EDC (Education for Democratic Citizenship – Demokratikus állampolgárrá nevelés) projekt

Az Európa Tanács által szervezett EDC (Education for Democratic Citizenship), vagyis a „Demokratikus állampolgár nevelése” projekt első szakasza 1997–2000-ig tartott, a második szakasza pedig a 2001–2004-ig terjedő periódust öleli fel. Az első szakaszról César Birzéa (Románia) készített összefoglaló tanulmányt, amelynek címe: Education for Democratic Citizenship – A Lifelong Learning Perspective.

A demokratikus állampolgár nevelése – az egy életen át tartó tanulás perspektívája

Az alábbi írás a projekt 1997–2000-ig terjedő szakaszának összefoglaló munkája.

Tanulás egy változó társadalomban

Ralph Dahrendorf a 90-es éveket „az állampolgárság évtizedének” nevezte. Ez az az évtized, amelynek történelmi változásai (posztkommunista átmenetek, a jóléti állam válsága, globalizáció, a biotechnológia megjelenése és újfajta önmeghatározások kialakulása stb.) jelentősen átformálták mind az állampolgár személyes ismeretanyagát, mind ezen ismeretek oktatását. A kihívások és bizonytalanságok korszaka ez, amit a nyugati kultúra, illetve a modernitás alapvető értékeinek devalválódása okoz. Ugyanakkor ez a periódus egyfajta új optimizmus kezdete, amely az ezredfordulós várakozásoknak és az állampolgárság újraéledő értékeinek a következménye.

A válságok és dilemmák minden szakaszában az ideális állampolgárra mint reményre, megoldásra avagy új civilizációs projektre tekintettek. Az Egyesült Államokban például a New Deal korszakában a „rekonstruktivizmus” pedagógiai mozgalma „újrafelfedezi az állampolgári nevelést” (Merriam).

Manapság egy olyan új – az állampolgár jogain és kötelességein alapuló – társadalmi szerződést emlegetnek, amely újra teremtené mind a társadalmi összetartó erőt, mind az erkölcsi renden alapuló szolidaritást is.

Ez valamiféle új utópia? Képes a társadalmunk összeegyeztetni a verseny és a szolidaritás ellentmondásos követelményeit? Képes az ember létrehozni és végigvinni ilyen projektet? Hozzájárulhat-e az oktatás ilyen civilizációs változáshoz?

Az ilyen kérdések nem valami intellektuális kíváncsiság termékei, hanem megoldást próbálnak találni a demokrácia polgárára nehezedő hatalmas kihívásokra és nyomásokra. Mélyen szántó gondolatokat és aggályokat, ugyanakkor magabiztosságot tükröznek az ember tanulásának lehetőségeivel kapcsolatban. Mint következtetés, az oktatás–állampolgárság–demokrácia egyenlete azzá a területté vált, ahova a legkülönbözőbb közönség elvárásai csoportosultak, úgymint: a vezető döntéshozók, politikusok, tanárok, edzők, szülők, üzletemberek, főnökök, a civil szféra dolgozói, NGO szakértők, papok, különböző közösségek vezetői, média-specialisták, ifjúsági vezetők, emberi jogi aktivisták, a hadsereg, a rendőrség, a bevándorlási hivatal dolgozói stb.

Ez az érdeklődés számos tanulmányból, politikai deklarációból visszaköszön a demokratikus állampolgár nevelésével kapcsolatban. Az állampolgárrá nevelés már most közös cél az európai oktatási reformokban. Sok szervezet és közösség mutatja fel saját alternatíváját és reformfolyamatokat indít el. Röviden szólva, a demokratikus állampolgár nevelése (EDC) egyszersmind aktuális kutatási téma, az oktatáspolitika prioritását élvezi, ugyanakkor globális méretű aggodalom szintere is.

1997 és 2000 között az Európa Tanács egyik nagyszabású projektje az EDC volt. A projektről készült összegző munkájának főbb témái a következők voltak:

• Megjeleníteni az EDC-projekt fő üzenetét, világméretű és páneurópai kontextusban
• Összehasonlítani ezeket az üzeneteket a modern társadalom irányvonalaival, főbb gondjaival, problémáival
• Megvilágítani az EDC-projekt, mint tanulási folyamat belső dinamizmusát
• Az EDC irányelvekkel és a tagállamokbeli gyakorlattal kapcsolatos általános érdeklődésből következtetéséket levonni
• Ajánlott irányvonalak megfogalmazása vezetők, politikusok számára

Valójában az állampolgárság kontextusfüggő kérdés. Az állampolgársághoz fűződő általános érdeklődés és elvárások könnyebb megértése érdekében először is tisztáznunk kell kulturális, szociális és politikai alapjait. Ebben az értelemben azt is mondhatjuk, hogy az állampolgárság tanulása a késő ipari társadalmakban a következő kihívásokkal nézett szembe:

• A piac határai
• Globalizáció
• A demokrácia perspektívái
• A tanuló társadalom

A tanulás új perspektívái

Vajon az emberi tanulás határtalan, ahogy a Római Klub jól ismert jelentéséből ismerhetjük? Hogyan tanulhatunk többet, jobban a tudás társadalmának talaján? Milyen hatással vannak az új technikák a tanulásra? Hogy tartható fenn az egyensúly a célok és az eszközök közt, ha az eszközre való koncentrálás folytán a legfontosabb dolog, nevezetesen a tanulás célja elsikkad? Valóban átalakult-e az ipari társadalom tanuló társadalommá, ahogy azt a 80-as, 90-es években jósoltuk?

Az EDC-projekt megpróbálta meghatározni a tanulás lehetőségeit, folyamatait, feltételeit különböző környezetekben, különböző játékosokkal. A legfőbb következtetés az volt, hogy létezik egy speciális tanulási mód, egy természetes folyamat, amelyet rendszerbe kell foglalni, és amely egybecseng az emberi jogi alapelvekkel.

Az együttélés tanulása lényegében különbözik minden más modelltől. A. Giordan szerint a tanulás elméletének három hagyománya ismeretes:

• A tudás átadásával való tanulás (Locke-i empirista hagyomány)
• Gyakorlaton alapuló tanulás (behaviorista hagyomány, Pl.: Skinner)
• A tudás értelmezésén alapuló tanulás (konstruktivista pszichológiai hagyomány), mely történhet:
  • asszociációkon keresztül (Gagné, Bruner)
  • kognitív hidakon keresztül (Ausubel)
  • asszimiláción és elhelyezkedésen keresztül (Piaget)
  • együttműködésen keresztül (Doise)
  • kölcsönhatás révén (Giordan)

A két utóbbi szemlélet jelzi az elmozdulást a konstruktivizmustól a szociális tanulás és a nem-szervezeti modell felé.

