"Szigetlakók" és mások - az ifjúságkutató szemével
|
Gábor Kálmánnal, az Oktatáskutató Intézet munkatársával folytatott beszélgetésben azt jártuk körül, hogyan hatott a rendszerváltás a fiatalok értékrendjére, életformájára, jelen- és jövőképére. A beszélgetés keretét a Sziget-vizsgálat, a nyári Pepsi Sziget rendezvényén folytatott nagyszabású szociológiai felmérés eredményei adták.1 |
A mentálhigiéné puszta megjelenése, még inkább divatja sokat elárul egy társadalom állapotáról. Mentálhigiéné ott jöhet létre, ahol - a civilizáció bizonyos fokán - a lélek egészségének fogalma elválik az organikus egészségfogalomtól, illetve ahol a társadalomban van gazdasági és személyes potenciál arra, hogy a lelki egészség megőrzése, az ártalmak csökkentése érdekében erőfeszítéseket tegyen. A mentálhigiéné a lelki egészséget nem csupán mint a pszichiátriai betegség hiányát, hanem - az úgynevezett pozitív mentálhigiéné szemléletében - mint a személyes kibontakozáshoz szükséges lelki feltételek adottságát tekinti, s így jelenléte egy társadalomban jelzi a minőségi élet iránti elköteleződést, valamint a minőség és a valóság közötti feszültségeket egyaránt.
A mentálhigiéné - mint szakterület és mozgalom - a köztudatban egyet jelent az egyéni és társadalmi szinten is súlyos problémát okozó ártó jelenségek és magatartások (drog, alkohol, AIDS stb.) elleni - konkrét akciók, illetve hosszú távú programok keretében történő - szervezett fellépéssel. Jóval kevésbé (csak a humán szakmákban) ismert a kifejezés másik jelentése, amely szerint a mentálhigiéné olyan - átfogó, az egyént körülményeivel és adottságaival egységben szemlélő, őt kiteljesedésében komplex módon segítő - humán megközelítés, amely az egyes szakterületek munkatársainak (védőnő, szociális munkás, családgondozó stb.) attitűdjében, a hozzá fordulók problémáinak kezelésében jelenik meg. A mentálhigiénés szemléletű szakember saját tevékenysége keretében igyekszik integrálni a társtudományok és társszakmák releváns tapasztalatát. Ilyen értelemben a mentálhigiéné egyfajta interdiszciplináris megközelítés, szemlélet; önmagában nem is feltétlenül diszciplína. Jól jelzi ezt a felsőfokú mentálhigiénikus-képzés gyakorlata, amelyben kizárólag szakosító képzés keretében már meglévő humán diplomával rendelkező szakembereket képeznek mentálhigiénikusnak. Ennek köszönhetően a mentálhigiéné szemlélete kiegészíti, árnyalja s nem meghatározza az adott közegben folyó tevékenységet - nem öncél tehát, hanem megközelítés, attitűd, amely segíti az eleve adott cél (a beteg gyógyulása, a munkanélküli munkába állása vagy a diák sikeres tanulmányai stb.) elérését.
Ez a szemlélet az elmúlt tíz év folyamán megjelent a társadalmi feladatában mindinkább elbizonytalanodó iskolában, sőt - a szociális környezet kihívásának hatására vagy éppen sajátos pedagógiai elhivatottság talaján - egyes iskolák pedagógiai programjában is. Az értékpluralizmus és az individualizáció mind többeket ébreszt rá arra, hogy oktatás és nevelés kettősségében, illetve bármiféle algoritmizálható pedagógiai program formájában egyre kevésbé értelmezhető az iskola feladata. Az iskola akkor szocializál - társadalmasít - jól, ha a mai sokértékű világban létezni tudó, adaptív, stabil személyiségű fiatalokat nevel; az ehhez vezető eszközök a képesség-, készség- és személyiségfejlesztés eszközei, az utak pedig - minthogy egyre inkább a személyiség kerül középpontba - mindinkább egyéniek.
