wadmin | 2009. jún. 17.

Előszó a magyar kiadáshoz

Ez a könyv egy olyan OECD-vizsgálat eredményeit tartalmazza, amely az iskolavezetés , illetve - tágabban - az oktatásügyi irányítás kérdésével foglalkozott. Olvasása azonban nemcsak azok számára lehet érdekes, akiket az iskolavezetés vagy az iskolavezetés fejlesztésének a kérdései foglalkoztatnak, hanem azoknak is, akiket akár általában az oktatásügyi innováció és fejlesztés, akár az oktatásügy nemzetközi fejlődési irányai érdekelnek.

A legfejlettebb piacgazdasággal rendelkező országok gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezetének, az OECD-nek Magyarország 1996 óta tagja. A szervezet Oktatáskutatási és Fejlesztési Intézetének, a CERI-nek egyik kiemelkedő programja az "Ami működik az oktatási innovációban" (What works in New School Management Approaches) címet viseli. E program keretén belül lassan egy évtizede minden évben egy-egy kiemelkedő témáról készül olyan nemzetközi összehasonlító elemzés, amelynek legfontosabb célja az, hogy a figyelemre méltó nemzeti kezdeményezéseket bemutassa, és ily módon segítse a nemzetközi közösségen belül az egymástól való kölcsönös tanulást.

Az "Ami működik..." program keretében elvégzett vizsgálat a 2000. évben azt célozta, hogy olyan új kezdeményezéseket, sajátos nemzeti megközelítéseket és problémákat tárjon fel, amelyek az iskolavezetést és tágabban az oktatásügyi irányítást jellemzik. Noha ebben a programban Magyarország először vett részt, érdemes emlékeztetni arra, hogy a hazai érdeklődők egy alkalommal már közvetlenül megismerkedhettek az ilyen típusú elemzések eredményeivel: az 1998-as évben többek között Budapesten, hazai szakemberek aktív részvételével vitatták meg az OECD pedagógus-továbbképzés témájában készült összehasonlító tanulmányát1.

Az "Ami működik..." vizsgálatok oly módon zajlanak, hogy a CERI irányító testülete a téma kiválasztását követően elfogadja a közös elemzési szempontokat, majd valamennyi országban ennek alapján elkészül egy hazai szakértő által írott nemzeti háttértanulmány2. Ezt követően az OECD által felkért szakértők látogatást tesznek az adott országban, ahol az előre rögzített szempontokat követve interjúkat készítenek a témában érintett kutatókkal, döntéshozókkal és gyakorlati szakemberekkel. A háttértanulmány, a rendelkezésre álló egyéb dokumentumok elemzése, az interjúk és a közvetlen tapasztalatok alapján az OECD által felkért nemzetközi szakértők elkészítik országtanulmányaikat, majd a témát szintetizáló módon tárgyaló összehasonlító elemzést. Ezekből áll össze az az anyag, amit az olvasó most a kezében tart. A munka mindezzel persze még nem ér véget, sőt talán nem túlzás azt mondani, hogy a legfontosabb része csak ezután következik. Az elkészült elemzést ugyanis a nemzetközi közösség különböző fórumokon vitatni kezdi, amelyek közül az első magának a CERI-nek az OECD-tagállamok képviselőit magába foglaló irányító testülete.

A CERI irányító testületében általában arról is minden alkalommal komoly vita folyik, hogy egy-egy évben mi legyen az összehasonlító vizsgálat témája. Az OECD illetékes igazgatósága és a tagországok delegátusai több témát is javasolnak, és gyakran szavazással dől el, hogy el, hogy melyikre essen a választás. Az iskolavezetés, illetve oktatásügyi menedzsment témáját is több más közül választották ki a 2000. évre. A téma iránti növekvő nemzetközi érdeklődést nemcsak ez a választás mutatta, hanem az is, hogy a vizsgálatban való részvételre a szokásosnál több ország is jelentkezett.