Az állampolgárság tanulása a következőképpen épül fel:

• tapasztalaton alapuló tanulás
• együttműködésen alapuló tanulás
• interkulturális tanulás
• cselekmény-központú tanulás
• kontextusba ágyazott tanulás

Az állampolgárság „helyeinek” meghatározása (sites of citizenship)

A „hely” jelentése ebben az esetben nem a helység szóval azonos. A helynek nem, mint pozíció van jelentősége a Projekt szempontjából, hanem a szó újra definiálásáról van szó, ami a demokrácia gyakorlatának új formáin, alapjain tűnik fel. A helyek bármilyen olyan kezdeményezést takarhatnak, ahol lehetőség nyílik meghatározni és végrehajtani a modern demokratikus állampolgárság alapelveit.

Az egy életen át tartó tanulást támogató rendszerek

A demokráciában élő állampolgár oktatása, képzése egy életen át tartó tanulást jelent minden helyzetben és az emberi megnyilvánulások minden formájánál. Az EDC-projekt egyik újdonsága volt az ezt támogató rendszerek és az egész életet végig kísérő tanulás két összetevője megkülönböztetésének ötlete:

• szervezett tanulás
• egzisztenciális (a létezéssel összefüggő) tanulás

Az előbbi magában foglalja a formális és a nem-formális oktatást, amelyet erre specializált intézmények, úgymint iskolák és egyetemek nyújtanak. Más – nevelési lehetőségét magában hordozó – intézményekkel együtt, amelyeknek eltérő alapfeladatuk van (média, NGO-k, könyvtárak, ifjúsági klubok), az iskola és az egyetem jelenti az EDC fő intézményi alapját. Az egzisztenciális tanulás összeolvad egész életre szóló kurzusokkal és szituációk széles skáláját tartalmazza, amelyek elősegítik a tanulási folyamatot: kritikus események, kihívások, kérdések, kompromisszumok, jelentős pillanatok, stb. Ez a tanulás spontán, és elterjedt formája esetleges és informális, amit pontosan meghatározható rendszerek támogatnak, úgymint: tudás, know-how, problémamegoldó módszerek, oktatási anyagok, képzett oktatók, szervezeti háttér.

Az állampolgári nevelés mindkét tanulási formát hasznosítja (a formálist és a nem-formálist) éppúgy, mint az élet különböző helyzeteiben jelentkező spontán történéseket.

Hagyományosan három fajta oktatás ismeretes:

• Tanórai
• Tanórán kívüli (például iskolán kívüli rendezvények)
• esetleges (nem előre megtervezett tanulás)

Ezekhez kapcsolja Dohmen az informális tanulás speciális formáját, ami nagyon fontos az állampolgár tanításához, melyet ő esetleges tanulásnak hív (incidental learning, learning en passant): az informális tanulásnak ez a típusa teljes egészében tervezetlen és egyéb események mellékterméke.

Az állampolgárság tanulása iskolai környezetben

Több mint négy évszázada az európai oktatás hagyományosan úgy tekintett az iskolára, mint a tanulás egyedüli forrására. Az EDC-projekt adatai a legújabb kutatásokkal összhangban megmutatták, hogy az iskoláknak változniuk kell ahhoz, hogy megbirkózzanak a fejlődéssel. Következésképpen a következő feladatok kerültek megfogalmazásra:

• elősegíteni a tanulók politikai szocializációját
• az életen át tartó tanulás előkészítése
• az emberi jogok és a közvetlen demokrácia gyakorlásának biztosítása az iskolákban
• a tanulás szervezeti szemléletének fejlesztése
• megnyitni az iskolákat a közösségek és a szociális környezet felé

A politikai szocializáció rendszerében az első helyen a család áll. Nagyszülők, apák, anyák, fivérek, nővérek és szomszédok. Ők alkotják a szociális környezetet.

A következő lépcső: az oktatás, ahol tanárokat, iskolatársakat találunk. Ennek szervezeti kerete az iskola, képző intézetek. Megmutatja a népesség összetételét, típusát, a szociális rétegződést, a csoportok kialakulását, a belső döntéshozást, a hivatalos tananyagot, a rejtett tananyagot, az osztály rituáléit, az olvasókönyveket és a tananyagon kívüli történéseket.

A harmadik fokon a templom áll, melynek szereplője a papság és megnyilvánulási formája az istentisztelet.

A negyedik lépcsőt jelenti a tömegkommunikáció, a média, ahol műsorvezetőket, színészeket, híres zenészeket és szerzőket találunk. Ennek szervezetéhez tartozik a televízió, a film, az újság, a magazin, a populáris regények, a képregények, slágerzenék, viccek, művészet, komputerprogramok, reklámok, hirdetések.

A következő fokozathoz az egyenrangú partnerek, a barátok tartoznak. Megnyilvánulhatnak személyeken, szervezeteken, szubkultúrákon, szabadidős programokon, nyaralási tapasztalatokon keresztül.

Ezt követik a foglalkoztatási rendszerek, ahol főnökökkel, alkalmazottakkal, trénerekkel és szociális partnerekkel találjuk szembe magunkat. Ehhez a fogalomkörhöz kapcsolódik a munkával szerezhető tapasztalat, a munkanélküliség, a pozíció, az állás, a vállalat felépítése (típusa, népessége, belső döntéshozási folyamata), képzés, szakszervezet, gazdasági események.

Végül pedig a politikai rendszerek következnek, ahol vezetők, tagság, civil szervezetek, rendőrök, bírók, börtönőrök állnak. Ide sorolható fogalmak: politikai pártok, politikai szervezetek (ifjúsági, női), politikai információs szolgáltatások, választási kampányok, katonaság, akciócsoportok, érdekcsoportok, politikai események.

Tananyagok az EDC számára

Az EDC-projekt az állampolgári nevelés szempontjából a tananyag három formáját vette tekintetbe.

