Bíró Ferencné
Történelemtanítás a 7-8. osztályokban és a vizuális kultúra
A Nemzeti alaptanterv főként a történelem stúdium vonatkozásában volt a viták középpontjában az elmúlt időszakban. A viták a felszínen a korszakok tanításának helyéről és idejéről szóltak, valójában az volt a kérdés: alkalmazkodik-e a történelemtanítás a XXI. századi kihívásokhoz, valamint a századforduló történettudományához. Valójában az volt a viták mélyén, hogy a mennyiségileg nem növelhető tananyag helyett a történelemtanítás módszertanát kell átalakítanunk, nem a mennyiségi, hanem a minőségi oldalát fejlesztve. Arról szólt a vita, hogy korszerűsíteni kell tanítási módszereinket, a tanulás módszereire kell megtanítani a gyerekeket. Az rejlett a háttérben, hogy képesek vagyunk-e a képi és szóbeli információk feldolgozására. A viták során világossá vált, hogy a történelemtanítás az elmúlt évtizedekben nem igazodott a történelemtudomány irányváltozásaihoz. Kiderült, milyen nagy az idegenkedés a történelemtanítás és a vizuális ismeretek összekapcsolásától és az is, hogy a tanárok egy része a történelemtudományt félti a korszerűbbnek tűnő módszerektől.
A történettudomány a 60-as évek óta szakított a vulgáris marxizmussal, szakított az egyoldalú politikatörténettel és átvette a weberi hagyatékot, az annales iskola tapasztalatait. Berend T. Iván, Ránki György, Vörös Károly voltak az úttörői ennek a gondolatnak. Az ő munkáik, főként a A második világháború, a Válságos évtizedek és a Budapest története IV. kötete voltak azok a művek, amelyek új gondolkodást kényszerítettek a történelemtanításra is. Ebben az időben folytak a Magyar Tudományos Akadémia és az akkori Oktatási Minisztérium közös munkálatai Műveltségkép az ezredfordulón címmel a történelem tantárgy megújításáért. Ez a tudomány és a gyakorlat szakembereinek olyan nagyszabású, kísérletekkel alátámasztott, közös vállalkozása volt, amelyhez hasonlóra előtte és sajnos napjainkig sem volt példa a magyar tudomány és az oktatáspolitika kapcsolatának történetében.
A Műveltségkép az ezredfordulón történelemtanítási kísérlet vezetője Balázs Györgyné volt. Az akkori munka egyik fontos vonatkozása az volt, hogy megtalálja a kapcsolatokat a történettudomány és a területéhez közel álló diszciplínák között. A néprajz, a művészetek, a régészet, a mindennapok életmódja, a viselkedés és a vizuális kultúra elemeinek beépítése a történelemtanításba a 80-as évektől ezekben a kísérletekben valósult meg. A NAT Ember és társadalom műveltségterülete sok szempontból örököse ennek a tudománytörténeti jelentőségű kísérletnek azzal, hogy kitágítja az addig jobbára a politikai történetre szűkített tananyagot úgy, hogy gazdag lehetőséget nyújt a mindennapok kultúrájának, a tudománynak, a vallásnak, a művészetnek, köztük a vizuális művészeteknek összekapcsolására a történelemmel.
A XX. század a jelek, szimbólumok, vizuális kultúra számtalan útját tárja elénk. A gyerekek a képernyőn, az utcán jelek után tájékozódnak, kora gyermekkoruktól kezdve könyveik színes ábrái veszik körül őket. Ha a filmen az utcán fekvő, letakart embert látnak, s meghallják a szirénázó mentőautót, szöveg nélkül is rájönnek, hogy baleset vagy gyilkosság történt. Ismerik jól a színeket, tudják a piros, a sárga és a zöld jelentését stb. A Nemzeti alaptanterv tervezésekor megvizsgálták a történelem tantárgy új lehetőségeit, és megállapították, hogy a XX. század vizuális kultúrájának irányába lehet és kell fejleszteni a történelemtanítást. Tudjuk, hogy Európa legmodernebb és leghatékonyabb eljárásai e téren példával szolgálnak a tantervek készítőinek. Tudjuk, hogy a történelemtanítás eredményességét és hatékonyságát már nem egyszerűen a szöveg olvasása és megtanulása, hanem a szöveg és kép összefüggéseinek felismerése biztosíthatja, függetlenül attól, hogy ezek mozgó- vagy állóképek.
Lássunk néhány példát a Nemzeti alaptanterv 7-8. osztályos történelem-tananyaga és a vizuális kultúra követelményeinek összhangjára!
