wadmin | 2009. jún. 17.

Az évtized 8 témája

A szegénység legyőzése1

A szegénység legyőzése az a vezérelv, mely az Ezredfordulós Fejlesztési Célok keretében irányítja a nemzetközi fejlesztési törekvéseket. A tervezés és megvalósítás fő eszközei e területen a Szegénység Legyőzése Stratégiai Dokumentumok (Poverty Reduction Strategy Papers – PRSPs), melyeket egyre több fejlődő országban készítenek el. A fenntarthatóság szempontjából a gazdasági elemek legfontosabbika a szegénység csökkentése, de mindig összefüggésben kell vizsgálnunk a másik három – társadalmi, gazdasági és kulturális – elemmel. Más szavakkal: bár a gazdasági megfontolások kulcsfontosságúak a fenntarthatóság szempontjából, csak egy tényezőt jelentenek, nem pedig az átfogó célt.

A Tanulás a Fenntarthatóságért, az Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized kezdeményezések kiinduló elve, hogy a fejlesztési törekvések kulcsa a szegénység enyhítése. Egy fontos különbséget azonban észre kell vennünk: míg az Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized szerint a szegénység enyhítése az a keret, melyen belül dolgozni kell a fejlesztésen, a Tanulás a Fenntarthatóságért Évtized szerint a megfelelő gazdasági fejlődés a fenntarthatóság fő oszlopainak egyike. Ezért a fenntarthatóságért nevelőknek együtt kell működniük az Oktatást Mindenkinek-kel és az Írni-olvasni Tudás Évtizeddel, hogy a fejlődés ezen szélesebb értelmezése váljon általánosan elfogadottá. Mindhárom megközelítésnek olyan nevelést kell szorgalmazni, mely felismeri a szegénység és enyhítése összetett természetét, és elutasítja azt az oktatást, mely egyszerűen a nagyobb jövedelem megszerzésének eszköze kíván lenni.

Ezen túl a szegénység enyhítése kulcsfontosságú mindazon Ezredfordulós Fejlesztési Célok szempontjából, melyek felismerik a nemi kérdések, nevelés, egészség és környezetvédelem fontosságát az emberiség fenntartható fejlődése számára. Így a nevelésben fontos szerepet kapnak a nemek közti egyenlőség, egészség és erőforrás-védelem kérdései, melyek alapját képezik a társadalmi és gazdasági fejlődésnek.

Nemek közti egyenlőség2

A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó Megvalósítási Tervében a nemek közötti egyenjogúság egyszerre cél és a fenntartható fejlődés alapfeltétele. A nemek között egyenlőség az intézményes oktatásban a fő célja az ENSZ Lányok Nevelése Kezdeményezésnek (UN Girls' Education Initiative – UNGEI). Mindezen kezdeményezések hangsúlyozzák a nemi különbségeket figyelembe vevő megközelítések és anyagok szükségességét és a nemi nézőpontok beépítését minden nevelési tevékenységbe.

A nemek közötti egyenjogúság, ahol a társadalom minden tagja tiszteli egymást és olyan szerepet tölt be, mely lehetőséget biztosít képességei kibontakoztatására, központi fontosságú a fenntartható fejlődés szempontjából. A nemek közötti egyenjogúság az oktatásban ennek része, és első az Oktatást Mindenkinek dakari céljai közül, melyek határideje 2005. A nemek közötti egyenjogúság tágabb társadalmi cél, melyhez az oktatásnak, hasonlóan a többi társadalmi intézményhez, hozzá kell járulnia. A nők számos ipari és fejlődő társadalomban hátrányos megkülönböztetést szenvednek. E megkülönböztetés gyakran mélyen gyökerezik, a férfi és nő személyes kapcsolatát meghatározó társadalmi normákban vagy hagyományokban. Sok társadalomban a nők viselik az élelemszerzés és a gyermeknevelés terhének túlnyomó részét, nem vehetnek részt az őket is érintő családi és közösségi döntésekben, és alig vagy semmi lehetőségük nincs jövedelemszerző munkára.

