3. szekció

A tanulási eszközrendszer nemzedékváltása

Szalay Sándor előadása

Bevezető

Napjainkban világszerte egyre erősebb elvárás az információs és kommunikációs technológiák (a továbbiakban: IKT) alkalmazása. Ezért számos országban különböző formában próbálják megtanítani a felnövekvő nemzedéknek a szükséges ismereteket. Van, ahol önálló tantárgyként, máshol a szaktárgyakba integrálva szervezik meg az oktatását, de sokat számít az otthoni nevelés is. Nálunk a tantárgyként való oktatást írja elő a tanterv, azonban ez nagyon kevés, bármennyi órában is történjen a tanítása. Az informatikai tudás ugyanis nem műveltségi kérdés, hanem alapismeret és alapképesség. Nem reál-, nem humán- és még csak nem is készségtantárgy, hanem mindegyik együtt. Informatikaoktatásunk megköveteli

• az algoritmikus gondolkodást (reál),
• az adatokból információk nyerését-értelmezését (humán)
• gondolataink mások számára történő informatív, élvezhető megjelenítését, megfelelő vizuális és hanghatások elkészítését (készség).

A gyakorlat azonban még ennél is többet követel a felnövekvő nemzedéktől (sőt, már a mai felnőtt nemzedéktől is): mindezen ismereteit az élet minden területén megfelelő formában tudnia kell használni, hiszen az anyanyelvi ismeretek hiánya minden tantárgyban és a későbbi életben is érezteti hatását. A matematikai ismeretek minden természettudományos tárgyban és a hétköznapi életvitelben is nélkülözhetetlenek, ráadásul az informatika is jelen van már mindennapjainkban.
Ma még sokan – bár egyre kevesebben – vannak, akik úgy gondolják, nekik már nem kell megtanulniuk használni a számítógépet, elég azt a következő nemzedéknek ismernie. A tanárok nem lehetnek ezen az állásponton. Mindenki a példából tanul leginkább és a szülők mellett a tanár a második legdominánsabb példaadó. A szaktanároknak egyre jelentősebb feladata, hogy saját tantárgyukban megtanítsák diákjaiknak, hogy miként tudnak:

• további ismereteket szerezni, hogyan tudják a megszerzett ismereteket hasznosítani,
• információt gyűjteni,
• adatokat rendezni és újabb információt előállítani – megjeleníteni -, ezeket másoknak továbbadni,

azaz használni az információs és kommunikációs technológiákat, a legújabbakat is.
Kezdeményezések és kísérletek egyre nagyobb száma szól arról, hogy miként tudják a szaktanárok tantárgyaik oktatása során felhasználni az információs és kommunikációs technológiát. Egyrészt saját munkájukba, módszertani eszköztárukba miként tudják beépíteni, másrészt hogyan tudják ezeket az eszközöket a diákokkal alkalmaztatni. A következőkben az elmúlt néhány év e területen végzett néhány kutatásáról és egyben kísérletéről lesz szó.
A kutatások céljai közül kettőt mindenképpen ki kell emelnünk:

• rámutatni az információs és kommunikációs technológiák körébe sorolható eszközök létére, valamint az oktatás rendelkezésére bocsátott ilyen eszközök használhatóságát elemezni;
• segítsük kollégáinkat az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával történő tanítás felfedezésében, további kísérletekben ötleteket és bátorságot adjunk a kipróbálásukhoz .

