wadmin | 2009. jún. 17.

Vágó Irén

Igazgatók

Az igazgatói szerep változásáról

Annak ellenére, hogy a modern tömegoktatás megjelenése óta az iskolaigazgatók bármely társadalmi rendszerben meghatározó szerepet játszanak az ifjúság képzésében, nevelésében - így szükségképpen a mindenkori hatalom figyelmének homlokterében állnak -, meglepően kevés kutatás foglalkozik ezzel a létszámában is jelentős vezetői csoporttal. Miközben az oktatásszociológiai vizsgálati eszköztár kialakulásának pillanatától a kutatók kitüntetik érdeklődésükkel a legkülönbözőbb iskolafokokon és iskolatípusokban dolgozó pedagógusokat, elenyésző az iskolavezetők szociológiai, szociálpszichológiai jellemzőit feltárni igyekvő kutatás. Magyarországon az iskolavezetőkkel foglalkozó szakkönyvek többsége az oktatásmenedzsment megközelítést részesíti előnyben, és lényegében véve a szerzők tapasztalataira, valamint a külföldi szakirodalomra támaszkodva elsősorban a vezetői funkciók számbavételére, az igazgatói szerep elemzésére koncentrál (Gáspár, 1981; Hoffmann, 1994; Mezei-Petró, 1995). Szisztematikus igazgatókutatást a nyolcvanas évek közepéig nem végeztek hazánkban és a közoktatási statisztikában is csak nyomokban találni adatokat az oktatási intézmények vezetőiről. Kézenfekvő magyarázata lehet ennek a "fehér folt" jelenségnek az, hogy Magyarországon bizonyos történelmi korszakokban, legfőképpen az államszocialista érában az iskolavezetés inkább politikai, mint szakmai megbízatás volt, így a politikai elithez tartozó iskolaigazgatók a hatalom többi birtokosához hasonlóan érinthetetlenek voltak. A diktatúra felpuhulásának időszakától kezdve viszont egyre látványosabb elmozdulás figyelhető meg, főképpen az oktatási intézmények élére újonnan kinevezett, majd (a nyolcvanas évek közepétől) a sikeresen pályázó iskolaigazgatók szerepmegvalósításában a hatósági személy pozícióból a vezető szakértelmiségi identitás irányába. Az oktatási alrendszeren kívüli hatások eredményeképpen létrejövő - az ideológiai kötöttségek lazulását követő spontán és sporadikus - szerep újradefiniálást a közoktatási rendszeren belüli változások hamarosan teljes körűen kikényszerítették.

Az 1985-ös oktatási törvény komoly lépéseket tett a centralizált oktatásirányítási rendszerből egy olyan decentralizált szisztémába történő átlépés irányába, amely az igazgatói szerep és felelősségi rendszer gyökeres átalakulásához vezetett. A központosított oktatásirányítás időszakában végrehajtó szerepre kárhoztatott igazgatók egyre nagyobb gazdasági és főképp szakmai önállóság birtokában intézményeik valódi irányítóivá válhattak. A beletanulás az alkotó vezetésbe, a szervezési, végrehajtási feladatok mellett a stratégiai tervezési, szervezetfejlesztési feladatok megoldása nem csupán a munkanemek közötti váltást, hanem gyökeresen más attitűdöt, mondhatni más típusú személyiséget követelt.

1985-ig az igazgatók kinevezésében a szakmai kritériumokat rendszerint háttérbe szorították a politikai szempontok, mivel az igazgatók kinevezéséről a tanácsok és pártbizottságok (gyakorlatilag az utóbbiak) döntöttek. Mivel a kiválasztódás és a pozícióban maradás elemi feltétele a politikai megbízhatóság folyamatos deklarálása volt, az igazgatóknak a pedagógusoknál sokkal kevesebb, lehetőségük nyílt a korlátozott, tisztán szakemberszerep felvállalására. Az örökösen felfelé alkalmazkodni kényszerülő, a horizontális kapcsolatokat többnyire elhanyagoló intézményvezetőket mélyütésként érte az 1985-ös oktatási törvény 64. paragrafusa, amely pályázati rendszert írt elő és a tantestületnek vétójogot biztosított az igazgatóválasztásban. A rendszerváltás utáni törvények ezt a jogosítványt visszavonták ugyan és véleményezési joggá szelídítették, az iskolavezetők szerephelyzete azonban gyökeresen megváltozott.

Az egyoldalú függőségi helyzetből pár év alatt lényegesen kiterjedtebb felelősségi rendszerbe átkerült iskolaigazgatóknak egyszerre kell a tantestület, a fenntartók és az iskolahasználók igényeinek megfelelni, kialakítani az iskola sajátos, (gyerekeket) vonzó arculatát. Az érdekellentétek gyújtópontjába került intézményvezetők meg- és újraválasztása a rendszerváltás után egy időre a legolvasottabb országos napilapok legkurrensebb oktatásügyi témájává vált. Az újságcikkek címei: "Tanuló vezetőválasztás", "Kizáró ok a szakértelem", "Az erkölcs vesztett csatát...", "Botrány az iskolában" stb. jelzik, hogy az iskolaigazgatók a helyi közélet fontos szereplőivé váltak, tevékenységüket egyre szélesebb társadalmi nyilvánosság előtt végzik. Az igazgatói poszt felértékelődését bizonyítja, hogy kisközségek (pl. Mágocs) híresültek el és szerepeltek hetekig a lapokban a vezetőváltások kapcsán, pártok és társadalmi szervezetek siettek állást foglalni az igazgatók teljes szakmai önállósága és felelőssége mellett. Ehhez a szinte minden elemében új helyzethez történő alkalmazkodás vagy annak csődje, az iskolavezetők új értékek mentén történő megmérettetése felkeltette az oktatásszociológusok érdeklődését, így a kilencvenes évek elején végre megjelent az első valóságos kutatási eredményekre támaszkodó könyv az általános iskolai igazgatókról (Andor-Liskó, 1991).

Az 1990-es önkormányzati törvénnyel az általános és középiskolák a helyi önkormányzatok tulajdonába kerültek, és a több mint háromezer önálló magyar település önkormányzatainak háromnegyede iskolafenntartóvá vált. Ebben a decentralizált rendszerben - a kilencvenes évek végéig - az általános iskolákban lényegileg semmilyen tartalmi szabályozás nem érvényesült (a keretszabályozást biztosító Nemzeti alaptanterv elfogadása elhúzódott, a szakfelügyeletet már 1985-ben megszüntették, az iskolafenntartók többségénél hiányzott az intézmények szakmai munkájának értékeléséhez elengedhetetlen kompetencia), középfokon is kizárólag a kimenetszabályozás (szakmai vizsgák és az érettségi) működött. Részben az önállóság adta lehetőségekkel élve, részben a gyereklétszámok csökkenésétől szorongatva, az iskolák a szerkezeti és tartalmi változások sokaságát vezették be. Ahány iskola, szinte annyiféle megoldás született az intézményi önállóság és a tartósnak ígérkező demográfiai apály feltételrendszeréhez történő alkalmazkodásra. Miközben az intézményi szint jelentősége felértékelődött, az iskolai folyamatok pedig - a többnyire vegyes profilú, többféle képzést biztosító intézményekben - egyre komplexebbé váltak, a közoktatás statisztikai rendszere egyre kevésbé volt alkalmas ezek leírására és nyomon követésére. Ebben a helyzetben megnőtt az oktatási kormányzati igény és a tudományos érdeklődés az intézményi szintű kutatások és a rendkívül gazdag oktatási kínálat megteremtésében kulcsszerepet játszó iskolaigazgatók vizsgálata iránt.

Az 1996-97 fordulóján az OKI Kutatási Központjában lefolytatott vizsgálatunkban1 a felkeresett igazgatók 98,4%-a kész volt az együttműködésre, az 1181 válaszoló személy a teljes magyar iskolaigazgatói populáció 28%-át jelenti. Az intézményvezetők vizsgálata kiterjedt az iskolákban folyó pedagógiai szakmai munka tartalmára, személyi és tárgyi feltételeire, az igazgatók közoktatási koncepcióira, vezetői stratégiáira és nem utolsósorban az iskolairányítók élet- és munkakörülményeire. Az igazgatói kérdőív ezen utóbbi tematikus blokkjába lényegében a tanárvizsgálat kérdéseit emeltük át apróbb módosításokkal, ami lehetőséget teremtett a két vizsgálat adatbázisának részleges összekapcsolására, a tanárok és igazgatók pálya- és életkörülményeinek összevetésére.

Ebben a tanulmányban az oktatási intézményvezetők legáltalánosabb szociológiai jellemzőit kívánjuk adatszerűen bemutatni, összehasonlítani a különböző igazgatócsoportokat, elemezni a szakmát jellemző változásokat és feltárni azok okait. A szűkös terjedelmi korlátok között törekszünk a tanári és igazgatói csoportok közötti hasonlóságok, illetve jellegzetes különbségek kiemelésére is.

Kik az iskolaigazgatók 1997-ben?

Demográfiai jellemzők

Az iskolaigazgatók neme

Míg a pedagóguspálya elnőiesedése a második világháború óta egyenletesen fokozódott, a kilencvenes évekre (kivéve talán csak a tiszta profilú szakközépiskolákat) ez a növekedés megállt, és a nemek aránya minden iskolatípusban stabilizálódott. Ugyanebben az időszakban a legtöbb igazgatócsoportban dinamikusan emelkedett a nők aránya.

Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a férfiak vezetői megbízásának esélyét növeli, ha az iskolában szakképzés folyik, ha az intézmény bármilyen szempontból az átlagosnál kiemeltebb helyzetben van (magas gyerek- és pedagóguslétszámmal működik, megyei vagy fővárosi fenntartású, országos beiskolázású, egyetem gyakorlóhelyéül szolgál stb.).

Régebbi vizsgálatokból ismert jelenség, hogy az oktatási intézményrendszerben az alapfokról felfelé haladva csökken a vezető pozíciót betöltő nők aránya, új és érdekes fejlemény azonban, hogy a homogén, tiszta profilú intézményekben minden iskolafokon szignifikánsan több a női vezető, mint a vegyes, szerkezetet váltó, több iskolatípust egyesítő intézményekben. Vizsgálati eredményeink nem alkalmasak annak felderítésére, hogy a férfi igazgatók voltak inkább vállalkozó szelleműek és vágtak bele a profilbővítésekbe, vagy utólag kerültek az általában nagyméretű, bonyolult irányítási feladatot jelentő intézmények élére az iskolafenntartók azon megfontolásából, hogy az ilyen nagy feladatok megoldásához már valóban férfierőre és tekintélyre van szükség.

1. táblázat
Az igazgatónők százalékos aránya intézménytípusonként, 1996/97-ben

Iskolatípus* 
Általános iskola  55,5 
Általános iskola és gimnázium  47,1 
Gimnázium  36,0 
Szakközépiskola  34,0 
Gimnázium és szakközépiskola  29,2 
Szakközépiskola és szakmunkásképző  20,5 
Szakmunkásképző  25,9 
Átlag  49,1 

* A létező egyéb iskolatípusok adatait az alacsony esetszám miatt nem közöljük.

Lényegében egyetlen iskolatípusnál, de ott annál jelentősebben változtatja meg a képet, ha nem az összes igazgatóhoz, hanem az adott iskolatípusban dolgozó pedagógusnők arányához viszonyítjuk a női vezetők arányát. Kiderül, hogy valójában a tisztán csak szakmunkásképzéssel foglalkozó intézményekben a legkevésbé alulreprezentáltak a női vezetők az összes iskola között.

