteles információval rendelkeztünk. A Ráday Levéltárban megőrződött egy dokumentum, amelyben Nagy László a népbiztosság munkatársaként beszámol részlege tevékenységéről, a Tanácsköztársaság oktatáspolitikájáról, a gyermektanulmányozók elképzeléseinek hatásáról, valamint a gyakorlati megvalósításukra tett vagy tervezett intézkedésekről (utalással az abban játszott szerepére). Tanulmányában a szerző közli a dokumentumot, elemzi annak tartalmát s a gyermektanulmányozók szerepét. 

[164–178. oldal]

[179–182. oldal]

[183–185. oldal]

[186–189. oldal]