wadmin | 2009. jún. 17.

A tervezéstől a kivitelezésig 5.

Emberismeret órák osztálykeretben, 7–10. osztályban

(Elemzés és pedagógiai napló – készítette Kövesi Györgyi)

Hol és hogyan tanítok?

Óráim a könyvtárszobában zajlanak, ahol könnyedén mozdítható a berendezés. Alkalmas tehát a hely különböző csoportok létrehozására, vagy a székeket körberakva egymás arcát látva, egymással szemben elhelyezkedve beszélgetni. Tábla helyett papírposztereket használunk, így később is elővehetők a közösen elkészített anyagok.
Három osztály teljes létszámmal vesz részt az órákon, ez 30–33 diákot jelent, ami bizony eléggé megnehezíti a személyközpontú óravezetést. Ezekben az osztályokban gyakrabban kell csoportos munkamódszerrel dolgozni, majd a csoportok számára lehetőséget teremteni a nagyközösség előtti megnyilvánulásra, szereplésre, a csoportok egymás közötti interakciójára.
A másik három osztályban sikerült megvalósítani a csoportbontást, így sokkal kedvezőbbek a körülmények az elmélyültebb beszélgetésekre, kiscsoportos játékokra, több idő jut egy-egy emberre, nagyobb odafigyeléssel, intenzitással folyhatnak az órák. Sajnos a negyvenöt perc gyakran szűkösnek bizonyul, éppen akkor kell félbeszakítanunk a munkánkat, amikor a legizgalmasabb szakaszhoz érünk.

Témaföldolgozások, osztályonként elkülönítve

A hetedik osztályban a Család, ősök, kitől, mit örököltem
Családfát rajzoltak, kutatniuk kellett, meddig tudják visszavezetni őseiket névvel, foglalkozással, lakóhellyel.
Személyes bemutatkozásokra is sor került, külső, belső, szüleikhez, nagyszüleikhez való hasonlóságaikat sorolták, illetve azokat a tulajdonságokat is elmondták, melyek teljesen egyediek.
Fogalmazást is írtak, ezzel a címmel: Büszke vagyok rá
Egy másik címet is választhattak: Egy különös ember az őseim közül
A szülők értékrendje témakörnél otthoni feladatként fel kellett készülniük a Biblia Ézsau és Jákob történetéből, majd órán négy csoportra osztva (Izsákok, Rebekák, Ézsauk és Jákobok) vitát rendeztünk, hogyan is történhetett az elsőszülöttségi jog eladása, kinek, miért és hogyan alakulnak érzelmei, érdekei és sorsa a történetben. Minden gyerek szerepben volt, a négy családtag valamelyikében, és egy rendkívül izgalmas vita bontakozott ki, érzelmi bevonódásokkal.

Tisztázandó fogalmak voltak:
öröklés, gének, képesség, adottság, családi tradíciók, értékrend, morál, társadalmi szerep, családi szerepek.

Felhasznált irodalom

Bácskai Júlia: Magánélettan,
Czeizel Endre: A magyarság genetikája
Biblia

A Ki vagyok, ki szeretnék lenni?
témakörnél kitalált névjegykártyákat készítettek otthon a gyerekek, majd ezt egyenként fölolvasva megpróbálták kitalálni, ki rejtőzhet a fiktív személy mögött. Ezek után azt a feladatot kapták, hogy alkossanak 6-7 fős családokat, felhasználva mindazt, amit a névjegykártyán kínáltak, határozzák meg a közöttük lévő családi viszonyokat. Az így létrejött új családok lépjenek különböző kapcsolatba egymással (baráti, munkatársi, tanár-diák, lakótársi, utastársi stb.)
Ebben a játéksorban minden diák kreálhatott magának egy vágyott karaktert, ideált, játékos formában próbálgathatta, a kívánatos képre alakítgathatta énjét. Egy másik ember bőrébe bújva, bátrabban teremtettek kapcsolatot egymással, új és új interperszonális dimenziókat hozva létre.

