IV. Konzultáció

Az őskor

A tanulók előzetes ismereteinek felmérése a tanórán

Mint mindenről, tanulóinknak erről a témáról is vannak „előismereteik”. Valószínűleg azonban ezek rendezetlenek, és „tudományos” szempontból számos kívánnivalót hagyhatnak maguk után. Az is bizonyos, hogy felvetődnek majd olyan nézetek/elképzelések/tudások, amelyek az emberiség származásával összefüggésben hozható nézeteket a hit (a „vallásos nézetek”) oldaláról közelítik meg. Érdemes tehát néhány, a téma szempontjából kulcsfontosságú alapfogalomnak a tisztázását elvégezni (pl. tudomány, vallás, hit, ideológia stb.) és ezeket rögzíttetni a tanulókkal.

A tananyag szövege nem egyszerű, mert elkerülhetetlen, hogy számos idegen (és sokszor a tanulók számára nehezen olvasható és érthető) kifejezéssel ismerkedjenek meg. Ezeknek az értelmezését (és akár szótárszerű rögzítését) végezzük el!

Az emberiség életterét a Föld alkotja. Bolygónk közel 4,6 milliárd éves. Az élővilág kialakulása hosszú időt vett igénybe, és ennek a folyamatnak az utolsó időszakában jelentek meg az emlősök, amelyek kulcsszerepet töltöttek be az emberiség kialakulása szempontjából.

Az emberszerű emlősök családjából az emberszabású majmok és az emberfélék (hominidák) kb. 20 millió évvel ezelőtt különülhettek el egymástól. E származási vonal képviselőinek tekinthetjük az ún. Ramapithecusokat (12 millió év), amelyek talán eszközöket is használhattak. (Magyarországon Rudabányán találtak ide tartozó leleteket.) Az Australopithecusok (5 és 3 millió év között) maradványai többnyire Afrikából (Kenya, Etiópia) kerültek elő. Ezek az élőlények valószínűsíthető módon két lábon jártak és csoportokban éltek. A felegyenesedett testtartás és a kezek felszabadulása az alkalmazkodás szempontjából jelentős előnyökkel járt.

A paleolitikum

Az őskor korszakolását a kőeszközök megmunkálásának technikái alapján végezték el. A legősibb korszakot csiszolatlan kőeszközök korszakának, paleolitikumnak nevezték. Az időszak embertípusai közül a legkorábban kialakult típus a homo habilis (ügyes ember) volt.

A homo habilis elterjedése még csak Afrikára korlátozódott. Ennek a típusnak az elnevezését az indokolta, hogy a rendszeres gyűjtögetés mellett már képes volt eszközkészítésre. A használatra szánt kődarabokat pattintással alakította.

A fejlődés következő szintjét a homo erectus (felegyenesedett ember) megjelenése követte. Testmérete közel állt a mai ember méreteihez, az agytérfogata növekedett, és módosult a koponya felépítése is. A használt eszközök köre bővült (lándzsa, szakócák).

Ez a típus volt az, amely már Afrikán kívül is elterjedt, hiszen maradványait Jávától Európáig számos helyen feltárták. (Magyarországon Vértesszőlősön Vértes László régész talált homo erectus maradványokat.)

Mintegy háromszázezer évvel ezelőtt új (ősember)típus jelent meg, amely már nem sorolható a homo erectushoz, viszont még számos szempontból különbözött a mai embertől. A homo sapiens korai változata kiszorította a kései erectusokat. Használták a tüzet, és finomodott az eszközkészítés technikája is.

Az utolsó eljegesedés időszakában jelent meg (130 000–40 000 év) a szinte külön fajként számon tartott homo sapiens neanderthalinesis (neandervölgyi ember), tagjaik bizonyítható módon eltemették halottaikat és ápolták a betegeket. Kőeszközeik köre meglehetősen változatos volt, a pattintás mellett már a csiszolás technikájával is találkozhatunk.

A neandervölgyi ember már – csoportosan – nagyvadakra is vadászott. Beszélni még nem tudott a mai emberhez hasonló módon, de a közösségen belül jól használható kommunikációs stratégiákat alkalmazott. A neandervölgyiek az emberré válás folyamatában valószínűleg egy mellékágat, egy zsákutcás fejlődési vonalat képviseltek.

