XII. Konzultáció

A konzultációhoz szükséges előismeretek:

Azoknak a társadalmi változásoknak az ismerete, amelyek elvezettek Drakón törvénykezéséig.

A törvényekkel kapcsolatos korábbi – összehasonlító – elemzésünket elevenítsük fel!

Szolón reformja

A 7. és a 6. századok fordulóján nagy problémát jelentett a szabad születésű athéni polgárok számának csökkenése. Ez már a polisz biztonságát is fenyegette, hiszen katonaként csak a polgárjoggal rendelkezők jöhettek számításba, a polgárjog pedig csak a földtulajdonnal rendelkezőket illette meg.

Kr. e. 594/593-ban a korábban elszegényedett, arisztokrata származású, de kereskedőként vagyonossá váló Szolónt választották arkhónná. (Életútja mindkét oldal számára elfogadható vezetővé tette, tekintélye Szalamisz szigetének megszerzése kapcsán nőtt meg, és rá bízták az ellentétektől szabdalt athéni társadalom megbékítését.)

Szolón eltörölte az adósságokat és felszabadította az adósrabszolgákat, a külföldre eladott athéni polgárokat állampénzen visszavásárolta. Ezt az intézkedését nevezték „teherlerázásnak”. Az intézkedés következtében a felszabadítottak közül sokan újra földhöz jutottak, és ennek fontos következménye lett, hogy Athénben egy erős, bizonyos vagyonnal is rendelkező középréteg jelent meg, akik a következő évek háborúiban az athéni katonai erő meghatározó elemét, a nehézfegyverzetű gyalogosok zömét (hoplitákat) képezték. Számos fontos intézkedés született az özvegyek és árvák támogatására; a szabad végrendelkezés biztosítására. Szolón a polgárjog elvesztésével sújtotta a munkakerülőket és a polisz életében (a politikában) részt nem vállalókat. Ő volt az, aki bevezette a sportversenyek győzteseinek díjazását.

Szolón reformjai gyökeres szakítást jelentettek a korábbi politikai gyakorlattal, hiszen a régi athéni állam az arisztokrácia hatalmára épült, mert láttuk, hogy akkor csak az előkelő családok sarjai viselhettek hivatalt. Most a vagyon, az évi jövedelem alapján történő választhatóság elve jelent meg a rendelkezésekben.

A leggazdagabbak, az első vagyoni osztályba soroltak jövedelme 500 mérő gabona felett volt, ők a hadseregben lovasként kellett hogy harcoljanak – származástól függetlenül –, vagyonuk alapján tölthették be a legfőbb tisztségeket. A II. osztályba soroltak is lovasok voltak, míg a harmadik osztályba soroltak (200–300 mérő közöttiek) alkották a hoplitákat. A legszegényebbek voltak a könnyűfegyverzetű gyalogosok.

A szolóni alkotmány fontos, új intézményként létrehozta a 400-ak tanácsát, amelynek feladata a népgyűlések előkészítése volt. A tanácsba a négy ősi phüléből (ejtsd: fülé) (eredetileg törzs, később kerület, majd választókerület) egy évre 100-100 főt sorsoltak ki. Azaz a tanácsba bármely szabad athéni polgár bekerülhetett. (Ne felejtsük el azonban, hogy Athénben már működött egy másik – az Arész-dombi tanács, amely túlélte a demokráciát és csak Nagy Sándor szüntette meg!)

Szolón alkotása volt a népbíróság (héliaia) intézménye is. Ezen a fórumon lehetett fellebbezni a bírók igazságtalan (vagy annak tartott) döntései ellen.

Szolón tette meg tehát az első lépést a démosz politikai megerősítésére, az arisztokrácia politikai hatalmának ellensúlyozására. Szolón olyan módon hajtotta végre a reformokat, hogy a démosz követeléseinek egy részét az arisztokrácia érdekeinek közvetlen megsértése nélkül elégítette ki. Bár több intézkedése hosszú időre meghatározta az athéni társadalom fejlődését, törvényhozása nem oldhatta meg egyszerre a társadalmi problémák összességét. A reformok bevezetését követően visszavonult a politikai élettől.

A) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Foglalják össze a szolóni intézkedéseket és magyarázzák meg ezeknek a politikai jelentőségét!
2. Melyek voltak Athén legfontosabb politikai és hatalmi testületei? Mi volt ezeknek a szerepe?
3. Olvassák el Szolón költeményét, amelynek A kormányzás bölcsessége címet adta:

Annyi előjogot adtam a népnek, amennyi elég volt, Nem nyomtam le becsét, túl se tetéztem azért; S őket, akiknek a pénz ad fényt, becsülést, igyekeztem Óvni, hogy aljas tett meg ne alázza soha. Védtem erős pajzsommal a két felet és sose hagytam Egymást kárósítón győzni sem ezt, sem amazt. * Úgy megy a nép legjobban a bölcs vezetője nyomában Hogyha a féke se túl lanyha, se fojtogató. Bőség csak kicsapongást szül, ha az ember a jólét Dús javait nyeri el, s nem zabolázza az ész.

4. Foglalják össze a szöveg alapján, hogy Szolón szerint melyek voltak helyes és eredményes kormányzás legfontosabb alapelvei!

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

Hasonlítsák össze Lükurgosz és Szolón reformjait! Milyen hasonlóságokat és különbségeket tapasztalhatnak e két államférfi törekvései között?

Önálló – otthoni – feldolgozásra ajánlott tananyagrész

A zsarnokság évtizedei A démosz radikálisabb része a Szolón által megkezdett reformok nyomán további lépéseket szorgalmazott a hatalom megszerzésére, az arisztokrácia pedig felkészült saját hatalmának megvédésére. Ebben az élesedő, ám politikai patthelyzetet eredményező harcban – más poliszokhoz hasonlóan – Athénben is egy arisztokrata klán ragadta magához a hatalmat. Ennek a mai szóval puccsal (fegyveres hatalomátvétel, államcsíny) végrehajtott politikai fordulatnak a) következményeként jött létre a türannisz (zsarnokság). Athénban Kr. e. 560 körül Peiszisztratosz fegyvereseivel megszállta az Akropoliszt, és több mint három évtizedig uralta a poliszt. Peiszisztratosz betartotta a szolóni törvényeket, nagyszabású városfejlesztést hajtott végre a démosz támogatásával. A démosz tagjai számára jelentettek munkalehetőségeket az Akropolisz továbbépítése és befejezése, a vízvezeték-hálózat létesítése, a kikötő, Peiraiusz (a mai Pireusz) fejlesztése, templomok építése, illetve a tengeri kereskedelem nagyfokú támogatása. (Ez utóbbi eredményeként a 6. század végére Athén monopolhelyzetbe került a tengereken.) A társadalom és ezen belül a démosz számára tehát életszínvonal-javulást jelentett Peiszisztratosz türannisza. Kr. e. 527-ben meghalt Peiszisztratosz, és fiára, Hippiászra hagyta a várost. Hippiász nem egészen ott folytatta, ahol apja abbahagyta. Uralma valódi zsarnokság lett, népszerűtlen volt, illetve a démosznak már nem volt szüksége egy türannosz (zsarnok) személyére, ezért Kr. e. 510-ben elűzték. Ezután ismét fellángoltak a politikai harcok az arisztokrácia és a démosz között.

1. Mivel magyarázhatjuk azt, hogy a szolóni törekvéseket követően zsarnoki törekvések érvényesültek Athénben?
2. Miért állíthatjuk azt, hogy a zsarnokságnak „két arca” volt Athénben?