wadmin | 2009. jún. 17.

"Teremtésvédelem"

Bolyki János könyvének meghökkentő címe telitalálat. Aligha adhatnánk meg pontosabban, szellemesebben e könyv tárgyát. Az idézőjelek ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy ez a különös szó - bármilyen találó is - nem definíció, inkább gondolatébresztő metafora. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem teológia professzora, könyvében - ahogy ezt az alcím is meghatározza - ökológiai krízisünk teológiai megközelítésére vállalkozott. Feladata ijesztően nehéz. Nem csoda, hogy ebben a témában ez az első komoly magyar nyelvű tanulmány.1

Mi indokolja az ökológia és a teológia - két, látszólag össze nem függő tudomány - kapcsolatának fölvetését? Az ökológia tudománya ezt aligha igényelné, legföljebb annyira, mint például az immunológia vagy a geometria. Az ökológiára alapozott cselekvési programok - a környezet- és természetvédelem - fogalmi zűrzavara annál inkább igényli ezt a segítséget.2 Konkrét gyakorlati kérdések megoldása során nem is figyelünk erre. Az alapfogalmak tisztázásakor viszont - ezt pl. az iskolai biológia- és földrajzórákon feltétlenül meg kellene tenni - rögtön ellentmondásokba ütközünk. Része-e az ember a természetnek? Ha igen, hogyan védheti meg a rész az egészet, főleg önmagától? Ha nem, mi köti mégis hozzá? S mi köti saját természetéhez, például a tudatához, érzelmeihez vagy természetátalakító terveihez? Ezek filozófiai, sőt teológiai kérdések, ugyanakkor biológiaiak is, hiszen az emberi szabadság céljáról és korlátjairól is szólnak. A szabadságról vallott felfogásunk szabja meg, hogy mit tekintünk feladatunknak (melyet betöltve szabadnak valljuk magunkat), s mit korlátnak (ami ennek betöltését gátolja). A fogyasztói társadalom embere saját fogyasztásának növekedését tartja feladatának: a természet forrása, de akadálya is ennek. Ezért közeledik hódító idegenként az élőlények és tárgyak világához. A környezet- és természetvédő "mélyzöld" mozgalmak célja az ember természeti alárendeltségének elfogadására épül, és a természet - isten panteisztikus felfogásán alapul.3 Nem csoda, hogy a "zöld" gondolkodók rokonszenvet éreznek a keleti vallások iránt, támadásuk pedig nemcsak a fogyasztói társadalom, hanem gyakran a keresztyénség ellen is irányul. Többnyire a Bibliára hivatkoznak, amikor a zsidóságot és keresztyénséget teszik felelőssé az ökológiai krízishelyzetért (I. Móz 1,28: "Hajtsátok uralmatok alá a földet...")4

Bolyki János válasza világos, pontos és árnyalt. Nem mentegetőzik, de nem is támad. Elfogadva azt, hogy krízishelyzet alakult ki, a Biblia néhány pontjának elemzésével a teológiailag hiteles értelmezést keresi. Érdemes itt hosszabban idézni a könyv bevezetéséből.

"...A tudományos-technikai civilizáció, benne a természeti környezet krízisére a krízisben levő teológiától várunk választ. Reális ez az elvárás?

Reális, ha tisztázzuk a már túl sokszor használt ťkrízisŤ szó értelmét. Ennek a görög szónak első jelentése: megkülönböztetés, különbségtétel. Feladatunk lesz ... az érdekek és ellenérdekek, a lehetőségek és változatlan adottságok, a hagyomány és a változás megkülönböztetése. ... Feladatunk továbbá a vélemények ütköztetése és a bibliai-keresztyén tanítás kifejtése. A krízis szó másik jelentése a görög nyelvben: döntés, elhatározás. Fordulópontot jelöl, mely arra kényszerít, hogy valamilyen irányba elinduljunk, vállalva a hibás döntés kockázatát inkább, mint a döntésképtelenséget. Ez témánk szempontjából etikai elkötelezettséget jelent. A szó harmadik jelentése: ítélet. .... Krízis, azaz ítélet alatt van civilizációnk és teológiánk, ennek szenvedő tárgya a természeti világ. A bibliai gondolkodás szerint ítélet alatt akkor vagyunk, ha beállítottságunk és magatartásunk miatt ellentétbe kerültünk a valósággal, akit mi többnek tartunk jelenségek és törvényszerűségek összességénél, felismertük személyes jellegét, és a legszentebb szóval ťIstennekŤ nevezzük." (11. p.)

