VII. Konzultáció
Az ókori Egyiptom
Az ókori Egyiptom történetéről rendelkeznek a tanulók a legtöbb előismerettel. Elevenítsük fel ezeket!
A konzultáción használjuk a szinkrontáblát az egyiptomi történelem egyes szakaszainak az elkülönítéséhez!
Egyiptom földje – régészetileg is igazolgató módon – a legrégibb időktől fogva emberek által lakott terület volt. A terület alapnépességéről, annak eredetéről keveset tudunk, de az bizonyosnak látszik, hogy az „egyiptomiak” embertani szempontból részben a hamita fajtához tartoztak, nyelvük pedig hamita és sémi elemekkel kevert nyelv volt.
Egyiptomot már az antikvitás idején a Nílus ajándékának tartották, ami arra utalt, hogy a folyó áradásai nyomán jól megművelhető földterületek számos ember megélhetését biztosították. Az áradások, hogy ne pusztítást okozzanak, kikényszerítették a gátrendszer kiépítése miatt egy-egy nagyobb terület egységes irányítását. Emiatt már igen korán differenciálódtak a helyi közösségek a nagy tömegű, fizikai munkát végző parasztokra, valamint az irányítást és a munkaszervezést végző papi rétegre.
A korai kultúrákból származó leletanyagok – az első zuhatagoktól a deltavidékig bezárólag – igazolják, hogy az állam kialakulása előtti időszakban e területen kerámiákat készítő, a folyón hajókkal közlekedő, a csatornákat karbantartani tudó népesség lakott. Fallal körülkerített városok nyomait már a Kr. e. 3000 körüli időkből találtak a régészek (Nakada, Hiereakónpolisz), e városokhoz gazdag sírhelyek is tartoztak.
Kr. e. 3000 körül két nagyobb politikai egység: Alsó- és Felső-Egyiptom alakult ki, amelyet a hagyomány szerint Menész egyesített. (Kr. e. 2955) egységes állammá. Őt tekinthetjük az I. dinasztia megalapítójának. Az új főváros a Nílus-völgy és deltavidék találkozásánál fekvő Memphisz lett.
Az egyiptomi állam megszilárdulása az ún. archaikus birodalom (Kr. e. 2900–2700) időszakában következett be.
Az Óbirodalom idején (Kr. e. 2700–2200) az egyiptomi állam élén a korlátlan hatalommal rendelkező fáraó állt, akit Ozirisz fiának tekintettek. Hatalmának támaszát részben a papi rend tagjai jelentették, akik vallási befolyásuk révén jelentős politikai hatalommal is rendelkeztek. Egyiptom e tekintetben teokratikus monarchia volt. A túlvilági életben való hit kötelező vallási tétellé vált, és ezt jól mutatják azok a sírok, amelyeket mind a gazdagabb, mind pedig a szegényebbek azért építtettek, hogy testük épségét biztosítsák a túlvilági élet számára. Kr. e. 2650 körül kezdték el azoknak az új típusú síroknak az emelését, amelyeket alakjukról piramisoknak neveztek. A masztabákból kialakított első lépcsőzetes piramist Dzsószer fáraó számára építették Szakkarában. A három gizai piramist, amelyek a gizai nekropolisz részét alkotják, az Óbirodalom fáraói számára építették (Kheopsz /Hufu/, Kheprén, Menkaré). Ezekhez a piramisokhoz több millió kőkockát használtak fel, amelyeket sok esetben kötőanyag nélkül illesztettek egymáshoz. A gigantikus építkezés a szabad parasztok munkáján alapult, akiket az áradások idején, a mezőgazdasági munkák szüneteiben vezényeltek közmunkára, és akik munkájukért ellátást kaptak.
Az országot az államszervezet élén álló vezér és az egyes területekért (közigazgatás, ítélkezés, adózás stb.) felelős miniszterek irányították. Az adminisztrációt írnokok hada biztosította.
Egyiptomban éltek rabszolgák is, ám ebben a periódusban nem volt jelentősebb szerepük a gazdaságban (patriarchális rabszolgatartás).
Az országot kerületekre (nomoszokra) tagolták, amely egységek élén helytartók (nomarkhészek) álltak.
Az Óbirodalom hanyatlását, majd bukását több tényező együttes jelenléte idézte elő. Az egyik ok az volt, hogy a helytartók egyre erőteljesebben függetlenítették magukat a központi hatalomtól, a másik pedig az, hogy az építkezések óriási költségei visszahatottak a gazdaság működésére. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a Nílus szeszélyes áradásai nyomán csökkentek az öntözhető földterületek, és ez hosszú időszakon keresztül ellátási nehézségeket, a társadalomban pedig zűrzavart idézett elő.
A) A konzultáción elvégezhető feladatok
- Hogyan tagolódott az egyiptomi társadalom az Óbirodalom időszakában?
- Milyen céllal épültek a piramisok?
- Mit tudunk az egyiptomi vallásról?
Egy rövid átmenti időszakot követően (VII–X. dinasztia), amely során az egységes állam részekre hullott, a belső harcokból I. Szeszótrisz és I. Amenemhet került ki győztesen.
A Középbirodalom (Kr. e. 2040–1785) korszakában jelentősen nőtt a városi lakosság politikai szerepe és a rabszolgatartás fontossága.
