Az európai polgárok jövőbeli oktatási kompetenciáiról

(Anne Convery és munkatársainak összefoglalója az Európai Munkáltatók Kerekasztalának (ERT) ajánlásairól, 2000)

1. A változást sürgető okok

1.1 A társadalom átalakulása

A világ gyorsan változik. Elsöprő technikai, gazdasági és társadalmi változások alakítják át életünket, megélhetési forrásainkat. A kereskedelem, a politika és a pénzügyek világméretűvé válása, a képek azonnali továbbításának lehetősége és az információs technológia gyökeres változásokat idéztek elő Európában. Egyetlen évtized alatt megváltozhat az egész társadalom.

A viszonylag lassan változó múltban Európa fokozatosan tért át a mezőgazdaságról az ipari gazdálkodásra, ma pedig a szolgáltatáson alapuló gazdaság felé tart. Eddig mindez országonként zajlott, a nemzeti és területi igényeknek megfelelően. A folyamatosan változó jelenben azonban egyetlen ország sem állhat meg egyedül a külvilág nyomásával szemben. A változás valóban embertelenül felgyorsult.

A világméretű kereskedelem nyomása Európa valamennyi országát olyan, tudáson alapuló gazdaság felé tereli, melyben meghatározó szerepet kap a magas szintű szakértelem és a fejlett technológia. Az új munkamodellek szélesebb körű alapismereteket, nagyobb szakértelmet, több felelősséget és növekvő mobilitást követelnek. Mindenütt érezteti hatását a szabályozott gazdasági formákról a liberális, nyitott és erősen versenyszellemű gazdaságra való áttérés csakúgy, mint az új iparosodó országok kiemelkedése korábbi harmadik világbeli státuszukból. Az új, GATT-egyezmény utáni korszakban a világ valóságos küzdőterévé vált a kereskedelemért versengőknek.

1.1.1 Az ipar átalakulása

Az iparnak gyorsan kellett reagálnia, hogy versenyképes maradjon. A termelés és a kereskedelmi folyamatok modernizálása, az új technológia bevezetése, az új piacokért történő szélesebb külföldi terjeszkedés szinte felismerhetetlenül megváltoztatták húsz évvel ezelőtti állapotához képest. Ennek megfelelően változott a vezetési stílus, a „Fordista” felülről irányítás helyett ma az alulról felfelé irányuló kinevezés a jellemző. Ennek következtében a vezetői hierarchiák kisimultak, eltűnt a középszintű vezetés számos szintje, melyek korábban az előléptetési létra részét alkották. Ez újabb nehézségeket jelent a vállalatok emberi erőforrásokkal foglalkozó osztályai számára, melyeknek egyik pillanatról a másikra vállalkozókká kell átképezniük és újramotiválniuk a régi rendszerekben felnőtt alkalmazottakat.

A vállalatok szerveződésének és irányításának a gazdasági visszaesések átvészelésére kialakított új módjai idejétmúlttá tették azt az elképzelést is, hogy valakinek egész életét egy nagy cég alkalmazásában kell eltöltenie. Ezzel szemben viszont az élethosszig tartó tanulás lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek könnyen munkahelyet változtassanak, az ipar pedig lelkesen támogatja ezt az elképzelést. A jelen dolgozói számára új értékek bontakoznak ki. A szervezési modellek fejlődése nyilvánvalóan hatással van az alkalmazottakra, akiknek rugalmasnak és mobilisnak és kezdeményezőnek kell lenniük, nagyobb felelősséget kell vállalniuk és képesnek kell lenniük a csoportos munkára. Ők maguk viszont a munka, a család és a pihenés közötti egyensúlyra törekszenek. Az emberek átlépik a nemzeti határokat a munka és a családjuk és saját maguk számára kínálkozó előnyösebb lehetőségek reményében. Változnak a vezetési minták is; olyan vezetési minták vannak kialakulóban, melyek a dolgozók új mobilitására reagálva átszelik a nemzeti kulturális határokat.

Az ipar modernizálásának elkerülhetetlen velejárója számos hagyományos eljárás eltűnése is; ezzel együtt pedig eltűntek vagy az olcsóbb munkaerőt kínáló tengerentúlra tevődtek át az alacsony képzettséget igénylő munkák. Stratégiai helyzetük fenntartásához a vállalatoknak olyan új technikák terén is képezniük kell dolgozóikat, melyeket ma még elképzelhetetlen eljövendő munkák során fognak hasznosítani. A technológiájukon nem változtató futószalag-vállalatok számára nehéz lesz a túlélés.

Az egyre képzettebb és képezhetőbb munkaerő iránti kereslet – még a korábban pusztán fizikai munkát igénylő állásokra is – azt jelenti, hogy sok kevésbé képzett vagy alacsonyabb képesítéssel rendelkező munkás kirekesztődik a jól fizető állásokból. Képesítés nélkül nagy a munkanélkülivé válás kockázata. Európa népessége öregedőben van: kevesebb a munkaerőpiacra kerülő fiatalok száma, akik megkeresik a növekvő nyugdíj- és népjóléti kiadások fedezéséhez szükséges adózó jövedelmet. A képesítés nélküli, elhelyezkedni képtelen munkások terhet jelentenek a jóléti államnak, és a társadalmi stabilitást fenyegetik. Európa számára elképzelhetetlen egy olyan versenyképes modell, amely alacsony fizetéseken és alacsony képességeken alapul. Európa jövője a szakmai képességeken áll, és folyamatos kutatásfejlesztést, megújulást és minőséget kíván.

1.1.2. A társadalom átalakulása

Nem csak a gazdaság változott meg. A hagyományos családkép és a családi értékek széthullásával fordulat következett be a társadalomban is. Kultúránk alapvető átszerveződésen megy át: társadalmi szokásaink, életmódunk, de mindenekelőtt hitünk és értékeink radikálisan átalakulnak és átértelmeződnek. Ennek következtében számos, hagyományosan a családnak tulajdonított szerepet ma más intézmények vesznek át. Az iskoláknak például ma sokkal inkább in loco parentis kell szerepelniük, és sokkal több figyelmet kell fordítaniuk az egyén igényeire.

A fogyasztók az elmúlt húsz év alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták életmódjukat, új, erőteljes hangsúlyt kaptak a szabadidős tevékenységek, melyekre egyre több időt, technológiát és pénzt fordítanak.

A nemzeti horizontok az utazások és a más országokkal való határon túli kapcsolatteremtés egyszerűsödése miatt kitágultak, különösen a fiatalok számára.

A televízió, a rádió és más médiumok a folyton változó technológia támogatásával egyre inkább valamiféle szabályozatlan „kalóztanár” szerepében tűnnek fel, ezt az erős hatást pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni. Franciaországban például a statisztikák szerint a gyerekek évente majdnem annyi órát töltenek a televízió előtt, mint amennyit az iskolában. Általában nem élünk azzal a lehetőséggel, hogy a televíziót sok órányi magas színvonalú oktatási program átadására használjuk.

Franciaország éves statisztikája

Általános iskolai tanulók:	Középiskolai diákok:
Forrás: Le Monde de l‘Education No. 205, 1999. június, 41. oldal.
850 óra az iskolában 790 óra a TV előtt	960 óra az iskolában 930 óra a TV előtt

Európa tudományos és technikai haladása mindennapi életünk szinte valamennyi területére rányomta bélyegét, és számtalan téren, így az egészséggondozás, a telekommunikáció, a műsorsugárzás, az oktatás és a vásárlás terén is fantasztikus új lehetőségeket teremtett. Ezek a fejlemények azonban fokozzák jelen világunk összetettségét is. Vannak, akik számára ez a szép új világ felfoghatatlan, ők még nem tanulták meg, hogyan lehet megbirkózni vele. Nincsenek egyszerű válaszok. Változékony világ ez, nagyon kevés a biztos pont – kihívás egész Európa és minden itt élő ember számára.

1.1.3. Az oktatásnak is meg kell változnia

Az ERT 1993 decemberében közzétett, A válság leküzdése (Beating the Crisis) című jelentésében a következő célokat fogalmazza meg:

„Teljesen újra kell gondolni és át kell értelmezni a európai oktatás célkitűzéseit – a jövő szükségletei, nem pedig a múlt öröksége felé irányítva azt. Európa valódi forrásai hosszútávon csakis saját polgáraiban vannak. Nekik a lehető legjobb oktatást és képzést kell nyújtani. A tanároknak és egyetemi oktatóknak joguk van ahhoz, hogy pontosan ismerjék a társadalom célkitűzéseit, és segítséget kérjenek azok eléréséhez. A társadalom viszont megkövetelheti tőlük, hogy tisztában legyenek a világ mozgásával, és nyitottabbak legyenek a változó igényekre.”

Az európai üzletemberek aggodalma, hogy az oktatás még mindig nem felel meg teljesen sem az európai gazdaság, sem a modern társadalom, sem pedig az egyén igényeinek. Az elmúlt 20 év során itt-ott változtattak ugyan az oktatási rendszeren, ám ezek az erőfeszítések messze elmaradnak a technika újabb fejlődése és az új társadalmi trendek mögött.

Az emberek igényeinek megfelelő és a tényleges oktatás között széles a szakadék, és félő, hogy tovább szélesedik. Ezért hallatjuk segélykiáltásunkat.

