V. Konzultáció

Az ókori társadalmak története

A következő fejezet tanulását megnehezíti az, hogy az egyes civilizációk térben és (különösen) időben sokszor távol esnek egymástól. A tankönyv „lineáris” elbeszélése elhalványíthatja a tanulók előtt az egyik legfontosabb és talán legizgalmasabb jelenséget, a szinkronitást. E szemléletmód kialakulását elősegíti az ún. szinkrontábla alkalmazása, amelyet nem előre elkészítetten adunk a tanulók kezébe, hanem velük együtt alkotjuk meg. Ehhez nyújt segítséget a következő tábla:

Civilizációk/idő	Kr. e.
	8000	7000	6000	5000	4000	3000	2000
Mezopotámia /sumérok, akkádok, Babilónia, médek, Asszíria/
Közel-Kelet
India
Kína
Japán
Egyiptom
Afrika többi része
Európa
Az Égeikum világa
Az ókori Hellasz
Az amerikai kontinens

A táblát, ahogyan haladunk előre a tananyaggal, folyamatosan töltjük ki. Többféle megoldást alkalmazhatunk:

1. Csak színeket használunk annak jelzésére, hogy pl. milyen időhatárok között állt fenn a kérdéses civilizáció
2. Néhány jellemzőjét írjuk a táblázatba az adott periódusnak, pl. az Óbirodalom kora

Később érdemes lesz részletesebb táblákat készíteni, kisebb időléptékkel. Ezt bármelyik fejezethez elkészíthetjük, pl. így:

Civilizáció / idő	Kr. e.
	1600	1500	1400	1300	1200
A görög világ
A Földközi-tenger medencéje Róma Főnicía Karthagó Egyiptom
Európa

Az első civilizációk

A konzultáció célja az, hogy megismertesse a tanulókkal az első, már írással is rendelkező civilizációk történetét.

Elsőnek értelmezzük tanulóink számára a kultúra és a civilizáció fogalmakat. Tudjuk, hogy az ilyen jellegű kísérleteknek se szeri, se száma, de a könnyebb „tanulhatóság” szempontjából önkényesen szögezzük le a következőket:

1. kultúra az adott közösség által létrehozott szellemi termékek összessége. Ide tartozik az irodalom, a művészetek, a jog, a vallás, de szintén ide soroljuk azokat a tudásokat is, amelyek a munka szervezésével, a tervezéssel stb. függnek össze,
2. a civilizáció fogalma alá pedig az adott közösség materiális javainak az összességét fogjuk érteni.

Hívjuk fel a tanulók figyelmét arra, hogy a magyar nyelv gyakorlatilag szinonimaként használja ezeket a fogalmakat.

Az első, írásbeliséggel is rendelkező civilizációk (Dél-Mezopotámia, Egyiptom, az Indus-völgy, a Sang-kori Kína) azoknak a folyóknak a völgyeiben alakultak ki, amelyeknek a feltételei (és a talaj) alkalmasak lehettek nagy létszámú, városokba tömörülő közösségek fenntartásához szükséges élelmiszer biztosítására. Noha e korai civilizációk földrajzi értelemben viszonylag csekély területre terjedtek ki, szerepük mégis jelentős volt, hiszen civilizációs vívmányaik egyre távolabbi területeken is éreztették hatásukat.

A négy civilizációnak voltak közös jegyei.

• Keletkezésüket és fennmaradásukat a mezőgazdaság erőforrásai tették lehetővé.
• A településfejlődés elvezetett a nagy tömegek befogadására alkalmas városok kialakulásához, és ez
• alapvető változásokat eredményezett a társadalom szerkezetében, szervezettségében és a gazdaság irányításában. Mindenhol kialakult egy központosított állami (vagy városállami) közigazgatás, amelynek működtetésében alapvető szerepet kapott az írás megjelenése és azoknak a specialistáknak (írástudóknak) a feltűnése, akik az irányításhoz, szervezéshez szükséges szaktudást birtokolták.

Az írást először a Közel-Keleten „találták ki”, és valószínűleg a gazdasággal kapcsolatos információk rögzítésére használták. Az első feljegyzések többnyire csak számokból álltak, és az igazi áttörés akkor történhetett, amikor Mezopotámiában az információt nedves agyagtáblákra nádszálak ék alakú végével rögzítették. Ez jelentette az ékírás kezdetét. A közel-keleti írások kivétel nélkül a mezopotámiai kezdeményezésekre vezethetők vissza. Az ősi indiai és kínai írás ettől függetlenül fejlődött.

