Oktatás és információs társadalom
- Kőrösné Mikis Márta beszélget Antoni Alfonzzal,
a SZÁMALK Oktató és Konzultációs Központ munkatársával -
|
Az információs társadalom minden szakterületen széles nemzetközi együttműködést tesz szükségessé. Az informatikai ismeretek beépítése az oktatásba különösen igényli a nemzetközi kooperációt. Az alábbiakban közreadott interjúban Antoni Alfonz áttekinti az Európai Unió, illetve más nemzetközi szervezetek keretei között megvalósuló programok informatikai vonatkozásait. Az információs társadalom oktatási-képzési problémáinak szakértője felhívja a figyelmet arra, mekkora jelentősége van az egyes térségek, országok arányos fejlesztésének, mert ellenkező esetben kísért annak a veszélye, hogy a szegény és a nagy lehetőségekkel rendelkező országok között végleg elmélyüljön az információ elérése terén a szakadék. |
- Napjainkban igen gyakran halljuk ezt a kifejezést: információs társadalom. Van-e valamilyen egzakt definíció erre a fogalomra? Milyen információs technikák alkalmazása jellemző erre a társadalmi fejlettségi szintre?
- Az információs társadalomra és az információs infrastruktúrára egzakt definíció nincs. Ez a definíció időről időre változik, tehát függ a technológiai fejlettségtől, függhet a meghatározást adó személytől, esetleg attól a nemzetközi szervezettől vagy kormánytól, amelyik ezt definiálja.
Az információs társadalom fogalmát először és átfogóan 1977-ben használták, amikor Giscard d'Estaigne francia elnök felkérésére olyan munkacsoport alakult, amelynek az volt a célja, hogy feltérképezze a számítógépek, hálózatok, távközlési rendszerek társadalmi fejlődésre gyakorolt pozitív és negatív hatását. E munkacsoport jelentése a gazdasági, pénzügyi, szociológiai, a nemzeti identitással kapcsolatos problémákat elemezte, a munkanélküliség kérdését is vizsgálta, azaz a teljes társadalom átfogó analízisét végezte el az informatika alkalmazásával összefüggésben. Az elemzés nagy visszhangot keltett világszerte, hiszen az első igen alapos, átfogó jelentés volt. Megállapításait 20 év távlatából vizsgálva is kijelenthetjük, hogy jól látta a jövőt. Persze azóta a technika óriásit fejlődött, új technológiák jelentek meg, az informatikai eszközök és szolgáltatások területén rendkívüli árcsökkenés történt, ami a mindennapi életre is komoly hatást gyakorolt.(1)
Az Európai Unió úgynevezett Bangemann-jelentése (2) az információs társadalmat 1994-ben úgy definiálta, hogy az az emberi tudás kifejezése, megjelenése különböző információs formákban. E definíció szerint is ennek a társadalomnak a legfőbb jellemzője az információk gyors elérése, feldolgozása, tárolása, visszakeresése a társadalom minden egyes tagja számára és olcsón. Az információs infrastruktúra fogalmát tekintve az USA Nemzeti Információs Infrastruktúra Bizottsága által adott meghatározásból indulhatunk ki, amely szerint a számítógépek, távközlési hálózatok, szolgáltatások és alkalmazások összeköttetése és kapcsolata jelenti a nemzeti információs infrastruktúrát, amit információs szupersztrádának is hívnak. Az információs szupersztráda kifejezést először Albert Gore alelnök használta, amikor az új fejlesztésű Internetet bejelentette. E kifejezést később a média, az újságírók átalakították és jelenleg az információs szupersztráda gyakorlatilag minden távközlési vagy információközlési eszközre, hálózatra vonatkozik.
Amikor információs társadalomról és informatikáról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy a köznapi életben használt számítástechnikai eszközökre, illetve a hálózatokra gondoljunk. Pedig az informatika és a számítógépek társadalomra gyakorolt hatása ennél jóval többet jelent. Az információs technikának a társadalom fejlődésére és fejlettségére gyakorolt közvetett hatása jóval nagyobb, mint csupán a számítástechnikai eszközök vagy a hálózatok használata. És ez a tendencia valószínűleg a jövőben is folytatódni fog.
