wadmin | 2009. jún. 17.

Természetismeret feladatgyűjtemény

a 7. évfolyam számára

A budapesti Közgazdasági Politechnikum 7–12. évfolyamos Természetismeret tantárgyi programja alapján

Készítette: Veres Gábor

Bevezető

Pedagógiai rendszerváltás

Formálódó korunkat sokféle jelzővel illethetnénk, hiszen egymásba gabalyodó folyamatok átláthatatlannak tűnő, mégis szerves egysége alakítja. A szabad kereskedelem és a gazdasági növekedés oltárán számos áldozatot kell hoznunk, miközben a fejlődés fenntarthatósága globális léptékben megkérdőjeleződik. Átrendeződnek az emberi kapcsolatok szűkebb és tágabb körei, a munka tartalma és módja, a szórakozás és a tanulás. A gazdasági kényszerek következtében megváltoznak a munkavállalási lehetőségek, az információs technológiák fejlődése kikényszeríti, de meg is könnyíti az élethosszig tartó tanulást, amely a munkaerőpiacon való megfelelés feltételévé válik. A nemzeti oktatási rendszerek különböző mértékű és jellegű távolságtartással – lemaradással követik ezt a változást. Ahol valóban fontosnak tartották a versenyképességet, ott sok pénzt és tudást ruháztak be a fejlesztésbe. Ma már világosan látszik, hogy a fejlett technológiákra alapozó nemzetgazdaságok termelékenyebbek, magasabb életszínvonalat biztosítanak polgáraik számára. (Ezzel persze nem minősíthető a globális gazdasági verseny értelme, fenntarthatóság ellenes hatása.) Egy ország termelési-, technológiai színvonala nem választható el a benne élő emberek tudásának, képességének színvonalától, közvetlenül a szakképzettség szintjétől, közvetve pedig a kultúra általános szintjétől. A régi iskolaszerkezet és oktatási- nevelési gyakorlat másféle viszonyokhoz alkalmazkodott, így mindenképpen módosításra, cserére szorul. A továbblépés irányát kijelölő viták már javarészt lezajlottak, az ebben élenjáró országok a változtatások tapasztalatait dolgozzák fel. A felzárkózás nálunk is megkezdődött, elméletben jóval korábban, mint a gyakorlatban – de egyes területeken a visszhangozott modernizáció ellenére még nem történt áttörés.

A természettudományos nevelésről évekig folytatott szakmai vita és fejlesztőmunka kétségtelen eredményei változásokat indítottak el az iskolai fizika-, kémia, vagy biológiatanításban, de gyökeres változás még nem következett be. Nem is könnyű elérni, mert a korábbi modell is sikeres volt – a maga korában és módján. A ma oktató tanárok nagyobb hányada abban a korban nevelkedett és szerzett képesítést, amelyben a tudomány társadalmi presztízse és a tudományos – technikai pályák népszerűsége magas volt. Nehéz elfogadniuk, hogy a szigorú szaktudományos ismeretrendszerek egyre kevésbé befogadhatóak a diákok nagy tömegei számára. Az iskolarendszerbe belépő gyerekek képességei nem gyengülhettek ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben, tehát más okokat kell keresnünk a kudarcos helyzetre. A neveléstudomány 20. század végén bekövetkezett lendületes fejlődése nem csak a helyzetelemzést, hanem a kiútkeresést is megkönnyítette. A pedagógiai elmélettel kölcsönhatásban, de a technológiai fejlődés által új minőséget kapva alakul át a tanulási környezet. A legfontosabb kulcspontok:

  • konstruktív tanuláselmélet
  • kooperatív tanulási módszerek
  • aktív tanulási módszerek
  • adaptív pedagógia
  • formatív értékelés felértékelődése
  • IKT-alapú tanulási környezetek

A felsoroltak kifejtésére nem vállalkozva érdemes megemlíteni a modernizációs részfolyamatok közötti szinergizmust, egymást erősítő hatást. A konstruktív tanuláselmélet szerint a személyes tudás építése aktív folyamat, a passzív befogadás nem eredményez igazi tudást. Az aktív tanulási módszerek ugyan idő- és eszközigényesek, de jobban alkalmazkodnak a tanulók egyéni fejlesztési igényeihez, erősebb motivációs bázist építenek fel. Az együttműködő csoportban felszínre kerülhetnek az egyéni elképzelések, amelyek ütközhetnek egymással és a megismert új szempontok szerint módosíthatók. A tudásépítés folyamata formatív értékeléssel segíthető, a szóbeli és írott formában adott visszajelzések és a tanulói önértékelés alapján módosítható a tanulási stratégia. Az új technológiák által a tanulás sikeréhez hozzáadott érték egyre nagyobb, és az előnyök nem csak a fekete tábla multimédiás képernyőre cserélésében jelentkeznek. A tanulók rugalmasan szerveződő hálózatok elemeivé válnak, a csoportos együttműködés az információs térben jön létre. A régiók, országok, kontinensek közötti hidak építése a tudás mellett a társadalmat is erősíti. A számítógép szinte „együtt nő” a gyerekekkel, az általa feltárt virtuális világ képei nem csak játékok, hanem tanulási helyzetek is lehetnek. A természettudományos nevelés igényli is ezt a segítséget, hiszen a rejtett mérettartományok és idődimenziók világába könnyebb bepillantást biztosítanak. Ha a valóság túl bonyolult, akkor a számítógépes modellezés egyszerű és érthető formában mutathatja be. Mindezek a kulcselemek számos egyéb szemponttal és eszközzel kiegészülve modern pedagógiai rendszerekké szervezhetők, amelyek képesek megfelelni az oktatás elé állított minőségi követelményeknek.

Tudás és képesség

Az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi fejlődés eredményeként változik az oktatás cél- és eszközrendszere is. A közoktatás a felnőttkor küszöbéig kíséri a diákokat, a szakmai képzés feljebb tolódik és átfedődik a felsőoktatás kiszélesedő mezejével. Az iskola társadalmi kezelése, megítélése is változik, a beruházott milliárdokért minőségi oktatást, nevelést vár a fenntartó és a felhasználó. A minőség meghatározásának egyik eszköze a mérés, de a mérőeszköz és a mérendő mennyiség a pedagógiában nem olyan egyértelmű, mint pl. a természettudományokban. A nagy visszhangot keltett PISA-mérés (nem elsőként) arra világított rá, hogy az iskolákban megszerezhető tudás minőségével, alkalmazhatóságával baj van. Nem az élenjárók, hanem a többség, és elsősorban nem a tudomány, hanem a mindennapok szempontjából. A természettudományos ismeretek és kompetenciák esetében ez azt jelenti, hogy a kevés érdeklődő és sikeres tanulót kivéve, a legtöbben több éves fizika-, kémia-, biológiatanulás után sem rendelkeznek a természetről alkotott egységes és felhasználható tudással, legfeljebb érdekességek és bemagoltatott részletek maradtak meg bennük. Ez a többség közömbössé, vagy éppen ellenségesé vált a tudományos haladással szemben, ami befolyásolja a pályaválasztásukat, leértékelve a műszaki- tudományos szakmákat. Mindez a kultúra egészére nézve is veszélyes folyamat, és nagymértékben rontja a gazdasági versenyképességet. Nem véletlenül kapcsolódtak be a munkaadók, a gazdasági szereplők (pl. az OECD szervezetén belül) is az oktatásról folyó vitákba, határozott elvárásaikat és ajánlásaikat megfogalmazva. Megállapítják, hogy az egyén sikerét nem egy lezárt tudáshalmaz, hanem a tudás megszerzésének, alkalmazásának és átalakításának rutinja biztosíthatja. Azok az aggodalmak, hogy ezzel a klasszikus tudás és műveltség leértékelődik, csupán álvitákhoz vezetnek, mivel a fenti elvárásoknak megfelelő készségek és képességek csak kellően gazdag ismeretek birtokában épülhetnek ki. A paradigmaváltás azt jelenti, hogy a tudás elemei nem egymástól elhatárolva és sekélyen gyökerezve, hanem rendező elvek mentén, a megértés igazi mélységében építhetők fel. A hazai közoktatás alapdokumentuma, a Nemzeti Alaptanterv 2003-ban felülvizsgálatra került, és az átdolgozás után alapjául szolgálhat a fejlesztési feladatokból kiinduló pedagógiai programok fejlesztéséhez. A dokumentum Ember a természetben műveltségterülettel foglakozó részében pontokban fogalmazva található a természettudományos nevelés korszerűen értelmezett feladatrendszere:

  • „a diszciplínáktól független általános természettudományos fogalmak, eljárások és szemléletmódok formálása;
  • készségek, képességek alakítása, a személyiségjegyek pozitív formálása;
  • a tudomány, a tudományos kutatás, mint társadalmi tevékenység bemutatása;
  • a fizikai, kémiai és az életre vonatkozó tudásrendszerek alakítása;
  • a tudományok egymásra épülését biztosító külső és belső feltételek kiemelése, a tudásrendszerek összehangolása;
  • a tudomány és technika, valamint a társadalom fejlődésének kapcsolatát érintő meggyőződések formálása;
  • a tanulók rendszerben, kölcsönhatásban, kapcsolatokban történő gondolkozásának erősítése;
  • az életben nélkülözhetetlen s elsősorban a természettudományokban begyakorolható megismerési, tanulási, értelmezési technikák és módszerek azonosítása, fejlesztése (pl. megfigyelés, kísérletezés, mérés, következtetés, összehasonlítás);
  • a természettudomány szerepének megismertetése a társadalmi folyamatokban, a személyes sorsok alakulásában, nevelés arra, hogy az így szerzett tudás felelős cselekvésben nyilvánuljon meg;
  • a tudomány természetére, történetére és a kiemelkedő alkotók munkásságára vonatkozó ismeretek alakítása. (A magyar vonatkozások, s ezek európai kapcsolatainak kiemelésével.)”

Program és fejlesztés

A Politechnikum természetismeret tantárgyi programja jelenlegi állapotában egy fejlesztési folyamat múltból öröklött és jövőre tekintő jellegzetességeit viseli magán. Az 1991-es iskolaalapítás óta érlelődő program kezdettől fogva integrált szemléletű volt, de a külső és belső feltételeknek megfelelően többször is átdolgozásra került. Az első átfogó rendszerezést a NAT kibocsátása tette szükségessé, ehhez a munkához a KOMA támogatását is megszereztük. Később a kerettantervekhez kellett alkalmazkodnunk, ami az iskola hat évfolyamossá válásával esett egybe, így kerültek bevezetésre a 7-12. évfolyamos tantervek. Lényegében ennek alapján került sor egy újabb KOMA-pályázati munkára, melyben integrált természettudományos pedagógiai rendszer kifejlesztését vállaltuk. A tantervi modulokhoz igazodva tankönyv kéziratok készültek, amelyeket már a harmadik tanítási ciklusban használunk. Közben, 2003-ban lezajlott a NAT felülvizsgálata, ami újabb érdemi változást hozott a külső feltételekben is. A NAT 2003 azt a modernizációs szemléletmódot érvényesíti a szabályozásban, amelyet a programunk fejlesztése során mi magunk is igyekeztünk elsajátítani és gyakorlatba ültetni. A NAT felülvizsgálati folyamat azonban nem csak tartalmi- módszertani változásokat követel, hanem a meginduló fejlesztések rendszerét is átalakítja. A három lépcsős szerkezetben legfölül a NAT, mint magtanterv áll, ennek általános fejlesztési követelményeit a helyi tantervek felé a programok szintjén kell közvetíteni. A programok a kerettantervekhez alkalmazkodva alakíthatók ki, illetve egy program alapján kerettanterv készíthető, amelyet akkreditációs folyamat hitelesít és fogad el. Mindez 2004-ben veszi kezdetét, tehát a jelenlegi rendszer átalakítása még előttünk áll. A feladatgyűjtemény alapját képező program azonban már figyelembe veszi a NAT megújult feladatrendszerét, oly módon, hogy közben megtartható legyen a szaktárgyi kerettantervekhez igazodó tankönyv is. Mindezt a korábbi tanterv módosításával és fejlesztési szempontú kibővítésével igyekszünk elérni. A program 7. évfolyamos szakasza 11 modulra tagolódik, amelyek elsősorban a természettudományos megismerés szemléletmódjának és készségeinek megalapozását szolgálják. Az alapozó témakörök utáni egységek célja az általános természettudományos fogalmak elmélyítése, bemutatva az anyagszerveződés egymásba épülő szintjeit, az elemi részecskéktől az életig. Kiemelten fontos, és az alkalmazhatóságot döntően meghatározó szempont az életközeliség, a kontextusok minél gazdagabb választéka. Már az alapozó modulokban is megjelennek azok a hétköznapi tárgyak és környezetek, amelyek ismerősek lehetnek a gyerekek számára és analógiák kínálásával bevezetnek az elvontabb tudományos ismeretek birodalmába. Az aktív tanulási módszerek, pl. a projekt szemléletű oktatás kiaknázhatja a kontextusok érdeklődést felkeltő hatását és személyes szerepek választékával alkalmazkodhat az egyéni fejlesztési igényekhez.

Programmodulok

Természet
A természet fogalom értelmezése, használatának problémái; természet és technológia viszonya; a természet megőrzése, fenntarthatóság.

Megismerés
Személyes és társadalmi igények, módszerek; az elmélet szerepe; modell és tapasztalat viszonya; a természet megismerhetősége; gondolkodási módszerek; gyakorlati módszerek; metakognitív stratégiák.

Technológia
A technológia (technika) fogalma; társadalmi- gazdasági meghatározottság; technológia és fejlődés; részterületek; környezeti hatások.

Anyag
Az anyag fogalmának értelmezése; energia és információ mibenléte, anyaghoz kapcsolása; egymásba épülés elve, szerveződés szintek; keletkezés és fejlődés; élő anyag.

Rendszer
A rendszer fogalma; rendszerek felbontása, elemzése; rendszer és környezet kapcsolata; rendszerek típusai, osztályozása; működési szimuláció, hibakutatás.

Változás
Állapotok leírása és összehasonlítása; a változás elemzése anyag – energia – információ szempontjából; fizikai, kémiai, biológiai változás; meghatározottság és megfordíthatóság.