Az iskola a maga megszokott generalizált módszereivel egyre kevésbé lesz képes a valódi szocializáció elősegítésére. Kérdés viszont, mennyiben tudja magára vállalni az egyéni szocializáció intézményes segítésének ellentmondásos feladatát, hiszen ehhez a munkához a pedagógusoknak megbízható szociológiai és lélektani ismeretekkel s egyúttal a szociális munkás operatív készségeivel kellene rendelkezniük. Ráadásul a pluralizmus, az értékek relativizálódása a pedagógus személyiségére is a korábbinál nagyobb feladatot ró: ma nincsen társadalmilag elfogadott embereszmény, amelynek elérése érdekében a pedagógus - mint szakképzett munkatárs - egyszerűen végrehajthatná a rá bízott diákokon a technológiai feladatokat. Ma a pedagógusnak érett, perfekt személyiségnek kell lennie, mert hatásának záloga nem valamifajta külső értékrend, hanem saját hitelessége, azaz ő maga.
Mindemellett az iskolára nehezedő társadalmi nyomás is egyre növekszik. A társadalom a fiatalokat (is) érintő konfliktusok megoldásában (esélyegyenlőtlenség, társadalmi integráció, szenvedélybetegségek stb.) meghatározó szerepvállalást vár el az iskolától, sok helyütt a közösségi iskola kívánatos modelljével igyekszik a gondoskodást egész családokra, akár az egész lakókörnyezetre kiterjeszteni. Ilyen körülmények között a pedagógus lelki terhelése a sokszorosára nő, és még egészséges, érett személyiséget feltételezve is külön feladatként merül fel saját mentálhigiénéjének biztosítása.
Ezek szerint az iskolán belüli pedagógiai, illetve az iskolát kívülről érő társadalmi kihívások egyaránt kívánatossá teszik a mentálhigiénés szemlélet iskolai jelenlétét. Olyan interdiszciplináris humán gondolkodásét, amely a maga területét (pedagógiai) tágabb társadalmi összefüggésben tekinti, illetve amely a rá bízott személyeket (diákokat) a saját, egyéni körülményeik, adottságaik szerint elérhető, személyes kibontakozáshoz segíti. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a mentálhigiénés szerepvállalás az iskolában - éppen a pedagógusok személyiségének védelmében - az érzékenységen túl nagyfokú tudatosságot is kíván. A most induló mentálhigiéné rovatban ezt a tudatosságot segítendő igyekszünk kitekintést adni a társtudományok és társszakmák területére.
- Az Oktatáskutató Intézet Ifjúságkutató Csoportja 1997 óta végez szociológiai vizsgálatot a fiatalok tömegeit megmozgató nyári (szub)kulturális rendezvényen, a Pepsi Szigeten. Milyen tudományos, esetleg személyes késztetés vonzotta Önt és munkatársait éppen a Szigetre; milyen várakozásokkal és feltevésekkel érkeztek?
- Hogy miért mentünk a Szigetre, annak volt egy személyes és egy kicsit tudományosabb jellegű oka is. A személyes az, hogy a tanítványaim fontos és vonzó eseménynek tartották, egyikük mindvégig lelkes látogatója is volt a Szigetnek. Még a kilencvenes évek elején kidolgoztam az ifjúságkutató csoport részére egy kutatási programot. Mindannyiunk számára világos volt, hogy a meginduló társadalmi változások jelentős átalakulást hoznak a fiatalok értékrendszerében, viselkedésében, kultúrájában, önállósodásában. Éppen befejeztünk egy nagy átfogó iskolai vizsgálatot, és készítettük elő a következőt, amikor fölvetődött bennem a kérdés, eléggé ismerem-e a vizsgálni kívánt fiatalokat. Elbizonytalanodtam abban, hogy azok a kérdések, amelyeket mi akkor föl akartunk tenni, relevánsak-e. Ezért - s voltaképpen ez a tudományosabb indok - a fiatalokkal ismerkedni mentünk a Szigetre. Úgy gondoltuk, már az is eredményes lehet, ha csak ott sétálunk, beszélgetünk, és megpróbálunk interjút készíteni néhány fiatallal. Arra számítottam, hogy maga a Szigeten való lét megmutat lényeges dolgokat, ha úgy tetszik, játékos formában, mindössze két szem kell hozzá és némi beszélgetőkészség.
- Akit augusztus első hetében az óbudai HÉV felé visz az útja, vagy aki figyelemmel kíséri a média tudósításait (netán maga is ellátogat a Szigetre), tapasztalhatja, hogy a rendezvényen a fiatalok sajátos populációja jelenik meg. Kik ők, mi jellemzi őket, illetve miben térnek el kortársaiktól?