A Világbank a Nemzetközi Távközlési Unióval és a Világkereskedelmi Szervezet támogatásával megalakította a Globális Információs Infrastruktúra Bizottságot, amely megállapítja, hogy "az új évszázadban minden nép és minden ország számára a legfontosabb tényező az emberi erőforrások minősége. Egy nemzet szellemi tőkéje és tudása máris fontosabbá vált, mint természeti erőforrásai vagy pénzügyi tőkéje. A tudás biztosítja az ország versenyképességét egy globalizálódó világban. Az oktatás minősége minden másnál fontosabb tényezővé válik. A tudás megszerzése és az új ismeretek elsajátítása, az információk hatékony elérési lehetősége jelenti majd a társadalomban a legfontosabb erőt." (6) A fejlett ipari országok vezetői többször felhívták a figyelmet arra, hogy hatékony beruházás és eredményes fejlődés a külföldi tőke beáramlásával is csak olyan térségekben és országokban képzelhető el, ahol megfelelő tudással rendelkező munkaerő létezik. Ezt tekintik a legfontosabb tényezőnek, ezután következnek csak az egyéb szempontok.
Az Európai Bizottság V. Igazgatósága által elkészített anyag definíciója szerint az információs társadalom jelenleg formálódik, olcsó információtárolás és -átvitel jellemzi, egyben szervezeti, termelési, szociális, jogalkotási fejlődéssel társulva a társadalom átalakítását és átalakulását jelenti. Mind az említett francia jelentés, mind az egyéb tanulmányok, valamint a különböző országok szakembereinek véleménye szerint a társadalom strukturáltsága átalakul. Az információs társadalom jellemzője a hármas tagozódás lesz: hatalmi-politikai, gazdasági-piaci és informatikai-információs struktúra. Ehhez még hozzávehetjük a védelmi struktúrát is, ami egy kicsit több, mint a katonai és a nemzetvédelmi struktúra. Az amerikai hadügyminisztérium egyik jelentése szerint az USA-nak a 2000. év után az információs és informatikai hadviselés stratégiai fenyegetettséget fog jelenteni.
- Említette, hogy az egyre gyorsuló technikai fejlődés a tudás folytonos megújítását kívánja. Gyakran emlegetjük, hogy egy életen át történő tanulásra, továbbképzésre van szükség. Milyen legyen tehát az oktatás, a tanulás az információs társadalomban? Mit tesznek az információs kultúra és infrastruktúra szempontjából fejlett országok az oktatás megújítása érdekében?
- Az USA, a világ tudományos, technikai, katonai és talán minden más szempontból is vezető hatalma 1997-ben újabb oktatási reformot hirdetett meg. Clinton elnök az oktatást és az oktatás színvonalának emelkedését első számú prioritásként határozta meg. (3) Az USA oktatására a nagyfokú helyi önállóság jellemző, a szövetségi kormánynak igen kevés beleszólása van a helyi oktatási tevékenységekbe. A felmérések szerint az USA-ban az általános iskola negyedik osztályába járó gyerekeknek a 40%-a alig tanult meg olvasni. Az elemi olvasási készség hiánya fékezi a további előrelépést, és gátolja a munkába állást. Ennek megfelelően a következő évszázad oktatási programja a központi előírások, tantervek erősítését tűzi ki célul. A negyedik osztályos gyerekek részére az olvasási készség, a szöveghasználat és az irodalmi tudás tekintetében központi követelményrendszert dolgoznak ki, a nyolcadik osztályosok számára pedig ugyanezt teszik matematikából. Az amerikai szakemberek szerint a többi tantárgyban is a központi előírásokat kell erősíteni. Egy szakember véleménye szerint: "Amikor egy tanuló átmegy az egyik iskolából a másikba, a tanár nem tudja, hogy mit tanult az előző iskolában. A szülőknek semmiféle információjuk nincs arról, hogy milyen szinten tanul most a gyerek valamelyik osztályban és mit fog tanulni a következő tanévben." Ehhez hasonló problémák tömegével találták magukat szemben az oktatási szakemberek, tehát erősödtek azok a vélemények, melyek szerint közös követelményrendszert kell kidolgozni, és erősíteni kell az oktatás központi irányítását.
Sok vita folyik a centralizációról és a decentralizációról. Ezzel kapcsolatban országonként és régiónként különbözőek a vélemények. Hozzá kell tenni, hogy ezek az álláspontok sok esetben egyéni érdekeket is tükröznek. Például egyesek szerint a decentralizált oktatási rendszer rendkívül demokratikus, mert biztosítja a diákoknak, hogy az érdeklődési körüknek, tehetségüknek megfelelő iskolát válasszák, ennek megfelelően a tanulmányi előmenetelük jobb lesz, lemorzsolódásuk kisebb lesz, és így tovább. Az ellentábor viszont azt mondja, hogy a széttöredezett oktatás antidemokratikus, mert a decentralizáció miatt a jó minőségű oktatási anyagok lokális kifejlesztése rendkívül időigényes és drága tevékenység, amit az iskolák nem tudnak megfelelő színvonalon elvégezni. A megfelelő iskolatípus választásának lehetősége is jól hangzik, de a valóságban nem (vagy csak nehezen) megoldható, hiszen nem biztos, hogy a diák lakóhelye közelében található olyan iskola, ami neki megfelelő lenne.
