Mayer József–Szénay Márta
A kutatás célkitűzése és módszertana
A tanulói iskolai teljesítményekkel kapcsolatos nemzetközi mérések Magyarország számára kedvezőtlen eredményei ráirányították a figyelmet – sok egyéb mellett – a tanulói munkaterhek kérdésére. Az Oktatási Minisztérium megbízásából adatgyűjtésre került sor a tanulói munkaterhek objektív mérésére, illetve azok szubjektív megítélésére az érintettek, tehát a diákok és szüleik körében.
A 2002. november 15-e és 2003. január 3-a között végzett közvélemény-kutatás személyes interjúkon alapult, amelyek az országos reprezentatív mintába bekerült tanulóval és édesanyjával készültek a kérdezettek otthonában.
A vizsgált korosztályok a következők voltak:
- általános iskolák 4., 6. és 8. évfolyamos tanulói
- gimnáziumok 8., 10. és 12. évfolyamos tanulói
- szakközépiskolák 10. és 12. évfolyamos tanulói
- szakiskolák 10. évfolyamos tanulói
Az országos reprezentatív minta előállítása kétlépcsős véletlen mintavételi eljárással történt, az alábbiak szerint:
- első lépcső: iskolatípusonkénti iskolaminta előállítása az iskolák országos listájából véletlen kiválasztással
- második lépcső: az iskolák által beküldött tanulói névsorokból tanulói minta előállítása véletlen kiválasztással.
Annak érdekében, hogy a kétlépcsős mintavételből eredően a kis tanulólétszámú általános iskolák, illetve középfokú képzési helyek ne kerülhessenek aránytalanul túlsúlyba, az egészen kicsi iskolákat/képzési helyeket, ahol az összes évfolyamon tanuló diákok együttes létszáma nem haladta meg a 100 főt, eleve kizártuk az adott iskolatípus mintájából. Ezzel az eljárással iskolatípusonként a diákoknak kevesebb mint 4 százalékát zártuk ki az adatgyűjtésből.
A mintába került tanulók 194 iskola diákjait reprezentálták. Ha egy iskola belekerült valamelyik iskolatípus mintájába, akkor onnan mindegyik megcélzott évfolyamból azonos számú tanuló került kiválasztásra. Ez a mintaválasztási módszer az évfolyamok közötti különbségek mérésénél kizárja az iskolák közötti különbségek torzító hatását. Ugyanabból az iskolából évfolyamonként maximum 10 fő kerülhetett a mintába. Az iskolánként vett tanulói minta nagyságának meghatározása az iskola méretének figyelembevételével történt.
A kutatás során 2702 családban készültek el a tanulói és szülői interjúk. Az alminták elemszáma a következőképpen alakult:
1. tábla, A mintába került családok száma az egyes almintákban| általános iskola | gimnázium | szakközépiskola | szakiskola | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4. évf. | 6. évf. | 8. évf. | 8. évf. | 10. évf. | 12. évf. | 10. évf. | 12. évf. | 10. évf. | |
| tervezett | 300 | 300 | 300 | 300 | 325 | 325 | 300 | 300 | 250 |
| tényleges | 310 | 302 | 306 | 293 | 320 | 325 | 311 | 291 | 244 |
Mindegyik kiválasztott címhez eleve pótcímet is rendeltünk arra az esetre, ha a családban válaszmegtagadás vagy valami más ok miatt1 a két interjút nem lehet elkészíteni. Ha az interjú a pótcímen is meghiúsult, akkor a régió terepmunka-felelőse a már lekérdezett főcímekhez tartozó pótcímekből biztosított további pótcímeket. A kérdezés az esetek háromnegyedében már a főcímen sikeres volt. A pótcímek nagyobb mennyiségű felhasználására csak Budapesten került sor, ahol nehezebb volt otthon találni a kérdezetteket, és több volt a válaszmegtagadás is. Sikertelen kérdezés a lakóhelyen történő felkeresés következtében a mintába került kollégisták esetében volt a leggyakoribb, így azt lehet mondani, hogy a mintában a kollégiumban lakó diákok alulreprezentáltak.2
A mintából származó aránybecslések hibahatára 95 százalékos megbízhatósági szint mellett, attól függően, hogy a becslés hány alminta összevont mintájából készült, 1-5 százalékpont.