A neandervölgyi emberekkel párhuzamosan Afrikában és Kelet-Ázsiában más típusok éltek. Csontvázaik „modernebbek” voltak, mint neandervölgyi társaiknak, ám semmiféle vonatkozásban (vadászati stratégiák, eszköz-megmunkálási technikák) nem tudtak többet azoknál.

Az ember történelme 50 000 évvel ezelőtt kezdődött. A korábbiakhoz képest jelentős változásokat az jelzi, hogy olyan embertípus terjedt el, amelynek csontváza egyezik a ma élő emberével. A Crô-Magnonban megtalált maradványokat már homo sapiens sapiensként (értelmes ember) írták le. Koponya-űrtartalma a mai emberének felelt meg, és egészében elmondható, hogy anatómiai jegyei nem különböznek napjaink emberétől.

Legfontosabb (és leghatékonyabb) eszköze az íj volt, és gazdag volt a csontból készült eszközök köre is. A vadászat mellett tudatosan halászott, a tűz rendszeres használata mellett képes volt tűzgyújtásra is.

A vadászat és a gyűjtögetés munkamegosztásra felépülő közösségek kialakulását tette szükségessé, ahol – részben a vadászat miatt – megnövekedett a férfiak szerepe. Az őskőkori társadalom azonban anyajogú társadalom volt. Ennek két oka lehetett. A megélhetés biztos forrását – a sokszor sikertelen vadászattal szemben – továbbra is a gyűjtögetés biztosította. Másrészt az ún. csoportházasság miatt a leszármazás nyomon követése szempontjából az anya személye volt a biztos pont.

A vadászattal függhetett össze az a mágikus–kultikus tevékenység, amelynek meglétét a barlangi rajzok, festmények, illetve a kultikus célokat szolgáló szobrok jelzik. (A crô-magnoni ember esetében ezért indokoltnak látszik a művészeti tevékenység említése. A szobrok és a festmények kapcsán jogosnak látszik az a kérdés, hogy vajon milyen céllal készítették el ezeket a „műalkotásokat”?)

Az egyes szertartások célja valószínűleg az volt, hogy a közösség életét érintő, számukra láthatatlan erőket befolyásolják. A szertartásban a közösség egésze részt vett, de idővel kiemelkedtek azok a személyek, akiknek a kultikus eseményeknél meghatározó szerepük lett. A mágikusnak tekintett erők befolyásolásával függött össze a totemizmus megjelenése. Az ún. totem-állatot a közösség minden tagja a csoport ősének tekintette, a közös származás tudata növelte az összetartozás érzését. A totemállat elejtése tilos volt. Ezt a tilalmat nevezzük tabunak.

A crô-magnoni ember a halottait sokszor zsugorítva, máskor hamvasztva temette el.

Az első vérségi alapon szerveződő közösségnek a hordát tartjuk. Idővel ennél szervezettebb, szintén vérségi kapcsolaton alapuló közösség jött létre: a nemzetség. A nemzetségen belül egyre nagyobb tekintélyre tesz szert a nemzetségfő és a kultikus szertartások vezetője, a varázsló (sámán).

Afrika és Eurázsia mellett ebben a periódusban történt meg Ausztrália és az amerikai kontinens benépesítése. Vannak olyanok, akik azt feltételezik, hogy mintegy 50 000–40 000 évvel ezelőtt érkeztek az első embercsoportok a mai Indokínai-félszigetről Ausztráliába. A betelepülésre valószínűleg a tenger alacsony vízállása adott módot. E kontinensnyi területet az érkezők hamar birtokba vették, hiszen a régészeti feltárások bizonysága szerint 25 000 évvel ezelőtt már Tasmániában is kimutatható az ember jelenléte. Az egyre szárazabbá váló éghajlat és a tenger szintjének emelkedése sajátos élővilág kialakulását eredményezte Ausztrália területén, amely számos szempontból meghatározta a betelepülő közösségek életlehetőségeit.