- Vajon mit tesznek a fejlett európai országok az információs társadalom korszakának megfelelő oktatás megteremtése érdekében?
- 1996-ban az Európa Tanács kéréssel fordult az Európa Bizottsághoz, hogy dolgozzon ki az ezredforduló utáni időszakra az információs társadalom számára egy akciótervet. Ezt a XXII., a III. és a már említett V. Igazgatóság dolgozta ki "Tanulás az információs társadalomban" címmel (4), amely elsősorban az alap- és középfokú oktatást érinti. A program alapvető célja a nemzeti és a helyi tevékenységek támogatása és ezen tevékenységek megfogalmazása. A kezdeményezés céljával kapcsolatban négy pontot fogalmaztak meg. Az első pont megállapítja, hogy az Európai Unión belül 72 millió tanuló tanul és 4,5 millió tanár dolgozik a különféle alap- és középfokú intézményekben. A legfontosabb feladat meggyorsítani az iskolák belépését az információs társadalomba, mégpedig a módszertani, tartalmi és eszközfejlesztés segítségével. A második pont megállapítása szerint elő kell segíteni a multimédia-eszköz, az oktatási szolgáltatások elterjedését, és ezeket létre is kell hozni. A jó minőségű multimédia- és egyéb oktatási anyagok előállítása meglehetősen költséges. E fejlesztésekre az európai ipar ugyan képes, de ha ezeket az anyagokat nem megfelelő mennyiségben állítják elő, akkor rendkívül megdrágulnak, és az iskolák számára elérhetetlenek lesznek.
Az akcióterv harmadik pontja szerint az információs társadalom lehetőségeivel és eszközeivel erősíteni kell az oktatást és a képzést. Lényeges szempont az országok és a népek - beleértve a kisebbségeket is - nyelvi és kulturális különbözőségeinek megtartása és támogatása. Minden ország számára alapvető a nemzeti identitás és az ehhez kapcsolódó oktatás. Léteznek már olyan programok, amelyek ezt a tevékenységet támogatják, több kapcsolódó program már hazánkban is ismert (például a Socrates, Leonardo, Media II., INFO2000). Az oktatás megújításából nem maradhatnak ki a szegényebb régiók sem. Az Európa Bizottság a strukturális alapból fogja biztosítani az országok közötti, valamint az országon belüli elmaradottság felszámolását. Mik a legfontosabb tervek? Biztosítani kell a jelenlegi iskolai hálózatok összekapcsolását, multimédia-alkalmazási osztályokat kell létrehozni. Fontos feladat konferenciák és tapasztalatcserék szervezése a tanárok, oktatók részére. Ugyanígy a távközlési szolgáltatások és eredmények értékelésével biztosítani kell a fejlesztésbe bevont országok miniszterei, kormányszintű vezetői, valamint a helyi önkormányzatok közti együttműködést is. Az Európa Tanács számára készített akcióterv - amelyet az Európa Bizottság a XXII., III. és V. Igazgatósága dolgozott ki - lényeges fejlesztési eleme: az iskolai hálózatok összekapcsolása EU-szinten, ami jelenleg csupán 5%-os. Ha európai szintű együttműködésről akarunk beszélni, akkor meg kell oldani a technikai és a nyelvi problémákat is.
- Az iskolai hálózatok kiépítése, összekapcsolása önmagában még nem elég. Előre kell lépni az oktatási anyagok fejlesztésében, illetve a tanártovábbképzés területén is. Az EU hogyan oldaná meg ezeket a feladatokat?
- Az akcióterv egyik lényeges pontja az oktatási célú tartalomfejlesztéssel és terjesztéssel foglalkozik. Meghatározza azt, hogy el kell kezdeni az oktatási anyagok átdolgozását elektronikus formára (például CD-ROM-on, hálózaton keresztüli terjesztésre alkalmas anyagok készítését, illetve a digitális tévé alkalmazását). Lehetővé kell tenni az oktatási anyagok széles körű hozzáférését, leküzdve a nyelvi problémákat, megoldva az ezzel kapcsolatos jogi és technikai kérdéseket. Együttműködést kell kialakítani a különböző országok és különféle fejlesztő műhelyek között, tisztázni kell a módszertani kérdéseket is, valamint ki kell dolgozni a minőségi kritériumokat. Mindnyájan tudjuk azt, hogy a különböző multimédia- és elektronikus oktatási anyagok minőségi mutatói elég széles spektrumban mozognak és pedagógiai használhatóságuk is eltérő. Nagyon sok esetben kiderült, hogy a kifejlesztett anyagok a mindennapi gyakorlatban használhatatlanok. De az elektronikus oktatási anyagok minőségi kritériumainak megfogalmazásán túl fontos az oktatási anyagok európai szintű rendszerezése és nyilvántartása nemzetközi adatbázis létrehozásával. Multimédia-szolgáltató és -képző központok megalakítását és működtetését is tervezik.