• Fontos változás volt az is, hogy a városlakók egy része már nem vett részt a létfenntartás közvetlen biztosítását szolgáló, mezőgazdasági jellegű tevékenységekben, hanem kézműves jellegű (ipari) és a javak közvetítését szolgáló kereskedelmi tevékenységekkel foglalkozott.
• A leírt szempontok értelmezése persze úgy lehetséges, hogy látjuk, mindezeknek a változásoknak a hátterében ott formálódott az a konstrukció, amit államnak nevezünk. Nehéz egyetlen és kizárólagos meghatározást adni az államról, ezért inkább csak bizonyos jegyeiről teszünk itt említést:

A konzultáció másik célja, hogy rámutasson arra az alapvető változásra, amely az állam(ok) kialakulásával veszi kezdetét a történelemben. Ettől kezdve az események – számos egyéb ok miatt is természetesen – pontosabban nyomon követhetőek, a tanulók szempontjából jobban köthetőek időhöz, térhez egyaránt.

Érzékelhető, hogy az állam történelmi képződmény, amely a történelem egy bizonyos szakaszában, hosszú fejlődés nyomán jött létre, és azt megelőzően nem létezett.

Az is bizonyos, hogy az államnak határokkal meghatározható területe van, de ez a történelmi események függvényében gyakran változhat.

Az állam, mint szervezet, biztosítja a hatalmon lévők érdekeinek a védelmét és ehhez a szükséges apparátust is létrehozza (katonaság, rendőrség stb.), ugyanakkor az államban érvényes jog(rend) a társadalom más tagjainak a védelmét is szolgálja.

Az elmondottakat tömören foglalja össze egy lexikon szócikkében található meghatározás:

Az állam „tágabb értelemben a politikailag szervezett emberek összessége, szűkebb értelemben az állami szervek összessége … az állam szuverén, a főhatalom kizárólagos letéteményese.”

1. Mezopotámia (Sumér és Akkád, az Óbabiloni Birodalom)

Mezopotámia görögül „folyóközt” jelent, azt a sík területet nevezték így, amely a Tigris és az Eufrátesz folyó között helyezkedett el.

A világtörténelmi horderejű változás akkor következett be e térségben, amikor az északon elterülő Zagrosz-hegység földművelő közösségei megjelentek a síkságon. Az új életforma térhódítása szinte a nagy folyók deltavidékéig hamar végbement (Kr. e. az 5. évezred végéig). A folyók áradásai biztos megélhetést nyújtottak az egyre gyarapodó létszámú, vályogtéglákból emelt épületekben lakó, kerámia- és fémtárgyakat előállító, az öntözést csatornák segítségével megoldó közösségek számára. Az egyik legrégibb településen, Eriduban már templomot is emeltek, amely díszes kapuval, egy helyiséggel és áldozati asztallal is rendelkezett.

Mezopotámia déli részének az első név szerint is ismert lakói a sumérok (Kr. e. 3000–Kr. e. 2500) voltak. Nem tisztázott kérdés, hogy honnan érkeztek erre a vidékre, de magukat a vidék őslakosainak hitték.

A sumér állam (amelyet maguk Kengirnek, Művelt Földnek neveztek) valójában önálló városállamokból állt (bár nyelvük és kultúrájuk azonosnak mondható), amelyek egymással gyakran kerültek a terjeszkedés és különösen a víz- vagy a földhasználat kapcsán fegyveres konfliktusokba. A legjelentősebb városok Úr, Uruk, Kis, Larsza és a korábban is itt élt őslakosság által lakott Eridu volt.

A városállamokban a hatalom az uralkodó kezében volt. Az agyagtáblák tanúsága szerint léteztek dinasztikus királyok (ensi=„úr”), akik a város védőistenének a földi helytartói, háborús helyzetben pedig a hadsereg vezetői voltak.

A városok középpontjában helyezkedett el a templom vagy a templomnegyed (zikkurat) és a palota, amelyek azon túl, hogy kifejezésre jutatták lakóik hatalmát, egyúttal gazdasági szervezetként is működtek. A palota és a templom fenntartását adók és ajándékok együttese biztosította. A templomkörzet udvarokból, raktárakból és kultuszhelyekből állt. A várost fal vette körül, de sok helyütt az egyes körzeteket is falak választották el egymástól. A sikátorok és a szélesebb utcák szolgálták a közlekedést.