1.2 Segélykiáltás

1.2.1 Amit az ipar kifogásol az oktatással kapcsolatban

1993-ban az Európai Munkáltatók Kerekasztala (ERT) Oktatáspolitikai Csoportja felmérést készített több ERT-tag és felső vezető körében arról, hogy milyen képességeket tartanak szükségesnek a munka világában. Számos olyan terület körvonalazódott, ahol a munkaerőpiac és saját vállalataik tapasztalata szerint hiányosságok mutatkoznak. Az ERT további széles körű kutatást folytatott, hogy mélyebb betekintést nyerjen az oktatás minden szintjébe. Az eredmények olyan lehangolóak, hogy ideje volna az oktatásban érintett összes félnek szembenézni a problémákkal és levonni a tanulságokat.

A kutatással kapcsolatos részletes számadatok, grafikonok és magyarázatok megtalálhatók az ERT és a CRE közös jelentésében, melynek címe A tanuló társadalom felé (Moving towards a Learning Society, Philippe Cochiaux, Philippe de Woot, tervezett kiadás 1995-ben).

A kutatásunk által nyújtott bizonyítékok határozottan rámutatnak arra, hogy változtatni kell az európai oktatási rendszereinken.

• Az oktatás világa igen összetett, de mélyen be van ágyazva a nemzeti rendszerekbe, ahol a fontossági sorrendet nagyrészt a politikai célszerűség és a nemzeti költségvetés kiegyensúlyozására való törekvés határozza meg.
• Az oktatási intézmények sok időt fordítanak arra, hogy megszervezzék saját tanításukat ahelyett, hogy megtanulnának más módon tanítani, a munka világának realitásaival való kapcsolatuk pedig gyakran gyengének mutatkozik vagy egyáltalán nem létezik.
• Az iskolák sok európai országban hatalmas bürokráciával rendelkező központosított állami rendszerhez tartoznak, ez pedig lassítja reagálásukat, vagy akár áthatolhatatlanná is teheti őket a változtatást kívánó külső elvárásokkal szemben.
• Az iskolák túl gyakran ösztönöznek a specializációra, korán szűk keretek közé kényszerítve a fiatalokat, mely keretekből később csak nehezen tudnak kitörni. Az iskolák és egyetemek tudományos és oktatási anyagai, illetve felszereltsége gyakran gyenge minőségűnek vagy egyszerűen alkalmatlannak bizonyul, aminek az oka nagyrészt az anyagi támogatás hiánya.
• Az oktatási normák Európa-szerte, illetve Európa egyes országain belül is rendkívül változóak. Az európai diákok sokasága által az oktatási szintek végén megszerzett képesítések szerkezete nem egyezik meg, ami zavaró, és kérdéseket vet fel az egyes országok oktatási rendszereiben érvényes teljesítményszintekkel kapcsolatban. Ez a különbözőség már önmagában is diszkriminációra adhat alkalmat a fiatal európai polgárok között.
• Fel kell ismernünk azokat a helyzeteket is, amikor az iskoláztatás és a formális oktatás lehetetlenné válik a nehezen kezelhető tanulók állandó fegyelmezése miatt. Ez a probléma különösen élesen jelentkezik a városok belterületein, s a marginalizáció és a kulturális ellentétek súlyos társadalmi problémáit tükrözi.

1.2.2 Hiányzó láncszemek

A modern társadalom egyszerű állampolgárának ma már a technika világában való boldoguláshoz is új és magasabb szintű képességekre van szüksége. Kiterjedt szakértelem szükséges a munkahelyen ahhoz, hogy megfeleljünk az ipar összes technikai vívmányának. Az ERT 1989-es Oktatás és európai szaktudás (Education and European Competence) című jelentése rávilágított a szakértelem kérdésére, és konkrét példákat mutatott az alkalmazottak számára szervezett sikeres vállalati képzési programokra.

A specializált tudás azonban az elsajátítás után gyorsan elavul, és frissítésre szorul. Elkerülhetetlenné vált az alapoktatás hiányosságainak kitöltése és a tudás szélesítése a többoldalú képességek és új készségek, például technikai jártasság és idegennyelv-ismeret fejlesztésének ösztönzése által.

A versenyképesség megtartásának kulcsa az olyan munkaerő, amely folyamatosan korszerűsíti tudását és új képességekre tesz szert, Európában azonban sok helyen nincsenek meg vagy nem hozzáférhetőek az ehhez szükséges eszközök. Ez közvetlenül az iparra hárítja a képzés terhét, növelve a kiadásokat. A kínálkozó képzés pedig helyenként kiváló minőségű, máshol viszont alacsony színvonalú.

A leendő munkások képzése azonban nem lehet az oktatás kizárólagos célja. A társadalom valamennyi leendő tagjának, akár dolgozik, akár nem, szüksége van azokra a készségekre, melyeket minden jó oktatásnak meg kell adnia.

Újabb felmérések szerint az Európai Unió több országában a népességnek mintegy 40%-a gyakorlatilag analfabétának tekinthető: vagyis nem tudnak értelmezve elolvasni sem egy írott jegyzetet, sem egy újságcikket. Más országokban is készítettek hasonló felméréseket. Európa-szerte az iskolai tanulmányaikat befejezőknek átlagosan a 25%-a a felső középfokú iskola elvégzése nélkül fejezte be tanulmányait, ezért könnyen lehet, hogy képtelen lesz munkát találni. Néhány országban ez az arány jóval alacsonyabb, máshol viszont jóval magasabb. Véleményünk szerint az ilyen mértékű írástudatlanság túl nagy terheket ró a modern jóléti államokra.

Az 1993-ban megkérdezett ERT tagok és felső vezetők több olyan alapvető készséget megneveztek, melyeket szerintük nem tanítanak kielégítően az oktatási intézményekben, sem az iskolákban, sem a felsőoktatási intézményekben. A következő készségeket alapvető fontosságúnak tartották a társadalom leendő tagjainak a felkészítésében, akik majd a „közvéleményhez” hozzájáruló és szavazásra jogosult állampolgárok lesznek:

• saját anyanyelvünk tökéletes elsajátítása, a helyesírás és a mondatszerkesztés alapjait is beleértve;
• a matematika és a tudomány alapjainak megértése elsősorban a modern technika kezeléséhez;
• kritikai gondolkodás: egy probléma vagy helyzet átgondolására való képesség, a tények és az előítéletek megkülönböztetése;
• új készségek elsajátításakor és új helyzetekhez való alkalmazkodáskor használható technikák tanulása;
• kommunikációs készségek, többek között egy másik európai nyelv elsajátítása.

A gyárosok véleménye szerint a diplomával rendelkezők számára sem garantált, hogy munkát találnak, ha hiányzik a személyes kapcsolatteremtés készsége. Az iskolát és főiskolát végzettek közül sokan egyáltalán nem tanulták meg a munka világában való boldoguláshoz szükséges alapvető viselkedési formákat:

• a csoportos munkára való képesség, a csapatszellem;
• felelősségérzet és önfegyelem;
• döntéshozatal, elkötelezettség és a kockázat felvállalása;
• kezdeményezőkészség, kíváncsiság, kreativitás;
• szakmai öntudat, kiválóságra törekvés, versenyszellem;
• a közösség hasznára való törekvés, állampolgári tudat.

1.2.3. A tanterv hiányosságai

A változás gyorsabb, mint sokan gondolnák. Az információs forradalom itt zajlik körülöttünk, a tantervek és tanítási módszerek általában mégsem alkalmazkodnak elég gyorsan.

Óriási változatosság mutatkozik a tantervek, a tanítási módszerek és az intézmények között, melyek olyan kreatív és magasan képzett európaiak generációit nevelték fel, akik a világ minden táján el tudnak helyezkedni. Ennek ellenére nem folytathatjuk vakon az (eltűnőben lévő) hagyományos munkákra specializált embertömegek kitermelését ahelyett, hogy olyan alkalmazkodni képes egyéneket képeznénk nagy számban, akik mindenféle foglalkozásba képesek beletanulni.

A probléma a kínálat és a kereslet körül van. Az ilyen oktatási rendszerekből kikerülő diákok arra számítanak, hogy azonnal el tudnak helyezkedni. Ha azonban az, amit megtanítottak nekik, nem felel meg az üzleti életbe újonnan belépőkkel szemben támasztott elvárásoknak, és ha képesítéseiket „túl alacsony” vagy „irreleváns” minősítéssel visszadobják, akkor valami nagyon nincs rendben. Nem működik a kommunikáció, az egyik fél nem adja a másiknak a tudomására, hogy mire van igény, vagy hogy mi a reális kínálat. Kiábrándulunk a rendszerből, a csalódott diplomások pedig talán olyan oklevélre áldozták pénzüket és idejüket, mely az új elhelyezkedési körülmények között értéktelennek bizonyul.

Az oktatás lényege, hogy tanuljunk, nem pedig, hogy tanítsanak

Irányt kellene változtatni az oktatási rendszerben, hogy „embereket” képezzen, ne pedig „emberi erőforrást a gazdaság számára”. A „teljes körű” készségekre képzett emberek, akiket megtanítottak még többet tanulni, készek lehetnek saját erejükből megoldást találni az elhelyezkedési nehézségekre. Önállóan utat fognak találni a továbbképzés vagy a felnőttoktatás valamilyen formája felé. A választási lehetőséget azonban meg kell adni nekik. Az egyéni életeket nem a társadalomnak kell terelgetnie, de alkalmat kell kínálnia az egyénnek arra, hogy teljes hozzájárulását nyújtsa a társadalomnak, vagy tetszése szerint gazdaságilag termelékeny legyen.