- Mindenképpen érdemes megvizsgálni, miben különböznek a többi fiataltól azok, akik eljönnek a Szigetre. Azt tapasztaltuk, hogy a Szigetet látogatók korábban önállósodnak, sokkal előbb felépítik saját énjüket, saját világukat, mint a többiek. Megfigyelhető körükben az individualizálódás. (Az önállósodás fogalmán a kutatás során olyan eseményeket értettünk, mint például az első szexuális tapasztalat megszerzése, önálló szórakozás, utazás szervezése és így tovább.) A Szigeten szórakozást kereső fiatalok életének középpontjában saját világuk, saját kortárscsoportjuk áll. A kutatásokban őket ifjúságcentristáknak nevezzük a fiatalok másik jellegzetes csoportjával, a felnőttminta-követőkkel szemben.
Ennek a korai és markáns önállósodásnak az egyik mutatója például, hogy mennyire elégedettek a fiatalok a pedagógusokkal. Azt találtuk, hogy az ifjúságcentristák elégedetlenebbek velük. Azzal érvelnek, hogy a tanárok nem veszik őket "emberszámba", tekintélyelvűek, hagyományos hierarchiában gondolkodnak. De sokkal kritikusabbak az ifjúságcentristák az erőszakszervezetekkel - például a rendőrséggel -, illetve a felnőtt társadalom egész intézményrendszerével szemben. Ez a szemlélet a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején csak az "elit" fiatalokat - az akkori egyetemistákat - jellemezte, és már akkor összekapcsolódott egy sajátos alternatív kultúrával, erőteljesebb politikai érdeklődéssel, ami kimutatható a Szigeten is. Ez a világ távolabb van a hagyományos felnőtt társadalom intézményrendszerétől, oktatási rendszerétől, s a viselkedési minták is sokkal inkább kortárscsoport jellegűek.
Ezt fölfoghatnánk a fiatalok természetes magatartásának, lázadásának, a felnőtt társadalommal való törvényszerű generációs szembenállásnak. De a folyamat fölerősödésében döntő szerepet játszott a kilencvenes évek magyar társadalmának átalakulása is. Az oktatási rendszer is egyre korábbi döntéseket követel a fiatalkorban történő iskolaválasztással, a munkaerőpiac is megkívánja, hogy minél önállóbban föl tudja építeni valaki a személyiségét. A karrier lehetősége lényegesen korábban és erőteljesebben vetődik föl alternatívaként, illetve követelményként. Ennek a társadalmi átalakulásnak a folyamatát, az ifjúságcentrista gondolkodás térbeli terjedését jól mutatja az a vizsgálati tapasztalat, hogy a Sziget látogatói között az elmúlt években folyamatosan nőtt a Budapesten kívüliek aránya. Ma már a más városbeliek többen vannak, mint a budapestiek, és a falusi résztvevők aránya is meghaladta a 20%-ot.
- Nemcsak a Budapesten kívüliek számaránya, hanem a Sziget résztvevőinek létszáma is évről évre nő, tavaly meghaladta a kétszázezret. Minek köszönheti a Sziget az egyre növekvő vonzerejét?
- A fiatalok életében tényleges szocializációs változás következett be; a mintákban meghatározó szerephez jutottak a médiák, a fogyasztás, a szabadidős tevékenység. Ez utóbbinak a szervezetei, struktúrája, intézményei lényegesen megváltoztak, a szabadidő ipara, a piaci szolgáltatási rendszer vált központi szereplővé, tehát a kultúra piaci értelemben vett fogyasztása jellemző.
Ebben a tekintetben a Szigeten szórakozó fiatalok és a középiskolás fiatalok más csoportjai között lényeges eltérések vannak. A Sziget alternatívabb, toleránsabb, az erőszakot kevéssé preferáló közeg, ahol a magas kultúrához közelebb álló zenei irányzatok jelennek meg. Ezt azért fontos megjegyezni, mert ilyen típusú szolgáltatás igénybevételére az ország más pontján, kisebb városokban, falvakban nincs lehetőség. Azok a fiatalok jönnek el tehát a Szigetre, akik valami sajátos tevékenységet, szórakozást keresnek. Ez az aktivitás sokkal nagyobb kockázatvállalással, több kihívással jár, és ez törvényszerűen hozza magával a feszültségoldó technikák alkalmazását. Ezért a Szigeten a dohányzás, az alkohol, a drog kipróbálása gyakoribb, mint általában a középiskolás korosztályban, de egyúttal azt is látjuk, hogy ez szervesen illeszkedik egy életformába, egy sajátos világba. Ez az intenzív munka és intenzív szórakozás világa.