• A tanórai tananyagot önálló/speciális tárgyakon keresztül, egységes megközelítéseken vagy egymást keresztező témákon át
• A tanórán kívüli tananyagot tanórán kívüli (extra) tárgyakon, egymáshoz kapcsolódó tantárgyakon vagy iskolán kívüli tevékenységen keresztül (amelyet az iskola szervez és kapcsolódik a hivatalos tanmenethez)
• Az esetleges tananyagot esetleges tanuláson és a rejtett tananyagon alapulva

A tanórai tananyag. Az EDC-projekt által szervezett, a tanulási stratégiával összefüggő tanári továbbképzések, szemináriumok legkülönbözőbb fokozatai használható adatok sokaságához vezettek, amelyek az európai tantervekkel összefüggésbe hozhatók. Az EDC annyira összetett téma, hogy néhány országban (különösen a szövetségi államokban) a tanterv egyre összetettebbé és sokszínűbbé kezd válni.

A különböző tantervekből a következő tendenciák olvashatók ki:

• A hivatalos tananyag széles skálája megtalálható az európai országok tanmenetében, mégis a következő modellek az uralkodóak:
  • Az EDC külön tantárgy keretében tanulható (Albánia, Francia-belga Közösség, Horvátország, Lettország, Románia, Szlovákia).
  • Az EDC egységes programok vagy egymást metsző tárgyak keretében tanulhatók (Flamand-belga Közösség, Finnország, Magyarország, Írország, Hollandia, Portugália, Svédország, Svájc). Az egységes megközelítésen belül az EDC egy szélesebb kurzus (társadalomismeret/tudomány, történelem) része, míg az egymást keresztező megközelítés különböző EDC tartalmakat sűrít össze egy tantárggyá, amely a hivatalos tananyag részét képzi.
• A terminológia szélsőségesen eltérő. Sok terminusnál a cím sugallja a tantárgy identitását, domináns tartalmát:
  • polgári, állampolgári ismeretek (Ausztria, Francia-belga Közösség, Bulgária, Horvátország, Csehország, Észtország, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Lettország, Portugália, Szlovákia)
  • polgári kultúra (Görögország, Litvánia, Portugália, Románia, Spanyolország)
  • az állampolgárság oktatása (Belga-flamand Közösség, Anglia, Hollandia)
  • társadalomismeret/ társadalmi tanulmányok (Albánia, Csehország, Finnország, Németország, Görögország. Magyarország, Olaszország, Hollandia, Szlovákia, Svédország, Svájc, Ukrajna)
• A korhatárok nagyon rugalmasak. Az EDC a korosztályok széles skálájához szól. Leggyakrabban az általános iskola utolsó évében vagy a középiskola alsóbb osztályaiban képezi az EDC a hivatalos tananyag részét.
• A tanórák eloszlása és az EDC tananyag helyzete (rögzített időelosztás, törvényi és nem törvényi megközelítés) az oktatási alapelvektől és a szervezeti modelltől függ. A többé-kevésbé centralizált rendszerekben, az EDC a nemzeti tananyag magvának törvényen alapuló részét jelenti. A decentralizált rendszerekben nem törvényen, hanem a közösségek, a helyi iskola felügyelője (felügyeleti szerve), illetve az iskolák, a tanárok döntésén múlik, hogy mikor és mennyit tanítják.

A második etap első találkozóját 2001 februárjában tartották, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a projekttel kapcsolatos délkelet-európai irányelveket feltárják. Ennek lépcsői a következők voltak:

• a kutatócsoport megalakítása
• adatgyűjtés (első fázis)
• adatgyűjtés (második fázis)
• eredmények összegzése a záró dokumentum összeállításához
• a jelentés bemutatása a nemzeti szemináriumokon és az európai EDC konferencián.

Az oktatási miniszterek 2000 októberében Krakkóban megfogalmazták a projekt fő irányvonalait és definiálták a program alapfogalmait. Ezek a következők:

A demokratikus állampolgár nevelése

• alapja az emberi jogok, a pluralista demokrácia, a jog uralma
• különös tekintettel van a jogokra és kötelességekre, a képviseletre, a részvétele és a hovatartozásra, valamint a másság elfogadására
• a társadalom minden korosztályát és rétegét magában foglalja
• célja, hogy felkészítse a fiatalokat és a felnőtteket a demokratikus társadalomban való aktív részvételre, és erősítse a demokratikus kultúrát
• eszköz az erőszak, xenofóbia, rasszizmus, agresszív nacionalizmus és az intolerancia elleni harcban
• hozzájárul a szociális összetartozás-tudathoz, a szociális igazságossághoz és a közjóhoz
• a civil társadalmat azáltal erősíti, hogy informálttá és a demokratikus intézményekre fogékonnyá teszi
• nemzetenként, szociálisan, kulturálisan és történelmi kontextustól függően eltérő lehet

Demokratikus állampolgárság – A demokratikus állampolgár nevelése az állampolgárság sokoldalú, aktív megközelítésén alapszik, amely a következőket foglalja magában

• politikai dimenzió – a döntéshozási folyamatokban való részvétel és a politikai hatalom gyakorlása
• jogi dimenzió – legyen tudatában és gyakorolja jogait és kötelességeit
• kulturális dimenzió – minden ember elismerése, alapvető demokratikus értékek, mindkettőnek részletes története és öröksége, hozzájárulva a kultúrák közti békés együttéléshez
• szociális és gazdasági dimenzió – különös tekintettel a szegénység és bárminemű kirekesztés elleni harcra, figyelembe véve a munkának és a közösségi formáknak a fejlődését és azt, hogy hogyan segítheti elő a gazdaság a demokratikus társadalom fejlődését
• európai dimenzió – legyünk tudatában az európai kultúra egységének és sokszínűségének, és tanuljunk meg élni az „európai” környezetben
• globális dimenzió – ismerjük fel és segítsük elő globális szinten a kölcsönösséget és a szolidaritást.