Bolyki a globális ökológiai problémák rövid - inkább emlékeztetőnek szánt - fölsorolása után körképet rajzol azokról a mozgalmi és gondolati törekvésekről, melyek vagy kifejezetten az ökológiai krízis megoldására születtek, vagy legalábbis kapcsolódnak e kérdéshez. Így olvashatunk a "biocentristákról"5 a "Mély Zöldekről", a Gaia-mozgalomról, az eretnek dominikánus Fox mozgalmáról, D.M. Shermann hindu-katolikus tanításairól, a zöld pártok néhány eredményéről6 a katolikus és protestáns egyházak néhány reflexiójáról, kiemelten A. Schweitzer nézeteiről, az "élet tiszteletének filozófiájáról".7

A könyv gerincét azonban a Biblia üzenetének elemzése alkotja. A kiindulópont és egyben a könyv címadó gondolata az, hogy természet - a szó bibliai értelmében - nincs, a hívő teremtésről vagy teremtettségről gondolkodik.8 Ez az értelmezés "természetesen" kizárja a panteisztikus vagy ateista természetfelfogást. Hogy helyette mit kínál, azt olyan részek elemzéséből tudhatjuk meg, mint a Teremtés könyve és a Jelenések Könyve szent városának összehasonlítása ("Az élet fájától az élet fájáig"), a kenyérszaporítás és a közösségteremtés kapcsolata, Pál athéni beszédének (ApCsel 17), valamint leveleinek elemzése. A teológiában járatlan olvasó előtt lassanként világossá válik, hogy a Biblia nyelvhasználata alaposan eltér a maitól, így az ellene irányuló támadások jó része egyszerűen félreértés. A problémák igazi megértéséhez csak az üzenet helyes értelmezésével juthatunk el. Ettől ugyan nem lesznek kisebbek a gondok, ám a vitázók, a megoldást keresők legalább nem beszélnek el egymás mellett. Bolyki a III. rész etikai összegzésében öt pontban fogalmazza meg téziseit.

1. A természet = teremtés (natura = creatio).

Ebből a természet értéke is, a természet és az ember értékkülönbsége is kiviláglik. Az újszövetségi elv ugyanakkor ("az erősebb szolgáljon a gyengébbnek") "a természet ember általi megőrzését jelenti, áldozatvállalások árán is". "A Lélek által az Egyház megérti a természet sóhaját (Róm 8,18-27), és segít annak artikulálásában, megfogalmazásában, annak analógiájára, ahogy az emberi imádságok hiányait a Lélek kipótolja az Isten előtt."

2. A természet = történeti folyamat

Az "üdvtörténet" teológiai kifejezésében az "üdv" nem valami absztrakt vagy túlvilági fogalom, hanem a "szo" görög szótőben kifejezett "egésszé, éppé tétel, meggyógyulás, megmentés" - írja Bolyki. Nagyon izgalmas, ahogy a szerző - G Theissen gondolatmenetét követve - a biológiai alkalmazkodást és a teológiai "Legfőbb Valósághoz való alkalmazkodást" összeveti. A Teremtőnek való engedelmesség ("Ezt cselekedd és élsz!") ilyen értelmű fölfogásában nem ütközhet a teremtés (vagyis a természet) törvényeivel és kiteljesedésével, sőt, e kettő azonos eredményre vezet.

3. A teremtés = amelynek részei vagyunk.

E pontban az ember és a természet közösségét emeli ki a szerző. "Interdependencia, kölcsönös függés van tehát a természet és az ember között." Ebből a szolidaritás általános (emberi közösségekre és a természetre egyaránt vonatkozó) elve következik, messzemenő gyakorlati vonatkozásokkal. A bibliai sáfár-történeteket elemezve (1Móz 2,15; Mt 25,14-30) arra mutat rá, hogy "a sáfárnak úgy kell a szorgalmat, a kezdeményezőkészséget tekintve kezelnie ura gazdaságát, mintha az a sajátja volna, mégsem szabad egzisztenciálisan magát tekintenie tulajdonosnak".

4. A teremtés = az emberi közösség formálódásának színtere.

Ez a pont az emberi szabadság és felelősség kérdésével foglalkozik. "A természet jogainak deklarálása helyett - utal (5)-re - jobb volna az emberi kötelességek deklarálása a természettel szemben és ezek rögzítése a jogalkotásban". Eközben olyan kérdésekkel kell szembenézni, mint a népességrobbanás és a családtervezés, a javak elosztásának igazságos elvei, a munkanélküliség kérdése stb.

5. A természet krízise = kultúránk krízise.

Bolyki nem fogadja el a "technokrata" álláspontot, de a "mélyzöldek" radikális (európai) kultúraellenességét sem. "Nem igaz, hogy az ökológiai krízis csak technikai kérdés lenne! Éppen azért vagyunk olyan súlyos ökológiai krízisben, mert a természettel való érintkezést a technikai kezelésre korlátoztuk." - írja.

Úgy gondolom, hogy a "Teremtésvédelem"-mel az 1999. év egyik kiemelkedő fontosságú könyve jelent meg. Fontos lenne, hogy a magyar szellemi élet reflektáljon a könyv szemléletmódjára, kérdésfölvetéseire. Annál is inkább, mert e téren ma inkább fásultságot látunk, másrészt - "humánökológia" néven - egy olyan képzési rendszer terjed, melynek céljai tiszteletre méltóak ugyan, ám alapelvei alighanem tisztázásra szorulnak. Ebben is segíthetne Bolyki János könyve.

BOLYKI JÁNOS: "Teremtésvédelem" - ökológiai krízisünk teológiai megközelítése. 1999, Kálvin János Kiadó.

Csorba F. László

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.