A Sziget abból a szempontból is egyedüli rendezvény az országban, hogy számol mind a fogyasztói igények, mind a kockázati tényezők jelenlétével, és igyekszik a látogatók sajátos életformájából származó igényeket kiszolgálni: ehhez hozzátartozik a bankautomata vagy az internet telepítése és a különböző drogambulanciák, egyházi és kortárssegítő szervezetek jelenléte is.
- Ezek a markáns fogyasztási igények egy új társadalmi csoport megjelenését jelzik?
- Valóban, a Szigeten megjelenik egy ízig-vérig új középosztály, amely az új piaci viszonyok talaján jött létre, a körülményeit saját anyagi fedezetével, tulajdonával és tudásával óhajtja megteremteni. Osztályhoz tartozása kevésbé nyilvánul meg, viszont vannak karakterisztikus jegyei: az individuális döntésképesség, a piac, a karrier középpontba állítása. Ezt egészíti ki a szórakozás: csak aki intenzíven sportol vagy szórakozik, az tudja az intenzív kikapcsolódás után megújult erővel folytatni a karrierje építését. Amikor a vizsgálat során azt kértük a fiataloktól, hogy sorolják föl értékesebb sporteszközeiket, illetve költséges sportolási szokásaikat, nem volt különbség idősebbek és fiatalabbak között; azaz ezek a javak már nem minősülnek nehezen megszerezhetőnek vagy különlegesnek; beépültek az életvezetésükbe.
- A fogyasztói szokásokon kívül vannak olyan jegyek, értékek, amelyek mentén azt mondhatnánk, hogy a Szigeten egy nemzedék szerveződik?
- Már a nyolcvanas évek elejétől fölvetődik a kérdés, mennyire lehet nemzedékről beszélni; beszélhetünk-e "tömegében" nemzedékről, vagy inkább egy nemzedéki elitről. Nem arról van-e szó, hogy az elit hordozza lényegében azokat a nemzedéki jegyeket, amelyeket azután a fiatalok szélesebb csoportjai magukévá tesznek, mintául választanak.
A 90-es évek elején el lehetett különíteni a fiatalok többségétől a Sziget akkori látogatóit mint nemzedéki elitet, mint az alternatív kultúrához és ezen keresztül informálisan egy közösségi hálózathoz tartozó csoportot. Mára megváltozott a helyzet, más értelemben beszélhetünk elkülönülésről. Már a tizenévesek is mások, mint a huszonévesek, megkülönböztető jegyeik vannak. Más körülmények között nőttek föl; ízlésük formálásában döntő jelentőségűek a médiák, a fogyasztás. Most akár egyetlen utcában ötféle butikban ötféle zenei irányzatot találunk a hozzá tartozó ötféle öltözékkel. Ennek hatására kialakulnak bizonyos egyentípusok. Azt azonban látni kell, hogy ez sok esetben csupán formális közösségeket jelent. Például a punkok a Szigeten jóval nagyobb arányban jelennek meg, mint ahányan az ifjúság egészéhez képest vannak; erre az egy alkalomra felveszik a jól ismert mintákat, de ez a legtöbb esetben nem válik az életformájuk, a viselkedésük részévé.
A kérdés tehát az, hogy a sajátos jegyek egyszerűen divatjegyek-e; csak a formai elkülönülés jelenik-e meg abban, hogy a tizenévesek más típusú ruhát, más típusú ékszert viselnek, más italt isznak és más zenét hallgatnak, mint a huszonévesek. Úgy tűnik, hogy elkülöníthetünk csoportokat, de ezek fiktívek, sőt a csoporthoz való tartozásban is rengeteg az individuális jegy. Tehát ezek a fiatalok személyesen választanak meg közösségeket, szerepeket, helyzeteket. Ezek a személyes választások sorolják őket azután egy csoportba, nincs tehát egy érték, egy lobogó, amely alá szerveződnek.