1.2.4 A pénzügyi hiányosságok

A társadalom korunkban kiterjedt oktatási rendszereket követel, a jövőben pedig még nagyobbakra lesz szüksége, az ennek megfelelő anyagi támogatás azonban nem a megfelelő irányban folyik a pedagógusokhoz. Az OECD kutatásai azt mutatják, hogy az oktatásra fordított állami kiadások aránya a bruttó nemzeti jövedelemhez (GNP) képest szinte az összes európai országban kitartóan csökken, nagyrészt a nemzeti politika és költségvetés igényeinek szorításában, ami rövidtávú politikához vezethet. A támogatás fogyatkozásával párhuzamosan nőnek viszont az újabb szolgáltatások iránti igények.

A jelenlegi gazdasági légkörben kétséges, hogy a közoktatásra fordított állami kiadások számottevően megemelkednek, ezért a figyelem egyre inkább az oktatásra fordított magánbefektetések és az oktatási költségvetések ésszerűbb kezelése felé fordul. A versenyképesség javításáért történt átszervezések során szerzett saját tapasztalatokból kiindulva az ipar úgy gondolja, hogy jobb a rendelkezésre álló támogatást hatékonyabban elkölteni, mint több pénzt költeni. Idővel nagy eredményeket lehet elérni úgy is, hogy kis fejlesztéseket valósítunk meg következetesen, lépésről lépésre.

Hisszük, hogy magukat a pedagógusokat kell felhatalmazni arra, hogy ezeket a belső hatékonysági vizsgálatokat elvégezzék, mindenfajta beavatkozás vagy túlzott kívülről jövő nyomás nélkül. A hangsúlyt az újdonság bevezetésére, és nem a költségcsökkentésnek a közigazgatásban ma széles körben használt embertelen eszközére kell helyezni.

A képességeknek, a tanterveknek és az anyagi támogatásnak ezek a hiányosságai veszélyesek, mivel Európának azt a képességét fenyegetik, hogy megállja a helyét a mai világ új és összetett kihívásaival szemben. Kockára teszik Európa versenyképességét és demokratikus ideáljait, és talajt adnak a munkanélküliségnek és a társadalmi marginalizálódásnak. Mindezek miatt az oktatás átalakításának kiemelt helyen kell szerepelnie valamennyi ország politikai napirendjén.

2. Politikai célkitűzések Európa számára

2.1 A tanuló társadalom megteremtése

Ennek a jelentésnek a legfontosabb üzenete az, hogy a tanulás egész életünkben tart. A tanuló egyén alapelvét mi a „tanuló társadalom”-éra bővítjük ki. Ezt a tanuló társadalmat Sir Christopher Ball, a Royal Society of Arts (Királyi Művészeti Akadémia) oktatási igazgatója úgy definiálta, hogy benne:

• „a tanulást élethosszig tartó folyamatos tevékenységként fogadják el;
• a tanulók felelősséget vállalnak saját fejlődésükért;
• az értékelés célja az elért haladás megerősítése, nem pedig a sikertelenség büntetése;
• az egyéni képességek, a közös értékek és a csapatszellem a tudás keresésével egyenlő elismerést élveznek;
• a tanulás során a diákok, a tanárok, a szülők, a munkaadók és a közösség partnerként működnek együtt.”

Az oktatásnak „a bölcsőtől a sírig” tartó szakadatlan folyamatnak kell lennie, melynek révén az egész egyén tudásában, személyes kapcsolatteremtési és tanulási képességeiben gazdagodik. Ez segíteni fogja őt az információs társadalomba történő beilleszkedésben. Az emberek minden korcsoportban és az élet minden területén felkészültebbek lesznek a sebesen közelgő huszonegyedik század változó igényeire és kihívásaira.

Európa most van kialakulóban, és fontos, hogy polgárai ne csak saját országuk, hanem Európa és a világ polgáraként is megtanulják megállni helyüket. Az igényeket most kell felismerni, és most kell megtenni az első lépéseket az összes szereplő és az összes érdekelt összehozására és a tettek megtervezésére.

2.2 Polgárokat nevelünk, nem robotokat

Úgy tűnik, az oktatás világában téves elképzelés él arról, hogy miféle embereket szeretne az ipar alkalmazni. A hagyományos állásokra minden bizonnyal sikeres jelöltek képezhetők a korai iskolai specializációval, esetleg szakmai gyakorlattal megtoldva. Garantálni kell azonban azt, hogy ugyanazokat az állásokat évről évre meghirdetik. Ez a rendszer nagyszerűen megfelelt a lassan változó múltban, mára azonban tarthatatlanná vált.

Valószínűbb, hogy az új technológia, az új vezetési struktúrák vagy akár új piaci feltételek bevezetése alkalmatlanná teszi ezt a szűklátókörű oktatást. A korai specializáció a későbbi marginalizálódás vagy akár a munkanélküliség receptje is lehet. Az oktatás feladata minden bizonnyal az, hogy megtanítsa az embereket gondolkodni és tanulni is, ne csak tényeket felhalmozni.

Az iparnak és az üzleti életnek valójában minden szinten olyan emberekre van szüksége, akik vállalkozók, nem pedig robotok.

A munkaadóknak önfegyelemmel rendelkező emberekre van szükségük, akik alkalmazkodni tudnak a folyamatos változásokhoz, és megállják a helyüket a szüntelenül új kihívásokkal szemben.

Az új alkalmazottaktól pontosan azokat a képességeket várják el, amelyeket a fenti szakaszban hiányosságként határoztunk meg. Az újonnan felvettek közül azoknak vannak a legjobb esélyei a sikerre, akik olyan kiegyensúlyozott alapoktatást kaptak, amely „teljes körű személyiségeket, nem pedig specialistákat eredményez. Ebben a jelentésben nyomatékosan ajánljuk a sokoldalúságot.

Az oktatás elsődleges célja az, hogy minden egyént segítsen teljes emberré fejlődésben, ne csak gazdasági erőforrást termeljen. A tudás és a készségek elsajátítását személyiségfejlesztéssel, kulturális tudással és társadalmi felelősségvállalással kell párosítani.

Az alapértékek elsajátítása életbevágóan fontos ahhoz, hogy az embereket felkészítsük arra, hogy képesek legyenek megbirkózni az életük során elébük kerülő kihívásokkal. A mai polgároknak egyre gyakrabban kell az ítélőképességüket használniuk a társadalom jövőjére nézve alapvető fontosságú kulcskérdésekről történő szavazáskor. A demokratikus szavazás megfelelő gyakorlása nem lehetséges akkor, ha az állampolgárok nem képesek kritikusan megítélni az elébük tárt különféle lehetőségek értékét, és nem tudnak ellenállni a szélsőséges propagandának. Röviden szólva, az oktatás a leghatékonyabb kulcs a demokráciához.

2.3 Az oktatási lánc kialakítása

Az oktatás életre szóló program, nincs értelme annak, hogy egyes szintjeit merev szakaszokként kezeljük. Az emberi képességeket teljes egészként kell kifejleszteni.

Értelmesnek tűnik viszont az oktatás egész folyamatát láncként tekinteni és kezelni; olyan nyitott összefüggő rendszerként, amelynek minden eleme fontos, és a többit befolyásolja.

Ennek érdekében adjuk közre az oktatási láncról szóló elképzelésünket. (Lásd az 1. ábrát.)

1. láncszem – Iskolaelőkészítő oktatás
   a nyelvi ismeretek és a szociális viselkedés megalapozása
2. láncszem – Iskolai alapoktatás – az első 9-10 iskolai év
   
   • a leendő állampolgár megformálása
   • teljes körű képességek kifejlesztése
3. láncszem – Általános oktatás és szakmai oktatás
   
   • az utolsó két iskolai év
   • speciális készségek elsajátítása
   • az első munkára való felkészítés
4. láncszem – Felsőoktatás (harmadfokú oktatás): egyetemek és főiskolák
   
   • a tudás elmélyítése
   • az első munkára felkészítő képzés
5. láncszem – Felnőttoktatás
   
   • a készségek korszerűsítése és továbbfejlesztése, illetve
   • új képességek elsajátítása

Ebben az elképzelésben újdonság, hogy hisszük:

• az összes diáknak szóló formális oktatás nem érhet véget a lánc második szintje után – el kell végezni a harmadik szintet is;
• az iskola-előkészítő oktatás (első láncszem) és a felnőttoktatás szintjei a többi három szinttel azonos fontosságúak a teljes állampolgár megformálásában.

1. ábra
Az oktatási lánc

I. láncszem	Iskola-előkészítő oktatás	Szocializáció
II. láncszem	Iskolai alapoktatás (az első 9-10 iskolai év)	Állampolgárság
III. láncszem	Általános oktatás (az utolsó 2-3 iskolai év)	Az élet és az első munka felé
	Szakmai képzés (szakiskola)
IV. láncszem	Felsőoktatás (egyetem és főiskola)	A tudás elmélyítése
V. láncszem	Felnőttoktatás	A készségek korszerűsítése és továbbfejlesztése

Egy lánc pontosan olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme, ezért mind az öt láncszemet jól fel kell építeni. Ahelyett, hogy az egyes láncszemek között sorompókat létesítenénk, erős kommunikációs vonalakat kell kialakítanunk köztük, partneri kapcsolatok és közös felelősségvállalás alapján építkezve.

Az üzleti élet legfrissebb tapasztalatai szerint a kaotikus változások időszakában bármilyen összetett rendszer vezetésének központosítása tényleges akadályává válhat az új körülményekhez való alkalmazkodásnak. Az oktatásban a szociális méltányosság garantálása érdekében és az irányvonalak meghatározásához illetve szakemberek biztosításához szükség van központi nemzeti intézményekre, nagyon fontos azonban, hogy az oktatási intézmények minden szinten szabad kezet kapjanak az általuk szükségesnek vélt változtatások megvalósításához.

