Szakmai műhely

A fenntarthatóságra nevelés gyakorlata

Varga Attila beszámolója

A műhely kicsiben leképezte a konferencia egészének felépítését. Az egész világot érintő nemzetközi folyamatok bemutatásától jutottunk el a magyarországi iskolák mindennapjaiig. A műhely témája nagymértékben kapcsolódott a konferencia azon mondanivalójához, hogy az egyoldalú, tudományos, életidegen ismeretközpontú oktatásunkat át kell alakítani az aktív tanuláson alapuló, a mindennapi életben használható tudást és kompetenciákat nyújtó oktatássá.
A műhely első programjaként Czippán Katalin, a Környezeti Nevelési Kommunikációs és Programiroda vezetője számolt be a fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos nemzetközi irányokról és a hazai kormányzati törekvésekről.
A beszámoló előtt egy bemutatkozó körre kaptak felkérést a résztvevők, amelyben röviden elmondták, hogy honnan érkeztek, és kinek mit jelent a fenntarthatóság fogalma. A huszonöt résztvevő huszonötféle hozzászólásából egy nagyon tág fenntarthatóság-fogalom bontakozott ki. Volt, aki a társadalmi oldalát, volt, aki az iskolák gazdasági fenntarthatóságát emelte ki. Többen a globális folyamatokat említették és sokan utaltak a nagyon kis léptékű (család, falu) törekvésekre. Tehát már a bemutatkozó körben nyilvánvalóvá vált, hogy a fenntarthatóság kérdésköre a pedagógiai feladatok teljes spektrumában jelen van.
Ezután a nemzetközi közösség fenntarthatóság-felfogásáról és az ehhez kapcsolódó pedagógiai törekvésekről kaptunk áttekintést. A nemzetközi áttekintésnek különös aktualitást adott, hogy előadónk az Oktatási Minisztérium megbízásából a konferencia előtt alig egy hónappal Johannesburgban vett részt az ENSZ Fenntartható Fejlődés Világtalálkozóján. Így a hallgatóság első kézből értesülhetett a fenntarthatóságra nevelés legújabb nemzetközi törekvéseiről. Megtudhattuk a johannesburgi találkozó résztvevőinek megállapításából, hogy a 10 évvel ezelőtti riói Föld Csúcs megállapításai ma is érvényben vannak és az eltelt idő alatt nagyon kevés érdemi lépést tettek a fenntarthatóság megvalósítása érdekében. Az eltelt tíz évben nem történtek meg azok a lépések, amelyeket a Rióban elfogadott Feladatok a 21. századra című dokumentumban megfogalmaztak, ezért deklarálták, hogy a tíz évvel ezelőtt elfogadott dokumentumot ma is érvényben levőnek tekintik. Ezt egy Megvalósítási Tervvel¹ egészítették ki, amelyben kijelölték azokat a stratégiai irányokat, amelyeket az államoknak annak érdekében kell követniük, hogy fejlődésüket fenntartható irányba mozdítsák. A tárgyaló delegációk többször is hangsúlyozták a nevelés fontosságát a fenntarthatóság felé vezető úton. Az UNESCO a johannesburgi konferenciára elkészített egy kiadványt, amely szerint a fenntarthatóság pedagógiájához szükséges készségek a következők²:

• kritika, kreativitás,
• kommunikáció,
• együttműködés,
• válságkezelés,
• döntéshozatal,
• értékelés,
• új technológiák használata,
• társadalmi részvétel.

A fentiek alapján elmondható, hogy a fenntarthatóság pedagógiája önálló véleményalkotásra, döntéshozatalra és cselekvésre képes állampolgárok nevelését tartja a legfontosabbnak.
Az UNESCO említett dokumentuma a készségeken kívül e cél elérése érdekében a következő értékek, attitűdök és ismeretek meglétét tarja elengedhetetlennek:

Értékek és attitűdök:

• a földi élet tisztelete a maga sokféleségében,
• törődés és közösségérzet az élőlényekkel, megértés, tisztelet és szeretet tanúsítása irányukban,
• demokratikus, vagyis igazságos, fenntartható, társadalmi részvétel elvén működő, békés társadalom építése,
• a Föld szépségeinek megőrzésére való törekvés.

Ismeretek:

• fenntartható fejlődés fogalma,
• a kölcsönös függőség elve,
• emberi alapszükségletek,
• emberi jogok,
• demokrácia,
• összefüggés a helyi és a globális folyamatok között,
• biológiai sokféleség,
• ökológiai lábnyom,
• elővigyázatosság elve.

