A vállalkozói készség fejlesztése¹

Háttér

Az Európai Tanács 2000-ben, Lisszabonban elfogadott meghatározása szerint a tudás alapú társadalomban szükséges öt „új alapkészség” az információs és kommunikációs technológiák (IKT), a technológiai kultúra, a vállalkozás, az idegen nyelvi kommunikáció és a szociális kapcsolatok készségei. Az Európai Tanács stockholmi ülése 2001-ben három stratégiai célkitűzést fogadott el az oktatási-képzési rendszerek színvonalának, elérhetőségének és nyitottságának fokozása érdekében.² A stratégiai célkitűzéseket tizenhárom konkrét célkitűzésre bontották le, amelyek közül külön kiemelték a vállalkozói készség fejlesztése iránti igényt. A Tanács 2002-ben, Barcelonában elfogadott részletes munkaprogramja³ hangsúlyozta, hogy a vállalkozói készséget az oktatás-képzés során kell elsajátítani, és az oktatási rendszereknek közre kell működniük a vállalkozás alapításához és működtetéséhez szükséges készségek elsajátításának megkönnyítésében. Az Európai Bizottság 2003 januárjában kiadott, az európai vállalkozói készségről szóló zöld könyve⁴ megfogalmazta, hogy az oktatásnak a helyes gondolkodásmód ösztönzése, a vállalkozáshoz szükséges készségek fejlesztése és a vállalkozás pályaválasztási lehetőségként való tudatosítása révén hozzá kell járulnia a vállalkozás ösztönzéséhez.

A vállalkozói készség elsajátításának előmozdítására irányuló munkában a Bizottság több főigazgatósága vett részt. Az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság munkacsoportokat hozott létre, amelyeknek fel kellett dolgozniuk a részletes munkaprogram egy vagy több célkitűzését.⁵ Az alapkészségekkel foglalkozó B munkacsoport kidolgozott egy keretrendszert, amely a tudás alapú társadalomban mindenki számára szükségesnek vélt nyolc kulcskompetenciát tartalmazza.⁶ A vállalkozói készség ennek a rendszernek az egyik alapvető eleme.

2002-ben a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság közzétette a vállalkozói készséget fejlesztő Best Procedure- (Legjobb eljárás) projektről szóló jelentést.⁷ Ez számos szakpolitikai ajánlást fogalmaz meg a vállalkozói készség fejlesztésére vonatkozóan az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatás, illetve a pedagógusképzés számára. A jelentést egy olyan projekt követte, amely elsősorban az alap- és középfokú szintre (többek között a szakképzést nyújtó iskolákra) összpontosítva kívánt konkrét szakpolitikai intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni, amelyek segítségével előre lehet lépni a vállalkozásra nevelés területén.⁸ Emellett 2004 januárjában elindult egy – elsősorban az oktatás középfokú szintjén működő – programokat elemző új kezdeményezés, amelynek során a tanulók egy minivállalatot vagy virtuális céget működtettek.⁹

2004 februárjában a Bizottság elfogadta a vállalkozói készség fejlesztését célzó cselekvési tervet,¹⁰ amely a vállalkozói készséget fejlesztő politikákat támogató keret létrehozására irányuló horizontális intézkedésekre tett javaslatot a Bizottságnak és a tagállamoknak. A dokumentum öt stratégiai fontosságú szakpolitikai területet helyez a középpontba, ezek egyike a vállalkozói gondolkodásmód ösztönzését célozza a fiatalok körében.

2004 tavaszán a két főigazgatóság közös szakértői csoportot hozott létre azzal a céllal, hogy alaposan megvitassa a vállalkozói készségek fejlesztése előmozdításának kérdését az oktatási és képzési rendszereken belül. A csoport tevékenysége elsősorban a kötelező oktatásra irányult, de a vállalkozói kompetencia természetéből adódóan a vizsgálódás túllépte az iskola hagyományos határait, és adott esetben a vállalkozói készség elsajátításának egész életre szóló, illetve az élet minden területét felölelő szempontjaira is kitekintett.

Az albizottság vizsgálódásainak első eredményeit a B munkacsoport 2004. júliusi ülésén, illetve az elért haladásról szóló, 2004. novemberi jelentésében kellett bemutatnia. Jelen anyag ezt a gondolkodást kívánja folytatni, de nem elégszik meg azzal, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az eredményes szakpolitikára vonatkozóan, hanem a vállalkozói készség sikeres kialakítására és fejlesztésére is bemutat ötleteket és példákat.

A vállalkozói készség mint kulcskompetencia – bevezetés és alapgondolatok

Az oktatásban a vállalkozói készséget gyakran szűken értelmezik, és ebből következően nem a megfelelő jelentést társítják a kifejezéshez. Ez elsősorban abból adódik, hogy a vállalkozást helytelenül azonosítják az üzleti vállalkozás működtetésével, illetve az önfoglalkoztatással. Márpedig az iskolák nem azt tekintik feladatuknak, hogy diákjaikat az üzleti vállalkozás működtetésére készítsék fel, hanem azt, hogy a sikeres élethez szükséges alapkompetenciákat fejlesszék. Az anyagnak ez a része rövid áttekintést ad arról, hogyan kell a vállalkozói készséget tágan értelmezett kulcskompetenciaként, az egyén saját életének irányítására való képessége szempontjából meghatározó, fontos, egyéni tulajdonságként értelmezni.