A demokratikus állampolgár készségei és képességei

• a társadalmi és az élethez szükséges képességek részei
• egyenlően kezeli a tudást, az értékeket, a magatartásokat, a cselekvésre való készséget és a részvételt a demokratikus társadalomban
• magában foglalja: a polgároknak meg kell tanulniuk szabadnak, autonómnak, kreatívnak lenni; kritikusan kell gondolkodniuk, legyenek tudatában jogaiknak és kötelességeiknek, legyenek képesek csapatmunkában részt venni, békés párbeszédeket és vitákat folytatni
• a demokratikus állampolgár nevelése stratégiájának alkotóelemei
• el kell sajátítani őket, a tudást fenn kell tartani és minden korosztályban folyamatosan megújítani

Tanulási megközelítések – a demokráciában élő állampolgár nevelése, tehát

• egy életen át tartó tanulási folyamat (lifelong learning process)
• társadalmi tanulás, tanulunk a társadalomért, a társadalomról, megtanuljuk, hogy hogyan kell együtt élni
• a tanuló személyére és autonómiájára fókuszálva magában foglalja a tanulás folyamatának demokratizálódását, s egyúttal figyelemmel van a tanulás és a tanítás interaktív jellegére
• összetett, egymással összefüggő, egymáshoz kapcsolódó tanulási folyamaton keresztül valósul meg, például az állampolgári nevelés, az emberi jogok oktatása, az interkulturális nevelés, a békére és a globális megértésre való nevelés és a médiaoktatás
• tapasztalaton és gyakorlaton alapul
• nyitott tananyagot követel, mely a részvételt és a kölcsönösséget (interaktivitást) is magában foglalja, gyakorlaton, részvételen és együttműködésen alapuló tanulás
• a hivatalos és a nem hivatalos nevelési-oktatási formák széles skáláját tartalmazza, úgymint: család, iskola, egyetem, felnőtt oktatás, munkahely, vállalkozás, NGO-k, helyi közösségek, média, kulturális és szabadidős programok
• megerősítése folyamatos értékeléssel történik, különös tekintettel a tanulók önértékelésére

A tanulás környezete – a demokráciában élő állampolgár nevelése

• kölcsönhatásban áll az iskolai, egyetemi demokratikus tanulási környezettel, az egész iskolai szellemmel, a tanulási és a tanítási módszerekkel, a tanulók, a diákok, a tanári gárda, a szülők részvételével a döntéshozási folyamatokban és a hivatalos és a nem-hivatalos tananyagok meghatározásában
• megköveteli, hogy a tanulók és a diákok tudatában legyenek annak, hogy egyfelől jogaik vannak, másfelől kötelezettségek terhelik őket
• bevonja a nevelésbe a tanárokat, szülőket, NGO-kat, helyi hatóságokat, szociális partnereket és az üzleti élet vezetőit is
• az oktatási intézmények és a közösség közti kreatív, egymást támogató kölcsönhatás erősíti és tartja fenn, s magában foglalja a tanórai és tanórán kívüli tevékenységek közti együttműködést
• megköveteli a szükséges jogi és anyagi háttér biztosítását minden szinten

Civil színterek

• a menedzsment és a demokratikus élet új és innovatív formái
• kezdetük a civil társadalomban, az iskolákban, a közösségekben, az ifjúsági és a kulturális központokban, az NGO-knál gyökerezik
• gyakorlati részvétel és képviseleti demokrácia helyi szinten, ahol a lakosok felemelik hangjukat, kinyilvánítják szükségleteiket és érdekeiket, választ ad a társadalmi élet különböző kihívásaira, mint pl. a kirekesztés és diszkrimináció, multikulturális környezetben elősegíti a különböző etnikai csoportok közötti kommunikációt,
• tanulási lehetőséget biztosítanak, iskolai és iskolán kívüli tanulási környezetben az egész életen át tartó tanulás értelmében
• akciókutatás hátteréül szolgálnak, összekötve elméletet és gyakorlatot, a kölcsönös támogatás jegyében megszervezik a tréningeket, csere- és ikerprogramokat (párokban, párhuzamosan folytatott projektek)
• erősítik az EDC szereplői és az ezt támogató intézmények közti hatékony partnerséget

Oktatáspolitika – azok az irányelvek, amelyek a demokratikus állampolgár nevelését segítik elő:

• mind az iskolai, mind az iskolán kívüli oktatásra koncentrálniuk kellene, különösen hangsúlyozva az együttműködést és a kölcsönös támogatást
• a demokratikus állampolgár nevelése projekt irányelveit és értékeit az egész tanterv alapvető céljaként az oktatási rendszer minőségbiztosítási kritériumaként kellene figyelembe venni,
• adaptálni kellene a készségek és képességek holisztikus megközelítését, és alkalmazni kéne a tanulóközpontú, az aktív részvételen alapuló módszereket minden, az iskolával összefüggésbe hozható intézménynél, a tanárképzésben, a felnőttoktatási tantervekben, az értékelésnél és a mérésnél egyaránt
• a demokratikus állampolgári nevelésnek a szocializáció szerves részévé kellene válnia a szakképzésben és a továbbképzésben
• mind a tanórai, mind az azon kívüli tanulási környezetben – a demokratikus állampolgár nevelésében – bátorítani kellene a képességek, a kvalifikációk és a képzés fontosságának felismerését
• támogatni kellene olyan tankönyvek kiadását, amelynek a szerzői a társadalom különböző rétegeiből jönnek, amelyek a tanulás folyamatára koncentrálnak, és gyakorlatias feladatokat tartalmaznak
• ki kellene dolgozni a demokratikus állampolgár nevelésének törvényi hátterét

Demokráciára nevelés 2001–2004

Körkép az Európa Tanács által szervezett nemzetközi szemináriumon (2001. december 6–7. Strasbourg) elhangzott, illetve bemutatott anyagokról.

Írország

1922-től, az állam alapításától 1966-ig nem szerepelt az alsó tagozatos nemzeti tantervben a polgári/állampolgári ismeretek tantárgy oktatása. Ennek az elsődleges oka a katolikus egyház tiltakozása volt az ellen az álláspont ellen, mely szerint a „bevezetés az állampolgári ismeretekbe” külön tantárgyként szerepelt volna. Az egyház azzal érvelt, hogy az állampolgári ismeretek nagyon közel állnak a vallás témájához, ezért azt a vallásoktatásba kell belefoglalni.