Még azokban az országokban is, ahol a nők hasonló – ha nem is éppen egyenlő – munkához és jövedelemszerzéshez való joggal rendelkeznek, mint a férfiak, az otthoni kötelezettségek aránytalanul nagyobb részét viselik. Ha a nő-léthez más tényezők, pl. szegénység, elszigeteltség, etnikai kisebbséghez tartozás is járulnak, fokozódik a marginalizáció veszélye és csökken a fenntartható fejlődés esélye. Ezek a helyzetek olyan keservesek lehetnek, hogy a nők számára nagyobb lehetőségeket biztosító intézkedések csak lassan képesek kifejteni hatásukat. A nemi szerepek sokfelé távol tartják a lányokat az iskolától és megakadályozzák a felnőtt nőket abban, hogy kihasználják a tanulási lehetőségeket. A nemi kérdést tehát előtérbe kell hozni az oktatás – infrastruktúra, anyagok, pedagógiai folyamatok – tervezésén keresztül. A tanulás a fenntarthatóságért szemlélete szerint kulcskérdés a nők egyenlő bevonása, egyrészt azért, hogy biztosítsuk a fenntarthatóság pedagógiájának kiegyensúlyozott és hatékony érvényesülését, másrészt azért, hogy a következő nemzedékben a fenntarthatóbb viselkedésminták a lehető legjobb esélyt kapják.

Egészség3

A fejlődés, környezet és egészség témakörei egymással szorosan összefonódnak. A rossz egészségi állapot gátolja a gazdasági és társadalmi fejlődést, ördögi kört gerjeszt, ami fokozza az erőforrások fenntarthatatlan használatát és a környezet pusztítását.

Az egészséges népesség és a biztonságos környezet a fenntartható fejlődés fontos előfeltételei. Az éhezés, alultápláltság, malária, vízzel terjedő betegségek, drog- és alkoholfüggés, erőszak és bántalmazás, nem kívánt terhesség, HIV/AIDS és más nemi úton terjedő betegségek csupán kiragadott példák azon gondokra, melyeknek hatalmas egészségügyi jelentősége van. Az iskolai környezet maga legyen biztonságos és egészséges. Az iskolák ne csak az akadémikus tanulás színterei legyenek, de a létfontosságú egészségnevelés és egészségügyi szolgáltatások színhelyei is, a szülők és a közösség együttműködésével.

Ennek ellenére sok gyermek és fiatal nevelése világszerte olyan körülmények és viselkedésformák között folyik, melyek lehetetlenné teszik azt a testi és érzelmi jólétet, ami a tanulás alapfeltétele. A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó Megvalósítási Terve, az Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized egészségnevelési tevékenységeken keresztül is igyekeznek elérni céljaikat, olyan iskolákkal, melyek nemcsak az akadémikus tanulás színterei, de létfontosságú egészségnevelés és egészségügyi szolgáltatások színhelyei is.

HIV/AIDS

Az Afrikában dühöngő HIV és AIDS járvány, és a betegség egyre gyakoribb előfordulása Ázsiában és Európában aláássa a fenntartható fejlődést és a nevelés folyamatát egyaránt. Sürgősen alternatív nevelési lehetőségeket kell találni ott, ahol árvaság, tanárhiány, a gondozás terhe, a túlterhelt társadalmi szolgáltatások a hagyományos megközelítést ellehetetlenítik vagy megbénítják. Maga a fenntartható fejlődés is másként jelenik meg ilyen helyzetekben, speciálisan megtervezett intézkedéseket és támogatást igényel. Mindezek ellenére az oktatás az egyik legreményteljesebb terület, mely ösztönözheti a világméretű járványok megakadályozásához szükséges viselkedésváltozást és együttműködést.

Környezet4

Tönkretett bolygón semmiféle hosszú távú társadalmi vagy gazdasági fejlődés nem lehetséges. A tanulás a fenntarthatóságért központi gondolata, amit a legszélesebb körben meg kell értetni: bolygónk életfenntartó rendszereinek és az emberi jólétet biztosító természetes erőforrások összefonódottsága és törékeny volta.

A környezeti nevelés több, mint harminc éves tapasztalataira támaszkodva a tanulás a fenntarthatóságért is hangsúlyozza a természeti erőforrásokkal (víz, energia, mezőgazdaság, biodiverzitás) kapcsolatos témákat, mint a fenntarthatóság szélesebb összefüggésrendszerének részterületeit. Különösen a társadalmi és gazdasági kérdésekkel való kapcsolatok felismerése az, ami képessé teheti a tanulókat arra, hogy új viselkedésformákat sajátítsanak el, melyekkel védik a Föld természetes erőforrásait, melyek létfontosságúak az emberiség fejlődése, sőt, fennmaradása szempontjából. Az emberiség léte az ökoszisztémák szolgáltatásaitól és javaitól függ. A földi ökoszisztémák megóvása és helyreállítása fontos kihívás.

A Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozó (World Summit on SD) szerint kulcsfontosságú források: víz, energia, lakás, mezőgazdaság és biológiai sokféleség – ezeket Johannesburgban WEHAB Agendá-nak nevezték. A „környezeti alapkészségek” alapja ezek megértése – az Oktatást Mindenkinek és az Írni-olvasni Tudás Évtized kulcsszereppel bír e tanulási képesség kialakításában. Ide tartozik a fenntartható fejlődést veszélyeztető rejtett okok felismerésének képessége is, és a kezelésükkel kapcsolatos értékek, motiváció és készségek fejlesztése is.

Különösen igaz ez a Kis Szigetek Fejlődő Államai számára, melyek méretben, alakban, gazdagságban, természetes és gazdasági források tekintetében különböznek egymástól, de egyformán megtapasztalják a fenntartható fejlődés kis területből, földrajzi elszigeteltségből, a természeti katasztrófákra való érzékenységből, a korlátozott szárazföldi forrásokból, az erős importfüggőségből, a korlátozott közjavakból, a piacoktól való elzártságtól és még sok más jellemzőből és folyamatból adódó határait.

(General Assembly Document A/CONF.167/9 (New York: UN)

A környezeti jövőképek több nagy témát ölelnek fel, különböző célok és célcsoportok szerint:

Víz

Ha képesek lennénk a világ népességét egy 100 fős faluba zsugorítani, akkor a falu 16 lakója nem jutna biztonságos vízforráshoz. Ha jelenlegi trendek folytatódnak, 2025 az emberek kétharmada kisebb nagyobb vízellátási problémáktól fog szenvedni. A víz a leggyakoribb molekula az élőlényekben, sejtjeink 70% víz. A legtöbb létfontosságú molekula könnyen oldódik vízben.

Szeretnél olyan játékokat játszani, melyekkel a vízről tanulhatsz? Íme! Mindenki talál magának valót!

Játékok! (angol nyelven)

Éghajlatváltozás

Az éghajlatváltozás „modern” probléma – bonyolult, az egész Földet érinti, és rengeteg más súlyos kérdéssel összefügg, pl. a szegénységgel, gazdasági fejlődéssel vagy a népességnövekedéssel.

A fenntarthatóság pedagógiájának tudatosítania kell a tanulókban a nemzetközi egyezmények és a betartatható, számokban kifejezett célok elengedhetetlenségét a légkör károsításának megfékezésében és a káros éghajlatváltozások megállításában.

1992-ben a legtöbb ország csatlakozott az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményéhez, hogy gondolkozni kezdjen azon, mit tehetünk a globális felmelegedés csökkentéséért, és hogyan birkózzunk meg az elkerülhetetlen, ismeretlen mértékű hőmérséklet-emelkedéssel. 1997-ben a kormányok ezen felül aláírták a Kyotói Egyezményt, mely erősebb, jogilag kötelező érvényű előírásokat tartalmaz, és várhatóan hamarosan érezteti hatását.

Vidékfejlesztés5

A vidék fejlesztését segítő nevelés megteremtése a Nevelést Mindenkinek! témái közül az egyik legnagyobb kihívás. A vidék nyomora és szegények városokba áramlásának problémája nem oldható meg a városba költözés megtiltásával, a vidékiek röghözkötésével. Az Oktatást Mindenkinek és az Ezredfordulós Fejlesztési Célok többsége – ha nem mindegyike – szempontjából különös figyelmet érdemel a vidéken élők helyzete. A rohamos városiasodás ellenére a fejlődő országokban élő 3 milliárd ember 60%-a, a teljes világnépesség fele vidéken él.

A Föld szegényeinek – aki napi 1 dollárnál kevesebbet keresnek – háromnegyede vidéken él; többségük nő. Az iskolából való korai kimaradás, a felnőttek írástudatlansága, a nemek egyenlőtlen iskolázása aránytalanul magas ezeken a területeken – akárcsak a szegénység. A vidék és város közti aránytalanság szembetűnő és gyakori az oktatási beruházások és a tanítás és tanulás minősége terén – ezen változtatni kell. Az oktatási tevékenységeket a vidéken élők sajátos igényeihez kell igazítani, fejleszteni kell a gazdasági lehetőségek megragadására, a megélhetés és az életminőség javítására szolgáló készségeket és képességeket. Többszektorú, minden korosztályra kiterjedő, intézményes és intézményen kívüli oktatási megközelítés szükséges.