Mindebből látható, hogy a fenntarthatóság pedagógiájának célkitűzéseit egyáltalán nem könnyű megvalósítani. Az elsajátítandó ismeretek sora hosszú, a kialakítandó értékeké, készségeké nem kevésbé, ráadásul ezek között több olyan is szerepel, amelyről eddig nem gondoltuk, hogy az intézményes nevelés feladatkörébe tartoznának. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a fenntarthatóság pedagógiája a pedagógia előtt álló egyik, na nem a legnagyobb kihívás, amelynek nagyságát jelzi, hogy Johannesburgban Japán javasolta, hogy a 2005-2015-ös évtized legyen a fenntarthatóság pedagógiájának évtizede.
A nemzetközi áttekintés után a hazai fejlesztések bemutatása következett. Czippán Katalin ismertette a 2002-2008-as időszakra az Oktatási Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közötti megállapodás tervezetét, amely a közeljövőben keretet biztosít a hazai fenntarthatóságra nevelés törekvéseinek. A megállapodás nevében ugyan még a környezeti nevelés szerepel, de szellemiségében a szélesebb értelmű fenntarthatóságra nevelést képviseli.
Az elvi megállapodás bemutatását a már most is futó, a két minisztérium által közösen kiírt pályázatok rövid ismertetése követte. A középiskolai környezeti nevelési programok, az óvodai környezeti nevelési tevékenységek, az erdei iskolai szervezés és az iskolai programok, az ökológiailag fenntartható iskolafejlesztés számára kiírt pályázatok mutatják, hogy a két minisztérium a közoktatás minden területén igyekszik a fenntarthatóságra neveléshez segítséget nyújtani.
A nemzetközi és a kormányzati törekvések bemutatása után a mindennapi pedagógiai gyakorlat felé közelített a tematika. Varga Attila ajánlotta a résztvevők figyelmébe az Országos Közoktatási Intézet (OKI) legújabb kiadványát, amely Környezeti nevelési együttműködés címmel jelent meg, és bemutatja az OKI közreműködésével a fenntarthatóságra nevelés terén zajló, iskolafejlesztési munkát, többek között a Magyarországi Ökoiskola Hálózatot.
A műhely következő előadója Varga Lászlóné, a Remetekertvárosi Általános Iskola igazgatója egy ökoiskola mindennapjaiból adott ízelítőt. A remetekertvárosi iskola tíz éves történetével bemutatta, miként lehet egy szürke, városszéli általános iskolából lépésről lépésre haladva az ország egyik legzöldebb iskoláját kialakítani. Hogyan lehet ehhez az úthoz a fenntartónál, szakmai szervezeteknél, szülők között támogatókat szerezni. Hogyan lehet a sokszor merev szabályozási keretekbe beilleszteni a fenntarthatóságra nevelés leginnovatívabb kezdeményezéseit a tanulói terepprogramoktól, a szelektív hulladékgyűjtésen át az aranytölgy-őrök működéséig, és hogyan kapcsolható mindez az iskolai minőségbiztosításhoz.
Az iskola számára nagy lehetőséget jelentett az 1997/98 tanévben a NAT bevezetése. A saját pedagógiai program megalkotásakor a nevelőtestületben megfogalmazódott, hogy a környezeti nevelést csakis holisztikusan lehet értelmezni, vagyis csakis oly módon, hogy a környezet fogalma magában foglalja az egyén belső és külső, természeti és társadalmi, természetes és mesterségesen épített közegét. Ez az értelmezés jelenik meg a fenntarthatóság pedagógiájának fogalmában is, vagyis az iskolában a fenntarthatóságra irányuló nevelési kezdeményezések indultak el a környezeti nevelés égisze alatt.
Az így értelmezett környezeti nevelést az iskola intézményesített rendszerbe foglalta.
A környezeti nevelés a tantervben három „szinten” valósul meg:

• környezeti nevelés, mint kereszttanterv,
• környezeti nevelési éves projektek,
• környezeti nevelés a tanórán kívül.