Tisztázandó fogalmak:
önismeret, énkép, karakter, ideál

Felhasznált irodalom

Sallai–Szekszárdi–Jakab: Emberi kapcsolatok
Csendes Éva: Életvezetési ismeretek és készségek

A tanulási nehézségek leküzdésére első lépésként önvizsgálatot tartott minden diák, otthoni feladatként kapva Oroszlány Péter: A tanulás tanítása című könyvéből a tanulási szokásokat fölmérő kérdőív megválaszolását. Az órai közös feldolgozás a következőképpen folyt: a kritikus, nagy vitákat kiváltó kérdéseknél pl.(idegen nyelv tanulása, leckeíró sorrend, nagydolgozatra való készülés) két csoportra oszlott a társaság, az egyik csoportban azok ültek, akiknek nem okozott nehézséget az adott témakör, ők lettek a „tanácsadó testület”. A többiek, akik saját bevallásuk szerint is küszködnek a problémával, parlamentáris formában, kérdéseket intézhettek a „szakértőkhöz”.
Társaik tanácsa olykor meggyőzőbb lehet, mint a tanári intelem, ezt próbáltam kihasználni. Az egymáshoz intézett kérdés-válasz játék komoly gondolkodásra serkenti a partnereket, fejleszti a verbális kifejezőkészségüket. A parlamentáris formák betartatása vitakultúrára tanít, s egymás végighallgatására készteti őket.

Minthogy egyik alapvető probléma a tanulási tevékenységre való belső motiváció hiánya, egy újabb interaktív játékkal folytattuk.

A 30 fős osztály 5-6 fős kutatócsoportokra oszlott. Választottak maguknak kutatási témát, amit részletesen ki kellett dolgozniuk. Megnevezni, leírni a helyszínt, kijelölni a kutatási részterületeket, hozzá felelős személyeket rendelni, bemutatni módszereiket, felsorolni eszköztárukat, számot adni eredményeikről, kudarcaikról, a kollegák közötti együttműködésről, valamint publikációs lehetőségeikről, szándékaikról. Alakult mélytengeri, régészeti, állatvédő, fegyverfejlesztő, tanárlélektani és értelmetlenségeket gyűjtő kutatócsoport. Egy „tudományos konferencia” keretében – amely persze több órát (3-4) is igénybe vett – a csoportok egyenként bemutatták kutatási projektjeiket. A hallgatók kérdéseket tehettek föl, amelyekre a felelős személyeknek érdemi válasz kellett adniuk. Ezután a hallgatók 5 megadott szempont (munkamegosztás, társadalmi hasznosság, jövedelmezőség, eredetiség, együttműködés) szerint értékelték a kutatócsoportok tevékenységét.

Célom volt az érdeklődés felkeltése a tudományos kutatások iránt, avagy egyszerűbben rámutatni arra, hogy minden tantárgy mélyén rejtőzhet valami érdekes tudományos probléma. A csoportban való közös munkálkodás, a problémacentrikus együttműködés gyakoroltatása egy miniprojekten, amelyben mindenkinek van saját területe és saját felelőssége, szintén fontos szempontom volt. A „tudományos konferencián” újra lehetőség adódott a kulturált párbeszéd, a nagyobb közösség előtti fellépés, a folyamatos, összefüggő beszéd, valamint a talpraesett rögtönzés, érvelés gyakorlására.

Tisztázandó fogalmak:
relaxáció, koncentráció, elmélkedés, motiváció, kollegialitás, kooperáció, konszenzus, konkurencia, objektivitás

Felhasznált irodalom

Oroszlány Péter: Könyv a tanulásról
Kamarás–Vörös: Embertan I.

A nyolcadik osztályban egy aktuális etikai problémát, a csalást, hazugságot a hagyományos erkölcsi prédikációk és osztályfőnöki intők helyett, a M. Lipman-féle gyermekfilozófiai eszköztárral dolgoztunk föl.

Az eset a következő volt: Magyar irodalomból házi feladatként olvasónapló készítését kapták. Két diák más olvasónaplóját adta be sajátjaként. A csalás, hamisítás (vagy csak „ügyeskedés”?) egészen egyértelmű volt, a magyartanárnő könnyedén beazonosította az írások valódi tulajdonosait.