Az első állampolgáriismeretek-tantervet 1966-ban vezették be az alsó tagozaton. A tanterv nagyjából 1996-ig ebben a formában maradt meg. Gyakorlatilag, az állampolgári tantárgy oktatásának középpontjába az állampolgárság került, méghozzá túlsúlyosan nemzeti összefüggésben, emellett a centrumba került egy halom specifikus téma, struktúrák és intézmények ismeretének követelménye. Korlátozott volt az aktív, részt vállaló, a személyes felelősséget ismerő állampolgári oktatás. Az iskolai szervezet szintjén a polgári/állampolgári ismeretek oktatása csak marginális tantárgy volt. Ez általában annak a ténynek volt köszönhető, hogy ez a tantárgy került az órarend végére, ami kihatott a tanárokra és a diákokra is. Néhány iskolában ezt a tárgyat besorolták valamilyen más vizsgaköteles tárgy körébe. A tanárok ritkán választották e tárgy tanítását, és így az lassan kikerült a tanárok órarendjéről. Ez nagyon kedvezőtlenül hatott a tárgyra. Nem volt véletlen, hogy ez így történt. Nem segített az a körülmény sem, hogy egy javarészt monolitikus és homogén társadalomban az egyház határozta meg és adta át nemzedékről nemzedékre az állampolgári normákat, értékeket.

1993 és 1996 között jelentős gazdasági változás zajlott le, ami hatással volt az egyházra és így az állampolgári oktatás fejlődésére is.
A állampolgári oktatást magában foglaló tárgy neve Írországban: állampolgári, társadalmi és politikai ismeretek. (Civic, Social and Political Education – CSPE).

Litvánia

Litvániában, az Állampolgári Kezdeményezések Központja arra összpontosít, hogy az iskolák olyan szervezeti kereteit alakítsa ki, amely lehetővé teszi aktív és felelős állampolgárok képzését. Tevékenységük célja, hogy elősegítsék a polgári társadalom vagy ethosz kialakulását az iskolások között. Ideológiájuk háttere szoros összefüggésben van azzal a meglátással, hogy a gyermekeket nem tárgyként, hanem a társadalom alanyaiként kell kezelni. Ezért az aktivitásnak, részvételnek ugyanakkora szerephez kell jutnia, mint a passzív tudásnak. Az állampolgári ismeretek főbb témáit – állampolgári világkép, részvételi lehetőségek, állampolgári tudás – a különböző szinten lévő diákok valódi részvételének környezetében kell kialakítani:

• elkülönített iskolai szint
• iskolák közti együttműködés
• helyi szint – iskolák és önkormányzatok
• nemzeti szint – Litvánia diákparlamentje

Elsődleges cél, hogy az iskolákban kialakítsák a civil társadalmat, az iskolai közösséget. Ennek sarkkövét az emberi jogok ismerete jelenti.

Litvániában a középiskolában a témakörrel foglalkozó tantárgy neve: a polgári társadalom alapelvei („The Princples of the Civic Society”). Az oktatási reform kidolgozói egyetértenek azzal, hogy a tárgynak harmonizálnia kell a hazafiság gondolatával és a demokratikus értékekkel.

Az oktatási reform megalkotói az állampolgári ismereteket, az új magistrae vitae-nek nevezik, amelyet mint kötelező tantárgyat 1999-ben vezettek be.
A tantárgyat általában továbbképzett történelemtanárok tanítják.

Az állampolgári ismeretek megalkotói a következő követelményeket támasztják:

• „A diákoknak szisztematikus tudást adjunk a társadalom felépítéséről, az állami intézményekről, a társadalomról és annak szerepéről. Segítsünk megértetni a gyerekekkel a litván állam jelenkori fejlődésének stratégiai problémáit, perspektíváit.
• Mutassuk be a demokratikus rendszerek fő formáit, a kormány alkotmányos formáit és alapvető funkcióikat. Ismertessük a valódi demokrácia kialakulásának alapfeltételeit.
• Segítsünk a diákoknak megtapasztalni a kapcsolatot nemzet és személy közt, segédkezzünk befogadni a litván állampolgárok közösségének problémáit és főbb megoldásaikat.”

Hollandia

Hollandiában az állampolgári ismereteknek két formája valósult meg különböző eredménnyel. Az első mint különálló tantárgyat a középiskolai oktatás második szakaszában vezették be. Ez a tárgy a politikára és a társadalomra koncentrált, elnevezése: társadalmi ismeretek volt. 1968-ban mint nem hivatalos tantárgy indult, minden tanár taníthatta. 30 év alatt fejlődött tartalma, megerősödött a pozíciója: a szociológiai és politikai továbbképzések ma már alapkövetelménynek számítanak.

Az állampolgári oktatás második formáját a középiskolai oktatás első szakaszában vezették be (12–15 éves korig). Nem számított önálló tantárgynak, hanem bizonyos hagyományos tantárgyak alapelveként létezett. Ez az irányvonal a hagyományos tantárgyak nyomására indult el. Ezek a tantárgyak ugyanis nem akartak óraszámot veszíteni az órarendben. Különösen a történelem, a földrajz és a gazdasági tanulmányok követelték, hogy kereteiken belül valósuljon meg a állampolgári oktatás, ellenezve a társadalmi ismeretek és az állampolgári ismeretek különválását. 15 év után kiderült, hogy ez az irányvonal nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Végül ez a tantárgy kikerült a 12–15 évesek tantervéből, így a tanulók először legkorábban 16 éves korukban találkozhatnak az állampolgári ismeretekkel.
Az állampolgári oktatást el kell határolnunk a társadalmi-politikai oktatástól. Az állampolgári nevelés (Citizenship Education) főbb elemei Hollandiában:

1. „Fő cél, hogy a tanulók politikai/társadalmi témájú műveltségét fejlesszük, hogy képesek legyenek önálló véleményt alkotni politikai kérdésekben, és hogy aktívan részt vehessenek annak formálásában, alakításában.”
2. 
   
   
3. A holland változat más tantervektől eltérően nem tartalmaz tematikus megközelítést. Az olyan tematikus területek, mint az „államigazgatás és politika”, „környezetvédelmi irányelvek”, „kriminalisztika”, „tömegmédia” a 80-as évek közepén eltűntek. 1998-ig még részben előfordultak ugyan, de a 90-es évek elejétől kezdve már alárendelődött a szisztematikus szemléletnek. Ebben a szemléletben a „társadalmi és politikai problémák” alkotják a tantárgy magvát.
4. 
   
