Módszertan

Módszertan

A tanítási óra szervezése

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a pedagógusok órai munkájuk során milyen gyakran alkalmazzák a különböző tanulásszervezési formákat. Ahogy az általános iskolai felmérésben, itt is a tanári magyarázat és a frontális osztálymunka vezet a tanári módszerekben. A középiskolai korosztálynak megfelelően az önálló tanulói munka szerepe itt nagyobb. A csoportmunka és a pármunka viszont aránytalanul kevésbé jelenik meg a középiskolai tanári gyakorlatban.

14. ábra
Tanulásszervezési formák gyakorisága az általános iskolában⁹ (ötfokú skálán)

Forrás: OKI PTK obszervációs kutatás, 2002

15. ábra
Tanulásszervezési formák gyakorisága a középiskolai gyakorlatban (ötfokú skálán)

Megjegyzés: 1=soha; 5= gyakran

A terepmunka és a projektmunka alkalmazása gyakorlatilag alig jelenik meg a tanítási gyakorlatban. A projektmunka a módszertanilag színesebb általános iskolában is csak kevéssel kapott nagyobb osztályzatot. A magas szórásértékek is jelzik a bizonytalanságot ezeken a területeken. Figyelemre méltó az is, hogy míg az általános iskolában az első két és az utolsó két módszer (a kísérlet speciális módszer ezért az idén nem szerepelt a sorban) helyezése különül el határozottan, a középiskolában nagyobbak a különbségek, markánsabban válnak el egymástól a felsorolt módszerek. Az önálló tanulói munka a középiskolában harmadik helyezett a sorban, és sajnos a differenciálás egészen hátul áll. Érdekes módon főleg a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokban és a szakiskolákban alkalmazzák, a szakközép- és szakiskolák, valamint a szakközépiskolákban sokkal kevésbé. A projektmódszert is többet használják a szerkezetváltó gimnáziumokban, de még a négy évfolyamos gimnáziumokban is, mint a szakközép- és szakiskolákban. Nem vártuk volna, hogy a terepmunkát is inkább alkalmazzák a gimnáziumokban, mint a szakközép- és szakiskolákban. A tanári magyarázat viszont a szakközépiskolákban sokkal gyakoribb, mint a négy évfolyamos gimnáziumokban. Az eredmények sejtetni engedik, hogy a korszerű tanulásszervezési módokat leginkább a szerkezetváltó gimnáziumokban és a szakiskolákban alkalmazzák. Az adatok alapján azt gondoljuk, hogy ők sem eléggé. A szakiskolákban valószínűleg a különböző felzárkóztató programok állhatnak a háttérben a nagyobb átlagok mögött. Úgy tűnik – ha lassan is, de – ezt az iskolatípust rákényszeríti az élet arra, hogy nyisson a korszerű formák felé. Mivel az értékek rendkívül alacsonyak, még messze nem általános helyzetről van szó, inkább csak néhány kezdeményező iskola munkája jelenik meg az eredményben.

16. ábra
Tanulásszervezési formák gyakorisága iskolatípusként (ötfokú skálán)

A projektmódszert és a terepmunkát a nagy tantestületű iskolákban gyakrabban alkalmazzák, mint a közepes és a kicsi iskolákban. A legnagyobb iskolák között találjuk a szerkezetváltó gimnáziumokat! A településtípusok között ebben a tekintetben nem volt szignifikáns különbség.

