<
A kutatás következtetései, a hét tanulmányból együttesen levont következtetések
- Az oktatási reformok gyakran nincsenek hatással a diákok tanulási eredményességére. Ez olyankor fordul elő, ha e reformok nem értékelik méltó helyén az osztálytermi folyamatokat, így nem a megfelelő változót célozzák meg. Ilyen helyzet állhat elő, ha kizárólag olyan elemekre koncentrálnak, amelyek alig vannak kapcsolatban a diákok napi tanulási tapasztalataival, mint például az iskola szerkezeti átalakítása, a felelősségmegosztási és irányítási struktúra változtatásai, a külső ellenőrzés (felügyeleti rendszer) megváltoztatása. A tartalmi reformok esetén pedig ez a jelenség akkor áll elő, ha az implementációra nem fordítódik elegendő figyelem. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években létrejövő nemzeti alaptantervek általában olyan vezérfonalak, amelyek tartalmi körvonalakat és elvárásokat fogalmaznak meg úgy, hogy a pedagógusokra bízzák a tanterv részletes kidolgozását, a tanítási stratégiák megválasztását. Ha ehhez a munkához nincs elegendő segítség, akkor a reformtörekvések, változási szándékok nem vezetnek oda, hogy a diákok tanulása fejlődjék.
- A diákok tanulásának eredményességét segítő tartalmi fejlesztés megvalósulásának tényleges színtere az iskola. Mégpedig az az iskola, amelyik a szervezetfejlesztés középpontjába az osztálytermi gyakorlat fejlesztését állítja, azaz ahol az iskolafejlesztés és a tanulásfejlesztés szervesen összekapcsolódik, ahol az iskolafejlesztés stratégiája egyformán fokuszál arra, hogy miként lehet a diákok haladását, teljesítményét növelni, tovább javítani, illetve ennek tükrében vizsgálja, miként szükséges az iskolai szervezetet és működést továbbfejleszteni.
- A tanulószervezetté válás különböző szintjén álló iskolák fejlődését eltérő stratégiákkal szükséges támogatni. Azon szervezetek, amelyek egyáltalán nem léptek a fejlődés (önfejlesztés) útjára, külső változások passzív elfogadói, céltudatos és intenzív külső tanácsadói támogatás nélkül nem igazán képesek továbblépni. Azok, amelyek már részben kiaknázzák a helyi potenciáljaikat és van néhány proaktív kezdeményezésük, szintén nem nélkülözhetik a tanácsadó segítségét, de ez lényegesen kisebb mérvű. A tényleges tanulószervezetek további fejlődését már az egymástól való tanulás, a hálózati munka segíti a legeredményesebben.
- A tanulás fejlesztésének kulcsa a pedagógusok kezében van. A tanárok számára szükséges biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy a változások megtételére felkészülhessenek. Ezek sorába tartozik egyrészt az új tartalmak, módszerek jelentőségének elfogadásához szükséges idő, másrészt a másképp tanításhoz szükséges eszközök, nem utolsósorban pedig adekvát tanulási alkalmakra van szükségük.
- A pedagógusok tanulásának a saját munkahelyük legalább annyira fontos színtere, mint a továbbképzések. A pedagógusok tanulását legeredményesebben a gyakorlatias megközelítések segítik. Így egyrészt olyan alkalmakra van szükségük, ahol praktikus módon ismerkedhetnek meg az újabb tartalmakkal, módszerekkel, megközelítésekkel, amelynek adekvát színtere egy-egy (esetleg iskolán kívüli továbbképzés keretében szervezett) műhely. Ugyanakkor ahhoz, hogy egy-egy újabb elem a mindennapi pedagógiai praxis részévé válhasson, osztálytermi próbálkozásokra, e kezdeményezések eredményességének reflektív elemzésére van szükség, amelynek színtere már a saját osztály, iskola, azaz a munkahely.
- A pedagógus tanulása, fejlődése eredményesebb, ha a megszerzett új tudás az iskolafejlesztési folyamatban hasznosul, annak szerves elemét jelenti. E következtetés részben az előző megállapításra épül. Ha egy új kezdeményezésben nemcsak egy személy vesz részt, hanem egy csoport ügye, a szinergia hatása a tapasztalatok elemzésében és a jó példákból való tanulásban is jelentkezik. Másfelől viszont ha csak egyetlen tantárgy vagy tantárgycsoport tanításában-tanulásában, a tanulás megszervezésében kerül sor változásra, más pedagógiai rendszer bevezetésére, ez mindenképpen hatással van az egész iskolai szervezetre is, változást okoz ott.
- A szervezetek és pedagógusok tanulásának fontos színtere a hálózati (egymástól való) tanulás, de ez nem válhat kizárólagossá, de a fejlődést támogató rendszereket gazdagító egyik fontos elemének számít. Egy hálózat jó működésének több feltétele van, így például a működés értelmét adó közös cél, a közös érdekeltség (minden résztvevő ad is a többieknek, de nyer is az együttműködésből), a megfelelő szervezettség és irányítás. A valamilyen területen már tapasztalatokkal rendelkező, hasonló szinten álló egyének és szervezetek tehát jól kiaknázhatják a hálózat kínálta lehetőségeket; egyenlőtlen helyzetű partnerek esetében viszont más – hagyományosabb – támogatás nagyobb eredményt hozhat.
- A hálózati tanulásnak jó eszköze lehet az interaktivitásra építő, a közös tudásbázis építését támogató vagy az információkat komplexen kínáló világháló. Ilyen lehetőség például egy azonos rendszer alkalmazására épülő tantervbank, amelyet az „előfizetők” közösen gazdagítanak; a multimédiás távoktatás legjobb eredményeit kihasználó iskola-, illetve tanulásfejlesztési site vagy a különböző tematikus fejlesztések köré épülő fórumok weboldala.
- Az oktatási reformok eredményessége függ az implementációt segítő támogató rendszer komplexitásától. E rendszernek mind mélységgel, mind kiterjedtséggel szükséges rendelkeznie. Mélység alatt a különböző szintek (makro- és mezo-, valamint iskolai szint) összehangolt működése értendő, amely szoros kooperációban támogatja mind a program-, illetve rendszerfejlesztést, mind az attól elválaszthatatlan implementációs folyamatokat. Kiterjedtség alatt pedig a támogatások sokfélesége értendő, amely magában foglalja az eszközfejlesztést, a differenciált tanácsadás rendszerének biztosítását, a hálózatépítés támogatását, a pedagógus-továbbképzés és iskolafejlesztés összehangolását és az internetes szolgáltatások sokszínű kínálatának megteremtését.
Tartalom
- Bognár Mária • Iskolafejlesztés, oktatási reform – tapasztalatok az ezredforduló idejéről
- Csala Istvánné Ranschburg Ágnes • Iskolafejlesztési tapasztalatok az USA-ban és Európában (a hatvanas évektől a kilencvenes évek közepéig)
- Nyirő Zsuzsa • Jelenlegi hangsúlyok, fejlesztési irányok és stratégiák az Európai Unió és az OECD tagországaiban
- Cserna Krisztina Judit – Bognár Mária • Oktatásfejlesztési tapasztalatok Nagy-Britanniából
- Földeáki Andrea • Oktatásfejlesztési tapasztalatok Svédországból
- Schüttler Vera – Bognár Mária • Oktatásfejlesztési tapasztalatok Hollandiából
- Mihály Ildikó – Rubik Anna – Bognár Mária • Tallózás az Internet oktatásfejlesztési web oldalain