Schmidt Andrea (OKI KK)
A tanulók tanórán kívüli rendszeres terhei
1. Bevezetés
Ez a tanulmány a tanórához kapcsolható elfoglaltságok mellett azt is vizsgálni kívánja, hogy a diákok milyen más rendszeres tevékenységeket végeznek, illetve szabadidejüket mivel töltik. Az elemzés elsősorban arra irányul, hogy megismerhessük a jellemző tevékenységeket, illetve megvizsgáljuk, hogy a különböző közoktatási intézménytípusokba járó diákok közötti különbségek milyen mértékben meghatározóak.
2. Nyelvtanulás
A nyelvoktatás helyzete napjainkban viták kereszttüzében áll. A felnőtt lakosság idegennyelv-ismerete nemzetközi összehasonlításban is gyengének mutatkozik.1 Hazánk uniós csatlakozásának közeledtével egyre nagyobb hangsúlyt kap a nyelvtudás. A közoktatás felelőssége megkérdőjelezhetetlen, széles körben célként fogalmazódik meg a közoktatásból kilépők nyelvismeretének javítása.
A kutatás eredményei lehangoló képet festenek. A megkérdezett diákoknak kevesebb mint 10%-a rendelkezik nyelvvizsgával. A nyelvek között a legnépszerűbb az angol és a német, a nyelvvizsgával rendelkezők 60,9%-nak van angol, közel felüknek német nyelvvizsgája, a további nyelvekből (francia, spanyol, olasz, orosz és latin) nyelvvizsgával rendelkezők száma elenyésző. Az iskola típusa és a nyelvvizsga között szoros összefüggés figyelhető meg: az átlagosnál jóval magasabb arányban rendelkeznek nyelvvizsgával a gimnázium 12. évfolyamára járók, a 10. osztályos gimnazisták és a szakközépiskolák 12. évfolyamába járók is kisebb mértékben felülreprezentáltak.
A diákok többsége fontosnak tartja a nyelvtudást és céljai között szerepel, hogy a jövőben nyelvvizsgát szerezzen (1. ábra). A különböző iskolatípusba járók között ebben az esetben is jelentős eltérések figyelhetők meg. A gimnáziumokba járó 10. és 12. évfolyamosok nagyobb arányban gondolják azt, hogy a közeljövőben nyelvvizsgát szereznek, a 10. évfolyamosok mind a gimnáziumban, mind a szakközépiskolában inkább tervezik a középiskolai éveik alatt a vizsga letételét. Azok között, akik nem terveznek nyelvvizsgát tenni, nagyon magas a szakiskolások aránya.
1. ábra, Tervezed-e a jövőben, hogy közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát tegyél?
A kötelező iskolai nyelvoktatáson kívül a megkérdezett diákok 21,5% részt vesz valamilyen más nyelvórán. Az átlagosnál nagyobb arányban látogatnak külön nyelvórát a gimnáziumok 12. évfolyamára járók, és szintén felülreprezentáltak a 10. és 8. (!) évfolyamra járó gimnazisták. A már korábban is jelzett iskolatípus-különbségek itt is megjelennek: inkább a felsőbb évfolyamos gimnazistákra és kisebb mértékben a szakközépiskolásokra jellemző a külön nyelvóra látogatása, a szakiskolások itt is nagyon alacsony arányt képviselnek.
A külön nyelvoktatásra járó diákok közel háromnegyede iskolán kívüli szervezésben jár órára, jellemzően magántanárhoz (2. ábra).2 Az iskolai szervezésű külön nyelvórákra az átlagot jóval meghaladó mértékben járnak falvakban élők, míg a városokban inkább az iskolán kívüli nyelvoktatás a jellemzőbb, feltehetően ez pénzügyi és területi korlátok miatt tapasztalható.
2. ábra, Tanórán kívüli nyelvoktatás keretei
A diákok közel háromnegyede saját maga döntött úgy, hogy a tanórán kívül nyelvet tanul, csaknem negyedük szerint ez elsősorban a szüleik szándéka volt. Jellemzően az általános iskolások esetében meghatározó a szülői döntés, míg a diákok saját döntése az átlagosnál nagyobb arányban jelentkezik a 12. évfolyamon mind a szakközépiskolások, mind a gimnazisták esetében.
