wadmin | 2009. jún. 17.

A tervezéstől a kivitelezésig 2.

Emberismeret-etika foglalkozások gimnáziumi szakkör keretében

(Pedagógiai napló, korábbi beszélgetések „diákszövegeivel” illusztrálva – készítette Csaba Attila)

1. Bevezető közbeszólásokkal
(Kamarás István: Etika c. tankönyvének azonos című fejezete alapján – a szöveget ismerkedő megbeszélésünkön otthoni olvasásra adtam föl)

Milyen erkölcsi karaktereket jelenítenek meg a megszólalók? Melyikükkel tudnál azonosulni? Válasszatok ki, és dolgozzatok fel egy számotokra szimpatikus szerepet! Dramatizáljunk!

Jocó: (a gyerekek jellemzése szerint mindennel vitatkozik, kétkedő, lázad, élvezi, ha kritizálhat, középpontba szeretne kerülni – hangadó fiúk kérik ezt a „szerepet”)

  • az erkölcs korlátoz, okoskodik, diktál, fekete pontot oszt, prédikál – kellemetlenkedik!

Hol van az a bizonyos „norma”, melynek nevében ezt teszi? Jocó is valamilyen norma nevében kérdez, vagy ő a tagadás szelleme? Egyszerűen szemtelen?

Klári: (ösztönös erkölcsi érzék, érzelmek, naivitás, jóhiszeműség, segítőszándék – csak kevés lány tud azonosulni vele)

  • kedves, de kicsit buta lány, egyes fiúk szerint gyáva, nem akar – nem mer – tudomást venni az emberek „valódi természetéről”

Milyen az emberek „valódi természete”? Ha az emberek „eredendően bűnösök”, ilyennek kell elfogadnunk őket (ezzel együtt magunkat is?)! Nincs szükség Klárikra?

Ángyika: (konzervatív, kritikus, fontos a tradíció, valláserkölcsi alapok, az Isten „súg”, minden isteni – emberi törvény megsértése bűn)

  • senki nem azonosul vele az osztályból, de nem tartják ellenszenvesnek, talán jó, hogy vannak ilyen emberek, de az elképzeléseik szerint lehetetlen élni, önmagától is megvon sok örömöt, lehet, hogy az egész élete csalódás

Ismertek hasonló embereket? A vallásos ember elvárásai „magasabbak”?

Dr. Woland: (okosan kétkedő, kritikája mindig találó, mindennek a „fonákját” nézi)

  • a teljes relativitáshoz vihet el, szándékosan elbizonytalanít, öntelt, Luciferhez hasonlóan el akar minket keseríteni, a legjobb „figura”

Az ördög megjegyzéseinek nem lehet hasznát venni?

Vita alakul ki az erkölcsi szerepekről:

  • akik diktálják az erkölcsöt maguk sem tartják be a szabályokat
  • a diák helyzete alávetett, neki diktálnak, ő szinte semmibe nem szólhat bele
  • az erkölcs lényege valamiféle önkéntesség, ehhez szabadság kéne

2. Szerepeink (K. I. Erkölcstan 14. o.)

Hány „dimenziója” lehet egy embernek? Minek, milyennek írnának le minket a „földön kívüliek?” Minek gondoljuk saját magunkat?

  • táplálékra van szükségünk, védekezünk az időjárás ellen, szaporodunk (de mindezt bonyolultan csináljuk!), tehát az ember egy nagyon fejlett állat
  • az ember biológiai lény, de nem állat, képes korlátozni az ösztöneit, az ember egyszerre ösztönlény és homo sapiens
  • az embernek lelke van és akarata, uralkodik a természet fölött, Istenhez hasonló nagyság

Milyen szerepei vannak az embernek?

  • ösztönös: családanya, gyerek, férj, főnök (falkavezér), szerető, garázda, gyilkos (hirtelen felindulásból öl!)
  • szellemi lény: művész, olvasó ember, tanár, mérnök, mesterember, filozófus, teológus, mindenki, aki éppen a létén mereng, mindenki, aki Istenben hisz
  • társadalmi lény: miniszter, állampolgár, eladó, adóellenőr, rendőr, tévébemondó, börtöntöltelék, jótékonykodó tőkés, irigy kispolgár

Melyik szerep erkölcsösebb, vagy magasabb rendű? Lehet-e ilyesmiről beszélni?

