XIII. Konzultáció

Kleiszthenész reformja – útban a demokrácia felé

Kr. e. 508-ban Kleiszthenészt választották arkhónnak, aki korábban a zsarnokság fenntartásában vállalt szerepet, ám most a démosz elképzeléseinek megfelelően új alkotmányt dolgozott ki. Ez az arisztokrácia hatalmát megtörve a démosz számára nyújtott lehetőséget a politikai hatalom megszerzésére. Az arisztokrata Areioszpagosz helyett a népgyűlés szerepét erősítette meg. Az új alkotmány területi alapon, mesterségesen kijelölt körzetekre osztotta fel Athén polgárait. A poliszt három egységre: a Városra, a Tengerpartra és a Belsőföldre bontotta. Mind a három részt 10-10 kisegységre tagolta és ezekből úgy alakította a választókerületeket (phüléket), hogy mindhárom egység egy-egy egymással nem határos kisegységét sorolta egymáshoz. Az így kialakult 10 választókerület mindegyikében a démosz volt 2:1 arányban többségben, mert a Várost és a Tengerpartot démosztöbbség, a Belsőföldet az arisztokrata többség jellemezte.

A 10 phüléből 50-50 polgárt sorsoltak az 500-ak tanácsába, a buléba. Megbízásuk egy évre szólt. A bulé készítette elő a népgyűlést, ellenőrizte a tisztségviselőket, irányította a polisz pénzügyeit, gondoskodott az állam védelméről.

A népgyűlés (ekklésia) lett az athéni demokrácia fő intézménye. Az évente 40 alkalommal az agorára (szentélyek által övezett gyülekezési hely és piactér is egyben) összehívott népgyűlés döntött az alábbi kérdésekben: hadüzenet és békekötés kérdéséről; szövetségkötésről; az adók kivetéséről; törvényekről; valamint a főtisztviselők választásáról, a sorsolásáról (a 9 arkhónt 500 jelöltből sorsolták ki); Az athéni polisz polgárainak száma a Kr. e. 6–5. században 25 000–30 000-re tehető, addig az agorán 6000–6500 lehetett jelen egyszerre. Ebből következően az athéni demokrácia (népuralom) alapvetően nem jelentette a többség akaratát. Ráadásul a démosznak leginkább egy rétege képviseltette magát, a városi szegénynép, amely időnként még javadalmazásban is részesült. Szintén jövedelmet jelentett a naponta választott bíróságba (héliaia) bekerülés is.

Az athéni politikai rendszerben nem voltak pártok, országgyűlés, minisztériumok vagy kormány. A közvetlen demokrácia azt jelentette, hogy a népgyűlésen minden szabad athéni polgár jelen lehetett és részt vehetett a munkában – a már említett gyakorlati akadályok miatt természetesen ez sosem valósult meg. A népgyűlésen a hangadók a demagógok (népvezérek) voltak. Az eredetileg semleges kifejezést azzal tették negatív, pejoratív hangulatúvá, hogy a javaslattételeken, a szónoklatokon túl, egymás lejáratásán is „dolgoztak”, ellenfeleiket gyalázták. Az athéni demokrácia – mai felfogásunk szerint – azonban korlátozott demokrácia volt, hiszen a társadalom többsége nem rendelkezett a politikai jogok gyakorlásának a lehetőségével. A ma embere számára különösen szembetűnő a nők teljes kirekesztése a társadalmi és politikai élet szinte minden területéről. (Könnyebben megérthetjük a korabeli gondolkodást akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a nők nem harcoltak a csatatereken, így logikusnak látszik az az érvelés, hogy akkor nem is szavazhatnak!) A zsarnokságra törő személyek sorsáról cserépszavazással határoztak. Ez a súlyos döntés (hiszen 10 évre száműzték azt, akiről felmerült a gyanú, hogy türanniszra tör) mutatta, hogy a „nagy emberektől” való félelem képe milyen erősen élt az emberekben. A döntések azonban néha „visszafelé” sültek el, hiszen törekvő, tehetséges politikusoktól is megszabadította önmagát a város.

Az Areioszpagosz mint fő bíróság működött tovább, az alkotmánysértéseket és a főbenjáró bűnügyeket vizsgálták a tanács arisztokrata tagjai.

A kleiszthenészi reform a démosz számára biztosította a hatalmat, ez a demokratikus berendezkedés a Kr. e. 5. században a görög–perzsa háborúk után teljesedett ki.

A) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Mit értünk ma a demokrácia fogalmán?
2. Mutassák be az athéni demokrácia legfontosabb intézményeit és ezek feladatát!
3. Mai ismereteink alapján miért tarthatjuk az athéni demokráciát „korlátozott demokráciának”?
4. Vitassuk meg, hogy társadalmi értelemben mit értünk a „reform” és a „forradalom” kifejezés alatt! Készítsünk a fogalmak tartalmáról táblázatot!

Reform	Forradalom

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

1. Miért nem állandósulhatott a zsarnokság Athénben?
2. Kleiszthenész mennyiben támaszkodhatott Szolón reformintézkedéseire?