Varga Attila

Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központ

Környezeti nevelés és felnőttoktatás

1. Bevezetés

Mindenfajta nevelés szükségképpen környezeti nevelés is, mivel átülteti a felnövekvő generációkba azt a módot, ahogy az adott kultúra bánik a környezetével. Ha egy társadalom a folyókban, hegyekben, erdőségekben felismeri léte alapját, akkor igyekezni fog, hogy ezeket az értékeket megőrizze. Ha azonban mindezen dolgokban csak hasznosítható, saját rövid távú céljaira felhasználható, kizsigerelhető forrásokat lát, akkor belefog elpusztításukba. A folyókat szabályozza, a hegyeket lebányássza, az erdőket tarra vágja. Maga alatt vágja a fát. Utódjainak azt a gondolkodásmódot adja át, hogy csikarjanak ki minél többet a környezetből a maguk számára. „Győzzék le” a természetet. Ezzel egy fenntarthatatlan folyamat indul el. A civilizáció szemében a természet, az élőlények többé nem partnerek, hanem olyan dolgok, amelyekből hasznot lehet húzni.¹

Ez a szemlélet, nyíltan és rejtve is, jelen van az oktatás minden szintjén. Az iskolai évek alatt rengeteg szó esik arról, hogy mi mindenre használhatóak a természet adományai, azonban még szinte említésre sem kerül, hogy mindezen javak előteremtésében, fenntartásában milyen felelőssége van az embernek. A másik probléma, hogy az oktatás során a természettel, élővilággal kapcsolatban szinte csak absztrakt, akadémikus fogalmak bukkannak fel, amelyek nélkülözik azt a motivációs erőt, hogy a természet jelenségei nagymértékben meghatározzák életünket.

Mindebből következik, hogy mindenki, aki bármilyen formában nevelést folytat akár pedagógusként, akár szülőként, akár trénerként, felelős azért, hogy milyen környezeti attitűdöt közvetít tanítványai felé. Ha mással nem, azzal, hogy leoltja-e a villanyt, mikor amúgy is elég világos a terem, hat tanítványai környezeti attitűdjére. A környezeti nevelés tehát tudatosan vagy tudattalan módon jelen van a nevelés – és így a felnőttoktatás – minden pillanatában.

2. A környezeti nevelés és a felnőttoktatás kapcsolódási pontjai

2.1. A kezdetek

Annak ellenére, hogy a környezeti nevelés áthatja a nevelés egészét, maga a fogalom csak 25 éve létezik. 1977-ben, Tbilisziben az UNESCO² és az UNEP³ közös konferenciáján született meg. A világ nevelőiben és környezetvédőiben ekkorra tudatosodott, hogy a környezeti problémák megoldása elképzelhetetlen a két szakterület (nevelés és környezetvédelem) összefogása nélkül.

2.2. Rio

A nevelők és környezetvédők által 1977-ben megfogalmazott alapelvek 15 év múlva, 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján⁴ kerültek szélesebb körben elfogadtatásra. Rióban nyilvánvalóvá vált, hogy a környezeti válság már nemcsak a nevelők és a környezetvédők, hanem az egész globális közösség ügye. A válság kezelésének érdekében a részt vevő országok (köztük Magyarország) vállalták, hogy gazdaságukat fokozatosan a fenntartható fejlődés útjára állítják.⁵ Már 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Bizottsága Közös Jövőnk c. jelentésében rögzítette azokat az elveket és követelményeket, amelyek betartása esetén a Föld megmenthető volna a jövő generációk számára. Ezek az elvek azóta a fenntartható fejlődés elveiként váltak ismertté a világon. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely biztosítja a jelen szükségleteinek a kielégítését, anélkül hogy lehetetlenné tenné a jövő generációk szükségleteinek a kielégítését (http://korny10.bke.hu/kornygazd/fenntarthato/index.html). A riói konferencia zárójelentése részletesen leírja azokat a teendőket, melyek szükségesek ahhoz, hogy az emberiség a fenntartható fejlődés útjára lépjen. E dokumentum egy egész fejezetet (36. fejezet) szentel a nevelés kérdéskörének. E fejezet három ponton kapcsolható a felnőttoktatáshoz:

• A környezeti nevelés minden terülten fontos
  A dokumentum alkotói megállapítják, hogy a Föld és rajta az emberi civilizáció olyan összetett rendszer, melyben minden alrendszer működése befolyásolja az egész rendszer és ezáltal minden más alrendszer működését is. Ennek a kölcsönös függőségnek a felismerése fejeződik ki abban a megállapításban, hogy a környezeti nevelés minden területen fontos. A környezeti nevelésnek tehát jelen kell lennie a felnőttek világában, a felnőttek nevelésében, oktatásában is.
• Környezeti nevelés mindenkinek
  Az előző pontból egyenesen következik, hogy a környezet ügye nem lehet néhány szakértő ügye. A környezeti válság nem oldható meg anélkül, hogy a Földön élő több mint hatmilliárd ember cselekedetei, vágyai meg ne változnának. A felnőttek kialakult szokásait, életvitelét megváltoztatni különösen nehéz feladatot jelent a környezeti nevelés számára.
• Felnőtt írástudatlanság megszüntetése
  Az információhoz való hozzáférés képessége elengedhetetlen az élet minden területén, így a környezeti nevelés célját képező, környezettudatos viselkedésmintákhoz és cselekvésekhez is. Írástudatlanul – és írás alatt érthetünk minden, az adott társadalomban elterjedt információs csatornát, így a modern társadalmakban a számítógépes kultúrát – az ember nem képes hozzájutni a felelős környezeti döntések meghozatalához szükséges információkhoz. Ezért a felnőttek információszerző képességeinek növelése nagyban elősegíti a környezeti nevelés megvalósulását.

2.3. Johannesburg

1997-ben a riói konferencia óta eltelt időszakban elért eredményeket értékelték a résztvevők egy újabb konferencián. Faragó T.: Az ENSZ Közgyűlés rendkívüli ülésszakáról – Feladatok a XXI. századra KÖRLÁNC Környezeti Nevelési Hírmondó, 6. évf. 7. sz. 7. p. 1997. szeptember.

A konferencia legfőbb megállapítása az volt, hogy sajnos 1992 óta nem történt sok előrelépés a környezetszennyezés visszaszorítása, a fenntartható fejlődés kialakítása érdekében. E konferencia sok egyéb visszajelzése a fenntartható fejlődésre való átállás késlekedéséről és a környezeti válság szaporodó jelei együttesen arra késztették az ENSZ-t, hogy 2002 augusztusában megrendezze a johannesburgi világtalálkozót. A résztvevők megállapították, hogy a tíz évvel ezelőtti riói találkozón lefektetett alapelvek továbbra is érvényesek. Az eltelt tíz évben nem történtek meg azok a lépések, amelyeket a „Feladatok a XXI. századra” című dokumentumban megfogalmaztak, ezért deklarálták, hogy a tíz évvel ezelőtt elfogadott dokumentumot ma is érvényben levőnek tekintik. A dokumentumot egy megvalósítási tervvel egészítették ki, amelyben kijelölték azokat a stratégiai irányokat, melyeket az államoknak követniük kell annak érdekében, hogy fejlődésüket fenntartható irányba mozdítsák. A stratégiai irányok közül a következők egyértelműen kapcsolódnak a felnőttoktatáshoz:

• Szegénység leküzdése
  A szegénység egyik oka a képzetlenség. A szegénységből való kitörés fontos eszköze a felnőttoktatás. Fontos tudatosítani, hogy a szegénység csökkentése nem pusztán a szegénységben élők helyzetének javítása miatt fontos, hanem a fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele.
• Fenntarthatatlan termelési és fogyasztási szokások megváltoztatása
  A termelési és fogyasztási aktivitás túlnyomó részét felnőttek végzik bolygónkon, így nyilvánvaló, hogy ez a stratégiai irány a felnőttoktatás számára jelent hatalmas kihívást.
• A gazdasági és társadalmi fejlődés alapjául szolgáló természeti erőforrások védelme és fenntartása
  A természeti erőforrásokat is elsősorban felnőttek fenyegetik, főleg az előző pontban említett szokásaik által, így e stratégiai cél elérése is elképzelhetetlen a felnőttoktatás jelentős szerepvállalása nélkül.
• Egészség és fenntartható fejlődés
  Az egészség⁶ szerepe a fenntarthatóságon belül két szempontból is fontos. Egyrészt csak egészséges emberek képesek működtetni, fenntartani egy társadalmat, másrészt az egészség témáján keresztül könnyen emberközelbe hozható a fenntarthatóság sokszor bonyolultnak és távolinak tűnő fogalma.