2. táblázat
A női vezetők aránya az adott intézménytípusban dolgozó pedagógusnők arányához viszonyítva

Iskolatípus* 
Általános iskola  0,65 
Általános iskola és gimnázium  0,60 
Gimnázium  0,53 
Szakközépiskola  0,53 
Gimnázium és szakközépiskola  0,44 
Szakközépiskola és szakmunkásképző  0,43 
Szakmunkásképző  0,76 

* A létező egyéb iskolatípusok adatait az alacsony esetszám miatt nem közöljük.

@HÓPEHELY = Bár a pedagógusnők arányos képviselete az igazgatói pozíciókban máig nem biztosított egyetlen iskolatípusban sem, azt azért ma már nem állíthatjuk, hogy a férfiak teljesen monopolizálják a karrierlehetőségeket a pedagóguspályán. Sőt a férfi-nő arány módosulása az intézményvezetői posztokon a rendszerváltás óta viszonylag intenzív és gyorsan lezajló folyamat volt. A változás kétségtelenül a leginkább elnőiesedett, legkiterjedtebb intézményhálózattal rendelkező általános iskolákban volt a leglátványosabb, ahol a legutóbbi időkig sikerült - az egyre kevesebb férfi tanerőből - az iskolák többségének élére férfi igazgatókat állítani. Az igazgatóhelyettesi posztok elfoglalása után (1970-ben már a helyettesek 40%-a nő) az iskolai karrier csúcspontját jelentő első számú vezetői beosztást is egyre gyakrabban sikerrel pályázzák meg a nők (lásd a 3. táblázatot).

3. táblázat
A nők százalékos aránya az általános iskolai tanárok és igazgatók között, 1970, 1996/97

Évszám  Tanárnők
aránya 
Igazgatónők
aránya 
Diszpreferencia
arány 
1970  72,9  17,0  4,3 
1996/97  84,7  55,5  1,5 

Az általános iskola az egyetlen olyan iskolatípus Magyarországon, ahol a vezetők több mint fele nő, a kinevezettek arányának - a rendszerváltás utáni hét évben megvalósuló - közel 10%-os emelkedése azonban csak enyhítette, de nem szüntette meg a nők hátrányos megkülönböztetését. Kutatási eredményeink azt mutatják, hogy a közkeletű felfogással szemben, valójában nem a kistelepülések kisiskoláinak kisebb presztízst jelentő intézményvezetői állásainak betöltése javította a nők arányát az igazgatók körében. Ugyanis az általános iskolák településtípusonkénti megoszlásával lényegében megegyezik az igazgatók nemenkénti aránya a községekben és a megyei jogú városokban, miközben az igazgatónők jelentősen felülreprezentáltak a fővárosban, a férfiak pedig ennél kisebb mértékben a talán legtradicionálisabb kisvárosokban. Budapesten az igazgatók aránya 2/3:1/3 a nők javára, ami azt jelenti, hogy a női vezetők számaránya itt közelíti meg legjobban a pedagógusnők arányát az adott iskolákban.

4. táblázat
Az általános iskolákban a férfi és nőigazgatók százalékos aránya településtípusonként (n=1181)

Településtípus  Általános iskolák  Férfi igazgatók  Nőigazgatók 
Főváros  9,5  6,4  12,0 
Megyei jogú város  11,8  10,3  12,0 
Egyéb város  17,1  20,6  13,8 
Község  61,6  62,7  62,2 
Összesen  100   100   100  

Figyelemre méltó, hogy az iskolafenntartók közül az egyházak neveznek ki legnagyobb arányban női vezetőket (59,1%-ban), őket követik a helyi önkormányzatok 55,1%-kal, míg a kisszámú megyei és fővárosi fenntartásban működő általános iskola 2/3-ának élén férfi áll.

Az iskolaigazgatók kora

Az iskolaigazgatók átlagéletkora 47,3 év, a legfiatalabb bizalmat kapott személy egy 26 éves általános iskolai igazgatónő, a legidősebb pedig egy 74 éves gimnáziumi intézményvezető. Az alacsony szórásérték (7,35) és a különböző igazgatócsoportok korátlaga is azt mutatja, hogy a különböző iskolatípusokban, a falvakban és a városokban egyaránt a magyarországi oktatási intézmények irányítását döntő többségükben a pályájuk delén túl járó, 45-55 év közötti, a háború alatt és a Rákosi-rendszerben született - hasonló szocializációs utakat bejárt - lényegében azonos generációhoz tartozó személyek végzik.

Az iskolatípusok közötti éles határvonalak az igazgatók életkora tekintetében is egyre inkább elmosódnak, a korlejtő ma is szakképzéstől az általános képzés, a középfoktól az alapfok irányába húzódik, de a távolság teljesen beszűkült, mert a kizárólag csak szakképzéssel foglalkozó intézmények igazgatói is csak 2,44 évvel idősebbek általános iskolai kollégáiknál. Bár a férfiak aktív periódusa 5 évvel hosszabb, mint a nőké, s a katonáskodás miatt is később kezdik pályájukat, átlagéletkoruk (48,4 év) mindössze 2,1 évvel haladja meg az intézményvezető nők életkorát. Az iskolavezetői csoportok átlagéletkora kivétel nélkül leképezi a megfelelő pedagóguscsoportokét, azaz amely iskolatípusban, telephelyen, fenntartónál az átlagosnál fiatalabb tantestületeket találunk, ott rendre fiatalabb a vezető is. Így van ez akkor is, ha az oktatási intézményeket telephelyük településtípusa szerint vizsgáljuk. A községekben - ahol szinte kizárólag általános iskolák vannak - a legfiatalabb átlagéletkorú a tanári állomány (38 év) és a vezetői gárda (46,1 év) is, ezt követi Budapest és a megyeszékhelyek, végül a már vizsgált mutatók szempontjából korábban is legtradicionálisabbnak bizonyult kisvárosok, ahol a viszonylag legkorosabb tanárok (39,9 év) és iskolaigazgatók (49,1 év) tevékenykednek.

A különböző igazgatócsoportok átlagéletkora leginkább az intézményt fenntartók tekintetében különbözik egymástól és úgyszintén a tanárokkal egyező tendenciát mutat. A beosztottak és a vezetőik egyaránt a társulási formában működtetett önkormányzati iskolákban és az egyházi intézményekben a legfiatalabbak, illetve a megyei (fővárosi) önkormányzathoz tartozó oktatási intézményekben és a gyakorlóiskolákban a legidősebbek.

5. táblázat
Az igazgatók és a tanárok átlagéletkora iskolafenntartók szerint

Iskolafenntartók  Igazgatók
(n=1181) 
Tanárok
(n=2411) 
Különbség 
Helyi önkormányzatok  47,6  39,1  +8,5 
Önkormányzatok társulása  46,0  37,5  +8,5 
Megyei (fővárosi) önkormányzat  49,1  41,9  +7,2 
Egyházak  45,4  38,8  +6,6 
Egyetemek, főiskolák  50,6  40,9  +9,7 

Az a tény, hogy a pedagógusok átlagos életkorát 8 és fél évvel haladja meg az igazgatók átlagéletkora, azt a hipotézist erősíti, hogy a vezetőt kinevező iskolafenntartók ma sem érzik elégségesnek a szakmai kompetenciából, személyi kvalitásokból fakadó tekintélyt. Sokkal szívesebben építenek a tapasztaltabb, 20-25 éve pályán lévő pedagógusokra - akiknek már koruk miatt is kijár a tisztelet, így elfogadottságuk a tantestületen belül is valószínűbb - mint az ambiciózus fiatalokra.

6. táblázat
Az iskolaigazgatók százalékos aránya korcsoportonként (n=1181)

Korcsoportok 
35 év alatt  5,6 
36-45 év között  34,7 
46-55 év között  46,7 
55 év felett  13,0 
Összesen:  100  

Mindenképpen magasnak kell értékelnünk az 55 éven felüliek arányát - tekintettel arra, hogy ebben a csoportban már szinte kizárólag csak férfiakat találunk - és elégtelennek a fiatalok öt százalékot alig meghaladó részesedését. A pályakezdés idejének - az értelmiségi szakmákra különösen utóbbi években jellemző - kitolódása mellett közrejátszik az első igazgatói kinevezés megkésettségében az is, hogy a fenntartók - az oktatási intézmények zökkenőmentes működésének biztosítását szem előtt tartva - csak a katonai szolgálatot már teljesített férfiaknak és a szülőképes koron túljutott nőknek adnak igazgatói megbízást.

Ezzel együtt, ma fiatalabbak az oktatási intézmények vezetői, mint akárcsak tíz évvel korábban. Ebben a fiatalodásban meghatározó szerepet játszik az, hogy a hosszabb aktív periódussal rendelkező férfiak rovására egyre nő az (ez ideig) 55 éves korban nyugdíjba vonuló igazgatónők száma. De számottevő átlagéletkort csökkentő hatása van annak is, hogy a nyugdíjas vagy nyugdíjkorhatáron túl is dolgozó pedagógusok, igazgatók ma már fehér hollónak számítanak az oktatási intézményekben. A korábbi gyakorlatot jól illusztrálják Andor Mihály és Liskó Ilona adatai, amelyek szerint az 1985-ben leköszönő általános iskolai igazgatók átlagéletkora azért volt kirívóan magas (57 év), mert a mandátumok lejártakor 48%-uk 60 éves is elmúlt (Andor-Liskó, 1991). A gyermeklétszám drámai mértékű zuhanása nyomán kialakult kritikus helyzetben az iskolák pedagógusfeleslegüktől legelőször a képesítés nélküliek elbocsátásával és a korhatárt elérők nyugdíjazásával igyekeztek megszabadulni. A közoktatási statisztikák adataiból kitűnik, hogy a nyugdíjas vagy nyugdíjkorhatáron túl is dolgozó tanárok és igazgatók aránya felére, néhol harmadára olvadt (lásd a 7. táblázatot).

7. táblázat
Nyugdíjjogosult és nyugdíjkorhatáron túl dolgozó igazgatók és tanárok
az általános iskolákban

Általános iskolák  1990/91  1991/92  1992/93  1993/94  1994/95  1995/96  1997 
Pedagógusok  4,4  2,6  2,6  2,7  2,7  2,3  1,1 
Igazgatók  4,0  2,7  1,9  1,8  1,9  1,8  1,7 

Saját vizsgálataink szerint a Bokros-program elhúzódó és markáns hatását jól jelzi, hogy a legnagyobb pedagóguslétszámot foglalkoztató általános iskolákban napjainkban már száz közül csak egy pedagógusnak van esélye arra, hogy a nyugdíjkorhatáron túl - akárcsak 1-2 évet - tovább dolgozzon. Az igazgatók helyzete a legtöbb iskolatípusban hasonló a tanárokéhoz, sőt az általános és középiskolát magukban foglaló intézményekben egyetlen nyugdíjképes igazgatót sem regisztráltunk, és a korábban mindig idősebb igazgatói gárdával jellemezhető szakmai képzést folytató iskolákban is 2,5%-ra olvadt az 55 éven túli igazgatónők, illetve 60. évüket betöltött igazgatók aránya. Éppen ezért figyelmet érdemel, hogy a nyugdíjképes igazgatók továbbfoglalkoztatásában a gimnáziumok jelentősen különböznek a többi oktatási intézménytől, és természetesen megemeli a gimnáziumi igazgatók átlagéletkorát az, hogy 6,2%-uk betöltötte 60. évét. Ezt a jellegzetességet szinte önmagában is megmagyarázza az a közismert tény, hogy a tiszta gimnáziumokban - a közoktatási rendszer kétségkívül legmagasabb státusú (bár csökkenő számú) intézményeiben - meglehetősen magas (64%) a férfi igazgatók száma, s ha közülük néhányan az ötéves igazgatói ciklus kitöltése érdekében csak egy-két évet is tovább dolgoznak, az már a hatvanéves korhatár átlépését jelenti. Semmiképpen sem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy többségükben gimnáziumokat igazgatnak azok a tudományos fokozattal rendelkező, országosan ismert és elismert iskolateremtő pedagógusok, akiknek tevékenysége garantálja a színvonalas pedagógiai munkát, hírneve növeli ez intézmény presztízsét, ezért minden iskolafenntartónak érdeke, hogy ezeket az igazgatókat tovább foglalkoztassa.