Szerettem volna, ha ez a morális kérdés minden diák ügye lett volna, nem csak a „bűnösöké”. Meggyőződésem, hogy az erkölcsi értékrendnek nem valami kívülről ránk akasztott, kényelmetlen ruhának kell lennie, amelyet viselni kényszerülünk. Mindenkinek személyesen kell azt belül érlelnie, sok kételkedésen, keresésen, bizonytalanságon keresztül egyre kimunkáltabbá, biztosabbá, differenciáltabbá tennie.

Csoportokra osztottam az osztályt. Csoportonként a történet egy-egy szereplőjének helyébe képzelték (volt, aki valóban szereplője volt) magukat. Kaptak egy-egy óriás papírlapot, és a résztvevők agyában potenciálisan megfogalmazódó kérdéseket írták a lapokra. Csupán kérdéseket. Az egyazon témában érintett, különböző szereplőktől (tanár, diáktárs, jó barát, elkövető, szülő, osztályfőnök) más-más aspektusú, változatos kérdéssor született. Ebben az együttműködésben egy azonos helyzetről gondolkodó, kérdező közösség teremtődött meg. Laponként végigolvastuk a kérdéseket, majd kiválasztottuk közülük azokat, amelyeket érdemes volna megbeszélni, mert az osztály nagy többségét érdekli. A kérdező közösség vitatkozó közösséggé alakult, a gyerekek maguk választották fontos kérdésnek a morális tartalmú kérdéseket (becsület, betyárbecsület, árulás, csalás, mások kihasználása, bűn, felelősségérzet, bűnhődés). Szabad vita bontakozott ki, változatos véleménynyilvánításokkal, maguk mérlegelték, s ítélték meg/el a tettet.

Szintén a nyolcadik osztályban kezdeményeztem a Karl Popper nyomán kidolgozott Disputa program egyes elemeinek kipróbálását, bevezetését. Három témakör feldolgozásánál alkalmaztuk a Disputa szabályait. A témakör alapproblematikáját tételmondatként történő megfogalmazás után két csapat versengett, hogy érvekkel és bizonyítékokkal alátámassza, avagy cáfolja ugyanazt a tételmondatot. A „Bölcsek Tanácsa” végighallgatva mindkét csapat (időben korlátozott) felszólalásait, döntést hozott arról, melyik csapat érvelt meggyőzőbben, és miért.

Tételmondataink a következők voltak:

Értékelés, tanulás, tudás témakörben:
„A kapott osztályzatok általában tükrözik a tudást.” (a cáfoló csapat érvelt meggyőzőbben.)
A szülői nevelési elvek, viselkedéskultúra témakörben:
„Szükséges, hogy a szülők keményen fogják gyermekeiket.” (az állító csapat volt meggyőzőbb.)
Az ember(ség) vagy állat(ság) témakörnél:
„Az állatkísérleteket be kell tiltani.” (az állító csapat nyert.)

A disputa folyamán sor került a tételmondatok pontos értelmezésére, fogalmak tisztázására, adott témakör alapos körbejárására, érvek és cáfolatok állítására, a partner okfejtésére való teljes koncentrálásra, majd az arra való reflektálásokra. A zsűri (Bölcsek Tanácsa) végig feszült figyelemmel kísérte az eszmecserét, jegyzetelte a felszólalásokat, hiszen a végén magának is érvekkel alátámasztott döntést kellett hoznia. Egyelőre szabadon választhattak szerepet az osztály tagjai: állító vagy cáfoló csapattag, zsűri, vagy külső megfigyelő. Terveim szerint mindenki kipróbál minden szerepkört, hiszen csak így fejlődik majd objektív érvelő technikája, a másikra való odafigyelési képessége, az igazságérzete, tárgyilagossága, empatikus készsége, csökkenhetnek előítéletei.

Tapasztalataim szerint a gyerekek élvezik a vitát, szóljon az bármiről. Komoly pedagógiai nehézséget okozhat a megfelelő téma kiválasztása, a túlzott érzelmi bevonódás, a megfelelő tanulságok levonása, a szenvedélyek csillapítása. Eredménye azonban a kritikus gondolkodásra való szoktatás, az érvelő technikák gyakoroltatása, az összefüggő, értelmes, önálló beszédre, véleményformálásra való igény táplálása. Ez, az oly természetes emberi megnyilvánulás sajnos egyre kisebb teret kap a tesztek, e-mail-ek, ismerethalmazok átadása és visszakövetelése közben.