Folyamat
Változás és folyamat viszonya; folyamatok szerkezete, iránya, szabályozása; jellegzetes folyamattípusok a természetben és a technológiában.

Mozgás
A mozgás leírása, számítások; egyszerű mozgásformák; a mozgás oka, erő, lendület, energia; szerkezetek és erők, szerkezetek a természetben és a technológiában; technológia és mozgás; mozgások a természetben.

Részecskék
Az anyag részecske természete; elemi részecskék és kölcsönhatásaik; atomszerkezet, elemek; kémiai változások, kötések; anyagfajták és átalakításuk; technológiai vonatkozások.

Halmazok
A részecskesokaság viselkedése, befolyásoló tényezők; a halmazállapotok jellemzői; környezeti rendszerek állapota és változásai; technológiai alkalmazások.

Sejt
Élő állapot; sejtszerkezet, eredet, típusok; szerveződési szintek; fejlődés, alkalmazkodás.

Kereszttantervi kompetenciák

Az integrált természettudományos program kompetencia fejlesztő elemeinek tervezéséhez ki kell alakítani a kompetenciák általános fogalmi keretét és típusainak rendszerét. A feladat eléggé ellentmondásos, mivel a kompetencia ma a pedagógia egyik divatfogalma, amelyet sokféle értelmezésben használnak a szakemberek és a laikusok. Csapó Benő a kompetenciát öröklött sémákon alapuló rendszerként írja le, amelyek a környezettel való természetes, vagy mesterséges interakcióban fejlődnek. A kompetencia mellett Csapó megkülönbözteti a szakértelem és a műveltség kategóriáit, ez utóbbiban külön is megemlítve például a természettudományos műveltséget. A társadalmilag értékes, releváns tudás felépítésében kulcsszerepet játszanak a kompetenciák, ezért fejlesztésük a modern pedagógiai rendszerek alapvető feladata. Visszautalva a kompetencia öröklött elemeire, egyéni jellegére, nyilvánvaló, hogy a fejlesztési módszereket ehhez igazodva, adaptív módon kell megtervezni, elsősorban a környezeti- és társas interakciók biztosításával.

A kompetenciák kutatása és fejlesztése az Európai Unió oktatáspolitikai kezdeményezéseinek középpontjában áll (DeSeCo-folyamat), hasonlóan más fejlett gazdasággal rendelkező régiókhoz, amelyekhez az OECD kereteiben kapcsolódunk. Munkánkban a kanadai Quebec tartomány oktatási reformjának anyagait használtuk fel, pl. a kompetenciák felosztását illetően. Az alábbi rendszer csoportjai és részben elemei is ezt követik, de kiegészülnek egyéb forrásokból és a saját tapasztalatból merítettekkel.

Az alábbi táblázatban leírtak saját értelmezéseink, amelyeket a fejlesztés során alkalmazunk:

Módszertani kompetenciák
Kompetencia Értelmezés Fejlesztési feladatok
Megfigyelés
Természeti, technológiai rendszerekkel, jelenségekkel kapcsolatos, beavatkozás nélküli információgyűjtés, előzetes elképzelések, szempontok alapján. A rendszer állapotának leírása, változások, folyamatok, környezettel való kölcsönhatások követése. Megfigyelési eszközök használata, az eredmények rögzítése.
– Környezetétől függetlenül vizsgálható rendszerek egy, vagy néhány változóra kiterjedő megfigyelése » bonyolultabb rendszer és környezet, többváltozós jelenségeinek megfigyelése.
– megadott szempontrendszer és megfigyelési módszer alkalmazása » önálló megfigyelési terv megalkotása és végrehajtása.
– érzékszervi észlelések mindennapi szinten » kifinomultabb észlelések, megfigyelő eszközökkel kiterjesztett tartományban.
– a megfigyelési hiba forrásainak, jellegének és mértékének megismertetése.
Kísérletezés
Természeti, technológiai rendszerek módosításával kialakított kísérleti rendszerek vizsgálata, egy probléma megoldása, vagy egy kitűzött megismerési cél elérése érdekében.
A kísérleti munka elmélet által irányított, az érvényes modell alapján történik, de annak módosításához, cseréjéhez vezethet.
Kísérletek végrehajtása munkalapok alapján » önálló kísérletek tervezése, végrehajtása.
A kísérleti munka tudatossá tétele, a háttértudás szerepének felismerése, a kísérleti eredmények és az elméleti modell viszonyának vizsgálata.
A kísérleti munka rendszerszerűségének felismerése, tervkészítés, előrejelzés, végrehajtás, adatrögzítés, eredmény- és módszerértékelés alkalmazása.
Mérés
A természeti és technológiai rendszerek, jelenségek mérhető jellemzőinek megállapítása, mérőeszközök és mértékrendszerek alkalmazása.
A mérések alkalmazása a megismerési folyamat tudományos jellegének erősítése céljából.
A mérés és a tudományos megismerés összefüggésének megismertetése.
Mérések elvégzése utasítások alapján, az alapmennyiségek körében » a megismerési célhoz alkalmazott mérések önálló tervezése és elvégzése.
A tanulói munkában alkalmazható mérőeszközök használatának elméleti és gyakorlati megismertetése.
A mérési munka rendszerszerűségének felismerése, a: tervkészítés, végrehajtás, adatrögzítés, eredmény és módszerértékelés alkalmazása.
A tudományos mérések fejlődése és a megismerés közötti összefüggés feltárása.
Stratégia tervezése
Az egyéni és a csoportmunka különféle területein rendszerszerű, távlatos és tudatos szemléletmód, tervezés, irányítás és végrehajtás. Területei:
– információszerzés és kezelés, – kommunikáció
– csoportmunka,
– konfliktuskezelés,
– döntéshozatal,
– problémamegoldás,
– megismerő tevékenység.
A tervezésben, végrehajtásban és értékelésben való önállóság fokozatos kiépítése.
A stratégiai gondolkodás, a tervkészítés általános jelentőségének elfogadtatása. Tervezési rutin kiépítése.
IKT alkalmazása
Az információs és kommunikációs technológia módszereinek adott feladathoz illeszkedő, célszerű kiválasztása, hatékony használata, az alkalmazás értékelése.
Ésszerű egyensúly megtartása az IKT túlsúlya és hiánya között. Az új technológiai környezetbe illeszkedő egyéni és csoportos megismerő tevékenység folytatása.
A tanulási környezetben alkalmazható IKT eszközök és módszerek megismertetése, alkalmazási rutin kiépítése.
Az új technológiák alkalmazása és az emberi környezet, életmód átalakulása közötti összefüggés bemutatása, a változásokhoz való tudatos és pozitív viszonyulás kialakítása.
Intellektuális kompetenciák
Kompetencia Értelmezés Fejlesztési feladatok
Problémamegoldás
A tudás alkalmazása, bővítése a problémahelyzetek megoldásában. Lépései: helyzetelemzés, lehetséges megoldások keresése, alkalmazandó megoldás kiválasztása, megvalósítás, a megoldás értékelése.
A probléma felismerés, azonosítás képességének kialakítása. A problémamegoldás rendszerként való értelmezése, az egyes lépések tudatos végig vitele. A területekbe szervezett tudás komplex alkalmazása.
Rendszerszemlélet
Rendszerek vizsgálata részekre bontás, kapcsolatelemzés segítségével. Nem anyagi dolgok (elméletek, módszerek) rendszerként való azonosítása. Anyag – energia – információ viszonyok elemzése a rendszer állapota, változása, környezeti kapcsolatai megismerése céljából. Rendszerek egymásba épülésének követése, szerveződési szintek felismerése.
Rendszerek felbontása alrendszerekre, megadott táblázatos forma alkalmazásával » alrendszerekre bontás önállóan, táblázatszerkesztés. Rendszeren belüli és rendszer – környezet kapcsolatok egyre átfogóbb vizsgálati képességének kialakítása. Az anyagszerveződési szintek megkülönböztetése, felismerése, a főbb jellegzetességek megfogalmazása. A tudományos megismerés anyagszerveződési szintekhez igazodásának felismerése.
Alkotóképesség
Elméletek, módszerek alkotása kommunikációs anyagok, tárgyak készítése önállóan és csoportmunkában.
A tudományos és technológiai rendszerekkel, jelenségekkel kapcsolatos elképzelések formába öntése, elméletté fejlesztése. Az elmélet átalakítása, tudásépítés. A csoportban való együttműködést segítő, az eredményeket bemutató kommunikációs és prezentációs anyagok készítésének gyakorlása, rutinná fejlesztése.
Alternatívaállítás
Egy feladat, vagy probléma lehetséges megoldási módjainak áttekintése. Valamely megismert technológiai, társadalmi, gazdasági gyakorlattól eltérő, ítéletalkotást is magában foglaló javaslat megalkotása.
Megadott feladatterv végrehajtása melletti elméleti alternatíva bemutatása » Egy feladathoz többféle megoldási út kidolgozása, a célravezető változat kiválasztása. Helyzetértékelés > részleges módosítás > átfogó, új javaslat
Kritikus gondolkodás
A bizonyításon, ellenőrizhetőségen alapuló tudományos megismerési módszerek alkalmazása. Az áltudományos, vagy tudománytalan megállapítások, elméletek leleplezése.
A saját elképzelések megfogalmazására bátorítás, a készen kapott magyarázatokkal szembeni ésszerű kritikai viszonyulás kialakítása. A bizonyítási, ellenőrzési módszerek ismeretének fejlesztése, tudományterületenkénti megkülönböztetése. Az áltudományok, tudománytalan magyarázatok jellegzetességeinek megismertetése, a felismerés képességének kialakítása, veszélyességük beláttatása A tudománnyal szembeni kritikus szemlélet felébresztése, a társadalmi meghatározottság beláttatása.
Valószínűségi szemlélet
Összetett, soktényezős rendszerek (részecskesokaság, életközösség, légkör stb.) viselkedésének magyarázása, a nem determinisztikus jelenségek statisztikai módszerekkel való leírása.
A determinisztikus és a statisztikus viselkedésű rendszerek összehasonlításának gyakoroltatása egyszerű modellekkel. A szükségszerűség és a véletlen fogalmának tisztázása. A statisztikai módszerek alapeleminek megismertetése, néhány esetben alkalmazása.
Történetiség követése
A természeti folyamatok, a technológiai fejlődés hosszabb időtávra kitekintő, történeti indíttatású, de jövőbe mutatató szemléletmódja.
Az anyagfejlődés, a biológiai evolúció vizsgálati szempontként való alkalmazása. A tanulók a természeti, technológiai rendszerek adott állapotát fejlődési (fejlesztési) állomásként értelmezzék. Történetiségre alapozó előrejelzés képességének kialakítása, a predikciók értékelése.
Összehasonlítás
Különféle rendszerek, rendszerállapotok közötti azonosságok és különbségek megállapítása, magyarázása.
Egyszerű formai összehasonlítás (pl. levelek) » bonyolult rendszerek állapotainak összehasonlítása (pl. ökoszisztémák). Az érzékelési, megfigyelési, mérési képesség finomítása, az apróbb eltérések észlelési képességének kialakítása.
Osztályozás
Sokféleséggel bíró rendszerek, jelenségek, illetve elméletek, módszerek, adatok hasonlósági csoportokba sorolása.
Az osztályozás tartalmi és formai ismérveinek bemutatása, alkalmazásának gyakoroltatása. Az osztályozás tudásfejlesztő szerepének beláttatása. Az osztályozás alkalmazása a tanulásban, az ismeretek, fogalmak rendezésében.
Rendszerezés
Az osztályozással kialakított csoportok közötti összefüggések viszonyok feltárása és megjelenítése. Anyagi és fogalmi rendszerek leírása, ábrázolása.
Az ismerethalmaz rendezett tudássá alakítása rendszerezés segítségével. A fontosabb tudományos rendszerek megismertetése (kémiai elemek, élőlények rendszere), a rendszer használatának gyakoroltatása. Fogalmi térképezés (concept map) módszerének elsajátíttatása, az ismeretterületek rendezése céljából.
Oksági gondolkodás
A vizsgált rendszerállapotok, változások, és folyamatok okainak, kialakító hatásainak keresése. Az anyag – energia – információ hatások elemzése.
Egyszerű fizikai, kémiai, biológiai változások okainak magyarázata, a tapasztalatok és a belső modell egyeztetése » összetett rendszerekben végbemenő folyamatok elemzése, az anyag – energia – információ viszonyok alapján.
Modellalkotás
A vizsgált anyagi, technológiai rendszerek állapotát, változását és folyamatait leíró, magyarázó összetett elképzelések, modellek kigondolása és közlése.
A megismerési folyamatban szerepet játszó előzetes elképzelések, modellek megfogalmazása szóban, írásban, rajzban » a birtokolt modell módosítása vagy cseréje a megismert tények, tapasztalatok által keltett belső ellentmondás feloldása érdekében. A tudományos modellek a tanulói tevékenység eredményeként, személyes formában épülnek fel.
Lényeg kiemelése
A vizsgált rendszert, jelenséget leíró adatok, jellemzők célszerű csoportosítása, sorba rendezése, a feladat megoldása szempontjából lényegesek kiemelése.
A megfigyelések, kísérletekre való felkészítés, az előzetes ismeretek feltárásával, feladatok, szempontok megadásával. A tudásterület strukturálása pl. fogalmi térképezéssel. Lényegre törő kommunikációs módszerek gyakoroltatása.
Példakeresés
Valamely megismert rendszer, változás, vagy folyamattípus körébe tartotó további példák keresése.
Példák kiválasztása megadott választékból, egyszerűbb esetekre » saját kutatáson alapuló példakeresés, bonyolultabb esetekre.
Analógiák felismerése, keresése, kialakítása.
Valamely megismert rendszerrel, változással vagy folyamattal fennálló hasonlóság felismerése, illetve a hasonlóság kialakítása.
Bővítés, rendezés a megismert rendszerekhez, állapotokhoz, folyamatokhoz hasonlóak keresésével, konstruálásával.
Kapcsolatba hozás