A helyes értelmezés felé vezető irányt a szó etimológiája is mutatja. A 'vállalkozás' szó angol megfelelője a francia 'entreprendre' szóból származik, amelynek jelentése 'valamire vállalkozni, kezdeményezni'. Görög megfelelője különféle eszközök (pl. kezdeményezés, anyagi erőforrások stb.) együttes használatát és a valamilyen cél elérése érdekében kifejtett módszeres erőfeszítést jelenti. A szó származtatása számos más nyelvben is hasonló (pl. az olasz 'intraprendere' vagy a német 'unternehmen'). A kulcskompetenciák rendszerében a vállalkozói készség nem elkülönített pszichológiai változóként, hanem a különböző készségek, ismeretek, attitűdök és egyéni tulajdonságok együtteseként szerepel. E kompetenciák megléte nélkülözhetetlen – többek között – ahhoz, hogy valaki sikeres vállalkozó lehessen, de az is nyilvánvaló, hogy ugyanezek a kompetenciák mindenki számára elengedhetetlenek a saját élet irányítása szempontjából is. A vállalkozói készség kifejezés tehát olyan kompetenciahalmazt jelöl, amely minden ember számára szükséges és hasznos.

Ez a jelentés arra tesz javaslatot, hogy a „vállalkozói készség fejlesztése az oktatás során” az említett kompetenciák formális és informális módon történő kialakítását jelentse. Ebben az értelemben a fejlesztés a formális struktúrában végbemenő, irányított folyamatot jelenti, a kötelező oktatás időszakát is beleértve, míg az elsajátítás az informális és a nem formális keretek között megvalósuló tapasztalati tanulást – vagy a tevékenység gyakorlása közbeni ismeretszerzést – foglalja magában. Az így értelmezett vállalkozói kompetencia az egész életen át tartó tanulás szerves részét képezi, amelyhez elengedhetetlen a tanulás tanulásától elválaszthatatlan motiváció.

A Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság szakértői csoportja által elfogadott meghatározásból egyértelműen kitűnik, hogy az üzleti vállalkozás működtetése ennek csak egy része. Az említett definíciónak két összetevője van:¹¹

• a vállalkozói készségek fejlesztésének tágabban értelmezett fogalma, amely bizonyos egyéni tulajdonságok fejlesztését foglalja magában, és nem kifejezetten az üzleti vállalkozás létrehozására összpontosít;
• az üzleti vállalkozás működtetésére irányuló képzés szűkebb fogalma.

A vállalkozói készség általános kompetenciaként való értelmezését a B munkacsoportnak a kulcskompetenciák felsorolásában alkalmazott meghatározása is hangsúlyozza.¹²

Az OECD DeSeCo-projektjéből¹³ ihletet merítve, illetve annak eredményeire építve a B munkacsoport a következőképpen határozza meg a kulcskompetenciákat:

A meghatározás szerint a kulcskompetenciáknak két alapvető ismérvük van.

• A „kulcs” címkét viselő kompetenciák transzferábilisak (egyik helyzetről a másikra átvihetők) és többfunkciósak, ami azt jelenti, hogy változatos szituációkban és kontextusokban alkalmazhatók.
• A kulcskompetenciák mindannyiunk számára szükségesek és hasznosak ahhoz, hogy sikeres életet élhessünk, vagyis a sikeres élet előfeltételei. A kulcskompetenciákkal nem rendelkező embernek nincs esélye arra, hogy személyiségét kiteljesítse, jó állást találjon, a társadalom aktív tagja lehessen.

A transzferabilitás, a többfunkciósság és az életben való siker nemcsak a foglalkoztathatósággal hozható összefüggésbe, hanem az élet egészén horizontálisan és vertikálisan átívelő számos egyéb dologgal is, amelyek nagy vonalakban három területre vagy „csoportra” oszthatók, és a modern társadalomban való élethez és munkához nélkülözhetetlenek.

• Olyan magánélet, amely lehetővé teszi, hogy az egyén kiteljesíthesse a személyiségét – a családot, a barátokat, a szabadidős tevékenységeket stb. beleértve –, és megbirkózzon a modern, komplex társadalom és környezet támasztotta gyakorlati feladatokkal és problémákkal.
• Olyan munka, amely elsősorban jövedelmet biztosít, de a személyiség kiteljesítésének a forrása, és befolyásolja az élet minőségét is.
• Részvétel a társadalom életében és hozzájárulás annak további fejlődéséhez, aktív állampolgári szerepvállalás a különböző szinteken a civil szervezetek iránti elkötelezettség stb. révén.

Ha a vállalkozói készség csak az üzleti vállalkozás működtetéséhez szükséges képességeket és készségeket jelentené, nem szerepelhetne a kulcskompetenciák között. A korábban elmondottak szerint azonban a B munkacsoport és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság által felkért szakértők ezen a szűk szemléleten messze túlmutató módon határozták meg a vállalkozói készséget.

A vállalkozói készség magában foglalja például a tervezésnek, a szervezésnek, az elemzésnek, a kommunikációnak, a cselekvésnek, az eredményekről való beszámolásnak, az értékelésnek és a tanulásban elért fejlődés dokumentálásának a képességét is. Ezeknek a „vezetői kompetenciáknak” a halmaza éppen olyan hasznos a magánéletben – a háztartás vezetése stb. szempontjából – vagy a társadalomban való részvételhez, mint az üzleti életben. A vállalkozói készség egyéb – az élet mindhárom területén magától értetődően ugyanolyan fontosságú – öszszetevői közé tartozik az egyéni erősségek és gyengeségek felismerése, az események elébe menő viselkedés, a kíváncsiság és a kreativitás, a kockázat kezelése, a változásokra való pozitív reagálás és a kezdeményezőkészség.