Tisztázandó fogalmak:
disputa, érvelés, cáfolat, objektivitás, szubjektivitás, csalás, hazugság, vétek, bűn, igazságosság, méltányosság, erkölcs, morál

Felhasznált irodalom

Karl Popper: Disputa
Gyerekfilozófiai Szöveggyűjtemény I–II
Falus–Jakab: Erkölcs és jog 2.

A kilencedik osztályban az előítéletek témakörnél személyes kirekesztettség élmények kerültek elő házi fogalmazásként, majd közös gyűjtőmunkával kiderítettük, hogy a másság értelmezése és megélése mennyire széleskörű lehet, s hogy mindenki kerülhet egy a többség által negatívan diszkriminált csoportba.

Összegyűjtöttük a Magyarországon negatívan megkülönböztetett csoportokat, tisztáztuk a csoporthoz tartozás, csoportba kerülés módozatait, véletlenszerűségét, vagy saját döntés általi irányítottságát. (faji, nemzetiségi, vallási, hobbi stb.)

A kirekesztettség élményének megtapasztalására játékot játszottunk, amiben be kellett a körbe kerülni a kintrekedteknek, ezt azonban a körhöz tartozók minden eszközzel akadályozták. Egy másik játékban (te is más vagy te sem vagy más) mindenki kapott egy gombolyag fonalból különböző hosszúságú darabokat. Ezek a más-más méretű, de azonos gombolyagból származó fonaldarabkák jelképezték egyediségüket, másságukat. Egyenként jelentkezhettek, ha már meg tudták határozni, miben mások. Akiknek mássága eléggé egyedinek találtatott, annak fonala ismét összeköttetett. Így nőtt, növekedett lassanként újra egésszé a gombolyag, míg végül újra mindenki befogadtatott a „mások” egységébe. Annak, aki nem talált magára egyedi jellemzőt, a többiek segítettek, hogy ő is csatlakozhasson. Megható volt az a szolidaritás, és a befogadókészség, amit tapasztaltam.

A következő órákon az osztályt több – természetesen diszkriminált helyzetben lévő (roma, hajléktalan, homoszexuális, vendégmunkás, mozgássérült) – csoportra osztottam. A „Tolerancia TV” számára kellett műsorokat (érdekvédelmi, szórakoztató, ismeretterjesztő, magazin stb.) tervezniük. A munka folyamán bele kellett magukat képzelni az adott csoport helyzetébe (empátia), s ebből fakadóan összeállítani a műsortervet. Sok sztereotip attitűd jelent meg, melyet az elkészült műsortervek bemutatásakor elemeztünk, megbeszéltünk.(pl. cigányok zenélnek, börtönben vannak, a melegek az éjszakai életben mutatkoznak be)

Egy másik osztályban az előítéletek, félelmek megbeszélésére az Európa Expressz játékot játszottuk. Ebben a játékban az a feladat, hogy egy Európát átszelő vonaton kell több napot utazniuk, s egy lapon fölsorolt listáról személyeket (2-3) kell közvetlen útitársnak választaniuk, illetve elutasítaniuk. A 13–15 fölsorolt személy természetesen az európai, általában stigmatizált réteg egy-egy képviselője: például holland, szivarozó feminista, magyar tetovált cigány, olasz túlillatosított disc-jockey, erdélyi szegény parasztasszony, katolikus pap reverendában vagy egy belga homoszexuális grafikus.

Miután kis csoportokban hosszabb-rövidebb vita után döntöttek a kiválasztott személyekről, a táblán listáztunk, melyik csoport, kit kívánt, s kit utasított el. Indokolniuk kellett döntésüket. Voltak olyan személyek, amelyek egyes csoportoknál a kívánatos, míg másiknál a nemkívánatos listára kerültek. Ilyenek voltak pl. a katolikus pap, a homoszexuális, és a Liverpool-szurkoló. Az indoklás mentén beindult heves vitákban tisztán rá lehetett mutatni az előítéletek természetére, taníthatóságára, okaira.