- Az új oktatási segédanyagok kidolgozásával párhuzamosan hogyan lehet az oktatókat felkészíteni ezeknek az új technikáknak a használatára és alkalmazására?
- Az akcióterv szerint a legfontosabb feladat az oktatók felkészítése és képzése, illetve a továbbképzés támogatása. Ezen sok minden múlhat. A képzés intézményes rendszerben és erősen gyakorlatorientáltan kell hogy történjen. Tartalmaznia kell az eszköz, illetve az információs hálózat használatával kapcsolatos ismereteket, az oktatási anyag fejlesztési ismereteit, valamint az oktatási anyag szétosztásával és a rendszer menedzselésével kapcsolatos információkat. Fontos az EU-tagországok közötti tanárcsere is. Nem túlzottan hosszú, legfeljebb néhány hetes időtartamú csereprogramokra van szükség, amelyek során a tanárok részben megismerik egymás módszereit, részben pedig közvetlen kapcsolatot tudnak kialakítani tapasztalataik átadására. E feladatok végrehajtására európai szintű támogatással tanárképző és továbbképző központokat alakítanak ki.
A negyedik pont olyan információs rendszer kialakítását tervezi, amely számon tartja a fejlesztési eredményeket, a tapasztalatokat, az elektronikus úton megjelenő és elérhető eszközöket, minden hardver- és szoftveranyagot. Az EU-szintű támogatás jelentős, de nem fedezi a teljes program költségeit. A helyi források igénybevételére és koordinálására szükség van. Az EU-tagországok folyamatosan olyan információkat fognak szolgáltatni, amelyek mindenki számára elérhetők lesznek: az egyes oktatási és technikai termékekről (értve ezen a multimédia-eszközöket, CD-ROM-okat, egyéb audiovizuális oktatási célú eszközöket). Közlik az árakat is, hogy az egyes intézmények mérlegelni és választani tudjanak. Szakmai fórumot kívánnak létrehozni, részben "valódi" konferenciákat, részben elektronikus fórumot. A korszerű technika mellett nem elhanyagolható azonban a hagyományos információterjesztés sem, a nyomtatott ismertetők, brosúrák kiadására is nagy szükség van.
- A konkrét európai uniós projektek közül a Web for Schools elnevezésű éppen az információs technika széles körű elterjesztését és alkalmazását szolgálja. Melyek e program tervei, problémái, illetve vannak-e már bizonyos eredmények?
- A program célja a diákok felkészítése az információs társadalomra, illetve az informatikai lehetőségek, eszközök használatára a hatékonyabb és eredményesebb tanulás megvalósítása érdekében. Lényeges feladat a tanárok széles körű bevonása az információtechnológiával kapcsolatos fejlesztésekbe. A program 1996-ban indult, nagyrészt már befejeződött, de szeretnék tovább folytatni. Jó néhány probléma és nehézség is felmerült a projekttel kapcsolatban: egyrészt az, hogy a tanárok nem igénylik az információtechnológiai eszközök oktatási felhasználását és elterjedését. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az információtechnológiai eszközök, szoftverek, valamint a multimédia-anyagok gyenge minőségűek voltak. A másik probléma abból adódott, hogy az elektronikus oktatási anyagok egy adott nyelven íródtak, ami az európai szintű terjedést gátolta.
- Mégis milyen eredményei vannak ennek a programnak?
