III. Konzultáció

A forrásokat könyvtárak, levéltárak és múzeumok gyűjtik. A gyűjtemény létrehozását kettős szándék vezeti:

1. lehetőséget kívánnak biztosítani a kutatók számára a feldolgozáshoz,
2. másrészt pedig meg kívánják teremteni annak a feltételeit, hogy az összegyűjtött értékek a nagyközönség számára is bemutathatóvá váljanak. A gyűjtemények kulturális örökségünk legfontosabb részét képezik!

E rövid bevezetőt követően számba vehetjük azokat a tárgyi emlékeket, amelyeket hallgatóink otthonról hoztak magukkal. Egy-egy érdekesebb tárgy esetében érdemes a hozzákapcsolódó történetet is meghallgatni, ami lehetőséget kínál ahhoz, hogy tanulmányozhassuk adott esetben magának a tárgynak a történetét is!

A másik feladatunk az, hogy tartsunk seregszemlét az elkészült családfák felett. Érdemes az elkészült alkotásokat a tanterem falán elhelyezni, mert a tárgy érdekessége biztos, hogy a hallgatók közötti további megbeszélések kiindulópontját fogja képezni. Érdemes összehasonlító jellegű feladatot is biztosítani a téma iránt különösen fogékonnyá válók részére!

A történelmi események értelmezését segítő tudományokról

szól a harmadik konzultáció. Néhány tudományterülettel (de leginkább ezek eredményeivel) már korábban is találkozhattak hallgatóink. Érdemes a téma felvetését megelőzően erről tájékozódni.

A tárgyi emlékeket többnyire a régészet (archeológia) hozza a felszínre. A múlt emlékeinek a jelentős része a föld alatt helyezkedik el. Feltárásuk, feldolgozásuk, értékelésük nem csekély szakértelmet követel. A régész munkájának két kulcsfontosságú eleme van:

1. A lelet megtalálása, amely sok esetben nem csekély szerencsén múlik. A régészek terepmunkáját ma már sok esetben légi felmérések egészítik ki. (Például az infravörös film használata jó lehetőséget kínál a terepen mutatkozó különbségek kiemeléséhez. Sok mindentől függ, hogy egy lelet megmarad vagy éppen elpusztul. A szárazság, a fagy kivételesen kedvező körülményeket biztosít a fennmaradásra, de ugyancsak jó esélyt kínál pl. egy vulkáni kitörés is. (Gondoljunk a méltán híres pompeji leletekre!) Speciális tudást kíván az ún. víz alatti ásatás. Ebben az esetben hajóroncsokat, elsüllyedt városokat tárnak fel a régészek. Eszközeik hasonlóak azokhoz, amelyeket „szárazföldi” kollégáik használnak. Az ásók mélyebbek és zártak, a víz maga is hasznosíthatóvá válik, mint magasnyomású tisztító stb.
2. A megtalált lehet kormeghatározása. A keltező eljárások arra irányulnak, hogy a különböző tárgyak egymáshoz viszonyított, tehát relatív időrendje megállapítható legyen. Ebben a tekintetben fontos volt a kő-, bronz-, és vaseszközök egymást váltó, ún. három-periódusos rendszerének a kidolgozása. Ez a korszakbeosztás mind a mai napig fontos részét képezi a régészetnek. Az ásatásoknál szintén fontos időmeghatározó szerepe van az egymást borító talajrétegeknek is. A fa évgyűrűin alapuló keltezés az élő fában keletkező évgyűrűk vastagságának változásai alapján teszi lehetővé a keltezést. Az egyik legismertebb eljárás az ún. radiokarbonos datálás, amelynek az az alapja, hogy a karbon-14 szénizotóp valamennyi élő szervezetben megtalálható, ám annak pusztulásakor bomlani kezd, és 5730 évenként feleződik. A megmaradt karbon-14 mennyiségének megmérése utal a pusztulás után eltelt időre.

Itt érdemes „terepszemlét” tartani arról, hogy jelenleg hol folynak számottevő eredményeket hozó régészeti kutatások Magyarországon.

1. Adjuk feladatul, hogy nézzenek utána annak, hogy az e-alapú és hagyományos sajtóban az utóbbi hónapokban milyen régészeti tárgyú információk jelentek meg. Készítsen erről egy személy vagy csoport beszámolót a többiek részére!
2. A régészeti leletek és az ezt követő kutatások sokszor kalandregénybe illően zajlanak. A föld alatt rejtőző, történelmi értéket képező tárgyakat a múzeumoknak kell beszolgáltatni! Ennek elmulasztása bűncselekménynek minősül! Az illegális műkincs-kereskedelem ősidők óta virágzó „iparága” a bűnözésnek. Sok esetben, hogy a feltárt lelőhelyek kifosztását a régészek megakadályozzák, inkább visszatemetik a kutatóárkokat.