A kezdetek

Előadásom a téma eszközrendszerének oldaláról közelít, illetve a közoktatást mint a legszélesebb körben képző oktatási ágazatot vizsgálja, így nem tér ki sem a felsőoktatásra, sem az annak technikai hátterét biztosító kezdeményezésekre (például NIIF), részletekre.
Az eszközrendszerre történő koncentrálás óhatatlanul magával hozza, hogy az azok használatához nélkülözhetetlen módszertani, pedagógiai szempontok nem vagy nagyon érintőlegesen kerülnek megemlítésre. A téma e vetülete iránti érdeklődés kielégítésére az egyre szélesebb körben rendelkezésre álló hazai és nemzetközi irodalmat ajánlom.
A magyar közoktatás és az IKT alkalmazásának tartalmi kérdéseit a Sulinet-kezdeményezés, illetve az annak keretében történt eszközfejlesztések és a „tartalomszolgáltatás” beindulásához érdemes kötni, hiszen azt megelőzően csak nagyon elszórtan és kezdetlegesen lehetett szó ilyen tevékenységről. Természetesen nem feledkezhetünk meg a nyolcvanas évek közepén történt, sok szempontból hasonló iskola-számítógép akcióról sem, de napjainkra annak tartalmi hatásai már nem jellemzőek. A területet érintő technikai fejlődés adta új lehetőségek és kihívások messze meghaladták az akkori eredményeket.
1998 decemberében – az MTA Pedagógiai Bizottságának Digitális Pedagógiai Albizottsága szakmai iránymutatásával – az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesülete szervezésében pedagógiai-módszertani értékelés készült a Sulinet indulásakor az érintett iskolákhoz eljuttatott „tartalmakról”. Az eredményeket némiképp leegyszerűsítve megállapítható, hogy az így megkapott eszközök hasznosulása minimális volt, mert sem pedagógiai, sem módszertani elemzés nem előzte meg azok kiválasztását. Jelentős részük csak alapos informatikai tudás megszerzését követően volt felhasználható, illetve a rendelkezésre álló hardvereken nem volt megfelelő szándék az információtömeg feldolgozására sem. Ennek következtében az eszközök jelentős része lényegében bontatlanul hevert az intézményekben, majd az idő múlásával egyszerűen elértéktelenedett, idejétmúlttá vált.

A tantárgyi alkalmazási lehetőségek kutatásának előzményei, szerveződése

Információs és kommunikációs technológiák és a tanulás minősége (Information and Communication Technology and the Quality of Learning) címmel az OECD pedagógiai kutatóközpontja, a CERI 1999 és 2002 között nemzetközi kutatást szervezett. A 23 ország részvételével lezajlott tevékenység célja az informatikai kormányprogramok előkészítése mellett olyan oktatási anyagok előállítása, szemlézése és adaptálása volt, amelyek a gyakorlatban mutatják be, hogy világszerte milyen pedagógiai modellek szerint zajlik az információs és kommunikációs technológiák optimális iskolai alkalmazása. Az 1999 szeptemberében elkezdődött munka az IKT nemzetközi „Sulinet-programjainak” elemzésével, a fejlesztés kívánatos irányainak meghatározásával és a minőségellenőrzés nemzetközileg bevált módszereinek publikálásával indult. Az elemzések középpontjában a tartalomfejlesztés és az új pedagógiai kultúra elterjesztése állt.
A kutatás három részterülete:

1. A magán- és közszféra partneri viszonya az informatikai kultúra terjesztésében.
2. Oktatási szoftverek minőségének vizsgálata, folyamatos minőségkontroll.
3. Az iskolai IKT-kultúra értékelése – két témában:
   • az informatika hatása az iskola szervezetére, kommunikációs, oktatási és nevelési kultúrájára: informatikai modelliskolák leírása, működésük elemzése;
   • az IKT hatása a tanulási képességek fejlődésére és a tanulási motivációra: az informatikai tudás (fogalmak értése, eszközök és használat színvonala) és a használat szerkezetének összefüggéseire vonatkozó vizsgálata a tanulási képességekkel (learning to learn skills) és a számítógépes világ iránti attitűdökkel.

Az ELTE Természettudományi Karán működő UNESCO Információtechnológiai Pedagógiai Központ koordinálásával megalakult mintegy húsz kutatót és több mint kétszáz tanárt magában foglaló magyar kutatócsoport a 3. részterületen dolgozott. Ez a kutatási program a számítástechnikának az iskolák oktatási, szervezési-vezetési és szabadidős kultúrájába való beépülését értékelte esettanulmányok, méréses vizsgálatok és az oktatási kísérletek segítségével. Az OECD-projekt sajátossága volt, hogy ötvözte az innováció és alapkutatás elemeit. Miközben eddig feltáratlan, lényeges képességek és tudásanyagok (amelyeket összefoglaló néven informatikai kompetenciának nevezhetünk) vizsgálata folyt, a számítógéppel segített tanítás és tanulás módszereinek kidolgozása és kipróbálása is zajlott.
A 2000-2001-es tanévben hat iskolai esettanulmány készült az informatika sokoldalú felhasználásáról az OECD/CERI kérdőívei és kvalitatív elemzési szempontsora alapján, majd az elemzéseket összevetették a vizsgálatban részt vett 23 ország informatikai modelliskoláiban szerzett tapasztalatokkal. A kiválasztott iskolák:

• Budapest: Karinthy Frigyes Kéttannyelvű Gimnázium, Alternatív Közgazdasági Gimnázium;
• Debrecen: Brassai Sámuel Szakközépiskola;
• Gyöngyös: Berze Nagy János Gimnázium;
• Makó: Almási Általános Iskola;
• Erdőkertes: Neumann János Általános Iskola.