2.4. Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia

A nemzetközi eseményekkel párhuzamosan Magyarországon is folyik a környezeti nevelés kereteinek megalkotása. A legtágabb keretet a környezeti nevelési civil szervezetek által kidolgozott Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia jelenti. E dokumentum az élet minden területén folyó környezeti nevelés számára irányt mutat. A Stratégia külön fejezetben foglalkozik a felnőttoktatással.⁷

A felnőttoktatási fejezet ajánlásai a következők:⁸

• A felnőttoktatás minden színterén jelenjen meg a környezeti nevelés
• A felnőttoktatás során a különböző területeken, az adott területhez igazodó speciális részekkel kiegészült környezeti nevelési programok jelenjenek meg.
• Az iskolarendszerű felnőttoktatás környezeti nevelési tevékenysége során érvényesüljenek a közoktatás és a tanulók speciális helyzetéből adódó jellegzetességek is.
• A környezeti nevelés szempontjai az oktatáson kívül a felnőttoktatási intézmények működésmódjában és egyéb programjaiban is érvényesüljenek.
• Kapjon nagyobb szerepet a felnőttoktatásban a távoktatás és az önképzés.
• Meg kell oldani a felnőttoktatásban dolgozók környezeti nevelési továbbképzését.

2.5. NAT

A Nemzeti Alaptanterv legfontosabb erénye, hogy kerettantervi elemként kötelezővé tette a környezeti nevelést, sőt a követelmények között is megjeleníti a környezeti nevelés tartalmait. Ad abszurdum meg lehetne bukni nem megfelelő környezeti attitűd miatt! Vagyis a NAT-tal megteremtődött az intézményes környezeti nevelés legmagasabb fokú legitimitása a közoktatásban és így az iskolarendszerű felnőttoktatásban is.

„Viszont az alacsonyabb szintű szabályozási környezet sokkal lassabban alakul át, mint a törvényi. Így olyan ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy a NAT szellemiségéből fakadó innovatív pedagógiai módszerek megvalósítását sokszor a merev szabályozási környezet nehezíti. Például a tömbösített foglalkozások megszervezését nehezíti, hogy a tanárok munkaidejét heti óraszámban kell rögzíteni.”

2.6. Kerettanterv

A felnőttoktatási kerettantervekről elmondhatók, hogy a megjelent kerettantervek közül a legjobban szolgálják a környezeti nevelés ügyét. Ugyanis a környezeti nevelés önálló egységként jelenik meg bennük az alapfok kezdőszakaszában és középfokon. Az alapfok második szakaszában és a szakiskolákban pedig a szabadon tervezhető keretbe könnyen beilleszthető egy környezeti nevelési önálló egység. A kerettantervek további előnye, hogy konkrétumokat tartalmaznak, nem csak általános megfogalmazásokat. E konkrétumok nagy segítséget jelenthetnek a környezeti nevelés terén kezdő felnőttoktatási szakemberek számára.

A felnőttoktatásban a lehetőség tehát adott, hogy a környezeti nevelés önálló órakeretben valósuljon meg, az ehhez szükséges tantervek rendelkezésre állnak.⁹ Vigyázni kell ugyanakkor arra is, hogy a külön órakeretben megvalósuló környezeti nevelés ne keltse azt az érzetet a pedagógusokban, hogy a környezeti nevelés csak ennek az egy órának a feladata. Függetlenül attól, hogy van olyan óra, amelyen koncentráltan környezeti ügyekkel foglalkoznak, a többi órában éppúgy meg kell jelenniük környezeti tartalmaknak. Csak így erősíthetik egymást a különböző tantárgymodulok keretében tanult elemek, csak így alakulhat ki egy teljes környezetszemlélet. Helyesírást is nagyon nehéz úgy tanítani, ha a többi tárgy esetében nem törődünk vele.

2.7. OM–KvVM megállapodás

Az Oktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2002–2008 közötti időszakra szóló megállapodást kötött a környezeti nevelésről. A dokumentum kimondja, hogy a két tárca összehangolja a környezeti neveléssel kapcsolatos tevékenységét.

A felnőttoktatás olyan területként szerepel a megállapodásban, ahol a környezeti nevelést feltétlenül erősíteni kell. Elvi szinten tehát felismerték a felnőttoktatás fontosságát a környezeti nevelésen belül, de konkrét programokat nem dolgoztak ki, erőforrásokat nem rendeltek hozzá. Ez azt jelenti, hogy a megállapodás a jövőben hivatkozási alapul szolgálhat a felnőttoktatás területén induló környezeti nevelési kezdeményezések számára. Csak a felnőttoktatásban dolgozó környezeti nevelők érdekérvényesítő képességén múlik, mikorra válik az elvi szándék konkrét programmá.

