XV. Konzultáció

A konzultációhoz szükséges előismeretek:

Makedónia színrelépése jó példáját mutatja azoknak a helyzeteknek, amikor a térség nagyhatalmai között egyensúlyhelyzet alakult ki vagy a nagyhatalmi törekvések éppen kioltják egymást. Ilyenkor lehetőség nyílik arra, hogy a mellékszereplők főszereplőkké válhassanak.

Mutassunk be tanulóink számára korábbi tanulmányaikhoz kapcsolható hasonló helyzeteket!

Makedónia felemelkedése

A makedón nép az ókori görögség településeinek határvidékén elhelyezkedő nép volt. Eredetükről és nyelvük hovatartozásáról ma is vita folyik. Az egyik elképzelés szerint görög, trák és illír népelemekből álló törzsek voltak, ebben az esetben tehát rokonságban állnak a görögökkel. A másik nézet szerint önálló indoeurópai nyelvet beszélő nép volt, és a mai macedón nép ősét alkotnák, amelyet a mai bolgár néppel kötne össze rokoni kapcsolat.

A Kr. e. 7. század közepén jött létre a makedón állam, amelynek vezetője a fegyverforgató férfiak gyűlésén választott király volt. Ő volt a hadsereg és a vallási szertartások vezetője és a főbíró.

A makedónok alapvetően állattenyésztéssel foglalkoztak. (A hegyvidéken jól tartható kecske királyaik címerén és pénzeiken is megtalálható.) A másik fontos foglalkozás a katonáskodás volt, a fegyveres férfiak közössége alkotta a makedón társadalom vezető rétegét.

A perzsák támadása idején I. Alexandrosz a perzsákat támogatta, majd a görögség győzelme után rögtön a perzsák ellen fordult, így a háborút területi nyereséggel zárta, megnégyszerezte állama területét, és a „hellénbarát” melléknevet is megkapta. Uralkodása alatt országában a makedón nyelv helyett az attikai ión nyelv lett az uralkodó nyelv.

Kr. e. 359-től vagy 358-tól II. Philipposz uralkodott Makedóniában. Előbb belső, majd külső ellenfeleivel számolt le, majd gazdasági és katonai reformjaival megerősítve az államot a görög területek feletti uralom megszerzésére törekedett. Katonai ereje ekkor már felülmúlta az amúgy sem egységes görög poliszokéit. Az összecsapás elkerülhetetlenné vált.

A görögség érdekeit, egységét hirdető pánhellén (összgörög) politika nevében II. Philipposz a Khairóneia melletti csatában Kr. e. 338-ban legyőzte a létszámfölényben lévő makedónellenes görög poliszokat. A makedón hadsereg sikerének egyik titka az ún. makedón falanx volt, amely hosszú lándzsákkal és nagyméretű pajzsokkal felszerelt, zárt katonai alakzatként jól összehangoltan tudott együttműködni a lovassággal. E harcban rész vett és a nagy győzelem részese volt a király 18 esztendős fia, Alexandrosz is, aki már itt kivívta a katonák megbecsülését hadi tehetségével.

II. Philipposz katonai győzelmét politikai sikerre akarta váltani és még abban az évben összehívta Korinthoszba az összes görög polisz vezetőit. A Kr. e. 338–337-ben megtartott kongresszuson Spárta kivételével valamennyi polisz részt vett. A kongresszus általános békét hirdetett a görögségen belül, és a poliszok belső rendjét igyekeztek konzerválni. A legyőzött poliszok a frissen megalakított perzsaellenes pánhellén szövetség katonai vezetőjének II. Philipposzt választották. Mindezen törekvések már egy perzsák elleni hadjárat céljait szolgálták.

A makedón uralkodó megkezdte a hadjárat előkészítését, de az egyik leánya esküvőjén Kr. e. 336-ban testőre meggyilkolta.