A nyelvtudás és a nyelvvizsga meglétét a különórára járó diákok kiemelten fontosnak tartják. Számukra motiváció emellett a külföldi tanulás lehetősége is, amely az uniós csatlakozással elvi lehetőségként mindenki számára nyitva áll (3. ábra). A diákok az indokok között megjelölték a legfontosabbat is, ebben az esetben a válaszadók 41%-a a nyelvvizsgát tette az első helyre. A tanulók részéről ez egy erős kritika az iskolai nyelvoktatással szemben: jelentős részük úgy gondolja, hogy a tanórán megszerzett tudás nem feltétlenül elegendő ahhoz, hogy megszerezzék az áhított nyelvvizsgát. Gyengébbnek inkább az általános iskolások érzik magukat, a nyelvvizsga inkább a 12. évfolyamra járó diákok esetében felülreprezentált. Érdemes megjegyezni, hogy a felvételire készülés a 12. évfolyamos gimnazisták mellett meglepően magas arányban jelentkezik a 8. osztályos általános iskolások esetében is.
3. ábra, Tanórán kívüli nyelvtanulás indokai
3. Informatika
Napjainkban az informatika egyre nagyobb szerepet kap, „behálózza” mindennapjainkat. A munkaerőpiacon ma már nemcsak speciális területekhez kötődik a számítástechnikai ismeret szükségessége, hanem általánosan megjelenő igény a munkaadók részéről, hogy az alkalmazottaik naprakész, korszerű informatikai ismeretekkel rendelkezzenek, különösen kihangsúlyozzák a gyakorlati alkalmazhatóság fontosságát. Több esetben éri kritika a közoktatást részükről, mert a pályakezdők informatikai tudását nem tartják megfelelőnek, ez különösen élesen fogalmazódik meg a hazai szakképzés esetében.3
A diákok többsége számára ma még az informatikai ismereteket igazoló vizsgák nem jelentenek célt. Az általunk megkérdezett diákok kevesebb mint 5%-a rendelkezik valamilyen szintű informatikai tudást igazoló vizsgával és közel felük a jövőben sem tervezi ilyen vizsga letételét (4. ábra). Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tanulók nem érdeklődnek az informatika iránt, inkább számukra a számítástechnikai tudásukat igazoló vizsga fontossága nem érzékelhető.
4. ábra, Tervezed-e, hogy a jövőben letegyél valamilyen számítástechnikai, informatikai vizsgát?
Az iskola típusa ebben az esetben is erősen meghatározó. A szakiskolák 10. évfolyamára és a gimnáziumok 12. évfolyamára (!) járók azok, akik az átlagot jóval meghaladó mértékben jelezték, hogy nem terveznek a jövőben informatikai vizsgát tenni. Ennél a kérdésnél a szakközépiskolások azok, akik a vizsgának az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak: mind a 10., mind a 12. évfolyamra járók felülreprezentáltak a közeljövőben vizsgázni szándékozók között.
Informatikával foglalkozó különórára csak a megkérdezettek 6,5%-a jár. Jellemzően iskolai szervezésű elfoglaltság, az esetek jelentős többségében szakköri foglalkozást jelent. Ha iskolatípusok szerint vizsgáljuk a kérdést, megállapítható, hogy ezek a foglalkozások az általános iskolai évfolyamokon népszerűbbek. Mind a 6., mind a 8. évfolyamos tanulók felülreprezentáltak ebben a kategóriában. Az informatikával foglalkozó különórák látogatása a diákok csaknem 100%-a számára saját döntés eredménye. Motivációik között minden általunk kiválasztott indok magas arányban szerepel, ami általános érdeklődést jelez az informatika iránt. Ezt erősíti az a tény is, hogy az informatikai különórára járók több mint fele fő motivációként a téma iránti érdeklődést jelölte meg (5. ábra).