A nemzeti oktatási programok megvalósítását tehetjük ésszerűbbé, megbízhatóbbá és hatékonyabbá, ha maguk az oktatási intézmények kezdhetik el a megújulás folyamatát szolgáltatásaik minőségének javítása érdekében.

2.4 Az európai dimenzió erősítése

Bár a Maastrichti Szerződésben foglalt egyik alapelv a kiegészítő szerep vállalása, ez nem szolgáltathat ürügyet arra, hogy a pedagógusok tisztán nemzeti anyagot tanítsanak. Sőt, minden alkalmat meg kell ragadniuk arra, hogy felkészítsék a fiatalokat egy olyan társadalomra, melynek új dimenziói: a területi, a nemzeti, az európai és a globális. Ebben a témában számos tanulmány látott napvilágot.

Európai dimenzióra van szükség minden szinten, nem csak más országok nyelvének és történelmének tanításához, de azért is, hogy a diákokat hozzásegítsük annak a gyakorlati megértéséhez, hogy hogyan lehet a kulturális korlátokon keresztül kommunikálni, más álláspontokból tanulni, és értékelni az Európa legnagyobb kincsét képező sokféleséget, illetve ezzel a sokféleséggel együtt dolgozni.

Az európai oktatásnak figyelembe kell vennie olyan globális problémákat, mint a környezetvédelem, az elviselhető fejlesztés, a demográfia, a világkereskedelem biztonsága és kölcsönös egymásrautaltsága.

A nemzeti horizontok ilyen kiszélesedésének az iskolákban kell elkezdődnie, de nagyon nagy jelentősége van a felsőoktatás szintjén, ahol nagyobb lehetőségek rejlenek a külföldi országban való rövid tartózkodás, tanulás vagy munka során történő tapasztalatszerzésre.

Erőteljesebben kell ösztönözni:

• a diákok és az alkalmazottak nagyobb mobilitását
• több európai nyelv használatát
• az egyetemek és főiskolák közötti hálózatok jobb kihasználását

Nem biztos, hogy az Európai Bizottság által népszerűsített összes európai elképzelés valamennyi érintett intézményben ismertté válik.

3. Az oktatási lánc megerősítése

Alapvető fejlesztések vezethetők be minden láncszemben az egész lánc erősítésére. Az itt bemutatott javaslatokat tárgyalási alapnak szánjuk. Az oktatási intézményeknek az iparral való sikeres együttműködésére is mutatunk példákat. Továbbra is keresni kell az olyan alkalmakat, ahol az üzletembereket fel lehet kérni, hogy egy kerekasztal keretében megvitassák ezeket a kérdéseket a legfontosabb szereplőkkel: a tanárokkal, az adminisztráció résztvevőivel, a helyi hatóságokkal, az oktatási bizottságokkal és a szponzorokkal.

I. láncszem – az iskola-előkészítő oktatás fellendítése

Az nevelés a korai gyermekkorban kezdődik, jóval az általános iskola megkezdése előtt, ami öt-, hat-, sőt egyes országokban hétéves korban történik. A gyerekek átlagosan kétéves koruk körül kezdik el megtanulni az érzékelés fejlődésének alapjait és a szociális tudatot, és megalapozni az érvelés képességét és a szellemi érdeklődést. Amit ekkor megtanulnak, az erős és tartós hatással lesz az egész személyiség későbbi fejlődésére.

Szoros összefüggés figyelhető meg a gyermek családjának szociális és gazdasági feltételeivel. A legfrissebb kutatások szerint a jó munkahelyekről való kirekesztettség gyakran arra vezethető vissza, hogy az jelentkező iskola-előkészítést sem végzett, és a szülők sem tanították meg az alapvető szociális képességekre. A kirekesztettség olyan árat követel mind emberileg, mind anyagilag, amely egyre nagyobb veszélyt jelent a társadalom számára.

Sok országban kielégítő iskola-előkészítő oktatást biztosít az állami rendszer, máshol viszont vagy van ilyen oktatás, de a szülők számára megfizethetetlenül drága, vagy nem széles körben elérhető.

Javasoljuk, hogy Európában minden gyereknek legyen lehetősége óvodai nevelésre a normál iskolarendszeren belül.

Ezen a szinten a jó oktatás a lehető legjobb alapokat nyújtja a gyerekeknek későbbi képességeik kifejlesztéséhez. A bölcsődékben és az óvodákban a gyerekek kapcsolatba kerülnek társaikkal, és a tanárok már itt elkezdhetnek dolgozni a viselkedés vagy a beszéd hiányosságain. Ennek előfeltétele, hogy a személyzet minden tagja teljes szakmai képzésben részesüljön.

Az óvodáknak számos feladata van a gyerekek nevelésével kapcsolatban: az érzékek fejlődése, nyelv-, és beszédművelés, a szókincs bővítése, a gondolkodás megalapozása játékokon keresztül, a szocializáció, a kreativitás és a kezdeményezőkészség fejlesztése. Az ilyen programok kitűnően kiegyenlítik a társadalmi különbségeket, és így megszüntetik azokat a hátrányokat, amelyek révén a gyerekek később másodrangú állampolgárokká válnának.

Mindez teljes mértékben indokolja a kiegészítő programok és az iskolák, családok, kulturális szervezetek és szakmai testületek közötti társulások létrehozására fordított költségeket.

II. láncszem – Iskolai alapoktatás – Az első 9-10 iskolai év

A leendő európai polgár ebben a kritikus periódusban szerzi meg alapismereteit, és ekkor formálódik meg egyénisége. Európa-szerte mégis lehangoló eredményeket mutatnak fel az iskolás gyerekek, akik vagy egy egész tanévet ismételnek, vagy bukás illetve lázadás miatt lemorzsolódnak. Egyes gyerekek az oktatást nem tekintik a valódi életben használható dolognak, mások egyáltalán nem hajlandóak semmiféle szellemi erőfeszítésre. Így aztán az iskola, ahelyett, hogy a tanulás helye lenne, még a minden fiatal gyermekben természettől fogva meglévő tanulni vágyást is lerombolhatja.

Az egész helyzetet a visszájára lehetne fordítani, ha az oktatásban is megtörténne ugyanaz az átalakítás, ami a munkahelyeken. A diákoknak tanulásra készen kellene érkezniük az iskolába, tudásukat tevékeny kutatási folyamat révén kellene megszerezniük, ahelyett, hogy passzívan tűrnék, amint a tudást előre kimért dózisokban beléjük csepegtetik. Az oktatók tanulmányi vezetőkké, konzultáló tanárokká alakulnának át. Ezt akkor tudnák megvalósítani, ha ugyanazzal a multimédia és számítógépes felszereltséggel rendelkeznének, amely a munkahelyeket forradalmasította.

Javasoljuk, hogy ne legyen lehetőség a korai specializációra mielőtt a diákok elvégzik az iskolai alapoktatást, beleértve a „három kultúrát” is.

Ennek tartalmaznia kell a sportot, az idegennyelvi készségeket és a számítógépes és más rendelkezésre álló technológia gyakorlati használatát.

A „három kultúra”:

1. matematika, tudomány és technológia
2. humán tudományok
3. gazdaság és társadalomtudományok

1) A matematikai képzés lehetővé teszi a diák számára, hogy követni tudjon elvont gondolatokat, megértse a statisztika és a problémamegoldás alapelveit. Ennél is fontosabb, hogy a matematika alkalmazható olyan hétköznapi helyzetekben is, amelyek egyre gyakrabban jelennek meg számokban kifejezve.

A tudomány megtanít a megfigyelésre és a következtetésre, és kielégíti a gyermeknek a környezetére irányuló természetes kíváncsiságát. Az iskola befejezésekor minden gyereknek értenie kell a fizika, a kémia és a biológia törvényeinek legfontosabb fogalmait: ez meg fogja szüntetni a technika új fejleményeinek misztikumát, és érthetőbbé teszi a környezetvédelem kérdéseit.

A technológiát be kell építeni a tantervekbe, mivel ma már életünk minden területének részévé válik. Azok, akik az iskolából kikerülve nincsenek tisztában azzal, hogy mire képesek a számítógépek és a technika más eszközei, az elhelyezkedésnél mindenhonnan ki lesznek rekesztve, csak kétkezi munkára számíthatnak.

2) A humán tudományok nem csak irodalmi és nyelvi ismereteket nyújtanak, hanem arra is megtanítják a diákokat, hogy különbséget tudjanak tenni tények és szubjektív előítéletek között. A történelem, a filozófia, az irodalom, a szociológia, a művészetek és az etika tanulásához interdiszciplináris megközelítésre van szükség. Ezek mind közös örökségünkhöz tartoznak. A történelmi tanulmányok mélyebb betekintést nyújtanak a többi európai országgal közös háttérbe, és segítik a kultúrák közötti megértést.

3) A gazdaság és a társadalomtudományok felkészítik a leendő állampolgárt a felelősségteljes életre és szavazásra. Egy olyan korban, amikor a politikai döntéseknek szinte mindig van gazdasági dimenziója is, és amikor a propaganda olyan könnyen terjeszthető hirdetéseken és a tömegtájékoztató eszközökön keresztül, nagyon fontos, hogy az iskolát végzettek a napi sajtó olvasásakor valamilyen szinten tisztában legyenek országuk és a környező világ gazdasági helyzetével.

Sport: Tornát és egyéni sportokat széles körben tanítanak az iskolákban. Ez azonban nem szabad, hogy teljesen átvegye a csapatjátékok helyét. A csapatjátékban való részvétel segít a tanulóknak felmérni saját korlátaikat és megtanulni másokkal együtt dolgozni egy közös cél érdekében. A csapatjáték ugyanakkor lehetővé teszi számukra az egészséges versenyszellem kialakítását is.