A tágan értelmezett vállalkozói készség meghatározását szem előtt tartva könynyen kimutatható, hogy az iskolák az oktatás minden szakaszában foglalkoznak a vállalkozói készség fejlesztésével – általános iskolai szinten rendszerint az általánosabb készségekkel és kompetenciákkal kezdve, és később, elsősorban a felső középfokú szinten vezetve be az üzleti vállalkozás létrehozását támogató képzés szűkebb koncepcióját. A vállalkozói készség kialakítása azonban nem csak az iskolán múlik. Szemben az olyan tantárgyakkal, mint a matematika vagy a fizika, amelyek oktatásában az iskola monopolhelyzetben van, a vállalkozói készség fejlesztésére nagy hatással vannak a nem formális és az informális oktatási formák. Ezért külön figyelmet érdemel az iskolán kívüli szereplők közreműködése, valamint az iskolák és egyéb intézmények közötti szorosabb együttműködés. Mivel a vállalkozói készség fejlesztése a kerettantervekben általában kereszttantervi célkitűzésként szerepel, sikeres iskolai szintű megvalósítását számos tényező befolyásolja. A közreműködő szektorok közötti együttműködést a döntéshozás és irányítás minden szintjén következetes politikával kell támogatni. A következő bekezdések azokat a nélkülözhetetlen elemeket ismertetik, amelyeket a szakpolitikai intézkedések kidolgozása során figyelembe kell venni annak érdekében, hogy előmozdítsák és következetesen valósítsák meg a vállalkozói készség fejlesztését az oktatás során. A tárgyalt elemeket az albizottság abban a tekintetben vizsgálta, hogy milyen intézkedésekre volna szükség uniós, valamint nemzeti szinten.

A vállalkozói készség fejlesztésének megvalósítását szolgáló szakpolitikai intézkedések – Ajánlások

Hogyan támogathatnák jobban az uniós szakpolitikák a vállalkozói készség fejlesztését szolgáló nemzeti politikákat?

A viták és szakpolitikák helyes irányba tereléséhez már az is nagy segítséget jelentett, hogy a Tanács lisszaboni következtetései az alapkészségek egyikeként ismerték el a vállalkozói készséget. A Tanács és a Bizottság a 2004-ben napvilágot látott, az Oktatás és képzés 2010 munkafolyamatról¹⁴ szóló közös időközi jelentésében ismét hangsúlyozta a vállalkozói készség mint a minden állampolgár számára nélkülözhetetlen egyik alapkészség fejlesztésének szükségességét, és felszólította a tagállamokat arra, hogy támogassák a kérdéssel kapcsolatban folyó további munkát. Ezzel megerősítették a B munkacsoport és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság e témával kapcsolatos jelentéseiben megfogalmazott üzenetet.

A következő ajánlás arra vonatkozik, hogyan érhető el a vállalkozói készség fejlesztését előmozdító eredményes és hatékony uniós szintű együttműködés:

Rendkívül fontosak a következők:

• Szisztematikus és tartós együttműködés a főigazgatóságok között, amelyre jó példa az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság és a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság szakértői csoportjának létrehozása. Az uniós szintű jelentésekben – pl. a foglalkoztatásról szóló jelentésekben, az Oktatás és képzés 2010 kétévente esedékes jelentéseiben, a vállalkozásról szóló jelentésekben stb. – ennek a strukturált együttműködésnek kellene tükröződnie.
• Európai szintű stratégia, amely egyértelműen meghatározza a részletes munkaprogram 3.2. célkitűzése, azaz „a vállalkozószellem fokozása” eléréséhez szükséges tennivalókat és a kulcsszereplőket.
• Európai szintű indikátorok, amelyek segítségével a nemzeti szintű szakpolitikák következetesebbé tehetők. Az egyik minőségi mutató például azt jelezné, hogy milyen mértékben sikerül megvalósítaniuk az országoknak a vállalkozást ösztönző tárcaközi együttműködést. Egy ilyen indikátor azt is megmutatná, hogy melyek azok a bevált gyakorlatok, amelyeket érdemes egymástól megtanulni.
• Konferencia (konferenciák) szervezése a kérdés tudatosítása érdekében, ahol a nemzetek gazdasági és oktatási minisztériumainak képviselői és az összes többi érdekelt, érintett (szociális partnerek stb.) összegyűlhetne abból a célból, hogy a már végrehajtott és értékelt projektekre példákat mutasson be. Ez nagy lendületet adna a nemzeti szintű együttműködésnek.
• Létező európai példák bemutatása és terjesztése a kölcsönös tanulás ösztönzésére. A bevált gyakorlat terjesztése érdekében egy szakpolitikusok és gyakorlati szakemberek számára elérhető internetes portált kellene létrehozni. A nyitott koordinációs módszer egyéb eszközeit – pl. tanulmányutak és szakértői értékelések – az országok igényeinek és a gyakorlatban már bevált szakpolitikai módszereknek megfelelően kellene alkalmazni.
• A tagállamokban elért haladás folyamatos ellenőrzése a vállalkozói készséget fejlesztő oktatásban, a lisszaboni célkitűzések keretein belül. A folyamat monitorozását az Európai Bizottságnak kell koordinálnia, és az oktatás és képzés, a vállalkozás és foglalkoztatás politikáira vonatkozó jelentéseiben értékelnie kell a vállalkozói készséget fejlesztő célkitűzések megvalósítását.