Az amerikai kontinensre – a tudomány mai feltételezése szerint – Ázsiából, a Bering-szoroson keresztül érkeztek az első embercsoportok, mintegy 25 000 évvel ezelőtt. A déli területek birtokbavétele a területet borító jégtakarók miatt hosszabb időt vett igénybe, de egyes kutatók úgy vélik, hogy Dél-Amerika legdélibb részét már 12 000 évvel ezelőtt elérhették az egyes csoportok.

Az egyes közösségeket a régészek a kőeszközök megmunkálásának módja alapján különböztetik meg egymástól. Valószínűleg ebben az időszakban válik jól érzékelhetővé a csoport „identitástudatának” megjelenése, a már érintett szimbólumok, szertartások, rítusok kialakítása.

A) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Mutassuk be az emberré válás folyamatát ábra segítségével! Hangsúlyozzuk az egyes típusok bemutatásakor azt, hogy a tudomány számos kérdésre még nem talált megnyugtató választ (a „hiányzó láncszemek”), valamint térjünk ki az „oldalágak” és a kihalt fajok kérdésére is.
2. Az Atlasz segítségével keressék meg a tanulók a legfontosabb őskori lelőhelyeket! Mutassuk be számukra, hogy a régészek milyen lelettípusokat találtak, amelyek alapján elvégezhették az adott emberfajta azonosítását!
3. Az időben történő pontosabb tájékozódáshoz mellékelünk egy, az őskorra vonatkozó kronológiát:

Korszak neve	Időhatárok
Paleolitikum („pattintott kőkorszak”)	Kr. e.3 000 000 – Kr. e. 10 000
Mezolitikum („átmeneti kőkor”)	Kr. e. 10 000 – Kr. e. 7000
Neolitikum („csiszolt kőkorszak”)	Kr. e. 7000 – Kr. e. 4000
Eneolitikum („kő-rézkor”)	Kr. e. 4000 – Kr. e. 3000

A kronológia alapján érzékeltessük a tanulókkal az eltérő „idődimenziókat”! Ehhez használjuk fel azokat a földrajzi ismereteiket, amelyeket a földtörténeti korok tanulmányozása kapcsán szereztek meg. Pl:

1. Vessük össze a Föld és az „emberiség” életkorát!
2. Helyezzük el a Föld történetében a „dinoszauroszok” korát!

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

1. Az Atlasz segítségével mutassa be az ember elterjedését a Földön! Milyen alternatívákról tud beszámolni?
2. Gyűjtse ki a szövegből az idegen kifejezéseket és a szöveg segítségével értelmezze őket!

Idegen kifejezés	Értelmezés

3. Rögzítse azokat a tananyaggal kapcsolatos problémákat, amelyek megértése nehézséget okozott! A következő konzultáción ezekre feltétlenül választ kell kapnia!

1. ………………………………………………………………………………………………
2. ………………………………………………………………………………………………

Önálló – otthoni – feldolgozásra ajánlott tananyagrész

A tanulók már rendelkeznek azokkal az alapismeretekkel, amelyekre támaszkodva megpróbálkozhatunk azzal, hogy egy rövidebb anyagrész önálló feldolgozását rájuk bízzuk! Adjuk meg ehhez a kellő segítséget!

1. Hívjuk fel a figyelmüket a földrajz tantárgyban tanultakra, és teremtsünk kapcsolatot a két tantárgy tartalmai között! (A vonatkozó rész: földrajzkönyv … o.)
2. Adjunk a tanulók számára egy tanulást segítő vázlatot!

Az önálló tanulásra kijelölt tananyagrész elsajátítását segítő vázlat

Alapkérdések:

1. A fentebb jellemzett korszakot sokan úgy nevezik, hogy a „neolit forradalom” időszaka. Mit kell tudnia e kifejezés tartalmáról?
2. Hogyan alakult át az őskori társadalom a neolitikum végére?