Társadalmi háttér

Az iskolaigazgatók társadalmi hátterének feltárásához három kérdéskört vizsgáltunk részletesebben: az apák iskolai végzettségi és foglalkozási adatainak begyűjtésével a szülők társadalmi hovatartozását és az igazgatók születési helyét. Különösen ez a két utóbbi változó kínált számos összevetési lehetőséget a KSH mobilitás vizsgálatok, a tíz évvel korábbi igazgató (Andor-Liskó 1991) és a jelenlegi iskolavezető vizsgálattal párhuzamosan elvégzett tanárvizsgálattal (Nagy 1998). A tanár- és az igazgatócsoport származási adatainak összevetése minden esetben a beosztott pedagógusok családjainak valamivel magasabb iskolázottságát jelzi, sokkal kevesebb ponton mutatkoznak különbségek az apák foglalkozása és a születési hely szerint (lásd a 8. táblázatot).

8. táblázat
Az iskolaigazgatók és a tanárok társadalmi háttere az édesapák legmagasabb iskolai végzettsége alapján (%)

Befejezett, legmagasabb iskola  Igazgató
(n=1181) 
Tanár
(n=2411) 
4, 6 elemi vagy kevesebb  15,4  11,7 
8 általános  16,2  15,5 
Szakmunkásképző  28,2  22,9 
Középiskola  16,3  23,5 
Főiskola  13,5  13,2 
Egyetem  10,2  13,2 
Összesen  100   100  

Az apák iskolai végzettségében a legmarkánsabb különbség az, hogy míg az igazgatói csoportban a szakmunkás-bizonyítványt szerzett apák száma a legnagyobb, addig a majd egy évtizeddel fiatalabb beosztott tanároknál az apák szerény többsége teljes értékű középiskolát végzett. Ez az adat a népesség képzettségének általános emelkedésén túl azt demonstrálja, hogy a jelenlegi tanártársadalom tagjainak szülei 1950 után fejezték be az általános iskolát és tanultak tovább abban az évtizedben, amely a középfokú oktatási expanzió nagy korszaka volt Magyarországon: az érettségit adó középiskolákba járók aránya akkor tíz év alatt megduplázódott (Kozma, 1998).

Hazánkban az országos és a nemzetközi együttműködésben zajló iskolai teljesítménymérések meghonosodása óta, azaz a hetvenes évektől élénk szakmai vita folyik arról, hogy mi okozza a kistelepülések tanulóinak alacsonyabb színvonalú, a legutóbbi időben tovább romló teljesítményét. Több szakértő a gyengébb falusi pedagógusállományt teszi felelőssé a teljesítménykudarcokért. Ebben a tanulmányban - mintegy mellékszálként - a kutatásunk adta keretek között megkíséreljük feltérképezni azokat az estleges hátrányokat, amelyek a községekben tanítók úgymond gyengeségét kemény szociológiai tényekkel alátámaszthatják.

A pedagógusok származásának tekintetében nem tapasztaltuk, hogy a községekben tanítók lényegesen rosszabb szociokulturális helyzetből indultak volna, mint városi kollégáik.

9. táblázat
Az iskolaigazgatók és a tanárok édesapjának legmagasabb iskolai végzettsége a különböző településtípusokban dolgozó pedagóguscsoportoknál (%)

Igazgatók (n=1104) 
  4, 6
elemi 
8 általános  szak-munkás  középiskola  főiskola  egyetem   
Főváros  4,4  8,8  25,7  19,1  14,7  27,2  100 
Megyei jogú város  13,6  15,6  21,0  18,3  13,4  18,3  100 
Egyéb város  16,4  16,7  31,5  13,6  15,6  6,2  100 
Község  18,7  18,1  30,1  16,3  12,0  4,8  100 
Összes átlag:  15,5  16,2  28,4  16,4  13,4  10,1  100 
Tanárok (n=2282) 
Főváros  4,7  9,7  16,9  24,8  16,9  27,1  100 
Megyei jogú város  8,8  14,0  22,4  25,8  14,4  14,5  100 
Egyéb város  14,0  17,3  26,3  22,6  11,6  7,6  100 
Község  15,6  18,0  24,0  21,3  11,1  9,9  100 
Összes átlag:  11,7  15,5  23,2  23,4  13,0  13,0  100 

Sem az igazgató-, sem a tanárvizsgálatban nem találtuk nyomát, hogy a kistelepülésen dolgozók lényegesen iskolázatlanabb családokból, alacsonyabb kulturális tőke birtokosaiként kerültek volna a pályára, mint a legrelevánsabb összehasonlítási alapként számba vehető kisvárosi pedagógusok. Egyfajta képzettségi szakadék inkább a fővárosi és a megyei jogú városi pedagógusok szülei között húzódik (az egyetemet végzett apák aránya Budapesten (27,1%) majdnem kétszerese a megyeszékhelyi mutatónak (14,5%). Az igazgatóknál is csak annyiban módosul a kép, hogy az egyetemet végzett apák arányában a nagyobb, megyei jogú városok (18,3%) és a kisebb, ún. egyéb városok (6,2%) között van háromszoros különbség. Míg a pedagógustársadalomban származás szempontjából ma is - a Ferge Zsuzsa és munkatársai által már 1972-ben leírt - Budapest-vidék választóvonal húzódik (Ferge és mtsai, 1972), az intézményvezetők ezen túlmenően egy nagy- és kisvárosok között kirajzolódó különbséggel is jellemezhetőek. Speciálisan községi beosztott tanárok vagy vezetők közötti hátrányosnak nevezhető szülői hátteret eredményeink nem jeleznek. Sőt, ha kiszűrjük a kisvárosokban rendre megtalálható, a községekben pedig szinte teljesen hiányzó középiskolák hatását, akkor e két településtípus tanári és igazgatói állománya között az apák iskolázottsága és foglalkozása tekintetében semmilyen értékelhető különbség nem marad. Mindezek alapján kimondható, hogy a községi iskolák igazgatói és tanárai nem származnak kevésbé kvalifikált családokból, mint a kisvárosi általános iskolák pedagógusai.

Végül, ha nemenként vizsgáljuk általában a vezető és egyéb értelmiségi réteg, illetve az iskolaigazgatók belépési mobilitási arányait, azaz származás szerinti megoszlását, akkor a két csoport között jellegzetes különbségeket és a tendenciák lassú változását fedezhetjük fel.

10. táblázat
A vezető és egyéb értelmiségi réteg* és az iskolaigazgatók társadalmi mobilitása

Az apák
társadalmi helyzete 
Férfiak  Nők 
Értelmi-
ségiek 
Iskolaigazgatók  Értelmi-
ségiek 
Iskolaigazgatók 
Vezető, értelmiségi  20,3  25,6  24,2  21,5 
Egyéb szellemi  15,8  12,2  19,6  17,9 
Fizikai (nem mezőgazdasági)  44,0  34,9  43,3  36,0 
Mezőgazdasági fizikai  19,9  17,6  12,9  14,2 
Egyéb (pl. vállalkozó)  9,7  10,4 
Összesen  100  100  100  100 

* Az 1983. évi társadalmi mobilitás és presztízsfelvétel eredményei. KSH.

Amennyiben azzal az előfeltevéssel élünk, hogy az 1996-ban egyéb foglalkozási kategóriaként definiált csoportba tartozók többségükben a kiskereskedőkből és az önálló iparosokból tevődnek össze, akkor nagyobb torzítás nélkül összevonhatjuk ezeket a személyeket a fizikai (nem mezőgazdasági) kategóriával. Ebben az esetben azt az eredményt kapjuk, hogy az értelmiségi foglalkozást űzők - köztük az iskolaigazgatók is - függetlenül nemüktől és a két adatfelvétel között eltelt 13 évtől legnagyobb arányban (43,3-46,4%-ban) az iparban és kereskedelemben dolgozó fizikai munkások gyermekeiből rekrutálódnak. A többi társadalmi rétegből belépők aránya azonban saját kutatásunkban markánsan más képet mutat, mint amilyen az országos mobilitásvizsgálatokban vagy akár a hetvenes évek elején elvégzett reprezentatív tanárvizsgálat, akár az 1985-ös - sajnos nem reprezentatív - igazgatóvizsgálat nyomán kirajzolódott.

Például a tanárutánpótlás biztosításában hagyományosan jelentős szerepet játszó szellemi munkát végző, középiskolai végzettségű családok ma - úgy tűnik - inkább más értelmiségi pályák felé orientálják gyermekeiket. Ez tükröződhet abban, hogy a férfi iskolaigazgatók között 20%-kal, a nők között pedig mintegy 10%-kal alacsonyabb az egyéb szellemi foglalkozású apákkal rendelkezők aránya, mint általában az értelmiségiek között.

Természetes folyamat, hogy az iskolázottsági szint emelkedésével arányosan nő az értelmiségi származású tanárok, így nyilvánvalóan a közülük kiválasztódó iskolaigazgatók száma is, de az oktatási intézményeket vezető populáció a többi értelmiségi csoporthoz viszonyítva megint csak némileg eltérő vonásokat mutat. Míg hazánkban az értelmiségi férfiak 80, a nőknek valamivel kevesebb, kb. 75%-át jellemzi intergenerációs mobilitás, addig az igazgatóknál pontosan fordított a helyzet, az igazgatónők 79%-a első generációs értelmiségi, a férfiaknál ez az arány csak 74,4%.

Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy a pedagóguspálya a nők számára a leginkább elérhető csatorna az értelmiségivé váláshoz, mindenképpen meglepő eredmény azonban a vezető és egyéb értelmiségi apák magas aránya a férfi iskolaigazgatók között. Szociológiai közhely, hogy az értelmiségi származású férfiak jelenléte bármely foglalkozási csoportban az adott foglalkozás magas presztízsét jelzi, az iskolaigazgatóknál azonban tekintetbe kell venni, hogy az értelmiségi apák fiainak aránya egy olyan időszakban emelkedett, amikor az iskolavezetők között - iskolatípusonként eltérő mértékben ugyan, de - mindenütt tetemesen csökkent a férfiak száma. Ugyanakkor közelebbről vizsgálva a családi hátteret, az is szembetűnő, hogy az értelmiségi hátterű férfi és nőigazgatók eltérő arányát egyetlen, szűkebb értelmiségi csoportból való származás tetemes különbsége magyarázza. Jelesül, míg a férfi igazgatók 10,8%-ának az édesapja maga is pedagógus volt, addig az igazgatónők lényegesen kisebb arányban (6,5%-ban) érkeztek pedagóguscsaládból. A pedagógus apákat nem számítva nincs további különbség az értelmiségi származású iskolavezető nők (15%) és férfiak (14,8%) között.