2.8. A fenntarthatóság pedagógiája

A környezeti neveléssel kapcsolatban új fogalom születésének lehetünk tanúi. Ez a fogalom a fenntarthatóság pedagógiája. Mint láttuk, a nemzetközi dokumentumokban tizenöt éve jelent meg a fenntarthatóság, fenntartható fejlődés kifejezés. A fenntarthatóság pedagógiája kifejezés magában foglalja mindazokat a pedagógiai törekvéseket, amelyek célja olyan emberek nevelése, akik képesek fenntartható társadalmat kialakítani és működtetni. A fenntarthatóságra törekvés hosszú távú célja, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrásokból biztosíthatóvá váljon az emberi társadalom hosszú távú működése. Mint minden hosszú távú cél, ez is túl általános a gyakorlati cselekvéshez. Nem lehet cselekedni azzal a céllal, hogy tegyük fenntarthatóvá Magyarországot. Lehet azonban azért tenni, hogy legyen tisztább a levegő, kevesebb legyen az erőszak stb. Vagyis a hosszú távú célt szem előtt tartva, mindig valamilyen belátható, a közeljövőben elérhető, ellenőrizhető rövid távú célt kell kitűzni magunk elé. E hosszú és rövid távú célokban osztozik a fenntarthatóság pedagógiája is.

A fenntarthatóság pedagógiájának hosszú távú célja olyan emberek nevelése, akik képesek cselekedni a környezet megóvása érdekében, vagyis környezeti kérdésekkel kapcsolatban cselekvési képességgel rendelkeznek. Ez a célmeghatározás azonban legtöbbször már tanterv szinten sem használható, mivel a környezeti nevelés végső célja nem az, hogy a környezet megóvása érdekében a jelenben cselekedjenek a diákok, hanem az, hogy felnőtt korukban cselekedjenek környezettudatos módon, mikor az ő kezükben lesz a társadalom irányítása.

A környezeti neveléssel kapcsolatos gyakorlati munka, kutatás során a fent említett hosszú és rövid távú célok közül általában kizárólag a rövid távúak jelennek meg, mivel elképzelhetetlen, hogy egy iskola teljesítményét úgy mérjük, hogy megvizsgáljuk, tanulóik húsz év múlva mennyi környezettudatos cselekedetet hajtanak végre. Visszacsatolási, ellenőrzési lehetőség nélkül pedig nem lehet tantervet készíteni, gyakorlati pedagógiai munkát folytatni. Ennek eredményeképp mindenféle gyakorlati pedagógiai munka során a környezeti nevelés rövid távú céljai elő kell, hogy kerüljenek. De vajon elegendő-e a rövid távú célok megfogalmazása, elegendő-e, ha a pedagógus e rövidtávú célok megvalósítására törekszik? Vajon a jelenben leginkább használt szilárd elméleti alapokon nyugvó, professzionális módon végrehajtott, rövid távon, tesztekkel, megfigyelésekkel, felmérés-beavatkozás-hatásmérés felépítésű kutatásokkal igazolható hatást produkáló, széles körben elterjedt környezeti nevelési módszerek ténylegesen elérik-e a környezeti nevelés valós célját, vagyis azt, hogy cselekvésre képes felnőttek kerüljenek ki az iskolapadból?

A környezeti nevelés mindennapjai során ez a kérdés általában fel sem merül. A környezeti nevelés minden résztvevője megelégszik sokkal rövidebb távú kérdések megválaszolásával. Jól érezték-e magukat a gyerekek a programon? Eredményezett-e kimutatható attitűd- vagy viselkedésváltozást, tudásbővülést az óra?

Sokak¹⁰ szerint azonban a jelenlegi nevelési formák nem teszik környezeti kérdésekben „cselekvőképessé” a felnövekvő nemzedéket, vagyis nem szolgálják megfelelően a fenntarthatóság pedagógiája érdekeit. Elsősorban azért nem, mert a tantervek és a pedagógusok is legtöbbször individuális attitűd-, viselkedés- vagy szokásváltozásokat tűznek ki célként és nem veszik figyelembe a környezeti problémák szociális társadalmi meghatározottságát. A jelenlegi nevelési módszerek között alig akad olyan, amely valódi cselekvésekhez kötődne. A cselekvésre nevelés pedig csak akkor vezet eredményre a cselekvési képesség fogalmának hívei szerint, ha a tanulók maguk is minél több valódi cselekvési lehetőséghez juthatnak, vagyis ha az iskolai tevékenységben szerepelnek valódi cselekvési lehetőségek, és ezek által, ezekhez kapcsolódva folyik a nevelés, oktatás.