A vállalkozásról alkotott kép javítása

• Fontos, hogy a szakpolitikák és a gyakorlatban alkalmazott módszerek a vállalkozói készség tágan értelmezett fogalmát erősítsék: ne csak az üzleti vállalkozás létrehozását, hanem a személyiség kiteljesítését, az aktív állampolgári szerepvállalást, a foglalkoztathatóságot és a társadalom egészének a fejlődését szolgáló dimenzióját. A tantervfejlesztőknek tisztázniuk kell, hogy a tanterv már létező elemei hogyan kapcsolhatók a vállalkozói kompetenciához. A feladat tehát ezeknek az elemeknek a tudatosítása, a vállalkozói készség kialakításában játszott fontos szerepük hangsúlyozása, és módszeres fejlesztésük támogatása.

• Az osztrák alsó középfokú oktatás tantervének az elemzéséből kitűnik, hogy a tantervben említett számos kompetencia valójában a vállalkozói készség fejlődését segíti. Így például a vállalkozói készséggel összefüggésbe hozható következő kompetenciák szerepelnek az alsó középfokú oktatás tantervében: kezdeményezőkészség, motiváció, felelősségvállalás, kritikai gondolkodás, innovatív problémamegoldás, kreatív döntéshozás, tervezés, autonómia, kritikus önértékelés, önbizalom, egyéni erősségek és gyengeségek ismerete, a siker és a kudarc kezelése stb.¹⁵

  Izlandon nagy hangsúlyt fektetnek az innovációra. Ez a nemzeti tantervbe beágyazott „Fiatal feltalálók versenye”¹⁶ keretében történik, amelyen az általános iskolák körülbelül egyharmada vesz részt. Az elsődleges cél a tanulók kreativitásának ösztönzése: dolgozzanak ki ötleteket, és nevezzenek be a versenybe. A legjobb terveket és találmányokat díjjal jutalmazzák.

  Hollandiában a „Vállalkozók városa” projekt alapgondolata a „terepen történő tanulás” lehetőségének a megteremtése. A gyerekeknek valamilyen célt kell elérniük, például saját erőművet kell létesíteniük, vagy harmadik világbeli üzletet kell nyitniuk az iskolában. A projektekben olyan alapvető vállalkozói tulajdonságokat kell kamatoztatniuk, mint például az önállóság, a kreativitás vagy az együttműködés. A projektben számos, Hollandia különböző részein működő iskola vesz részt.

• Az oktatásnak általában – és különösen az alkalmazott pedagógiai szemléletnek – a kockázatvállalás és a kezdeményezés mibenlétének a megértését, illetve a kudarc konstruktív kezelését kell ösztönöznie.

• A Junior Achievement és a Young Enterprise Európa-szerte folyó „Vállalkozás az iskolában” programjainak keretében a diákok minivállalatokat alapítanak és működtetnek egy éven keresztül. Ezek valódi vállalkozások, védett környezetben valódi termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő és értékesítenek. A tanulók elhatározzák, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást akarnak kínálni, megválasztják a vállalat vezetőit, és részvények értékesítésével teremtenek forrásokat. Az előállított vagy megrendelt terméket is maguk tervezik. A terméket, szolgáltatást értékesítik, és könyvelést vezetnek. A programban való részvétel során megtanulják, hogyan kell csapatban dolgozni, fejlődik a kommunikációs készségük, nő lelkesedésük és az önbizalmuk, és nagyobb lesz a hajlandóságuk a felelősségvállalásra és a kezdeményezésre. Egyes országokban az ilyen és ehhez hasonló tanítási módszereket alkalmazó programokat az állami szektor is jelentős mértékben támogatja. Norvégiában például három minisztérium is részt vesz a Young Enterprise programok finanszírozásában.

• A vállalkozói készség elsajátítását és fejlesztését elősegítő programok támogatásában fontos a különböző célcsoportok (pl. intézményvezetők, oktatásirányítók, pedagógusok, fenntartók) kijelölése és az átfogó előnyökre összpontosító tájékoztatás. Gondoskodni kell arról, hogy a vállalkozói készség fejlesztésével kapcsolatos minden új javaslatot magyarázat támasszon alá, és megfelelő nyilvánosságot kapjon. Ez különösen fontos a szülők esetében azért, hogy elnyerjék a támogatásukat.

• Az Egyesült Királyságban az Enterprise Insight elnevezésű országos kampánykoalíció a vállalkozói kapacitásfejlesztés és az oktatás területén működő legfontosabb szervezetekkel épített ki partnerkapcsolatot. A helyi tevékenységeket regionális kampánycsoportok irányítják. Feladataik közé tartozik a Vállalkozók Hetének megszervezése, a fiatalokat tömörítő hálózatok kialakítása és a vállalkozás működtetésének megkönnyítése a közösségen belül. Az Enterprise Insight célja a vállalkozói kultúra megteremtése az Egyesült Királyságban.

Egységes nemzeti szintű keretek kidolgozása a vállalkozói készség fejlesztéséhez

A szakértői csoport megállapította, hogy az egyes országokban számos hasznos kezdeményezés figyelhető meg az oktatásban a vállalkozói készség fejlesztése terén. Nagyon lényeges azonban, hogy a kezdeményezéseket az összes fontos szektorra és kulcsszereplőre kiterjedő,következetes és átfogó politika támogassa.