   
5. A főbb didaktikus elvek háromelemű rendszert alkotnak:
   • a tanulók,
   • az aktuális közösséget érintő problémák,
   • nézőpontok tudományos rendszere.
   Ez azt jelenti, hogy az aktuális problémák a nézőpontok segítségével taníthatók, s eközben tudatosodnak a tanulókban a különböző személyek/társadalmi szereplők értékei és érdekei. Mindemellett felismerik saját értékeiket, és meglátásaikat elméletekkel is alá tudják támasztani. A tudományos szemléletek használata azt jelenti, hogy az elméleteket fokozatosan sajátítják el a tanulók. A közösséget érintő problémák vizsgálata pedig azt takarja, hogy értékek rendszeréről kapnak képet, és a személyes értékekről való tudás fokozatosan épül ki.
6. 
   
   
7. A tantárgy témakörének megosztottságához mérten a tartalom is két részből: a társadalomból és a politikából épül fel.
   A társadalom két témakörre bomlik: gazdaságszociológiára és kultúrszociológiára. A gazdaságszociológiai rendszer magában foglalja a társadalom rétegződését, mobilitását, a munka, a haszon és a szociális biztonság kérdésköreit. A kultúrszociológiai rendszerhez tartozik a kultúra, a szubkultúra, a kulturális csoportok és ezek társadalmon belüli kapcsolatai. A politika hagyományosan három témakört ölel fel: a politikai irányvonalakat, az államigazgatást és magát a politikát. (Policy, Politics, Polity) Az irányvonalakon belül a közösség aktuális problémáinak okait és lehetséges megoldásait tárgyalják. A politika az a színtér, ahol a társadalom szereplői különböző értékrendekkel és érdekekkel saját vagy közös megoldási javaslatukat keresztül akarják vinni. Az államigazgatás pedig a viták és a harc területe.
8. 
   
   
9. A minden emberi társadalomban megtalálható főbb rendszerek: politikai rendszer, gazdaságszociológiai rendszer, kultúrszociológiai rendszer.
10. 
    
    
11. Ezeket a rendszereket javasolt nemzetközi viszonylatukban tanulni, mert így elkerülhető a csak éppen aktuális nemzeti-politikai, gazdaságszociológiai és kultúrszociológiai szemlélet átadásának veszélye. A tanulók – saját társadalmukkal szemben – nélkülözhetetlen kritikai hozzáállása több nemzetközi értékrend – mint például az emberi jogok – tanításának bevezetésével könnyebben elérhető. A nemzetközi perspektívák láthatóvá teszik az értékek, az uralkodó politikai irányvonalak közti választás lehetőségét, a történelem hatalmi harcait és a különböző országok közötti eltéréseket és hasonlóságokat.
12. 
    
    
13. Az állampolgári ismeretek tárgyának rendszerében az utolsó elem a politikai és ideológiai spektrum bemutatása. Egy demokratikus társadalomban a szélső baloldalitól a szélső jobboldali pártig minden megengedett. A demokrácia alapelveit elutasító pártokat azonban általában betiltják. A demokrácia nem azt jelenti, hogy a pártok spektrumának középen elhelyezkedő párt az igazi, hanem azt, hogy a politika irányvonala a pártok közti vitában/harcban alakul ki. Ez azt is jelenti, hogy az állampolgári vagy politikai oktatásnak magába kell foglalnia az összes megengedett álláspontot a politikai spektrumon.

Románia

A állampolgári oktatás néhány formája már létezett Romániában 1989 előtt is. Például: A Szocialista Román Köztársaság Alkotmánya, társadalmi–politikai Ismeretek, az úgynevezett politikai–ideológiai oktatás az osztályokban vagy az ifjúsági-, illetve gyermekszervezetek tevékenységében, közlekedési szabályok, tűzvédelmi szabályok oktatásában, a katonaság előtti képzésben, „hazafias tábor” tevékenységekben stb.

1989 után a román iskolai tanterv néhány évig két kötelező tantárgyat tartalmazott: az állampolgári ismereteket (8–10 éves tanulóknak) és az állampolgári kultúrát (12–15 éveseknek). Az általános iskolában tanított állampolgári ismeretek az erkölcsi értékekre és a demokratikus rezsim alapelveire fektetik a hangsúlyt. A gimnázium első éveiben oktatott állampolgári kultúrát a demokratikus társadalom politikai kultúrájának szem előtt tartása jellemzi – különös hangsúlyt fektetve a részvételi lehetőségre.
A állampolgári oktatás más fontos dimenziói, úgymint az egészségügyi oktatás, a közlekedési szabályok, a tűzvédelmi szabályok belefoglalhatók lennének a „demokráciára nevelésbe”, de nem szabadna uralkodóvá válniuk. Túlsúlyuk estén ugyanis figyelmen kívül maradnának a gyerekek politikai oktatásának dimenziói.

Az alsó- és középfokú oktatásban az 1998/99-es tanévben bevezetett új tantervvel összhangban az állampolgári ismeretek fakultatív tantárgy lett. A gimnáziumok tanterve is tartalmaz hasonló témájú kurzusokat.

Egyesült Királyság

Az első Nemzeti Alaptanterv bevezetése előtti időkben nem volt összefüggő története, hagyománya az állampolgári oktatásnak Angliában. A 80-as évek végén egyes iskoláknak voltak az állampolgári témát érintő tantárgyai, de ez nem volt számottevő. Ezek a kurzusok nagyrészt a társadalmi-politikai intézményekről, különösen a parlamentről és a helyi közigazgatásról szóltak. Ritkán vonták be a diákokat kreativitásra, aktivitásra serkentő módon, kevéssé keltették fel az érdeklődésüket, sokan közülük – saját problémáik szempontjából – érdektelennek tartották a kurzusokat.

A Nemzeti Alaptanterv első változatában tíz tantárgyról szólt, az állampolgári, illetve a demokráciára nevelés azonban nem szerepelt köztük. Mégis azokat a témákat – mint a közgazdaságtan, az egészség, az állampolgárság vagy a környezetvédelem –, amelyek nem fértek be a hagyományos tantárgyi keretek közé, a kapott útmutatás értelmében az iskoláknak figyelembe kellett venniük mint „több tantárgyat érintő/egymást részben fedő”, azaz kereszttantervi témákat (cross-curricular themes). Ezen átfogó témák elemeit ott tanítják, ahova azok valók az egyéb – mint például történelem, földrajz, matematika, angol nyelv – kurzusokon belül.
Az iskoláknak a kereszttantervvel kapcsolatban adott ajánlás nem volt jogilag kényszeríthető, az iskolákat nem kötelezték rá, ezért az iskolák általában teljesen figyelmen kívül hagyták.