Számítógép- és könyvtárhasználat

A tanulók könyvtár- és számítógép-használatának gyakoriságáról is tettünk fel kérdést. Ötfokú skálát kínáltunk a válaszokhoz (1=soha; 2=ritkán, 3=néha; 4=elég gyakran; 5=gyakran). A válaszok elég szomorú képet mutatnak. Nagyobb osztályzatra (négyes, ötös) egyik esetben sem volt szükség. A tantárgyak összesített átlagában azt mondhatjuk, hogy a diákok sem a könyvtárat, sem a számítógépet nem használják tanórai munkájuk során (lásd 12. táblázat). Ez közvetetten azzal függ össze, hogy a pedagógus milyen gyakran használja a könyvtárat és a számítógépet. A magyarázatra és frontális munkára épülő óraszervezés nem igényli, sőt nem is fogadja be ezeknek az eszközöknek a használatát. Vannak magyarázatok, amelyek közül az egyik például az, hogy az iskolák szoftverellátottsága még nem megfelelő. Ez indokolhatja az alacsony átlagot. Nyilvánvalóan szerepet játszik az is, hogy a tanárok (a felkészülés és az óravezetés során is) még mindig főként tankönyveket használnak a munkájukhoz.

12. táblázat
A könyvtár- és számítógép-használat gyakorisága a középiskolai tanulók körében (ötfokú skála átlagértékei az összes tantárgyra vonatkozóan)

Az általános iskolai adatok – ha lehetséges – még alacsonyabbak ezen a területen. Egészen pontos összevetést azért sem készíthetünk, mert a középiskolai kérdőívünkben megváltoztattuk a kérdésfelvetést.

Nézzük meg, milyen eltéréseket mutat a tantárgyankénti vizsgálat a középiskolában!

A magyar (4,23), a történelem (3,74) és a rajz (3,46) könyvtárhasználata természetesen jócskán az átlag felett van. Nem csodálkozhatunk a testnevelés (1,81), a matematika (2,36), a fizika (2,81), az informatika (2,85) és az ének (2,87) alacsony átlagán sem.

Számítógép-használatban természetesen az informatikatanítás emelkedik ki (4,90), a másik szélen a testnevelők (1,8) és az énektanárok állnak (2,00).

Településtípusok szerint nincs jelentős eltérés a válaszokban. Iskolatípusok szerint viszont vannak különbségek: a szakközépiskolákban és a szakiskolákban jóval kevesebben használják a könyvtárat, mint a gimnáziumokban. Számítógép-használat terén ugyanez a helyzet. A szakiskolák egyébként e téren szignifikánsan különböznek a többi iskolatípustól.

17. ábra
A számítógép-használat gyakorisága iskolatípusonként (átlagértékek ötfokú skálán)

Szignifikánsan többet használják a könyvtárat a nagyobb iskolák tanárai, mint a kisebb iskolákban tanítók. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy a nagy iskoláknak jobb, használhatóbb könyvtáraik vannak. Számítógép-használat tekintetében szintén a nagy iskolák vannak előnyben a kicsikkel szemben. Itt a számítógépes ellátottság is befolyásolja az eredményeket. Másrészt nem szabad elfelejteni azt az összefüggést, hogy a nagy iskolák között vannak az „elit” gimnáziumok, míg a kisebb iskolák között főleg szakiskolák találhatók. Ez is magyarázza a különbségeket.

Külön kérdésben érdeklődtünk az informatikai eszközhasználatról.

18. ábra
Az informatikai eszközök használata (átlagértékek ötfokú skálán)

A minimális számítógép-használaton belül leginkább a szövegszerkesztőt, a táblázatkezelőt és az internetet használják a tanárok, valószínűleg azonban ezeket sem az órán, hanem a tanári munkához. 2056 válaszadóból 185-en nyilatkozták azt, hogy gyakran használják az internetet! A prezentációkészítés úgy látszik, még alig jelenik meg az iskolai gyakorlatban (2022 válaszadóból mindössze 79-en jelölték – ez a válaszadók 3,9 százaléka! – , hogy gyakran készítenek digitális prezentációt).

A fővárosban és a megyei jogú városokban jóval többen használják a szövegszerkesztőt, mint az egyéb településeken. Iskolatípusok szerint statisztikailag jelentős különbséget az ingyenes multimédiás eszközök, továbbá az internet és a szövegszerkesztő használatában találtunk: a szakiskolák sokkal kevesebbet használják ezeket az eszközöket, mint a többi iskolatípus.¹⁰ Az internetet és a szövegszerkesztőt inkább a nagy iskolák használják.

