wadmin | 2009. jún. 17.

Előszó

Sokan vallják - szakmabeliek és laikusok egyaránt -, hogy az oktatás milyenségét alapvetően a tanítók, tanárok szakmai és emberi felkészültsége határozza meg, más tényezők (tantervek, tankönyvek, taneszközök, oktatási reformok és akár még a tanulók adottságai is) csak másodlagosak ehhez képest. Sokan kutatják tehát, hogyan lehetne a tanári munka minőségét mérni, miként lehetne a pedagógusokat jobb munkára ösztönözni, hogyan lehetne a pályára vonzani vagy éppen ott megtartani a legrátermettebbeket. Ezek a kérdések nem ismeretlenek a mai magyar oktatáspolitikai diskurzusokban sem. Kötetünk csak közvetve kíván hozzájárulni ezekhez a vitákhoz és megújító szándékokhoz, amikor azt járja körül, kik is dolgoznak ma Magyarországon a közoktatásban, honnan kerültek a pályára, mit, mennyit dolgoznak és mennyiért, hogyan élnek és hogyan vélekednek szakmájukról és a saját helyzetükről.

Munkánk egy országos reprezentatív kérdőíves felmérés adatainak elemzésével készült. A felmérést a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával és ösztönzésével végeztük az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjában. A kutatás két szálon futott: az ország 1200 iskolájának igazgatóját egy, a tartalmi fejlesztés és az iskolavezetés kérdéseire kiterjedő kérdőívvel kerestük fel, az 1200 iskolából 400-ban pedig pedagógusokat is megkérdeztünk (összesen 2411-et) a fenti témákról. (A pedagógusoknak szóló kérdőív része volt az igazgatói kérdőívcsomagnak is.) A mintát az OKI Informatikai Központja készítette, a lekérdezésre 1996 novembere és 1997 februárja között került sor, kérdezőbiztosok segítségével. A mintaválasztásban, a kérdőív szakmai vitáiban, a kérdezésben közreműködőknek, a kódolást végzőknek ezúton is szeretném munkájukat megköszönni. Mint ahogy köszönöm az adatszolgáltató tanároknak, tanítóknak és igazgatóknak is, hogy szívesen válaszoltak. Könyvünket mindenekelőtt nekik és kollégáiknak ajánljuk. Tervezzük, hogy a két felmérés adataiból további tanulmányköteteket jelentetünk meg.

Munkánk során abban a szerencsés és nemzetközi méretekben is ritka helyzetben voltunk, hogy támaszkodni tudtunk egy csaknem három évtizeddel ezelőtt készült, úgyszintén országosan reprezentatív vizsgálat adataira. Ferge Zsuzsa, Gazsó Ferenc, Háber Judit, Tánczos Gábor és Várhegyi György 1970-ben készített vizsgálata (az MTA Szociológiai Kutató Intézet és a Fővárosi Pedagógiai Intézet vizsgálata) pontos és alapos leírást adott a szakma korabeli állapotáról.1 Ahol lehetett, munkájukat viszonyítási alapként használtuk elemzésünkben. Reméljük, sikerült tovább építeni azt a szakmai teljesítményt, amit az ő kutatásuk jelentett. Megkíséreltünk továbbá kitekinteni elemzésünkben részben a szakmával kapcsolatos nemzetközi adatokra, részben a mai magyar társadalom más rétegeire, hiszen azt, hogy milyenek is a mai magyar pedagógusok, igazában csak ezekben a viszonyításokban lehet bemutatni.

A könyv szerzői nem alkottak szoros munkacsoportot olyan értelemben, hogy közös és egységes mondanivalót alakítottak volna ki a vizsgálati alanyokról. Bár a témáról sokat beszélgettünk, néhány szerkesztési alapelvet mindnyájan szigorúan betartottunk, voltaképpen mindenki - az adott téma szakértője vagy az az iránt érdeklődő kutató - a maga kedvére és kíváncsisága által űzve faggatta az adatokat. Így előfordul, hogy ugyanazokból az adatokból két szerző különböző következtetésekre jutott, vagy máshogy értékelte azokat. A szerkesztés folyamán ezeket az ellentmondásokat nem kívántuk kiküszöbölni. Ugyanakkor egy-egy összefüggés több tanulmányban, más és más témákkal kapcsolatban, egymástól függetlenül is felbukkan. Az olvasóra szeretnénk bízni, hogy a kötet tanulmányai alapján eldöntse, milyen is ez a mai magyar tanítói/tanári szakma.

