Mód-Szer-Tár

Szertár. A szertár ott van valahol a folyosó végén, mindenki pontosan tudja, de lehet, hogy csak sejti, hol. Az ajtaja sokszor zárva, csak a kiválasztottak léphetnek be rajta, hogy előbányásszanak valamit a mélyéből, amitől minden hirtelen érthetővé és világossá válik. A szertár titokzatos és időtlen, hiszen generációk halmozták fel a benne található tárgyakat, emlékeket. Senki sem tudja, mi lapul a szekrények mélyén. Soha sem valakié, mindig valakiké, a szertár közös: a biológusoké, a földrajzosoké, a történelmeseké, a fizikásoké. A szertár nem költözik: a szertár örök.

Mindannyian jól tudjuk, milyen a legtöbb. A biológia-szertárban megfakult tollú madarak sorakoznak csontvázak, rovar-, növény- és lepkegyűjtemények mellett, a földrajzszertárban térképek lógnak a falról, földgömbök, terepasztalok, kőzetek pihennek, a kémiaszertárban apró üvegcsékben titokzatos folyadékok várják, hogy elvarázsoljanak valakit az órán.

Milyen lehet az a szertár, ahol a módszereket tartják? Az iskola központi részén van, vagy egy eldugott folyosón? Hatalmas és tágas, vagy ellenkezőleg: kicsi és sötét? Az ajtó melletti nagy szekrény rejti az értékeléseket, a csoportos munkák a felső polcon pihennek, a sarokban állnak a fegyelmezések, a dicséretek pedig a fiók mélyén lapulnak? Létezik egyáltalán ez a szertár? Már igen.

Az OKKER Kiadó 2006-ban jelentette meg Ollé János és Szivák Judit Mód-Szer-Tár című könyvét. A szerzők tanári tapasztalata mellett az osztálytermek jelenségvilágának megismerését célzó vizsgálatuk alapján készült a kötet. Tanórákat rögzítettek az ország több általános és középiskolájában, és didaktikai kérdésekről beszélgettek a tanárokkal és a tanulókkal. Az volt a szándékuk, hogy az itt szerzett tapasztalatokat a kapcsolódó elméleti ismeretekkel együtt elérhetővé tegyék a nagyobb közönség számára is. Vállalkozásuk igen komplex, hiszen a könyvet DVD-melléklet és (Magyarországon talán először) egy weboldal teszi teljessé.

A könyv (a szerzők saját meghatározása szerint munkatankönyv) nyolc fejezete a tanítás négy nagy kérdését, a tanulásszervezést, a fegyelmezést, a differenciálást és az értékelést vizsgálja. A Mód-Szer-Tár, ahogy az egy valamirevaló szertártól elvárható, logikus és áttekinthető; miután először alaposan körülnéztünk benne, legközelebb biztosan tudjuk majd, hogy mit hol találunk meg.

Belépve az ajtón minden fejezetben először gyors pillantást vethetünk a vizsgált témákra, felidézhetjük a széles körben elterjedt nézeteket, véleményeket. Ezután a kapcsolódó legfontosabb elméleti ismeretek összegzését találjuk, majd (egy oldalajtón keresztül) bekukkanthatunk a tanári szobába, ahol Judit és János vitájának lehetünk tanúi. Szinte az összes érvet és ellenérvet felsorakoztatják, amely az adott témával kapcsolatban valaha elhangozhatott, és amely az olvasóban is felmerülhet. A párbeszédek izgalmasak, bárkit kritikai gondolkodásra, önreflexióra késztetnek. Mindenki találhat olyan kijelentést, amellyel teljes mértékben azonosulhat, és minden bizonnyal olyat is, amelytől elborzad. A szerzők („János” és „Judit”) a viták során sokszor szélsőséges nézeteket is képviselnek. Minden bizonnyal lesznek olyan olvasók, akik a kötet tanulmányozása során egyiküket vagy másikukat megkedvelik, míg másokban éppen ellenkezőleg, ellenszenvet ébresztenek.

A viták után hatékony, illetve eredménytelen példák tárával találkozhatunk, amelyet a DVD-mellékletben található hangfájlokra való utalások egészítenek ki. A bemutatott eredmények összefoglalásaként könnyen áttekinthető tanácsok, tippek, hibák gyűjteménye után minden fejezet feladattal zárul, amely elősegíti az olvasottak elsajátítását, és segítségével magunk is tovább gondolkodhatunk a feldolgozott kérdéseken.

Tanítani könnyű. Jól tanítani nagyon nehéz – olvashatjuk a kezdő mondatokban. A kötet első fejezetében a szerzők a jól és eredményesen tanítással kapcsolatos nézeteiket osztják meg az olvasókkal. Hangsúlyozzák, hogy az eredményes tanításhoz a gyakorlati ismeretek, a tapasztalat mellett elengedhetetlenül szükséges az elméleti tudás megléte is, hiszen nem tekinthető etikusnak az a pedagógus, aki úgy gondolja, hogy szabadon próbálkozhat, kísérletezhet a tanítványaival az órákon. A tanítás a szerzők szerint megtanulható, de tisztában vannak azzal, hogy konkrét, minden szituációban alkalmazható megoldásokkal ők sem szolgálhatnak. Vállalkozásuk célja az, hogy elméletileg ideális tanári és ehhez kapcsolódó tanulói tevékenységet mutassanak be.