A korábbi "Ami működik..." tanulmányokhoz hasonlóan a cél itt sem az volt, hogy az adott témáról technikai jellegű összefoglalást, átfogó kutatási jelentést vagy valamiféle adattárat készítsenek. A vizsgálat, az elkészült dokumentum és különösen a dokumentummal kapcsolatos viták - amint arra már utaltunk - elsősorban azt a célt szolgálják, hogy az országok megismerhessék egymás pozitív és negatív tapasztalatait és ennek révén kölcsönösen tanulhassanak egymástól. Az elemzés szempontrendszerét a korábbi tanulmányokhoz hasonlóan itt is úgy határozták meg, az elkészült dokumentumokból elsősorban az derüljön ki, hogy az egyes országok miképpen határozzák meg az iskolavezetés vagy az oktatásügyi menedzsment kulcskérdéseit, mit tekintenek e területen a legjelentősebb problémáknak, milyen újításokkal próbálkoznak és milyen sikeres innovációkat valósítanak meg. Az OECD alapvető irányultságának megfelelően a hangsúly itt is a kormányzati politikaalakítás szempontjából releváns kérdéseken van. Emellett az elemzési szempontokat nagymértékben befolyásolják azok az általános politikai prioritások, amelyeket a szervezet egy-egy szektorban, jelen esetben az oktatásban képvisel. Ennél fogva az iskolavezetést is elsősorban olyan szempontból elemezték, vajon az milyen módon segíti elő olyan, az OECD által fontosnak tartott célok megvalósítását, mint amilyenek a tanulás és tanítás folyamatát érintő innovációknak, illetve az oktatás rugalmasságának és alkalmazkodóképességének a segítése, a gazdaság és az oktatás közötti kapcsolatok erősítése, az iskolák nyitottabbá tétele és a partneri kapcsolatok támogatása, a tanári tevékenység professzionalizálása és egy sor egyéb olyan folyamat, amelyek fontosak az élethosszig tartó tanulás új megközelítése szempontjából.

A 2000. évi vizsgálat során a részt vevő országokat arra kérték, hogy válasszanak ki három olyan innovatív projektet, amelyeket be akarnak mutatni, és amelyek az iskolavezetés szempontjából innovatív kezdeményezéseket tartalmaznak. Magyarország - néhány más országhoz hasonlóan - nem intézményi szintű projekteket, hanem olyan rendszerszintű fejlesztési programok elemzését javasolta, amelyeknek ugyanakkor közvetlen és jelentős hatásuk van az iskolavezetésre, illetve amelyek feltételezik az intézményi szintű menedzsment jelentős megújulását. Ezek az intézményi szintű pedagógiai programok elkészítése, a pedagógus-továbbképzés új rendszerének a bevezetése és az intézményi szintű minőségbiztosítás kiépítését célzó országos fejlesztési program, a Comenius 2000.

A jelentés, amelyet az olvasó a kezében tart, két nagyobb részből áll. Az első részt alkotó szintetizáló tanulmány - amelyet az országtanulmányok és a témához kapcsolódó egyéb elemzések alapján az OECD titkársága készített el - négy fejezetet tartalmaz. Az első fejezet az iskolavezetést és általában az oktatásügyi menedzsmentet az ezredfordulón érő jelentősebb kihívások átfogó áttekintését nyújtja. Ebből talán két elemet érdemes külön kiemelni. Az egyik az, hogy a tanulás megszervezésének a XIX. században kialakult és mindmáig élő modelljének - melyet a jelentés "taylori" modellnek nevez - egyre gyakoribb megkérdőjelezése érthető módon az iskolavezetést is radikálisan új megközelítések alkalmazására kényszeríti. A másik az, hogy a tudástársadalom és a tudásgazdaság felé mutató fejlődés hatására a vezetési funkciók között nagymértékben felértékelődik az, amelyet egyre gyakrabban tudásmenedzsmentnek neveznek.

A második fejezet egyfelől részletesebben is elemzi a kihívásokat, másfelől bemutatja azokat a jellegzetes, aktuális oktatáspolitikai és oktatásszervezési válaszokat, amelyeket az OECD-országok az elmúlt időszakban e kihívásokra adtak. A fejezet hat jellegzetes trendre hívja fel az olvasó figyelmét:

- az iskolaalapú irányítás előtérbe kerülése, azaz az irányítási funkciók növekvő hányadának az intézményi szintre telepítése;

- az elszámoltathatóság előtérbe kerülése, amely a tanfelügyeleti rendszerek és a tanulói értékelés modernizálásával jár együtt;

- az intézményi autonómia erősödésével az iskolai szintű szervezeti és vezetési folyamatok átalakulása, a szervezeti szintű tudatosság és önazonosság erősödése;

- az iskolák és társadalmi környezetük közötti viszony átalakítása és a partneri kapcsolatok támogatása;

- a tanárok értékelését és szakmai fejlesztését célzó új formák kialakulása;

- a tanulási folyamat iskolai szintű megújítását, ezen belül különösen az új informatikai és telekommunikációs eszközök iskolai használatának fejlesztését célzó változások.