A kötet kilenc tanulmányt tartalmaz. Az első öt egy-egy témát jár körül a pedagóguspályával kapcsolatban. Deák Zsuzsa és Nagy Mária a ma pályán lévők társadalmi származását és szakmai pályafutását elemzi visszatekintéssel a múltba és kitekintéssel a nemzetközi adatokra is. Az adatok ismeretében kísérletet tesznek arra is, hogy a pályára különböző időpontokban érkezettek származási és életútbeli esélyeit elemezzék. Deák Zsuzsa tanulmánya felvázolja a pedagógusmunka szabályozásának történeti hátterét, és ennek fényében vizsgálja, milyen tevékenységek jellemzik ma a tanítókat, tanárokat a tanórákon és azon túl. Nagy Mária írása a tanárbérek érzékeny kérdésével foglalkozik. Megkísérel a mai keresetek mértékéhez időben és térben viszonyítási alapot találni, és arra is választ keres, hogy "laposabb-e" ma a tanári pálya nálunk, mint a hetvenes évek elején volt. Elemzi a mai magyar tanártársadalom jövedelmi és vagyoni rétegzettségét is. Lannert Judit tanulmánya azt firtatja, hogyan élnek, hogyan szórakoznak szabadidejükben a tanárok, többet nyaralnak-e, mint régen, s vajon van-e összefüggés a szakmai aktivitás, a műveltség és a szabadidős szokások között. Szabó Ildikó a tanárok szakmával kapcsolatos attitűdjét vizsgálja, s miközben elemzi azt, hogyan gondolkodnak a ma pályán lévők az iskola feladatairól, önmagukról és kollégáikról, a véleményeket szembesíti a szélesebb közvélemény iskoláról és róluk, pedagógusokról alkotott véleményeivel is.

A kötet következő három tanulmánya érinti a fenti kérdések mindegyikét, csak más metszetben: különböző pedagógusrétegeket vesz górcső alá. Imre Anna a különböző szaktanárok csoportjait elemzi önmagukban és egymáshoz viszonyítva (az alsós tanítókat is egy sajátos szaktárgyi csoportnak tekintve). Az elemzés azt kutatja, vannak-e elit és kevésbé elit szakok a pályán, s hogy mi is jellemzi igazán az egyes szaktárgyi csoportokat. Megkísérli azt is feltárni, hogy szakmai tevékenységeikben, értékeikben és - nem utolsósorban - jövedelmükben jellegzetesen eltérnek-e egymástól ezek a csoportok. Mártonfi György tanulmánya egy, a mai oktatáspolitikai változások által különösen érintett és különösen nagy átalakulásban lévő tanárréteget: a középiskolai tanárok igen heterogén csoportját vizsgálja társadalmi hátterük, életmódjuk és vélekedéseik alapján. Az elemzés végzettség és iskolatípus szerint is elkülöníti ezt a csoportot, ezzel talán az első elemzését adja az egyre tagoltabbá váló mai magyar középiskoláknak - legalábbis ami az ott tanítókat illeti. Vágó Irén - aki vezetője volt a tanárkutatással párhuzamosan folyó igazgatóvizsgálatnak - egy sajátos, már-már pedagógusként számon nem is tartott réteget: az iskolaigazgatókat mutatja be társadalmi hátterük, családi körülményeik, jövedelmük és vagyoni helyzetük alapján. A mai igazgatókat nemcsak tanárkollégáikhoz viszonyítja e témákban, de jellemzőiket korábbi igazgatóvizsgálatok adataival is összeveti, így voltaképpen az igazgatói szakma változásairól is képet rajzol.

Sugár András tanulmánya "kívülről" vizsgálja a témát. Részben azt elemzi, mennyire tekinthető reprezentatívnak a vizsgálat során használt tanárminta, s nem torzít-e valamilyen irányban. Azaz: hihet-e az olvasó annak, amit a kötetben idáig olvasott. Másrészt viszont országos adatok alapján áttekinti, hogy meghatározott jellemzőit tekintve különbözik-e a tanártársadalom a lakosság egészétől, még inkább más értelmiségi, illetve közalkalmazotti rétegektől. Végül közöljük kötetünkben az adatfelmérés alapjául szolgáló kérdőívet.

A tanulmányokban nagyon sok adatot, táblázatot, ábrát adunk közre.2 Tudjuk, hogy ez megnehezíti az olvasást, de úgy véljük, aki átugorja a táblázatokat, az is összefüggő szöveget olvashat, de bízunk abban, hogy bőven lesznek olyan olvasóink is, akik maguk is szívesen elböngésznek az adatokban, és az elemzőktől független, saját következtetésekre is jutnak ily módon. És végül szerettünk volna minél gazdagabb "leletet" hátrahagyni a 21. század tanárkutatói számára az ezredforduló felé közelgő magyar tanári szakmáról.

A szerkesztő

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.