A nagy nemzedékeket vagy korcsoportokat átfogó közösségek ideje - úgy tűnik - lejárt, az ideológiai és értékegyenruhák korszaka lezárult, képletesen és formálisan is. A hatvanas években nem volt nagy dolog megtalálni az elkülönülés formáját - ugyanolyan nadrágot és inget kellett fölvennünk, és többé-kevésbé ugyanazt a zenét hallgattuk a Szabad Európa Rádión.
- Ez a generáció markánsan elkülönült a felnőttek világától.
- A fiatalok elit csoportjait és a hetvenes-nyolcvanas évek nemzedékeit értékrendszerük alapján el lehetett különíteni a felnőtt társadalomtól. A fiatalok például inkább vallottak magukénak posztmateriális, míg a felnőttek materiális értékeket. Ma úgy tűnik, hogy ezek a merev értékstruktúrák fellazultak; a felnőtt társadalomtól való markáns eltérés bizonyos viselkedésmódokban figyelhető meg, miközben az értékekben a fiatalokat és a felnőtteket is sokszínűség jellemzi. Ugyanúgy megjelennek a materiális, mint a posztmateriális, az individuális vagy a közösségi értékek. Vegyesebbé válik a fiatalok értékrendje. Napjaink változásaira az jellemző, hogy a szabadságnak mint értéknek a korábban nagyon hangsúlyos szerepe háttérbe szorult, helyébe a választás lehetősége lép (a fogyasztásban); azaz a szabadság mint érték konzumálódni látszik.
- Az individualizálódás és a nemzedéki jegyek formálissá válása mellett különösen érdekes, hogy létezhet olyan rendezvény, amely képes több százezer fiatalt megmozgatni.
- Ráadásul a fiatalok éppen a közösség kedvéért jönnek el a Szigetre, és ez nem ellentmondás. Tudjuk, hogy a Szigetre a nyertesek jönnek el. Egy nyertesnek pedig arra van szüksége, hogy megismerje azokat az elit és legújabb mintákat, amelyek segítenek abban, hogy megcsinálja a karrierjét. Ebben a vonatkozásban a Sziget ténylegesen a nyitás szigete. Ide bárhonnan eljöhet valaki, és meglesheti, hogyan viselkedik a kulturális, a gazdasági elit (bár a legelitebb réteg, azt gondolom, nincs jelen a Szigeten). Tehát a legkülönbözőbb szociális, illetve települési közösségekből kerülnek ki fiatalok, és a Szigeten mintákat sajátíthatnak el, érintkezhetnek, beszélgethetnek egymással.
- Ezek az erősen individualizálódott, ifjúságcentrista, mintáikat a kortárscsoportban kereső fiatalok jelennek meg szeptemberben a középiskolában. Az iskola közismerten lassan mozduló rendszere képes reagálni a társadalom és a fiatalok ilyen rohamos változására?
- Az iskolákban nagyon sokszor pragmatikus hatékonysági döntések születnek, pontosabban pragmatikusak, de nem biztos, hogy hatékonyak. Pragmatikusak abban az értelemben, hogy ha kevés a gyerek, akkor az érintett iskolákat be kell zárni, mivel nem üzemeltethetők gazdaságosan. Mégsem biztos, hogy ez a leghatékonyabb és a legolcsóbb megoldás, hiszen a kisebb iskolákban kevesebb gyerekkel intenzívebben lehet foglalkozni, sokkal inkább meg lehet találni hozzájuk az utat. Olyan oktatáspolitikai szemléletváltásra lenne szükség, ahol nemcsak a "tudásgyár" és "tudáshatékonyság" szempontjai dominálnak. Amit nem fordítunk az oktatásra, az a másik oldalon költségként jelenik meg, hiszen éppen az individualizációnak, az önállósodásnak a következménye a feszültségek, a kockázatok fokozódása. Nemzetközi tendencia, hogy - a drog kipróbálásától az ifjúsági bűnözésig - számos rizikóelem megjelenése növekszik a társadalomban. Nyugat-Európában már vannak arra vonatkozó számítások, hogy az ifjúságra fordítandó költségeket egy rendszernek tekintve hogyan lehet a pénzeszközöket a leghatékonyabban fölhasználni.