A városok társadalmában a palota és a templom alkalmazottai kivételezett helyzetben voltak a többséget kitevő kistermelőkkel vagy a város területéhez tartozó vidékeken élő paraszti népességgel szemben. A rabszolgák a gazdasági szervezetek személyzetének tizedét tehették ki.

A sumér városok közül egy sem rendelkezett olyan erőforrásokkal, hogy saját hatalma alá tudja a többieket kényszeríteni. Az állandó háborúk nem tették lehetővé a politikai és gazdasági egység megteremtését.

A) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Helyezzük el a szinkrontáblába a megismert civilizációt!
2. Gyűjtsük össze ismereteinket a sumérokról!

	Településtípus:
	A hatalom birtokosa:
	A gazdaság működése:
	A társadalom jellemzői:

Az otthoni feladatok az írásbeliség világát mutatják be a tanulók számára. Ehhez – ízelítőül – ismertessük meg őket a Gilgames-történetekkel! Hívjuk fel a figyelmüket arra, hogy a korai sumér–akkád eposzokban az irodalmi művek számos jellegzetessége megjelenik, amely lehetőséget kínál más kultúrákban keletkezett alkotások összevetésével!

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

Az agyagtáblák a praktikus, a gazdasági élet számára fontos feljegyzések mellett sok más típusú szövegeket is megőriztek számunkra. Az irodalmi jellegű művek közül kiemelkednek azok az epikus alkotások, amelyek jelentős, a mítosz és a valóság határán álló hősökről (pl. Gilgames és Enkidu történetei) szólnak, vagy azok, amelyeket ismert történelmi személyiségek írtak (pl. Gudea [Kr. e. 22. század] himnusza). A későbbi időszakból az egyik legjelentősebb írásos alkotásnak a Hammurapi által szerkesztett törvénykönyvet tartjuk. A törvény szövege egy fekete emlékoszlopon maradt ránk.

1. Olvassák el az alábbi forrásszöveget, amely Hammurapi törvényeiből közöl válogatást:

21. §	Ha valakit betörésen kaptak rajta: a tett színhelyén öljék meg, és kaparják el az illetőt.
22. §	Ha valakit lopáson kaptak rajta: az illető ölessék meg.
25. §	Ha egy szabad ember házában tűz üt ki, s az, aki oltani siet oda, a ház gazdájának holmijára vetvén szemét, bármit is eltulajdonít: az illetőt ugyanabba a tűzbe vessék.
53. §	Ha egy szabad ember „hevertette karját”, és földjének gátját nem erősítette meg, s a gáton rés nyílt, s ezáltal hagyta, hogy a víz a földet elvigye, a szabad ember az így elpusztított gabonát térítse meg.
54. §	Ha a gabonát megtéríteni nem képes, őt magát, valamint javait pénzért adják el, s ezen a károsultak osztozzanak meg.
196. §	Ha egy szabad ember kiszúrja bárkinek is a szemét a szabadok rendjéhez tartozók közül: szúrják ki az ő szemét is.
197. §	Ha egy szabad ember szabad embernek a csontját töri: törjék el az ő csontját is.
	Csodálatos szavaimat egy oszlopra írtam, és saját képmásom, az igazságot osztó király képmása előtt helyeztem el, hogy az országban legyen mihez szabni az ítéletet, hogy a peres ügyek megoldhatók legyenek, s az elnyomottaknak igazság szolgáltassék.

2. Igazolhatjuk-e, hogy a törvény szövege érvényesíteni kívánta az ún. talio-elvet („szemet-szemért, fogat-fogért”)?
3. A forrás alapján adjon magyarázatot arra, hogy miért fontos a törvények írásba foglalása?

Az írásbeliségnek (az írástudásnak) meghatározó szerepe volt Sumérban. Az írástudókat iskolákban képezték.

Olvassák el az alábbi forrásrészletet, amely ebbe a világba enged bepillantást!

Az iskolát a sumérek a Tábla Házának nevezték. Az iskola funkcióját egy korabeli találós kérdés így írta le:

Van egy ház: szántóvető látja el, mint az istent; Van egy ház: gyékénytető fedi, mint a rézüst házát; Van egy ház: döngölt földön áll, mint a lúd; Csukott szeműek lépnek be ide, Kinyílt szeműek lépnek ki innen.

A tanítás alapvetően hasonló módszerekkel történt, ahogy napjainkban. A tanulók „osztálykeretekben” hallgatták a tanárt, a magyarázat egy részét saját táblájukra igyekezetek rögzíteni. Fontos szempont volt az órán hallottak minél pontosabb memorizálása. A tanulók vizsgákat tettek a tananyagból.