A kérdezéshez használt strukturált kérdőív két alkérdőívből állt: az egyik a tanulóknak, a másik a szülőknek szánt kérdéseket tartalmazta. A kérdőívek kidolgozását kvalitatív kutatás előzte meg, amely feltárta az oktatással kapcsolatos tanulói és szülői vélemények és attitűdök dimenzióit, összefüggéseit és azok kvantifikálásának lehetőségeit. A kérdőív tesztelésére próbakérdezés keretében került sor.
A kérdezőbiztosok az interjúkat lehetőség szerint négyszemközt készítették a válaszadókkal, tehát a tanulók kérdezésekor nem voltak jelen a szülők, és a szülők kérdezésekor nem voltak jelen a gyermekek. Ettől eltérő kérdezésre csak az általános iskola 4. osztályos tanulói esetében került sor, ahol az életkori adottságokat figyelembe véve a gyermekek szüleikkel együtt válaszoltak a tanulóknak szánt kérdésekre. Ebben az almintában a tanulói kérdőív rövidített változata került lekérdezésre, amelyből hiányoztak a tanulóknak szánt, vélemény jellegű kérdések.
Abban az esetben, amikor a gyermek nem az édesanyjával élt együtt, vagy az édesanya kérdezésére nem volt lehetőség, a gyermekkel együtt élő felnőttek közül az válaszolhatott a szülőknek szánt kérdésekre, aki a mintába került gyermek tanulói pályafutását a legjobban követte. Az interjúk 93 százalékában az édesanyával sikerült elkészíteni a szülői interjút.
A válaszadásból az édesapák nem voltak kizárva, tehát az édesanyák mellett részt vehettek az interjúban. Minden tizedik család esetében a szülők együtt válaszoltak a kérdésekre.
A 2. tábla a kutatás mintájának összetételét mutatja néhány társadalmi-demográfiai változó mentén. A minta reprezentativitásából adódóan a kutatás az egyes iskolatípusokba járók társadalmi hátterének összehasonlító bemutatására is alkalmas. Ez alapján jól megfigyelhető a különböző társadalmi-demográfiai háttérrel rendelkező gyerekek továbbhaladása az általános iskolából a szelektív jellegű középfokú oktatásba.
A közölt társadalmi-demográfiai alapmutatók összevetése alapján3 az alábbi, talán nem túl meglepő, de számszerűsítve kevésbé ismert megállapításokat tehetjük:
- A gimnáziumokban tanuló gyerekek a szülők iskolai végzettségével és a háztartásban lévő könyvek számával mért kulturális háttere jóval kedvezőbb, mint a szakközépiskolásoké. Azonban a szubjektív életszínvonal-érzet alapján a gyerekek anyagi hátterében nincsenek szembeötlő különbségek, ami azzal a kedvező körülménnyel is együtt jár, hogy mindkét iskolatípusban a tanulók háromnegyedének otthonában van személyi számítógép.
- A tanulók nemek szerinti összetétele alapján még mindig elmondható, hogy a családok a fiúk esetében valamelyest jobban preferálják a szakmát adó iskolákat. Ennek következtében a gimnáziumokban magasabb a lányok aránya, míg a szakközépiskolákban a fiúk vannak többen. A szakiskolákban megfigyelhető fiúdominancia az ilyen jellegű képzések „fiús” jellegével is összefügghet, de szerepet játszhatnak benne a nemek szerinti iskolai megfelelés különbségei is, amely a gyengébb iskolai teljesítmények miatt több fiút juttat az érettségi bizonyítványt nem nyújtó szakiskolai képzésbe.
