A többség kisebbségekből áll
A legtöbb modern társadalomban nagyszámú etnikai csoport él együtt, a nemzetiségi kérdés, mondhatni, világjelenség. Ez az etnikai-nyelvi sokszínűség megoldandó kérdések sokaságát vetette fel a múltban, veti fel ma is.
A kisebbségek kutatása nagy múltra tekinthet vissza világszerte. Különösen igaz ez történelme folytán Magyarországra. A hazánkban folyó kisebbségi kutatások egyik jelentős központja ma a Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete. Az alapítvány kiadványsorozata a Minoritás Könyvek, amelynek második és harmadik kötete a közelmúltban jelent meg. A sorozat szellemes szlogenjét - A többség kisebbségekből áll - továbbgondolva: mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik. Ám egy csoportot általában csak akkor nevezünk kisebbséginek, ha tagjait a társadalom többsége valamilyen módon megkülönbözteti. A kisebbségi csoportok tagjaiban gyakran erős szolidaritás él, amely részben a kiszorítottság, illetve kitaszítottság kollektív élményéből fakad.
A Minoritás Könyvek sorozat második darabja a Vérvádak üzenete címet viseli. Az Encyclopedia Judaica meghatározása szerint a vérvád az az évezredes téveszme, amely a történelem folyamán "változatos formákat öltött, s a hozzá társuló mesékkel együtt legszörnyűbb megnyilvánulása az emberi kegyetlenségnek és hiszékenységnek". A vérvádak századokon keresztül szolgáltak ürügyül az antiszemitizmus számára, s mint a Szentszék idei állásfoglalása is elismerte, a keresztény Európa zsidóellenessége megkönnyítette még a hitleri rémtettek elkövetését is.
A kötetben található nyolc tanulmány tematikailag két részre osztható. A könyv első, nagyobbik fele elsősorban történeti irányultságú, míg a többi írás a pszichológia, a néprajz, illetve a hitoktatás szempontrendszerével vizsgálja a vérvád jelenségét.
Csepeli György esszé jellegű, számos gondolatot felvető írása - Vérvád és politika - a vérvád "démonian gonosz konstrukcióját" bizonyítja be, s mintegy a többi tanulmány bevezetéséül szolgál.
Kende Tamás tanulmánya az újkori Kelet-Európa vérvádjaival foglalkozik, és áttekinti a nem zsidóellenes vérvádtörténeteket is. A szerző alapvető célja annak a bemutatása, miképpen, milyen logika szerint működik a vérvád. Az általa felállított modell központjában az úgynevezett játékszervező tevékenysége áll. Kende Tamás szerint a XX. században a vérvád nem tűnt el, csak átalakult, mintegy modernizálódott.
Pelle János írása - Egy évezredes hisztéria utóélete - először a vérvád és a politikai antiszemitizmus kapcsolatrendszerét tárgyalja. A szerző szerint a vérvádra épülő, annak hagyományát szervesen integráló XX. századi zsidógyűlölet három legfontosabb összetevője a tovább élő vallási fanatizmus, a demagóg kapitalizmusellenesség és a tudományos jelmezben feltűnő fajelmélet volt. Az írás második fele az utolsó magyarországi vérvádakat elemzi. Talán kevéssé ismeretes, hogy a vérvád a negyvenes és ötvenes években, bizonyos elszigetelt területeken még a hatvanas években is élt még a legszegényebb és legprimitívebb emberek körében.
Pelle János másik írásának tárgya a vérvádhisztériák megjelenése a magyar sajtóban. A tanulmány 1882-től 1918-ig követi nyomon Tiszaeszlár és más vérvádak sajtóvisszhangjait. Megállapítása szerint az első világháborút követő antiszemita propaganda előzményei egyértelműen Tiszaeszlárig, az 1882-83-as vérvádperig nyúltak vissza.
A második világháború utáni vérvádak történelmi hátterét kutatja Standejszky Éva tanulmánya. Részletesebben foglalkozik a kunmadarasi és a kielcei (Lengyelország) zsidóellenes tömegmegmozdulásokkal. Összehasonlítva a két esetet a dolgozat írója rámutat arra, hogy a kommunista politikusok reagálásában mutatható ki a legtöbb hasonlóság: "mindkét országban a tettesek helyett bűnbakokat kerestek, akiket politikai ellenfeleikben találtak meg".
Erős Ferenc tanulmánya a vérvád lélektanához nyújt adalékokat. Az írás központjában Erdélyi József Solymosi Eszter című elhíresült költeményének pszichológiai elemzése áll.
A Sztereotípiák és közhelyek dialektikája a folklórban című dolgozat Görög Veronika munkája. A szerző a zsidó alakját vizsgálja két tündérmese (Zsidó a tövisben, Aladdin) magyar változataiban. A tanulmányhoz kapcsolódó függelék tartalmazza a meseváltozatokat is.