A tanári szakma apáról fiúra hagyományozódó jellegét mutatja, hogy a férfi pedagógusok között már eleve magasabb (8,8%) a pedagógus apával rendelkezők aránya, mint a nők (6,6%) között. Ezek a pedagóguspályához generációkon keresztül erősen kötődő családok elsősorban a vidéki városokban alakulnak ki, ahol a férfi tanárok és a férfi iskolaigazgatók aránya tradicionálisan legmagasabb a településtípusok közül. Jellemzően a kisvárosok általános iskoláiban és a megyeszékhelyek és egyéb nagyvárosok középiskoláiban dolgoznak együtt a pedagóguscsaládok nemzedékei. Az ilyen miliőben zajló családi szocializációval is megtámogatott pedagógus szakmai szocializációnak az előnyeit viszont kétségkívül a férfiak élvezik és hasznosítják jobban karrierjük építésében, mert amíg a pedagóguscsaládból származó tanárnők létszámuk arányában foglalják el a vezető posztokat, addig a férfiak részarányukat mintegy 25%-kal meghaladóan válnak iskolaigazgatóvá.

A belépési mobilitást vizsgálva az apák eddig még nem tárgyalt foglalkozási csoportjánál is találunk érdekességeket, mindenekelőtt azt, hogy a paraszti származású iskolaigazgatók aránya - elsősorban a mezőgazdasági fizikai munkás apával rendelkező férfi igazgatók számarányának csökkenése következtében - elmarad a többi értelmiségi foglalkozás megfelelő arányaitól. A magyarországi mobilitásvizsgálatokban rendszeresen regisztrálták, hogy a mezőgazdasági munkások gyerekeinek az aránya kisebb az értelmiségi nők, mint az értelmiségi férfiak között, ami illusztrálja azt az általánosabb trendet, hogy minél hátrányosabb helyzetből indulnak a gyerekek, a fiúk kitörési esélyei annál nagyobbak a lányokéinál. Saját vizsgálatunk szerint azonban az iskolaigazgatók körében a két nem különbsége ebben a tekintetben elenyészni látszik, mert közöttük a paraszti származású férfiak fölénye 3,4%, azaz csak feleakkora, mint amekkorát (7%-ot) általában az értelmiségi pályán mozgó paraszti származású férfiak és nők között találhatunk.

A szórványosan rendelkezésre álló korábbi adatok fényében valószínűsíthető, hogy elsősorban az általános iskolai igazgatók származás szerinti összetétele változott nagyot az elmúlt 10-15 évben (lásd a 11. táblázatot).

A társadalom foglalkozási szerkezetének átalakulásával jól magyarázható és tartósnak ígérkező tendencia a vezető és egyéb szellemi foglalkozású apákkal rendelkező általános iskolai igazgatók arányának fokozatos, de - a fiatal igazgatók származási adatainak (30,4%-uk értelmiségi családból való) ismeretében - rövid időn belül jósolhatóan felgyorsuló emelkedése. Ha tekintetbe vesszük, hogy 2000-re az alapfokú oktatási intézmények vezetői közül a férfiak 19,3%-a, a nőknek pedig 25%-a eléri a nyugdíjkorhatárt, s a helyükbe lépők egyre magasabban kvalifikált szülői háttérrel rendelkeznek, az értelmiségi származású általános iskolai igazgatók aránya várhatóan egyre közelebb kerül a többi igazgatói csoporthoz.

11. táblázat
Az általános iskolai igazgatók társadalmi háttere az édesapák foglalkozása alapján (%)

Foglalkozás  1985-ben
leköszönő
igazgató (n=192) 
1985-ben
kinevezett
igazgató (n=320) 
1997-ben
igazgató
(n=798) 
Vezető, egyéb értelmiségi  13  16  22 
Egyéb szellemi (középkáder)2  18  14  15 
Nem mezőgazdasági fizikai munkás (szak-, betanított, segédmunkás)  40  42  36 
Mezőgazdasági fizikai munkás  29  28  17 
Egyéb, pl. vállalkozó stb.  10 
Összesen:  100  100  100 

Forrás: 1985-ös adatok: Andor-Liskó, 1991.2

Az igazán drámai változás azonban a falvakból érkezett, paraszti származású általános iskolai igazgatók számának mintegy 30%-os csökkenése. Tíz éve még jogosan állapította meg Andor Mihály és Liskó Ilona az Igazgatócserék című könyvben, hogy: "Az általános iskolák pedagógustársadalma, köztük az igazgatók csoportja is többnyire első generációs falusi származású értelmiségiekből áll." (Andor-Liskó, 1991) Hiszen 1985-ben az első választott igazgatói garnitúra semmiben sem különbözött a felváltott - nyugalomba vonult vagy tantestületi bizalmat nem kapott - gárdától abban a tekintetben, hogy a szülők domináns foglalkozása a paraszti munka volt, illetve az akkor gyakori kétlakiság (a közeli városokban végzett betanított és segédmunka és az otthoni földművelés) jellemezte az apákat. Ebből a falusi, paraszti rétegből kitörő gyerekek számára elérhető (sőt majdhogynem kizárólagos) mobilitási csatornát a pedagógusképzés kínált, pályaválasztásukat pedig az anyagi és egyéb kényszereken túl az motiválta, hogy a községekben egyedül a tanító jelentette az azonosulásra alkalmas értelmiségi modellt (Andor-Liskó, 1991). Már ez az igazgatóvizsgálat kimutatta azonban a feltörekvő parasztcsaládok gyermekei taníttatásának történelmi korhoz, gazdasági körülményekhez erősen kötött voltát. Azok a parasztcsaládok, amelyek a két háború közötti időszakban alapozták meg egzisztenciájukat, rendszerint több - az 1930-as évek végéig született - gyermeküket is kitaníttatták, a szocialista rendszerben földjüket vesztett, elszegényedett mezőgazdasági munkás családok közül viszont a legtörekvőbbek is legfeljebb egyet. A parasztcsaládok egzisztenciális ellehetetlenülésének negatív hatását gyermekeik továbbtanulására - úgy tűnik - máig nem tudta kompenzálni az 1945 utáni társadalom kétségkívül nagyobb nyitottsága sem. Miközben egyetértünk Simkus megállapításával, hogy a mezőgazdaság kollektivizálása kivételesen nagy átjárhatóságot biztosított a mezőgazdasági és ipari fizikai rétegek között Kelet-Európában (Simkus, 1981), vizsgálati eredményeink alapján bizonyítottnak látjuk, hogy az önálló tulajdonosi lét elvesztése Magyarországon minden bizonnyal beszűkítette a paraszti származásúak lehetőségeit a fizikai munka világából a szellemibe való átlépésre, magasabb társadalmi pozíciók megszerzésére.

A paraszti származású pedagógusok létszámának fogyását mindezeken túl a mezőgazdasági foglalkoztatottak számarányának drasztikus csökkenése is magyarázza, az általános iskolákat igazgatók esetében azonban nem pusztán ezen trendek követéséről, hanem valóban nagy horderejű változásról van szó. Kétséget kizáróan megállapíthatjuk ugyanis, hogy az általános iskolai igazgatók rekrutációját korábban markánsan jellemző falusi dominancia viszonylag rövid idő alatt ellenkezőjére változott.

12. tábla
Az általános iskolai igazgatók származása születési hely szerint (%)

Születési hely  1985-ben
leköszönő
igazgató (n=192) 
1985-ben
kinevezett
igazgató (n=320) 
1997-ben
igazgató
(n=798) 
Budapest  10  11  10,7 
Város  20  24  48,4 
Község  70  65  40,9 
Összesen  100  100  100  

Míg 1985-ben Liskóék vizsgálatában nem mutatkozott jelentős különbség a leköszönő és a helyüket elfoglaló igazgatók között születési helyük tekintetében, addig mi a bő tíz évvel későbbi vizsgálatunkban a fővárosban születettek viszonylag alacsony arányának állandósága mellett, a városi származásúak többségbe kerülését, a nem budapesti városiak számának duplázódását regisztráltuk. A városokba irányuló migráció ennek az igazgatógenerációnak a világra jöttekor általában is felgyorsult Magyarországon, de a népesség több mint fele falvakban lakott még az ötvenes évek második felében is, amikorra már a jelenlegi intézményvezetők többsége megszületett. Az általános iskolai igazgatóknál tehát a puszta trendkövetésnél ez esetben is erősebb változásokat találtunk.

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a korábban jellemzően falusi származású általános iskolai vezetői garnitúrát mára felváltotta egy városi indíttatású vezetőréteg, melynek tagjai ugyan jobbára továbbra is első generációs értelmiségiek - akiknek szülei képzettségük szerint jellemzően szakmunkások -, de felmenőik között egyre számottevőbb a közép- és felsőfokú végzettségűek aránya. A paraszti származásúak dominanciája is a múlté már, a szellemi munkát végző apákkal rendelkező általános iskolai igazgatók aránya (36,7%) hajszállal meghaladja az immár többségükben szakképzett, iparban dolgozókét (36,2%) és jelentősen a mezőgazdasági munkásokét (16,9%).

Családi körülmények, házastársak, gyerekek

A családi állapot

Az iskolaigazgatók a magyarországi átlagot messze felülmúló arányban (85,8%) házasságpártiak, amit nemcsak az bizonyít, hogy mindössze 5 százalékuk nem próbálta a házaséletet, hanem az is, hogy körükben igen alacsony a válások száma. Az igazgatók a beosztott pedagógusoknál is stabilabb családi háttérrel rendelkeznek, amit csak részben magyaráz az a tény, hogy az igazgatók között magasabb a férfiak aránya, akiket válás után is nagyobb újraházasodási hajlandóság/lehetőség jellemez. Andor Mihály és Liskó Ilona lényegében hasonló arányokról ír az Igazgatócserék című munkában. Vizsgálati mintájukban az 1985-ben leköszönt férfi igazgatóknak csak 4%-a volt nőtlen, az akkor kinevezetteknek pedig mindössze 2%-a. Mivel ők a kutatásukba kizárólag általános iskolai vezetőket vontak be, így nem csoda, ha a nők között - a mi minden iskolatípusra kiterjedő vizsgálatunk adataihoz képest - magasabb: 11%, illetve 10% volt a hajadonok aránya.

13. táblázat
Az iskolaigazgatók és a pedagógusok családi állapota nemenként (%)

Családi állapot  Igazgatók (n=1104)  Pedagógusok (n=2282) 
Férfi  Nő  Férfi  Nő 
Nőtlen/hajadon  2,2  8,0  14,7  14,7 
Házas/élettárs  93,3  78,2  79,9  72,6 
Elvált/különélő  3,3  7,3  4,9  8,9 
Özvegy  1,1  6,5  0,5  3,7 
Összesen  100   100   100   100  

Az 1996-97 fordulóján lebonyolított OKI-vizsgálatokban szereplő nőtlen, de legfőbbképpen a hajadon iskolaigazgatóknak - életkoruk miatt - valószínűleg le kell mondaniuk a családalapításról, az ebbe a kategóriába tartozó közel 15%-nyi tanár többsége viszont még fiatal (48%-uk 30 éven aluli), így jó esélye van a házasságkötésre.