Idegen nyelvek: Más országok nyelvének és irodalmának a tanulmányozása a kulcs Európa gazdag kulturális sokféleségének a megértéséhez, továbbá ahhoz, hogy jól tudjunk kommunikálni külföldön az egész világon. Az idegen nyelvek tanítását legjobb az iskolai alapoktatás minél korábbi szakaszában elkezdeni, hogy beépüljenek azok az alapvető nyelvtanulási technikák, melyeket a diákok később, újabb nyelvek tanulásánál továbbfejleszthetnek. Mivel az angol de facto az európaiak által használt közös nyelv, már fiatalon el kell kezdeni tanítani minden olyan európai gyereknek, aki eredendően nem beszéli.

III. láncszem – Az általános és a szakmai oktatás kiegyensúlyozása

A kötelező középfokú oktatás befejezéséig minden európai állampolgárnak el kell sajátítania a jelentésben korábban meghatározott alapvető készségeket.

A kötelező iskolaévek befejezését nem az életkor tényezője dönti el; sokkal inkább a teljesítményszintet kellene kritériumként megjelölni.

Ezeket a készségeket meg lehet szerezni úgy, hogy a tanuló ugyanabban az iskolában tanul tovább, vagy úgy, hogy áttér egy speciális készségeket tanító szakiskolába.

A diákok mindkét esetben felkészültek első munkájukra, vagy a megszerzett tudásukkal felsőoktatási intézménybe jelentkezhetnek. Európa versenyképessége az oktatás ezen szakaszán áll vagy bukik.

Esettanulmány Középiskolások kapcsolata a gyáriparral: Petrofina, Belgium A Petrofina 1993 óta végez egynapos oktatást gimnáziumi tanulók és tanáraik számára. Megnézhetik, hogyan működnek a valódi kutatóközpontok és kísérleti gyártási egységek, és megtanulhatják a kémia, a biológia és a fizika alapjait az olajtársaságoknál és a petrokémiai iparban való alkalmazásuk során. Ez azonban még nem minden. A középiskolákban és a felsőoktatásban tanító tanárok háromnapos házi képzési kurzusokon vehetnek részt, ahol korszerűsíthetik és továbbfejleszthetik saját tanítási módszereiket, hogy jobban tudják diákjaikat motiválni.

III.a – Általános oktatás – Az utolsó 2-3 iskolaév

Miután az iskolai alapoktatás keretén belül megtanulták a „három kultúra” alapjait, a diákok elkezdhetnek szakosodni ezek valamelyikére, de anélkül, hogy a másik két diszciplína óráit teljesen elhagynák. Ezekben az utolsó iskolaévekben leckéket kell adni a vita művészetéből, fejleszteni kell a problémamegoldás képességét, és el kell kezdeni a speciális képességek tanítását és az idegen nyelvek használatát.

A sikeres aktív életvezetésre és egy jó munka vagy felsőoktatási intézménybeli hely azonnali megszerzésére való alkalmasság feltételez még néhány további képességet: a csapatmunkát, a döntéshozatalt és az elemzőképességet, lojalitást, a közösség szolgálatát és a kockázat és a személyes felelősség felvállalását.

III.b – Szakmai oktatás

A szakmai oktatás szoros partneri kapcsolatot feltételez az ipar világa és az oktatás világa között, és elvégezhető speciális képzési intézményekben éppúgy, mint ipari vállalatoknál. Az ilyen oktatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a diákok világszínvonalú szaktudásra tegyenek szert, el tudjanak helyezkedni és munkájukat legjobb képességeik szerint tudják végezni.

Európában a szakmai oktatás jelentős fejlődésen ment keresztül, és lenyűgöző a kínálkozó lehetőségek sokfélesége. A szervezettség azonban nem minden esetben kielégítő.

Ki kell használnunk a jelenleg sok országban működő kettős szakközépiskolai rendszer előnyeit, de tovább kell fejlesztenünk a rendszert a jövő munkaerejének szaktudása, rugalmassága és stratégiai rátermettsége érdekében.

Az általunk javasolt új Hármas Rendszer az alábbi három párhuzamos képzési fázisból állna:

1. Általános Oktatásban való részvétel – a rugalmasság és a változásokhoz való későbbi alkalmazkodóképesség biztosítása érdekében;
2. a választott szakmában alkalmazásra kerülő elméleti tudás elsajátítása;
3. gyakorlati tapasztalatok elsajátítása, ami történhet:
   
   1. speciális képzési műhelyek keretében
   2. az iparban végzett szakmai gyakorlat során
   3. szimulációs rendszerek és igényes szoftverek használatával.

Ez a három szakasz nem egymást követi, hanem egymással összefonódik. A jövő munkafeltételeinek gyakorlati megtapasztalása fontos ahhoz, hogy az emberek ráébredjenek arra, hogy az elméleti tudás és a számítógépes ismeretek mellet kézügyességre és gyakorlati szakértelemre is szükség van. Az üzem felszereléséhez tartozó költséges csúcstechnológia bonyolultsága azonban gyakran meghaladja a tapasztalatlan tanulók felkészültségét, ezért látjuk szükségét a jelenleginél több számítógépes szimuláció és rendszer-software (például virtuális valóság) felállításának az iskolákban vagy az iparban; ezek segítségével a tanulók magabiztosságra és jártasságra tehetnének szert az üzemeltetésben.

A szakközépiskoláknak fel kell készülniük arra, hogy hagyományos üzemi és gyakorlati kurzusaikat el kell törölniük, és a jövőben olyan új kurzusokat kell létrehozniuk, melyek a fenti egységes rendszernek megfelelően szerveződnek. A szakmai oktatás magas színvonalát így önmagáért fogják elismerni, és nem fogják többé az általános középfokú oktatás utáni második legjobb megoldásnak tekinteni, aminek az esetleges következménye lehet az elégtelen támogatás is. Az ipar azzal segíthet a tekintély egyensúlyának helyreállításában, hogy a szakközépiskolai képesítéssel rendelkező alkalmazottaknak ugyanolyan esélyeket biztosít az előrelépésre, mint az egyetemi diplomával rendelkezőknek, és segít a szaktudás nemzeti mércéjének felállításában.

Javasoljuk, hogy:

• az ipar és az oktatás az egységes Hármas Rendszer formájában nyújtson szakmai képzést a további versenyképességhez szükséges szakmai ismeretek biztosítása érdekében;
• növelni kell a szimulációs rendszerek és speciális szoftverek hozzáférhetőségét a szakiskolákban és az iparban is;
• a szakmai oktatást minden országban fontos lépcsőfoknak kell tekinteni a későbbi szakmai előrejutáshoz vezető tanulás útján.

IV. láncszem – A felsőoktatás (harmadfokú oktatás) nyitása – Az egyetemek és főiskolák kiegészítő szerepe

A felsőoktatásnak mindig szorosan meg kell felelnie a társadalom igényeinek. A műszaki főiskoláknak tökéletes központokként kell szolgálniuk a legfejlettebb tudás és a kutatás eredményeinek alkalmazása számára, az egyetemeknek pedig a nem szakmai tudás elsajátításának központjaiként és tökéletes kutatási központokként kell működniük (a versenyt megelőző kutatás számára is). Az egyetemek és főiskolák kiegészítő szerepeket töltenek be, és társulásokat kell létrehozniuk a felszerelések közös használatára a hatékony együttműködés és a rivalizálás elkerülése érdekében.

Mivel az egyetemek feladatai közé tartozik a kutatás is, a tudományos munkatársak gyakran konfliktusba kerülnek a kutatás vezetésének és a diákok tanításának ellentmondó igényei miatt. Ennek ellenére az egyetemeknek szorosabb kapcsolatba kell lépniük az oktatási lánc többi elemével. Fontos szerepük az új technológiák elterjesztése az oktatási lánc egészében, és az összes tanár képzésének alapvető bázisául is kell szolgálniuk. Az egyetemeknek a neveléstudományi kutatásban és fejlesztésben is aktív szerepet kell játszaniuk, például az új oktatási módszerek kipróbálásával, és annak a pontosabb meghatározásával, hogy milyen előzetes képességeket és tudást kívánnak meg az iskolai tanulmányaikat befejezőktől.

Sok térségben vannak kapcsolatok az egyetemek és az ipar között, de nem mindenütt. 1992-ben az ERT Lifelong Learning (Élethosszig tartó tanulás) címmel kiadványt hozott létre a CRE¹-vel közösen. Ennek a jelentésnek a hosszabb, tudományos változata 29 esettanulmányt mutat be az egyetem és az ipar sikeres együttműködésére, és egy sor részletes javaslatot ad az élethosszig tartó tanulásra Európában, a kormányokhoz, egyetemekhez, munkáltatókhoz és szakmai társaságokhoz címezve. Az útmutatás adva van: csak követni kell.

Az együttműködés azonban sok esetben eléggé egyoldalú, és az egyetemek és főiskolák csak akkor vesznek fel újabb kurzusokat vagy újítanak fel már meglévőket, ha további anyagi támogatásra számíthatnak. A tantervek illetve a felszerelések időszerű szintentartásának hasznosabb módja lenne, ha az ipart és az üzleti életet összekötő partneri kapcsolatok általánosabb természetűek lennének. Tartós befektetésre van szükség ahhoz, hogy biztosítsuk a tanárképzéshez szükséges forrásokat és a felnőttoktatási programokban való érdekeltséget, és garantáljuk a kutatási programjaik magas színvonalát, ugyanakkor mind a forrásokat, mind a belőlük származó hasznot a lehető legszélesebb körben kell elosztani illetve terjeszteni. A tudományos személyzet munkájához alkalmas eszközöket kell biztosítani, például elektronikus könyvtárakhoz való hozzáférést és elektronikus eszközöket a hosszú dokumentumok továbbításához (ezek a faxnál jóval gyorsabbak, olcsóbbak és hatékonyabbak).