A második fejezet a módszerekkel és a tanulásszervezési módokkal foglalkozik. Mivel minden óra más és más, a szerzők szükségesnek tartják, hogy a tanárok az alkalmazható megoldások lehető legszélesebb skáláját birtokolják. Sajnos a legtöbb tanár még ma is úgy tanít, ahogyan őt is tanították több évvel vagy évtizeddel ezelőtt. Ennek elsődleges oka a rendelkezésükre álló módszertani repertoár szűkössége. Azért, hogy nagyobb választási lehetőséget kínáljanak a tanároknak, a szerzők részletesen elemzik a tanári előadás, a magyarázat, a kérdve kifejtés és a bemutatók típusait, mindezekkel hasznos tanácsokat adnak az órai munka változatos szervezésére.

A tanárok, a tanulók és a szülők által is talán leggyakrabban említett probléma a fegyelem, amely komoly konfliktusok forrása lehet a felek között. Nagyon kevés pedagógusnak nem jelent gondot a fegyelmezés, és ez bizony nem csak a kezdő pedagógusokra igaz. A harmadik fejezetben a fegyelem és a fegyelmezetlenség okainak feltárása után a szerzők bemutatják a fegyelmezetlenség kezelésének lehetséges módjait, a jó és a rossz gyakorlatokat. Kiemelik, hogy a fegyelmezés sohasem lehet öncélú és indokolatlan, a tanulók megalázását minden esetben el kell kerülni, és hangsúlyozzák, hogy a fegyelmezés megelőzése fél siker.

Vajon jónak tarthatjuk azt a tanárt, aki csak egy egész osztályt lát az óráin és nem tanulókat? Sosem szabad elfelejteni, ahogy nincs két egyforma ember, úgy két egyforma tanuló sincs. A tanári tudatosságnak ki kell terjednie az egyéni különbségek figyelembevételére és a differenciálásra is. Mindez azonban a szerzők reménye szerint nem elsősorban tanári tevékenységet jelent, hanem sokkal inkább gondolkodásmódot, amely nem csak a tanórára terjed ki, jelen van az azon kívüli életben, a tanórán kívül, és érvényesül a hétköznapokban is. A negyedik fejezet központi gondolata a differenciált tanulásszervezés, amely összetett és meglehetősen bonyolult feladat, komoly körültekintést igényel. Legfontosabb feltétele, hogy a tanárok alaposan megismerjék a tanulókat, a képességeik mellett a családi hátterüket, a napirendjüket, a motivációjukat, attitűdjüket, érdeklődési körüket, tanulási szokásaikat. Mindezek ismeretében olyan differenciált tanulásszervezési megoldás alakítható ki, amikor a tanóra minden pillanatában minden tanulónak megvan a sajátosságainak leginkább megfelelő feladata. Ezt természetesen nehéz megszervezni, de mint minden, ez is egyre könnyebbé válik, és ideális esetben a többi tanárra is számíthatunk ebben.

Az utolsó nagy módszertani kérdés az osztályozás, értékelés. A szerzők kiemelik, hogy az értékelés nem csak az osztályzatokban van jelen, nehezen különíthető el a visszajelzéstől, amelynek szinte minden esetben értékelő jelentéstartalma is van. Az értékelés azért is kényes dolog, mert a tevékenységre kapott visszajelzés esetében nehéz elvonatkoztatni az egész személy megítélésétől. Éppen ezért hangsúlyozzák a szerzők az átgondoltság és az objektivitás fontosságát, valamint azt, hogy soha nem lehet cél a megszégyenítés.

A könyv záró része a tanulók oldaláról közelíti meg a pedagógiát, a tanulói interjúk legfontosabb tapasztalatairól számol be. Tanulságos ez a fejezet, hiszen sok esetben kiegészíti az olvasottakat, másrészről megtudhatjuk, mit gondolnak a tanulók az oktatásról és a nevelésről, az iskoláról és a tanárokról. Sajnos a kelleténél sokkal kevesebbszer kérdezzük meg mindezekről a leginkább érintetteket, a tanulókat. A fejezet és a kapcsolódó beszélgetésrészletek bizonyítják igazán, hogy mekkora veszteség ez nekünk.

Ollé János és Szivák Judit munkatankönyve fontos és örök érvényű értékeket tart folyamatosan szem előtt, mindemellett nagyvonalú is, hatalmas mennyiségű elméleti tudást és a mindennapokban is jól hasznosítható praktikákat tartalmaz. Áttekinthető, világos stílusban tárgyalja a tanítás során használható módszereket, egyszerre szolgálva a széles körű ismeretterjesztést és a tudományos igények kielégítését. A tanári tapasztalattal kevésbé rendelkező érdeklődők is megismerhetik segítségével az iskolák belső világát, a hatékony tanári munkát. Mindezt rendkívül olvasmányosan teszi. Letisztult szerkezete, átlátható tipográfiája garancia arra, hogy szükséghelyzetben is könnyen megtalálhatjuk benne a segítséget. A könyvet kiválóan használhatják a tanárképzésben részt vevő hallgatók és a több évtizedes tanítási tapasztalattal rendelkező tanárok egyaránt.

Ez a szertár kitárt ajtókkal vár mindenkit, hogy belépjen. Biztosan lesz, aki csak beszalad, hogy felkapjon valamit, és fut is tovább, lesznek, akik szóról szóra, „polcról polcra” áttanulmányoznak mindent, mielőtt elindulnának az osztályterembe, és remélhetőleg lesznek olyanok is, akik továbbgondolják a hanganyagokat, hiszen a mellékletben található felvételek valóságos kincsesbányát kínálnak azoknak, aki kutatni szeretnének.