Nézzenek utána hallgatóink pl. az ún. Seuso-kincsekkel összefüggő eseményeknek!

Ezekre a feladatokra két-három hetet célszerű biztosítani, de az eredmények számonkérését és bemutatását nem szabad elmulasztani!

A sírok feltárása a tárgyi emlékek mellett embermaradványokat is tartalmazhat, amelyeket az antropológusok, az embertan szakértői vizsgálnak. A csontvázak, csontmaradványok utalhatnak a táplálkozási szokásokra és a betegségekre. Kutatók például az egyik egyiptomi csontvázon a fogkopás nyomait figyelték meg, amely a korpakenyérrel való táplálkozás eredménye. Egy szerzetesközösség csontmaradványaival foglalkozók megállapították, hogy legtöbbjük súlyos ízületi gyulladással bajlódott, és ez sokuknál a csont tömörüléséhez és ízületi merevséghez vezetett. Végső soron a szerzetesek felének volt valamilyen csonttörése.

A sírokban (vagy másutt) megtalált használati és értéktárgyak azért fontosak, mert a mindennapi élettel kapcsolatos szokások mellett utalhatnak a közösség szellemi életére, kultuszaira, vallására. Mindezekkel többek között a numizmatika (éremtan), a (tárgyi) néprajz, a folklór foglalkozik.

A/1) A konzultáción elvégezhető feladatok

1. Néhány nehezebb kifejezés magyarázatát ezúttal is rögzítsük!

Numizmatika	……………………………………………………………………………
Archeológia	……………………………………………………………………………
Antropólógia	……………………………………………………………………………
Rádiokarbonos datálás	……………………………………………………………………………

2. A régészek munkájáról egyszerű módon alkothatunk fogalmat hallgatóink számára. Elmondtuk először, hogy ecsettel, kis kaparókkal stb. aprólékosan, óvatos mozdulatokkal kell a földdel betemetett tárgyakat napvilágra hozniuk a kutatóknak oly módon, hogy elkerüljék a tárgy megsértésének a veszélyét, majd ezt követően az ún. Babilon-játékot játszatjuk velük (csoportokkal), és ezen keresztül azonnal érzékelni fogják e munka nehézségét. A győztes csapatnak jutalmat adhatunk. (Maga a verseny sajátos dimenziót ad a történelemórának!)

A téma második részét az idő és a hely szerepének tisztázására fordíthatjuk a történelem eseményeivel kapcsolatosan.

A történelmi események kapcsán fontos probléma az idő meghatározása. Az idő mérésével, az időszámítással a kronológia (kronosz = idő, görög szó) tudománya foglalkozik. Ahhoz, hogy az időt mérni lehessen, szükséges egy kezdőpont kijelölése. Az egyes népek „időszámításának” kezdete mindig egy jelentős eseményhez kötődik. A görögök például az első olimpia idejét (i. e. 776), a rómaiak a Város alapítását (Kr. e. 753) tekintették kiindulópontnak.

A keresztény, tehát az általunk használt időszámítás kezdete Krisztus születéséhez kapcsolódik. Az időpont meghatározása Dionysios Exiguus római apát nevéhez fűződik. E kézben tartott könyv tehát a Krisztus születését követő (Kr. u.) 2005. évben jelent meg. Azokat az eseményeket, amelyek Krisztus születése előtt történtek, így jelöljük: Kr. e.

Az időmérés mértékegysége nálunk az év, tehát az az idő, amíg a Föld megkerüli a napot (365 nap). Az évkezdete január 1-je, bár tudnunk kell, hogy a korábbi századokban más napokkal kezdték el az év mérését (Bizáncban pl. szeptember 1., Velencében pedig március 1. volt ez a nap.)

A tizenkét hónapot és a hét napjait, illetve elnevezéseiket a rómaiaktól örököltük.

A/2) A konzultáción elvégezhető feladatok

A történelmet – részben a könnyebb időbeli tájékozódás miatt – hagyományosan szokás korszakokra osztani. A korszakhatárok kijelölése – sokszor ideológiai okok miatt – komoly vitákat eredményezett a történészek körében.

Az alábbi táblázat a marxista szemléletű kronológiát tünteti fel!

Ehhez a feladathoz segítséget kell nyújtanunk a hallgatók számára. Végezzük el a feladatot közösen. Adjunk magyarázatot arra a szemléletre is, amelyet mi magunk a használatban lévő tankönyv kapcsán képviselünk!