Az egyetemeket az iskolákhoz hasonlóan ösztönözni kell arra, hogy elsődiplomás kurzusaikat tágabb összefüggésekkel tervezzék, és olyan jellegű kurzusokat hozzanak létre, melyek a diáknak is adnak valamennyi szabadságot a kiegyensúlyozott diplomát felépítő különböző modulok összeállításában. A szűkebb és mélyebb specializáció jobban megfelel a tapasztalt diákoknak és tudományos munkatársaknak szóló posztgraduális (PhD) szintnek.

Arra biztatjuk az ipart, hogy aktívabban támogassa a tudományos munkatársaknak az egyetemek és a magánszektor közötti mobilizációját, elkerülve ezáltal a tanulás világának az üzleti élettől való elszigeteltségét és az ebből fakadó kommunikációs nehézségeket. Ösztönözni kell az olyan kezdeményezéseket, melyek révén az iparosok és a tudósok kölcsönösen bekerülhetnek a másik szféra vezetői tanácsába.

Az ERT tagjai megerősítik, hogy hisznek az egyetemek és az ipar közötti együttműködés értékében. Ezért felkérjük kollégáinkat az iparban – vállalatvezetőket az ERT-n belül és azon kívül –, hogy mutassanak példát a következő pozitív lépések megtételével:

1. olyan partneri kapcsolatokat létesítenek felsőoktatási intézményekkel, ahol közösen vállalkozhatnak egyetemi tantervek és értékelési rendszerek kidolgozására;
2. részt vesznek az Élethosszig tartó Tanulás fellendítését célzó nemzeti és európai szintű szakmai kezdeményezésekben;
3. ösztönzik és elismerik a tanulási teljesítményeket.

V. láncszem – A felnőttoktatás európai stratégiájának életbe léptetése

A folyamatos tanulás a társadalom mindennapos szükséglete, az oktatási láncban azonban ez a fontos elem a legkevésbé fejlett. A felnőttoktatásnak számos formája van – egyetemi és főiskolai esti kurzusok, hétvégi egész napos kurzusok, nappali kurzusok, csökkentett óraszámú kurzusok nyitott- és távoktatást végző intézményeknél, és a vállalati képzés, amely a fenti módszerek bármelyikével történhet.

A felnőttoktatás lehetőségét sokan megragadják, új szellemi horizontok megnyitásának esélyét látva benne. Az egyetemi tanulmányok megkezdése gazdagítja életüket, és sok esetben munkahely- vagy életmódváltozást is eredményezhet. Ezenkívül újabb lehetőséget nyújt arra, hogy behozzák az életük során eddig elszalasztott lehetőségeket, és képesítést szerezzenek.

A felelősséget az egyénnek, a munkaadónak és az államnak közösen kell viselnie, és külön figyelmet kell fordítani nagyszabású átszervezések során elbocsátott alkalmazottak átképzési programjaira. Ahhoz, hogy igazán versenyképes legyen, az európai politikának egy mindenütt elérhető és fenntartható felnőttoktatásra kell törekednie. A legtöbb közepes és nagyméretű ipari és szolgáltató vállalat kifejlesztette a maga belső képzési kurzusait az alkalmazottai számára. A kis- és középvállalkozások általában nem rendelkeznek az ugyanilyen alkalmak vállalaton belül való megszervezéséhez szükséges anyagi forrásokkal. Ezt a képzési hiányt valószínűleg az oktatási intézmények által kínált felnőttoktatás képes a legkifizetődőbb módon betölteni, és minden vállalat számára lehetővé tenni, hogy javítsa és korszerűsítse munkaerejének szakmai képességeit.

Arra biztatjuk az Európai Unió kormányait és iparát, hogy hozza létre az alábbi célok előmozdításához szükséges kereteket:

• különféle források és változatos eszközök révén elérhető felnőttoktatási programok;
• anyagi támogatás és kölcsönök igénybevételének lehetősége valamennyi oktatási program számára;
• adó-jóváírási lehetőség a saját felnőttoktatásukért fizető egyének számára;
• megbízható, egységes európai rendszer az oktatási intézmények között a tanulmányi kreditek átvitelére; a kurzusok egyes tárgyainak képzési egységekké alakítása.

Ösztönöznénk az oktatási intézmények, az üzleti élet és a helyhatóságok közötti sokoldalú együttműködést is, a felnőttoktatási rendszer hozzáférhetőségének elősegítése érdekében.

A vállalatoknak a felsőoktatási intézményekkel együttműködésben kellene elismertetniük a vállalati képzési kurzusokat, és megosztaniuk a felnőttoktatás terén szerzett tapasztalataikat és jártasságukat.

A nyitott és távoktatás (NTO) gyorsan terjed Európa-szerte. Ez az egyik legfontosabb eszköz, amely rendelkezésünkre áll a felnőttek és bármilyen korú emberek nagy számban való oktatásához, olyan idősek és fiatalok esetében, akik valamilyen okból nem léptek be a szakmai képzés vagy a felsőoktatás rendszerébe az iskola elvégzése után.

Az NTO rugalmas, többféle információhordozót használ a folyamatos naprakészség érdekében, lehetővé teszi, hogy a diákok társaik nyomásától elzárva saját tempójukban tanuljanak, és könnyen alkalmazkodik a mozgássérült diákok igényeihez.

A rendszeres munkahelyi hiányzást és az oktatási központokhoz történő gyakori utazás terhét kiküszöbölő NTO-t egyre gyakrabban beépítik az általános vállalati képzési formákba, és harmonikusan integrálni kellene más harmadfokú oktatási intézményekben is a személyzet, az eszközök és a tudás megosztása érdekében.

Ha a felsőoktatási intézmények továbbra is versenyképesek kívánnak maradni, már most be kell építeniük a nyitott és távoktatást – vagy az NTO-t végző intézményekkel való együttműködést – a meglévő struktúrájukba. Az élethosszig tartó tanulás programja az egyén befektetése, de éppúgy a társadalomé is. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az összes oktatási módszer és média modernizációjára, különösen az autodidakta tanulás érdekében.

Esettanulmány A fizikai munkások tartós képzése: Carlsberg, Németország Hogy felkészítse kétkezi munkásait az előreláthatólag 1996-ban nyíló új üzemben végzendő összetettebb feladatok végrehajtására, a Carlsberg egy magánoktatási intézménnyel állított össze egy 15 hétig tartó speciális közismereti képzési programot. A program háromnapos modulokból áll, amelyek ugyanilyen hosszúságú, munkával töltött időszakokkal váltakoznak. Az írott és beszélt dán nyelv (az anyanyelv) tökéletesítése mellett szerepelnek órák angol nyelvből, matematikából, tudományokból, információs technológiából, és van valamennyi gyakorlati munka is. Az oktatási program elvégzésére alkalmas dolgozók 40%-a vállalta a kihívást. Azok, akik részt vettek az első négy alkalmon, örömmel adták tudtunkra, hogy túltették magukat a modern technikától való korábbi félelmeiken, és leküzdötték az új elméleti tudás elsajátításának követelménye kapcsán érzett félszegségüket. Az így megszerzett ismeretek utat nyitnak új irányítói, oktatói vagy ellenőrző funkciók betöltése felé, amelyek gyakran számítógépes berendezések használatát is megkövetelik.

Esettanulmány Csökkentett óraszámú egyetemi képzés teljes munkaidős dolgozóknak: Saint-Gobain, Franciaország A párizsi Sorbonne Panthéon Egyetemmel együttműködve a Saint-Globain egy egyetemi képesítéssel egyenértékű általános oktatási programot állított össze. Ez a program azon alkalmazottak számára készült, akik semmiféle diplomával nem rendelkeznek, és vezetői pozícióba fognak előlépni. A kurzus hivatalos diplomát ad, és rövid, teljes munkaidővel váltakozó periódusokból áll. Nagyrészt csapatmunkából és gyakorlati feladatokból tevődik össze. A résztvevő tanárok többsége egyetemi tanár vagy a magánszektor oktatója, illetve a vállalat által választott programvezető. Minden diák egy belső tanulmányi vezetőhöz tartozik, aki biztosítja, hogy a képzés jól illeszkedik a szakmai feladatokhoz. Az első próbát követően, amely 1993/94-ben zajlott 12 oktató részvételével, a Saint-Gobainnel dolgozó egyetem azt tervezi, hogy a kurzus szintjét „Bac+5 év”-re emeli, amit Európa-szerte elismernek.

4. Újítások a közvetítőeszközök és a vezetés terén

4.1 A technika bekerül az oktatás helyére

A tanítás művészet, és semmi sem pótolhatja teljesen a szemtől szemben zajló oktatást. A médiaforradalom azonban jelen van, és nekünk igyekezni kell azt saját előnyünkre kihasználni. Az új technológia egy sereg új eszközt hozott, melyek használhatók a tantermi tanításhoz, a laboratóriumokban, otthon vagy úton:

• mindenféle méretű és bonyolultságú számítógépeket;
• kábel- és műholdas televíziós oktatási műsorokat;
• multimédia felszerelést;
• interaktív információcsere-rendszereket, köztük az e-mailt és a hálózaton elérhető könyvtárakat és nyilvános adatbázisokat;
• számítógépes szimulációt;
• virtuális valóság rendszereket.

