Formatív értékelés

A személyiségfejlesztés nem képzelhető el az ismeretközpontú értékelési rendszer átalakítása nélkül. Az osztályozással megvalósított szummatív értékelés kevéssé alkalmas a kompetencia fejlesztés elősegítésére, mivel nem lehet eléggé informatív és differenciált. Ki kell alakítani azokat a formatív értékelési szempontokat és eljárásokat, amelyek megfelelő biztonságérzetet adnak, és kiszámítható fejlődési pályán tartva segítik a tanulók önfejlesztését. Ilyen rendszerek már léteznek, elsősorban az alternatív pedagógiai gyakorlatban, de némely elemek átkerültek az innovatívabb, kreatívabb „hagyományos” iskolákba is.

A formatív értékelés néhány szempontja és jellemzője¹

1. Folyamatos és interaktív értékelés, az egyéni tanulási szükségletek bemutatása. A megvalósítás lépései:
   • Fejlődési fokok követelményi szintek kialakítása,
   • Adatgyűjtés, az elért szint meghatározása,
   • Az elért és az elérendő szint összehasonlítási módszerének kialakítása,
   • A fejlesztési módszer kidolgozása, a szintek közti távolság csökkentése,
2. A tanulók tanulási módjainak megértése.
   A tanulást segítheti többek között a metakognitív módszerek tudatos alkalmazása. Vannak olyan stratégiák, technikák, amelyekkel bizonyos tanulási módok mintegy „felülről vezérelhetők”, rálátással a saját tanulási folyamatunkra. Ilyen lehet például a problémamegoldás lépéseinek rögzítése és tudatos követése, vagy a programunkban alkalmazott műveleti alapábrák rendszere. Az iskolák értékelési gyakorlatának színvonalát is növelni kell, az értékelési kultúra része az iskola önértékelése is.
3. A tanulás egyéni tanulási szükségletekhez igazítása.
   Különféle módszerek lehetségesek, például a elbeszélő gondolkodás (narrative thinking), kooperatív tanulás technikái, a tanulási tartalom gazdag kontextus rendszerbe illesztése
4. A motiváció tanulási hatékonyságot növelő szerepének felismerése, a motivációépítés módszereinek ismerete.
   A belső (intrinsic) motiváció fejlesztése, önértékelés alkalmazása, tudatos én-fogalom kialakítása
5. A jobb teljesítmény és az esélyegyenlőség elősegítése a kulturális és az egyéni különbségek felismerésével.

A gyakorlati megvalósítás szempontjai

1. A tanuló érezze magát biztonságban akkor is, ha hibázik (a hiba természetes, felismerése a tanulás.)
2. Tiszta, világos tanulási célok, követelmények meghatározása
3. Stratégia és taktika kialakítása a tanulók gondolkodási, tanulási folyamatának figyelembevételére.
4. A tanulási folyamat egyéni szükségletekhez igazítása

Technikák

• Portfóliók, feljegyzések, tanulói naplók,
• Visszajelzések,
• Megbeszélések,
• Kérdések,
• Rávezetés,
• Tanulói önértékelés,
• Társak értékelése,
• Csoportmegbeszélés,
• Követelmény minták, példatárak alkalmazása,
• Integrált oktatási formák alkalmazása (nagy összefüggések bemutatása),
• Fogalmi térképezés (concept map)
• Diagnosztikus teszt

A természetismeret program értékelési rendszere a Politechnikumban folytatott gyakorlatra épül, melyben a szöveges, személyre szabott értékelések fél-, illetve negyedéves rendszerességgel történnek. A másik jellegzetesség az év elején kiadott követelmény füzet, amelyből a szülők és a diákok is megtudhatják az éves tanulási tartalmakat és az értékelés szempontjait. A tanulók biztonságérzetét növeli, hogy az írásbeli dolgozatok időpontjait negyedévre előre kiírjuk és egyeztetjük. A munkacsoport gyakorlatában fontos szerepe van a rendszeres házi dolgozati feladatoknak, amelyek értékelése negyedévente, személyes szempontok szerint történik.

A meglévő értékelési elemek a pedagógiai rendszerfejlesztés során módosítandók és kiegészítendők. A kompetenciafejlesztés feladata jóval mélyebb, folyamatosabb és személyesebb „gyermekkövetést” igényel. Az IKT módszerek alkalmazásával lehetőség van például elektronikus portfólió létesítésére, mint ahogy erre a webes felületen futó Synergeia-projektek esetében már van is példa. Ugyanez az eszköz, és a hozzá hasonló FLE-3 program elősegítheti a kollaboratív tanulást és a metakognitív módszerek alkalmazását is. A szöveges értékelés jelenlegi gyakorlata eléggé formális, mivel túl sok gyereket, túl ritkán és túl röviden (2-3 mondatban) értékelünk. Növelni kell – talán elsődlegessé kell tenni – az aktív tanulás közbeni értékelést. A csoportmunka, projekttevékenység azonnali visszajelzésekkel irányítható, ezek legtöbbje személyes formatív értékelés is. A kooperatív tanulás bevezetésével a csoporton belüli értékelés lehetősége is bővül, ezzel ugyanakkor az önértékelő képesség is javulhat.