Varga Attila

Lehet-e hatása a felnőttoktatásnak az ökológiai lábnyomra?

A fenntarthatóság pedagógiája mint a módszertani megújulás lehetősége a felnőttoktatásban

Bevezetés

A hazai felnőttoktatás előtt álló legnagyobb kihívás a módszertani megújulás. A hagyományos, pusztán ismeretközvetítő, a gyakorlati élettől távol álló, tantárgycentrikus oktatási formák nem képesek megfelelni sem a változó oktatási piac által létrejövő kihívásoknak, sem a képességfejlesztést, a használható tudást célul kitűző központi oktatáspolitikai elvárásoknak.

A szükséges megújulás egyik hajtóereje lehet a fenntarthatóság pedagógiája.

A fenntarthatóság pedagógiája

A fenntarthatóság pedagógiája kifejezés magában foglalja mindazokat a pedagógiai törekvéseket, amelyek célja olyan emberek nevelése, akik képesek fenntartható társadalmat kialakítani és működtetni. A fenntarthatóságra törekvés hosszú távú célja, hogy az emberiség rendelkezésére álló erőforrásokból biztosíthatóvá váljon az emberi társadalom hosszú távú működése. Mint minden hosszú távú cél, ez is túl általános a gyakorlati pedagógiai munkához. Nem lehet cselekedni azzal a céllal, hogy tegyük fenntarthatóvá Magyarországot. Lehet azonban azért tenni, hogy legyen tisztább a levegő, kevesebb legyen az erőszak stb. Vagyis a hosszú távú célt szem előtt tartva mindig valamilyen belátható, a közeljövőben elérhető, ellenőrizhető rövid távú célt kell kitűzni magunk elé. E hosszú és rövid távú célokban osztozik a fenntarthatóság pedagógiája is.

A fenntarthatóság pedagógiájával kapcsolatos gyakorlati munka, kutatás során a fent említett hosszú és rövid távú célok közül általában kizárólag a rövid távúak jelennek meg, mivel elképzelhetetlen, hogy egy iskola teljesítményét úgy mérjük, hogy megvizsgáljuk, tanulóik húsz év múlva mennyi környezettudatos cselekedetet hajtanak végre. Visszacsatolási, ellenőrzési lehetőség nélkül pedig nem lehet tantervet készíteni, gyakorlati pedagógiai munkát folytatni. Ennek eredményeképp mindenféle gyakorlati pedagógiai munka során a környezeti nevelés rövidtávú céljai elő kell, hogy kerüljenek.

Sokak¹ szerint a jelenlegi nevelési formák nem teszik környezeti kérdésekben „cselekvőképessé” a felnövekvő nemzedéket, vagyis nem szolgálják megfelelően a fenntarthatóság pedagógiája érdekeit. Elsősorban azért nem, mert a tantervek és a pedagógusok is legtöbbször individuális attitűd-, viselkedés- vagy szokásváltozásokat és ismeretbővülést tűznek ki célként, és nem veszik figyelembe a környezeti problémák szociális társadalmi meghatározottságát. A jelenlegi nevelési módszerek között alig akad olyan, mely valódi cselekvésekhez kötődne. A cselekvésre nevelés pedig csak akkor vezet eredményre a cselekvési képesség fogalmának hívei szerint, ha a tanulók maguk is minél több valódi cselekvési lehetőséghez juthatnak, vagyis ha az iskolai tevékenységben szerepelnek valódi cselekvési lehetőségek vagy a tanulók iskolán kívüli cselekvései képezik a iskolai munka tárgyát, és ezek által ezekhez kapcsolódva folyik a nevelés, oktatás.

A valódi, kompetens cselekvéshez a cselekvési kompetencia meghatározása alapján nyolc lépés vezet:

1. Témaválasztás
2. Problémadefiniálás
3. A probléma okainak és következményeinek meghatározása
4. Azon jellemzők és feltételek azonosítása, melyeket a probléma megoldása érdekében meg kell változtatni
5. A cselekvési lehetőségek meghatározása
6. A megváltoztatandó kényszerek és akadályok meghatározása
7. Cselekvési prioritássorrend megállapítása
8. A megfelelő és végrehajtható cselekvések kiválasztása