A valódi, kompetens cselekvéshez a cselekvési kompetencia meghatározása alapján nyolc lépés vezet:

1. Témaválasztás
2. Problémadefiniálás
3. A probléma okainak és következményeinek meghatározása
4. Azon jellemzők és feltételek azonosítása, melyeket a probléma megoldása érdekében meg kell változtatni
5. A cselekvési lehetőségek meghatározása
6. A megváltoztatandó kényszerek és akadályok meghatározása
7. Cselekvési prioritássorrend megállapítása
8. A megfelelő és végrehajtható cselekvések kiválasztása

A fenti ismérvek alapján a környezeti nevelés csak akkor éri el kitűzött célját, ha a diákok valódi problémák valódi megoldásában vesznek részt aktívan, saját elhatározásból. Például elhatározzák, hogy tesznek valamit háztartásuk energiaszámlájának csökkentése érdekében. Felmérik lehetőségeiket, és megteszik a szükséges módosításokat úgy, hogy a cselekvési folyamat végighalad a leírt nyolc lépésen. E szerint az álláspont szerint tehát igazán csak a cselekvés általi környezeti nevelésnek van értelme, csak ezt érdemes gyakorolni. Ez természetesen egy végletes álláspont, de útmutatóként elfogadható. A környezeti nevelés során tehát érdemes törekedni arra, hogy a diákokat minél inkább a fent leírt cselekvési folyamathoz hasonló módszerekkel tanítsuk, neveljük. Minden olyan kezdeményezés, amely az iskolákban elterjedt merev és passzív diákszerep változtatását szolgálja, nagyon jól illeszkedik a cselekvési képesség általi környezeti nevelés célkitűzéseihez. Így elősegíti a fenntarthatóság pedagógiája célkitűzéseinek megvalósulását, függetlenül attól, hogy csak egy néhány perces, néhány gyereket érintő aktivitásról vagy egy egész iskolát átszövő kezdeményezésről van szó.¹¹

A fenntarthatóság pedagógiájának megfelelő pedagógiai módszerek, megközelítések kidolgozásán nemcsak a környezeti nevelők, hanem a pedagógus társadalom sokkal szélesebb köre is dolgozik. Ezt bizonyítja, hogy az UNESCO a johannesburgi konferenciára elfogadott egy deklarációt, amely szerint a fenntarthatóság pedagógiájához szükséges készségek a következők¹²:

1. Kritika, kreativitás
2. Kommunikáció
3. Együttműködés
4. Válságkezelés
5. Döntéshozatal
6. Értékelés
7. Új technológiák használata
8. Társadalmi részvétel

Ha összevetjük az UNESCO listáját a környezeti nevelő körökben megfogalmazott kompetens cselekvéshez vezető lépések listájával, több közös pontot is találunk. Mindkét listán fontos szerepet tölt be az értékelés és a döntéshozatal. A környezeti nevelés területéről érkező lista akadályokról, kényszerekről beszél, az UNESCO listája válságkezelést említ. Az UNESCO fontosnak tartja a társadalmi részvételt, a környezeti nevelők egyenesen a nevelés céljának tekintik a társadalomban folyó cselekvést. Úgy tűnik tehát, hogy a szűkebb és tágabb szakmai körökben folyó gondolkodás hasonló eredményekre jutott.

A fentiek alapján elmondható, hogy a fenntarthatóság pedagógiája önálló véleményalkotásra, döntéshozatalra és cselekvésre képes állampolgárok nevelését tartja a legfontosabbnak.

Az UNESCO fent említett deklarációja a készségeken kívül e cél elérése érdekében a következő értékek, attitűdök és ismeretek meglétét tartja elengedhetetlennek:

Értékek és attitűdök:

• A földi élet tisztelete a maga sokféleségében
• Törődés és közösségérzet az élőlényekkel, megértés, tisztelet és szeretet tanúsítása irányukban
• Demokratikus, vagyis igazságos, fenntartható, társadalmi részvétel elvén működő, békés társadalomépítés
• A Föld szépségeinek megőrzésére való törekvés

Ismeretek:

• A fenntartható fejlődés fogalma
• A kölcsönös függőség elve
• Emberi alapszükségletek
• Emberi jogok
• Demokrácia
• Összefüggés a helyi és a globális folyamatok között
• Biológiai sokféleség
• Ökológiai lábnyom
• Elővigyázatosság elve