Mire az új tanterv szerint a hatodik osztályt elvégezték a gyerekek, a vizuális kultúrának számos összefüggését már megismerhették. Így megismerték a formák, a színek elhelyezését, élményeiket rajzban meg tudják jeleníteni, felismernek reprodukciókat, ismerik a rajztechnikák használatát, gyakorolták a tárgyak felismerését különböző nézetből, a tárgyak felidézését emlékezetből, a színek kikeverését, egyszerű mintázást, valamint néhány kiemelkedő alkotás felismerését. Eligazodnak a hatodik évfolyam végére a legfontosabb információközlők világában, ismerik a sokszorosított információ, a könyv, reprodukció, plakát, a képes folyóirat, a film és a video használatát és felhasználását. Sokan már a számítógép lehetőségét is számba veszik e két műveltségterület összevonásakor. Az 5-6. évfolyamon az Ember és társadalom stúdium keretében a képi információval reprodukálják a különböző korok tárgyait, épületeit és embereinek szokásait. Megismerik lakóhelyük története keretében annak épületeit, történelmi hagyományainak formavilágát is. Puzzle készítésével, ősi minták, ruhák rajzaival és készítésével fejlődik tanítványaink vizuális látásmódja is.
Milyen lehetőségek kínálkoznak a vizuális kultúra követelményeinek megvalósítására a történelemórákon? Hetedik és nyolcadik évfolyamon a rendszeres, kronologikus történelem tanulása közben a már meglévő vizuális alapok felhasználásával számos kapcsolatot találunk a történelem és a vizuális kultúra területén.
Az ősi társadalmak kultúrájával való foglalkozások során a tanulók megismerkednek a legrégebben használt anyagokkal és tárgyakkal, képzőművészeti alkotásokkal és régészeti leletekkel. Videotárakból és kölcsönkönyvtárakból megszerezhető az ősi korokról készült filmek sokasága. Az ősi leletek tárgyait a videotechnika segítségével valamennyi nézetből láthatják. Megismerik a lelőhelyeket, és a tárgyak alapján elképzelik az ott élt emberek életmódját.
Az ókori ismereteinkhez az egyiptomi piramisok, a kínai cseréphadsereg, a kínai nagy fal, valamint a görög és római művészet emlékeiről vetíthetünk filmeket. A filmek segítségével a gyerekek képesek lesznek a történelmi események elképzelésére, a műalkotások értelmezésére, a különböző kultúrákban készült alkotások hasonlóságainak és különbségeinek megragadására. Kitűnő alkalom adódhat a görög és a római kultúra összehasonlítására építészetben és szobrászatban. A látott és tanult alkotások környezetének összehasonlításával is tágulhat a tanuló történelmi és művészettörténeti adaptálóképessége. A középkori történelmi tanulmányok új lehetőségeket kínálnak a vizuális fejlesztésre. A múltbeli környezet felismerése, a tárgyak és épületek rendeltetésének megértése a formavilágok közötti kapcsolatok felismerését tehetik lehetővé. A művészettörténet korszakainak, a román, a gót, a reneszánsz és a barokk stílus megismerésével és elkülönítésével nemcsak történelmi ismereteiket bővíthetik, de jártasságot is szerezhetnek a térbeli helyzetek összefüggéseinek felismerésében és a szöveg és a kép összekapcsolásának műveleteiben is.
Az elmúlt évtizedekben lényegében megszűnt a szemléltetés a történelemtanárok gyakorlatában. E cikk keretében nincs mód arra, hogy ennek okait részletesen elemezzük, de az kétségtelenül hozzájárult ehhez, hogy tönkrementek a régi szemléltetési anyagok, újakat pedig nem volt módja beszerezni a legtöbb iskolának. A hagyományos szemléltetést nem lehet visszahozni, s az új, a vizualitást fejlesztő anyagok, filmek, videók, Internethez való kapcsolódások még nem állnak rendelkezésünkre. Mégis azt gondolom, hogy egy reprezentatív példa segítségével a kor és a korok alkotásai közül a történelmi korban és a képzőművészetben is jártasságra tehetnek szert tanítványaink. A történelemórán alkalom nyílik arra, hogy egy-egy, a képzőművészetben vagy más területen jelentős személyiség életútját bemutatva az alkotó és alkotás kapcsolatára is kitérjünk. A román, a gót, a reneszánsz és a barokk építészet és művészet külföldi és hazai emlékeinek megismerésére, építéstechnikai vonatkozásainak feldolgozására is számos hangzó- vagy multimédiás anyagot találhatunk.
Az új tanterv tehát nemcsak abban új, hogy a történelem stúdiumot kitágítja, szélesebb horizontot nyújtva a gyerekeknek, hanem abban is, hogy a vizuális kultúra NAT-követelményei teljesítéséhez is hozzájárulhat.
Irodalom
Műveltségkép az ezredfordulón. 1978, MTA-OM.
Balázs Györgyné: Az integrált történelemtanítás után. Budapest, 1982, Gondolat.
Berend T. Iván: 5 előadás gazdaságról és oktatásról. Budapest, 1978, Gyorsuló idő.
Berend T. Iván: Napjaink a történelemben. Budapest, 1980, Gyorsuló idő.