- A Web for Schools egy nagyobb európai uniós programnak, az ESPRIT projektnek első lépése volt, amelyet további fejlesztési programok követtek. Anyagi fedezete meglehetősen alacsony, mindössze három és félmillió ECU. Az akciótervben meghatározták azt, hogy 150 középiskolában - nagyrészt EU-pénzből, részben saját pénzből - korszerű informatikai infrastruktúrát építenek ki. Lehetővé teszik az eredmények széles körű hozzáférését és egy olyan információs rendszer kialakítását, ami egy európai szintű információs rendszer fejlesztésének első lépése lesz. A Web for Schools keretében eddig 750 tanárt képeztek ki. A létrejött információs rendszer lehetővé tette, hogy a tanárok tapasztalataikat ismertessék, ezzel kapcsolatban több esettanulmányt is publikáljanak. Az iskolák részére az Internet alkalmazásához egy induló egységcsomagot (úgynevezett starter kitet) biztosítottak és kidolgoztak on-line oktatási anyagokat is. Megkezdték a tapasztalatok népszerűsítését az iskolák és az oktatási hatóságok számára. Az utóbbiak sok esetben igen lassan mozdultak, nem ismerték pontosan az informatikaoktatással kapcsolatos problémákat és azok jelentőségét sem. A tanárképzéssel és tapasztalatcserével kapcsolatban az EU a Web for Schools programban részt vevő tanárok részére támogatást adott az ismert Socrates, illetve a Comenius programok keretén belül. A költségek 50%-át az EU központi forrásából fedezték. Megjelentettek egy kézikönyvet is "World Wide Web az európai iskolákban" címmel, amely a hálózatok oktatási alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatokat és tevékenységeket rögzítette.
- Pillantsunk be egy-egy fejlett európai ország informatikai oktatási projektjébe a legfontosabb jellemzők kiemelésével!
- Mind az informatikai ismeretek oktatása, mind az informatikai eszközök oktatási alkalmazása területén minden európai országban valamilyen szinten központi programok indultak el. Németországban például a "Schulen Ans Netz" kormányprogram és a Deutsche Telekom cég 35 millió márkás támogatásával tízezer iskolát kapcsolnak hálózatba, és e program keretén belül elvégzik a tananyagfejlesztést és a tanárok továbbképzését is. Dániában 1994-ben indult az INFO2000 IT&T ActionPlan program; 2000-re minden oktatási intézményt hálózatba kötnek, a tanárképzésben pedig a távoktatás lehetőségeit is kihasználják. Olaszország 2005-re az általános iskolák 20%-át, a középiskolák 30%-át kívánja korszerű multimédia-szoftverekkel ellátni. Portugáliában az iskolai információs infrastruktúra fejlesztésében lezajlott a MINERVA program első szakasza. Finnországban a 100 millió finn korona összegű oktatási program kiemelt hangsúlyt helyez a tanárok informatikai továbbképzésére, amely öt hetet vesz igénybe. A tananyagfejlesztést harminc oktatási intézményben oldják meg. Svédország 1994-ben kezdte meg a "Skoldatanätet" programmal az iskolai hálózatok kialakítását központi és EU-támogatásból. 1998-tól minden végzős tanár informatikai képzésben részesül és a tananyagfejlesztésbe minél nagyobb mértékben kívánják bevonni az iskolákat is. Jelentős még a svédek távoktatási és felnőttoktatási programja is. Angliában jelenleg az iskolák egyötödében működik hálózat, de a National Grid for Network program keretében 2000-re mind a 32 000 angliai iskola nagy sebességű Internettel való felszerelését, illetve 2002-re a teljes oktatási hálózat (egyetem, iskola, könyvtár) kiépítését tervezik. A franciák az 1980-as évek közepe óta odafigyelnek az informatika oktatási alkalmazására, kormányszintű programok segítségével. Az iskolák részére 1988 óta folyamatosan igen kedvezményes szoftvervásárlást biztosítanak. Három éven belül az EducNet oktatási hálózat létrehozásával kapcsolják össze az iskolákat. Minden tanár és diák részére biztosítják a multimédia-eszközöket és az e-mail-elérést, sőt az oktatás részére kábel- és műholdas kapcsolatot építenek ki. A francia programnak lényeges eleme az elmaradt régiók prioritása. Ahol egy kisebb iskola van, ahol nincs lehetőség a kábelezésre, ott például műholdas kapcsolatot fognak telepíteni az iskolába. A teljes költség 2,3 milliárd ECU, amelyből a központi támogatás 14 millió ECU, a többi vállalati, alapítványi, illetve helyi támogatásokból jön össze. Egy egészen friss hír: Európán kívül, Dél-Amerikában az uruguayi kormány most indított informatikai fejlesztési programja keretében 450 középiskola 700 000 diákja részére telepítenek fejlett informatikai és kommunikációs hálózatot és elérési lehetőséget. Japánban 2000-ig 38 ezer iskola hálózatba kötését tervezik, a programot éppen most kívánja a kormány jelentős összegekkel meggyorsítani. Figyelemreméltó, hogy a hálózatot 1,5 gigabit/sec sebességgel működtetik majd.