A fenti ismérvek alapján a környezeti nevelés csak akkor éri el kitűzött célját, ha a diákok valódi problémák valódi megoldásában vesznek részt aktívan, saját elhatározásból. Például elhatározzák, hogy tesznek valamit háztartásuk energiaszámlájának csökkentése érdekében. Felmérik lehetőségeiket és megteszik a szükséges módosításokat úgy, hogy a cselekvési folyamat végighalad a leírt nyolc lépésen. E szerint az álláspont szerint tehát igazán csak a cselekvés általi környezeti nevelésnek van értelme, csak ezt érdemes gyakorolni. Ez természetesen egy végletes álláspont, de útmutatóként elfogadható. A környezeti nevelés során tehát érdemes törekedni arra, hogy diákokat minél inkább a fent leírt cselekvési folyamathoz hasonló módszerekkel tanítsuk, neveljük. Minden olyan kezdeményezés, mely az iskolákban elterjedt merev és passzív diákszerep változtatását szolgálja, nagyon jól illeszkedik a cselekvési képesség általi környezeti nevelés célkitűzéseihez. Így elősegíti a fenntarthatóság pedagógiája célkitűzéseinek megvalósulását, függetlenül attól, hogy csak egy néhány perces, néhány gyereket érintő aktivitásról vagy egy egész iskolát átszövő kezdeményezésről van szó.²

A fenntarthatóság pedagógiájának megfelelő pedagógiai módszerek, megközelítések kidolgozásán nemcsak a környezeti nevelők, hanem a pedagógus társadalom sokkal szélesebb köre dolgozik. Ezt bizonyítja, hogy az UNESCO a Johannesburgi Fenntartható Fejlődés Világtalálkozóra elfogadott egy deklarációt, amely szerint a fenntarthatóság pedagógiájához szükséges készségek a következők³:

1. Kritika, kreativitás
2. Kommunikáció
3. Együttműködés
4. Válságkezelés
5. Döntéshozatal
6. Értékelés
7. Új technológiák használata
8. Társadalmi részvétel

Ha összevetjük az UNESCO listáját a környezeti nevelő körökben megfogalmazott kompetens cselekvéshez vezető lépések listájával, több közös pontot is találunk. Mindkét listán fontos szerepet tölt be az értékelés és a döntéshozatal. A környezeti nevelés területéről érkező lista akadályokról, kényszerekről beszél, az UNESCO listája válságkezelést említ. Az UNESCO fontosnak tartja a társadalmi részvételt, a környezeti nevelők egyenesen a nevelés céljának tekintik a társadalomban folyó cselekvést. Úgy tűnik tehát, hogy a szűkebb és tágabb szakmai körökben folyó gondolkodás hasonló eredményekre jutott.

A fentiek alapján elmondható, hogy a fenntarthatóság pedagógiája önálló véleményalkotásra, döntéshozatalra és cselekvésre képes állampolgárok nevelését tartja a legfontosabbnak.

Az UNESCO fent említett deklarációja a készségeken kívül e cél elérése érdekében a következő értékek, attitűdök és ismeretek meglétét tarja elengedhetetlennek:

Értékek és attitűdök:

A földi élet tisztelete a maga sokféleségében

• Törődés és közösségérzet az élőlényekkel, megértés, tisztelet és szeretet tanúsítása irányukban
• Demokratikus, vagyis: igazságos, fenntartható, társadalmi részvétel elvén működő, békés társadalom építés
• A Föld szépségeinek megőrzésére való törekvés

Ismeretek:

• A fenntartható fejlődés fogalma
• A kölcsönös függőség elve
• Emberi alapszükségletek
• Emberi jogok
• Demokrácia
• Összefüggés a helyi és a globális folyamtok között
• Biológiai sokféleség
• Elővigyázatosság elve
• Ökológiai lábnyom

Mindebből látható, hogy a fenntarthatóság pedagógiájának célkitűzéseit megvalósítani egyáltalán nem könnyű feladat. Az elsajátítandó ismeretek sora hoszszú, a kialakítandó értékeké, készségeké nem kevésbé, és ráadásul ezek között több olyan dolog is szerepel, melyről eddig nem gondoltuk, hogy az intézményi nevelés feladatkörébe tartoznának. Talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy a fenntarthatóság pedagógiája a pedagógia előtt álló legnagyobb kihívás. A kihívás nagyságát jelzi, hogy Johannesburgban Japán javasolta, hogy a 2005-2015-ös évtized legyen a fenntarthatóság pedagógiájának évtizede.

