I. Konzultáció

Az első konzultációnak a további munka szempontjából nagy jelentősége van. Számos kérdés eldőlhet itt, mint például az, hogy milyen lesz a pedagógus és a hallgatók kapcsolata a későbbiekben, hogyan alakul(hat)nak a hallgatók motivációi a tantárggyal kapcsolatosan, de olyan területekre is befolyással lesz az első találkozás, mint pl. a hallgatók tanulási technikáinak formálódása.

Felnőttekről lévén szó, fontos, hogy világos okát és célrendszerét adjuk annak a tevékenységnek, amivel a továbbiakban a tantárgy keretei között foglakozniuk kell. Nem lenne szerencsés az, ha érveink kizárólag akörül mozognának, hogy a tantárgy érettségi tantárgy, enélkül nem lehet hozzájutni az érettségi bizonyítványhoz. Az első konzultációt ezért ennek a témának célszerű szentelni úgy, hogy érvelésünk és a témával kapcsolatos mondandónk már itt is a tananyagba beágyazódva jelenjen meg, és adjon lehetőséget a hallgatók számára ahhoz, hogy előzetes tudásukra építve kapcsolódhassanak a témához.

Előzetes tudása mindenkinek van, legfeljebb az nehezen azonosítható az iskolában elvárható tudással. Többnyire konkrétumok nélküli és a kollektív emlékezetből „derivált” tudással fogunk szembesülni, amely számos tévedést, téveszmét tartalmaz a történelmi eseményekkel kapcsolatosan.

A történelem tanulásának céljairól

Módszertani bevezető

Az óra megtervezését és felépítését segíti a következő keretes szöveg. Bár csekély idő áll a rendelkezésünkre, törekedjünk arra, hogy mondandónkat ne csak „szóban” közvetítsük a hallgatók felé, hanem nyújtsunk számukra egyéb, a megértést és a rögzítést biztosító lehetőséget is. Így például készítsünk számukra vázlatot a táblára (vagy előre kinyomtatva papírra), amely az első olyan eszköz, amely az otthoni munkát segíti majd. Ennek a vázlatnak a felépítése tükrözze azt a gondolatmenetet, amelyet az órán alkalmaztunk! A másik fontos eleme az lesz az óránknak, hogy a tananyaggal kapcsolatosan kérdéseket fogalmazunk meg, amelyekre lehetőség szerint minél több hallgatótól várunk választ. Ne elégedjünk meg egy csekélyebb létszámú aktív csoporttal! A cél minden esetben az, hogy (általában) az osztály nagyobb részét alkotó passzívan viselkedő hallgatóságot aktivitásra késztessük, „bekapcsoljuk” őket az óra „véráramába”.

Mielőtt elkezdenénk a konkrét tananyag ismertetését, amelyek a történelem (a történelmi események, folyamatok) megismerésére irányulnak, feltesszük azt a kérdést, hogy miért érdemes ezzel a tudománnyal – amelyet egy középiskolai tantárgy keretei közé szorítottak – foglalkozni?

A ma embere számára a hagyományos értékek tartalma jelentős mértékben módosult vagy akár teljes mértékben átalakult. Úgy tűnik, hogy felértékelődtek azok a tevékenységformák, amelyek úgymond közvetlen hasznot nyújtanak. Anyagi gyarapodást eredményeznek vagy egyéb, kézzel fogható érték megjelenéséhez vezetnek. Másrészt a korábbiakhoz képest megváltozott az élet tempója, „felgyorsult az idő”, s így látszólag érvényüket és értelmüket veszítették olyan cselekvések, amelyek „rabolják az időt” a hasznot hozó munkálkodástól. Így csökken (és fogy el) az az idő, amit olvasásra fordítunk, alig szánunk időt a múzeumok és könyvtárak látogatására, tehát azokra a dolgokra, amelyek közelebb vihetnek minket a múlt megismeréséhez. Ha ezt a gondolatsort folytatjuk, akkor nehéz válaszolni arra, hogy miért is kell nekünk történelmet tanulni?

Nyilván lesznek olyanok, akik azt gondolják, hogy miért kell erről ennyit beszélni?! Azért kell tanulni, mert aki nem tanulja meg a tananyagot, az rossz osztályzatot kap, esetleg megbukik a vizsgán.

Ahhoz, hogy eljuthassunk az érettségi vizsgához, a történelmet is meg kell tanulni! Mindez természetesen így is igaz. Történelmet ebben az esetben és az adott – iskolai – keretek között azért (is) tanuljuk, hogy eredményesen fejezhessük be tanulmányainkat. Van azonban egy másik megközelítés is, ami értelmes dologgá teheti azt a tevékenységünket, amely régmúlt korok tanulmányozására késztet(het) bennünket. A múlt mélyebb és alaposabb ismerete hozzájárulhat a jelen jobb és teljesebb megismeréséhez. Ez az a szempont, amiről senki sem mondhat le. Cselekedeteinkbe, döntéseinkbe beépülnek mindazok az ismeretek, tapasztalatok, amelyeket a múlt megismerése kapcsán szereztünk meg.