Ezeknek az eszközöknek a segítségével a diákok és a tanárok is rendelkeznek a kutatóvá váláshoz szükséges eszközökkel. A tanárok így arra tanítják a diákokat, hogy értékeljék és megfelelően hasznosítsák az összegyűjtött információkat. Ez sokkal közelebb áll a való élethez, mint a hagyományos módszer, ahol a tanár az információt egyszerűen átadja a diáknak. A tanteremben újfajta szövetség van kialakulóban.

A tudást ezentúl nem átadjuk, hanem megosztjuk.

Az új technológia nagyobb rugalmasságot fog hozni a tanulási időben, és tanuló egyéneket önálló tanulásra fogja ösztönözni, az iskolában ugyanúgy, mint otthon. Mivel minden diák saját tempójában tanul, mindez hatékonyabbá teszi a problémamegoldás képességének fejlődését, és növelni fogja a természetes kíváncsiságot és kreativitást azáltal, hogy az információt fel kell majd kutatniuk, ahelyett, hogy készen kapnák.

4.1.1 A számítógépek és a multimédia használata

Egy 1987-ben kiadott OECD tanulmány² kimutatta, hogy amikor már minden más módszer csődöt mondott, egy számítógép képes újramotiválni az unott tanulókat. Ha valaki egy átlagos feladatra képtelen néhány percnél tovább odafigyelni, egy számítógépes alkalmazásba mélyülve akkor is képes órákat eltölteni.

A számítógépek módot adnak arra is, hogy a tanulási tempót a diák egyéni felfogóképességének sebességéhez igazítsuk, és így a diákok egy képességek tekintetében vegyes összetételű osztályban is teljes figyelmet szentelhessenek az adott témának. Nem ritka, hogy az előnytelenebb háttérből érkező gyerekek, akik hagyományos tanulással lassú haladást produkáltak, a technika terén hirtelen kiemelkednek, mivel itt tiszta lappal és egyenlő esélyekkel indulhatnak. Az információ növekvő digitalizálása és a méretek folyamatos csökkentésére törekvő kutatás olcsóbbá, és minden diák számára normál felszerelésként elérhetővé fogja tenni a hordozható személyi számítógépeket.

Esettanulmány Általános iskolai oktatás: Olaszország, fejlesztés új közvetítőeszközökkel 1994-ben az Olivetti a székházának otthont adó Ivreából érkezett idegennyelv-tanárok számára biztosított képzést az interaktív nyelvoktatás témájában. Kiemelt szerepet kapott az angol nyelv tanítása, mivel az angol nyelv dominanciát élvez a CD-ROM technikát alkalmazó multimédia-csomagok piacán. A képzésen résztvevő 25 tanár megerősítette, hogy a multimédia használata könnyű és praktikus eszköznek bizonyult a tanítás során. Ezek a tanárok most nyolc helyi általános iskola és három helyi középiskola kísérleti projektjén fognak résztvenni. Az Olivetti személyi számítógépek kölcsönzésével teszi lehetővé a gyerekek számára az önálló tanulást (még mindig csak angol nyelven). Tervezik, hogy a projektet később más idegen nyelvekre és diszciplínákra is kiterjesztik, több iskolában bevezetik és a távoktatásban is alkalmazzák.

Az oktatáspolitikának távlati célként azt kell kitűznie, hogy minden diák számára biztosítsa az iskolai számítógép-használat anyagi feltételeit. Hosszútávon el kell érni, hogy minden tanuló számára legyen egy hozzáférhető számítógép.

Ez nem kizárólag a kormánytámogatáson múlik. Az oktatási célra alkalmas hardverrendszer és szoftverprogram-kínálat gerince egész Európában egymással kölcsönösen működtethető kell legyen.

A CD-lemez technikája néhány helyen már betört a tantermekbe. A CD-ROM technológia hatalmas mennyiségű adat rögzítését teszi lehetővé egyetlen CD-lemezen. Egy következő fejlődési szakaszban a különösebb számítógépes tudást és előzetes technikai felkészültséget nem igénylő Interaktív CD (CD-I) rendszerek a jövő általánosan elterjedt tanulási/tanítási eszközei közé fognak tartozni.

A CD-I használata életre kelthet és izgalmassá tehet egy egész tantárgyat. Különösen igaz ez a tudomány tanítására, ahol a legkisebbtől a legnagyobb léptékig lehet képeket bemutatni, és meg lehet mutatni olyan kísérleteket, amelyek tanteremben vagy iskolai laboratóriumban nem végezhetők el. Az interaktív eszközök révén a felhasználó kérdéseket tehet fel, eljátszhat bizonyos szerepeket és részt vehet a szemléltető kísérletekben. Az egyes osztályok vagy diákok akár át is ugorhatnak egyes részleteket, bizonyos témákba pedig jobban belemélyedhetnek. A CD-I felszerelés a legkevesebb, aminek minden tudományos laboratórium alapberendezéséhez hozzá kell tartoznia.

A CD-I használata a szakmai képzésben a technikai készségek oktatásánál, illetve az üzemekben az új gépek vagy eljárások alkalmazásának elsajátításakor válik igazán fontossá. A lehetőségek száma végtelen.

Az Európa Bizottságnak az új technológiák segítségével való tanulás kiterjedt kutatásával foglalkozó DELTA programját át kell vinni a való életbe. Ha ezeknek a lehetőségeknek a kiaknázását elutasítanánk, az olyan lenne, mintha a tanulókat a palatábla és a kréta használatához való visszatérésre kényszerítenénk. Az interaktív oktatási felszerelésre fordított szerény befektetés is lehetővé tenné, hogy ugyanazok a tanárok nagyobb biztonsággal tudják lekötni a tanulók figyelmét és érdeklődését az igencsak megnövekedett osztályokban. Ráadásul az itt javasolt felszerelések nagy része egyre inkább elterjed az üzleti és magánfogyasztók piacán, és éppúgy része kell hogy legyen egy átlagos háztartásnak, mint a televízió vagy a walkman.

Az Interaktív CD (CD-I) rendszerek hatalmas mennyiségű egymással összefüggő adatot képesek reális időn belül feldolgozni. A végeredmény a hang, kép és szöveg formájában érkező információ tökéletes szinkronja. A CD olyan egyszerű berendezésen is lejátszható, amely olcsóbb és kevesebb kábelcsatlakozást igényel, mint egy videó-lejátszóhoz vagy audio-berendezéshez kapcsolt számítógép. A CD-I képes mozgáseffektusokra, teljes képernyős videó-lejátszásra, számítógépes grafikára és animációra, teljes hangeffektusokkal, és a képernyőn megjelenő szövegek teszik lehetővé az aktuális változtatásokat. A rendszert használhatja egy ember, de egy egész osztály is, több monitor segítségével. A nemzetközi sztenderdek bevezetése révén nagyfokú kompatibilitás van a CD-k és az összes lejátszó között.

Esettanulmány Antarktiszkutatók válaszolnak élőben az iskolásgyerekek kérdéseire: USA 1993 decemberében az antarktiszi McMurdo Állomás közelében dolgozó NASA kutatók műholdas kapcsolat útján három 40 perces, az USA-ban nyilvánosan közvetített tévéműsorban vettek részt. Hawaii, virginiai és kaliforniai tanulók kérdéseire válaszoltak a kutatásukkal kapcsolatban, élő adásban. Modem segítségével a hálózaton keresztül is létesítettek kapcsolatot az egyes tudósokkal. 1994-ben újabb kapcsolatot létesítettek a Déli Sark környékén kutató tudósokkal.

Javasoljuk, hogy lépések történjenek annak érdekében, hogy:

• az újonnan elérhető technikák bevett gyakorlattá váljanak az európai oktatási infrastruktúrában;
• serkentsük az oktatási programoknak az új technológiák segítségével történő készítését és terjesztését az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben.

4.1.2 Információ a csapból

Az ERT korábban már javasolta, hogy az információs sztrádát valamennyi oktatási intézmény számára tegyék hozzáférhetővé (a Building the Information Highways [Az információs sztrádák felépítése] című, 1994. júniusi jelentésében).

Az információt tekinthetjük újfajta „közművesíthető” szolgáltatásnak, és akár a vizet, az elektromos áramot és a gázt, alacsony egységáron bevezethetjük az otthonokba. Ezért közös gerincre van szükség – nem pedig országokat összekötő kapuk sorozatára – ahhoz, hogy alacsony áron tudjunk biztosítani sztenderd kapcsolatokat Európa-szerte és Európán kívül is. A hálózatnak könnyen használhatónak kell lennie, olcsó adat-, hang és képátvitelt kell lehetővé tennie, normál kapcsolatokkal, országhatárok nélkül, napi 24 órás működéssel. Ez mindenki számára biztosítaná a megfelelő kommunikáció lehetőségét.

Az állami szektornak az oktatás és képzés minden szintjén be kell vetnie az információs hálózatok eszközét, bármilyen életkorú emberek oktatásáról van is szó. Általános Információs Technikai ismeretekre van szükség a kibontakozó információs társadalomhoz. Ehhez hozzátartozik, hogy az IT tervezésében, utánpótlásában és kezelésében jártas szakemberek nagy számban álljanak rendelkezésre a jövőben.

4.2 Vezetői technikák bevezetése

Nem kívánunk egy egységes európai iskolarendszer szószólói lenni. Ez nem tekinthető kívánatos célnak, és már a kultúrák és nemzeti sajátosságok különbözősége is lehetetlenné tenné egy ilyen cél megvalósítását.