Az iskolák az eltérő típusú képzési profil, illetve változó környezeti tényezők mellett megegyeztek abban, hogy nyitottak voltak az IKT-eszközök használatára.
Ugyanebben az időben 2500 17 éves tanuló informatikai kultúrájának, a számítógép-használattal kapcsolatos szokásainak, attitűdjeinek, ismereteinek elemzéséhez a tanév során háromszor, esetenként 90 perces, 5 OECD/CERI mérőeszközzel végzett vizsgálat is zajlott. A tudásmérés mellett az eredményekből az is feltárult, hogy milyen hatást gyakorol a számítógéppel segített tanítás a tanulók önálló ismeretszerző képességére, kreativitására és tanulási motivációjára. A tesztek, amelyeknek változatait a tanév elején, közepén és végén vették fel, négy részre bonthatók a következők szerint:

1. A tanulók számítógépes kultúra iránti attitűdjeinek vizsgálata: előítéletek, elvárások, preferenciák, élmények, tapasztalatok.
2. A tanulók számítógép-használati szokásainak elemzése: IKT-használat helye, időtartama, egyes funkciók használatának gyakorisága.
3. Önértékelés: tudás, képességek: felhasználói, programozói, szerelési ismeretek.
4. A tanulók informatikai alapismereteinek mérése:
   • alapfogalmak (pl.: byte, modem, vírus, RAM, CPU, böngésző, memória, e-mail-cím, weboldal, képformátum, lemezfajták),
   • alapműveletek és a mindennapi életben használt funkciók: például szövegszerkesztés, táblázatkezelés, adatbázis-kezelés,
   • információszűrés, rangsorolás, szükséges, illetve elégséges információ megítélése, információértékelés,
   • ábraolvasás: ábrák, grafikonok, szövegek és képek esztétikus megalkotása,
   • digitális közlés szerkezetének megértése, üzenetértékének elemzése.

A kutatás második résztémájának keretében hat tantárgy számítógéppel segített tanítási módszereinek kipróbálására került sor a 13, 15 és 17 éves korosztályban, tantárgyanként 15 osztályban. A 2000-2001-es tanévben a matematika, a fizika és az idegen nyelv digitális eszközökkel segített oktatásának módszereit próbálták ki kollégáink, a 2001-2002-es tanévben pedig a kémia, a biológia, valamint egy kreatív terület – a vizuális kultúra (ismertebb régi nevén rajz és művészettörténet) – számítógéppel segített tanításával kísérleteztek. Ennek nyomán született minden, a kísérletben szereplő tantárgyhoz rendelkezésre állt egy-egy tanári kézikönyv, amely részletesen bemutatja a tanárok tevékenységét, eredményeit, illetve esetleges kudarcaikra is utal.

A módszertani kísérletek bemutatása

Az első kísérleti tanév három kiválasztott tantárgya az idegen nyelv, a matematika és a fizika volt, majd a következőben a biológia, a kémia és a vizuális kultúra következett. A kísérletben részt vevő tanárok év elején megtervezték munkájukat. Ebben a részt vevő iskoláknak is nagy szerepe volt, hiszen sok helyen – a szokásostól eltérően – biztosítani kellett számukra a megfelelő informatikai eszközöket. A tervezés eredményeként mindenki elkészítette tanmenetét, amelyet a kutatásra tekintettel jóval részletesebben írtak meg. Így részletesen szerepelnek benne a tanári és a tanulói tevékenységek, valamint az is, hogy hol, milyen informatikai eszközöket tervez használni a tanár. Minden pedagógus bemutatta a kísérletben részt vevő osztályát is. A tanév során a tanárok e tanmenet szerint tanítottak és a sikeresnek megélt óráik vázlatait részletesen leírták. Közben havonta egyszer összejöttek és megbeszélték addigi tapasztalataikat, a felmerült problémákat.
A kísérlet során számos kérdést igyekeztek tisztázni a közreműködő pedagógusok. Néhány ezek közül:

• Új módszereket igényelnek az új eszközök, vagy csupán új köntösbe bújtatják a régieket?
• Mennyi és milyen típusú tanári tevékenység szükséges az óra
  • előtt,
  • alatt,
  • után?
• Milyen hatással lesz az eszközök használata az oktatás, a tanulás eredményességére?
• Milyen időtávon lesz mérhető hatása mindennek?
• Az egyes módszerekhez milyen
  • eszközök,
  • tanári kompetenciák,
  • tanulói előismeret és gyakorlat,
  • tantárgyközi koordináció szükséges?
• A gyakran hosszas iskolai és otthoni tanári tevékenység megtérül-e, illetve megéri-e ezt tenni?