A tudáselemek közötti különféle jellegű kapcsolatok keresése, felismerése és felhasználása a tudás rendezésére, megerősítésére. A modern társadalmak emberének fel kell készülnie a rázúduló információk szűrésére, rendezésére, illetve a munkafeladatainak változásához illeszkedő élethosszig tartó tanulásra. Mindez megkönnyíthető, ha a már meglévő tudáshoz gyakorlottabban, tudatosabban tudja kapcsolni az újat.
Kapcsolatok keresése, bemutatása irányított módon (pl. tanári kérdésekre) » kapcsolatok önálló felfedezése. A tudáselemek közti kapcsolati viszonyok megjelenítése, pl. táblázat, vagy fogalmi térkép készítésének gyakorlása. Tudásépítés a meglévőhöz kapcsolható információk irányított keresésével (irodalmazás), illetve a véletlenszerűen szerzett információk (napi hírek) meglévő ismeretekhez rögzítésével.
Emlékezet
Az emlékezet a személyes képességrendszer része, de befolyásolja az intellektuális teljesítményt, ezért fejlesztése ebben a körben is értelmezhető. Nem elsősorban a befogadott mennyiség, hanem az előhívás rugalmassága és gyorsasága alapján értékelhető.
Az emlékezetben tárolt ismeretek előhívása lehetőleg alkalmazási helyzethez kapcsolódjon, pl. valamilyen probléma megoldását segítse. A fejlesztés nem csak közvetlenül az információra, hanem a forrására, illetve az elérhetőségére is irányulhat.
Kommunikációs kompetenciák
Kompetencia Értelmezés Fejlesztési feladatok
Szóbeliség
Saját elképzelések spontán elmondása, kötetlen beszélgetés a csoportban, feladatmegoldásra irányuló megbeszélések, szerkesztett előadás, kérdés és kritika megfogalmazása, vitakészség.
Az aktív tanulásban, csoportmunkában alkalmazott legfontosabb kommunikációs csatorna, mely a közlési szándék szabályozásától (biztatás és korlátozás) a tartalom mennyiségi és minőségi szintjének növeléséig sokoldalúan fejlesztendő. Nagy jelentősége van a naiv elképzelések szabad megfogalmazásának, az előzetes tudás feltárásának. A korszerű tanulási környezetben (iskolán belüli és kívüli helyzetekben) a csoportos együttműködés változatos formái valósíthatók meg, amelyekben a szóbeli kifejezésmódok (cél és eszköz megválasztása) jól gyakoroltathatók.
Írásbeli munka
Feljegyzések, jegyzetek, beszámolók, előadás vázlatok, dolgozatok készítése. A közlés jellegéhez és a célcsoporthoz igazodó kommunikáció.
Az írásbeliség ma együtt jelenti a papír alapú és az elektronikus formákat. A füzet, vagy jegyzőkönyv vezetése mellett gyakori a számítógépes adatrögzítés, vázlatírás, előadás szerkesztés, tanulmányírás. A tanulók az otthoni munkában e-mailekkel, vagy kollaboratív tanulást segítő web-alkalmazásokkal kommunikálhatnak. A kézírásos munkákban az olvashatóság, formai tagolás és a kifejezés minőségének formatív értékelésével segíthető a fejlődés. Számítógépen készült munkákat a nyelvi és kommunikációs elvárások mellett a programhasználat színvonala alapján is értékelhetünk. Az írásbeli információk fogadását, az olvasottak megértését tantárgyközi együttműködésben, adaptív módszerekkel lehet fejleszteni, pl. a csoportmunkákba, projektekbe illesztett olvasásértelmezéssel.
Képi információ feldolgozás
Képek, animációk, filmek értelmezése, a közölt információ szóbeli, vagy írott formába való átalakítása. Képi információ előállítása rajzolással, fényképezéssel, videózással és mindezek utólagos szerkesztésével. Képi, hangi és írott információs elemek egyesítése, multimédia-készítés.
Az emberi megismerés alapvetően a képi információkból indul ki, a gondolkodásunk ötvözi a képi és szövegelemeket. A képek mindent elsöprő eluralkodása az információs korszak ismérve. A tanulás és tanítás ugyanakkor nem vette át ezt a tempót, még mindig túlsúlyban vannak az írott ismerethordozók. A gyerekek szívesebben dolgoznak képekkel, vagy kép és szöveg kombinációkkal, ezért az aktív tanulásban fontos szerepet kell kapnia a képek használatának, előállításának. A rajzolás nem csak kifejezőeszköz, hanem testet-lelket megmozgató tevékenység is. A korszerű elektronikus eszközök soha nem látott mértékben kiterjesztették az ember képalkotási lehetőségeit, a fotó és videó kamerák képeit számítógépben szerkeszthetjük a kívánt formába. A csoportos tudásépítés e hatékony eszköztárának használata minden tudásterületen fejlesztendő.
Információkezelés
A megfigyeléssel, kísérletezéssel, méréssel szerzett információk megfelelő formában és hordozón történő rögzítése. Az információk keresést és feldolgozást megkönnyítő rendezése, pl. táblázatban, adatbázisban. Grafikonok, diagrammok, ábrák szerkesztése a meglévő információk feldolgozásával. Hipermédia formában szerkesztett ismerethordozók használata a tanulásban. Kiegészítő információk keresése a vizsgálati környezeten kívüli forrásból. A háttértudás fejlesztését szolgáló információk gyűjtése, pl. ismeretterjesztő irodalomból, weblapokról. Az új tudás iránti igény, kíváncsiság.
A hagyományos tanulásértelmezés és gyakorlat nem igényel különösebb információkezelési jártasságot a diákoktól, mivel a feladatuk a kész „tudás” elsajátítása. A modern tanuláselmélet és a megváltozott társadalmi, technológiai környezet felértékelte az információkezeléssel kapcsolatos készségeket. A tudás személyes megkonstruálása csak aktív munkával lehetséges, gyakran önállóan kell begyűjteni, rendezni és felhasználni az információkat. A tudástartalmak elrendezése és a hozzáférési utak egyre kevésbé lineárisak, sokkal inkább dinamikus hálózatba szervezettek. A képességek fejlesztése modern elektronikus tanulási környezet kiépítésével és célszerű működtetésével lehetséges. Mindez nem jelenti a hagyományos eszközök, pl. a jegyzetelés és könyvhasználat mellőzését, de arra gondolni kell, hogy a fejlődés az e-kommunikáció egyre nagyobb térhódítása felé halad, és a tanulókat a jövendő munkakörnyezetük használatára kell felkészíteni. Hiba lenne, ha az IKT eszközöket csak a számítástechnika órákon használhatnák, ahelyett, hogy a változatos tanulási feladatokban nyújtanának nekik értékes segítséget. Egyre inkább meg kell tanulnunk ember-gép rendszerekben, tanulási és munkakörnyezetben gondolkodnunk.
IKT alkalmazása
Az információkeresést, feldolgozást és kommunikációt segítő számítógépes programok ismerete, célszerű használata. Keresés a weben, képek, szövegek, animációk letöltése, szerkesztése. Hipermédia tananyagok használata, kollaboratív tanulás webes alkalmazással.
Forráskezelés
Az információforrások típusainak általános ismerete, az adott feladatban használhatók összegyűjtése. a források kritikája, a minősítési szempontok ismerete és alkalmazása.
A korszerű tanulási környezetben az információforrások gazdag kínálatát használhatják a gyerekek. A könyvtár, az ismeretterjesztő irodalom, vagy az Internet könnyen elérhető, de a szakkönyvek, vagy a szakgyűjtemények már nehezebben hozzáférhetőek. Az információ mélysége, megbízhatósága a forrás alapján is megbecsülhető. A feladatoknak elő kell segíteni a többféle forrásból való informálódást.
Kommunikáció értékelés
Saját és társkommunikáció értékelése a hatékony feladatmegoldás, együttműködés elősegítése szempontjából. A kommunikáció fejlesztése az értékelések figyelembevételével.
A tanulás eredménye és élménye nagymértékben múlik a személyek és csoportok közötti kommunikáció minőségén. Ezért fontos, hogy a különféle típusú kommunikációk rendszerszerűen értékelődjenek, mivel csak ezekkel a visszajelzésekkel található meg a legjobb gyakorlat.
Személyes és társas
Kompetencia Értelmezés Fejlesztési feladatok
Önértékelés
Területei a kompetenciák teljes köre, tudásszerkezet és minőség, tanulási módszer. Szóban, vagy írásban történhet, adott feladathoz, vagy időszakhoz kapcsolódhat.
A tanulási környezetben és az értékelési rendszerben kiemelten biztosítani kell az önértékelés helyét és formáit. A környezet jelzései és az önértékelés kettős kontrollja tartja mederben a személyiség fejlődését. A külső értékelési alkalmak (pl. félévi zárás) mellé célszerű önértékelési formákat kapcsolni.
Nyitottság
Nyitottság az emberek felé, mások elfogadása, kapcsolatkeresés és építés. Mások véleményének mérlegelése, adott esetben elfogadása. Érdeklődés az új ismeretek iránt, törekvés a személyes tudás bővítésére. Új, szokatlan elméletek és módszerek mérlegelése, elfogadása.
A gyerekek nagyon eltérő kapcsolatteremtő képességgel rendelkezhetnek, ez a csoportmunka során még élesebben kirajzolódhat. Jól összeállított csoportokban és megfelelően vezetett munkaformákban ez nem zavaró, mert a visszahúzódóbbak is kapnak, illetve vállalhatnak személyre szabott feladatot. A csoportos interakciók bősége mások megismeréséhez vezet, egyben az önértékelést is lehetővé teszi. A helyesen értékelt személyiség magabiztosabb, így nyitottabb lehet.
Empátia
Csoportos tevékenység esetén a társak helyzetébe való beleérzés, mások szempontjainak megvizsgálása. A környezetei és egészségnevelés területén előforduló problémák, konfliktushelyzetek empatikus kezelése, sokféle nézőpontból való megvizsgálása, a személyes érzelmeket is figyelembe vevő véleményformálás és cselekvés.
Az adottságok ebben is meghatározóak, de a beleérzésekre bőségesen alkalmat adó tanulási helyzetek mindenképpen fejlesztő hatásúak. A csoportban alkalmat kell adni a saját érzések megfogalmazására, ezzel a többiek is beleérezhetnek a másik helyzetébe. A társadalmi érzékenységgel szerkesztett tanulási programok bőven kínálnak olyan feladatokat, amikor pl. egy problémakör valamely szereplőjének nézőpontját, véleményét, érzéseit kell megfogalmazni, vagy egy vitában képviselni.
Társas aktivitás
Vezetett és önállóan kezdeményezett csoportmunka, az egyéni adottságokhoz igazodó feladatvállalás. Az eredmények megosztása másokkal. A sikeres csoportmunkához elengedhetetlen érzelmi viszonyulások és konfliktuskezelési módok elsajátítása.
A legtöbb gyerek szeret csoportban lenni, a közösségi szerepeket elfogadja, azokban képes aktívan részt venni. A csoport célirányos tevékenysége azonban nem magától értetődő, hanem külső szabályozással, vagy belső hajtóerők által tartható fenn. A társas aktivitási képesség fejlesztése a csoportos tanulást egyre inkább az önszervező formába emeli. Ez csak akkor biztosítható, ha a tanulási tartalom és forma megfelel a fejlesztési feladatnak, felkelti a tanulók érdeklődését, valóban megoldandónak és megoldhatónak tartják, a csoporton belül jól megosztható szerepkínálatra ad lehetőséget és megfelelő munka esetén biztosítja a siker átélését.