5. ábra, Tanórán kívüli informatika tanulásának indokai
4. Tantárgyakhoz kapcsolódó tanórán kívüli rendszeres elfoglaltságok
A diákok tanórán kívüli rendszeres foglalkozásait két nagy csoportba soroltuk. Az első csoportba tartoznak azok a különórák, amelyek valamelyik iskolai tantárgyhoz kapcsolódnak,4 a másodikba pedig az egyéb tantárgyakhoz kevésbé kapcsolható rendszeres elfoglaltságok, mint például a sport és a művészeti elfoglaltságok. A megkérdezett diákok közel fele jár valamilyen tantárgyhoz kapcsolódó különórára, esetükben az átlagos heti különóraszám 1,64. Az általános iskolai évfolyamokra járók jellemzőbben iskolai különórákat vesznek igénybe, míg a középiskolások esetében magas azoknak az aránya, akik csak iskolán kívüli különórákra járnak. A szakközépiskolások és a szakiskolások 10. évfolyama az a csoport, ahol a legkevésbé veszik igénybe a tantárgyhoz kapcsolódó különórákat.
A tantárgyak között kiemelkedő szerepe van a matematikának, a különórára járók 72,7%-a említette ezt, viszonylag magas a magyar irodalom, magyar nyelvtan és történelem aránya is (6. ábra). Irodalomból és történelemből a felvételihez köthető évfolyamokban találunk az átlagosnál nagyobb arányt, az általános iskola 8. osztályában és a gimnázium és a szakközépiskola 12. évfolyamán. Matematika esetében más a helyzet, kevésbé a felvételi a meghatározó, inkább a lemaradás leküzdése a cél. A szakközépiskolások és a szakiskolások 10. évfolyamára és az általános iskola 6. osztályába járók az átlagot jóval meghaladó mértékben járnak különórára ebből a tárgyból, míg a gimnáziumok 12. évfolyamában ez az arány viszonylag alacsony.
6. ábra, Tanórán kívüli tantárgyhoz kapcsolódó különórák
A diákok által említett különórák többsége iskolai szervezésű. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a különórák legnagyobb része felvételi előkészítő, akkor feltételezhetjük, hogy maguk az intézmények is szerveznek saját diákjaik számára külön csoportokat a sikeres továbbtanulás elősegítése reményében. Iskolai szervezésűek jellemzőbben a korrepetálások is, az általános iskolai évfolyamokon és a szakiskolában mértékük meghaladja az átlagot, az iskolán kívüli órákat pedig a gimnáziumi évfolyamokra járók választják nagyobb arányban.
A különórák választása többségében a diákok saját döntése volt, de ezekben az esetekben már a szülők és a tanárok hatása is megfigyelhető (7. ábra). Az általános iskola 6. évfolyamán és a szakiskolákban jellemzőbben a tanár döntése a különórai részvétel, a szakközépiskolák és a gimnáziumok 10. évfolyama esetében az átlagosnál több szülői döntés figyelhető meg.
7. ábra, Tantárgyhoz kapcsolódó különórák esetében kinek a szándéka érvényesült elsősorban az említett különórák százalékában
A különórák motivációit vizsgálva színes képet kapunk. A legtöbb különóra oka a felvételi, de aránya a többihez képest nem kiugróan magas. A gyenge iskolai teljesítmény javítását jellemzőbben a szakiskolások és az általános iskolák alsóbb évfolyamaira járók választották, a jobb jegy reményében a 10. évfolyamosok választják a különórát, a felvételire készülő diákok évfolyamai természetesen ezt tartják a legfontosabb indoknak.
5. Tantárgyakhoz nem kapcsolódó tanórán kívüli rendszeres elfoglaltságok
A tanulók terhelésének vizsgálatakor nem szabad elfelejtkezni azokról a tevékenységekről sem, amelyek nem kapcsolhatók szorosan valamely iskolai tantárgyhoz. Ezek a különórák ugyan nem iskolai jelleggel terhelik a tanulókat, de felfoghatóak úgy, mint a szabadidő rovására végzett rendszeres tevékenységek. A megkérdezett diákok közel fele jelezte azt, hogy jár ilyen jellegű foglalkozásra, ez átlagosan 1,46 elfoglaltságfajtát jelent számukra. A sporttevékenységet említették a legtöbben, és népszerűek még a művészeti foglalkozások is.