Korszak neve	Kezdőpont	Befejezés	Jelenleg milyen álláspont érvényesül tankönyvünkben?
Ókor	Kr. e. 10 000	Kr. u. 476
Középkor	476	1640
Újkor	1640	1917
Legújabb kor	1917

Az idő mellett a másik fontos kérdés az egyes történelmi eseményekkel kapcsolatosan az, hogy amiről beszélünk, az hol történt. Meg tudjuk-e határozni a helyszínt, ahol az esemény lezajlott? A földrajzi környezet jellege számos szempontból befolyásolhatja egy-egy népcsoport, ország életét, egyszóval kihathat a történelem alakulására. Ám az is nyilvánvaló, hogy az ember a történelemben képes volt arra, hogy kezdetben kevésbé, idővel azonban jelentős mértékben befolyásolja, alakítsa környezetét. A fizikai színteret a környezet, a domborzat (hegység, dombság, síkságok, tengerek stb.) határozza meg. Ettől függ, hogy milyen településformák alakulnak ki, és ez határozza meg azt is, hogyan alakult a mezőgazdaság, a kereskedelem jellege, másképpen az emberi együttélésnek, kapcsolatoknak a bonyolult rendszere. A képet színezi a termőtalaj minősége, az ásványkincsek gazdagsága vagy éppen hiánya.

Nem lehet a környezet vizsgálatánál figyelmen kívül hagyni az éghajlat és az időjárás nyújtotta feltételeket sem. Az éghajlat hosszú távon befolyásolja egy-egy közösség életét, és ez az az elem, amit a legkevésbé lehet befolyásolni. Mindezekkel a kérdésekkel a történeti földrajz és a történeti éghajlattan foglalkozik.

A földrajzi feltételekkel és az éghajlati/időjárási tényezőkkel összefügg az adott területen élő népesség létszámának növekedése vagy csökkenése. A népesség számának változásait vizsgáló tudomány a demográfia. Olyan fontos kérdésekre adhat választ, mint az érintett népesség száma és összetétele (életkor, nemek számának alakulása, etnikai tagoltság), vagy a népesség változásaira utalhat az élveszületés/halálozás, házzasságkötés/válás vagy éppen a termékenység kapcsán. Fontos mutató lehet a külső és belső népmozgás (migráció) nyomon kísérése is.

Kérdések és feladatok:

1. Keressenek Földünkön olyan népcsoportokat, akik szélsőséges éghajlaton és időjárási feltételek között élnek! Mivel magyarázhatjuk, hogy a kedvezőtlen viszonyok ellenére sem hagyják ott lakóhelyüket?
2. Napjaink egyik legégetőbb problémájának a népességrobbanást tartják. Az alábbi táblázat erre vonatkozó adatokat tartalmaz:

Terület	Népesség (milliárd fő)
	1985	2000	2025
Európa	0,49	0,51	0,52
Észak-Amerika	0,26	0,30	0,35
Dél-Amerika	0,41	0,55	0,78
Ázsia	2,82	3,55	4,54
Afrika	0,56	0,87	1,62
Óceánia	0,02	0,03	0,04
Föld	4,80	6,10	8,20

• Értelmezze a táblázat adatait! Milyen következtetéseket vonhat le belőlük?
• Milyen problémákat okozhat a túlzott népességszaporulat?

B) Otthoni tanulást irányító feladatlap

Kérdések és feladatok:

1. Számítsa ki, hogy a keresztény időszámítás szerint hány esztendővel ezelőtt volt

Történelmi esemény	A keresett szám:
A marathoni csata (Kr. e. 490.)
I. (Szent) István halála (1038)
A mohácsi csata (1526)

Az egyes korszakokon belül – ismét csak a könnyebb tájékozódás kedvéért – rövidebb időszakaszokat is megállapíthatunk. Így évezredekről, évszázadokról és évtizedekről beszélünk, amelyeknek mindig pontosan meg tudjuk mondani a kezdő- és végpontját. Logikusnak tűnik, hogy az évtized, évszázad, évezed mindig az „első évvel”, 1-gyel kezdődjön. Így a Kr. u. 1. század 1–100 között, a Kr. u. 2. század 101–200 között tartott.

2. Az alábbi táblázat néhány nép (vallás, kultúra) időszámításának a kezdetét tartalmazza. Egészítsék ki a táblázatot!

Nép (vallás, kultúra)	Kezdő időpont
	i. e. 3761 év
Mohamedánok
	i. e. 7208. év
Bizánc
Kína

3. Állapítsa meg az alábbi évszámokkal kapcsolatban, hogy a jelzett esemény melyik évszázadban történt?

Történelmi esemény	(év)század
Az actiumi csata Kr. e. 31.
Az Árpád-ház kihalása 1301
Az Egyesült Államok elleni terrortámadás – 2001. szeptember 11.