Szécsi József írásának témája a zsidóság ábrázolása a keresztény hitoktatásban. Az ismertetett ábrázolási szempontok ökumenikus jellegűek. Szécsi megállapítása szerint a keresztény és a zsidó vallás közötti ellentétek feloldhatóak, "a gyakorló kereszténység és a vallásos zsidóság... együtt dolgozhat Isten uralmának eljöveteléért itt, ezen a földön".
A Minoritás Könyvek sorozat következő, harmadik kötetének témája a pozitív diszkrimináció elmélete és gyakorlata. Kardos Krisztinának, a kötet egyik szerzőjének megfogalmazása szerint "a fogalom alatt különféle, etnikai, nemi, vallási alapon nyugvó, fizikai fogyatékosságon vagy bőrszínen alapuló hátrányos helyzetű csoportok pozíciójának javítását célzó általános politikai elvek, jogszabályok, hivatalos állásfoglalások, irányelvek, legfelsőbb bírósági döntések és az ezek alapján megvalósuló központi vagy helyi programok, a társadalmi élet különböző területein nyújtott kedvezmények rendszerét értjük".
A kötet három nagyobb tanulmányt tartalmaz: az első a pozitív diszkriminációt széles, nemzetközi összefüggésben vizsgálja, a második a volt Szovjetunió térségének helyzetét ismerteti, az utolsó pedig a pozitív diszkrimináció magyarországi elméletével és gyakorlatával foglalkozik.
Kardos Krisztina tanulmányának címe: A pozitív diszkrimináció külföldi gyakorlata. A dolgozat először a fogalom jelentésének és használatának különbségeit tisztázza, majd a pozitív diszkrimináció amerikai, nagy-britanniai, ázsiai, illetve nyugat- és észak-európai modelljét és gyakorlatát ismerteti. Az európai helyzet bemutatása kapcsán kitér a nők és a fogyatékosok helyzetének kezelésére is. A tanulmány befejező része áttekintést nyújt az emberi jogok, ezen belül elsősorban a kisebbségi jogok nemzetközi jogi szabályozásának történeti fejlődéséről.
Pozitív diszkrimináció negatív eredménnyel a címe Gereben Ágnes tanulmányának, amely nem foglalkozik a posztszovjet térség összes nemzetiségi problémájával, de számos súlyos kérdést (Kazahsztán, Baltikum, németek, zsidók helyzete stb.) érint. Példák sokaságával bizonyítja, hogy az egykori Szovjetunió, illetve a mai Oroszországi Föderáció területén etnikai diszkrimináció folyik. Az írás befejező része a nagyorosz nacionalizmus, az orosz szélsőjobb sajnálatos térnyerésének folyamatát mutatja be.
A kötet legterjedelmesebb tanulmányát - A pozitív diszkrimináció elmélete és gyakorlata Magyarországon - Nemes Dénes írta. A nemzetiségi kérdés eszmei megalapozása kapcsán a szerző a XIX. század első feléig nyúl vissza, amikor a magyar nemzeti és a nemzetiségi eszme ellentéte kialakult. A szabadságharc utáni évtizedek politikai törekvéseinek, jogalkotásának, nemzeti és nemzetiségi elképzeléseinek bemutatását követően a tanulmány rövid kitérővel az ír nemzeti mozgalmakról szól. (Az ír nemzeti mozgalmak nagy hasonlóságot mutatnak a magyarok és a környező népek korabeli törekvéseivel.) Nemes Dénes ezután a századelő és az első világháborút követő időszak egyes hazai gondolkodóinak Jászi Oszkár, Szabó Dezső, Németh László, Szegfű Gyula nézeteit ismerteti a nemzeti/nemzetiségi kérdésről. A következő "alfejezet" a modern kisebbségi jogok magyar teoretikusai: Flachbart Ernő és Buza László munkásságára tér ki. A második világháborút követően a nemzetiségi kérdéssel Bibó István foglalkozott a legtöbbet, a továbbiakban a szerző az ő és Szűcs Jenő nézeteit taglalja. A tanulmány a mához közeledve a kisebbségek védelmére létrejött nemzetközi szervezetek kialakulását, legfontosabb dokumentumait veszi számba, illetve befejezésül a mai Magyarország kisebbségi jogrendszerét ismerteti.
Anthony Giddens szerint az etnikumok közötti viszony a jövőben három modell szerint alakulhat: az első az asszimilációt, a második az olvasztótégely elvét, a harmadik a kulturális pluralizmust hangsúlyozza. Az elmúlt években - legalábbis tőlünk nyugatabbra - előtérbe került a harmadik modell, amelyben a különböző etnikai sajátosságok egyformán érvényesülnek az egész nemzet kultúrájában. Annak érdekében, hogy ehhez az állapothoz majdan közelebb kerülhessünk, sokat tehetnek az ilyen értékes kiadványok is, mint amilyen a Minoritás Könyvek.
Vérvádak üzenete. Budapest, 1996, Minoritás Alapítvány. 109 p. Minoritás Könyvek 2.
Gereben Ágnes- Kardos Krisztina- Nemes Dénes: A pozitív diszkrimináció elmélete és gyakorlata. Budapest, 1996, Minoritás Alapítvány. 186 p. Minoritás könyvek 3.
Deák Ferenc