A magyarországi magas férfimortalitás tükröződik az özvegyen maradt nők jelentős számában. Az ötvenes éveikben járó férfiak veszélyeztetettségét mutatja, hogy az 50 és 60 év közötti pedagógusnők 9,9%-a, az igazgatónőknek11%-a özvegy, míg ugyanebben a korcsoportban a megözvegyült férfiak aránya elenyésző. A gyász mellett plusz lelki terhet jelent az, hogy az özvegység ebben a korban a gyerekek "kirepülése" miatt gyakran teljes elmagányosodással jár, amit nemegyszer anyagi problémák is tetéznek. A negatív érzelmek tartós dominanciája pedig óhatatlanul visszahat a pedagógusnők iskolai munkavégzésére is.

Ferge Zsuzsa és munkatársai a hetvenes évek elején végzett tanárvizsgálatukban a két nem házasodási hajlandóságát/szokásait településtípustól/nagyságtól függőnek, ám ellentétes irányúnak találták. Eredményeik szerint a férfi pedagógusok körében Budapesten a legkisebb, falun pedig a legnagyobb a házasok aránya, míg a nők között nagyjából fordított a helyzet. Mára minden településtípusban arányosan magasabb a családban élő beosztott tanárok és iskolaigazgatók száma, mint a tanárnőké és igazgatónőké. A település azonban, ahol a pedagógusok élnek és dolgoznak, ma is meghatározza a családalapítás lehetőségeit, csak másképpen.

14. táblázat
Az iskolaigazgatók és a pedagógusok családi állapota az iskola telephelyének településtípusa szerint (%)

Családi
állapot 
Igazgatók (n=1104) 
Főváros  Megyei
jogú város 
Egyéb
város 
Község  Átlag 
Nőtlen/hajadon  5,0  5,9  4,2  5,2  5,1 
Házas/élettárs  88,6  85,2  87,8  84,1  85,7 
Elvált/különélő  5,0  5,9  4,2  6,0  5,4 
Özvegy  1,4  3,2  3,8  4,7  3,8 
Összesen  100   100   100   100   100  
  Pedagógusok (n=2282) 
Nőtlen/hajadon  17,9  17,9  12,1  13,0  14,7 
Házas/élettárs  65,6  72,4  77,3  78,2  74,5 
Elvált/különélő  13,0  7,6  7,0  5,9  7,8 
Özvegy  3,5  2,1  3,5  3,0  3,0 
Összesen  100   100   100   100   100  

A pedagógusok családi státusa feltétlenül hasonlít a 25 évvel korábbi helyzethez annyiban, hogy változatlanul a fővárosban a legalacsonyabb a házasok aránya, és ott él a legtöbb elvált, de ez most már mind a két nemre igaz. A falvakban dolgozó pedagógusokat viszont már szintén nemre való tekintet nélkül az jellemzi, hogy körükben a legmagasabb a házasságban élők száma.

Figyelemre méltó azonban az iskolaigazgatók családi állapot szerinti összetételének változása a települési lejtő különböző fokain. Minden bizonnyal az iskolaigazgatók viszonylag magas státusának köszönhető, hogy az értelmiségi foglalkozásúakat tömörítő fővárosban sem a nők, sem a férfiak számára nem okoz gondot a házasságkötés, ezért valamennyi településtípus közül Budapesten a legmagasabb a házassági vagy élettársi kapcsolatban élő igazgatók száma.

A tanároknál tapasztaltakkal szöges ellentétben a községek iskoláinak irányítóit kevésbé jellemzi a házas családi állapot dominanciája, sőt az összes igazgatócsoport közül itt a legmagasabb az elváltak és különélők aránya is. Ez utóbbi nemcsak azt jelenti, hogy a magas státusú igazgatók nehezebben találnak magukhoz illő társat a kistelepüléseken, és/vagy kevésbé engedik, engedhetik meg maguknak, hogy rangjuk alatt házasodjanak, mint akár beosztott pedagógusaik, hanem - a mi olvasatunkban - azt is, hogy az igazgatók nem kényszerülnek olyan mereven alkalmazkodni a falusi erkölcsi normákhoz, mint tantestületük tagjai, talán azért, mert ők már egy kicsit "a falu fölött" állnak.

A helyi közösség erkölcsi normáihoz történő alkalmazkodási kényszer sokkal inkább működni látszik a kisvárosokban, ahol az iskolaigazgatók minden csoportjában (nemtől és iskolatípustól függetlenül) legalacsonyabb az elváltak, hajadonok, nőtlenek aránya, és ahol a kisvárosi értelmiségi körből nagyobb valószínűséggel lehet megfelelő partnert találni fiatalon vagy idősebb korban egy esetleges - nem túl illendő, de néha szükségszerű - válás után is. Az ún. egyéb városokban tevékenykedő igazgatók családcentrikussága is demonstrálja azt a kisvárosi hagyománytiszteletet, konzervativizmust, amelynek igazgatókutatásunk kapcsán több bizonyítékát láttuk (a férfi vezetők és korosabb vezetők nagy számát, a pedagógusszakma apáról fiúra öröklődését, az itt születettek alacsonyabb területi mobilitását stb.).

A házastársak

Mivel az igazgatók között kevés az egyedülálló, az oktatási intézményvezetők életkörülményeiről, a munkavégzésük hátországát biztosító családi miliőről hasznos információkat szerezhetünk a házastársak iskolázottsági és foglalkoztatási adatainak bemutatásával.

15. táblázat
Az iskolaigazgatók és a tanárok házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége (%)

Legmagasabb iskolai végzettség  Igazgatók  Pedagógusok 
Férfi  Nő  Együtt  Férfi  Nő  Együtt 
Általános iskola  0,4  0,5  0,4  1,1  0,5  0,7 
Szakmunkásképző  1,5  8,2  4,4  3,6  11,6  9,2 
Középiskola  17,4  25,5  21,0  23,1  28,5  26,8 
Főiskola  62,2  34,2  49,9  49,6  29,1  34,5 
Egyetem  18,5  31,6  24,3  22,6  30,4  28,8 
Összesen  100   100   100   100   100   100  

A tanárok szüleinek iskolai végzettsége - főképpen azért, mert az apák jó tíz évvel fiatalabbak - még rendre magasabb, mint az iskolaigazgatóké, a házastársaknál azonban megfordul a helyzet. Az iskolaigazgatók házas- és élettársainak csupán kevesebb mint 5%-a nem érettségizett, viszont majd háromnegyede felsőfokú végzettséget szerzett. A beosztott pedagógusok partnereinek kvalifikáltsága ettől alig elmaradva, a megfelelő mutatók tekintetében 10%, illetve 63,3%.

Bár ezek a különbségek sem elhanyagolhatóak, a komolyabb differenciákat nem az iskolai hierarchia különböző fokain állók - azaz a beosztottak és vezetőik -, hanem a két nem között találjuk. Igaz ugyan, hogy a nők a képzettségi létra két szélső lépcsőfokán előnyben vannak férfi kollégáikkal szemben, mert házastársaik között 50%-kal kisebb a legképzetlenebb (a 8 általános iskolai osztályt vagy kevesebbet végzettek), és 30-40%-kal nagyobb a legkvalifikáltabb (azaz egyetemi diplomás) házastársak aránya, összességében mégis elmondható, hogy férjeik kevésbé iskolázottak, mint akár a pedagógus-, akár az igazgatófeleségek. (Ennek az érdekes új fejleménynek az értelmezésére a házastársak foglalkozását elemző részben teszünk kísérletet.)

Míg korábban az egyes iskolatípusnak a presztízsrangsorban elfoglalt helye erősen determinálta, hogy egy általános iskolában, szakmunkásképzőben vagy éppen gimnáziumban tanító pedagógus házasodásakor milyen kvalifikáltságú partnerre számíthat, addig mára ez a hatás jelentősen meggyengült. Napjainkban a szerkezet- és profilváltások, valamint az iskolatípusok keveredése miatt maga a presztízsrangsor is bizonytalanná vált. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy a férfi tanároknál nem mutatkozott összefüggés az iskolatípus és a házastárs iskolai végzettsége között, a pedagógusnők csoportjai közül is csak az általános iskolában dolgozók férjei bizonyultak értékelhető számban képzetlenebbeknek a többieknél.

A különböző típusú oktatási intézményeket vezetők csoportjaiban - a házastárs iskolai végzettségének tekintetében - még inkább elmosódnak a különbségek, sőt a férfi vezetői csoportok közül éppen a legalacsonyabb presztízsűnek tartott általános iskolai igazgatók dicsekedhetnek legnagyobb arányban diplomás feleségekkel. Ezek az eredmények úgy interpretálhatók, hogy az igazgatói beosztás presztízse olyan magas, hogy annak árnyékában végképp másodlagos jelentőségűvé válnak az irányított intézménytípusok elismertségének a közvéleményben esetleg még meglevő különbségei.

A vizsgált igazgatócsoportok házastársaik képzettsége tekintetében is sokkal markánsabb jegyeket mutatnak a településtípusok, semmint az intézménytípusok szerint vizsgálva.

16. táblázat
Az iskolaigazgatók házastársainak legmagasabb iskolai végzettsége
az iskola telephelyének településtípusa szerint (%)

Az igazgatók feleségeinek legmagasabb iskolai végzettsége (n=535) 
  általános iskola  szakmun-kásképző  közép-
iskola 
főiskola  egyetem  felsőfok összesen 
Főváros    1,9  5,8  59,6  32,7  92,3 
Megyei jogú város      13,8  57,4  28,7  86,1 
Egyéb város    2,5  23,1  53,1  21,3  74,3 
Község  0,9  1,7  17,5  71,6  8,3  79,9 
Együtt  0,4  1,7  17,4  62,4  18,1  80,5 
Az igazgatónők férjeinek legmagasabb iskolai végzettsége (n=429) 
Főváros      8,2  24,7  67,1  91,8 
Megyei jogú város    1,5  13,6  22,7  62,1  84,8 
Egyéb város    2,9  22,9  44,3  30,0  74,3 
Község  0,9  14,1  35,9  36,8  12,3  49,1 
Együtt  0,5  7,9  25,6  33,8  32,2  66,0 

A pedagógusokat és főképpen az iskolavezetőket a többi értelmiségi csoportnál is inkább jellemző homogén értelmiségi családmodell kialakulásának lehetőségei a férfi és női vezetők számára nem egyformán adottak. Érdemes a diplomás házastársak arányát és összetételét településtípusonként közelebbről is szemügyre venni. A férfi iskolaigazgatók felsőfokú végzettségű asszonyainak aránya csaknem állandó, mert az iskola székhelyének nagyságával egyenes arányban csökken ugyan az egyetemet végzett, fordított arányban nő viszont a főiskolát végzett feleségek aránya. Minimális települési hátrányt a férfi igazgatók esetén a nagyváros/kisváros váltás jelent. (Ugyanerre a törésvonalra az iskolaigazgatók származásánál is felhívtuk a figyelmet.) A községi diplomás igazgatófeleségek kis- és középvárosi társaiknál magasabb aránya mögött vélhetően az rejlik, hogy a falusi igazgatók a település egyetlen (vagy kevésszámú) magas státusú értelmiségi férfiújaként válogathatnak, ha másból nem is, de saját tantestületük diplomás tagjaiból mindenképpen, míg a városi igazgatóknak inkább akad konkurenciájuk az orvosok, jogászok, mérnökök, államigazgatásban dolgozó férfiak személyében.