A harmadik fejezet - immár közvetlenül építve a részt vevő országokban a vizsgálat során összegyűjtött tapasztalatokra - az iskolai szintű vezetés fejlesztésében megfigyelhető változásokat elemzi, különös tekintettel egyfelől azokra az új vezetői készségekre, amelyeket az előző részben ismertetett változások tesznek szükségessé, másfelől azokra a képzési-fejlesztési programokra, amelyek célja e készségek fejlesztése. A fejezet kiemelt figyelmet szentel az iskolán belüli emberi és anyagi erőforrások, továbbá a vertikális és horizontális külső kapcsolatok kezelésének a kérdéseire.

A negyedik fejezet talán még közvetlenebbül építve az országokban készült esettanulmányokra, a vezetés változásainak néhány új kiemelkedően fontos elemét mutatja be. Ilyenek például az, hogy (1) milyen új szerepek ellátását (pl. orientációs feladatok vagy informatikai és kommunikációs rendszerek szervezése) várják el az iskolák vezetőitől, (2) milyen rekrutációs minták alakulnak ki, és milyen új szakmai vagy szakmán kívüli csoportok kerülnek vezetői szerepbe, (3) milyen új feszültségek alakulnak ki például a tanárok értékelésével összefüggésben vagy az iskolafenntartókkal és a kliensekkel való kapcsolatokban, (4) milyen nehézségekkel jár a vezetés átalakítása, a reformok implementálása és a fejlesztéssel járó változások menedzselése és - ami talán a legfontosabb - (5) mindezek a változások hogyan hatnak a tanulás sikerességére, a tanulási és tanítási folyamat megújulására.

A jelentés második része azokat az országtanulmányokat tartalmazza, amelyeket a vizsgálatban részt vevő országokról az előre megadott szempontok alapján az OECD szakértői készítettek. Az olvasó a következő kilenc országról készült tanulmányokat olvashatja: Belgium (flamand közösség), Görögország, Magyarország, Japán, Mexikó, Hollandia, Svédország, Nagy Britannia és Egyesült Államok. Ezek mind tartalmaznak egy rövid országhátteret, az iskolairányítást érintő jellegzetes nemzeti kihívások és oktatáspolitikai válaszok bemutatását, továbbá az iskolavezetés szempontjából fontos feltételek ismertetését. Ezt követően mindegyik tanulmány bemutatja azt a három innovatív projektet, amelyet az adott ország elemzésre felkínált, illetve ezek alapján az innováció és hatékonyság céljaihoz kapcsolódó konklúziókat fogalmaz meg.

Az országtanulmányokról szólva nem titkolhatjuk el a Magyarországról készült elemzéssel való elégedetlenségünket. A munka szervezésében részt vett hazai szakértők úgy érezték, hogy a magyar tanulmányt készítő - egyébként francia nemzetiségű - szakértőnek nem sikerült eléggé gazdag módon megragadnia és értékelnie mindazokat az innovatív folyamatokat, amelyek a hazai oktatásügyi színteret jellemzik, és amelyek e színteret a nemzetközi közösségen belül zajló tanulás számára is különösen érdekessé teszik.

A közép-kelet-európai országokra általában jellemzőtől nagymértékben eltérő hazai oktatásügyi fejlődés nyomán olyan összetett oktatásirányítási rendszer alakult ki és az ebben zajló innovációs folyamatok olyan gazdagsága jött létre, ami - ahogy azt az OECD szakértői többször hangsúlyozták - a külföldi elemzőt nemegyszer zavarba ejtik. "A magyar helyzet különleges - olvashatjuk a jelentésben -, mivel egy tradicionális, központosított iskolarendszer modern, versenyen alapuló, piacosított, decentralizált oktatási szolgáltatássá való átalakításának kísérlete folyik az országban. Az átmenet igen nehéz, de előmozdítása érdekében számos stratégiát igénybe vesznek: ilyenek többek között a pedagógusképzés és a -továbbképzés, a privatizáció és a különböző speciális ösztönző támogatások, amelyekkel a tanári kart és az iskolavezetést kívánják inspirálni. Számos ország hasznosíthatja majd a magyar tapasztalatokat saját oktatási rendszerének reformja során." Ahhoz azonban, hogy e tapasztalatokat valóban mások is hasznosítassák, jóval gazdagabb bemutatásukra van szükség annál, amit e jelentés szűk terjedelme megengedett.