Az alábbi ajánlások a megfontolásra érdemes, nemzeti szintű intézkedéseket tartalmazzák. A javaslatokhoz fűzött részletesebb magyarázatok azokra az elemekre mutatnak rá, amelyeket a mérlegelés során nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A bemutatott példák azt illusztrálják, hogyan oldották meg ezeket a feladatokat az egyes országokban.

A sikeres politika kialakításához nélkülözhetetlenek elemek a következők.

• A vállalkozás ösztönzése csak a minisztériumok és egyéb hivatalok közötti jól működő együttműködés révén lehetséges. Ezért fontos, hogy létrejöjjenek olyan állandó struktúrák – például irányítócsoportok –, amelyek a különböző tárcák képviselőit összefogják. A területen folyó közös törekvések megvalósítását és a jövőben szükséges vállalkozói készségek eredményes meghatározását elősegítené és megkönnyítené a szervezett párbeszéd és a partnerkapcsolatok kialakítása a – munkáltatókat és munkavállalókat, nem kormányzati szervezeteket stb. különböző szinteken képviselő – szociális partnerekkel. Mindezek mellett más kapcsolódó területek – például a fogyasztóvédelem – felé is nyitni kell.

• Ausztriában az Oktatási Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium és az osztrák Kereskedelmi Kamara között állandó magas szintű kapcsolattartás alakult ki a vállalkozás ösztönzése érdekében.

  Finnországban az Oktatási Minisztérium 2002-ben létrehozott egy vállalkozáspolitikai irányítócsoportot, amely 2005-ig működött a vállalkozói készségek fejlesztése és koordinálására céljából az oktatás különböző szintjein. Az irányítócsoport 17 tagja különféle minisztériumokat, szervezeteket és oktatásirányító szerveket képvisel.

  Norvégiában jól működő együttműködés figyelhető meg a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, az Oktatási és Kutatási Minisztérium, valamint a Regionális Fejlesztés és Helyi Önkormányzatok Minisztériuma között a területet érintő politika átfogóbbá tétele érdekében. 2004 májusában életbe lépett a kormány nemzeti stratégiája a vállalkozói készség oktatásban történő fejlesztésére. Ezt a három fent említett minisztérium közösen dolgozta ki.

• Elemezni kell a nemzeti oktatási és képzési rendszereket – a tanterveket és az oktatás-képzés hagyományos felfogásaival kapcsolatos közvetett felvetéseket is –, és tisztázni kell, hogy azok elősegítik vagy gátolják a vállalkozói gondolkodásmód kialakulását

• Az Egyesült Királyságban a Davies-vizsgálat¹⁷ kimutatta, hogy a fiataloknak kevesebb mint 30 százaléka szerez iskolai pályafutása valamely pontján „vállalkozói” tapasztalatot. Ugyancsak kevés azoknak a száma, akik a szükséges pénzügyi és gazdasági kérdésekkel tisztában lennének, holott ez nélkülözhetetlen egy leendő vállalkozó számára. Ezzel szemben Ausztriában nagyon jó szakiskolai rendszer működik, ami azt jelenti, hogy a vállalkozók erőteljesebb hatást gyakorolnak a szakképzésben részt vevőkre, és ezért nagyobb a valószínűsége annak, hogy az ilyen intézményekből kikerülő tanulók a képzést követően maguk is kisvállalkozást indítanak.

• A konkrét, mérhető célok elérésének megkönnyítésére nemzeti szintűminőségi és mennyiségi referenciaszinteket vagy célokat kell meghatározni. Jelenleg csak néhány ország rendelkezik ilyen célokkal:

• Angliában (Egyesült Királyság) a Davies-vizsgálat ajánlásait elfogadva a kormány törvényben tette kötelezővé a munkával egybekötött tanulás lehetőségének biztosítását annak a jognak a megvalósítása érdekében, amelynek értelmében minden középiskolai tanulót, aki szeptember 15-ig betölti a 15 éves kort, megillet öt nap, amelyet a vállalkozói készség fejlesztésére fordíthat.

  Egy másik cél, hogy a 2003-tól 2006-ig tartó időszak során 10 százalékról 100 százalékra emelkedjen azoknak a skót iskoláknak a száma, ahol vállalkozói készség fejlesztése folyik. Walesben is számos mennyiségi célkitűzést határoztak meg, többek között a következőket: három éven keresztül százötvenezer tanuló szerezzen vállalkozói tapasztalatot; ez idő alatt ezerkétszáz pedagógus, pályaválasztási tanácsadó és előadó vegyen részt képzésben, és három éven keresztül ötszáz példát mutatni képes vállalkozó vegyen részt a vállalkozói készségek fejlesztésében.

• A vállalkozói készség fejlesztésének egyértelmű szerepeltetése a nemzeti kerettantervben motiválná az iskolákat és a pedagógusokat arra, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a vállalkozói készség fejlesztése érdekében. A nemzeti politikáknak világossá kell tenniük azt, hogy az olyan kereszttantervi célok, mint a vállalkozói készség fejlesztése, éppen olyan magasra értékelendők, mint a „jobban mérhető” tantárgyak. Az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó következetes politikák általában alkalmas keretet biztosítanak a vállalkozói készség kulcskompetenciaként történő fejlesztéséhez.¹⁸

• Egyes európai országokban, például a Cseh Köztársaságban, Spanyolországban, Írországban, Luxemburgban, Lengyelországban, Finnországban és Norvégiában a vállalkozói készség fejlesztése egyértelműen megfogalmazódik a komprehenzív oktatás nemzeti tantervében (alap- és/vagy középfokú szinten).