A kísérlet is rámutatott arra, hogy legtöbbször az eredményesebb tanítás szolgálatára használják kollégáink az IKT-eszközöket, ugyanakkor számos példát láttunk a differenciált, egyéni munka segítésére, a csoportos alkotásra, illetve a tanulók kiemelkedő egyéni alkotásaira is.
A kísérlet során folyamatosan fejlesztették a honlapot¹, ahol minden, a kísérlettel kapcsolatos dokumentum megtalálható, majd lezárásként az összegyűlt anyagokból és a tapasztalat alapján tantárgyi koordinátorok összeállították azt a bemutató könyvet, ami a kereskedelemben 2003 januárjától lesz kapható.² Bár ezek a könyvek nem túl olvasmányosak, részletesen megismerheti az olvasó a kutatás eredményeit, az adott tantárgy informatikai eszközökkel történő oktatásának előnyeit és lehetséges veszélyeit, ezen eszközök beépítésének több lehetséges módját, a leginkább használható programokat és mintegy 50 szaktárgyi óra részletes leírását, amelyek a készítők reményei szerint kedvet adnak az adaptálásra. Nem kerülhető meg, hogy a kísérlet során elkészített, felhasznált egyéni alkotásokkal kapcsolatban néhány kérdést alaposabban megvizsgáljunk:

• Sok kicsi sokra megy?
• Létezik-e „univerzális” tantárgyi program?
• Megoldható-e ezen munkák minőségbiztosítása?
• Készülhetnek-e „bárki” által felhasználható alkotások?

A könyvek bemutatása

A kísérletben részt vevő tanárok nagyon eltérő körülmények között dolgozhattak. Ez jellemző volt nemcsak az informatikai háttérre, de a diákok informatikai és tantárgyi ismereteire, sőt a tanárok közül is volt olyan, aki még csak kezdő volt az informatikai eszközök használatában. E nagy különbségeken kívül jelentős volt a tanárok személyisége közötti különbség is. Ennek eredményeképpen a megjelenő tanmenetek és óravázlatok akár ugyanabban a témában is jelentős különbséget mutatnak. A tantárgyi koordinátorok kiemelten hangsúlyozzák, hogy bár nem értenek minden módszerrel egyet, nem kívánnak bírálóként fellépni, egyben bíznak az olvasóközönségben, hogy a felsorolt ötleteket, módszereket saját ízlésük és igényük szerint tudják adaptálni.
A könyvek hasonló szerkezetűek. Az általános bevezetőt az adott tantárgyra általában jellemző IKT-használat lehetőségei követik. Megtalálható bennük néhány tanmenet, mintegy 50 óravázlat – hangsúlyozva az IKT használatának lehetőségét – és a legjobban használható szoftverek ismertetése.

Órarészletek videón

A kutatásban közreműködő pedagógusok egy része vállalta, hogy – az általa legjobbnak tartott, a kiadványban megjelentetett óravázlata alapján – a következő tanévben olyan órát tartson, amelyről videofelvétel is készül. A kutatás tárgyát jelentő tantárgyak mindegyikében sikerült ilyen felvételeket készíteni. Az IKT szempontjából lényeges részleteit kiemelve készült el az a kazetta, amelyen már a tanórák környezete, a pedagógusok, illetve a tanulók tevékenysége is nyomon követhető.

Merre, hogyan tovább?