  • test és lélek szétválaszthatatlan, kaja nélkül a filozófusok is éhen halnának, tiszta szellemnek lenni unalmas dolog
  • az ember minden megjelenési formája egyformán emberi

3. Az ember mint Szellem

Az állat „specialista”, az egyed- és fajfenntartás egy bizonyos módjában ügyes, az ember mindig új módszereket talál ki a túlélésre. Nem az evolúció változtatja, hanem a szelleme – ő alakítja át saját képére a természetet.

Hogyan „ismeri” meg a világot egy állat és a gondolkodó ember?

  • az ember képes különbséget tenni mindennapi létfenntartáshoz szükséges ismeretei és a teljes (kozmikus, isteni?) „valóság” között, az állat „csak” megjelöli, védelmezi, kihasználja környezetét, ha sikeres nem változtat stratégiáján
  • az állat a környezet hatására változik (evolúció), az ember saját változásához igazítja a környezetét
  • az ember a legapróbb részleten keresztül is az „egészet” szeretné megismerni
  • a múlt és előzetes ismereteink is befolyásolják cselekedeteinket, közvetlen érdekeink ellen is képesek vagyunk döntéseket hozni
  • előzetes tapasztalat (Kant): a fogalmi megismerést egy szavakkal ki nem fejezhető tudás előzi meg – velünk született kategóriák? – sejtés?

Szerintetek mi az öntudat?

  • tudom, hogy élek, tudom, hogy tudok, tudom, hogy rajtam kívül vannak mások is – látom saját magam (ez nem biztos, hogy jó)
  • képes vagyok szeretni, vagy gyűlölni önmagam
  • személyiség: örökölt és megszerzett pszichológiai tulajdonságok összessége, én vagyok a világ közepe, mindenki saját világának a központja

4. Az ember mint erkölcsi lény

Mit jelent meghatározottságunk?

  • bizonyos dolgok előre kiszámíthatóak egy ember életében
  • semmit nem lehet tudni előre, az ember élete csupa véletlen
  • determinizmus: biológiai lények vagyunk, a természet törvényeinek alávetve, társadalomban élünk kiszolgáltatva a társadalom szükségszerűségeinek
  • eleve elrendelés: Isten teremtményei vagyunk, kiszolgáltatva az ő akaratának

Mit jelent a szabadság?

  • akinek „jobban megy”, az szabadabb, több dolgot megengedhet magának

Még erkölcstelen is lehet?

  • valamennyire igen!
  • a kultúrától, vallásosságtól is függ, hogy valaki mennyire él vissza a szabadságával
  • tehát, ha ateista és jómódú családba születek feltétlenül erkölcstelenebb leszek, mint egy szegény, katolikus családba született? – ha ezt elfogadom, nincs szabadság!
  • műveltség, társadalmi helyzet, vallás meghatározhat valamennyire, de van egy életkor, amikor az ember maga határoz a sorsa felől

Az embernek szabadsága van, vagy sorsa?

  • az emberek régen hittek a démonokban, elve elrendelésben, asztrológiában, mert a társadalmuk sem volt szabad
  • a mai ember szabadnak gondolja magát, de nem az mert korlátozzák a törvények
  • szabad korlátválasztás, döntéseimmel szabadra korlátozom magam
  • aki átlépi a korlátokat bűnöző lesz

5. Milyen a „jó” ember? (54. o.)

  • erkölcsös, tehát szereti a családját, segít a szegényeken, tanul, becsületesen dolgozik, nem nagyképű, szeretik az emberek, nem féltékeny, jól bírja a fájdalmat és a csapásokat

Ez az ember tökéletesnek tűnik! Vannak erkölcsi „zsenik”? Jézus és Szókratész szerint jobb elszenvedni a bajt, mint okozni…

  • jó ember bárki lehet, ha erkölcsi döntést hoz
  • az „erkölcsi zseni” magasabb rendű érték nevében dönt, ha szükséges akár önmaga ellen

Mit jelent a lelkiismeret?

  • saját érdekeit összeveti magasabb eszmékkel, mások érdekeivel, legyőzi önmagát
  • érzelmi állapot, a tudatunk mérlegel és önmagát vállalja
  • az a jó, ha erkölcsi meggyőződésünk (hitünk) egybe esik önmagunk vállalásával, ekkor lehet hiteles (lelkiismeretes) egy cselekedet
  • az arisztotelészi hédoné (örömök megszerzése, fájdalmak elkerülése) nem feltétlenül erkölcstelen, ha nem sért másokat

Az erkölcsös cselekvés okozhat örömet?