  A cseh tantervi reformhoz a nyolc kulcskompetenciát tartalmazó referenciakeretet használták kiindulópontként. Célkitűzéseket és végrehajtási útmutatókat dolgoztak ki a vállalkozói készségek fejlesztése terén. Az alap- és középfokú általános oktatás új kerettantervei egyértelmű utalást tartalmaznak a vállalkozói készségre mint kompetenciára, amelynek fejlesztése „Az ember és a munka világa” elnevezésű műveltségterület tágabb kontextusába helyeződik.

  Ausztriában a közép- és a felsőfokú szakképzést nyújtó iskolák tanterveiben például olyan formában szerepel a vállalkozói készség fejlesztése, hogy a tanulóknak egy (képzeletbeli) vállalatot kell működtetniük. Az üzleti képzést nyújtó iskolákban és főiskolákon (ahol ez a tantárgy kötelező), illetve más középfokú intézményekben (ahol választható) a kormánytól kapott támogatásnak köszönhetően minden diáknak heti több ilyen órája van egy éven keresztül.

  Görögországban az Oktatási Minisztérium intézkedésekkel kívánja bevezetni a vállalkozói készség fejlesztését a középfokú szakképzésbe. A minisztérium középiskolai tanárok számára biztosított képzései között a vállalkozói készség tágabb és szűkebb értelemben vett fejlesztésével foglalkozó tanfolyamok egyaránt szerepelnek.

• A vállalkozói készség fejlesztésének nagyobb hangsúlyt kell kapnia a pedagógusok, intézményvezetők és egyéb munkatársak alap- és továbbképzésében. Erre különösen azért van szükség, mert ennek a kompetenciának a fejlesztése más tanulási célok, például a saját tanulás irányítására való képesség fejlesztését is elősegíti. Érdemes kiemelni, hogy a vállalkozói készséget fejlesztő tevékenységekre hangsúlyt fektető oktatásban rendszerint motiváltabbak a tanulók, és az iskolában is jobban érzik magukat.¹⁹

• Skóciában (Egyesült Királyság), az alapfokú oktatásban működő Schools Enterprise Programme keretében a kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2004-re minden iskolában legyen legalább két olyan pedagógus, aki kellő felkészültséggel rendelkezik a vállalkozói készséget fejlesztő tevékenységek szervezésére.

Az iskolák felkészítése a vállalkozói készség fejlesztésének sikeres megvalósítására

• Az Egyesült Királyságban az „Enterprise Education Pathfinders” projekt az iskolák és a helyi cégek közötti együttműködést kívánja előmozdítani – elsősorban a hátrányos helyzetű térségekben – úgy, hogy lehetőségeket kínál a fiataloknak arra, hogy tapasztalatokra és ismeretekre tegyenek szert a vállalkozás, az üzleti élet és a gazdaság, valamint a pénzügyek területén. Ezzel ahhoz kíván motivációt és segítséget nyújtani a projekt, hogy az abban részt vevő fiatalok minél inkább kihasználják az iskolai oktatás előnyeit.

• Az iskolákat képessé kell tenni arra, hogy a vállalkozói készség és a hasonló kereszttantervi kompetenciák elsajátítását segítő tanulási környezetet hozzanak létre. Ez azt jelenti, hogy rendelkezniük kell a tanulói kompetenciák fejlesztését célzó tevékenységek koordinálásához szükséges időbeli és pénzügyi erőforrásokkal, valamint a kellő rugalmassággal. Emellett ösztönözni kell őket arra, hogy a formális oktatás keretein kívüli órákat is szervezzenek, ami egyben kezdeményezőképességük fokozását is elősegíti.
• Az iskolák vállalkozói készség fejlesztését és ahhoz hasonló kereszttantervi célokat középpontba állító önértékelésének a szorgalmazásával az intézmények ösztönözhetők az innovatív megközelítések és programok felkarolására. Az önértékelés kiterjesztése a kereszttantervi célokra egyúttal segítené a kérdés fontosságának a tudatosítását is.
• A kereszttantervi célok elérésének értékelésére általában nem alkalmasak a hagyományos eszközök, módszerek, például a tesztek. Ezért az iskolákat ösztönözni kell arra, hogy dolgozzanak ki, illetve használjanak innovatív értékelési módszereket. A tanulói teljesítmény formális értékelésének kiegészítése más eszközökkel, például a portfólióval, motiválná a tanulókat az újszerű tevékenységekben való részvételre, kompetenciáikat is sokkal láthatóbbá tenné, és ezzel fejlesztené a saját tanulási folyamat kialakításának a képességét. Az alternatív értékelési stratégiák ebben a minőségben is hozzájárulhatnának a vállalkozói készség fejlesztéséhez. Fontos, hogy az eredmények dokumentálásának alternatív módszereit az érintett felek, különösen a munkáltatók is elismerjék.
• A vállalkozói készség fejlesztésének kereszttantervi jellegéből adódóan az iskoláknak és a pedagógusoknak szakemberek által kidolgozott gyakorlati taneszközökre van szükségük (tankönyvek, internetes portálok stb.).