A Sziget-vizsgálat nagy tapasztalata, hogy a fiatalok rendkívül kommunikatívak, közlékenyek, nagyon szívesen beszélgetnek bárkivel, aki kíváncsi a véleményükre. Ezért is sajnálatos, hogy pedagógusszerveződések, civil szervezetek nem nagyon jelennek meg a Szigeten, talán az előítéletek miatt, vagy azért, mert az iskola egyre inkább a tanulmányok puszta fizikai keretévé válik. Furcsa módon, miközben az iskola a fiatalok életében egyre inkább fölértékelődik - mert tovább kell tanulni -, az iskolában egyre kevésbé foglalkoznak személyesen a fiatalokkal. Tény, hogy egy individualizáltabb, önállóbb fiatalt nehezebb megközelíteni az iskolai közegben, mint egy olyan csoportot, amelynek tagjai valamilyen csapatban, szellemben összekovácsolhatók.
Viszont tudomásul kell venni azt is, hogy a munkaerőpiac elvárásai és az egyéni kihívások hatására a fiatalok ma már nem csoportosan, hanem egyénileg alakítják a karrierjüket, hamar szétválnak a karrierutak is. A korábbi világban a bölcsészeknek például (de mondhatnánk más példát is) kialakult életformájuk volt, és nagyjából ezzel összhangban alakult a karrierjük, az értékrendjük is. Ma egy bölcsészből lehet egy multinacionális cég százezreket kereső alkalmazottja, lehet pedagógus, szociális munkás, külföldön bébiszitter vagy ki tudja, mi minden. Tehát individuálisan építheti föl a karrierjét. Ezért is nehéz ma a fiatalokat csoportonként megközelíteni.
- A Sziget-vizsgálat értékes eredményeit minden bizonnyal jól tudják használni a Sziget szervezői, azonban ebben a vizsgálatban ennél lényegesen többről van szó. Olyan kutatási anyag született, amely a kilencvenes évek nagy társadalmi változásainak a tükrében jeleníti meg a fiatalok talán legmarkánsabb csoportját. Hogyan látja ezeknek az eredményeknek a társadalmi jelentőségét?
- A szervezők 1998-ban figyeltek föl a munkánkra, és tavaly óta együttműködés van közöttünk. Semmit nem kérnek, nem is sugallnak, hiszen nem piackutatást végzünk. A kutatásunkat más érintettek is kezdik megismerni; kezd fontos lenni a fiatalokkal foglalkozó szervezeteknek. Remélem, hogy előbb-utóbb egyre szélesebb körben felfigyelnek a tapasztalatainkra. Mi ebben a vizsgálatban arra vállalkoztunk, hogy szélesebb társadalmi összefüggésbe helyezve körüljárjuk, milyenek is ma a fiatalok. Ez a célkitűzés nehezen fordítható le a közvetlen gyakorlat nyelvére. Az Oktatási Minisztérium ma még arra kíváncsi, hogy hány hátrányos helyzetű gyermek és fiatal van, vagy hányan próbálták ki a drogot. Ezen túl kellene lépni. A Sziget népszerűsége, bekerülése a médiába - mindegy, hogy negatív vagy pozitív előjellel - egy olyan korszaknak a kezdete Magyarországon, amikor az ifjúságról valamilyen módon nyilvános párbeszéd, de legalábbis beszéd folyik.
Nem egyszerűen a mi kutatásunkról van szó. A társadalmi nyilvánosságban - az iskolától a lakóhelyig - a közérdeklődésben meg kellene jelenniük azoknak a kérdéseknek és problémáknak, amelyek a fiatalokkal kapcsolatban felmerülnek. A fiatalokról szóló elképzeléseinket, téziseinket folyamatosan ütköztetni kell a nyilvánosságban, ellenőrizve, hogy egyáltalán jól látjuk-e a jelenségeket, illetve azt vizsgálva, hogy mi van a jelenségek mögött. A demokráciának a lényegéhez tartozik, hogy adott kérdések megjelenjenek a közbeszédben. Ez persze nem mindig könnyű, hiszen a felek sok esetben félnek a nyilvánosságtól vagy elfogultak. Az iskolák esetében például érthető, ha nem szívesen hoznak napfényre kényes adatokat, hiszen a fennmaradásuk a tét - létérdekük magukról pozitív képet festeni, különben a szülők máshová viszik a gyerekeket.
