A tervezéstől a kivitelezésig 10.

Emberismeret-etika gyakorlati megközelítésben – kortárs-facilitátor-képzés

(Óratervek és visszacsatolások a megvalósításról – készítette Hadházi Lívia)

1. Téma

Bevezetés a „Konfliktuskezelés szemtől-szembe” programba
A program eredete, célja, keretei
A csoportszabályok együttes megalkotása

Időkeret: 90 perc

Módszer:
Bemutatkozó kör – nagycsoport
A program felvezetése – előadás
Csoportszabályok – brainstorming

Tapasztalatok összegzése:

1. A terem átrendezése nem aratott osztatlan sikert. A következőkben részletesen el kell mondanom ennek a fontosságát és jelentőségét.
2. A bemutatkozó kör viccesen sikerült, hiszen nagyrészt ismerték egymást, de ennek ellenére fontosnak tartottam.
3. A program felvezetését érdeklődve hallgatták, bár sok volt a közbekiabálás, de ez a csoportszabályok megalkotásáig nem nagyon változtatható meg.
4. A csoportszabályok megalkotása okozta a legtöbb problémát. „Nincs szükségünk szabályokra” és hasonló megnyilvánulások hangoztak el. A későbbiekben javasolnám ezt alaposabban előkészíteni. Pl. Milyen szabályokkal találkoztok ébredéstől lefekvésig mindennapjaitokban (a fogmosástól a közlekedésig). Táblázat formájában ezek összegyűjtése és ebből a csoportszabályok levezetése.

2. Téma

Problémamegoldó képességünk, megoldás-centrikusság

Cél:
Az ismert és alkalmazott problémakezelési modellek bemutatásán, összemérésén keresztül annak feldolgozása, hogyan érdemes hozzáállni emberi problémákhoz

Időkeret: 90 perc

Módszer:
Körkérdés – nagycsoport
Esetmegbeszélő csoportmunka hozott probléma alapján
Összefoglalás körkérdéssel – nagycsoport
Zárójáték – nagycsoport

Tapasztalatok összegzése:

1. A terem átrendezése már sokkal gyorsabban ment, mint első alkalommal. Azt hiszem beletörődtek.
2. A kezdő körkérdést kissé kifigurázták: „szeretnél beszélni róla?” Először semmitmondó válaszokat adtak, majd egyre jobban kezdtek belejönni a sztorizásba. A felsorolt eseményekből együtt választottuk ki azt a négyet ami feldolgozásra került.
3. Az esetjátékot nagyon élvezték, persze itt is voltak poénok, de meglehetősen komolyan vették. Feltűnően sok volt az agresszív megoldási mód és az elzárkózás a konfliktustól.
4. Az összefoglaláskor többen belátták, hogy sem az agresszió, sem az elzárkózás nem lehet nagyon hatékony elintézési módja a konfliktusoknak, de voltak akik meggyőzhetetlenek maradtak.
5. A zárójáték katasztrofális volt. Többet nem csinálom. Azt hiszem ennek a korosztálynak ez a játék kicsit gyermeteg.

3. Téma
Mi a konfliktus?

Cél:
Összemosódó fogalmaink tisztázása, a konfliktusok gyökerének, természetének és kezelési alternatíváinak feldolgozása

Időkeret: 90 perc

Módszer:
Körkérdés – nagycsoport
Csoportos esetjáték
Zárókör – nagycsoport

Tapasztalatok összegzése:

1. A kezdő körkérdés nehezen indította be a munkát, bár utalva az előző alkalomra, amikor csupán az aznapi konfliktusaik száma is jelentős mennyiségű volt, kezdett visszajönni az emlékezetük. A konfliktus fogalmának tisztázásakor kiéleződtek az előző órai ellentétek az „agressziópártiak” és az azt ellenzők között. Nagyon kellett ügyelni arra, hogy ne szabaduljanak el az indulatok. A szenvedő alany helyzete mindannyiuk számára hálátlan szerep volt.
2. Az esetjátékban nagyon hitelesen játszották mind a késő diák, mind az ezt rosszalló tanár szerepét. Nem lepődtem meg. Az igazgató és a tanár párbeszédében a tekintélyes igazgató nem azonosult a tanár problémájával, a diák esetleges gondjai pedig egyenesen hidegen hagyták. A szülőkkel folytatott beszélgetésben a felelősség egymásra hárításának iskolapéldáját láthattuk. A családi beszélgetés is szépen modellezte a szemrehányó szülők és a kamasz gyerek kommunikációs próbálkozásainak sikertelenségét.
3. A megfigyelő csoport ügyesen érzékelte a kommunikáció félresiklását.
4. Szinte mindenki meg tudta fogalmazni, mikor lenne elégedett az esettel.