A fenntarthatóság pedagógiája és a felnőttoktatás kapcsolata

Iskolarendszerű felnőttoktatás

Az iskolarendszerű felnőttoktatás és a fenntarthatóság pedagógiájának együttműködése kölcsönösen előnyös.

A fenntarthatóság pedagógiáját elősegítő valós környezeti, társadalmi problémákkal való foglalkozás erősíti a felnőttoktatásban tanuló diákok önbizalmát. A fenntarthatóság témakörei mind olyan témakörök, melyekben az iskolarendszerű felnőttoktatásban általában résztvevő fiatal felnőttek mind jogi, mind pszichológiai szempontból cselekvőképesek, vagyis önbizalmat adhat számukra, hogy olyan dolgokkal foglalkoznak, melyekben maguk is tudnak tenni valamit. Mindezzel a való életben felhasználható releváns tudásuk gyarapszik, készségeik fejlődnek.

Az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanulók általában az önálló élet, saját háztartás kialakításának kezdetén vagy közvetlenül előtte ülnek az iskolapadban. Vagyis egy olyan életszakaszban, mely különösen kedvez a fenntarthatóság pedagógiai elvei gyakorlati megvalósításának. A felnőttkor küszöbén álló fiatalok környezeti attitűdjei még viszonylag rugalmasak, nem merevítik be évtizedek alatt rögzült életvezetési szokások. A környezeti nevelés számára mindez kiemelkedő fontosságúvá teszi az iskolarendszerű felnőttoktatást.

Az ökológiai lábnyom példája

Az alábbiakban röviden bemutatjuk, hogyan használható az ökológiai lábnyom fogalma a felnőttoktatásban tantárgyakat integráló oktatási eszközként. Felvázoljuk azokat a pedagógiai módszereket, melyek segítségével e fogalomból kiindulva a fenntarthatóság pedagógiája célkitűzései megvalósíthatók.

Az ökológiai lábnyom fogalma és mérése

Az ökológiai lábnyom az a föld-, illetve vízterület, amelyre egy ember, illetve bizonyos emberi népesség és az adott ember vagy népesség életszínvonalának végtelen (tetszőlegesen hosszú) ideig való fenntartásához szükség lenne.⁴

Az ökológiai lábnyom mérésére nagyon sok számítási eljárás létezik. Ezek közül Eric Krause, torontoi szakember számítási módszerét mutatjuk be, amelyet a Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET) magyar nyelven az interneten (http://www.kovet.hu/tavoktatas/okolabnyom.html) is elérhetővé tett. A módszer nagyon egyszerű, könnyen alkalmazható pedagógiai szituációkban. A 1. mellékletben található kérdésekre kell válaszolni a megadott válaszlehetőségek közül történő választással, és a választott lehetőség mellett szereplő pontszámot kell feljegyezni. A kérdőív végén a kapott pontszámok összeadása után az értékelésben szereplő útmutató alapján megállapítható a válaszadó ökológiai lábnyomának nagysága.

Az ökológiai lábnyom használata a pedagógiai munkában

Az ökológiai lábnyom sok tekintetben eltér a tanításban hagyományosan használt fogalmaktól. Meghatározása ugyan teljes mértékben egzakt, mérése azonban meglehetősen bonyolult és állandó vita forrása a szakirodalomban. Az általunk ismertetett módszer is csak közelítőleg határozza meg az ökológiai lábnyom nagyságát. Az ökológiai lábnyom fogalma tehát a tudományos megismerés céljaira nem kielégítően alkalmas.

A közelítő mérések alkalmazásnak azonban hatalmas pedagógiai haszna lehet. Az egyik haszon az önreflexióból adódó haszon. Még a pontatlan, csak közelítő értéket adó mérések is meggyőzően bizonyítják, hogy a magyarországi átlagos ökológiai lábnyom egy emberre vetítve körülbelül 4-5 hektár, ami – tekintetbe véve, hogy a világon 2,18 hektár jut egy emberre – azt jelenti, hogy már jelenlegi életszínvonalunkon is jelentősen túlhasználjuk erőforrásainkat. Ez egyrészt úgy lehetséges, hogy máshol élő emberek erőforrásait mi hasznosítjuk (például déligyümölcsök), másrészt az idők során felhalmozódott energiakészleteinket éljük fel (kőszén, kőolaj, földgáz). Az előbbi eset csak igazságtalan, a második eset viszont hosszú távon fenntarthatatlan.