Bár a kísérletnek nincs további folytatása, jó lenne hasonló kutatást folytatni a kimaradt tantárgyakban is (irodalom, történelem, földrajz, filozófia, ének-zene…). Mai meggyőződésünk az, hogy a reáltárgyak tanárai könnyebben tudják beépíteni az IKT-t tanítási gyakorlatukba, bár könnyen lehet, hogy ez csak abból adódik, hogy e tanárok könnyebben ismerkedtek meg az új lehetőségekkel. Ugyanakkor egyre inkább tapasztalhatjuk, hogy a humán érdeklődésű diákok is a számítógépek felé fordulnak, csak éppen más programokat használnak, ők az igazi információgyűjtők, a könyvmolyokból webmolyok lesznek, a telefon helyett a számítógépen lógnak. A humán tantárgyaknál más szerepet tölt be a számítógép, de azért ez még nem biztos, hogy kisebb. Ezt is érdemes lenne kipróbálni, bemutatni!
Más szempontból a kutatást jó lenne kiterjeszteni a többi korosztályra. A 13, 15, 17 éves korosztályok vizsgálata azt mutatja, hogy a középiskolában alkalmazható módszerekre vannak hasznosítható minták. Az alsó tagozat, illetve a kezdeti felsős évek más módszereket igényelnek, de erre még nem létezik magyar minta. Ugyancsak érdemes megfontolni az óvodáskorúak körében alkalmazható IKT-módszereket, nem elvitatva a valós játék fontosságát, de terepet adva az ismeretszerzés és az önkifejezés új formáinak is.
Végül ma még nagyon gyerekcipőben jár a fogyatékosok ilyen irányú képzésének kutatása. Gyakorlatilag a magyar nyelven készített oktatóprogramok nincsenek tekintettel sem a látásukban, sem a hallásukban korlátozottakra. Külföldi példák mutatják, hogy a különböző fogyatékosságban szenvedők milyen jól képezhetők számítógépes programok segítségével, de nálunk ennek még nincs észrevehető nyoma. Ennek egyik oka, de nem mentsége a szerencsére kis igényből adódó nagy fajlagos költség.
A sok hiány mellett meg kell említenünk egy, az ehhez a kutatáshoz is jól kapcsolódó másik tanulmányt. Az Oktatási Minisztérium megbízásából, az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének szervezésében közel száz pedagógus vizsgálta meg a kerettantervet abból a szempontból, hogy hol, hogyan lehet beépíteni az IKT-t az oktatási folyamatba. Ennek eredményeképp született egy minden évfolyamra, szinte minden tantárgyra szóló ajánlás, amely témakörönként nevezi meg azokat az eszközöket és programokat, amelyeket az oktatás során fel lehet használni.³itt> E munka nagyon jól használható az OECD-kutatás mellett. A kutatás során bemutatott módszerekhez nyújt konkrét témához kapcsolódó ötleteket. Azonban az idő rövidsége, illetve a résztvevők még így is kis létszáma miatt ez a tanulmány sem mondható teljesnek. Hiányoznak egyes tantárgyak, a szakközépiskolai, a speciális képzések tantárgyai; sok helyen látszik, hogy egy-egy pedagógus gyűjtött anyagot egy-egy tantárgyhoz, így csak egy ember tapasztalata, ismeretei tükröződnek. Jó lenne kibővíteni és később is folyamatosan frissen tartani ezt az ötletgyűjteményt.
Az eddigiekhez elsősorban kutatómunka, pályázatok kellenek. Az eddigi és jövőbeli munka hasznosságához azonban elengedhetetlen, hogy az elkészült munkákat a tanárok széles köre alkalmazza, tesztelje, minősítse vagy legalább néhányszor kipróbálja. Ennek feltétele, hogy az eredmények a tanárok számára elérhetők, ismertek, a tanárok motiváltak legyenek az átolvasásra, kipróbálásra. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy ehhez eszközök is kellenek. Egyre nagyobb az igény az iskolai szétszórt hálózatra, a szakórák megtartására is használható számítógépes laborokra és a kivetítővel is rendelkező multimédiás eszközökre – a fontossági sorrend iskola-, illetve tanárfüggő. Attól függ, hogy az IKT-t használó tanárok inkább CD-t, helyben telepített programot vagy az internetet, a hálózaton működő programokat tudják jobban használni; valamint attól is, hogy az önálló munka vagy a frontális óra kereteiben tudják jobban elképzelni az IKT-eszközök használatát. Az is biztos, hogy csak a sorrend függ a hozzáállástól. Idővel ugyanis mindegyik szükséges lesz.

Irodalom
Dringó-Horváth Ida (szerk.): Informatikai eszközök az idegen nyelv oktatásában. (Megjelenés alatt.) Nemzeti Tankönyvkiadó.
Szalay Sándor (szerk.): Informatikai eszközök a matematika oktatásában. (Megjelenés alatt.) Nemzeti Tankönyvkiadó.
Tasnádi Péter-Főző Attila László (szerk.): Digitális módszerek a fizika tanításában. (Megjelenés alatt.) Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kőrösné Mikis Márta (szerk.): Szakmai ajánlás az informatikai kereszttantervi követelmények teljesítéséhez. OM-ISZE, 2002.
Kárpáti Andrea: Képességfejlesztés KIT-környezetben. A Sulinet 2000 konferenciájának előadásai. Budapest, Okker
Kiadó.
Information and Communication Technology in European Education Systems (http://www.eurydice.org">itt)