Az 1990-es évek során felmerült társadalmi problémák – különösen a fiatalok alacsony részvételi aránya a helyi és az országos választásokon, a szociális kirekesztődés miatt széles körűen bekövetkezett antiszociális és bűnöző magatartás, a nemzeti hovatartozás tudatának hiánya, a rasszizmus elleni magatartásforma kialakításának igénye – szükségessé tette, hogy a fiatalok tisztában legyenek jogaikkal, kötelezettségeikkel és felelőségükkel.

1997-ben az oktatásügyi miniszter nem sokkal megválasztása után javaslatot tett az egész tanterv felülvizsgálatára, s egyidejűleg tanácsadó csoportokat állított fel. Az állampolgárságra való neveléssel foglalkozó tanácsadó csoport záró jelentését, amelynek címe: „Állampolgárságra és demokráciára nevelés az iskolában”, 1998 szeptemberében jelentették meg és terjesztették az Oktatásügyi Minisztérium elé.

A jelentés azt ajánlotta, hogy az állampolgári nevelésnek kötelező tantárggyá kell válnia. Ezt a kormány a középiskolások számára (11–16 éveseknek) elfogadta. Szakértő testületet (QCA) bíztak meg a tanterv követelményeinek kidolgozásával. (A bevezetés dátuma 2002 szeptembere lesz).

Délkelet-Európa

Délkelet-Európában a sokféleség kezelése, a prioritások és stratégiák kidolgozása a központi kérdés.
Az EDC és a Management of Diversity kidolgozta a jövő prioritásait. A Szarajevóban 2001 májusában megtartott szemináriumon Délkelet-Európa összes országából és más európai országokból mintegy hatvan résztvevő gyűlt össze. Köztük az EDC/Diversity Quick Start projectszervezők, gyakornokok, független szakértők, NGO-k mellett ott voltak az adományozó (donor) országok oktatási minisztériumainak és különböző nemzetközi szervezeteknek a képviselői is.

Megállapították, hogy az EDC jelentőségét illetően a délkelet-európai régióban teljes összhang van. Egyetértés van abban is, hogy ez a terület támogatásra szorul, mert hozzájárulhat a térség stabilitásához. A szarajevói találkozó résztvevői meghatározták azokat a feltételeket, amelyek elősegítik az EDC fejlődésének fenntartását ebben a régióban.

A következő alapelvekben állapodtak meg a résztvevők:

• Szükség lenne széles körű felmérésen alapuló átfogó EDC stratégiára. Ezt a stratégiát és a Délkelet-Európára vonatkozó EDC részletes akciótervét a következők figyelembevételével kell kidolgozni:
  • Az EDC irányelvek rendszerező kutatása (ld. alább)
  • A „Megtagadott jövő?”: jelentés a roma gyerekek oktatási helyzetéről
  • Az OECD felmérése a régió általános oktatási helyzetéről
  • Az aktuálisan végrehajtott Quick Start projektek értékelései.
• Ahhoz, hogy valóban hatékony legyen és elérje a kívánt általános szociális változásokat, egy ilyen stratégiának közép-/hosszútávú időtartamra van szüksége. Mind az oktatási rendszerek, mind a gyakorlat szintjén hosszú távú folyamatról van szó. Ezt az időigényt a feltételek meghatározásakor a döntéshozás szintjén figyelembe kell venni.
• Európai, nemzeti és helyi szinten kölcsönösen támogatni kell egymást az országok közötti és az országokon belüli stabilitás megteremtése érdekében.
• A projekteknek biztosítaniuk kellene az információ áramlását a területi szintről a nemzeti szintre, a résztvevők közötti tapasztalatcserét és a „társadalmi gyakorlat” elősegítését.
• Figyelembe kell venni a térség sajátosságait, a nehézségeket is, nevezetesen: utazási nehézségek, vízumok, biztonság, stb. Tudatosítani kell Délkelet-Európa térségi együttműködésének plusz értékeit.

Megállapították, hogy az EDC-hez a térségben általános oktatási reform szükséges, valamint azt is, hogy az EDC támogatása az oktatási rendszer hatékony demokratizálódását is elősegíti.

Az EDC irányelveinek rendszerező kutatása Délkelet-Európában

A kutatás megállapította, hogy a térség minden országának alkotmánya kedvez a demokratikus folyamatoknak és az egyenlőségen alapuló társadalmaknak.

Albánia új alkotmányát 1998-ban hagyták jóvá. Ez az alapja az alkotmányos pilléreken nyugvó, nyitott, igazságos és demokratikus társadalomnak.
Bulgária. „Minden polgár egyenlő a törvény színe előtt. Tilos a faji, nemzetiségi, etnikai, nemi, vallási, oktatási, véleménybeli, politikai hovatartozás, személyi vagy társadalmi pozíciótól függő megkülönböztetés.”
Szlovénia. „Az alkotmány biztosítja az alapvető emberi jogokat, az alapvető szabadságjogokat és az alkotmányosan védett kisebbségek jogait.”
Horvátország. „A Horvát Köztársaság alkotmányos rendjének legfontosabb értékei: szabadság, egyenlőség, nemzetek és nemek egyenjogúsága, béke, szociális igazságosság, az emberi jogok tiszteletben tartása, a tulajdon sérthetetlensége, az emberi és a természetes környezet védelme, a jog uralma és a demokratikus többpártrendszer.”
Montenegró. „A Montenegrói Köztársaság alkotmánya elismeri a nemzeti és a vallási multikulturalitás jelentőségét és értékét.”
Koszovó. „Koszovót az UNMIK irányítja. Az UNMIK feladata kiépíteni a békét, a demokráciát, a stabilitást és a soknemzetiségű önálló Koszovót.”
Szerbia. „A minisztérium tisztában van vele, hogy szükség van az EDC számára az oktatáson belül minél nagyobb teret adni, de a törvényhozás szintje még nem elég érett egy átfogó oktatási reformra.

Szerbián kívül a többi országban adottak az EDC törvényi keretei.

Az EDC a tantervekben

Albánia. A diákok először kerültek szembe olyan témákkal, mint polgári társadalom, emberi jogok és kötelességek, békére nevelés, demokrácia a gyakorlatban, jog és állampolgárság. Az állampolgári ismeretek oktatása Albániában a hivatalos tananyag része. Önálló tantárgy elsőtől a tizedik osztályig.