Noha egy ilyen jelentés elkészítését minden ország felhasználja arra is, hogy saját oktatásügyi folyamaira a nemzetközi közösségtől szakmai visszajelzést kapjon - ez volt a magyar részvételnek is az egyik nem titkolt célja -, a legfontosabb hozadéka az oktatás kiemelkedő problémáiról való nemzetközi szakmai párbeszédbe való bekapcsolódás és ezen keresztül saját tudásunk növelése. Ezt a célt ez az "Ami működik..." tanulmány is maradéktalanul teljesíti. A hazai olvasónak mindenekelőtt a bevezető szintetizáló tanulmány elolvasását ajánlom, továbbá két vagy három országtanulmányét. Annak, akinek nincs ideje valamennyit végignézni, talán az javasolnám, hogy nézzen bele alaposabban egy olyanba, amely valamelyik, nálunk fejlettebb, érdekes változásokban gazdag és ügyes oktatáspolitikai válaszokat kidolgozó országban (pl. Hollandia vagy Egyesült Királyság) készült, és egy olyanba, amely hozzánk hasonló fejlettségű, de közoktatási innovációs politikáját tekintve nálunk kevésbé mozgalmas színeket mutató országról (pl. Görögország, Mexikó) íródott. Nem kevésbé érdekes persze az oktatásügyi innovációban már méretei miatt is feltétlen éllovasainak számító Egyesült Államokról, az elmúlt évtizedekben talán a legradikálisabb oktatásirányítási paradigmaváltást megvalósító Svédországról vagy az e területen is önálló modellt képviselő Japánról szóló esettanulmány.

Fontos megemlíteni, hogy ez az OECD-elemzés is a részt vevő országok, így többek között Magyarország anyagi támogatásával készült. A magyarországi vizsgálat megszervezése, továbbá e fordítás elkészítése és sokszorosítása a magyar Oktatási Minisztérium közvetlen támogatásával történt az Országos Közoktatási Intézetben. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezésben és a szakmai munkában részt vett valamennyi hazai szakértőnek, minisztériumi és háttérintézeti munkatársnak.

 

Budapest, 2001. május

Halász Gábor

 

Köszönetnyilvánítás

Ezúton szeretnénk megköszönni az alábbi szakértők munkáját és az országtanulmányok megírásához nyújtott támogatását: Prof. Roland Vandenberghe (Flandria, Belgium), Dr. Manolis Koutouzis (Görögország), Dr. Setényi János (Magyarország), Dr. Naoko Ota és Dr. Hidenori Fujita (Japán), Ms. Marcela Ramírez (Mexikó), Dr. J. van der Pluijm és Prof. Dr. P. Sleegers (Hollandia), Dr. Hans Ake Scherp (Svédország), Prof. Mel West (Egyesült Királyság), Dr. Carolyn J. Kelley (Egyesült Államok). Köszönjük továbbá Mr. Oliver Bertrand , Mr. Ray Kennedy , Prof. Jean-Michel Saussois és Prof. Michael Williams tanácsadók hozzájárulását a munkához.

Jelen tanulmány megírását és megjelentetését az alábbi intézmények önként vállalt pénzügyi támogatása tette lehetővé: Oktatási Minisztérium (Flamand Közösség Minisztériuma), Belgium; Oktatási Minisztérium, Görögország; Oktatási Minisztérium, Magyarország; Oktatási, Tudományos, Sport- és Kulturális Minisztérium, Japán; Oktatási Minisztérium, Mexikó; Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztérium, Hollandia; Nemzeti Oktatásügyi Hatóság (Skolverket) , Svédország; Oktatási és Munkaügyi Minisztérium, Egyesült Királyság; Oktatási Minisztérium, Egyesült Államok.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.