Az ökológiai lábnyomunk nagyságának megismerése motiválóerő lehet arra, hogy az oktatás keretében megvitassák a lábnyom nagyságának okait. E megvitatásba minden természettudományos tárgy, sőt a történelem és a társadalomismeret is bekapcsolódhat. Lássunk erre néhány példát (a zárójelekben a I. melléklet vonatkozó kérdései közül egy):

• Biológia: táplálékpiramis (II. a)
  Miért növeli a hús- és halfogyasztás az ökológiai lábnyomot?
• Földrajz: szállítás (II. c)
  Hogyan és miért működnek a nagy szállítási rendszerek?
• Kémia: energiaátalakítás (I. b)
  Hogyan alakítjuk át az ásványkincsekben rejlő energiát saját céljainkra?
• Fizika: energia felhasználása (IV. b)
  Hogyan hasznosítjuk az ásványkincsek átalakított energiáját (elektromosság, mechanika)?
• Történelem: gyarmatok (II. c)
  Hogyan alakult ki, hogy egyes térségek használják más térségek erőforrásait?
• Társadalomismeret: autózás (III. c)
  Miért használ ma több ember gépkocsit Magyarországon, mint a rendszerváltás előtt?

Az ökológiai lábnyom kiszámításának további pedagógiai haszna abban rejlik, hogy a lábnyom időnkénti újrakiszámítása visszajelzést ad arról, hogy sikerült-e hatékony lépéseket tenni a fenntarthatóság előmozdítása érdekében, sikerült-e az adott számítási módszerrel számolva csökkenteni a lábnyom nagyságát. A számítás részletes elemzése pedig támpontokat nyújthat ahhoz, hogy mely területeken lehet további lépéseket tenni. Vagyis az ökológiai lábnyom időnkénti kiszámítása és elemzése a fenntarthatóság pedagógiája szempontjából formatív, fejlesztő értékelő funkcióval bír.

Az ökológiai lábnyommal való fogalakozáshoz egyszerűen kapcsolhatók a helyi közösségi életbe való aktív bekapcsolódásukat segítő vagy a tanulók iskolán kívüli életéhez kötődő tevékenységek. Lássunk erre egy példát.

A vásárlás az élet olyan területe, ahol nap mint nap döntéseket hozunk, melyek befolyásolják ökológiai lábnyomunkat. A Nemzeti Alaptantervben célként megfogalmazott környezettudatos magatartás kialakításának egyik eszköze lehet a tanulók vásárlási szokásainak elemzése. A vásárlási szokások megfigyelése, a vásárlás során használt szempontok feltárása során nemcsak a fenntarthatóság pedagógiája szempontjából fontos szempontok kerülnek elő, hanem gazdasági, társadalomismereti kérdések is. Miért van az, hogy a boltok tele vannak óriáscégeknek messzi földről szállított termékeivel, míg a helyi termelők áruit alig lehet megtalálni? Hogyan befolyásolhatja ezt a helyzetet egy vásárló? Érdemes-e a boltosnak megemlíteni, hogy tarthatna a helyi pék kenyeréből is és tarthatna visszaváltható üveges üdítőitalokat is? A fenntarthatóság pedagógiája szerint mindenképp. Ha másért nem, hát azért, hogy meghallgassuk az érveit, hogy miért nem teszi mindezt. Sokszor azonban a kérdező maga is meg fog lepődni, hogy a kereskedők mennyire rugalmasak és egy kifejezett vásárlói óhajt mennyire szívesen teljesítenek.

A vásárlás során nemcsak a kínálat hathat a fenntarthatósági szempontok ellen, hanem az ár is. Környezeti és egészségügyi szempontból jó lenne ugyan, ha minél több bioélelmiszert fogyasztanánk, viszont jelenlegi áruk mellett kevesen engedhetik meg maguknak, hogy étrendjük bioélelmiszereket tartalmazzon. E ponton ütközik egymással a vásárlás során alkalmazni kívánatos két szempont, a gazdaságosság és a környezet-, illetve egészségvédelem. A fenntarthatóság pedagógiája nem kínál egyszerűen bemutatható válaszokat ezen értékütközésekre, hanem arra buzdít mindenkit, hogy gondolkozzon el a saját életében felmerülő problémákon és próbáljon meg a fenntarthatóság szempontjait figyelembe vevő választ találni. A tanár szerepe ebben a szituációban tehát egyáltalán nem ismeretátadás, kinyilatkoztatás, hanem a tanulási folyamat irányítása, a tanulókkal való közös gondolkodás. A tanár nem abban különbözik diákjaitól, hogy többet tud náluk, hanem abban, hogy valamivel alaposabban ismeri a fenntarthatóság szempontrendszerét, így szempontokkal tudja gazdagítani az együttgondolkodás menetét, és jobban ismeri a kapcsolatos információforrásokat, így ezek bevonásával is segíti az együttgondolkodást.