Az iskolatípus és az elfoglaltságok között szoros összefüggés figyelhető meg. Általánosságban megállapítható, hogy minél fiatalabb valaki, annál valószínűbb, hogy valamilyen tantárgyhoz nem kapcsolódó rendszeres tevékenységet végez. Másként fogalmazva, a diákoknak az alsóbb évfolyamokon még van idejük arra, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzanak, a későbbiek során azonban megjelennek a tantárgyhoz kapcsolódó különórák, illetve csökken az erre fordítható idő. A különböző elfoglaltságok közül egyetlen kivétel a sport. A szakközépiskolások és a szakiskolába járó 10. évfolyamosok nagyobb arányban jelezték azt, hogy valamilyen rendszeres formában sportolnak. Összességében vizsgálva azonban ugyanezek az évfolyamok azok, akik az átlagot meghaladó mértékben jelezték azt, hogy semmiféle tantárgyhoz kapcsolódó tevékenységet nem végeznek.
A diákok tanórán kívüli rendszeres elfoglaltságait összevontan kezelve négy csoportot különböztethetünk meg. Az első csoportba tartoznak azok, akik semmilyen tanórán kívüli rendszeres foglalkozásra nem járnak, a másodikba azok, akik csak tantárgyhoz kapcsolódó különórán vesznek részt, a harmadikban olyan tanulók vannak, akiknek csak nem iskolai tantárgyhoz kapcsolódó rendszeres elfoglaltságaik vannak, a legutolsó kategóriába pedig azok kerültek, akik mind a két fajta elfoglaltságra járnak.
8. ábra, Különórák csoportosítása
A diákok közel 70%-a jár valamilyen különórára, az előbb említett tipológia szerinti eloszlásuk egyenletesnek tekinthető. Az iskola típusa és ezzel együtt a diákok életkora szoros kapcsolatban áll a különóra-stratégiák közötti választással. A rendszeres elfoglaltsággal nem rendelkezők jellemzőbben 10. évfolyamos szakiskolások és szakközépiskolások, csak tantárgyhoz kapcsolódó különórára a gimnáziumok és szakközépiskolások végzősei járnak, a tantárgyhoz nem kapcsolódó különórák az általános iskolai évfolyamokon népszerűbbek, míg a mindkét fajta különórát választók a 8. évfolyamokon és a gimnázium 12. évfolyamán felülreprezentáltak.
Szintén szoros összefüggés figyelhető meg a szülők iskolai végzettsége és a különóra-stratégiák között. Minél magasabb a szülő iskolai végzettsége, annál valószínűbb, hogy jár gyermeke különórára, valamint a mindkét fajta különórára járó diákok esetében nagyon magas a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők aránya. Feltételezhető tehát, hogy a társadalmi státusz alapvetően befolyásolja a stratégiát, a magasabb státusszal rendelkező családokban nagyobb lehetőség van a stratégiák közötti választásra.
6. Munka a családban
Vizsgálatunk kezdetekor az volt a feltételezésünk, hogy a diákok az iskolához köthető elfoglaltságaik mellett különböző mértékben részt vesznek a „családi munkamegosztásban” is. A diákok időfelhasználása szempontjából az ezekre a tevékenységekre fordított idő is csökkenti a rendelkezésre álló szabadidőt. Az általunk kiválasztott tevékenységek átlagértékeinek gyakoriságát mutatja a 9. ábra.5
9. ábra, Otthoni tevékenységek gyakoriságának átlaga (órában)
A diákok leggyakrabban háztartási munkákban vesznek részt, és viszonylag sokan vannak azok is, akik a ház körüli munkákban segítenek. Az iskola típusa és az otthoni tevékenység gyakorisága között több esetben is szoros összefüggés figyelhető meg. Általánosan megállapítható, hogy a szakiskolába és az általános iskolai 8. évfolyamra járók azok, akik az átlagosnál nagyobb mértékben vesznek részt otthoni tevékenységekben, ők alkalmi pénzkeresettel is foglalkoznak. Valamennyi otthoni tevékenységet figyelembe véve a megkérdezett diákok átlagosan egy héten több mint két és fél órát foglalkoznak ezzel. Az iskolatípusok közötti különbség itt is megjelenik, a szakiskolába járók átlagosan csaknem 4 órát (!) foglalkoznak ilyen tevékenységekkel, és az átlagot némileg meghaladja a szakközépiskolák 12. évfolyamába járók időkerete, de ennek mértéke meg sem közelíti a szakiskolásokét, csak heti fél óra pluszt jelent.