Önfejlesztés
A személyiségfejlődés egyre tudatosabb irányítása, törekvés az adottságok képességgé alakítására, a társadalomba való beilleszkedést lehetővé tevő értékrend és életmód kialakítására.
A természettudományos nevelésben a képességek, jellemvonások tudásterületre jellemző módon jelennek meg, fejlesztésük sajátos kontextusokban történik. Ilyen pl. a környezeti, technológiai és egészségnevelés, amelyek a kompetenciák széles körét igénylő tanulási helyzeteket kínálnak.
Pozitív gondolkodás
Az egészségmegőrzéshez elengedhetetlen szemléletmód, amely részben öröklött, másrészt viszont tudatosan is fejleszthető. A tudomány és eredményeinek alkalmazása, a környezeti problémák, vagy az egészséges életmód kapcsán felbukkanó negatív értékelések kritikája, a pozitív kép felmutatása. Pozitív érzelmek erősítése.
A hazai társadalmi és oktatási viszonyok inkább a negatív szemléletmód megjelenésének kedveznek, de a fenntarthatósági problémák, a kollektív jövőkép ellentmondásossága sem erősíti a pozitív gondolkodást. A csoportban folytatott tevékenység öröme, a megoldott feladatok sikerélménye erősíti a pozitív beállítódást. Biztosítani kell a jövőformálásban való érdemi, személyes részvétel lehetőségét is, pl. környezetvédő akciók szervezésével, vagy alternatív életmód elemek bemutatásával.
Egészségtudatosság
Az egészség és az életminőség kapcsolatának felismerése, egyre tudatosabb egészségmegőrző életmód. Az egészség fogalmának sokoldalú értelmezése, a test és lélek összhangjának felismerése, Az egészségi állapotot befolyásoló hatások ismerete, ezekkel kapcsolatos mindennapi döntések meghozatala. A társadalombiztosítás és az egészségügy felépítésével, működésével kapcsolatos állampolgári ismeretek birtoklása, a jogok és kötelességek ismerete, a rendszerekben való kiigazodás képessége.
Gyermekkorban még nehéz az egészségmegőrzéssel kapcsolatos személyes motiváció megalapozása. A betegségek azonban biztosan jelen van a családok életében, hiszen az öregedés és halál az előttünk járó generációk élethelyzete. Az életminőség nálunk sem választható el az egészségi állapottól, de még sok egyéb, részben rajtunk kívül álló tényezője is van. A sodródás, a problémák halmozódása gyakran vezet egészségromboló életmódhoz, pl. a szenvedélybetegségek megjelenéséhez. A lakáskörülmények és a fogyasztási szokások sem minden tekintetben szolgálják az egészség megőrzését. Az egészségügyi ismeretek gyarapítása és a társadalmi-gazdasági környezet változása kölcsönhatásban vezethet el az egészség felértékelődéséhez és az egészségi mutatók javulásához.
Környezettudatosság
A természeti környezet állapota és az emberi tevékenység közötti kapcsolat felismerése, egyre mélyebb átlátása. A jelenlegi folyamatok fenntarthatatlanságának felismerése, a fenntartható fejlődés gondolatának elfogadása és feltételeinek ismerete. A fenntarthatóság szempontjainak minél széleskörűbb beépítése a személyes életmódba, aktív közösségi szerepvállalás a környezet megóvásával kapcsolatban.
A környezettudatosság nem elméleti, hanem gyakorlati készség, amely az egyén életmódjában, személyes döntéseiben fejeződik ki. Formálása elméleti ismereteket igényel, mind a természeti, mind a technológiai, illetve társadalmi rendszerek működésével kapcsolatban. Másik eleme az ítélkezést és magatartást kialakító értéktudat. A fejlesztés további feltétele a magatartás minták kialakítását segítő, modellező tanulási környezet. Ennek legfontosabb jellemzője a helyi természeti és társadalmi környezettel való aktív és rendszeres kapcsolat.
Társadalmi érzékenység
A természettudomány – technológia – társadalom kapcsolatrendszerének felismerése, szempontrendszerként való alkalmazása a megismerési folyamatban. A természettudományos eredményeket, technológiai fejlesztéseket alkalmazó ember felelősségének belátása, ezzel kapcsolatos tudatos és tényszerű döntéshozatali képesség megszerzése. Az egészség- és környezetmegőrzés kérdéseiben az össztársadalmi érdekek egyéni szempontok alá rendelése.
A természettudományos nevelés fontos része a közoktatásnak, ezért nem csak a szakirányban továbbtanulók, azaz a túlnyomó kisebbség felkészítését kell szolgálnia. A többség azonban egyre kevésbé használja közvetlenül a megszerzett ismereteket. A társadalmi viszonyok alakulása és a tudományos eredmények közötti összefüggés azonban könnyen belátható, ha a tudomány-technológia-társadalom viszonyrendszert állítjuk a megismerő tevékenység előterébe. Nem kell félnünk attól, hogy ezzel vészesen lecsökken az átadott tudás, hiszen valójában nincs is közvetlen átviteli lehetőség, a gyerekek aktív részvétele, érdeklődése, pedig éppen a személyes érintettség megértésével biztosítható. Be kell látniuk, hogy a tudomány nem valamilyen önmozgó erő, hanem a társadalom egyik alrendszere, amelyhez mint megrendelő és fogyasztó kapcsolódunk.
etikai érzék
A természettudomány alkalmazásával összefüggő főbb etikai kérdések ismerete, tényszerű véleményalkotás, vitaképesség, személyes döntéshozatal és közösségi aktivitás. A közösségi munkához való etikus hozzáállás.
Bizonyára korábban is voltak a társadalmat mélyen felbolygató viták egy-egy tudományos eredmény körül, de napjainkban ezek egyre nagyobb horderejűek és egyre nagyobb nyilvánosságot kapnak. Világmodellek és világnézetek tűznek össze, pl. az atomenergia, a születésszabályozás, az eutanázia vagy a közvetlen genetikai módosítások kérdéseiben. A vitákban igazságok, féligazságok és hazugságok csapnak össze, a döntések és a meghozott törvények különbözők. Egy valami biztos, hogy ezekről a kérdésekről nyilvános vitának kell folyni, a demokratikus szabályoknak megfelelő formában és következményekkel.
Felelősségérzet
Felelősség a személyes döntésekért, az életvitel következményeit illetően, önmagunk és a közösség felé. A csoportmunkában vállalt feladatok elvégzése kapcsán a közös eredményt illetően.
Felnőttként cselekedeteink következményéért vállalnunk kell a felelősséget, de gyermekkorban még mások vállalnak felelősséget értünk. Az iskolai nevelés művészete éppen a felelősség okos, és fokozatos ráterhelésében van. Bizonyos cselekedetek közvetlenül visszacsatolódnak, pl. a hiányos öltözet meghűléshez vezethet, az iskolai mulasztás következménye a tanulmányi lemaradás lesz. A szemét eldobálása járhat dorgálással, de a szeméthalmozó életmód csak lassan emészti fel a bolygó készleteit, mérgezi meg az életet. A tanulási helyzeteket úgy kell megtervezni, hogy a gyerekek átélhessék cselekedeteik hosszú távú következményeit, és képessé váljanak a felelős gondolkodásra, cselekvésre.
Szervezőképesség
Az aktív tanulás sikere érdekében, a csoportos munkamegosztás szervezése, egyéni adottságoknak megfelelő szinten és mértékben. A saját tanulás szervezésének képessége.
Nem kell mindenkinek kiváló szervezővé válni, hiszen a szervezettség éppen a hierarchikus építkezésben van, ahol a végrehajtók vannak többségben. Másfelől viszont mindenkinek meg kell tudni szerveznie saját munkavégzését, az iskolában pl. a tanulást. Az aktív módszerek alkalmazásával elvileg nagyobb önállóságot és felelősséget élvezhetnek a tanulók, amelyet azonban nem önthetünk egyszerre a nyakukba. Előbb ki kell építeni az időbeosztás, a munkaszervezés és megosztás, a csoportirányítás képességeit. A feladatok választéka ebben a tekintetben is kínál fokozatokat.
Döntésképesség
Különféle tanulási és élethelyzetekben felmerülő döntési pontok felismerése, a tájékozódáson, alternatíva állításon alapuló döntésképesség megszerzése. A döntéshozatal rendszerszerűségének felismerése, rutin kiépítése, határozottság megszerzése.
Valamennyi tevékenységünk felfogható döntések sorozatának, ezek legtöbbje nem is tudatosul bennünk. A nehézséget az okozza, ha a lehetőségek vonzása és taszítása kiegyenlített, vagy a kedvező választás útjában akadályok tornyosulnak. A helyes döntésre nincsenek receptek, de a döntéshozatali folyamat részletes kimunkálása esélyt adhat erre. Léteznek bevált rutinok, a gyakoroltatott helyzetekben ezeket alkalmazhatjuk, de érzékeltetnünk kell az érzelmek befolyásoló hatását is.
Esztétikai érzék
A természettudományok körében felfedezhető esztétikai élmények befogadásának képessége. A mikro- és makrokozmosz esztétikájának a megfigyelhető világ mellé helyezése. A szépségélmény pozitív érzelmi hatásának felismerése, keresése, a személyiségfejlődésben, lelki egyensúly megőrzésében való tudatos felhasználása.
A természet szépsége, vagy éppen csúnyasága az emberben gyökerező minőség. A szépséget magunkban kell kialakítanunk, hogy aztán képesek legyünk meglátni a tájban, a csillagokban, vagy a bogarakban. Vannak rejtett szépségek is, pl. a rejtett méretek, idődimenziók és ember által nem érzékelhető hatások világában. A tudományos eszközök megnyitják ezeket a kapukat, de csak felkészülten léphetünk be rajtuk. Ezért fontos, hogy az elmélet és gyakorlat mellett a részletekben való elmerülés, a gyönyörködés is helyet és időt kaphasson a nevelési programokban.
Harmónia
Az érzékletek és a tudati működések eredményeként megvalósuló belső egyensúly, amelynek elérése az egyik legfontosabb személyes életcél. A belső harmónia feltételezi a környezettel való harmonikus kapcsolatot is. A tudati konfliktusok zavarják a belső harmóniát, ezért a megismerő tevékenység arra irányul, hogy valamiképpen feloldja ezeket. Ez nem mindig jelenti a tudományos modell belső létrehozását, sokszor csak látszólagos megoldások alakulnak ki, amelyek elfedik az ellentmondást.
A személyiség belső harmóniája a lelki egészség legfontosabb tartópillére, a hiánya feszültséget gerjeszt, amely egyaránt lehet teremtő és pusztító erő. A világról alkotott elképzeléseink éppen azáltal fejlődnek, hogy olyan ellentmondásokkal szembesülünk, amelyek megbontják az összhangot és az addigi elmélet feladására késztetnek bennünket. A harmónia érzelmi oldala az értékkonfliktusok kezelésével biztosítható. Nem elegendő azonban a tiszta és pozitív értékrend felépítése, ehhez társulnia kell a cselekvési képességnek is. A természettudományos feladatoknak ebben az értelemben is komplexnek kell lenniük.