Vidékiek nevelése

A nevelés és a képzés a két leghatékonyabb fegyver a vidéki szegénység leküzdése és a fenntartható fejlődés megteremtése során. Sajnos, a nemzeti kormányok és támogatók vidékfejlesztési intézkedési között éppen ezek szorulnak az utolsó helyre. Széles körben elismert tény, hogy az alapképzésben részesült gazdálkodók nagyobb eséllyel alkalmaznak technológiai újításokat és válnak termelékenyebbé. Alapvető képzettségüknek köszönhetően inkább képesek megalapozott döntéseket hozni életüket és közösségüket érintő kérdésekben és aktívabb szerepet képesek játszani a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés egyes területein. Ugyanígy közismert, hogy a vidéki munkaerőfeleslegnek a mezőgazdaságon kívül kell munkát találnia, akár nagyvárosokban, akár a vidék kisvárosaiban, de az írás, olvasás és számolás alapjainak ismerete nélkül nincs esélyük többre a legalacsonyabb szintű bérmunkánál. A fenti nyilvánvaló tények ellenére az írástudatlanság lényeges nagyobb vidéken, mint a városokban. Bár a vidéki gyerekek és fiatalok a jövő gazdálkodói, és nagy részük már nagyon fiatalon gazdálkodni kezd, kevésbé elérhető számukra az oktatás, mint városi társaik számára, és ez az oktatás rosszabb minőségű és gyakran nem is arra tanít, amire szükségük lenne. Ezért a FAO és az UNESCO a Fenntartható Fejlődés Csúcstalálkozóján (Johannesburg, 2002 szept. 3.) közösen indította el új kezdeményezését, a Vidékiek Nevelését, amely a Nevelést Mindenkinek! új zászlóshajója, kulcsszerepe van a fenntartható fejlődés megteremtésében és jelentős mértékben hozzájárul az 1,2,3, és 7. Milleniumi Fejlesztési Cél megvalósításához. A Vidékiek Nevelése partnerség e zászlóshajójának vezetője a FAO.

Nemzetközi szintű tanácsadás és az egyes országoknak nyújtott technikai segítség mellett a kezdeményezés céljai:

  • fokozni a vidékiek hozzáférését az alapfokú oktatáshoz;
  • javítani az alapfokú oktatás színvonalát vidéken;
  • erősíteni az egyes országok képességét arra, hogy olyan alapfokú oktatást tervezzenek és vezessenek be, ami a vidékiek igényeit szolgálja ki.

A vidékiek nevelésének kérdése, mint az Ezredfordulós Fejlesztési Célok megvalósítására irányuló nemzeti és globális tevékenység kulcseleme, egyre nagyobb figyelmet igényel mind nemzetközi szinten, mind a civil társadalom szintjén. Ezért ajánlott, hogy nemzeti szinten a mezőgazdasági és oktatási minisztériumok új kapcsolatrendszert építsenek ki egymással és a civil szervezetekkel, hogy célorientált akciótervekkel segíthessék a vidékiek alapvető oktatási igényeinek kielégítését, kiegészítve a Nevelést Mindenkinek! nemzeti terveit és a vidékfejlesztési stratégiákat és törekvéseket. A Vidékiek Nevelése globális együttműködési kezdeményezés segíteni fogja a fenti prioritást megcélzó nemzeti és nemzetközi törekvéseket.

Kulturális sokféleség6

”színpompás sokféleségünk… közös erőnk” – hangsúlyozza a fenti fogalom fontosságát a Johannesburgi Nyilatkozat.

A nevelés és a fenntarthatóság sok lehetőségét semmissé teszi a tolerancia és a kultúrák közötti megértés hiánya – a béke alapja. Ezt a szempontot nemcsak a nevelés tartalmában kell érvényesíteni, de át kell hatnia a tanár/tanuló és tanuló/tanuló viszonyokat is. Minden tanulási helyzet kiváló lehetőséget biztosít a sokféleség iránti tisztelet és megértés gyakorlására és elmélyítésére és a helyitudáselismerésére és felhasználására.

Az Írni-olvasni Tudás Évtized számára a kulturális és nyelvi sokféleség felismerése és elemzése az az alap, melyre az Írni-olvasni Tudás programok tervezése épül, melyeket részben meghatároznak a tanulási módok és a nyelvhasználat kulturális mintázatai. A sokféleség kulcseleme a hagyományos – bennszülött és helyi – tudás iránti tisztelet, a bennszülött nyelvek használata az oktatásban, a hagyományos világszemlélet és fenntarthatósági szemlélet és gyakorlat beépítése a különböző szintű nevelési programokba.

A kultúrafüggő értékek, sokféleség, tudás, nyelv és világnézet meghatározza, hogyan viszonyul egy-egy nemzet a fenntarthatóság és az arra való nevelés kérdéseihez. Ebben az értelmezésben a kultúra nem csupán sajátos kifejezésmódokat (dal, tánc, öltözék…) jelent, hanem azon lét-, viszonyulás-, viselkedés- és cselekvésmódokat is, melyek az emberek életében kifejezésre jutnak, és amelyek folytonos változás és más kultúrákkal való kicserélődés tárgyai.