III. Alexandrosz (Nagy Sándor) és hellenisztikus birodalma

Kr. e. 336-ban a mindössze 20 éves fiatalember III. Alexandrosz néven került a makedón trónra, aki Nagy Sándor néven vált a történelmi tudat részévé. Apja gondoskodni kívánt fia kitűnő neveléséről, ezért az ókor kiemelkedő gondolkodóját, Arisztotelészt bízta meg ezzel, aki a fiút 13 és 17 éves kora között tanította. (Arisztotelész jutalma ezért a néhány évvel korábban földig rombolt szülővárosának, Sztageirának újjáépítése volt, illetve később 800 talentum ezüsttel [1 talentum több mint 26 kg volt] ajándékozta meg őt Alexandrosz.)

Nagy Sándor megerősíttette és elfogadtatta hatalmát a poliszok többségével, de az ellenszegülőket, így többek között az ellene forduló Thébát megbüntette és a város 6 ezer lakosát lemészároltatta, a többit rabszolgaként eladta. A város valamennyi épületét a költő Pindarosz háza kivételével leromboltatta.

Az erőteljes és erőszakos fellépés meggyőzte ellenfeleit a fiatal uralkodó képességeiről és tetterejéről. Fontos lépés volt, hogy feltöltötte az apja által csaknem teljesen üresen hagyott kincstárat, és ezért folytathatta a perzsaellenes hadjárat előkészítését.

Kr. e. 334 tavaszán indította el kb. 48 ezer fős seregét a Perzsa Birodalom ellen. A sereg kisebb része volt makedón, többségük görög és más származású harcosból állt. A Perzsa Birodalom helytartóinak seregét legyőzve jutott el Gordion városába, ahol féltve őrizték Gordiusz király szekérre kötözött hatalmas kötélcsomóját, amiről a hagyomány azt tartotta, hogy aki megoldja e bogot, az lesz Ázsia ura. Nagy Sándor kardjával kettévágva oldotta meg a „gordiuszi csomót”. ( A kortársak számára tette jelképes is volt egyben, hiszen az erő és a váratlan megoldások egyaránt jellemezték a fiatal hadvezért.)

A következő év nyarán a perzsa uralkodó, I. Dareiosz már maga akarta megállítani és legyőzni a támadókat, ezért hatalmas sereggel, a makedón sereg háromszorosával indult Alexandrosz ellen. A Kr. e. 331-ben Isszosz mellett lezajlott csatában ismét a makedón–görög sereg győzedelmeskedett. Hatalmas veszteséget okoztak a perzsa hadnak, és tetemes mennyiségű ezüstöt zsákmányoltak.

Ezt követően III. Alexandrosz a Perzsa Birodalom védtelenül maradt területeit: a Földközi-tenger keleti partvidékét és Egyiptomot vette célba. A föníciai városok sorra meghódoltak, Türosz azonban ellenállt, és csak héthónapos ostrom után lett a makedónoké, akik kegyetlenül megbosszulták az ellenállást. Kr. e. 332-ben a makedón sereg harc nélkül megszerezte Egyiptomot. (lásd erről: Egyiptom)

A következő évben ismét útra kelt III. Alexandrosz serege, és a Perzsa Birodalom közepe felé indult. Átkeltek az Eufrátesz és a Tigris folyókon. Gaugaméla mellett ütközött össze Kr. e. 331-ben a Dareiosz vezette, háromszoros túlerőben lévő perzsa sereg a makedón–görög erőkkel. A görög hadvezér újabb győzelme után a perzsa király elmenekült és ezzel mintegy átengedte országát a győztes hódítónak, aki sorra foglalta el a birodalom nagy városait, gazdag hadizsákmányt szerezve. A menekülő Dareioszt egyik helytartója meggyilkolta, gondolván, hogy így jár az új uralkodó kedvében, de a makedónok mint királygyilkost végeztették ki.

III. Alexandrosz törvényes (legitim) utódként akarta a Perzsa Birodalomban a hatalmat átvenni, ezért megválasztatta magát perzsa királynak.

A) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Olvassák el egy ma élő történész (Kertész István) jellemzését az uralkodóról! Milyen uralkodó képét sugallja az idézett szöveg?

„Alexandrosz tetteinek magyarázatát összetett személyisége adja meg. A nagy hódító ugyanis egyszerre volt makedón király, hellén világpolgár és keleti despota [zsarnok, kényúr]. Mint egy olyan társadalom élén álló fejedelem, amelynek több vonása a katonai demokráciát idézte, ragyogó hadvezér, nagyszerű ivócimbora és hűséges barát volt, aki közvetlen környezetében – mint Alexandrosz – csak első volt az egyenlők között. Azt elfogadta, hogy Egyiptomban Ammón isten fiaként tiszteljék, de szűkebb körben gúnyolódott rajta. Egyszer, amikor barátaival lakomázott, megdördült az ég, és egyikük megkérdezte: »Nem te vagy ez, Zeusz fia?« Ekkor nevetve így válaszolt: »Én nem akarom megijeszteni a barátaimat…« Puritánságát jól jellemzi az, hogy amikor az isszoszi győzelem után kezére került Dareiosz fényűző pompával berendezett sátra, akkor megvetően csak ennyit mondott: »Úgy látszik, neki ez jelentette a királykodást.«… Arisztotelész neveltje volt ő, azé a tudósé, akiről maga mondta, hogy nem kevésbé szerette apjánál, mert apja adta neki az életét, de Arisztotelész arra tanította meg, hogyan kell nemesen élni. Arisztotelész neveltje volt, amikor a mások által kigúnyolt, cinikus Diogenésznek ezzel a mondásával adott elégtételt: »Ha nem lennék Alexandrosz, Diogenész szeretnék lenni.«”