Elképzelésünk helyességét valószínűsíti az is, hogy ennek a helyzetnek éppen az ellenkezőjét figyelhetjük meg az igazgatónőknél, akiknek családjában az egyetemi végzettségű férjek (egyébként igen magas: 62,1%-os) aránya zuhan kevesebb mint felére a már említett nagyváros/kisváros törésvonal mentén. Ennek ellenére a kisvárosokban a diplomás házastársak aránya összességében mégis alig 10%-kal csökken, mert az oktatási intézményeket vezető nők viszonylag könnyen találnak legalább főiskolai végzettségű társat maguknak ezeken a helyeken is. A férjhezmeneteli esélyeket és a férj képzettségét tekintve az igazi települési hátrányt az igazgatónőknek a községek jelentik, ahol a jelentős társadalmi pozíciót kivívott női vezetők helyben már többnyire nem találnak rangban hozzájuk illő férjeket, de egyáltalán diplomás férfiakat sem. Nem ritka eset ugyanis, hogy a kisebb falusi testületekben egyáltalán nem találunk férfi tanerőt, a pedagógusokon kívül pedig nincs a településen értelmiségi. A községi igazgatónőknek fele, a pedagógusnőknek 60%-a nem talál magának felsőfokú végzettségű társat, ami feltétlenül jelentősen megnehezíti egy valódi értelmiségi életmód kialakítását. Ez az első olyan pont, ahol meg kell állapítanunk, hogy a községekben dolgozó igazgató- és tanárnők - a férfiak viszont egyáltalán nem - erősen hátrányos helyzetben vannak a városiakkal szemben.

A tanárok és az igazgatók házastársai jellemzően szellemi munkát végeznek, és figyelemre méltóan alacsony körükben a munkanélküliek aránya. A házastársak foglalkozása természetesen szoros kapcsolatban van az iskolai végzettségükkel, és a foglalkozásválasztásukat is lényegében hasonló kényszerek mozgatják, mint a tanulási utak megválasztását. A munkavállalási lehetőségeket azonban lényegesen jobban meghatározzák a lakóhely sajátosságai, mint a tanulási lehetőségeket, ezért fontosnak tartjuk a pedagógusok és a soraikból kikerülő iskolaigazgatók házastársainak foglalkozásszerkezetét nemenként és településtípusonként bemutatni.

A férjek, illetve feleségek foglalkozása kapcsán végre nemcsak egy keresztmetszeti kép felvázolására nyílik lehetőség, hanem a változások nyomon követésére is, mivel az elmúlt 30 évben végzett hasonló témájú vizsgálatokban a házastárs foglalkozását kivétel nélkül minden esetben lekérdezték, ami nem mondható el a családi körülményekre igen jelentős befolyást gyakorló egyéb tényezőkről, mint például a házastárs iskolai végzettsége, gyerekek száma, az egy háztartásban élők száma stb.

17. táblázat
Az iskolaigazgatók és a pedagógusok házastársainak foglalkozása
az iskola telephelyének településtípusa szerint (%)

  Iskolaigazgatók (n=1104) 
  Felesége  Férje 
Fő- város  Megyei jogú
város 
Egyéb város  Község  Együtt  Főváros  Megyei jogú
város 
Egyéb város  Község  Együtt 
Pedagógus  48,1  59,6  59,1  67,2  61,6  20,5  13,6  21,4  15,0  16,7 
Más értelmiségi  21,2  13,8  7,5  5,2  9,0  49,3  50,0  31,4  17,3  30,1 
Egyéb szellemi  11,5  9,6  10,7  7,0  9,0  4,1  7,6  11,4  8,6  8,2 
Fizikai munkás  3,8  5,3  1,9  4,8  4,0  9,5  4,5  10,0  25,1  16,8 
Munkanélküli      1,3  1,3  0,9  1,4  1,5  2,9  4,5  3,3 
Nyugdíjas  5,8  7,4  10,1  8,7  8,6  6,8  13,6  11,4  12,7  11,6 
Egyéb  9,6  4,3  9,4  5,7  6,9  8,2  9,1  11,4  16,8  13,3 
  Pedagógusok (n=2282) 
  Felesége  Férje 
Pedagógus  50,0  48,3  54,9  55,9  52,8  9,2  22,8  19,7  15,1  17,5 
Más értelmiségi  12,1  10,2  7,7  4,3  8,2  27,2  31,0  21,8  18,1  23,5 
Egyéb szellemi  8,6  11,0  11,5  9,7  10,6  20,1  11,6  11,0  11,7  12,6 
Fizikai munkás  5,2  6,7  7,6  6,5  6,9  15,8  16,0  25,1  31,3  23,6 
Munkanélküli  5,2  5,9  1,6  2,2  3,3  2,7  2,7  3,3  4,2  3,4 
Nyugdíjas  5,2  8,5  5,5  3,2  5,8  8,2  6,5  5,9  5,5  6,2 
Egyéb  13,7  9,2  10,9  18,4  12,4  16,8  9,5  13,1  14,1  13,2 

Minden korábbi magyarországi pedagógus- és igazgatóvizsgálat kimutatta, hogy a pedagógusnők férjei gyakran magasan kvalifikált értelmiségiek voltak, míg férfi kollégáik beérték kevésbé iskolázott, alacsonyabb presztízsű foglalkozást űző feleségekkel (Ferge és mtsai, 1972). A legfőbb kényszerítő ok ebben a tekintetben a nők lényegesen alacsonyabb általános képzettsége volt, ugyanis a hetvenes évekig a középfokú, illetve a kilencvenes évekig a felsőoktatás minden szintjén - legtovább az egyetemi képzésben - lényegesen elmaradt a nők aránya a férfiakétól. A pedagógus férjek főiskolai végzettségű feleségei szinte kivétel nélkül az oktatásügyben dolgozó óvónők, tanítónők és tanárnők voltak. Jelentős csoportját alkották az igazgatófeleségeknek azok a fehérgalléros munkakörben foglalkoztatott asszonyok, akik férjük összeköttetései révén jutottak könnyű, szakképzettséget nem igénylő titkárnői, adminisztrátori álláshoz.

A trendek leginkább akkor érzékelhetők, ha vizsgálati eredményeinket összevetjük a korábbi Andor-Liskó-féle iskolaigazgató-vizsgálat tapasztalataival (lásd a 18. táblázatot). Az általános iskolák férfi vezetőinek családjaiban látványosan csökkent az alacsonyabb presztízsű foglalkozást űző feleségek száma, miközben a pedagógusfeleségek néhány százalékának helyén már más - magas presztízsű értelmiségi - szakmában tevékenykedő asszonyokat találunk. A férfi iskolaigazgatók oldalán csak elvétve áll fizikai munkát végző feleség (4,2%), egy százalék alatt marad a háztartásbeli és munka nélküli házastársak aránya is. Az igényesebb párválasztás is jelzi, hogy - elsősorban a rendszerváltás után - a régi vezetők leváltásával az általános iskolák élére is minőségibb igazgatógarnitúra került. Az általános iskolákat irányító férfiak meglehetősen homogén értelmiségi családi hátteret, magasan kvalifikált, aktív, ha nem is jól, de kereső feleséget tudhatnak magukénak.

18. táblázat
Az általános iskolai férfi és női igazgatók házastársainak foglalkozása (%)

A házastársak
foglalkozása 
Férfi  Nő 
1985 előtt  1985 után  1997  1985 előtt  1985 után  1997 
Pedagógus  58  75  69,3  18  15  17,1 
Magasabb presztízsű foglalkozást űz  6,9  47  38  27,2 
Alacsonyabb presztízsű foglalkozást űz  36  16  9,9  25  36  25,2 
Besorolhatatlan (nyugdíjas, htb, egyéb)  13,9  10  11  29,8 
Összesen  100  100  100   100  100  100  

Megállapíthatjuk ugyanakkor, hogy a tíz évvel ezelőtt még - ebből a szempontból - a férfiaknál sokkal kedvezőbb helyzetben lévő általános iskolai igazgatónők házastársai napjainkban egyre alacsonyabb presztízsű foglalkozásokat űznek. Úgy véljük, a drasztikus változások nem írhatók kizárólag a felsőoktatási képzési struktúra átalakulásának számlájára, azaz az igazgatónők vezető értelmiségi férjeinek aránya nem kizárólag azért olvadt felére, mert a magasan kvalifikált férfiak mára már nemcsak a pedagógusok, hanem a lényegesen több pályán szerephez jutó diplomás nők közül válogathatnak. Mi sokkal inkább úgy gondoljuk, hogy az iskolaigazgatók pályáztatásának mechanizmusa, illetve a kiválasztás szempontrendszerének átalakulása egészen más igazgatónői gárdát juttatott pozícióba, mint amilyen akár még tíz évvel ezelőtt is a pályán volt. Korábban ugyanis az igazgatónők jó része a megbízható és/vagy fontos beosztásban dolgozó férjére való tekintettel kapta meg kinevezését. Különösen jellemző volt ez a gyakorlat az általános iskolai kinevezéseknél, ahol Liskóék az 1985-ös vezetőválasztásokat vizsgálva a leköszönt és az újonnan kinevezett igazgatók között szinte azonos arányban (7, illetve 8%-ban) találtak ún. káderfeleségeket, akik a férjük jogán, annak politikai érdemeire való tekintettel nyerték el pozíciójukat (Andor-Liskó, 1991). Azt gondoljuk azonban, hogy a tanácsi és pártfunkcionárius férjeik révén könnyen azonosítható tipikus káderfeleségek számát nagyságrendekkel felülmúlhatták azok a protekcióval pozícióba juttatott igazgatónők, akiknek férjei (gyárigazgatók, termelőszövetkezeti elnökök, katonatisztek) képesek voltak a helyi döntések befolyásolására, akár gazdasági, akár egyéb hatalmuk révén. És akkor még nem szóltunk a kevésbé rendszerspecifikus - így nyilván ma is létező - informális kapcsolatokon (kártyapartner, vadásztárs) épülő protekcióról.

1997-es igazgatóvizsgálatunk eredményei szerint az iskolákat jelenleg irányító nők már nem a káderfejlesztési tervek női egyenjogúságot demonstráló kényszerei nyomán, nem is férjeik mindenféle érdemeire való tekintettel kerülnek pozíciójukba, hanem saját jogukon jutnak el egy valóságos szakmai karrier csúcspontjára. Az igazgatók maguk nem a hatalom képviselői többé, férjeik sem a politikai, gazdasági elit tagjai közül kerülnek ki, ezért többé-kevésbé olyanok, mint általában a magasan kvalifikált, többdiplomás pedagógusnők házas- és élettársai.

A gyerekek

Az igazgatók stabil, rendezett házas- és élettársi kapcsolataikban a magyar átlagot meghaladó arányban (90,2%) és számban (1,93) vállalnak gyereket. Hazánkban a gyermeknevelés terheit igen nagy mértékben a nők viselik, ezért feltétlenül vizsgálandó kérdés, hogy az egész embert igénylő, nagy érzelmi megterheléssel járó, felelősségteljes munkát végző pedagógusnők hogyan tudnak egyszerre eleget tenni szülői és munkavállalói kötelezettségeiknek (lásd a 19. táblázatot).

