Az athéni demokrácia fénykora a Kr. e. 5 században

A perzsák elleni győztes hadvezér (sztratégosz), Themisztoklész a perzsákkal való megbékélés híve volt, tartva a spártaiakkal való összeütközéstől. Az athéniak azonban osztrakizálták (száműzték) a korábban népszerű hadvezért. További lépéseket tettek az arisztokrácia hatalmának korlátozására, megfosztották az Areioszpagoszt minden politikai hatalmától, az arkhóni tisztséget megnyitották a két, korábban e pozíciótól távol tartott két vagyoni osztály előtt is. Az athéni demokrácia korábban vázolt szervezete Ephialtésznek és Themisztoklész unokaöccsének, Periklésznek a vezetése alatt teljesedett ki. Kr. e. 462-től kezdve ő vált a város legbefolyásosabb politikusává, Kr. e. 443-tól haláláig, 429-ig minden évben sztratégosszá választották. Gyakorlatilag korlátlan irányítója volt a városnak. Nem vezetett be újabb reformokat, hanem a korábban kialakult politikai intézmények működését biztosította. Kitűnő szónoki és szervezőképességeinek köszönhette sikereit. Ő tette Athént a görög kultúra központjává az építészet, a művészetek támogatásával.

(Periklész halála után már nem bukkantak fel olyan politikusok, akiknek a nevéhez jelentős reformokat tudnánk kapcsolni. Jelentősen átalakultak a politikai módszerek, technikák. Egyre nagyobb szerepet kapnak az események irányításában, alakításában azok a személyek, akiket mai kifejezéssel „szakértőknek” nevezhetnénk. A politizálás professzionális foglakozássá kezd válni. Jelentős előnyt élveznek azok a gazdag személyek, akik a többiekhez képest számottevő szabadidővel rendelkeznek és ezt közéleti tevékenységre fordíthatják.)

Athénban jelentős tömeg lakott, és ez komoly problémákat vetett fel. Meg kellett oldani a vízellátást, jelentős számú kutat létesítettek a város központjában, illetve vízvezetéket építettek. Saját vízellátással azonban a legtehetősebb házak sem rendelkeztek. A vízhordás a nők feladata volt, a kutak a társadalmi élet egyik színterei lettek. A tisztálkodást a gazdagabbak saját házi fürdőjükben végezték, mások a közfürdőket használták. Ez mindenképpen szükséges a zsúfoltság miatti járványveszély elkerülésére. A fertőzések újra meg újra sújtották a várost, és megtizedelték a lakosságot, amelynek átlagéletkora amúgy sem volt magas. (A férfiaknál 42 év, a nőknél 33 év lehetett.) Maga Periklész is egy járvány (talán pestis) áldozata lett. A városi hatóságok igyekeztek az utcák, terek, piacok tisztaságát és a közbiztonságot fenntartani.

Jelentős volt az ünnepeik száma, évente több mint 50 ünnepet tartottak, és ezekre (sportverseny, Dionüszosz-ünnep) más poliszokból is jöttek vendégek, mai szóval turisták. Ennek megfelelő volt a kikötői élet is, ahol különféle szolgáltatásokkal várták az idegeneket.

A peloponészoszi háború

A perzsa háborúk után Athén gazdasági ereje, politikai tekintélye megnőtt. A déloszi szövetséget (több mint 200 poliszt) Athén egyre inkább a maga gazdasági érdekeinek rendelte alá. (Például a szövetség pénztárát is Déloszról az athéni Parthenón-szentélybe vitette és sajátjaként kezelte.) A belül demokratikus Athén a többi polisz felett nagyhatalmi politikát folytatott, a szövetségeseiből alárendelt poliszok lettek.

Különösen megromlott a viszony Athén és Spárta között. Spárta létrehozta a saját szövetségi rendszerét, a peloponnészoszi szövetséget, amelyre Spárta belső viszonyaiból következően kevésbé erőltette rá akaratát, gazdasági érdekeit.

Spárta szövetségeseivel – Korinthosszal és Megarával – ütköztek Athén érdekei, amiből Kr. e. 431-ben kirobbant a háború, amely Kr. e. 404-ben Athén vereségével végződött. Ezzel megszűnt a déloszi szövetség és Athén nagyhatalmi helyzete.

A poliszrendszer válsága

A peloponnészoszi háború után a görög poliszok vezető állama a győztes Spárta lett. A spártai társadalomban azonban megállíthatatlan változások következtek be. A Kr. e. 5. és 4. század fordulóján a spártai polgárok között kiosztott földterület (klérosz) eladhatóvá vált, és ez meggyorsította a vagyoni, gazdasági különbségek felerősödését. A földjüket vesztett spártaiak polgárjogukat is elvesztették, ezért más poliszokba mentek zsoldos katonának, ezzel pedig Spárta katonai erejét gyengítették.

Spárta ekkor – Athén korábbi magatartásához hasonlóan – szövetségesei alávetésével igyekezett vezető szerepét megerősíteni, ez pedig előbb népszerűségének elvesztését, majd nagyhatalmi helyzetének megszűnését hozta magával.

Komoly problémát okozott, hogy Thébával és az újra megerősödő Athénnal is meg kellett küzdenie. A görög poliszok közötti ellentéteket, küzdelmet használta ki az egyre komolyabb gazdasági és katonai erőt képviselő Makedónia, és a perzsák elleni védelem megszervezése jelszavával kialakította a görög poliszok feletti uralmát.