wadmin | 2009. jún. 17.

A tervezéstől a kivitelezésig 6.

Emberi kapcsolatok, őszinteség, hazugság

(Pedagógiai napló, egy téma feldolgozása 10. osztályban – készítette Kövesi Györgyi)

A félév előtti utolsó órán szerettem volna azokat a diákokat is megszólaltatni, akik ritkán, vagy egyáltalán nem akarnak szóban megnyilvánulni. Az osztály 30 fős, közülük legalább 8-10 ilyen fiatal.

Az óra elején hat szituációt vázoltam röviden a táblán, azzal a feladattal, hogy gondolkodjanak rajta, hogyan döntenének, Szólni? Elhallgatni? Letagadni? Miért? Válasszák ki valamelyik hozzájuk közel álló esetet és véleményezzék.

A hat eset nyújt alternatívát, így elkerülhető az a helyzet, hogy a diák egyszerűen azt mondja, nincs véleményem erről. Meg kell tehát fogalmaznia valamit, és azt összefüggően el kell mondania, s a társak erre majd reflektálhatnak. Ez egész osztályos beszélgetés, amelyben újra és újra azt kell gyakorolnunk, hogy tiszteletben tartjuk a másik véleményét, végighallgatjuk, nem vágunk közbe, nem „hülyézzük le”, lehetséges ugyanarról többféle „igazat” mondani, és az is gyakran előfordul, hogy nem lehet „az igazat” megmondani, csak körüljárni, differenciálni, sok látószögből megvizsgálni.

A hat szituáció részben helyi, iskolai példa, részben tankönyvi, részben saját kitaláció:

  1. Félévkor megbuksz. Elmondod-e kedvenc nagynénidnek, aki nagyon bízik benned és szeret téged?
  2. Láttad drogozni egyik osztálytársadat. Az osztályfőnök kérdezi az osztályt, mi lehet ezzel a diákkal, aki az utóbbi időben olyan „furcsán” viselkedik.
  3. Egy közkedvelt, népszerű, nagy baráti körrel rendelkező iskolatársadról tudod, lopott. Nyomozás folyik az iskolában.
  4. Az osztályterem egyik padját társaid telefirkálták. Ott kell maradni az osztálynak takarítani, mert nem derült ki, ki tette.
  5. Az osztály nagy többsége puskázott dolgozat alatt, te is de csak néhányan kaptak ezért egyest. Te nem kaptál.
  6. Abban a boltban, ahol néhányszor már becsaptak, most többet adtak vissza pénztárnál.

Néhány perc gondolkodás után sorban megkérdeztem a csendesebb diákokat, hogyan vélekednek. Lassanként spontán vita alakult ki, jelezték ellenvéleményüket.
Legtöbben a drogos diák esetéhez szóltak hozzá, két tábor alakult. Az egyik azt erősítette, semmi közük hozzá, az ő baja, úgysem tudnának segíteni, úgyis elutasítaná őket.

A diákok kisebbik része volt azon a véleményen, hogy valahogy megpróbálna beszélni a drogos társukkal. Szinte senki nem fordulna, segítő felnőtthöz, esetleg a szülőkhöz.
Megpróbáltam arrafelé terelni a beszélgetést, van-e felelősségünk egymásért, kell-e legalább megpróbálni a segítségnyújtást, ha egyértelműen veszélyben van valaki. A szolidaritásról, összetartozásról igyekeztem néhány gondolatot elültetni, hivatkozva arra, biztos mindenki került olyan helyzetbe, hogy kérés nélkül is kapott segítséget, tapasztalt jóindulatot másoktól.

Egyértelmű állásfoglalás történt a bolti visszajáró pénz ügyében. Mindenki jogosnak, erkölcsileg sem kifogásolhatónak ítélte a többletpénz gondolkodás nélküli bezsebelését. „Jogos törlesztés”, állították. Valamint: „a becsületes ember mindig pórul jár”, „nem abban a világban élünk, ahol megéri becsületesnek lenni”.
A belülről irányított emberről beszélteket idéztem föl nekik, aki akkor is képes becsületes maradni – csupán saját jóérzése miatt –, amikor a többiek mindnyájan csalnak. Nem éreztem, hogy szavaim hatottak volna, elgondolkodtatták volna a hallgatóságot ...

Az ötös szituációnál merült fel a betyárbecsület fogalma. Nagy vita bontakozott ki, ki, mikor, hogyan „árulja be”, „adja ki” osztálytársait. „hülye, aki maga jelentkezik az egyesért”, „szemétség bemártani valakit, aki puskázott, vagy más jegyet diktált be a tanárnak”. A vélemények megoszlottak, (ki, mit érdemel, tükrözi-e a jegy a tudást, kell-e tükröznie, az igazságos tanár kérdései) olyannyira, hogy mindenki csaknem kiabált, hiszen naponta megélt helyzetről volt szó.
Közben kicsengettek, a következő órára kértem, gondolkodjanak olyan saját példán, amely a betyárbecsületről szól.

Az óra végen nem történt összefoglalás, nem történt levezetés, ezt a témát vitték ki magukkal, talán folytatták tovább szünetben, menzán, buszon, vonaton.
Ha ez így van, egy célom elértem, azt tudniillik, hogy nem csak órai tananyag, amivel foglalkozunk, hanem valódi „életanyag”.
Történt mindez szinte eszköztelenül, morális dilemmákat felvető hétköznapi élethelyzetek megidézésével, feldolgozásával.

Hiányérzetem arról szól, nem tudtam számukra eléggé hitelesen, meggyőzően közvetíteni a becsületesség erényének valós értékét. Csak kérdés szintjén fogalmazódott meg, s egyértelmű megerősítést nem kapott.

Tags: 
Prefix: 

A honlapon található adatbázisban lévő tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művek elektronikus továbbhasznosítását előzetes írásbeli engedélyéhez köti. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést kifejezetten megtiltja.