Az, hogy a családban élő iskolavezetők közül a nők - a főváros kivételével - alacsonyabb arányban vállalnak gyereket, mint a férfiak, jelezheti, hogy a szakmai karrier és az anyai szerep összeegyeztetése ma sem problémátlan. A gyermekgondozás infrastruktúrája a települések nagyságával arányosan romlik ugyan, de a helyben lakó nagyszülők közreműködése ellensúlyozhatja ezt a hátrányt. A vidék nagyobb termékenységi rátáját a szokások mellett, a több generáció együtt- vagy egymás közelében élésének nagyobb elterjedtsége és a hagyományos nagyszülői szerep felvállalásának nagyobb hajlandósága is magyarázza. Ezért semmiképpen nem meglepő, hogy a legtradicionálisabbnak tekinthető kis- és középvárosokban tevékenykedő igazgató- és tanárcsoportokban találjuk a legkevesebb gyermektelen párt.

19. táblázat
A gyermeket nevelő iskolaigazgatók és pedagógusok aránya az iskola telephelyének településtípusa szerint (%)

  Igazgatók  Pedagógusok3 
Férfiak n=575  Nők n=540  Férfiak n=1737  Nők n=560 
Főváros  84,7  86,3  68,3  68,5 
Megyei jogú város  94,2  86,6  77,8  72,0 
Egyéb város  94,7  89,0  81,0  81,0 
Község  95,5  85,7  76,1  78,8 
Összesen  93,9  86,5  77,3  76,2 

3

Viszont éppen ennek a támogató tágabb szülői háttérnek és az infrastuktúrának a hiánya jelentősen visszaveti a községi - az iskola székhelyén gyakran semmilyen rokoni kapcsolattal nem rendelkező - igazgatónők gyermekvállalását. Nem hagyható figyelmen kívül - az alacsonyabban képzettek között inkább előforduló - a "családfő" teljes kiszolgálását, a mindennapi főzést elváró férjek esetleges negatív hatása sem, hisz igencsak meggondolandó az igazgatói munka miatti elhanyagolást is nehezen toleráló férjek további frusztrálása egy vagy több gyerekkel. A magas státusú, jól kereső férjekkel rendelkező - többnyire fővárosi - igazgatónők függetleníthetik legjobban magukat a szűkebb és tágabb család befolyásaitól, mert nekik van leginkább lehetőségük az amúgy is kiterjedt és színvonalas gyermekintézmény-hálózat mellett a gyermeknevelést könnyítő egyéb (pénzdíjas) szolgáltatások igénybevételére. A vezető szerepet vállaló nők nemcsak alacsonyabb arányban vállalnak gyereket, hanem családjaikban is értékelhetően kevesebb is az átlagos gyermekszám (1,84), mint a férfi igazgatóknál (2,02).

Családnagyság

A nemek közötti különbségektől eltekintve azonban azt látjuk, hogy a különböző korcsoportokba tartozó, eltérő iskolatípusokban dolgozó, különböző közigazgatási kategóriákba sorolható településeken élő igazgatók egységesen és erőteljesen preferálják a kétgyerekes családmodellt. Egyetlen kisebb létszámú igazgatói csoportban, a felekezeti iskolák - magukat az egyház tanításai szerint vallásosnak valló - vezetői között vannak (nemre való tekintet nélkül) jelentősebb számban nagycsaládosok. Az egyházi iskolákat vezetők családjában az átlagos gyereklétszám 2,65, és a közös háztartásban élők száma eléri a négy főt, miközben a rendszerint két kereső felnőtt által eltartott igazgatócsaládok átlagos nagysága - elsősorban a felnőtt, szülőktől külön élő gyermekek jelentős aránya miatt - csak 3,3.

Életkörülmények - jövedelem, vagyoni helyzet

Jövedelmi viszonyok

Az igazgatók rendezett családi viszonyaik, több kereső és kevesebb eltartott felnőtt családtagjaik révén a magyarországi átlagnál feltételezhetően jobb körülmények között élnek. Komoly anyagi - és nem elhanyagolható pszichés - előnyt jelent az iskolavezetők számára, hogy míg hazánkban a családok 15,5%-ában egyedülálló szülő nevel gyereke/ke/t (Magyar statisztikai évkönyv 1996), addig az egykeresős igazgatócsaládok (18,5%) többsége egyszemélyes háztartás, és a gyereket egyedül nevelők aránya csak mintegy fele a magyarországi átlagnak.

Az iskolaigazgatók javadalmazása több forrásból tevődik össze, így a közalkalmazotti kategóriabesorolást tükröző alapbéren túl jelentős eleme a vezetői pótlék, számos egyéb pótlék, a túlóradíj, az iskolában végzett egyéb tevékenységért kapott honorárium.4 Úgy véljük, az intézményvezetők anyagi kondícióiról akkor is sikerül átfogó képet adni, ha csupán az összes munkajövedelmet magában foglaló havi bruttójövedelmet vesszük tekintetbe, és megvizsgáljuk, hogy ez az összeg a család összjövedelmének hányad részét teszi ki.

Az igazgatók átlagos 64 848 forintos havi jövedelme több mint húszezer forinttal haladta meg az oktatásügyben foglalkoztatott szellemi dolgozók bérét, illetve 17 357 forinttal a népgazdasági átlagot 1996-ban (Magyar statisztikai évkönyv 1996). Az iskolák egyszemélyi felelős vezetői, akik nemritkán több száz gyerek oktatásának, nevelésének tervezését, szervezését, akár száz pedagógus munkájának irányítását végzik, hasonló nagyságrendű - középméretű - szervezetek vezetőihez képest jelentősen alulfizetettek. Havi jövedelmük a hazai és nemzetközi összehasonlításban (Halász-Lannert, 1997) egyaránt rendkívül nyomott tanári fizetéseket lényegében csak a vezetői pótlék összegével múlja felül. Összehasonlítható adatok csak az általános iskolákról állnak rendelkezésre, amelyek alapján megállapítható, hogy az elmúlt 30 évben növekedett ugyan a különbség a tanári és igazgatói fizetések között, de az iskolavezetői munka jellegében bekövetkezett - a bevezetőben már említett - jelentős változások nagyobb arányú különbséget indokolnának. Emellett szól az a figyelmen kívül nem hagyható körülmény is, hogy az 1967-es adatok olyan időszakból valók, amikor a keresetek rendkívül nagy mértékben egalizálódtak, ami már semmiképpen sem mondható el a rendszerváltás utáni Magyarországról, ahol a foglalkozási csoportok többségében a vezetők fizetése nemritkán többszöröse a beosztottakénak (lásd a 20. táblázatot).

20. táblázat
Az általános iskolai igazgatók és pedagógusok havi jövedelme 1967, 1997

  Általános iskolában dolgozó pedagógus (n=1397)  Általános iskolai
igazgató
(n=833) 
Különbség
(százalékban) 
1967-ben*  1 939 Ft**  2 569 Ft  133% 
1997-ben**  38 800 Ft  62 400 Ft  161% 

Forrás: * KSH Időszaki Közlemények 1969. 1. szám. Idézi: Ferge és mtsai, 1972.
** Az 1969-es általános iskolai pedagógusbért a tanári és tanítói bérek átlagából képeztük.

Abból adódóan, hogy a magasan kvalifikált iskolavezetők háromnegyede azonos - azaz az F - közalkalmazotti kategóriába van besorolva, és életkoruk is egy meglehetősen szűk - nőknél 20, férfiaknál 25 éves - sávban ingadozik, az igazgatók besorolási alapbérében - a bértábla merevsége, és a 3 évente kötelezően adandó emelések jelentéktelensége miatt - elvileg alig lehet különbség, vezetői pótlékukban pedig még ennyi változatosság sincs, mert az egységesen és kötelezően 24 000 Ft vizsgálatunk idején. Ezért meglepetésként hatott, hogy a legkülönbözőbb igazgatócsoportok átlagos havi jövedelme között jelentős - ezrelékes szinten szignifikáns - különbségeket és a csoportokon belül is magas szórásértékeket találtunk. Ezért különösen humorosnak tekinthetjük, hogy a deklaráltan a szenioritás elvén alapuló pedagógus-bértábla ellenére csak a legfiatalabb 5%-nyi iskolavezető fizetésének átlagos színvonalát befolyásolja erőteljesen az életkor, a 35 év feletti életkori szakaszokban azonban a fizetéskülönbségek összelapulnak, 45 év felett pedig gyakorlatilag függetlenné válik az átlagfizetés az életkortól. (45-55 évesek átlaga=68 400 Ft, 55 év felett 68 900 Ft.) Így az a paradox helyzet alakult ki, hogy az iskolaigazgatók jövedelme pontosan attól - a pályán eltöltött időtől - nem függ igazán, amit a törvényhozók leginkább ambicionáltak.

Az iskolatípusok közötti differenciák az igazgatói bérek tekintetében nem tükrözik az oktatási intézményeknek azt a rangsorát, amelyről pedig hosszabb ideje konszenzus van a szakmai megítélésben és a közvéleményben egyaránt. A vezetők havi jövedelmében nem is az alapfok és a képzettségigényesebb középszint között mutatkozik tetemesebb különbség, hanem a szegény általánosan képző és a "gazdagabb" szakképző iskolák között (lásd a 21. táblázatot).

21. táblázat
Az iskolaigazgatók havi jövedelme* iskolatípusok szerint

Iskolatípus  Átlag  Szórás 
Általános iskola  62 000  36 000 
Általános és középiskola  68 000  14 000 
Csak gimnázium  63 000  22 000 
Gimnázium+szakképző iskola  70 000  13 000 
Szakképző iskola  74 000  20 000 
Összesen  65 000  32 000 

* A jövedelmeket ezerre kerekítve közöljük.

A gimnáziumok irányítóinak díjazása nemcsak azért tekinthető irreálisan alacsonynak, mert tökéletesen ellentétes az oktatáspolitikai prioritásokkal, hanem még inkább azért, mert - mint korábban már utaltunk rá - a tiszta profilú gimnáziumokban dolgoznak azok az országosan ismert igazgatók, akiknek nemcsak képzettsége magas, hanem tudományos fokozattal is rendelkeznek, és ebben az intézménytípusban magas a nyugdíjkoron túl foglalkoztatottak aránya is. Azért is figyelemre méltó a gimnáziumigazgatók alulfizetettsége, mert ilyen fokú bérezési hátrány ennek az intézménytípusnak a tanári gárdájára szerencsére nem jellemző.

A várakozásnak megfelelően a közoktatási intézményrendszer meghatározó többségét kitevő általános iskolák vezetőinek bére bizonyult a legnyomottabbnak, mégis az átlagtól való eltérések, azaz az igazgatócsoporton belüli különbségek itt a legnagyobbak, a jövedelmek szórása közel kétszer akkora, mint a többi iskolatípusban. Az okokat keresve szembetűnő, hogy a szektorsemleges finanszírozás - legalábbis a vezetői bérek tükrében - nem igazán érvényesül.

Az átlagtól felfelé eltérő bérek indokoltabbnak tűnnek, mint az középértéket súlyosan alulmúlók, ahol sem szakmai, sem egyéb érvek nem szólnak a negatív megkülönböztetés fenntarthatósága mellett. A gyakorló általános iskolák pedagógus- és igazgatóállománya kétségtelenül a legjobbak között van, de semmi bizonyítékunk sincs arra, hogy az alapítványi vagy egyházi iskolák vezetői szakmailag alkalmatlanok lennének, pedig csak ebben az esetben lenne indokolt, hogy 30-40%-al kevesebb jövedelemhez jussanak.