• Spanyolországban a Gazdasági Minisztérium és az Oktatási Minisztérium taneszközöket és tájékoztató anyagokat (tanári útmutatókat, üzleti laboratóriumot, hírleveleket stb.) hozott létre a pedagógusok munkájának segítésére. Az anyagokat az önkormányzatok illetékes oktatásirányító szervének közreműködésével minden olyan központ megkapta az országban, amely a kötelező középfokú oktatás biztosításában részt vesz.

  A Cseh Köztársaságban folyamatban van egy interaktív virtuális fórum létrehozása (elektronikus módszertani portál pedagógusoknak). Ez a módszertani segédeszköz a tantervfejlesztéshez kínál majd hatékony segítséget az iskoláknak. A pedagógusokat a diákokat stimuláló, a részvételre épülő és interaktív tanítási/tanulási szemléletek, stratégiák, munkamódszerek és -formák (pl. vita, csoportmunka, projektek, játékos tanulás, tapasztalati tanulás stb.) használatára fogják ösztönözni. A portál a projektmunka és/vagy az interdiszciplináris megközelítések, az integrált tartalomhasználat példáit, illetve a különböző területeken folyó tartalomfejlesztés konkrét módszereit mutatja be. Emellett fórumot is biztosít, ahol az iskolák megoszthatják majd egymással a náluk már bevált gyakorlat példáit. A pedagógusokat buzdítják arra, hogy tegyenek közzé olyan példákat, különféle projekteket stb., amelyek az egyes tantárgyak tanításának és tanulásának bevált gyakorlatát illusztrálják.

• Meg kell szervezni a bevált gyakorlat terjesztését. Az ilyen példák ugyanis lehetővé teszik az iskolák és a pedagógusok számára, hogy megtalálják az igényeiknek legjobban megfelelő ötleteket. Az ötletek születését cserelátogatások szervezésével is elő lehet mozdítani.

• Hollandiában az iskolákban folyó kísérleti projektek végrehajtásához a Gazdasági Minisztérium biztosít forrásokat. A támogatás a tanítási módszerek és anyagok fejlesztésére, valamint más tevékenységekre is felhasználható, például a pedagógusoknak szóló szemináriumok, képzések szervezésére. A cél az, hogy az ország többi iskoláját is ösztönözzék a projektek befogadására, és a bevált gyakorlatot minél szélesebb körben terjesszék.

  Franciaországban létrehozták a vállalkozói készséget fejlesztő középiskolai és felsőoktatási tanítási módszerek obszervatóriumát. Feladata az ilyen jellegű oktatást nyújtó intézmények jegyzékének összeállítása, intézkedések meghatározása, a programokra és kurzusokra vonatkozó adatgyűjtést és a bevált gyakorlat terjesztése.

• Az iskolák számára megkönnyíti a végrehajtást a vállalkozói készség fejlesztésével kapcsolatos célkitűzések olyan konkrét, elérhető „produktummá” történő átalakítása. Ilyenek például a tanulók által működtetett minivállalatok. Ugyanezt szolgálhatja a célok lebontása konkrét programokra és kurzusokra.

• Az Ausztriában bevezetett „Vállalkozói jogosítvány” négy modulból álló program. Az első, az alsó középfokú szinten választható modul a vállalkozás tágan értelmezett fogalmára épül. A későbbi modulok elvégzésével a felső középfokú oktatásban a munkáltatók által is elismert bizonyítványt lehet szerezni.

  Írországban a nemzeti tantervben szerepelnek olyan programok, mint például az LCVP (Learning Certificate Vocational Programme, Szakvizsgához vezető szakképzési program) vagy a Transition Year (Átmeneti év program), amelyek keretében a tanulók minivállalat létrehozásán keresztül szerezhetnek tapasztalatot arról, hogy mit jelent a vállalkozás.

• A cégeknek megfelelő és arányos ösztönzőket (adókedvezményeket és egyéb ösztönzőket) lehetne kínálni azért, hogy diákokat fogadnak, és a képzésükben közreműködnek. A cégeknél folyó, a vállalkozói készség fejlesztését szolgáló képzéssel, illetve az ott tett látogatásokkal kapcsolatban minden szinten pontosan meg kell határozni a pedagógus, az iskola és a cég felelősségi körét, (például a biztonság terén). A szabályozásnak világosnak kell lennie ahhoz, hogy ne gátolja az iskolákat az innovatív oktatási szemlélet követésében.
• A leginnovatívabb programokat és módszereket díjazó országos versenyek ösztönzést jelentenének, és keretet biztosítanának a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó gyakorlat tökéletesítéséhez.
• Az iskolák és tanulók számára megfelelő pályaválasztási és egyéb tanácsadást kellene biztosítani. Jelenleg az ilyen tanácsadás többségét nagy szervezetek kínálják. Fokozni kellene a helyi vállalkozások szerepét ezen a téren, ez egyúttal elősegítené a közép- és kisvállalatok gazdaságban betöltött szerepének és az általuk kínált lehetőségeknek a jobb megismerését.

• Ausztriában van egy iskolatípus, a Polytechnische Schule (a szakképzést megelőző év islolája), amelynek tantervében elsődleges szerepet kap a pályaválasztási és egyéb tanácsadás. Emellett van egy kötelező „szakmai orientációs szakasz” is, amikor a diákok az iskolán kívül, különféle helyi cégeknél végzett munka során tapasztalatot gyűjtenek, és azt követően dönthetik el, hogy szakiskolai képzésben kívánnak részt venni vagy más szakképzést nyújtó intézményben akarnak tanulni.