Melléklet

Az Ökológiai Lábnyom kiszámítása

Válaszolj az alábbi kérdésekre a megadott válaszlehetőségek segítségével. A válaszlehetőségek melletti pontszámok összeadása után az értékelésből megtudhatod, mekkora az ökológiai lábnyomod.

I. Lakhatás

a) Hány fő él a háztartásban?	Pontszám
1	30
2	25
3	20
4	15
5 vagy több	10

b) Mivel fűtöd a házad?	Pontszám
Földgáz	30
Villamos áram	40
Megújuló energiaforrás	50
Olaj	0

c) Hány vízcsap van a házban/lakásban?	Pontszám
kevesebb mint 3	5
3–5	10
6–8	15
8–10	20
több mint 10	25

d) Hol élsz	Pontszám
Lakásban	20
Családi házban	40

II. Étkezés

a) Egy héten hányszor eszel húst vagy halat?	Pontszám
0	0
1–3	10
4–6	20
7–10	35
10-nél többször	50

b) Egy héten hányszor eszel otthon készített ételt? (azt is számítsd ide, amit munkába viszel!)	Pontszám
10-nél kevesebbszer	25
10–14	20
14–18	15
18-nál többször	10

c) Ha ételt vásárolsz, igyekszel hazai/helyi terméket venni?	Pontszám
Igen	25
Nem	125
Néha	50
Ritkán	100
Nem tudom	75

III. Közlekedés

a) Ha van saját járművetek (vagy használtok ilyet), az milyen?	Pontszám
motorkerékpár	15
kisautó	35
középkategóriás	60
nagy családi autó	75
sportkocsi vagy kisteher	100
teherautó	130

b) Mivel jársz iskolába/munkába?	Pontszám
Autóval	50
Tömegközlekedési eszközzel	25
Iskolabusszal/vállalati busszal	20
Gyalog, kerékpárral, görkorival	0

c) Hetente hányszor használsz tömegközlekedési eszközt autó helyett?	Pontszám
0	50
1–5	40
6–10	30
11–15	20
15-nél többször	10

d) Hol voltál nyaralni ?	Pontszám
Nem voltam	0
Belföldön	10
Európában	30
Európán kívül	40
A világ másik végén	70

e) Évente hányszor kirándulsz autóval ?	Pontszám
Egyszer sem	0
1–3	10
4–6	20
7–9	30
9-nél többször	40

IV. Beszerzés, vásárlás

a) Hány nagyobb háztartási beruházásotok volt az elmúlt évben? (TV, videó, számítógép, autó, szekrénysor, hűtő, tűzhely, stb.)	Pontszám
Egy sem	0
1–3	15
4–6	30
6-nál több	45

b) Döntéseid során választottál energiatakarékos berendezést?	Pontszám
Igen	0
Nem	25

V. Hulladék

a) Igyekeztek csökkenteni a háztartásban keletkező hulladékot? (vásárlás nagy kiszerelésben,szórólapok elutasítása stb.)	Pontszám
Mindig	0
Néha	10
Ritkán	20
Soha	30

b) Alkalmaztok komposztálást otthon?	Pontszám
Igen, mindig	0
Néha	10
Ritkán	15
Soha	20

c) Újrahasznosítjátok az újságpapírt,papírdobozt, műanyag és üvegpalackokat vagy bármi más hulladékot?	Pontszám
Igen, mindig	0
Néha	10
Ritkán	15
Soha	20

d) Hetente hány zsák/kuka szemetet termeltek?	Pontszám
0	0
Fél zsákkal	5
Egy zsákkal	10
Két zsákkal	20
Több mint két zsákkal	30

Értékelés

	A Te lábnyomod a Földön
I. Kevesebb mint 150 pont	kisebb mint 4 hektár
II. 150–350	4–6 hektár
III. 350–550	6–7,8 hektár
IV. 550–750	7,8–10 hektár
V. Több mint 750	nagyobb mint 10 hektár