wadmin | 2009. jún. 17.

A Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized (2005-2014) háttere1

Kevés égetőbb és izgalmasabb cél képzelhető el az emberiség jövőjével kapcsolatban, mint biztosítani az élet minőségének folyamatos javulását saját és a jövendő nemzedékek számára, közös örökségünk – a Föld, amelyen élünk – megőrzése mellett. Emberekként szebb jövőt képzelünk el magunk, gyermekeink és unokáink számára; úgy kell ezt megteremtenünk, hogy közben tiszteletben tartsuk mások jogát is ugyanerre. Ennek érdekében folyamatosan tanulnunk kell: magunkról, lehetőségeinkről, korlátainkról, kapcsolatainkról, társadalmunkról, környezetünkről, világunkról. A tanulás a fenntarthatóságért maga az élet: tágas és végtelen vállalkozás, mely kihívást jelent az egyéneknek, intézményeknek és társadalmaknak egyaránt, hogy úgy tekintsük a holnapot, mint ami mindannyiunké – vagy egyikünké sem.

Az ENSZ Emberi Környezet Konferenciája (Stockholm 1972) ráirányította a figyelmet a környezeti problémákra. A rákövetkező években a világ közvéleménye elfogadta, hogy alaposabb kutatásokra van szükség a környezet és a szegénység és fejletlenség társadalmi-gazdasági kérdéseinek összefüggéseit illetően. A fenntartható fejlődés (fenntarthatóság) fogalma az 1980-as években alakult ki, válaszként annak az igénynek a felismerésére, hogy szüksége van egyensúlyt teremteni a gazdasági és társadalmi fejlődés, a környezettel való törődés és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás között.

A fogalom a Környezeti és Fejlesztési Világbizottság Közös Jövőnk című kiadványával (1987) vált világszerte ismertté. A Bizottság a fenntartható fejlődést itt a következőképpen határozta meg: „olyan fejlődés, mely úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem fosztja meg a jövendő nemzedékeket attól, hogy ők is ezt tegyék”. Ez a megfogalmazás elismeri, hogy a fejlődés szükséges lehet az emberi igények kielégítése és az életminőség javítása érdekében; de úgy kell történnie, hogy ne tegye tönkre a természetes környezet azon képességét, hogy a jelenben és a jövőben is képes legyen szolgáltatásainak nyújtására.

A Törődjünk Földünkkel: A fenntartható élet stratégiája című kiadvány (Természetvédelmi Világszövetség – IUCN, ENSZ Környezetvédelmi Programja – UNEP, Természetvédelmi Világalap – WWF közös kiadványa, 1991) definíciója kiegészíti az előzőt: a fenntartható fejlődés „a létezés alapjait biztosító ökoszisztémák eltartóképességén belül élve javítani az emberi élet minőségét”.

A Brundtland-bizottság definíciója az emberi szükségleteket kielégítésének olyan módját hangsúlyozza, mely tiszteletben tartja az eljövendő generációk iránti felelősséget; az IUCN-megközelítés pedig az emberi életminőség javítását a Föld regenerációs képességének megőrzése mellett. A két definíció együtt jól szemlélteti, hogy a fenntartható fejlődés az emberek és az ökoszisztémák javát egyaránt szolgálja.

Az ENSZ 1992-es Környezet és Fejlődés Világkonferenciája (Föld Csúcstalálkozó) az Agenda 21-ben előkelő helyre teszi a nevelést egy olyan fejlődés megvalósítása érdekében, amely tiszteli és gondozza a természetes környezetet. A nevelés olyan fejlesztésére és átalakítására összpontosít, ami ösztönzi a természet tiszteletéhez kapcsolódó értékeket és hozzáállást, és támogatja ennek útjait és módjait. A johannesburgi Csúcstalálkozó (2002) idejére ez az elképzelés kiszélesedve magába foglalta a társadalmi igazságosságot és a szegénység elleni küzdelmet mint a fenntartható fejlődés kulcstényezőit. A fenntartható fejlődés emberi és társadalmi vonatkozásai azt jelentik, hogy a szolidaritás, egyenlőség, partnerség és együttműködés ugyanolyan fontosak, mint a környezetvédelem természettudományos alapjai. A csúcstalálkozó – az Ezredfordulós Fejlesztési Célok neveléssel kapcsolatos céljai és az Oktatást Mindenkinek Dakari Akció-keretterve megerősítése mellett – javasolta a Fenntarthatóságra Nevelés Évtizede meghirdetését, annak hangsúlyozására, hogy a nevelés és tanulás a fenntarthatóság központi kérdései közé tartozik.

Az Agenda21 36.fejezete hangsúlyozza, hogy a nevelés kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósítása és az emberek környezeti és fejlődési témák megértési képességének javítása érdekében. A fenntartható fejlődés azóta is napirenden van minden ENSZ konferencián, és általános az egyetértés abban, hogy a nevelés a szükséges változások motorja. Arra is rámutattak, hogy a béke, az egészség és a demokrácia a fenntartható fejlődés egymást kölcsönösen erősítő előfeltételei.

A 2002-es johannesburgi csúcstalálkozó kiterjesztette a fenntartható fejlődés eszméjét és megerősítette az Ezredfordulós Fejlesztési Célok közül a neveléssel kapcsolatosakat, valamint a Dakari Akció-kerettervet. Javasolta a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtizedének meghirdetését, amit az ENSZ Közgyűlés 57. ülése 2002 decemberében meg is hirdetett 2005-2014-re.

A UNESCO, mint az ENSZ vezető neveléssel foglalkozó szervezete, kulcsszerepet kell játsszon a tanulás a fenntarthatóságért minőségi kritériumainak kidolgozásában. Újra kell gondolnia saját programjait, hogy magukba foglalják a fenntarthatóság előmozdításához szükséges változásokat. A nevelés minőségének javítása és céljainak átfogalmazása a fenntarthatóság fontosságának megértetése érdekében az UNESCO és a világ legfontosabb feladatai között kell szerepeljen.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.