Kereszttanterv

A NAT szellemiségét követve az iskola minden tárgyban a lehető legsokoldalúbban foglalkozik a környezeti nevelési témakörökkel, mégpedig az alábbi rendszer szerint:

• a jelenségek természettudományos összefüggéseit bemutató tantárgyak:
  emelt óraszámú környezetismeret, természetismeret, biológia, informatika;
  fizika, kémia, egészségtan, földünk és környezetünk, hon és népismeret,
• az ember és környezete kapcsolatait sokoldalúan vizsgálja:
  magyar nyelv és irodalom, történelem, testnevelés, sport, emelt óraszámú idegen nyelv,
• a különböző technológiáknak, életünk mindennapjainak környezetre gyakorolt hatását
  tárja fel sokoldalúan a technika-életvitel tantárgy,
• a természet és építészeti környezetünk szépségét, esztétikumát, harmóniáját közvetítő
  tantárgyak: rajz és vizuális kultúra, ének-zene, tánc-dráma, médiaismeret.

Minden tantárgy tehát egy-egy fontos szelettel gazdagítja a környezeti nevelés évek során megvalósuló egészét.

Éves projektek

Az éves projektekben a terepmunkára koncentrálva a természetben és a termekben zajló (terepgyakorlatokat előkészítő zöld órák) foglalkozások szerves rendszerét alakította ki a nevelőtestület. A projektmódszer elsősorban a kooperatív-interaktív tanulási technikákon alapul. Olyan sajátos tanulásszervezési módszer, amelynek fókuszában valamilyen valóságos probléma, tennivaló, elvégzendő tevékenység áll. Jellemzője, hogy a projekt végére a tanulócsoporttól olyan tárgyi vagy szellemi produktumot várunk el, amely a lehető legszélesebben tárja fel az adott témát.
A hagyományos ismeretcentrikus tanulásszervezéssel ellentétben nincsenek készen kapott igazságok. A probléma konkrét és egyedi voltából következik, hogy azokat nem elvont szinten közelítik meg, hanem reális, valóságos választ kísérelnek megadni egy igazi kihívásra. Így szerveződnek az egy-egy téma körüljárását, feldolgozását célul tűző témanapok, témahetek. Az évfolyamprojektek a kötelező óratervi órákon felül valósulnak meg. Az egyes évfolyamokon a projektek felépítése, bonyolultsága eltérő az életkori sajátosságok, a meglévő alapismeretek szerint. A spirálisan építkező, minden évben magasabb szinten visszatérő témák feldolgozása adja a biztosítékát a környezeti nevelési célkitűzések megvalósításának. A projektek négy téma köré szerveződnek:

• elemi életfeltételek a Földön,
• energia,
• állat- és növényvilág védelme,
• ember és világa.

Néhány gondolat a gyakorlati kivitelezésről

• A terepi foglalkozások tervezése (tömbösített órakerete) minden évben ötletbörzével indul, ahol a programot meghatározó kérdések egész soráról döntenek. Melyik évfolyam hová megy? Milyen témát dolgoznak fel kinek a vezetésével? Hány óra szükséges a feldolgozáshoz? Mekkora a téma feldolgozásának az anyagi vonzata?
• Az ötletbörzét követi a lehetőségek rendszerezése, az adott évben magvalósítandó feladatok kijelölése, ami a zöld munkaközösség vezetőjének feladata.
• A feladatok kijelölése után a végrehajtásához megfelelő terepek kiválasztása zajlik (Nagyrét, Állatkert, Természettudományi Múzeum, Néprajzi Múzeum, Gördülő tanösvény, iskolaudvar, helyi épített környezet, Remete szurdok, erdei iskolák helyszínei).
• A következő lépésben a szakvezetők téma- és óramegosztásának elkészítése történik.
• A legnehezebb lépés talán az éves szintű tervezés, amikor a terepi projekten részt vevő tanulócsoportok órarendjébe kell beilleszteni a több órás projektet (ez általában azt jelenti, hogy éves szinten minden csoport öt-hat alkalommal, a negyedik óra után indul a meghatározott terepre, ami délután négy-öt óráig tart), és gondoskodni kell a szakvezetőn kívüli kísérőtanárról, akinek helyettesítését is meg kell oldani.
• Az egész éves folyamatot végigköveti az adminisztráció, mind a csoportok, mind a szakvezető tanár szempontjából. Hiszen a projektek éppúgy részei a diákok kötelező foglalkozásainak, mint a szakvezetők kötelező munkájának. Ezért minden részt vevő csoportnak egész évre van rendszeresített projektnaplója.
• Az újszerű pedagógiai eljárások esetében különösen fontos a hatékonyság mérése, ezért a projektek mindig visszajelzéssel zárulnak, az ehhez használt értékelő lapokat az OKI-val együttműködésben, egy akciókutatási program részeként az iskola fejlesztette ki. Ezek az értékelőlapok beépültek az iskola minőségbiztosítási rendszerébe. A közvetlen visszajelzéseken túl évente átfogó méréseket is végeznek az iskola pedagógiai mérésekben jártas kollégái, amelyekkel a környezeti nevelési tevékenység hosszú távú hatásait igyekszik feltárni az iskola.