  • igen, másoknak örömet okozni, örülni mások örömének lehet a legnagyobb öröm!
  • boldogság lehet mások szenvedését megelőzni (a „rosszat” rossznak tekinteni kötelező!)
  • a jó cselekedet adás, személyes szeretet kell hozzá
  • fontos az önzetlenség, az erkölcs nem szabálykövetés valamilyen vélt előny érdekében

Szókratész alapján mondhatjuk, hogy csak olyan szabályt érdemes követni, amit megértettünk.
Heller Ágnes szerint, ha „jók” akarunk lenni ne sértsünk meg másokat (személyében, értékeiben, testében, lelkében, hitében), ne manipuláljunk, reagáljunk őszintén, érzéseinket őszintén adjuk ki (rokonszenv, szeretet), segítsünk mások önállóságát fokozni…

6. Kit nevezhetünk „rossz” embernek? Mi a „bűn”?

„Rossz” ember, aki
  • ellenszenves, erkölcstelen, gyáva, hazug, puskázik, lop, letagadja jegyeit a szülei előtt
  • akit a társadalom annak tart
  • nincs rossz ember, csak „rossz” van, végső soron minden rosszat (bűnt) le lehet vezetni külső körülményekből, rossz gyermekkorból stb.

A „bűn” és a „rossz” azonos fogalmak?

  • hasonlók: a bűnös ember a társadalom számára „rossz”
  • a bíróság, vagy az egyház mondja meg, mi bűnös és mi nem az
  • a bűnömről lehet, hogy csak én tudok, saját lelkiismeretem mondja meg, hogy mi a bűn és nem egy idegen

Ágoston: Minden ember „eredendően bűnösnek” születik (eredendő bűn dogmája), ennek már a csecsemőn is látszanak a jelei (túl mohón követeli anyja kebelét, irigy a tejtestvérre). Az eredendő bűnt csak a keresztség semlegesítheti ideiglenesen. A kereszteletlen csecsemő elkárhozik! Felnőtt korban csak az isteni kegyelem segítségével vagyunk képesek jót cselekedni. Kegyelem hiányában a jó cselekedet ellenére is elkárhozunk!

  • a csecsemő ösztönös viselkedését tekinti bűnnek – felháborít!
  • a papok mindig olyasmibe szólnak bele, amihez nem értenek (pl. abortusz)
  • az ember tényleg tele van „rossz” (állati ösztöneinkből fakadó) hajlamokkal, ezen csak a társadalomban (család, iskola), vagy a tízparancsolatból tanult dolgok változtathatnak

Ágoston szerint rossz, amit elszenvedünk, bűn, amit mi okozunk. A mai egyház, már nem ilyen szigorú az eredendő bűnnel kapcsolatban. A „humán teológia” szerint egy nem hívő, de alapvető erkölcsi normákat betartó ember is üdvözülhet…

  • az ilyen „alamizsna-üdvösségből” nem kérünk
  • jó, hogy nyit az egyház a nem hívő emberek felé is

Mi a „rossz”?

Aquinói: a „rossz” az istentagadók problémája: ha isten végtelenül jó, hogyan lehetséges mégis van a világban rossz…

  • A rossz lehet természeti csapás, vagy véletlen következménye is, a bűn mindig szándékos

Heller Ágnes szerint az a „nem tisztességes”, aki

  • lényegét elrejti
  • nem tárja fel magát senkinek sem
  • elrejti indítékait
  • fenntartásokkal cselekszik
  • senkiben sem bízik
  • másoknak rossz indítékot tulajdonít
  • elzár ismereteket
  • felelőtlenül ígéreteket tesz
  • bizalmas értesüléseket árul el

Ki az aki a felsorolt pontok tükrében vétlennek érzi magát?

  • szinte minden pontot betarthatatlannak tartok az üzleti világban, vagy a politikában
  • néha családban is muszáj „nem teljesen őszintének lenni”
  • a fenntartással való cselekvés minden józan ember sajátja…
  • a pontok igazak, de csak a családra, barátságra értelmezve

7. Az ember erkölcsi fejlődése

Paget: Hét éves kortól a gyerek az együttműködés belső szükségletéből fogadja el a szabályokat. Fő törvény az egyenlő elosztás. A szabályok szentek, ha megsértem a rendet, akkor is elfogadom.