Mindebből látható, hogy a fenntarthatóság pedagógiájának célkitűzéseit megvalósítani egyáltalán nem könnyű feladat. Az elsajátítandó ismeretek sora hosszú. A kialakítandó értékeké, készségeké nem kevésbé, és ráadásul ezek között több olyan dolog is szerepel, amikről eddig nem gondoltuk, hogy az intézményi nevelés feladatkörébe tartoznának. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a fenntarthatóság pedagógiája a pedagógia előtt álló legnagyobb kihívás. A kihívás nagyságát jelzi, hogy Johannesburgban Japán javasolta, hogy a 2005–2015 közötti évtized legyen a fenntarthatóság pedagógiájának évtizede.

3. A fenntarthatóság pedagógiája és a felnőttoktatás kapcsolata

3.1. Iskolarendszerű felnőttoktatás

Az iskolarendszerű felnőttoktatás és a fenntarthatóság pedagógiájának együttműködése kölcsönösen előnyös.

A fenntarthatóság pedagógiáját elősegítő valós környezeti, társadalmi problémákkal való foglalkozás erősíti a felnőttoktatásban tanulók önbizalmát. A fenntarthatóság témakörei mind olyanok, amelyekben az iskolarendszerű felnőttoktatásban általában résztvevő fiatal felnőttek mind jogi, mind pszichológiai szempontból cselekvőképesek, vagyis önbizalmat adhat számukra, hogy olyan dolgokkal foglalkoznak, melyekben maguk is tudnak tenni valamit. Mindezzel a való életben felhasználható releváns tudásuk gyarapszik, készségeik fejlődnek.

Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanulók általában az önálló élet, saját háztartás kialakításának kezdetén vagy közvetlenül előtte kerülnek ebbe az iskolatípusba. Vagyis egy olyan életszakaszban, amely különösen kedvez a fenntarthatóság pedagógiai elvei gyakorlati megvalósításának. A felnőtt kor küszöbén álló fiatalok környezeti attitűdjei még viszonylag rugalmasak, nem merevítik be évtizedek alatt rögzült életvezetési szokások. A környezeti nevelés számára mindez kiemelkedő fontosságúvá teszi az iskolarendszerű felnőttoktatást.

3.2. Civil szervezetek

Az intézményes nevelésből kikerült emberek számára az egyik legfontosabb környezeti szemléletformáló erő lehet a civil szervezetek tevékenysége. A civil szervezetek képviselik leghitelesebben a környezeti problémákat az emberek szemében. A politikától és cégektől független, saját közösségükért tenni akaró emberekből álló civil szervezetek által szervezett programok – az egyórás előadástól a többéves népfőiskolai képzésekig – motiválják leginkább cselekvésre az embereket. A civil szervezetek által szervezett képzéseknél is nagyon fontos a pedagógiai megalapozottság. A legjobb szándékú elképzelés és meghiúsulhat, ha nem a megfelelő pedagógiai módszereket választják. Ezen a területen a legfontosabb a rugalmasság. Mindig figyelni kell, hogy a résztvevők mire vevők és mire nem, érdemes alternatív programokat kidolgozni. Mindamellett a célcsoport ismerete is nagyon sokat segít, mind abban, hogy a közölni kívánt ismereteket lehet kötni a résztvevők előzetes ismereteihez, mind a reális célkitűzés megvalósításában. Egy olyan településen, ahol rendszeresen a kiserdőbe hordják a lakók a hulladékot, nem valószínű, hogy reális célkitűzés a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése és működtetése.

3.3. Munkahelyi, munkaerő-piaci tréningek

A civil szervezetekkel ellentétben a munka világában folyó tréningek mindig pontosan meghatározható érdekek mentén szerveződnek. Vagy a cég, vagy a munkavállaló érdekei állnak a középpontban. Éppen ezért fontos, hogy ezekben a képzésekben szerepeljenek a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának elemei. Ezeknek az elemeknek a szerepeltetése ugyanis azt jelenti, hogy a képzés szervezői meggyőződtek arról, hogy a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának célkitűzéseinek figyelembevétele a munkaadó, illetve a munkavállaló érdeke. A munkahelyi, munkaerő-piaci tréningeknél ez már a félsikernél is többnek tekinthető, mivel a résztvevők motivációja normális esetben adott (a cég fejlődése, illetve munkahelytalálás) és a megfelelő tréningmódszerek is rendelkezésre állnak az eredményes környezeti nevelési tevékenységhez, a fenntarthatóság pedagógiájának érvényesüléséhez.