A kultúra létmód, viszony, viselkedés, hit és cselekvés, mely változik helyzettől, történelemtől és hagyománytól függően – az emberek ezen belül élik életüket. Ez azt jelenti, hogy felismerjük: a szokások, identitás és értékek – az emberi fejlődés „programjai” – nagy szerepet játszanak az irányok kijelölésében és a közös elköteleződések kialakításában.

A tanulás a fenntarthatóságért folyamatában és céljaiban a kulturális vonatkozások hangsúlyozása kiemeli a következők fontosságát:

  • a sokféleség felismerése: az emberi tapasztalatok gazdag szövete a világ fizikai és társadalmi-gazdasági összefüggésrendszerében;
  • a különbözőség egyre nagyobb mértékű tisztelete és elfogadása: ahol a másokkal való kapcsolat gazdagít, ösztönöz és kihívást jelent;
  • az értékek elfogadása nyílt vitában, a párbeszéd fenntartására elkötelezetten
  • a tisztelet és tekintély értékeinek olyan megjelenítése, ami támogatja a személyes és intézményes élet fenntartható fejlesztését;
  • az emberi képességfejlesztés a fenntarthatóság minden vonatkozásával összefüggésben;
  • a helyi, bennszülött tudás és hagyományok (állat- és növényismeret, gazdálkodási, vízhasználati gyakorlat, stb) kiaknázása;
  • a fenntarthatóságot segítő gyakorlatok és hagyományok fejlesztő támogatása – pl. a mezőgazdasági vidékekről való tömeges elvándorlás megelőzése céljából;
  • kulturálisan meghatározott természet-, társadalom- és világszemléletek felismerése és velük együttműködés, ahelyett, hogy a fejlődés jelszavával tudatosan vagy anélkül, semmibe vennénk vagy elpusztítanánk őket;
  • a helyi kommunikációs formák – ideértve a helyi nyelvek használatát és fejlesztését is – mint a kulturális identitás és együttműködés formáinak használata.

A kultúra a gazdasági fejlődéshez is kapcsolódhat azon jövedelmen keresztül, ami a kultúra kifejeződéseiből (művészetek, zene, tánc) és a turizmusból származhat. Ahol kialakul ez a kultúra-ipar, nagyon kell vigyázni a kultúra áruvá válásának veszélyére, vagyis arra, nehogy a kultúra pusztán a kívülállók szórakoztatásának eszközévé degradálódjék. A kultúrát minden esetben olyan élő, dinamikus rendszerként kell tisztelni, mely emberek értékeinek és identitásának alapját biztosítja.

Pl. a Kis Szigetek Fejlődő Államai régóta az emberi kultúrák útkereszteződései. Történetük példázza, milyen fontos és gazdag az a gazdasági, társadalmi és kulturális cserefolyamat, amit a világnak adtak. Sok szigeti nép és közösség mélyen átéli és nagyrabecsüli a fejlődés kulturális és biológiai- fizikai dimenzióit.

Béke és emberi biztonság7

Az emberi méltóság és fejlődés szempontjából nélkülözhetetlen, hogy az emberek békés és biztonságos környezetben élhessenek. A fenntartható fejlődés törékeny folyamatait túl gyakran teszi tönkre a bizonytalanság és a konfliktusok

Ennek következménye számos súlyos emberi tragédia, túlterhelt egészségügyi rendszerek, elpusztult otthonok, iskolák és gyakran egész közösségek, az egyre több menekült és elűzött ember.

A fenntarthatóság pedagógiája ezért arra is törekszik, hogy a béke értékeit és a békére való készséget – az ENSZ nyilatkozatainak megfelelően – elültesse az emberek gondolkodásában.

Fenntartható városiasodás8

A városok a globális társadalmi-gazdasági változások frontvonalába kerültek: Földünk lakosságának fele ma már városlakó, másik felének társadalmi, gazdasági és politikai felemelkedése pedig egyre inkább a városoktól függ. A globalizáció, a demokratizálódás és más tényezők növelik a városok szerepét a fenntartható fejlődésben.

Ennek megfelelően általánosan elfogadottá vált, hogy a városok nemcsak veszélyt jelenthetnek a fenntarthatóságra, de ígéretes lehetőségeket is kínálnak a társadalmi és gazdasági fejlődés és a környezet javítása számára helyi, nemzeti és globális szinten egyaránt.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.