| általános iskola (N=918) |
gimnázi- um 8. évf.4 (N=293) |
gimná- zium (N=645) |
szakkö- zépiskola (N=602) |
szakiskola (N=244) |
teljes minta (N=2702) |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| nem | |||||||||||||
| fiú | 50% | 45% | 38% | 53% | 65% | 49% | |||||||
| lány | 50% | 55% | 62% | 47% | 35% | 51% | |||||||
| a lakóhely települése | |||||||||||||
| Budapest | 17% | 25% | 29% | 16% | 8% | 20% | |||||||
| a többi város | 48% | 58% | 53% | 56% | 53% | 52% | |||||||
| község | 35% | 16% | 18% | 28% | 39% | 28% | |||||||
| az iskola települése | |||||||||||||
| Budapest | 18% | 27% | 31% | 19% | 8% | 22% | |||||||
| a többi város | 51% | 73% | 69% | 79% | 86% | 67% | |||||||
| község | 31% | - | - | 2% | 6% | 11% | |||||||
| az anya isk. végzettsége | |||||||||||||
| diploma | 19% | 41% | 40% | 14% | 3% | 24% | |||||||
| érettségi | 35% | 44% | 40% | 43% | 24% | 38% | |||||||
| nincs érettségije | 46% | 15% | 20% | 43% | 73% | 38% | |||||||
| az apa isk. végzettsége | |||||||||||||
| diploma | 18% | 45% | 34% | 11% | 3% | 22% | |||||||
| érettségi | 26% | 27% | 36% | 33% | 17% | 29% | |||||||
| nincs érettségije | 56% | 28% | 30% | 56% | 80% | 49% | |||||||
| könyvek a háztartásban | |||||||||||||
| több, mint 500 db | 25% | 48% | 44% | 24% | 10% | 30% | |||||||
| szubjektív életszínvonal5 | |||||||||||||
| gond nélkül élők aránya | 49% | 60% | 58% | 52% | 36% | 52% | |||||||
| van szem. számítógépük | 60% | 76% | 76% | 72% | 39% | 65% | |||||||
- A hat- és nyolcosztályos gimnáziumok 8. évfolyamából vett minta alapján arra lehet következtetni, hogy ebbe a képzésbe a kulturálisan még egy fokkal kedvezőbb körülmények között felnövő gyerekek kerülnek, mint ami a gimnáziumi átlagot jellemzi. Ez elsősorban abban mérhető, hogy az ide járó gyerekek édesapjai között igen magas a diplomával rendelkezők aránya: 45%, szemben a gimnáziumi átlagot jellemző 34%-kal.6
- A szakiskolába járó gyerekek mind anyagi, mind kulturális szempontból erőteljesen hátrányos helyzetűnek tekinthetők. Az itt tanuló diákok még a lakóhelyük jellege miatt is hátrányosabb helyzetben vannak: közöttük jóval magasabb a kistelepüléseken élők aránya, mint ami az érettségi bizonyítványt adó iskolatípusokat jellemzi.
A tanulói munkaterhek mérése
A kutatás a tanulói munkaterhek vizsgálatát objektív és szubjektív dimenziók együttes mérésével közelítette meg.
Az objektív megközelítés azt próbálja mérni, hogy a diákok napirendjében mennyi az az idő, ami az iskolába járáshoz, tanuláshoz és különórákra járáshoz kötődik, tehát mekkora a diákmunkaidő.
A diákmunkaidő hossza alapján kialakíthatunk álláspontokat a túlterheltséggel vagy éppen a megfelelő mértékű terhelés hiányával kapcsolatban, azonban a tanulói munkaterhek tényleges teherként való megélése nem pusztán a diákok időbeli kötöttségeitől függ. Szerepet játszanak benne az egyéni adottságok, a teherbíró képesség, a befektetett energiák eredményessége, a családi háttér értékátadó mechanizmusa, az iskolai környezet szellemisége. Ezért fontosnak tartottuk a kérdés szubjektív oldalának a megvizsgálását is, tehát azt, hogy vajon a diákok tehernek, és ha igen, mekkora tehernek élik meg az iskolai életüket, és vajon a szülők hogyan látják ezt a kérdést.
Az országos kutatást megelőzően, a diákok és szüleik körében végzett kiscsoportos beszélgetések arra világítottak rá, hogy a diákok nagy általánosságban nem tartják magukat túlterheltnek, vagy legalábbis ezt a megfogalmazást nem vállalják gyakran akkor sem, amikor a szülők már kifejezetten aggasztónak tartják gyermekük iskolai terhelését.