22. táblázat
Az általános iskolai igazgatók havi jövedelme* iskolafenntartók szerint (n=787)

Iskolafenntartó  Átlag  Szórás 
Helyi önkormányzat  64 000  38 000 
Önkormányzatok társulása  58 000  12 000 
Megyei (fővárosi) önkormányzat  71 000  16 000 
Egyház  53 000  16 000 
Alapítvány  40 000  16 000 
Egyetem, főiskola  74 000  16 000 
Összesen  63 000  36 000 

* A jövedelmeket ezerre kerekítve közöljük.

Az alapítványok fenntartásában működő iskolákban ideológiai (esetleg pénzügytechnikai) okai is lehetnek a szerény jövedelmeknek, az egyháziak esetében azonban ilyen okokat sem sikerült felfedezni. Az alapítványi iskolák igazgatói gyakran említik, hogy intézményeikben lényegileg testületi vezetés van, s ők pusztán az irányító testületek többi tagjához képest pluszjogosítványokkal alig rendelkező felelős vezetők, ezt igazolni látszik, hogy béreik - bevallásuk szerint5 - lényegében pedagógusbérek. Nincs okunk kételkedni a felekezeti iskolák vezetőinek jövedelemnyilatkozataiban, úgyhogy 53 000 forintos bruttó havi jövedelmük legalábbis méltatlannak nevezhető.

Az igazgatói bérek egyenes arányban emelkednek az önkormányzat közigazgatási státusának növekedésével, úgy tűnik, a rangosabb megyei és fővárosi önkormányzatok anyagilag is tehetősebbek, így jobban meg tudják fizetni oktatási intézményeik vezetőit. Hasonlóan Andor Mihály és Liskó Ilona 1985-ös eredményeihez, mi is úgy találtuk azonban, hogy a jövedelmet nem befolyásolja az, hogy az iskola milyen nagy településen van. A kutatásunkban minden vizsgált jellemző mentén kitüntetettnek bizonyult településtípusonkénti determináció az igazgatói bérekkel kevésbé szoros korrelációt mutat, elsősorban azért, mert az általános iskolai igazgatók jövedelmében a település jellege szerinti differenciák eltörpülnek az egyes községi iskolák vezetőinek javadalmazását jellemző óriási különbségek mögött (lásd a 23. táblázatot).

23. táblázat
Az általános iskolai igazgatók havi jövedelme* az iskola telephelyének településtípusa szerint (n=1109)

Telephely  Átlag  Szórás 
Főváros  70 000  22 000 
Megyei jogú város  66 000  16 000 
Egyéb város  67 000  15 000 
Község  61 000  43 000 
Összesen  67 000  32 000 

* A jövedelmeket ezerre kerekítve közöljük.

Korántsem mondható el tehát, hogy a falusi iskolák vezetésére vállalkozó pedagógusoknak egységesen hátrányos helyzetet jelent a zömében kisiskolák vezetése, mert igaz ugyan, hogy a községekben találjuk a legszerényebb jövedelemmel rendelkező igazgatókat, de a legjobban fizetetteket is. Ezek az eredmények megerősítik azt, hogy a kistelepülések lakossága és vezetése számára igenis fontosak az iskolák, ezért lehetőségeik szerint - esetenként azt meghaladóan is - áldoznak oktatási intézményeikre.

Végezetül nem hagyható szó nélkül, hogy bár a pedagógustársadalmon belül a férfiak és a nők jövedelemkülönbségének - a II. világháború után egyébként sem túlságosan magas - 5-6%-os aránya tovább csökkent a beosztott pedagógusok körében, az igazgatónők máig jelentős, szakmai szempontokkal nem indokolható (közel 6000 forintos) bérhátrányban vannak férfi kollégáikhoz viszonyítva.

24. táblázat
Az iskolaigazgatók és pedagógusok havi jövedelme nemenként

  Férfi
átlag 

átlag 
Különbség
forintban 
Különbség
százalékban 
Pedagógus (n=2411)  40 613  38 920  1693  4,34 
Iskolaigazgató (n=1093)  67 670  61 851  5819  9,04 

Az igazgatók családi költségvetése vezetőcsoportonként eltérő arányban (54%-től 67%-ig) ugyan, de alapvetően az igazgatói fizetésekre épül. A férfiak a háztartás összes bevételeinek átlagosan 62,6%-át biztosítják, a nők ettől alig kevesebbet, 60%-ot. Az iskolavezetők - saját bevallásuk szerint - nemre való tekintet nélkül első számú keresők családjaikban, ami megerősíti kutatásunk számos egybehangzó tapasztalatát, hogy mára már semmiképpen sem meghatározó a befolyásos, jól kereső férjek árnyékában vezető pozícióba került "feleségigazgatók" jelenléte a szakmában.

Vagyoni helyzet

Az iskolaigazgatók vagyoni helyzete elsősorban abból a célból képezte kutatásunk tárgyát, hogy képet kapjunk azokról a körülményekről, amelyek alapvetően meghatározzák az életminőséget, befolyásolják az életmódot, megteremtik az otthoni munkavégzés, önképzés, rekreáció feltételeit.

Az oktatási intézmények vezetői az átlag magyar munkavállalókhoz, a beosztott pedagógusokhoz - és paradox módon saját jövedelmi helyzetükhöz - képest is módosabbak. Idősebb átlagéletkorukkal is magyarázható, hogy döntő többségük megfelelő egzisztenciát teremtett magának. 88,7%-uk tulajdonosa annak az ingatlannak, amelyben él, és ezek az ingatlanok méretük és a hozzájuk tartozó létesítmények tekintetében az átlagot messze meghaladó mértékben színvonalasak. Az igazgatók lakáskörülményeit a magas lakóingatlan-tulajdonosi arányon túl az jellemzi leginkább, hogy ingatlanaik többségükben nagy alapterületű családi házak (60,4%) kerttel és garázzsal, illetve tágas társasházi lakások (18,3%). Az ingatlantulajdonnal nem rendelkezők csoportjának sincsenek valóságos lakásproblémái, mert az igazgatók 8,3%-a szolgálati lakásban lakik, és mindössze 8 fő él albérletben. A jó lakáshelyzetet mindenképpen magyarázza az a körülmény, hogy az iskolák többsége kistelepüléseken van, ahol könnyebben és olcsóbban lehet házat vásárolni vagy építeni. Míg a magyar népességnek 1996-ban mindössze 36,6%-a élt községekben, az iskolaigazgatók közül pontosan 10%-kal magasabb a falusi lakosok aránya. A magyarországi sajátosságoknak megfelelően a lakáskörülmények az iskolaigazgatók esetében is elsősorban a lakóhely településjellegétől függnek, csakúgy, mint az üdülőtelek birtoklása (csak fordított előjellel), miközben az egyéb vagyontárgyakkal való ellátottság lényegében független a lakóhely közigazgatási státusától.

25. táblázat
Az iskolaigazgatók vagyontárgyai településtípus szerint (%) (n=1122)

  Családi ház  Kert  Garázs  Autó  Telek 
Főváros  30,1  41,9  28,7  88,1  39,3 
Megyei jogú város  37,7  44,1  61,5  84,7  32,4 
Egyéb város  61,3  67,1  74,6  88,9  20,6 
Község  75,8  84,4  82,4  87,7  11,0 
Átlag  60,4  68,4  70,5  87,5  20,3 

Az igazgatók vagyonossága és jövedelme között nem sikerült szoros összefüggést találni, néhány alacsonyan dotált igazgatói csoport (például a gimnáziumi igazgatók vagy a felekezeti általános iskolákat igazgatók) vagyoni helyzete azonban némely tekintetben érzékelhetően kedvezőtlenebb a többieknél.

A nemek között viszont annak ellenére sem mutatkozott értékelhető különbség, hogy a nők nemcsak rosszabbul keresnek, hanem házastársaik között több az inaktív, tehát eltartott, de szinte kizárólag csak ők nevelnek egyedül gyereket, és magasabb köztük az egyedülállók aránya is, mint férfi kollégáik körében.

A különböző korú igazgatók vagyoni helyzete is rendkívül kiegyenlített, sőt nem egy tekintetben - első pillanatra legalábbis meghökkentő módon - a legfiatalabb korosztályba tartozó 35 év alatti igazgatók tűnnek a leggazdagabbaknak. Részletesebb elemzéssel azonban megállapítható, hogy ők valójában nem tulajdonosai, hanem - többségükben - családtagként csupán haszonélvezői a vagyontárgyaknak.

Az iskolaigazgatók vagyoni helyzetéről általában egyáltalán nem rendelkezünk adatokkal, szerencsés kivétel ez alól - Andor Mihály és Liskó Ilona kutatásainak köszönhetően - az általános iskolák irányítóinak lakáshelyzete. Ennek alapján megállapítható, hogy az utóbbi tíz évben érezhetően javultak ennek a létszáma miatt mindenképpen meghatározó jelentőségű igazgatócsoportnak a lakáskörülményei. Ez a javulás nem csupán a lakott ingatlan tulajdonviszonyaiban, a tulajdon jellegében, hanem az életteret jelentő, a komfortérzést döntően meghatározó lakásnagyság további emelkedésében is tetten érhető. Míg az 1985-ben kinevezett általános iskolai igazgatók átlagosan 84, addig a maiak átlagosan 95 négyzetméteres lakásokban élnek.

26. táblázat
Az általános iskolai igazgatók lakáshelyzete 1985, 1998 (%)

  1985-ben
leköszönő igazgató (n=196) 
1985-ben
kinevezett igazgató (n=321) 
1997-ben
igazgató
(n=797) 
Tulajdonosként lakik  65  66  77,8 
Háztulajdonos  47  42  64,6 

Irodalom

Andor Mihály-Liskó Ilona: Igazgatócserék. Budapest, 1991, Akadémiai Kiadó.

Balázs Éva: Az intézményi szintű vezetés a magyar közoktatásban. Kézirat, Budapest, 1997.

Balázs Éva (Szerk.): Iskolavezetők a 90-es években. OKKER. (Megjelenés alatt)

Ferge Zsuzsa, Gazsó Ferenc, Háber Judit, Várhegyi György: A pedagógusok helyzete és munkája. Budapest, 1972, MTA Szociológiai Kutató Intézet. Kézirat gyanánt.

Ferge Zsuzsa: A pedagógusok helyzete és munkája. Kézirat, Budapest, 1972

Ferge Zsuzsa: Társadalompolitikai tanulmányok. Budapest, 1980, Gondolat.

Gáspár László: Az iskolavezetés irányító szerepe a pedagógiai innovációs folyamatban. Budapest, 1981.

Hoffmann Rózsa: Az iskolaigazgató. Budapest, 1994.

Jelentés a magyar közoktatásról 1997. Budapest, 1997, Országos Közoktatási Intézet.

Magyar statisztikai évkönyv 1996. Budapest, 1997, KSH.

Mezei György-Petró Andrásné: Az igazgató munkája az iskolában. Budapest, 1995.

MKM közoktatási statisztikák

Simkus, A. A.: Az összehasonlító rétegződés és mobilitás. In: A társadalmi mobilitás. (Szerk.: Róbert Péter) Budapest, 1998, Új Mandátum Könyvkiadó.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.