A tantárgyak közül minden eszköz tekintetében kiemelkedik az informatika. A házilagosan készített digitális taneszközök terén is, de ezek használata náluk is ritka. A „buherálások” korszaka nyilvánvalóan lejárt már. A kereskedelmi forgalomban vásárolt taneszközök tekintetében kiemelkedik az ének, még az informatikát is megelőzve, bár a különbség nem szignifikáns. Vélhetőleg az énektanárok a tanítás során használt CD-ket (kereskedelmi forgalomban vásárolt taneszközök) is idesorolták. Nem valószínű, hogy oktató CD-ROM-ok használatában kimagaslana az ének tantárgy a többi közül. Az internetet és a szövegszerkesztőt a modulokat tanító tanárok az átlag felett használják. Ez összefügghet azzal, hogy a modulok tananyagai nem teljesen kidolgozottak, a tanárok az internetről gyűjtenek kiegészítő anyagokat. Ezt erősíti az a korábban már bemutatott adat, mely szerint a modulokat tanítóknak közel fele hiányosnak tartja a tankönyvválasztékot. Amelyik tantárgy tankönyveiből hiányos a választék, ott a tanárok – szerencsés esetben – minden eszközt (pl. az internetet) „bevetnek”, hogy tananyaggal lássák el a diákokat.

Értékelés

A kérdőív közös részének utolsó kérdése a tanárok értékelési módszereihez kapcsolódott.¹¹

19. ábra
Az értékelés módjai, eszközei (átlagértékek ötfokú skálán)

Ez a kérdés az általános iskolai mérésben nem szerepelt. A legnépszerűbb értékelési eszköz a középiskolában a dolgozat és a szóbeli felelet. Ezek szoros összefüggést mutatnak a tanárok által alkalmazott tanulásszervezési technikákkal: a tanári magyarázat és frontális osztálymunka dominanciája mellett ezek az eszközök a legkézenfekvőbbek. Számítógépes feladatok, projektek produktumai, gyakorlati produktumok az alig használt eszközök közé tartoznak. Még jobban kitűnik, hogy milyen ritkán alkalmazzák az értékelésnek ezeket a formáit a középiskolákban, ha megnézzük, hogy hány választ kaptak ezek a ritkán alkalmazott eljárások a „soha” és a „gyakran” kategóriákban.

20. ábra
Néhány értékelési eszköz használatának gyakorisága a középiskolában

A 20. ábrán olvasható adat ellenpárja, hogy a válaszadók 75 százaléka dolgozatot „gyakran”, illetve „elég gyakran” alkalmaz!

A 13. táblázat a különböző értékelési formák terén az átlagokhoz képest a „széleken” álló tantárgyakat mutatja be.

13. táblázat
Az értékelési eszközök gyakorisága és szélső értékei tantárgyak szerint

Az iskola székhelyének településtípusától az értékelési módok alkalmazása függetlennek tűnik. Az iskolanagyság¹² tekintetében azonban most is találtunk szignifikáns különbséget.

Az elméleti és gyakorlati tantárgyak az értékelés módjaiban is megőrzik integritásukat. Jogos is, hogy a testnevelés tantárgyat nem dolgozattal értékelik. Vannak persze klasszikusan „dolgozattal” operáló tantárgyak (főleg a matematika és a nyelvek), s vannak a leginkább a szóbeli feleletben bízó tanárok (főleg a magyar és a történelem szakosok). Ezek a sztereotípiák megerősítést nyertek a tanári válaszokkal. A szóbeliségben ugyanakkor nem látjuk az élen a nyelveket. Az informatika és a modulok (utóbbi elég bizonytalanul) jár az élen a projekt- és a számítógépes feladatok értékelésében. A szegényes tanári módszertanhoz egyoldalú értékelési eszköztár tartozik.