Tartalom

Tanulmányok

A szerző az Országos Közoktatási Intézet által az alap- és középfokú iskolák országos reprezentatív mintáján 2001-ben végzett kutatás szervezeti és vezetési szempontból történő másodelemzését ismerteti. Mit állapíthatunk meg a vizsgált intézményi kör változásokhoz való viszonyáról, illetve erre való képességéről; hogyan működik a felelősségmegosztás, a döntéshozatal; mit tudunk az ösztönzés és jutalmazás lehetőségeinek megítéléséről; a problémamegoldásról; az intézményi klímáról? Végül a szerző a kutatás eredményei alapján röviden elemzi az iskolák eredményességét, hatékonyságát. 
[3–16. oldal]
A szerzők két magyarországi régióban vizsgálták az óvoda-iskola átmenet kérdéseit a teljes második osztályos népesség körében. A kutatás eredményei arra engednek következtetni, hogy a rugalmas beiskolázás alapvetően nem orvosolja az óvodából iskolába történő átlépés nehézségeit, és a problémát súlyosbítja az óvodák és az iskolák közötti együttműködés és az egységes szemléletmód hiánya. A késői beiskolázás elmélyíti az oktatási szakadékot, hiszen míg az azonos képességű, magasabb társadalmi státusú gyerekek profitálnak a későbbi iskolakezdésből, mivel jobb iskolai teljesítményt nyújtanak fiatalabb társaiknál, addig a hátrányos helyzetű csoport esetében az összefüggés éppen ellentétes irányú, azonos képességek esetén az iskolai előmenetel prognózisa rosszabb, mint fiatalabb társaiknál. 
[17–41. oldal]
A szerző az ELTE-n fizikát tanít, és a tanév elején már második éve diagnosztikus dolgozatot írat a belépő, első évfolyamra felvett BSc-s hallgatókkal. A tanulói teljesítmények összegezése alapján lehangoló következtetésre jutott a középfokú oktatás hatékonyságáról a természettudományok terén. Megállapításait konkrét adatokkal támasztja alá, amelyek messze túlmutatnak a fizikaoktatás problémáin, mert szinte valamennyi természettudományi tantárgy esetében hasonló következtetések vonhatók le. Ezt követően javaslatokat fogalmaz meg, amelyek nemcsak a természettudományi tárgyakat tanító tanárok, hanem az igazgatók, osztályfőnökök és a diákok számára is fontosak lehetnek, hiszen minden iskolának elemi érdeke, hogy ne csak bejutassa a tanulókat a felsőoktatásba, hanem olyan tudásrendszerrel lássa el a őket, amelyek segítségével képesek arra, hogy a felsőoktatási követelményeket teljesítsék. 
[42–48. oldal]
A problémaorientált történelemtanítás abból a felfogásból indul ki, hogy miközben a tanulók megtanulják összekapcsolni saját megélt tapasztalataikat a tanult történelmi tényekkel, a távoli múlt történeti problémái valódi problémákká válnak. A problémaorientált tanítás három lépésben valósulhat meg: a probléma felvetése, megoldása, majd az eredmény reflexiója. A tanulók ennek során olyan multiperspektivikus szemléletmódot sajátítanak el, amelynek segítségével megértik, hogy ami korábban probléma volt, ma nem az, és hogy mai problémáink a múltban gyökereznek, valamint hogy ami az egyik csoportnak, népnek, súlyos probléma, a másiknak nem az. A tanulók érintettségére apelláló történelemtanítás jó eséllyel pályázhat arra, hogy a tanulók „problémaérzékenyek” és „problématudatosak” lesznek. 
[49–59. oldal]

Nézőpontok

Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai beszélgetéssorozatot szerveztek, hogy a különböző szakterületek képviselőivel eszmecserét folytassanak az intézet jelenéről és jövőjéről, az oktatás világában betöltött szerepéről. A harmadik alkalommal szakértők, szakmai szolgáltatók és tudományos intézmények munkatársai voltak az intézet vendégei. A beszélgetést Eszik Zoltán, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársa vezette. 
[60–72. oldal]

Látókör

Michel Foucault életműve az elmúlt kétszáz év európai társadalmi intézményrendszerének bemutatása és kritikája, amely elemző feltárása a nevelés és intézményrendszere történetének is. A felvilágosodás korától, amelyet a szerző a közoktatás elméletének és legitimációs kísérletének koraként tárgyal (Condorcet, Herder), megpróbálja az akkor kialakított fogalmi készlet – igazságosság, értékelés, kizárás – mai napig érvényes és elfogadott interpretációját adni. A nevelésben kialakuló technikai és normalizáló eljárásokat a többi társadalmi intézményben kialakított eljárásokkal való összefüggésében tárgyalja, a kialakított diskurzusok, fogalmi rendszer és az intézményekhez kapcsolódó tevékenység függvényében. 
[73–80. oldal]