Indikátorok – rendelkezésre álló adatok és jövőbeli prioritások

A tágan értelmezett vállalkozói készség meghatározásából következően csak bizonyos korlátok között lehet meghatározni indikátorokat, különösen a mennyiségi mutatókat. Az itt megfogalmazott konkrét ajánlások azonban bizonyos mértékig lehetővé teszik az elért haladás folyamatos ellenőrzését és nyomon követését.

Ami a lehetséges minőségi mutatókat illeti, a közös munkacsoport kiemelte, hogy a vállalkozói készségek oktatási és képzési rendszereken belüli fejlesztését előmozdító nemzeti szintű intézkedések koordinálásához folyamatos tárcaközi együttműködésre és állandó irányítócsoportokra van szükség. Ehhez jó alapot nyújthat a Kisvállalkozások Európai Chartájában foglalt ajánlások teljesítésének nyomon követését szolgáló éves információgyűjtés, amelyet a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság végez.

A közös albizottság által meghatározott másik szükséges feltétel (indikátor), hogy a nemzeti tantervekben határozott céloknak kell szerepelniük a vállalkozói készség fejlesztésével és elsajátításával kapcsolatban. E célkitűzés nyomon követésének a következő lehetőségei vannak.

• Az Eurydice EU 15-ökre kiterjedő kulcskompetencia-vizsgálata (5. vizsgálat, 2002) átfogó képet ad arról, hogy mely kulcskompetenciák szerepelnek az egyes országok nemzeti tanterveiben.
• A kulcskompetencia-rendszerek feltérképezése, amelyet a B munkacsoport 2004 tavaszán elvégzett,²⁰ lehetővé teszi azoknak az országoknak a felsorolását, amelyekben a vállalkozói készség fejlesztése és elsajátítása határozottan megfogalmazott célkitűzés (31 országból 12 rendelkezik ilyen célkitűzéssel, 6 ország esetében nincs adat).
• A Best Procedure-projekt keretében is történt adatgyűjtés arra vonatkozóan, hogy az alap- és a középfokú oktatás tanterveiben, illetve a pedagógusképzésben mennyire jelenik meg a vállalkozói készség fejlesztése.

A fent ismertetett adatok áttekintést adnak a vállalkozói készség fejlesztéséről az oktatás keretei között, és a minőségi mutatók „bemeneti” állapotáról. Az adatok azonban töredékesek, és a vállalkozói készség eltérő meghatározásainak következményeit is magukon viselik. Egyes esetekben az ismeretek, készségek és attitűdök csak kimondatlanul jelennek meg a tantervben, más országokban konkrét célkitűzéseket fogalmaznak meg. Ráadásul a szakértői csoport a vállalkozói készség tág értelmezésére helyezi a hangsúlyt, azaz a kompetenciát a személyiség kiteljesítéséhez, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztathatósághoz szükséges életvezetési képességekhez, készségekhez köti.

Következésképpen, ha a „kimenet” mérése például a vállalkozás alapítására korlátozódik, akkor az adott mutató érvényessége is korlátozott, illetve így értelmezendő.

A nehézségek ellenére, tekintettel a vállalkozói készség erőteljes hangsúlyozására a lisszaboni napirendben, a munkacsoport a következőket javasolja további mérlegelésre.

• A vállalkozói készségnek mint kulcskompetenciának a fejlesztésével kapcsolatos célok nemzeti tantervekben való (implicit vagy explicit) szerepeltetésére vonatkozó rendszeres adatgyűjtés lehetőségének megvitatása az Eurydice-programban.
• A lehetséges mennyiségi mutatók kidolgozásáról megbeszélés folytatása az Eurostattal annak lehetőségéről, hogyan terjeszthető ki az oktatási és képzési rendszerekre vonatkozó adatgyűjtés a vállalkozói készség fejlesztésére és kialakítására. Ha a jelenleg rendelkezésre álló eszközökkel nem oldható meg az adatgyűjtés, akkor az iskolákat és az általános értelemben vett oktatási intézményeket tartalmazó, rendszeres időközönként ellenőrzött, állandó névjegyzék létrehozása és karbantartása jelenthetne hosszú távú megoldást az adatszerzésre. A névjegyzék lehetővé tenné a vállalkozói készség fejlesztésével kapcsolatos célkitűzések mennyiségi szempontú bemeneti és bizonyos mértékben kimeneti mérését is. Jelenleg ilyen névjegyzékek léteznek például a vállalkozások esetében, iskolákra vonatkozóan azonban nincsenek.
• A Kisvállalkozások Európai Chartájában foglalt ajánlások teljesítésének nyomon követésére használt kérdőív továbbfejlesztése úgy, hogy az oktatásban történő vállalkozói készség fejlesztésének lényegi elemeire is kiterjedjen (de csak a fent említett minőségi mutatókra korlátozva).
• A PISA-felmérés felhasználási lehetőségeinek bővítése. Ez történhetne akár a vállalkozói készségre vonatkozó kérdésekkel való kiegészítés révén – ahol ez lehetséges és reális képet adna –, akár a tágabb értelemben vett vállalkozói tulajdonságokkal és képességekkel kapcsolatba hozható jelenlegi kérdések minél jobb felhasználásán keresztül. A 2003-as PISA-felmérés problémamegoldással kapcsolatos elemei például használhatók a hasonló kompetenciák iskolai fejlesztésének általános méréséhez is.