- Már említettük az Egyesült Államokat, ahol Clinton elnök első számú feladatként az oktatás átfogó fejlesztését jelölte meg. A kormány tervei szerint négy év alatt a világ legszínvonalasabb oktatását kívánják megvalósítani. Mit tűznek ki célul azok a legismertebb projektek, amelyek éppen az információs technika erőteljes iskolai alkalmazására alapoznák az oktatás minőségi fejlesztését?
- Az amerikai elnök által jóváhagyott 1997-es oktatási program tíz fő pontot tartalmaz, amelyből egy pont foglalkozik az informatika oktatásával és oktatási alkalmazásával. Átfogó programról van tehát szó, amely nem csak az informatikai eszközökről szól. Az információtechnikai eszközök használatával kapcsolatos programpont azért lényeges, mert az amerikai oktatási szakemberek felmérése szerint a jól alkalmazott és megfelelő színvonalú informatikai eszközök használatával a tanulási eredményekben 10-15%-os javulást lehetett elérni, és a tanulási idő 30%-os csökkenésével is számolhatunk ugyanazon tanulócsoport esetében. Hatékonyabbá válik az egyéni tanulás is a korszerű technika alkalmazásával. A Technikai Műveltségi Program célja minden iskola és tanterem hálózatba kapcsolása, fejlett informatikai, audiovizuális és egyéb oktatási segédletek biztosítása a tanárok és a tanulók részére, hatékony, jól használható oktatási szoftverek, valamint on-line hozzáférésű segédletek kifejlesztése és tananyagba illesztése. Minden tanár részére biztosítandó az informatikai továbbképzés.
- A tervek szerint 2000-re minden Egyesült Államok-beli osztályterem és könyvtár Internet-kapcsolattal rendelkezik. Erre az anyagi fedezet egy ilyen fejlett országban sem adódik könnyen. Hogyan oldják meg ezt?
- Az alap- és középfokú oktatás összráfordítása az USA-ban 320 milliárd dollár évente, amelynek 6%-át biztosítja a szövetségi kormány. A program keretében ezek az arányok valószínűleg meg fognak maradni. A Clinton-program kétmilliárd dollár ráfordítással számol, míg a további anyagi fedezetet részben a helyi szervek, részben pedig a nagyvállalatok, alapítványok fogják biztosítani. A szponzorok hozzájárulása nagyobb, mint a központi fejlesztési programé. A központi költségvetés arányait tekintve tulajdonképpen az USA szövetségi kormánya viszonylag kis százalékban támogatja az oktatást. Erőteljes támogatást adnak viszont az oktatás részére a nagy amerikai cégek. Jelentős anyagi támogatást - négymilliárd dollárt - jelent, hogy az amerikai távközlési törvény 254. és 708. paragrafusa előírja azt, hogy az oktatási intézmények, könyvtárak és egészségügyi intézmények kedvezményes távközlési szolgáltatást kapjanak.
- Tudjuk, hogy az iskolák között nagy különbségek vannak az Egyesült Államokban. Minden iskolát egységesen érint-e ez a költségvetési és céges szponzorálás, vagy eltérően osztják-e el ezt a támogatást?
- Az elosztásra kidolgoztak egy elvet, amelynek alapján a szegényebb iskolák támogatása nagyobb lesz. Ez az elv állandó viták kereszttüzében van. Az amerikai hivatalos szervek a kedvezmény elosztásakor egy roppant egyszerű és áttekinthető módot használnak: az elosztás ugyanis a diákok szociális támogatásának függvényében történik. Amelyik iskolában nagyobb arányban fordulnak elő a szociálisan rászorultabb diákok, ott a kedvezmény is nagyobb. Érdekes módon a könyvtárak támogatásánál is ezt az elvet valósították meg, mégpedig az iskolák "gazdasági" szintjének megfelelően kapnak támogatást a könyvtárak is.
- A program szerint 113 ezer iskola és kilencezer könyvtár jogosult a támogatásra. Hogyan történik ezen intézmények felszerelése?
- Az iskolák felszerelésére további részprogramok indulnak. Az egyik ilyen a Net Day's program, amelyet Clinton elnök és Albert Gore alelnök indított. Nem központi forrásokból fogják fölszerelni az iskolákat, hanem társadalmi munkában. Jól szervezett programról van szó, amely 1996-ban indult. Maga az elnök és az alelnök is személyesen vett részt a társadalmi munkában példájukkal is felhívást intézve a lakossághoz az iskolák kábelfektetési-szerelési munkájának elvégzésére. Az árengedménnyel árult, úgynevezett Net Day Kit egységcsomag iskolánként hat tanterem hálózati kiépítését tette lehetővé. A Net Day's program során szponzorokat is toboroznak, ezek a cégek több hálózati egységcsomag megvételét is átvállalják. 1996 márciusában Kaliforniában a program keretében 20 ezer önkéntes vett részt az iskolákban a számítógépes hálózat kialakításában. 1996 őszén már 25 ezer iskolában 250 ezer önkéntes dolgozott. A társadalmi munka presztízse az USA-ban igen magas, tehát más a szemlélet, mint a kelet-európai országokban. A tevékenység mindig jól meghatározott célok érdekében, jól szervezetten és összehangoltan folyik.