A településméret és az otthoni tevékenységek között szintén szoros kapcsolat figyelhető meg: a kisebb településeken élőkre sokkal jellemzőbbek az otthoni tevékenységek. Ennek egyik oka feltehetően az, hogy a kisebb településeken gyakoribbak az olyan háztartások, ahol ezek a tevékenységek rendszeresen végezhetőek, de ez nem valószínű, hogy az egyedüli ok. A településméret és a társadalmi státusz közötti összefüggés alapján feltételezhetjük, hogy minél kisebb a település, annál valószínűbb, hogy alacsonyabb státuszúak a háztartások. Ennek alapján az is feltételezhető, hogy ezeken a településeken lévő háztartásoknak nagyobb szükségük van a fiatalabb segítségre is a mindennapokban.
7. Szabadidő
A diákok szabadidejének vizsgálata során egyrészt kíváncsiak voltunk arra, hogy a diákok szerint mennyi időt fordíthatnak azokra a tevékenységekre, amelyek nem valamilyen rendszeres elfoglaltsághoz kötődnek, hanem szabadon felhasználhatóak. Emellett megpróbáltuk azt is feltérképezni, hogy mivel foglalkoznak szabad idejükben.
A diákoknak hétköznapokon átlagosan naponta két és fél óra szabad idejük van, de érdemes megjegyezni, hogy a szórás több mint másfél óra. A különböző iskolatípusokba járók eltérő szabadidő-mennyiséggel rendelkeznek: a legtöbb szabad időt a szakiskolások jelezték, átlagosan több mint 40 perccel több szabadidejük van hétköznaponként, mint az átlagnak. A legkevesebb a gimnáziumokba járók szabad ideje, amely több mint két óra naponta. A gimnáziumi évfolyamok közül a legkevesebb szabad idővel a 10. évfolyamosok rendelkeznek hétköznapokon.
A megkérdezett diákok hétvégi szabadidő-mennyisége a fentiekhez képest némileg másképp alakul. Szombaton több szabad idejük van átlagosan, mint vasárnap, a szombati átlag 7 és fél óra, a vasárnapi pedig pontosan 7. Itt sem érdemes megfeledkezni a szórásról, ami mind két esetben közel 3 óra. Feltételezésünk szerint a diákok szombaton kevésbé foglalkoznak tanulással kapcsolatos tevékenységekkel, míg vasárnap ez már kevésbé jellemző. Ezt bizonyítja az iskolatípus és a hétvégi szabadidő kapcsolata is. Hasonlóan a hétköznapokhoz, itt is a gimnazisták azok, akik kevesebb szabad idővel rendelkeznek, mint a többiek, vasárnap különösen figyelemreméltó az eltérés a utolsó évfolyamos gimnazisták esetében.
A szabadidő eltöltésének különböző általunk kiválasztott módjairól kellett megmondania a diákoknak azt, hogy milyen gyakorisággal töltik az adott tevékenységgel a szabad idejüket.6 Jelen tanulmány keretei között a részletes bemutatásra nincs mód, csak a figyelemre méltó jellemzőket és különbségeket emeljük ki. A legnépszerűbb szabadidős tevékenység a tévé nézés, a megkérdezettek 82,7%-a szinte minden nap ott ül a készülékek előtt. A népszerűbb szabadidőprogramok közé tartozik a zene hallgatás, a hobbival vagy a kedvenc állattal foglalkozás. Emellett azt is érdemes megjegyezni, hogy a diákok 17,8%-a saját bevallása szerint soha nem olvas könyvet, többségük a számítógépet sem használja szabadidejében. A mozgás sem túlzottan népszerű a körükben, 30%-uk szabadidejében nem sportol, 23,5%-uk nem jár kirándulni.
Az iskolatípus és a szabadidő-variációk között minden egyes esetben szignifikáns kapcsolat fedezhető fel. Legkevesebbet a szakiskolások olvasnak, a legtöbbet a gimnáziumi évfolyamok mellett a 4. osztályos általános iskolások. A számítógéphez kapcsolható tevékenységek inkább a szakközépiskolásokra jellemzőbbek, de a gimnáziumok esetében is az átlagot meghaladó az arányuk. A barátokkal együtt töltött idő a szakiskolások esetében a leggyakoribb, legkevésbé pedig a 8. osztályos gimnazistákra jellemző.