2. Milyen okok játszhattak közre abban, hogy Makedónia nagyhatalommá válhatott?

Önálló – otthoni – feldolgozásra ajánlott tananyagrész

Nyilvánvalóan hatott az uralkodó felfogásra Arisztotelész következő államelméleti fejtegetése: „a hellénség a világ urává lehetne, ha egységes államszervezetbe sikerülne tömörülnie”. III. Alexandrosz célját a keleti elemekkel gazdagított hellenisztikus (mivel a kultúra görög elemei váltak uralkodó motívumokká) kultúra elterjesztésében és egy birodalom létrehozásában jelölhetjük meg, amely magában foglalta volna a Balkán-félsziget görögségén kívül a Földközi-tenger keleti medencéjét, a Közel- és Közép-Keletet (a volt Perzsa Birodalom egészét, sőt még az azon túli, keleti területeket [Indiát] is). Elképzeléseit azonban mind a görög, mind pedig a perzsa fél részéről sokan ellenezték, ezért önkényuralmi (despotikus) módszerekkel akarta megtörni ellenállásukat. A makedón arisztokrácia és azon belül legközvetlenebb barátai sem tudták elfogadni királyuk keleti szokásokat meghonosító udvartartását, amely a puritánabb, az egyszerűséget előnyben részesítő görög szellemiségtől távol állt. A fenti elképzelés jegyében született Nagy Sándor kézzelfogható és egyben szimbolikus (jelképes) intézkedése, amelyet a két uralkodó réteg egyesítési szándéka vezetett. A sikertelen indiai hadjárat után Kr. e. 324-ben rendezte meg a ún. szúszai menyegzőt, amelyen 10 ezer makedón és görög harcos 10 ezer keleti nőt vett feleségül, akiket a király gazdagon megajándékozott. Maga Alexandrosz is feleségül vett két előkelő perzsa leányt, akik közül az egyik volt ellenfelének, III. Dareiosznak a leánya volt. Nagy Sándor egyik legmaradandóbb tevékenysége a városalapítás volt. Több tucat város létrejötte fűződik a nevéhez, amelyek jelentős részét önmagáról nevezte le. A legnevezetesebbé ezek közül az egyiptomi Alexandria vált. A Perzsa Birodalom teljes birtokbavételére csak Kr. e. 328-ban került sor, de ekkorra kész volt Nagy Sándor újabb hadjáratának terve: a több fejedelemségből álló India meghódítása. Kr. e. 327-ben indult a hadjárat, eleinte sikert hozott, hiszen a makedón–görög–perzsa seregek átkeltek az Indus folyón, és bár Alexandrosz csatákat nyert, a szokatlan és rendkívüli éghajlat, a trópusi betegségek megtörték seregének erejét. Nagy Sándor belátta, hogy nem tudja eredményesen befejezni tervét, ezért visszafordult seregével, és nagy nehézségek árán ő maga és seregének jelentős része is haza tudott térni Kr. e. 325 végére. Visszatérése egyben rendcsinálást is jelentett, a távollétét kihasználni akaró vezetőket megbüntette. Kr. e. 323 tavaszán váratlanul megbetegedett, és júniusban, gyermeke születése előtt meghalt. Halálának oka vagy okai nem egyértelműen tisztázhatók, fiatal, 33 éves szervezetét a háborús sebek, a korábbi betegségek (esetleg malária) és a mértéktelen alkoholfogyasztás egyaránt legyengítette. Halála után a hatalmas ambícióval összetartott birodalom részekre hullott. Ezt helyzetet tükrözik az Kr. u. II. században élt Curtius Rufus sorai: „Ilyen király és vezér után kellett utódot választaniuk. De ez a teher súlyosabb, semmint egyetlen ember vállalhatná. Így tehát Nagy Sándor puszta neve és tetteinek híre következtében birodalmát több király között kellett megosztani szerte a földkerekségen; és dicsősége rásugárzott mindazokra, akiknek a sorsa akár a leggyöngébb fonállal is az övéhez fűződött.” Kr. e. 323 augusztusában megszületett Nagy Sándor fiúgyermeke, IV. Alexandrosz, de a hatalom a volt király hadvezérei kezébe került, ők voltak az igazi örökösök, az utódok (a diadokhoszok). Mivel azonban ők sem tudtak megegyezni, ezért elhúzódó háború tört ki közöttük. Egyik sem tudott a másik fölé kerekedni, és saját uralma alatt egyesíteni a Nagy Sándor-i birodalmat. Végül három nagy terület önállósodott; a birodalom európai része (Hellász és Makedónia) az Antigonida család, Egyiptom a Ptolemaiosz család és a volt Perzsa Birodalom a Szeleukida család hatalma alá került. A rómaiak támadásai következtében Kr. e. 3. és Kr. u. 1. század között ezek a birodalmak is elvesztették önállóságukat. (lásd erről: Róma történelme)

1. A rendelkezésre álló szövegek segítségével mutassa be III. Alexandrosz politikai célkitűzéseit!
2. Melyek voltak a birodalomépítés legfontosabb lépései?
3. Magyarázza meg, hogy mit értünk a „hellenizmus” kifejezés alatt?
4. Keresse meg és azonosítsa a térképen a széthullott birodalom utódállamait!
5. Vitassák meg, hogy az új birodalmak kialakulásában milyen tényezőknek (kulturális, politikai stb.) lehetett jelentős szerepe!

Tudáspróba:

Egészítsék ki a következő mondatokat!

1. Nagy Sándor nevelője ………………………………, a filozófus volt.
2. A birodalom örökösei a ………………………………………………… családok lettek.

Vázlatpontok az anyag feldolgozásához és megtanulásához

Görög törzsek bevándorlása a Balkán-félszigetre

A spártai katonaállam kialakulása – Lükurgosz reformjai

Az athéni demokrácia kialakulásának története (Thészeusz, Drakón, Szolón, a türannisz/türannosz kialakulása, Kleszthenész reformjai, Periklész)

A görög–perzsa háborúk és a háborúk következményei

A poliszrendszer felbomlása és Makedónia nagyhatalmi szerepének kialakulása

III. Alexandrosz hódító hadjáratai