Bulgária. Az általános oktatási programban az állampolgári ismeretek elsőtől a tizenkettedik osztályig szerepelnek. A társadalmi és az állampolgári ismeretek a következő témaköröket ölelik fel: hazai órák, ember és társadalom, történelem, civilizáció, földrajz és gazdaság, pszichológia és logika, etika és jog, filozófia, ember és világ. A társadalmi és az állampolgári ismeretek kötelező érettségi tárgyak lesznek 2003-tól. Az általános követelményeket (tartalom, célok és szemlélet) 2000 májusában hagyták jóvá.

Horvátország. 1999-ben a kormány elfogadta az óvodától a középiskoláig a nemzeti emberi jogi oktatási tantervet, melynek célja, hogy „megismertessük a gyerekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel a demokrácia és a civil társadalom alapvető értékeit, hogy fejlesszük a demokráciában való aktív részvételi képességüket.” A program önálló átfogó tantárgyi és tanórai kereteken kívüli tevékenység kereteiben is megvalósítható.

Koszovó. Az új tantárgyat azzal a céllal vezették be 1999-ben az általános iskolai és a középfokú oktatásban, hogy megismertessék a gyerekekkel jogaikat, a fiatalokkal a toleranciát, békét, megértést és a demokratikus kormányzás értékeit. Az EDC a középfokú oktatásban a filozófián, a szociológián és az alkotmánytanon keresztül jelenik meg.

Macedónia. Macedóniában mind az alsó, mind a középszintű oktatásban megtalálható az állampolgári nevelés.
Alsó fokon – történelmet és állampolgári társadalom nevű tantárgyat hetedik, nyolcadik osztályban (14–15 éves korban) tanítanak.
Középszinten – különbség van a szakközépiskola és a gimnázium tananyaga között.

Montenegró. – Montenegróban az EDC koncepciója nem eléggé kidolgozott ahhoz, hogy a tanterv része lehessen. Nincsenek olyan irányelvek, amelyek megfelelnének az EDC-nek. Az Oktatási Minisztérium projektjeként Az aktív állampolgárrá nevelés kísérletével öt általános és négy középiskolában találkozhatunk Montenegró különböző régióiban. A törvényi keretek elkészülése 2001 végére volt várható. A cél a többnemzetiségű, multikulturális, többvallású és többpártrendszerű montenegrói oktatási rendszer kialakítása.

Románia. – 1998/99-ben jelent meg a 2003/4-es tanévtől életbelépő új tanterv. Ebben az „Ember és a társadalom” témakörben az állampolgári ismeretek kötelező tantárgy harmadikban és negyedikben, az állampolgári kultúra ötödikben és hatodikban fakultatív, hetedikben és nyolcadikban kötelező. Az állampolgári ismeretek a polgári demokrácia alapvető értékeinek bemutatására törekszik. A polgári kultúra az alkotmányos társadalom szerepével és a felelős, aktív polgár kötelességeivel foglalkozik. Az új tantervben az állampolgári nevelés átfogó formában is megjelenik (például a „Kommunikáció a nyilvánosság terén” vagy a „Problémamegoldás” nevű fakultatív kurzusok keretén belül.)

Szlovénia. – Szlovéniában a kilencosztályos általános iskolában az állampolgári ismeretek és az etika nevű tantárgy mindenki számára kötelező (heti egy óra) hetedikben és nyolcadikban. Ehhez hozzáadódik három hét kötelező gyakorlati foglalkozás (kulturális és tudományos napok, közösségi munkák és sportnapok).
Az Oktatási Minisztérium arra törekszik, hogy az úgynevezett állampolgári kultúra nevű tantárgy minél függetlenebb és megkülönböztetettebb legyen a gimnáziumokban. A szakközép-iskolákban társadalmi ismeretek tárgy keretein belül kap helyet az állampolgári ismeretek

Az Európa Tanács EDC tevékenysége 2001-ben

2001 eseményei témák szerint.

Az állampolgárság helyeinek kettőssége – Twinning of sites of citizenship

• A Megfigyelő Csoport első találkozója. Február 5–6.
• Az első képzési gyakorlat (délkelet-európai vonatkozások). Június 15–17.
• A Megfigyelő Csoport második találkozója. Június 17–18.
• A második képzési gyakorlat (délkelet-európai vonatkozások). Október 3–8.

Délkelet-Európa EDC irányelveinek rendszerező kutatása – Stocktaking Research

• Első találkozó. Február 19–20.
• A Szakértő Csoport második találkozója. Május 4–5.
• Kiegészítő küldöttség Montenegróba és Szerbiába. Június 28–Júlis 3.
• Horvát résztvevők találkozója. Július 17.
• A Szakértő Csoport harmadik találkozója. Augusztus 31–Szeptember 1.
• Első találkozó a regionális képzés tárgyában. December.

EDC és a sokféleség kezelése (A grazi folyamat keretén belül) – Management of Diversity

• A Munkacsoport harmadik találkozója. Március 18–19.
• Szeminárium: „projekt és irányelvek alakulása”. Május 6–7.

Az Információ és a Kommunikáció Szakértői Munkacsoportja – Working Group of Experts on Information and Communication

• Első találkozó. Április 26.
• Második találkozó. Augusztus 30–31.
• Harmadik találkozó. December.

Az Állampolgári Ismeretek oktatásának módszertana. Tréning cseh tanároknak. – Methodology of Civics Teaching

• Első szeminárium Április 30–Május 4.
• Második szeminárium. Október 1–6.

A állampolgári oktatás alapelvei és alapkövetelményei – Civic Education Policiey and Standards

• Szeminárium. Február 28–március 1.
• Az EDC Irányító Csoportjának találkozója. Április 10–11.
• A Feladatorientált Szakértő csoport találkozója. Június 5–6.
• Szeminárium. November
• Szeminárium az irányelvekről és a szabályozási keretekről. December 6–7.

Tanári továbbképzések – Teacher trainings

• Emberi jogok tanítása és tanulása egy multikulturális osztályban. Június 25–29.
• Szeminárium Bosznia-Hercegovinában

Közös NGO/Parlamenti Konferencia

• „Állampolgárság, szolidaritás: Milyen Európát szeretnénk?”

Az Összeurópai Tanulmányok első találkozója.

November 12–13.

Nemzeti EDC tájékoztató szeminárium.

November 16–17, november 28–december 2.