Európa azonban meg fogja szenvedni, ha nem kíséreljük meg az oktatási normák átfogó fejlesztését, vagy a kontinens oktatási rendszereinek összeegyeztetését. Az oktatást a diákok, a társadalom és az üzleti élet számára nyújtott szolgáltatásnak kell tekinteni. A többi szolgáltatáshoz hasonlóan az oktatásnak is értékelni és folyamatosan korszerűsíteni kell a minőségét. Hisszük, hogy a teljesítményértékelésnek és garanciának az iparban széles körben használt eszközeit az oktatási rendszerekben is magától értetődően alkalmazni kellene.

4.2.1 Teljesítményértékelés

A teljesítményértékelést sikeres iparvállalatok használták a versenyképesség elérése érdekében. Az 1994-es, European Competitiveness: the way to jobs and growth (Európai versenyképesség: a munkához és növekedéshez vezető út) című ERT kiadvány meghatározása szerint a következőket jelenti:

• a versenynek a lehető legtágabb (globális, európai) kontextusban történő vizsgálata;
• a teljesítmény mérésére alkalmazott módszer meghatározása;
• a legjobb teljesítményt produkálók kiválasztása
• a fejlesztések megvalósítása
• a teljesítmény figyelése.

A teljesítményértékelés nem egyszeri, hanem folyamatos és mindenre kiterjedő feladat. Eredményeit fel kell használni az új politika kialakításánál, nem feledve a további teljesítmény folyamatos figyelésének szükséges szakaszát sem. Ahhoz, hogy az oktatás minden szintjén megtaláljuk a leghatékonyabb és legjobban működő rendszereket, a pedagógusoknak igyekezniük kell tanulni egymás rendszereiből, vizsgálni, hogy mi az, ami más országokban működőképes (és viszont), és tanulni egymás tapasztalataiból.

Európa országaiban és a világ más országaiban is tanulmányozni kell a legjobban működő gyakorlatot, és ki kell deríteni, mi az, ami abból átvehető és alkalmazható. Az újításnak helyi kezdeményezés alapján kell történnie, de európai méretű összehasonlításokon kell alapulnia. Valamennyi Európai országban több információra van szükség arra vonatkozóan, hogy az oktatási rendszerek mennyire felelnek meg a céljaiknak. Az OECD és egy sereg más forrás által jelenleg kibocsátott adatok nem elégségesek, és kutatási célokra általában túl elavultak. Elemzésük és következtetéseik értékes eszközként szolgálhatnának a javítás politikájának meghatározásához és a minőség általános javításához.

A teljesítményértékelés különösen hasznos segítséget nyújthat a harmadfokú oktatásban – egyetemeken és főiskolákon – történő bukások és lemorzsolódás révén keletkező emberi és gazdasági károk enyhítéséhez. A jelenlegi statisztikák számos európai országban riasztó eredményeket mutatnak. Mivel a diákok számára nagyon megkönnyítik a kurzusok ismétlését, vannak, akik hat év alatt végeznek el egy olyan kurzust, amely rendesen három évig tartana. A kapott diploma minősége is gyanús, a munka világába frissen belépők pedig esetleg már a húszas éveik végén járnak, és más országokból érkező, sokkal fiatalabb diplomásokkal kell versenyre kelniük.

4.2.2 Minőségi garancia

A teljes körű minőségi menedzsment (total quality management – TQM) fogalmát széles körben használják az üzleti életben arra, amikor egy adott rendszerből történő kiesést oly módon terveznek meg, hogy a termelőmunkában résztvevő valamennyi személyt ösztönzik és felhatalmazzák elsősorban arra, hogy lépéseket tegyen a kiesések elkerülése érdekében, illetve arra, hogy biztosítsa a folyamatos fejlesztést.

Minden közoktatási rendszernek újra kell értelmeznie a minőség fogalmát, hogy az megfeleljen a különféle szinteken kínált oktatási rendszerek sokféleségének. Ez pedig nem csak a minimális elvárásokat érinti; ugyanígy vonatkozik a kiválóság és tökéletesség elérhető legmagasabb szintjeire is.

Éppen ezért sürgős feladatot jelent egy Európai Oktatási Információs és Megfigyelő Rendszer felállítása, amely európai szinten értékelné az oktatás eredményeit és javítaná annak minőségét. A feladat ellátásával megbízható például az Európa Bizottság.

4.3 A tanárok újramotiválása

Az emberi erőforrás menedzsment kulcsfontosságú eleme a teljesítmény és a megbízhatóság javításának.

Az emberekkel való boldogulás központjában a meghallgatásuk, kinevezésük, képzésük és átképzésük, ösztönzésük, jutalmazásuk és szankcionálásuk igénye áll. A munkaerő újramotiválása és átképzése már segített új erőt önteni az ipari termelésbe, és nélkülözhetetlennek tartjuk ahhoz, hogy helyreállíthassuk Európa valamennyi országának oktatási rendszerét.

Az új oktatáspolitikák állandósítása előtt meg kell hallgatnunk a tanárok véleményét is. Különösen fontos ez a nemzeti tantervet vagy vizsgákat módosító intézkedések esetében. A konzultációk során egyértelműen ki fog derülni, milyen típusú átképzésre lesz szükség, illetve hogyan kell majd az erőforrásokat átcsoportosítani és magát a politikát felülvizsgálni.

A tanárképzés során az elméleti tudást illetve a tudásnak a leendő tanulók felé való közvetítésére való gyakorlati készséget egyaránt el kell sajátítani. Rendszeresen figyelni kell a tanárok pedagógiai képességeit, kurzusaik tartalmát, a további képzésen való részvételre való készségüket, valamint diákjaik eredményeit. A jó tanárokat jutalmazni kell, és lehetővé kell tenni számukra, hogy pályafutásuk során megelőzzék gyengébben vagy rosszul teljesítő kollégáikat. Két európai országban a tanárok fizetése életkorhoz kötött, és a legmagasabb szintet 46 éves korban éri el. Ezekben az országokban a tanítást jellemzően a legutolsó lehetőségnek tekintik, és csak akkor választják ha már minden más eshetőséget kizártak. Ha a tanárképzést mindenhol egyetemi szintre emelnék, az biztosítaná a nagyobb motivációval rendelkező jelöltek hatékony kiválasztását.

Javasoljuk, hogy:

• azon európai országok kormányai, melyekben ez még nem történt meg, olyan oktatáspolitikát alakítsanak ki, amely egyetemi szintű képzést biztosít az oktatás összes szintjének tanárai számára, az óvodától a felső középfokú oktatásig;
• a tanári pálya szerkezete és a bérezési politika díjazza a képességeket, és ösztönözze a nagyobb elkötelezettséget és a jobb eredményeket; mindezt rendszeres értékelési eljárásokkal egybekötve kell megvalósítani;
• minden tanár számára hozzáférhető rendszeres átképzési és továbbképzési programok adjanak lendületet a tanárok karrierjének;
• vizsgálják felül az életreszóló tanári kinevezések rendszereit;
• ösztönözzék a különböző országok tanárai közötti csereprogramokat a kultúra és a képességek fejlesztése és gazdagítása érdekében.

Szemtől szemben a tanuló társadalommal

Az európai cégek tanuló szervezetek (vagy nagyon gyorsan azzá fognak válni), és ez a folyamat a hasznukra válik. A társadalom egészének el kell fogadnia a természetes és szüntelen folyamatként értelmezett tanulás eszméjét. A tanulást azonban ki kell terjeszteni, fel kell gyorsítani és újra kell tervezni ahhoz, hogy a folyton növekvő információmennyiséget kezelni tudjuk.

Az oktatásnak helyre kell állítania az egyének önbizalmát és alkalmazkodóképességét.

A legjobb, ha pozitív lépéseket teszünk:

• olyan hatékony rendszert hozunk létre, amelyben az emberek felszabadultak és motiválva vannak a tanulásra;
• olyan oktatást biztosítunk, mely teljes körű személyiségeket nevel;
• a rendelkezésre álló legjobb technológiát alkalmazzuk, és nyitottan viszonyulunk az újításokhoz a tanítási technikák terén.

Az Információs Társadalom része a tanuló társadalomnak, és a tanulás öröm is lehet amellett, hogy eredményes. A szórakoztató hifi-berendezéseknek az oktatási programok során való használata az „Edutainment” (education + entertainment; oktatás + szórakoztatás) öszvérnevet kapta. Ez csupán egyetlen példa arra, hogy milyen sokféleképpen tudjuk megszólítani a fiatalokat, és újabb motivációt nyújtani nekik a tanuláshoz.

A képzők és a képzésben résztvevők az oktatási lánc valamennyi szintjén kölcsönösen kezdeményezhetik az együttműködést a holnap oktatásának kialakítása érdekében.

Az európai kultúrák sokféleségének és az oktatásban résztvevő szereplők és az érdekelt felek számának ismeretében lassú, de kitartó haladás képzelhető el az eredmények terén, ha a politika egy komoly erőfeszítéssel elszánja magát arra, hogy összehangolt lépéseket tegyen minden szinten. Senki sem lehet hatékony, ha egyedül dolgozik.

A mindennapi élethez és egy átlagos munkához szükséges képesítések és ismereteken alapuló készségek bizonyára előrelendítik majd a társadalmat a tanulás útján. A marginalizáció azonban folytonos fenyegetést jelent – azok, akiknek kezdettől fogva nincs lehetőségük a megfelelő oktatásra, tartósan a pálya szélére szorulhatnak, a munkanélküli segélyért sorbanállók közé, örökös „másodrangú állampolgárként”. Egy tanuló társadalomban ennek nem szabad megtörténnie.