„A történelem – az idők tanúja, az erény fénye, az emlékezet élete, az élet tanítómestere, a korok hírnöke – mi másnak a hangjával lenne rábízható a halhatatlanságra, ha nem az ékesszóláséval” – fogalmazta meg Cicero e kérdésben álláspontját.

Hérodotosz, akit a történetírás atyjának szoktak nevezni, a görög–perzsa háborúkról írt munkáját ezekkel a szavakkal kezdte:

„A halikarnasszoszi Hérodotosz a következőkben foglalja össze történeti kutatásai eredményeit, hogy az emberek között megesett dolgok az idők folyamán feledésbe ne merüljenek, s ne vesszen el nyomtalanul azoknak a nagy és csodálatra méltó cselekedeteknek az emléke, amelyet részben a hellének, részben a barbárok vittek véghez, sem az, hogy milyen okok késztették őket a háborúra egymás ellen.”

Befejezésül a holland történész, Johan Huizinga megállapítását idézzük fel a történelemmel kapcsolatban:

„Mindig a világ megértéséről van szó, valaminek a megtudásáról, ami tágabb magánál a tények ismereténél… A történelem maga és a történelmi tudat a kultúra szerves részeivé válnak.”

Itt a „hozott ismeretről” nem a hagyományos „felmérések” formájában kell tájékozódnunk. A cél inkább, mint erre már utaltunk, a kedvcsinálás a tantárgy tanulásához. A három idézet alkalmas arra, hogy ezekről vitát nyissunk a csoport résztvevői között. Az is megoldható – noha egyelőre elvben még kevéssé ismerik egymást a hallgatók –, hogy három csoportot alakítunk ki a jelenlévőkből és velük dolgoztatjuk fel e szövegeket. Ha ez megtörtént, megkérünk valakit a csoportból (a szóvivőt), hogy ismertesse a csoport álláspontját!

I. feladatlap

Az első (A) feladatlap felhasználását a tanórán kell elvégezni. A cél kettős: egyrészt az órán elhangzottak megerősítését szolgálja, másrészt, és mi ezt tartjuk fontosabbnak, már itt, a közös munkavégzés során előkészíthetjük a házi feladatot. Ügyelnünk kell rá, hogy a tanulók használják a feladatlapot, töltsék ki azokat. A feladatok, mint látjuk, azokra a szövegekre vonatkoznak, amelyet a hallgatók az óra során már megismertek. A feladatlapon szereplő kérdéseket egyénileg töltetjük ki (ne felejtsük: hallgatóink otthon is egyedük dolgoznak!), és a kitöltést követően vitassuk meg az egyes véleményeket.

Biztassuk arra hallgatóinkat, hogy a többiek véleményét, álláspontját próbálják meg rögzíteni, jegyzetelni. Ennek az otthoni munka és a felkészülés során nagy hasznát vehetik. Elsőre az eredmény nem lesz számukra megnyugtató, ezért ezt a tevékenységet a későbbiekben sokat kell még gyakoroltatnunk!

A) Az órán elvégezhető feladatok

Mi a célja a történelem tanulmányozásának az idézett szerzők szerint?

……………………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………………
……………………………………………………………………………………………

Találtak-e a három idézetben hasonló gondolatokat?

Miben látják az egyes vélemények (nézőpontok) között a legnagyobb különbséget?

A feladat befejező mozzanataként most már közösen rögzítsük az idézett szerzők álláspontjai közötti hasonlóságokat és különbségeket!

Hasonlóságok	Különbségek

A házi feladat kijelölésére és értelmezésére ezt követően már nem kell sok időt szánnunk. Felhívjuk a hallgatók figyelmét arra, hogy az otthoni feladatok is a tanórán megtárgyalt probléma körül forognak. Nyomatékot helyezünk arra az elvárásunkra is, hogy a következő konzultáción való eredményes részvételnek a házi feladat elkészítése az előfeltétele.

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

Készítsen egy rövid szöveges összeállítást arról, hogy szülei, barátai, munkatársai stb. számára mit jelent a történelem fogalma. A legegyszerűbb módszer az, ha megkérdezi őket és válaszaikat lejegyzi!

Személy	Válasz

Ha elkészült a feladattal, a válaszokat vesse össze az iskolában készített (tapasztalt) anyaggal! Hol talál olyan pontokat, ahol erőteljes „nézetazonosság” volt tapasztalható?
1. …………………………………………………………………………………………
2. …………………………………………………………………………………………

Tags:

Prefix:

I. konzultáció