 

A fejlesztés eszköze: a tanulói tevékenység választéka (Tanórai, tanórán kívüli és szabadidős)

  1. Figyelés:
    Tanári előadás, magyarázat, szemléltetés figyelemmel kísérése
  2. Szóbeli munka:
    1. Válaszadás a tanár kérdéseire
    2. Beszámoló, előadás az osztálynak
    3. Elmagyarázás más diákoknak
    4. Megbeszélés az osztályban
    5. Megbeszélés kiscsoportban
    6. Kötetlen beszélgetés gyakorlat, feladatmegoldás közben
  3. Írásbeli munka:
    1. Jegyzetelés a tanórán
    2. Gyakorlati munkanapló készítés
    3. Feladatlapok kitöltése, válaszadás
    4. Fogalmazás készítése megadott témában és formában
    5. Cikkírás választott témában
    6. Dolgozat készítése források felhasználásával, szerkesztéssel
    7. Írás, feljegyzés, reagálás szabad formában
  4. Szövegfeldolgozás:
    1. A szövegtípus felismerése stílus és tartalom alapján
    2. Témamegjelölés, felosztás, vázlatolás
    3. Lényegkiemelés, összegzés
  5. Látvány feldolgozás:
    1. Vizuális élményszerzés, motiválódás
    2. Képek, rajzok elemzése, értelmezése
    3. Rajzolás, fotózás
  6. Konstrukció:
    1. Tárgyi modellek készítése
    2. Eszközkészítés, összeállítás
    3. Gyűjtemény összeállítás
  7. Gyakorlati munka laboratóriumban:
    1. Kötött kísérleti feladat végrehajtása, részletes utasítássor követése
    2. Vezetett munka, részfeladatok és technikák megadásával
    3. Önálló munka, kísérlet-, kutatás megtervezése és végrehajtása
  8. Terepmunka (kötött, vezetett és önálló)
    1. Élményszerzés, megfigyelések, egyszeri vizsgálatok (kirándulás, látogatás)
    2. Célzott, rövid távú, tudományos igényű vizsgálatok (terepgyakorlat)
    3. Több műveltségterületet átfogó, gazdag tevékenységrendszerű, közösségi program (erdei iskola, városi iskola)
    4. Folyamatos megfigyelés, méréssorozat, monitorozás
  9. Információszerzés:
    1. Könyvtárhasználattal, szakkönyvekből, lexikonokból
    2. Internetről keresve
    3. Multimédia anyagokból
    4. Televízió műsorokból
    5. Ismeretterjesztő folyóiratokból
    6. Napi, heti sajtóból
    7. Kérdezéssel, véleménykutatással
  10. Számítás, mérés, adatfeldolgozás:
    1. Számítási gyakorló feladatok megoldása
    2. Mérések elvégzése, adatok rögzítése írásban, vagy számítógép adatbázisban
    3. Adatfeldolgozás számítással, grafikus ábrázolással, számítógéppel
    4. Statisztikai adatok elemzése
  11. Ismeretfeldolgozás, gondolkodás:
    1. A jelenséget magyarázó belső modell megfogalmazása
    2. Új tapasztalatok, megszerzett ismeretek és a belső modell összevetése
    3. Módosítás, új modell állítása
    4. A modellek összekapcsolása, tudásrendszerré szervezése
  12. Művelődés, tájékozódás:
    1. Olvasással
    2. TV-nézéssel, rádióhallgatással
    3. Internetes honlapok, multimédiás CD-k használatával
  13. Játék:
    1. Egyéni, pl. keresztrejtvény, fejtörő, számítógépes szimuláció
    2. Csoportos, pl. szerepjáték
  14. Bemutatás:
    1. Tabló, poszter összeállítása
    2. Kiállítás rendezése
    3. Videofilm készítése
    4. Honlap, digitális prezentáció készítése
  15. Projekt munka:
    1. Részvétel, feladat végrehajtás
    2. Szervezés, irányítás