Érdekes még a "XXI. századi tanárok" elnevezésű program is, amelynek keretén belül a tanárok képzését, továbbképzését kívánják támogatni. A képzett tanárok további feladata legalább öt kollégájuk továbbképzése. Az érdeklődő tanárok az oktatási kutatóközpontok információs szolgáltatásait is igénybe vehetik. Számos szervezet, projekt, fórum (pl. EDUCOM, CAUSE) segíti az információs technika oktatási alkalmazásának terjesztését. Még az idős emberek számára is lehetséges, hogy az új technológiákat megismerjék és használják. A Senior Net program 1986-ban indult a San Franciscó-i egyetemen, kezdetben 20 idősebb résztvevővel és öt, hálózatba kapcsolt helyszínen. (5) Az elképzelés célja az volt, hogy az idős személyek a számítógép és hálózat segítségével tudjanak tanulni, kommunikálni és információkhoz jutni a nagyvilágból. A Senior Netnek jelenleg 22 ezer tagja van, a minimális életkor 55 év, az éves tagdíj 30-40 dollár. Ezek az oktatóközpontok az idősek oktatására-művelődésére fejlesztettek ki anyagokat és nyújtanak egyéb információs lehetőségeket. Jelenleg 100 ilyen oktatóközpont működik.
- Eddig az igen fejlett országok információs társadalmának megvalósításáról és az ehhez kapcsolódó oktatási tervekről, problémákról beszéltünk. Ne csak a fejlett európai, amerikai, távol-keleti országokra gondoljunk, hanem a földkerekség egészére! Milyen perspektíva van a nagyvilág olyan országaiban, ahol számos "hétköznapi" problémával is meg kell küzdeni nap mint nap?
- A Világbank, a Nemzetközi Távközlési Unió és a Világkereskedelmi Szervezet létrehozott egy kormányoktól független szervezetet, a Globális Információs Infrastruktúra Bizottságot. (6) Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy elsősorban a fejlődő országok és a fejlett országok között koordinálja a különböző fejlesztési - elsősorban az informatikával és távközléssel kapcsolatos - programokat. Az országok informatikai és távközlési rendszerüket természetes monopóliumnak tekintik. Az elkövetkező évszázadban az informatika és az információtovábbítás egy országnak, egy nemzetnek, egy gazdaságnak létfontosságú eleme lesz, és majd az ország fölötti ellenőrzést is jelenti. A fejlődő országok informatikai fejlesztésének egyik akadálya éppen az, hogy az elmaradott országok nem szívesen engedik át informatikai rendszerüket külföldi ellenőrzésnek. A Globális Információs Infrastruktúra Bizottság (GIIC) pontosan ezt a nézetkülönbséget óhajtja valahogy feloldani és megoldani úgy, hogy kapcsolatot tart a fejlődő és fejlett országokkal, és olyan fejlesztést próbál megvalósítani, ahol a nemzetközi szervezetek, a magántőke és a helyi tőke együttesen alakítja ki ezen országok információs infrastruktúráját. A GIIC (6) egyik munkacsoportjának fontos tevékenysége az informatikával, az információs társadalommal kapcsolatos oktatási problémák megoldása. Az oktatásfejlesztés egyik akadálya az, hogy az egyes országok félnek a kulturális inváziótól. Az új eszközöknek már sok esetben negatív hatásuk lett. Néhány évtizeddel ezelőtt a tévé és a video mindenhatóságát hirdették. Ma inkább azt mondják - ez a bizottság anyagában olvasható -, hogy "a tévé inkább a globális primitív tudás eszköze". Jogos félelem van az országokban a kulturális gyarmatosítás és egyben az elsekélyesedés felé ható tendenciák miatt is.