Tisztázandó fogalmak voltak:
sztereotípia, xenofóbia, rasszizmus, diszkrimináció, tolerancia, esélyegyenlőség, stigmatizáció

Felhasznált irodalom

Lányi–Jakab: Emberi kapcsolatok 1
Allport: Az előítélet
Képzők Könyve
Minden ember király
Így látjuk mi „If you...” – kutatási anyag

A tizedik osztályban a kommunikáció szavak nélkül és szavakkal témakörnél hosszan időztünk. A testbeszéd egyes elemeit figyeltük meg, majd játszottuk el helyzetgyakorlatokban. Kiválóan használható segédanyag Montágh Imre: Mondjam vagy mutassam könyve, rádiós és tévés, a mozgás-és beszédkultúrát fejlesztő műsorai.

A diákok eljátszották egymást, jellemző gesztusokat, mimikát utánoztak, fölhívva a figyelmet az egyedi vonásokra, vagy éppen a mesterkéltségre, beképzeltségre, agresszivitásra. Fontos szempont volt, hogy soha ne legyen megalázásra, gúnyolódásra lehetőség. Ha mégis előfordult, azonnal szóvá tettem.

Célom volt, hogy kialakuljon a diákokban az igény a kulturált, udvarias, figyelmes, ízléses megnyilvánulásokra. Ennek tanultuk bizonyos technikáit. A helyzetgyakorlatok (ismerkedés, bemutatkozás, álláskeresés, eladó-vevő, beteg-orvos, hivatali ügyintézések, ünnepségek, szülő-gyermek, tanár-diák) során a különböző cselekvési, vagy öltözködési minták készletét felvonultatva látványossá, elemezhetővé tettük ezeket a szerepeket, viselkedési mintákat. A helyzeteket és karaktereket a tanár hozta és adta, tehát ebben az esetben nem önmagukat, vagy egymást kellett játszaniuk, hanem egy előre meghatározott szerepet. A nézőknek, a látottak alapján kellett kitalálniuk, mi volt a feladat.

Megbeszéltük az egyenrangú, és az alá-fölérendelődő szerepek, társas kapcsolatok jellemzőit, kifejeződési formáit. Egyértelművé kellett tenni számukra, hogy csak a külső és belső összhangját sugárzó, hiteles, kongruens személy bizalomkeltő, és hozhat létre hosszú távú, kiegyensúlyozott partneri kapcsolatokat. Nagy veszélynek vannak kitéve fiataljaink a piacorientált divattrendek, sztárattitűdök kritikátlan követésével. A kommunikációs helyzetgyakorlatok során is a valódi és hamis értékek, a valóságos és látszatvilág megkülönböztetni tudására kell felkészítenünk diákjainkat.

Tisztázandó fogalmak:
verbális, nonverbális kommunikáció, metakommunikáció, kongruencia, értő figyelem

Felhasznált irodalom

Montágh Imre: Mondjam vagy mutassam
Útravaló I–II–III (videokazetta)
Forgách József: A társas viselkedés pszichológiája, Gordon: PET

A kommunikációnkat jelentősen befolyásolja Intelligenciánk, kiváltképp Érzelmi intelligenciánk.

A képeslapokból ismert és kigyűjtött, úgynevezett intelligencia tesztekből kiindulva, rávezető beszélgetéssel világossá vált, hogy a legfontosabb intelligencia faktorok igen nehezen, vagy egyáltalán nem mérhetők. Konkrét példákat soroltak a diákok, milyen viselkedést tartanak intelligensnek, s melyet nem. Az IQ alapvető területeinek (műveltségi, verbális, cselekvéses-mozgásos, logikai-matematikai, zenei) megnevezése után került sor az érzelmi háztartásunk, érzelmi differenciáltságunk és kifejezőkészségünk mérhetőségének kérdésére.

A Lányi–Jakab: Emberi kapcsolatok című könyvből a Figyelj érzéseidre című fejezet feladatait oldották meg házi feladatként. Azt a kérdést, hogy „Mit éreztél/éreznél?”, kiegészítettem azzal a kérdéssel, hogy „Mit tettél/tennél?”.

Amellett ugyanis, hogy meg kell tanulniuk felismerni és megnevezni érzéseiket, érzelmeiket (sőt, ezeket egymástól el is különíteni!), látniuk kell, milyen cselekedetek, milyen érzelmi indíttatással, háttérrel függnek össze.