Feladattípusok

I. Alkalmazási környezet szempontjából:

  • Csoportos tanulási környezetben (tanórán) alkalmazható feladatok
  • Környezeti interakció, kutatási feladatok
  • Egyéni tanulásban alkalmazható feladatok

II. Formai szempontból:

Szöveg
alkotó
  • rövid válasz
  • hosszabb kifejtés
  • szövegkiegészítés
elemző
Ábra
készítő
  • kiegészítés
  • rajzolás kötött vagy kötetlen formában
  • grafikon-, táblázatkészítés
  • poszter-, plakátkészítés
elemző
Adatbázis
készítő
elemző
Vita
Álláspontok kialakítása és ütköztetése
Kutató
Adatgyűjtés, forráskeresés, témafeldolgozás, formailag összetett dokumentumkészítés
Bemutató
Formailag összetett bemutató készítése, kiállítási tabló, multimédia prezentáció
Alkotó
Művészeti, technológiai tevékenység, modellezés, tárgyalkotás

 

A feladatok karaktersávja
Téma Modul Alkalmazás Forma Kompetencia
         

 

Feladatok

1. Természetismeret fogalomkör (Pdf, 76 KB)
2. Természetismeret (Pdf, 72 KB)
3. Természetes és mesterséges anyagok (Pdf, 269 KB)
4. Természetes és mesterséges (Pdf, 123 KB)
5. Természeti kép – szépség (Pdf, 522 KB)
6. Természet, társadalom, gazdaság (Pdf, 97 KB)
7. „Természetes” törvények (Pdf, 114 KB)
8. Kertek és emberek (Pdf, 259 KB)
9. Erdők – soron kívül (Pdf, 643 KB)
10. Ház és természet (Pdf, 183 KB)
11. Nemzeti Parkok (Pdf, 850 KB)

 

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.