XI. Konzultáció

A konzultációhoz szükséges előismeretek:

1. Készítsünk szinkrontáblát, hogy a tanulók az egyes poliszok történetét „párhuzamosan szemlélhessék”!
2. Athén történetének az ismertetésekor folyamatosan mutassunk rá a Spártával kapcsolatos hasonlóságokra és különbségekre!

Athén korai története

A Kr. e. II. évezredben – mint láttuk – folyamatosan indoeurópai törzsek – iónok, aiólok – érkeztek a térség egészét érintő népmozgás keretében a Balkán-félsziget déli részére. Ebből az időből az Attikai-félszigeten már 30 nagyobb iónok által létrehozott települést ismerünk. Ezek közül emelkedett ki a tengerparttól 5 kilométerre alapított Athén.

A fejlődésnek indult település arculatát meghatározta az, hogy középpontjában 150 méter magasságban egy mészkőfennsík emelkedett, amely jó védekezési lehetőséget biztosított. Itt a város lakói idővel erődrendszert, majd egy királyi palotát, szentélyeket és más épületeket emeltek. (A fennsíkon épült fel az Akropolisz [fellegvár], amely a város jelképévé vált, és a mai Athén turisztikai látványossága).

A város nyújtotta védelmi lehetőséget a város lakóin kívül a környékbeli lakosság is igénybe vette. Athén szerepe tehát már e korai időszakban is jelentős volt a félszigeten élők számára.

Területéből azonban csak kb. 600 km² volt alkalmas mezőgazdasági termelésre. Gabona-, gyümölcs-, szőlő-, zöldségtermesztést folytattak, de hasznosították az igénytelen olajfa termését is. A növénytermesztés mellett a kisebb termetű állatok (kecske, juh) tenyésztése volt még jellemző a vidékre. A legfontosabb ásványkincs az ezüst volt, amelyet a laureioni ezüstbányákból nyertek.

Kr. e. 10. századtól a lakosság száma nagyobb mértékben növekedett, így Kr. e. 8. századra Athén lakossága megháromszorozódott. Az athéni társadalom összetett, több rétegű volt. Az attikai települések élén királyok álltak. A legjelentősebb ezek közül Athén uralkodója lehetett. A hagyomány Thészeusznak tulajdonítja az attikai települések egyesítését, és az első, a társadalmi rétegek – arisztokraták, földművesek és mesteremberek – beosztását is meghatározó „alkotmányt”.

Olvassák el Diodoros sorait Thészeuszról!

Aigeus halála után Thészeusz örökölte a királyságot. A népen a törvények szerint uralkodott és sokat tett hazája megörökítésére. A legnevezetesebb, amit végbevitt, az, hogy az egyes községeket, amelyek nagyságra nézve kicsinyek, de szám szerint sokan voltak, áttelepítette Athénba. Ettől az időtől kezdve ti. az athéniek a város súlya következtében öntudattal teltek el, és a görögök fölötti főhatalomra törekedtek.

Nyilvánvaló azonban, hogy ez a társadalmi változás nem lehetett egyetlen ember műve, hanem egy hosszabb társadalmi átalakulás eredménye volt. A korábbi vérségi kapcsolatok fellazulását és a munkamegosztás fejlettségét tükrözték a változások. A nemzetségi kötődések legtovább az arisztokrácián belül maradtak meg.

Úgy tartották, hogy Kodrosz volt Athén utolsó királya, akit fia már nem mint király, hanem mint arkhón (főtisztviselő) követett az állam élén. Az arkhóni tisztet előbb halálukig, majd 10 évig, a 7. századtól pedig 1 évig töltötték be arisztokrata származású személyek. A következő két évszázad folyamán alakult ki az athéni államszervezet.

Az athéni társadalom

Az athéni társadalom élén a földbirtokos-állattenyésztő arisztokrácia állt, amely gazdasági, politikai erejét kihasználva tovább erősítette pozícióit. Arra törekedtek, hogy a közép- és kisbirtokostól megszerezzék földtulajdonukat. Ennek eredményeként súlyos, konfliktusokkal terhelt helyzet alakult ki, hiszen a földjeiket vesztettek ezután korábbi földjükön már csak bérlőként dolgozhattak. Ők voltak a szerencsésebbek, mert sokan maradtak föld és bérleti lehetőség nélkül. Őket thészeknek, napszámosoknak nevezték. A legrosszabb helyzetbe azok kerültek, akik olyan adósságba keveredtek, amelyet nem tudtak visszafizetni, így szabad ember létükre hitelezőjük rabszolgájává váltak. Ez volt az adósrabszolgaság intézménye. Athéni polgárokat a polisz területén nem lehetett eladni, így ezeket az adósrabszolgákat a poliszon kívülre adták el.

A) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Keressék meg a térképen a szövegben szereplő földrajzi helyeket!
2. Hasonlítsák össze Egyiptom és a Balkán-félsziget felszínét az alábbi szempontok alapján:
3. • Folyók
   • Hegyek
   • Síkságok
   • Medencék
   • A felszínt borító növénytakaró
4. Hogyan befolyásolhatják az adott társadalom életfeltételeit ezek a tényezők?
5. Mivel magyarázza a keretes szöveg szerzője Athén felemelkedését?

A görög gyarmatosítás

A növekvő népesség és az egyre erősödő társadalmi konfliktusok egyik levezető útja a görög poliszokban már a Kr. e. 8. században elkezdődött, de Athénra csak a Kr. e. 6. századtól vált jellemzővé: ez a kivándorlási folyamat. A gyarmatosításnak, amely új települések létrehozását is jelentette, három fő iránya volt:

• a kelet-északkeleti, a Fekete-tenger partvidéke és az odavezető tengerszorosok környéke,
• déli, Észak-Afrika partvidéke;
• és a nyugati, Dél-Itália és Szicília területe.

A Balkán-félsziget görögök által lakott területein az előbb említett társadalmi folyamatok és a görögség lélekszámának növekedése miatt egyre csökkent a megművelhető és megszerezhető földterület. Az anyavárost elhagyók célja nemcsak földszerzés volt, hanem mai szóval piac- és nyersanyagforrás-szerzés is. A városok kézműves termékeit jutatták el a nem görög (általuk barbároknak nevezett) népek településeire, hogy ennek fejében olcsó nyersanyagokat, élelmiszert szerezzenek be. Ebből következik, hogy a poliszokban a kézművesség olyan jelentős mértékű volt, hogy a saját szükségleteiken túl is képesek voltak termelni. Az árutermelés fellendülése és a kereskedelem megélénkülése magával hozta a vert fémpénzek megjelenését és a társadalmi átalakulás felgyorsulását.

A gyarmati területekről olcsó gabona érkezett Athénba. Ennek következményeként csökkent a gabonatermelés (előtérbe kerültek a kerti növények) és a gabonatermelő arisztokrácia szerepe a gazdasági és a politikai életben egyaránt. A nem földműveléssel foglalkozó iparos, kereskedő, hajótulajdonos rétegek a lehetőségeket kihasználva gazdaságilag és politikailag megerősödtek. Létrejött egy társadalmi érdekközösség az arisztokráciával szemben, amely a földművelők, kézművesek, kereskedők, hajótulajdonosok, azaz a köznép, a démosz összefogását jelentette a Kr. e. 7. század végén. Adémosz meghatározó eleme a városlakó népesség volt, mivel a parasztok csak fontosabb ügyekben – pl. ha politikai jogaikat akarták gyakorolni – mentek be a városba. Ez egyben azt is jelentette, hogy a városlakók radikálisabb politizálása érvényesülhetett annak ellenére, hogy nem mindig az ő véleményük volt a többség álláspontja.

Az arisztokrácia és a démosz közti politikai küzdelmet eleinte egyfajta egyensúly jellemezte. Az arisztokrácia hozzájárult mérsékelt reformok bevezetéséhez, és ennek fejében egyelőre a démosz tompította követelései élét. Az arisztokratákból álló Areioszpagosz (ez volt a várost vezető tanács, amely Arész dombján tartotta üléseit) és a szintén arisztokrata származású tisztségviselők, arkhónok testülete a társadalmi feszültségek csillapítására törekedhetett.

Kr. e. 621-ben Drakón írásba foglalta a polisz törvényeit (sajnos ezek nem maradtak fenn), és bár ezek a démoszra hátrányos törvényeket is tartalmazhattak, a démosz számára mégis fontos lehetett az íratlan szokásjogról az írásban is rögzített jogra való áttérés.

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

1. Magát a gyarmatosítás kifejezést elsősorban nem a mai értelmében kell használnunk. Állapítsuk meg a szöveg alapján, hogy mit takar pontosan a görögök „gyarmatosító” tevékenysége!
2. Miért alakulhatott ki az adósrabszolgaság intézménye?
3. Mutassák be azt a folyamatot, amely a démosz kialakulásához vezetett!
4. Miért vált fontossá a törvények írásban való rögzítése?