Hány éves kortól kezdődhet el az egyén erkölcsi nevelése?

Tíz éves kortól a szabályok már nem szentek! Autonóm szakasz – ekvitás (motívumok, társadalmi kapcsolatok, érzelmek a meghatározók).
Kohlberg szerint a konvencionális szerepegyeztetés kora: „jógyerek” – orientáció, szabálybetartás a minták szerint.
Identitáskeresés: példaképek keresése, irányító felnőttek nagy hatása
Végletek: hit-cinizmus, bizalom-bizalmatlanság

Kamaszkor: kitáguló világ, eszmék, tudomány világa
A vita, mint öncél, kísérletezés, bizonytalanság, lázadás – „senki sem szeret”, „semmi sem történik”.
Kialakulnak az erkölcsi elvek – a kölcsönösség kölcsönössége.

Ifjúkor: intimitás, beilleszkedés a világba és lemondás róla (a gyerekek javára).

Érett felnőtt: harmónia, elfogadás, kreativitás, altruista törődés, önállóság, belső kontroll, önbizalom, önismeret, sokoldalú érdeklődés, nyitottság, mérlegelés, humor.

8. Van egyetemes erkölcsi törvény?

  • van, a Tízparancsolat, vagy a mózesi törvények
  • egy állam törvényeivel írja elő az erkölcsöt, de ez országonként változik
  • a törvény és az erkölcs más, az erkölcsös, amit én annak érzek

Törvényadó lehet Isten, állam közösség. Az egységes keresztény világ felbomlása után újra kell fogalmazni az egyetemes erkölcsi törvényt.

Kant: az erkölcsi törvény nem írhatja elő, mit kell akarnunk hanem csak azt, hogyan kell akarnunk a jót – szabadon, érdek és félelem nélkül. Nem tehetek olyat, ami másokat korlátoz. Csak akkor vagyok szabad, ha képes vagyok saját belátásom alapján cselekedni. A célokat magam választom egyéniségemnek megfelelően – autonóm ember.
Kategorikus imperatívusz: cselekedj úgy, hogy az akaratodat meghatározó szándék (alapelv) általános erkölcsi törvénnyé legyen.
A másik ember cél és nem eszköz.

Etikák:

Materiális: akkor erkölcsös egy cselekedet, ha jót hoz létre – az eredmény számít

Érzelmi: az a jó, ami tetszik nekünk, intuitív képesség „jó” és „rossz” megkülönböztetésére

Helyeslési: apperbáció: az a jó, amit isten helyesel

Evolúciós: (Spencer) csak a fejlett ember erkölcsös

9. Jellem

Velünk született tulajdonság, vagy a társadalmi környezet határozza meg?

  • Velünk született: temperamentum (lobbanékony, ijedős, vakmerő, visszahúzódó)
  • társadalmi: irigy, hatalmaskodó, ravasz, önző, bátor, figyelmes

Egy rossz természetű ember feltétlenül „jellemtelen” is?
A jó természetű ember lehet erkölcsileg gyönge?
Irigység, hiúság, gyávaság jellemhiba, vagy „bűn”?
Milyen az értékes jellem?

  • szeretet, pozitív gondolkodás

Alakítható-e a jellem?

  • minden normarendszer tanítható
  • 19. sz.-ig a szexualitás terén való tisztességgel azonos
  • igazából a fejlődést lehet segíteni
  • sarkalatos erények: igazság, bölcsesség, bátorság, mértékletesség (Szókratész)
  • középkor: hit, remény, szeretet
  • Aquinói szerint az ember csak okosan tehet jót

Melyik a legfontosabb erényfajta?

Okosság? – a buta ember erkölcstelen?
Jószívűség? – csak okosan lehetünk jószívűek, e nélkül buta rajongás, majomszeretet stb.
Igazságosság? – jogi kategória: mindenkinek meg kell adni, ami jár

  • egymást szerető emberek között értelmetlen fogalom
  • személlyel és közösséggel szemben is lehetünk igazságosak
  • igazságos dolog-e szurkolni saját csapatunknak?

Pártatlanság: nem azonos az érdektelenséggel
Bátorság: milyen bátorság típusok vannak?
Mértékletesség: böjtölés, szüzesség?

Aquinói: a szexuális öröm kiemelkedő érték, a szexuális öröm iránti közömbösség erkölcsi hiányosság – a túlhajtott aszkézis eretnekség

  • a tisztátalan csak önmagának akar élvezetet
Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.