Ezért is fontos, hogy ez a tanulmány megjelenjék; egyrészt így lehet áttörni bizonyos tabukat, másrészt segít abban, hogy alaposabban megismerjük a fiatalokat érintő valódi kérdéseket. Amíg ez nem történik meg, hiába keressük a megoldásokat. A nyilvánosság ügyében nekünk, ifjúságkutatóknak is többet kell tennünk: törekednünk kell arra, hogy megtaláljuk a kapcsolatot azokkal, akik a gyakorlatban foglalkoznak a fiatalokkal. Ezzel együtt hangsúlyozom, hogy a kutatásnak jellegéből és feladatából adódóan el kell különülnie a gyakorlattól, és meg kell őriznie kompetenciahatárait.
- Hogyan hat a szociológusra mint emberre, hogy módjában áll ilyen alaposan megismerni egy társadalmi csoportot? Változott-e valami a Sziget-vizsgálat hatására az egyes fiatalokhoz fűződő viszonyában?
- Pedagógus vagyok, egyetemen is tanítok, ennek következtében érintett vagyok a gyakorlatban is. Az ifjúságkutatás sajátossága, hogy nagyon sok fiatallal dolgozik az ember. Számomra nemcsak a vizsgálatok tanulságosak, hanem azok az emberek is, akikkel együtt dolgozom. Valószínűleg én többet tanulok tőlük, mint ők tőlem - a fiatalok megismerésében mindenképpen. Ezt a tapasztalatot megérzem a magánéletemben is, abban, ahogyan a fiam és a barátai szokásaihoz viszonyulok.
A Sziget-vizsgálat előtt, már a kilencvenes évek elején voltak összehasonlító adataim nyugati mérésekkel, de mindez teoretikus volt. A gyakorlati tapasztalattal azonban együtt jár a fokozottabb érzékenység és a megértés. Néha drámai helyzeteket élek át, mert nincs lehetőségem és kompetenciám arra, hogy egy adott problémát megoldjak. Ez a szociológiának természetes velejárója: a szociológus megértőbbé válik a világ iránt, de gyakorlatilag nem avatkozhat be - ebben áll a tehetetlensége. Azokon a fiatalokon tudok segíteni (vagy rontani), akikkel munkatársként együtt dolgozom. Pedagógiai értelemben komoly kihívás, hogy a közös munka során ne csak tudást adjak át, hanem szolgáljak mintákkal, karriermintákkal is. Ilyen minta lehet például az EU-tagság felé haladva az, hogy olyan fiatal tisztviselőkre van szükség, akik nagyon ismerik az ifjúság problémáit, és rendelkeznek mindazzal a tudással - nyelvismerettel, viselkedési normával és így tovább -, amellyel egy EU-tisztviselőnek rendelkeznie kell.
Szociológiáról szólva pedig meg kell tanulni megteremteni a feltételeket az egyetemi kutatáshoz. Tudni kell dolgozni azért, hogy nyilvánosságra kerüljenek a kutatási eredmények. Nyitottabbá kell válni, mert az, amivel mi foglalkozunk, a mindennapok gyakorlatában szükséges ismerethez juttatja a pedagógust, a pszichológust, a szociális munkást, az önkormányzati tisztviselőt, a rendőrséget, ezért nekünk mindezekhez az érdekeltekhez el kell juttatnunk az eredményeinket.
- Milyen élményekkel, benyomásokkal tért haza a Szigetről?
- A Sziget a kutatónak is a folyamatos kihívás közege, olyan hely, ahová dolgozni sem lehet rutinból menni. Munka közben is felmerülnek kérdések, amelyek bekerülnek a következő kutatásba, így a Sziget-vizsgálat folyamatos tudományos izgalmat okoz. Most az a kérdés foglalkoztat, hogy valójában mi mentén szerveződnek a fiatalok közösségei, illetve hogy a fogyasztói szemlélet beáramlásával mi lesz a hagyományos értékek sorsa. A Sziget közegében leginkább meglepett és mély benyomást gyakorolt rám a nyitottság és a tolerancia vártnál is nagyobb mértéke. Ebben a tekintetben, úgy tűnik, ma igen nagy a különbség a "szigetlakó" fiatalok és általában a középiskolás fiatalok között.
Az interjút Földes Petra készítette és szerkesztette.