Órai munka keretében párokat alakítottak, lehetőleg olyan személyt kellett választaniuk, akivel egyébként keveset vannak. Összehasonlították munkáikat, érzéseiket, reakcióikat, majd erről beszámoltak a többieknek. Láthatóvá vált, hogy egyénenként milyen hasonlóságok és különbségek vannak egyes helyzetek emocionális, illetve cselekvéses feldolgozásában, milyen sztereotíp válaszok születnek, s azoknak mi áll a hátterében.

Az előítéletek témakör feldolgozásához is bevezetésként alkalmas ez a feladat, melyet én ki szoktam bővíteni még néhány kérdéssel.
Például: Melléd ül a vonaton egy cigány család. Mit érzel, mit teszel? Kiderül egyik barátodról, hogy meleg, vagy: Az aluljáróban egy koszos kisgyerek megy hozzád kéregetni. Mit érzel, mit teszel?
Az érzelmek megnevezni tudása már az irányítani, befolyásolni tudásához visz közelebb bennünket. Negatív érzések, érzelmek, indulatok „jogosságáról”, természetességéről, ösztönösségéről és akarattal történő befolyásolhatóságáról, irányításáról feldolgozni tudásáról mindig nagy viták folynak.

Személyes történeteket kellett gyűjteni a diákoknak saját életükből arra, hogyan változtak egy személlyel kapcsolatos érzelmeik, minek a hatására történtek a változások. Kellemes és kellemetlen csalódásokról számoltak be. Megpróbáltuk néhány esetben közösen végig követni és elemezni a történteket valamint a szereplők érzelmi állapotainak változását.

Feladatként kapták leírni egy-egy olyan esetet, amelyet rendre sikertelenül oldanak meg, frusztráltak lesznek, lehangoltak, vagy dühösek, agresszívak. Szituációs játékkal tanultuk, hogyan lehetne egyes nehéz, kínos helyzetből kikerülni, kompromisszumot keresni, társaikkal szemben empatikusabb magatartást tanúsítani, egy-egy vitát durva sértegetések, sértődések nélkül befejezni, hogyan lehet a másik megbántása nélkül nemet mondani. A helyzetek a diákok elbeszélései alapján, de kicsit módosítva, távolítva, más szereplőkkel, rögtönözve adattak elő. A látottakat megbeszéltük, elemeztük. Újra és újra a szereplők érzelmi intelligenciája került nagyító alá. (a másikra figyelés intenzitása, a másik szempontjainak megérteni akarása, a másik érzékenységére, sérülékenységére való odafigyelés, szóhasználat, hangerő, mimika, testbeszéd egyes elemei, kompromisszumkészség, határozottság, ésszerű érvelés, érzelmekkel való hatás, visszaélés stb.)

Példáink között a következő „nehéz” helyzetek szerepeltek:
Barátaid cigivel kínálnak. Te nem akarsz sem rágyújtani, sem őket elveszíteni.
Megállapodtatok az osztályban, hogy letagadjátok a házi feladatot. Ám amikor a tanár téged kérdez, elkezded fölolvasni azt. A szünetben a többiek számon kérnek, mert sokan egyest kaptak.
Unod már, hogy mindig a te mobilodat kéri kölcsön az egyik osztálytársad, mert az övé gyakran lemerül.
Nem akarsz menni a szüleiddel minden vasárnap a templomba/ a nagyszülőkhöz.
Állandóan neked kell gondoskodnod a kistestvéredről, akkor is, amikor a szüleid is ráérnének.
Nem akarod apunak szólítani anyukád második férjét, pedig erre kérnek.

Tisztázandó fogalmak:
empátia, érzelgősség, érzelmesség, szentimentalizmus, emóciók, ráció, érzelmi zsarolás, domináns, szubmisszív, kompromisszum, engedelmesség, megalázkodás, tisztelet, tekintély

Felhasznált irodalom

Buda Béla: Az empátia
Montágh Imre: Mondjam vagy mutassam
Kaposi: Drámajáték
Sallai–Szekszárdi–Jakab: Emberi kapcsolatok 1
Golemann: Érzelmi intelligencia
Csendes Éva: Életvezetési ismeretek és készségek

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.