Világtükör

Az OECD Oktatási Igazgatósága a sajátos nevelési igény meghatározásában azt a dologi, személyi vagy anyagi kiegészítő támogatást veszi alapul, amely az oktatás-nevelés céljait segíti. Az adatok megbízhatóságát és összevethetőségét szolgálja a sajátos nevelési igényeknek az A (organikus eredetű fogyatékosságok), B (magatartási, érzelmi rendellenességek, speciális tanulási nehézségek) és C (hátrányos helyzet) kategóriák szerinti besorolása. Az OECD-kiadványokban is ezt a csoportosítást alkalmazzák a nemzeti kategóriák mellett. Hamarosan megjelenik a 2002–2003-as tanév adatait feldolgozó monográfia. Az egyes országok adatai között fennálló eltérések valószínűleg a nemzeti definíciók eltéréseiből adódnak. Jól tükröződik az is, hogy nagyok az eltérések a fogyatékos tanulók integrált nevelése terén. Egyezés mutatkozik viszont azon a téren, hogy a fogyatékos fiúk száma minden országban meghaladja a lányokét. 
[81–85. oldal]

Határainkon túl

A tanulmány ismerteti a kárpátaljai főiskola tíz évének történetét, működésének fontosabb mozzanatait, amelyek támpontot adhatnak az intézmény belső életének és szakmai fejlődésének megértéséhez. A főiskola létrehozásának egyik legfontosabb célja az volt, hogy tanárokat képezzen Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiba a tanárhiány problémájának megoldására. Az itt végzett hallgatók közel 71%-a a szakmájának megfelelően helyezkedett el, legtöbbjük (91%) ugyanabban az évben, amikor befejezte a tanulmányait. A végzettek kb. 80%-a nem is próbálkozott külföldi álláskereséssel, hozzájárulva a kárpátaljai magyar oktatás megmaradásához és fejlődéséhez. A főiskola segíti a magyar fiatalok képzettségi szintjének növelését, javítja felsőoktatásba kerülésük esélyét. 
[87–108. oldal]

Múltunkból

A témáról szóló áttekintő tanulmány hiánypótló: argumentumai egyrészt a klasszikus neveléstörténetből, másrészt a különböző műfajú filozófiai és szépirodalomból származnak (értekezések, esszék, utópiák, naplók, levelek, útirajzok, regények). A „Grand Tour” során mi mindent nézzenek meg az ifjak, egyedül utazzanak-e vagy kísérővel, kiknek az ismeretségét keressék, hogyan viszonyul mindez az iskolai tanuláshoz stb.? Az e kérdésekre adott válaszok (F. Bacon, Milton, Comenius, Morus Tamás, Locke, Rousseau, Rabelais, Montaigne, Darwin, Emerson, Csernisevszkij, Ellen Key, Széchenyi István, Wesselényi, Szemere, Jókai Mór) ütköztetéséből kerekedik ki a probléma 16–19. századi komplex tükörképe. 
[109–117. oldal]

Műhely

A gazdasági élet szereplői mind gyakrabban fogalmazzák meg a szakképzés olyan irányú átalakításának szükségességét, hogy a szakközépiskolákból kikerülő munkaerő megfeleljen a hazai kis- és középvállalkozói szektor elvárásainak. Magyarország uniós csatlakozásával az EU-ra vonatkozó ismeretek bekerültek a mindennapokat érintő tudástartalmak közé. Az uniós ismeretek oktatása lehetőséget teremt a diákok társadalmi-kulturális tájékozottságának bővítésére, a vállalkozói kompetenciák és az infokommunikációs készségek fejlesztésére. Ezek a kulcskompetenciák az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra történő átmenet szempontjából jelentősek. 
[118–121. oldal]
A szerzők sportolók személyiségjegyeit vizsgálták az Eysenck-féle személyiség- és az impulzivitás-, kockázatvállalás-, empátiakérdőívekkel. Arra kerestek választ, hogy mutatnak-e eltérést bizonyos személyiségjegyekben a sportolók a nem versenyszerűen sportolókkal szemben. Feltételezték, hogy a sportnak nevelő hatása van, és jelentős mértékben hozzájárul a pozitív személyiségjegyek fejlődéséhez, valamint a sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérő sajátosságot mutatnak a nem sportoló egyénekhez képest: befelé fordulók, zárkózottabbak, kevésbé ingerlékenyek és aggodalmaskodók, érzelmeik kontrolláltabbak. 
[122–128. oldal]

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.