Egy tanítvány így számolt be az iskolai életről és a tanára tevékenységéről:

„Kezem ő vezette az agyagon; ő oktatott, hogyan viselkedjem; szájam ő nyitotta fel, hogy szóljon; jó tanácsokat adott; szemem ő nyitotta rá a szabályokra, a tökéletes embert vezérlőkre. A tökély titka a szorgalom, bűn az időfecsérlés; ha a tanuló elkódorog, s leckéinek idejét elfecsérli: elmarad a leckéiben, tudását a felsős testvér nem dicséri, korholó hangon beszél vele – hiszen ha dicsérné tudását, csodálkoznak mások.”

1. Mutassák be a források és a tankönyv szövege alapján, hogyan működtek a sumérok iskolái?
2. A sumérok által alkalmazott módszerek közül néhány ma is megtalálható az iskolákban. Gyűjtsenek ilyeneket!
3. 1. …………………………………………………………………………………………
   2. …………………………………………………………………………………………
   3. …………………………………………………………………………………………
   4. …………………………………………………………………………………………
4. Ma melyik ország(ok) területén helyezkedne el Sumér?
5. Keressék meg a térképen a sumér városokat, és négynek írják ide a nevét!

……………………………………………………………………………………………

Önálló – otthoni – feldolgozásra ajánlott tananyagrész

Végül a sumér területek egyesítését az akkád néphez tartozó Sarrukin hajtotta végre (Kr. e. 2350 körül), amikor legyőzte ellenfeleit. Az új – akkád – birodalom központjává egy új várost, Agade-t tett meg. Sarrukin hatalmát állandó hadsereg segítségével tartotta fenn, illetve, hogy ellenállásukat lehetetlenné tegye, a meghódított sumér városok falait leromboltatta. Sarrukin birodalmát, amelynek léte alapjaiban veszélyeztette Közép- és Dél-Mezopotámia korábban kialakult és jól beváltan működő gazdasági kapcsolatrendszerét, a Zagrosz-hegységből érkező guti támadás döntötte meg (Kr. e. 2230 körül). A hódító nomádok nem voltak képesek arra, hogy a jól szervezett birodalmat saját eszközeikkel működtessék. E zavaros helyzetben még egyszer megerősödött a sumér Úr városa. Az uralkodók (Úr-Nammun és utódai), akik „istenkirályok” voltak, Sumér és Akkád uralkodójának nyilvánították magukat. Hatalmukat újra az északról érkező nomád népcsoportok döntötték meg. A közel két évszázados háborúskodásnak az lett a következménye, hogy a hatalom központjai északabbra tolódtak. Az új birodalmat már a Szíria felől érkező amoriták alapították meg. Nem törekedtek a korábban létrehozott értékek megsemmisítésére, hanem átvették a meghódítottak civilizációs vívmányait. A birodalom központjává egy addig jelentéktelen, ám most már gyors fejlődésnek induló város, Babilon vált (Kr. e. 1894). Ezért az új államot Óbabiloni Birodalomnak nevezzük, így téve különbséget a másik, közel ezer év múlva kialakuló másik „újbabiloni birodalomtól”. A korszak legjelentősebb uralkodójává Hammurapi vált (Kr. e. 1792–1750). Az uralkodó hatalmát isteni eredetűnek tekintette és mindezt arra igyekezett felhasználni, hogy Mezopotámia középső és déli területeit igazi birodalommá szervezze. A babiloni társadalom tovább differenciálódott. Egyre többen elszegényedtek, ami részben a föld magántulajdonná válásával, részben pedig az egyre jelentősebb árutermeléssel, kereskedelemmel hozható összefüggésbe. A teljes jogú szabadokat az uralkodó rétegek, a kézművesek és a szabad parasztok alkották. Mindazok, akik szolgálatban álltak (akár a palotáról, akár pedig a templomról van szó), a nem teljes jogú szabadokhoz tartoztak. A rabszolgák aránya a lakosság egészéhez viszonyítva emelkedett, hiszen minden negyedik-ötödik embert ide soroltak.

Tudáspróba:

1. Helyezze el időrendben az egymást követő „államokat” Mezopotámia történetében!

Állam	Idő

2. Hogyan tagozódott a társadalom Babilonban?
3. Melyik ország(ok) területén található a Zagrosz-hegység?
4. Mivel magyarázhatjuk az egyre intenzívebbé váló népmozgásokat, népvándorlásokat?