A Világbank 1995-ben elkészítette a "Prioritások és stratégiák az oktatásban" című anyagot. Ebben megállapította, hogy a hatékony oktatásnak öt fő eleme van. Az egyik az, hogy a diákok tanulhassanak és legyenek motiváltak a tanulásra. A második elem az, hogy megfelelő oktatási anyagok álljanak rendelkezésre. A harmadik: legyenek megfelelően képzett tanárok. A negyedik: elegendő idő és lehetőség legyen a tanulásra. Az ötödik pont azt kívánja, hogy megfelelő oktatási és tanulási segédletek álljanak rendelkezésre. A Világbank illetékes szakembere az információs társadalommal kapcsolatban megállapítja, hogy a magántőke nem fogja az információs infrastruktúrát fejleszteni a közepesen vagy kevésbé fejlett országokban. A nemzetközi szervezetek felelőssége és egyben kötelessége is az, hogy az elmaradt országokat segítsék.
Az oktatásfejlesztéssel kapcsolatban a Globális Információs Infrastruktúra Bizottság kezdeményezéseket vár a világ minden országából és minden intézményétől az együttműködés kialakítása érdekében. Az információs infrastruktúra és az oktatás is globálissá fog válni: elsősorban az új eszközök megjelenésével, a hálózatok és egyéb információs eszközök használatával. A globális információs infrastruktúra jellemzője a nagy sebességű és interaktív kommunikáció; az infrastruktúrák, a szolgáltatások kapcsolódása; a határokon keresztüli távmunka és a határokon keresztüli kereskedelem lehetőségeinek a létrehozása; továbbá a diszkriminációmentes információelérés; az on-line-szolgáltatások és a digitális alkalmazások megjelenése, a nemzetgazdaságban a szolgáltatások növekedése. Ugyanakkor fontos a nyelvi és kulturális identitás biztosítása is. (Tudjuk, hogy az Internet-adatbázisok 90%-a angol nyelvű, ami sokak számára lehetetlenné teszi a használatot.)
- Hogyan látja a jövőt, az információs társadalom világméretű megvalósulásának esélyeit?
- A jövőkép a világ egészét tekintve rendkívül ellentmondásos. Az információs társadalommal kapcsolatban arra is figyelemmel kell lennünk, hogy jelenleg a világon közel egymilliárd analfabéta van, és a részleges analfabetizmus a fejlett országokban is megtalálható. A nagyvilágban körülbelül 100 millió gyermekrabszolga dolgozik, akiknek még minimális esélyük sincs arra, hogy egyáltalán alapfokú oktatásban részesüljenek. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a Föld lakosságának fele kétnapi járásra van a telefontól, kétharmada még sohasem telefonált, és sok országban napjainkban is több mint tíz év a telefonra való várakozási idő. Óriási a különbség a Föld lakói között olyan szempontból, hogy míg az egyik ember - azon túl, hogy nem hal éhen, ruhája van, lakása van - a világ óriási mennyiségű adatához és információjához hozzáférhet, addig a másik a mindennapi létfenntartásáért, az éhhalál ellen küzd. A Globális Információs Infrastruktúra Bizottság, illetve a különféle nemzetközi szervezetek tanulmányai megállapítják, hogy ha globális rendszerben, globális gazdaságban gondolkodunk, akkor a globális gazdaság esetében az arányos fejlesztésről és a fejlődésről sem szabad megfeledkeznünk. Hiszen fennáll annak a lehetősége, hogy a világon még erősebb legyen a kettészakadás, tehát az információ elérésében a szegény és a nagy lehetőségekkel rendelkező országok egymástól még inkább eltávolodjanak.
- Hazánkban az információs társadalom megvalósulása felé haladva az oktatásban "Suli-Net" elnevezéssel 1996-ban nagyszabású fejlesztési program indult, amelynek életre hívója és felelőse a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A NAT-ban az informatika önálló műveltségterületként jelent meg. Ahhoz, hogy mind az Internet, mind a hazai vagy nemzetközi fejlesztésű multimédia-anyagok valóban ésszerű és hatékony iskolai (tanórai) alkalmazást nyerjenek, a pedagógusok tevékenységét továbbképzésekkel és a szükséges információk gyors hozzáférési lehetőségének biztosításával kell támogatnunk. Mindehhez valóban hasznos tényeket, ötleteket tudhattunk meg a téma nemzetközi kezdeményezéseiről, fejlesztési programjairól.
Hivatkozások
(1) Simon Nora-Alain Minc: A számítógépesített társadalom. Budapest, 1979, Statisztikai Kiadó Vállalat.
(2) Europe and the Global Information Society. Recommendation to the European Council. http://www.earn.net/EC/report.html#section8
(3) President Clinton's Call to Action for American Education in the 21st Century. http://www.ed.gov/updates/PresEDPLan/part1.html
(4) Learning in the Information Society. Action plan for an European education initiative. 1996
(6) Education for the Global Information Society. Global Information Infrastructure Comission. http://www.gii.org/egi00191.html
