Előszó

A világ oktatásügyében az az egyik legjellemzőbb változás, hogy a tanítás kérdéseiről a kutatók, fejlesztők és a gyakorló pedagógusok figyelme a tanulás fejlesztésének problémájára helyeződik át. A 21. század új gazdasági és társadalmi igényeihez történő alkalmazkodás egyik legfontosabb és egyúttal talán legnehezebb feladata, hogy az oktatás mennyire képes hatékonyan segíteni azt, hogy az egyének, a társadalom különböző közösségei és szervezetei képesek legyenek az eddiginél jobban tanulni. A sokat emlegetett tanuló társadalom elképzelhetetlen a tanulási képességek fejlesztése, a tanulási motivációk erősítése nélkül. A tanuló társadalom, az élethosszig tartó tanulás legfontosabb feltétele, hogy mindenki megtanuljon tanulni, s egyben mindenki felismerje a tanulás társadalmi-gazdasági alkalmazkodásban, versenyképességben betöltött szerepét.
Az Országos Közoktatási Intézet ezért választotta második, 2002. október 4-én és 5-én megrendezett országos konferenciájának témájául a tanulás fejlesztésének kérdéseit.
A konferencia plenáris előadásai kísérletet tettek arra, hogy bemutassák a tanulás fejlesztésének legfontosabb részterületeit a kormányzati oktatáspolitika e téren adódó feladatainak felvázolásától a tanulástudományok legújabb eredményeinek, a 21. századi tanulási környezet jellemzőinek bemutatásán át a hátrányos helyzetű rétegek tanulásba történő bevonásának és a kulcskompetenciák fejlesztésének problémájáig. A látszólag teoretikusnak tűnő, valójában sok gyakorlati kérdést is érintő plenáris előadások bemutatták, hogy a tanulás fejlesztése elválaszthatatlan az oktatás tartalmi megújításától, továbbá azoktól a szervezeti feltételektől, amelyekben a tudásközvetítés, a tanulás végbemegy. A tanulás fejlesztésének itt és most akkor van esélye, ha a tartalmi szabályozás, az oktatáspolitikai környezet tág teret enged a helyi innovációnak, ha sokféle eszközzel ösztönzi is azt. A konferenciaelőadások másik közös tanulsága, hogy a tanulás fejlesztésében, a tanulási motiváció erősítésében meghatározó jelentősége van az egyének képességei, sajátos igényei szerinti differenciálásnak, a tanulás egyénre szabottságának. Különösen igaz ez a tanulási nehézségekkel küzdők, a szociokulturálisan hátrányos helyzetben lévők esetében. Ugyancsak lényeges, közös gondolatként fogalmazódott meg, hogy a tanulás fejlesztésének fontos feltétele egy olyan modern tudáskép megfogalmazása, amely a kulturális tradíciók átörökítésének igényei mellett figyelembe veszi a gazdaság, a munka világának igényeit, továbbá segíti a társadalom mindennapi világában való eligazodást. Több előadásban is megfogalmazódott, hogy a tanulás fejlesztésében fontos szerepe van olyan módszerek, eljárások megtalálásának, amelyek hozzájárulnak a társadalmi beilleszkedésben, a munkaerőpiaci alkalmazkodásban lényeges kompetenciák fejlesztéséhez. Ez azonban korántsem jelenthet egyfajta szűk pragmatizmust, hanem a személyiség rugalmasságának növelését, mindenekelőtt a folyamatos tanulásra való képesség és motiváltság személyiségen belüli feltételeinek kialakítását.
A szekcióvitában a közel háromszáz résztvevő tág lehetőséget kapott a tanulás fejlesztésével kapcsolatos témák sokoldalú megbeszélésére. Az öt szekcióban olyan kérdéseket vitattak meg, mint a tudás változó tartalmának hatása a tanulásfejlesztésre, a tanulásfejlesztés és differenciálás, a tanulásban alkalmazott eszközrendszer nemzedékváltása, különös tekintettel az információs és kommunikációs technológiák térhódítására, a tanulás eredményeinek értékelése és nem utolsósorban a tanulás fejlesztéséhez szükséges új pedagógusi kompetenciák.
A konferencia érdekes színfoltja volt azoknak a fejlesztési eredményeknek a bemutatása, amelyek az Országos Közoktatási Intézet Program és Tantervfejlesztési Központjában – széles szakértői és iskolai kapcsolatrendszerre alapozottan – folynak évek óta, s amelyek egyik legfontosabb célja azoknak az új tanulási stratégiáknak a kialakítása, amelyekkel a megújított tartalmak hatékonyan közvetíthetőek, s amelyek az ismeretek közvetítése mellett alkalmasak a tanuláshoz szükséges sokoldalú képesség- és készségrendszerek fejlesztésére. A szakmai műhelyekben a konferencia résztvevői megismerkedhettek az informatika alkalmazásának tanulást segítő új lehetőségeivel, a médiapedagógia, a fenntarthatóságra nevelés, a művészeti nevelés új törekvéseivel, továbbá az életvitel, az egészség és a technika tanulásában alkalmazható új eljárásokkal. Külön szakmai műhely mutatta be a tanulásban jelentkező térségi hátrányok kezelésének egyik lehetséges új modelljét.
Mint már utaltunk rá, a konferencia egyik központi gondolata az volt, hogy a tanulás fejlesztésének egyik fontos feltétele az intézményi innovációk támogatása, az azt ösztönző oktatáspolitikai, szabályozási, finanszírozási környezet megteremtése. Ezért az immár hagyományos pódiumbeszélgetés keretében arról vitatkoztak a résztvevők, hogy mennyire adottak ma az iskolai innováció lehetőségei a magyar közoktatás intézményeiben, mennyire alapozható a tartalmi és módszerbeli megújulás az intézményi szférában megnyilvánuló önfejlesztésre.
Reményeink szerint a előadásokat, a szekcióviták és a szakmai műhelyek összefoglalóit, valamint a pódiumvita szerkesztett változatát közreadó kötet visszaadja A tanulás fejlesztése címmel megrendezett konferencia fő gondolatait, azokat a megoldásra váró problémákat, amelyeket az előadók és közel háromszáz – zömében gyakorló pedagógus – fogalmazott meg. Bízunk abban, hogy a kötet érzékelteti, milyen kihívást jelent az oktatás, a nevelés számára az, hogy megteremtődjenek a tanulói társadalom személyiségen belüli előfeltételei, hogy valódi tartalmat kapjon a ma még sokszor csak jelzőként megfogalmazódó gondolat: tanuljon meg minden felnövő ember tanulni!