  „A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.”   (ENSZ Környezet és Fejlődés Bizottsága, Közös Jövőnk jelentés, 1987.)

  
  A fenntarthatóságra nevelés feladata egy ökológiailag, szociálisan, gazdaságilag és politikailag fenntartható társadalom létrejöttéhez szükséges emberi képességek és magatartások kialakítása.
• Az egész programot megalapozza és ugyanakkor állandó feladatot ad az iskolavezetésnek a program anyagi fedezetének megteremtése. Sajnos, a környezeti nevelési tevékenységekhez nincsen normatív támogatás, így folyamatos pályázatírásra, szponzorkeresésre van szükség. Mindamellett nem nélkülözhető a szülők támogatásának megnyerése sem. A pályázati források ugyanis szinte soha nem tervezhetők előre (ez alól örvendetes kivétel az idei erdei iskola pályázata, amelyen jövő évi erdei iskolára lehetett pénzt nyerni, így előre tervezhető a támogatás mértéke).

Tanórán kívüli tevékenységek

Az iskola által szervezett tanórán kívüli tevékenységekből az aranytölgy-őrök munkáját emelte ki az igazgató asszony. Az aranytölgy-őrök önkéntes alapon szerveződő társaság. Munkájukat az iskolapszichológus koordinálja. Feladatuk a környezet óvása. A tapasztalt környezetrongálások, szennyezések jelentése, az esetleg általuk is megtehető ellenlépések végrehajtása, illetve az ügy továbbítása a megfelelő fórumokra és a történtek figyelemmel kísérése. Aranytölgy-őr csak az lehet, aki bizonyította elkötelezettségét. Az aranytölgy-őr avatását minden évben egyszer, ünnepélyes keretek között, az egész iskola nyilvánossága előtt tartanak.
Sok tevékenységük közül egyet mutatunk be: az aranytölgy-őrök feladata az iskola udvarán álló fák épségének felügyelete. Igyekeznek megelőzni, hogy amikor a diákok kint játszanak az udvaron, baja essen a fáknak, figyelmeztetik társaikat az ezzel kapcsolatban a diákok és a tanárok által közösen kialakított szabályokra. Néha megesik azonban, hogy mégis megrongálódik a fa (letörik egy ága, megtépázza a szél). Ilyenkor mihamarabb értesítik a gondnokot az esetről, és ha lehet, segítenek a bajok orvoslásában.

Összegzés

Az előadásokat hozzászólások követték, amelyek mindegyike hitet tett a fenntarthatóság pedagógiájának gyakorlati megvalósíthatósága és fontossága mellett. A kormányzati szervezetek (KvVM, OKI) részéről érkezett hozzászólók az ehhez a munkához rendelkezésre álló központi támogatásokra (anyagi, szabályozási, kutatási segítségek) hívták fel a résztvevők figyelmét. Az iskolákból érkezett hozzászólók egyfelől kifejezték örömüket, hogy az előadások során sok gondolatuk és napi gyakorlatban használt módszerük jelent meg és ez megerősítést jelent számukra. Másfelől elmondták, hogy több ponton sokat tanultak az előadásokból, ugyanakkor megemlítettek néhány saját kezdeményezést (együttműködés természetvédelmi szervezettekkel, biobüfé), amelyeket szívesen mutatnak be az érdeklődőknek. Ugyanakkor elhangzott kritikaként, hogy a szakmai élet is erősen Budapest centrikus. A műhelyt követően informális keretek között megindult a kapcsolatfelvétel a további együttműködés reményében az iskolák képviselői között. Az OKI jelenlévő munkatársai pedig vállalták, hogy az Ökoiskola Hálózat keretein belül a kibontakozó együttműködések segítségére lesznek.
A műhely zárásaként a Fauna Egyesület képviseletében Kaufer Virág az Állatok Világnapja alkalmából az egyesület frissen elkészült állatvédelmi oktatócsomagjának³itt és 1056 Budapest, Vadász u. 29. címeken vagy a 1/302-1686-os telefonszámon.> egy-egy példányával lepte meg a résztvevőket. Így a mindennapi pedagógiai munkát a lehető legközelebbről érintő s leghatékonyabban segítő programponttal zárult a munka.