Ennek egyik oka, hogy a diákok ezen a kérdésen természetszerűen nem gondolkodnak el, hanem egyszerűen és magától értetődően élik a diákéletet, amit többnyire szeretnek is, hiszen nincs is más alternatíva számukra. Másrészt az iskolarendszer tudásátadó funkciója, amelyhez a felnőtt társadalom „teher”, „terhelés” megfogalmazása kapcsolódik, csak az egyik összetevője a diáklétnek. Az iskola egy másik lényeges funkciója, a szocializáció legalább ennyire fontos a diákok számára, akik többsége szeret iskolába járni, szereti az osztályát, és voltak, akik a velük készített interjú során még azt sem „szégyellték” bevallani, hogy szeretnek tanulni, annak ellenére, hogy az iskolában nem divat beismerni, hogy valaki erőfeszítéseket tesz a jó eredményért. Ez utóbbi attitűd lepleződik le abban a diákok 42 százaléka által képviselt véleményben, hogy osztálytársaik között sokan tesznek úgy, mintha lazán vennék a dolgokat, de valójában rengeteget tanulnak. Ez a tipikus diákattitűd a másik fő oka, hogy a diákok, még ha valóban sokallják is a terhelést, akkor sem lehet arra számítani, hogy nyíltan is képviselni fogják ezt a véleményt. Ezért kutatásunkban a diákok esetében az iskolai terhelés megélését közvetett módon próbáltuk feltárni.
A tanulói munkaterhek szubjektív megítélésében erőteljesen támaszkodtunk a szülők véleményére is, mivel a kvalitatív kutatás tapasztalatai alapján a szülőknek általában jól körvonalazott elvárásaik vannak az oktatási rendszerrel, gyermekük iskolájával szemben, határozott véleményt fogalmaznak meg a témakörben, és többségük jól tájékozott gyermekeik iskolai pályafutását illetően. A szülők nyilatkozata alapján a családok háromnegyedében a gyerekek rendszeresen beszámolnak az iskolában történtekről. Emellett a családok nagy többsége legalább egy-egy szülői értekezlet meglátogatásával személyesen is tartja a kapcsolatot az iskolával. A szülőkkel való beszélgetést a diákok 84 százaléka jelölte meg olyan tevékenységként, amire legalább hetente 3-4 alkalommal sor kerül, a nagy többség esetében a kapcsolattartás a szülőkkel folyamatos napi szinten valósul meg (3. tábla).
3. tábla, Mennyire követik a szülők gyermekük iskolai pályafutását7| általános iskola |
gimná- zium |
szakközép- iskola |
szak- iskola |
teljes minta |
|||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| milyen gyakran számol be a gyermek az iskolában történtekről: | |||||||||||
| rendszeresen | 79% | 73% | 71% | 62% | 74% | ||||||
| alkalmanként | 18% | 23% | 25% | 29% | 22% | ||||||
| ritkán/soha | 3% | 4% | 4% | 9% | 4% | ||||||
| összesen | 100% | 100% | 100% | 100% | 100% | ||||||
| kapcsolattartás az iskolával: | |||||||||||
| részt vesznek szülői értekezleten | 96% | 96% | 95% | 89% | 95% | ||||||
| járnak fogadóórára | 59% | 57% | 51% | 32% | 54% | ||||||
| járnak iskolai rendezvényre (évnyitó, évzáró, nyílt nap) | 74% | 38% | 29% | 29% | 49% | ||||||
| részt vesznek iskolai rendezvények szervezésében | 28% | 16% | 9% | 3% | 17% | ||||||
| részt vesznek a szülői munkaközösség munkájában | 19% | 11% | 7% | 7% | 13% | ||||||
| részt vesznek az iskolaszék munkájában | 6% | 3% | 3% | 1% | 4% | ||||||
| milyen gyakran beszélget a gyermek a szüleivel: | |||||||||||
| szinte minden nap | 77% | 66% | 73% | 65% | 71% | ||||||
| hetente 3-4 alkalommal | 13% | 13% | 12% | 11% | 13% | ||||||
| hetente 1-2 alkalommal | 5% | 14% | 8% | 14% | 9% | ||||||
| ritkábban/soha | 5% | 7% | 7% | 10% | 7% | ||||||
| összesen | 100% | 100% | 100% | 100% | 100% | ||||||