Vázlat:

• A paleolitikum és a neolitikum összehasonlítása:
• 1. a társadalom szervezete,
  2. eszközhasználat,
  3. a megélhetés forrásai szempontjából.
• Az ember elterjedése a Földön (az egyes kontinensek benépesítése: Atlasz!)
• Az őskor szellemi élete: mágia, totem, tabu, barlangi rajzok és festmények

A neolitikum Az utolsó eljegesedés ( az ún. Würm-korszak) Kr. e. 10 000 évig tartott. Ezt megelőzően – tekintve, hogy a jégtakaró déli határa Eurázsiában a 61–65° közé esett – nem volt sem az állatok, sem pedig az emberek az észak felé történő terjeszkedésre. A jégtakaró megolvadása mélyreható következményekkel járt. A hőmérséklet emelkedett, és ez a klimatikus változás az élelmiszerforrások bővüléséhez, változatosabbá válásához vezetett. (Ettől az időszaktól kezdődik a tengereknek mint élelmiszerforrásoknak a rendszeres kihasználása!) A népesség száma növekedett, a települések egyre inkább állandó lakóhelyként funkcionáltak. Az emberiség történelme szempontjából a legnagyobb horderejű változás a mezőgazdaság kialakulása volt. Egyes gyűjtögető közösségek tevékenysége az ún. „Termékeny félhold” sávjában, Észak-Kínában és a Jangce deltájában vezetett az élelmiszertermelés és az állattenyésztés kialakításához. A földművelés alapvető eszközei a kapák és az ásóbotok voltak, és csak jóval később, a nagy folyamvölgyekben kezdték használni a faekéket. Az állattenyésztéshez vezető út kezdetén a vad állatok háziasítása (domesztikáció) állt. A letelepült közösségek jellegzetes tevékenységévé vált a szövés-fonás, valamint a fazekasság. Ez utóbbi területek az „ipar” kialakulásának irányába mutattak. Fontos változást jelentett az agyagkiégető kemencék használata kapcsán megszerzett tudás, hiszen elvezetett a fémolvasztással kapcsolatos ismerethez. 8000 évvel ezelőtt több helyen, így pl. Iránban vagy a Balkánon valószínűleg már ismerték ezt a technológiai eljárást. A neolit időszakban a megélhetés alapvető és biztos(abb) forrásává az élelmiszer-termelés és az állattenyésztés vált, és ezért „felértékelődött” a férfiak szerepe a társadalmon belül. A korábban jellemző csoport(os) házasságot egyre inkább a párkapcsolatokra épülő (monogámia), nagycsaládi közösségek váltották fel, amelyekben többnyire három generáció élt együtt. A rokon nemzetségek törzseket alkottak, amelyeket a közös hiedelemrendszer, nyelv- és névhasználat mellett saját terület birtoklása jellemez. Ezt a helyzetet tovább erősítette a fémeszközök (réz, bronz) megjelenése és használata. ( A meteorvasat ekkor még nem tudták olvasztani, ezért hidegen kalapálták, alakították.) A neolitkori falvak népességszáma általában pár száz lehetett, de voltak olyan települések is, ahol 1000-nél többen éltek. Jellegzetes neolit település volt Jerikó. A megtelepedés feltételeit egy forrás által öntözött, a növénytermesztéshez jó adottságokkal rendelkező talaj biztosította. Az egyre nagyobb területen terjeszkedő települést idővel kőfallal vették körül és toronnyal erősítették meg. A közösség fő táplálékforrását a termesztett búza és árpa, a hús- és fehérjeszükségletet a háziasított juh és kecske biztosította. A közösség halottakkal kapcsolatos rituális szertartásait a régészek által felszínre hozott, gipszből és agyagból készített halotti maszkok igazolják.

A fejezet elsajátítását a tanulók maguk ellenőrizhetik. Ehhez készítsünk számukra egy kérdéssort. Mondjuk el számukra, hogy a kérdésekkel később a vizsgákon ismét találkozni fognak, ezért megválaszolásuk a későbbi siker érdekében rendkívül fontos! Megoldásaikat ellenőrizzük!

Tudáspróba:

Fejezzék be az alábbi mondatokat!

1. Neolitikumnak azt az időszakot nevezzük az emberiség történetében, amikor…
2. A „Termékeny félhold” sávjában történt meg először az, hogy az egyes közösségek…
3. Ebben az időszakban az egyes közösségeken belül felértékelődött a férfiak szerepe, mert…
4. A „Termékeny félhold” sávjában ma az alábbi államok találhatóak…
5. Jerikó városa ma ……………… állam területén helyezkedne el.