A korszak fáraói déli irányban, Núbia felé hatolva igyekeztek az országot újabb területekkel gyarapítani. (A Núbiában található aranybányák birtoklása a kor gazdasága szempontjából döntő fontosságú volt.) A hódító hadjáratokban való részvétel (és a zsoldoshadsereg jelenléte Egyiptomban) növelte a katonai arisztokrácia hatalmi súlyát.
Kr. e. 1700 körül a vasfegyverekkel és kétkerekű harci szekerekkel támadó hükszosz törzsek döntötték meg a Középbirodalmat. A hükszoszok uralma jelentette az egyiptomi történelemben a második átmeneti kort (Kr. e. 1785–1552).
A hükszosz uralom a thébai uralkodók vezetésével kirobbant felkelések nyomán szűnt meg. Ezt követően Egyiptom ismét a közel-keleti nagyhatalmak sorába emelkedett.
- Milyen okok játszottak közre az Ó- és a Közép-Birodalom bukásában?
B) Otthoni tanulást irányító feladatlap
- Olvassuk el az Újbirodalom történetére vonatkozó szöveget!
Az Újbirodalom (Kr. e.1580–1085) idején Egyiptom a Közel-Kelet legjelentősebb hatalmi tényezőjévé vált. I. Thotmesz (Kr. e. 1490–1436) az egyiptomi terjeszkedés súlypontját Szíria irányába mozdította el, és a meggidói ütközetet követően a térség másik nagyhatalmi tényezőjével, Mitannival szemben is kedvezőekké váltak Egyiptom pozíciói.
II. Ramszesz (Kr. e. 1290–1224) a hettitákkal szemben ért el hasonló eredményt, annak ellenére, hogy a kadesi csatában alulmaradtak seregei Muwatalli hettita király haderejével szemben. A katonai eredmények nyomán az Újbirodalom időszakában többször is hosszú, békés időszak köszöntött Egyiptomra. Mindez a gazdaságban is éreztette a hatását. A földművelésben a kapás eljárást szinte mindenütt felváltotta az eke használata, ekkor vált általánossá a ló és a teve tenyésztése. Az építkezésben a kő (és a fa) mellett égetett téglát is használtak, a hétköznapi és kézműipari eszközkínálat vas szerszámokkal bővült.
A fáraók temetkezése új formát öltött. Piramisok helyett védettebb helyre, a Királyok Völgyének sziklasírjaiba temettették magukat. A síroknak egyetlen, ám lehetőség szerint jól elrejtett bejárata volt és hosszú folyosó vezetett a hegy belsejébe. E temetkezési helyeket – az egyetlen Tutankhamon fáraó sírjának kivételével – mégis kifosztották az erre szakosodott rablók.
Ennek a korszaknak volt az egyik legizgalmasabb mozzanata IV. Amenhotep (Kr. e. 1364– 1347) vallási reformja. A korábbiakban ugyanis Amon papjai a vallási életben betöltött szerepükön túl jelentős politikai hatalomhoz jutottak. Ezt próbálta meg IV. Amenhotep egy új vallási reform bevezetésével megtörni. Szakított az addigi hagyományokkal, ami azt jelentette, hogy bevezette Amon napisten kultusza helyett Atonét, a fénylő napkorongét. Az új isten tiszteletére új főváros kezdett építeni. A reformok azonban – részben azért, mert a fáraónak nem volt utóda, aki folytathatta volna a reformtörekvéseket, részben pedig a politikai elit és a társadalom széles rétegeinek elmaradt támogatása miatt – nem élték túl a fáraó hatalmát.
- Jellemezze az Újbirodalom történetének két jelentős uralkodóját (II. Ramszesz, IV. Amenhotep)!
Az Újbirodalom válságának kezdete összefüggött az ún. tengeri népek támadásával (Kr. e. 1400). Ekkor a Földközi-tenger keleti medencéjében jelentős népmozgás indult meg, amely a tengert övező szárazföldi területeket érintve teljesen átrendezte a térség hatalmi viszonyait. A támadók (akhájok, dórok, filiszteusok, frigek) nemcsak elpusztították a megtámadott területeket, hanem igyekeztek ott tartósan megtelepedni.
Egyiptom a támadók egy részét visszaverte, ám a támadások a korábbi századokban kiépített és harmonikusan működtetett nemzetközi kereskedelmet is tönkretették, és ez végzetesnek bizonyult. A másik tényező azokban a változásokban rejlett, amelyek számos szempontból átalakították Egyiptom politikai viszonyait. A fáraók korlátlan hatalma már korábban megrendült, s ezt az Amon-papság kihasználta és Herihor főpap révén a hatalom birtokába jutott.
Egyiptom nagyhatalmi szerepét többé nem lehetett helyreállítani. Először az asszírok, később az újbabiloni hadsereg, majd végül (Kr. e. 525) a perszák szállták meg az országot.
- Mutassa be az egyiptomi történelem egyes periódusait! Emelje ki az egyes korszakok legjellemzőbb vonásait!
| Időszak / szempontok | Társadalom / gazdaság | Vallás | Nagyhatalmi politika |
|---|---|---|---|
| Óbirodalom | |||
| Középbirodalom | |||
| Újbirodalom |
Vázlatpontok az anyag feldolgozásához és megtanulásához:
Az Óbirodalom kialakulása
Társadalom, gazdaság és politika az Óbirodalom idején
Birodalomépítés az Újbirodalom korszakában
Az önálló egyiptomi állam bukásának összetevői
